Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 185. SZÄM 1987. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT Górcső alatt a kereskedelem Kevesebb az ellátatlan tériét Magánkereskedelem ... így, első hallásra mi is jut eszébe az embernek? A szóbeszéd legelőször, hogy X.- nek csak a raktárkészlete van vagy kétmilliós, hogy Y.-nak van egy kis japán kocsija meg egy nagy japán ' kocsija. Aztán az jut eszébe, hogy a magánkereskedelem nem csupán jól menő' butikokat és vendéglátó egységeket jelent, hanem például egy eleddig ellátatlan területen örvendezök vadonatúj kis élelmiszerüzletét, és még sok egyebet, amire szükség van, ami, a tisztességes kereskedőnek és a lakosságnak egyaránt haszonnal jár. Csulák Imréné, a Monori Tanács ipari, kereskedelmi előadója alapos ismerője a témának. A beszélgetésünket megelőző napon a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsági ülésen tartott tájékoztatót a magánkereskedői tevékenységről. — Monor közigazgatási területén 169 kereskedelmi egység van, ebből 98 magánkereskedői. Egy korábbi végrehajtó bizottsági ülés elé került beszámolóból az is kiderül, hogy a magánvállalkozás a kereskedelmi ellátásban igen nagymértékű fejlődést mutat: az ellátás 58 százalékát a magánszektor biztosítja. Mit jelent ez még közelebbről? — Azt, hogy a szóbeszéddel ellentétben nem csak la vendéglátó helyek szaporodnak. Érdemes lenne egy gyors listát készíteni azokról, akik például, a legutóbb) időkben — mondjuk, egy év lefolyása alatt — léptek be Monor, Péteri és Monori-erdő ellátásának bővítésébe. — Tegyük meg! — Megnyílt a monori Lenin utóéban egy kis vegyesbolt, a Nikolett presszó szomszédjaként egy élelmiszerüzlet, a Pozsonyi úton egy zöldséggyümölcs bolt, a Kistói utcában ugyancsak egy zöldségbolt. A Petőfi utcai tej ivó — amit fagyizóként Ismerünk — bővíteni- szeretné választékát hidegkonyhai készítményekkel. A Bajcsy-Zsilinszky utcán vágott baromfit árusító szaküzlet rlyílt, a régi papírbolt helyén műszaki bizományi. Monori-erdőn ruhásüzlet, zöldséges, sütögető, vasbolt — olyan vasbolt, ahol a tűzhelytől a szerszámokig minden kapható, én például hosszas szaladgálás után ott jutottam függönykarnishoz ... Kár, hogy Erdőn megszűnik a nagy vegyesbolt, a tulajdonos adótartozása miatt. Nagyon fog hiányozni az ottla- kóknak, hiszen az ABC kínálata jóval szegényesebb. Amióta például az ABC-be került a húsrészleg, mindig panasz van a húsellátásra ... Péteriben viszont nyílt egy nagyon szép, új élelmiszer- bolt. Ez egyébként minden új létesítményre jellemző: olyan csinosak, tetszetősek, hogy az csoda — és a kínálatuk is bőséges. — A külcsín nem pusztán a jó ízlésnek köszönhető, a köjál, a tanács is komoly követelményeket támaszt egy- egy új egységgel szemben, rozzant, piszkos boltokat nemigen engednének megnyitni... Az árukínálatban tapasztalható rugalmasság azonban már kereskedői erény. S a vásárló természetesen örül, ha a kedvében járnak. Sok olyan helyen is örülne, ahol még ellátatlan a terület, mint például Monoron, a békési részen — és lehetne sorolni. — Vendéglátó egységekkel azonban, úgy tűnik, telített már Monor közigazgatási területe. Mégis hallani, hogy még mindig vannak új jelentkezők, akik találnak „ellátatlan” területet.., — A feltételek igen megszigorodtak e- tekintetben. Azon vagyunk, hogy ha adunk'is ki engedélyt, a korlátozott szeszforgalmazásra és még sok egyéb feltételre figyeljünk. Üj cukrászda például csak bővítené a vendéglátók köret. De hát a haszon köztudottan az italfogyasztásból adódik leginkább, a cukrász- sütemények árusításáért nem nagyon tolakodnak ... — Milyen kérdések hangzottak el a népfrontbizottsági ülésen? — Monori-erdőn a zöldségboltot hiányolták, a miért nincsre csak az lehet a válasz: mivel a zöldség-gyümölcs ellátást a területen teljes egészében magánszektor biztosítja, oda még nem akadt vállalkozó kedvű jelentkező, aki bővítené a kínálatot. Kifogásolták a monori piac rendjét is. mondván, hogy még mindig sokan árulnak engedély nélkül és rendezetlenek az árusítósorok is. Én ezzel nem érthetek teljesen egyet. Az elmúlt hónapban minden szerdán és szombaton a piacot jártuk, engedély nélkül árusító kereskedővel nem találkoztunk. Az igaz, hogy az őstermelők nem szívesen rakodnak ki a fedett pavilonsorra, inkább a megszokott helyükre, esetleg a járdák szélén, ez azonban a közlekedést nem zavarja és beleillik a piacképbe is. K. Zs. Görögdinnye - fél áron P áratlan, csodálatos csemege. Annak, aKi szereti. De aki szereti, az megad Kilójáért tizenöt iorintot is — ennyibe kerül mostanságiMonoron a görögdinnye. Ott, az a nagyiariy meg a kislány is nezegötij gUSztálja a zöld héjú gyümöicsiabdákat, a nagy óvatosan, a kicsi mohón, aztán egyszerre csak reccs — a kicsi kezéből ki- csusszan és két tél gomore tónk szét a dinnye. Mi lesz most ? Eddigi tapasztalataim többnyire aliami üzieteKhez kötődnek. Ha a boltban valaki lever egy tele palackot a polcról, hebegve bocsánatot Kér, szalad egy alkalmazóit a söprűvel, lapattal, ronggyal, és el van intézve. A kálóban elfér valahogy a kár. Magam is jártam mar úgy, hogy amikor a kosaramba tettem volna egy zacskó snacket, túl későn fedeztem fel a zacskón a szakadást, a snack százfelé potyogott. Balszerencse. Igen ám, de ez itt, a diny- nyetörés színhelye, magánszektor. Mi lesz most? Az árus együtt érez a gyerekkel. Sajnálkozik, ejnye, ejnye, mit is lehessen tenni, no, hogy ne járjon rosszul senki, fél áron odaadja a törött dinnyét. A kislányok bepakolják a hálószáiyorba, érinél az aktusnál a nagyobbik — tudva, hogy a döntés végérvényes — keserves sírásra fakad, és szidja a kicsit. — Megint miattad! Mit fogok én kapni, ha ilyen diny- nyéjvel megyünk haza? Mondtam, hogy ne emelgesd! Jaj, mit kapok én miattad otthon! H ullanak a könnyek, a kicsi rémült, és igyekszik még kisebbre összehúzni magát. Mi. szemtanúk, állunk, toporgunk, együtt érzünk, töprengünk. Igazságos volt a zöldséges? Jó volt ez a megoldás? Lehetett volna ez egyszer nagyvonalúbb? A pénz — pénz. A haszon — haszon. Ne felejtsük: magánszektorban vagyunk. Közhírré tétetik Semmi más, csak dob és pálca AZ EGYES EMBERNEK másokkal, a közösségnek tagjaival, mindig voltak, manapság , is va'nnak és lesznek is közölni valóik. Ezek az információk a történelem különböző korszakaiban igen eltérő módon, módszerrel és eszközökkel jutottak, az érintettek tudomására. Napjainkban a napilapok, folyóiratok, plakátok, a tömegkommunikáció egyéb eszközei, vagy éppen a hirdetésekre szakosodott saj- tóorgánumok a legfontosabb ismeretközvetítők. Közhely, hogy ma már mindenkihez eljut egy vagy több újság, mindenki rádióhallgató vagy tévénéző. Nem csupán azért, mert eladni vagy vásárolni akar, munkahelyet keres. vagy elvesztett holmiját szeretné visszakapni, hanem mert esetleg csak „információéhségét” akarja kielégíteni. Nem volt ez így ötven évvel, vagy évszázadokkal ezelőtt. Nem csak az eltérő technikai színvonal, a hírközlő eszközök mennyiségi és minőségi különbözősége volt ennek az oka, hanem mert az írás-olvasás képessége sem volt mindennapi, magától értetődő dolog. (Még a XIX. század második felében, sőt később is számos olyan, igen fontos okiratot, mint a végrendelet, különféle szerződések stb. az érdekelt felek Monoron is csak „kezük keresztvonásá- val” írtak alá nevük helyett, és á keresztvonás hitelességét írástudó „hivatali” ''emberek, tanúk igazolták, korabeli magyarított szóval: előttemez- ték.) Annak ellenére, hogy a XX. század első harmadában országszerte több, helyi, heti egy-három alkalommal megjelenő lap került az olvasók kezébe, ez nem jelentette azt, hogy példányszámuk is magas volt, és így sokakhoz, mindenkihez eljutottak volna. Századunk 50-es, 60-as éveiben is volt létjogosultsága vidéken a kisbíró dobszóval kísért hirdetéseinek. A feudalizmus évszázadaiban a mezővárosok, falviak1' lakosaiból, vagy azok családtagjaiból, esetleg alkalmazásukban álló személyekből — sorra kerülésük rendjében — állították a köz szolgálatába a kisbírót, vagy kisbírókat. .A kisbíróskodás időtartama néhol fél évig tartott, előfordult nem egy helyen, hogy nyári és téli kisbírót választottak, annak megfelelően, hogy a földesúri függésben levő település jobbágyai, vagy zsellérei, illetve földnélküliek közül kerültek-e ki a szolgálatot teljesítő személyek. Főleg a mezővárosokban, de az ezeknél kisebb jelentő ségű falvakban is jellemző volt, hogy a kisbíró megküHűség, autóbusz, kutyahad A lány mindig virágcsokorral kezében ül fel az autóbuszra. Nincs egy mosoly a szája szegletében, csak maga elé mered, gondolatai ki tudja merre járnak. A frissen vágott virágokkal leszáll az egyik megállóban, s a temető felé veszi az irányt. Ott nyugszik — immáron hónapok óta — volt udvarlójá, akit tragikus körülmények között ért az értelmetlen halál, alig 18 éves korában... A lány behelyezi a vázába a virágot, elidőzik egy kicsit a sír mellett. Eszébe jutnak a fiúval együtt töltött percek, szép emlékek. Megnyugodva indul munkahelyére dolgozni. Másnap ismét virágot tart a kezében. Legényrózsát visz a fiú sírjára. S ez így megy napról napra. A hűség jelképei ezek a virágszálak. dik erre, meg arra a pilisi asszony, aztán kifordul az ajtón. Meglátja, hogy bent tartózkodom a szerkesztőségben, udvariasan kopog az ajtón, s belép. Nyújtja a kezét, s bemutatkozik. — E. I.-né vagyok Pilisről. Kérem, írják meg, hogy milyen rossz a kereskedelmi ellátás a községben. Kenyeret már reggel 9 óra felé sehol sem lehet kapni, a vevők minden veknit elkapkodnak a kora reggeli órákban. Sokszor üresek a boltok polcai. Miért van ez így? Szóhoz sem engedi jutni az embert, csak mondja, mondja a magáét. Majd megkérdezi: — Megírja? — Meg. íme itt van. Szomszédunkban, a Monori Népi Ellenőrzési Bizottság irodájában egy idős asszony olyan hangosan beszél, hogy áthallatszik ide, a szerkesztőségi szobába is. PanaszkoAlinak az utasok a gyöm- röi posta melletti buszmegállóban reggel 6 órakor. Valamennyien nők. munkahelyükre igyekeztek volna, de elkésték az első monori járatot. fto nem azért, mert elaludtak, hanem az autóbusz korábban elment, öt óra 56 perckor kellene ebbe a megállóba érkeznie az autóbusznak. ök ott is voltak ebben az időpontban, de már hűlt helyét találták a járatnak. Kénytelenek voltak több mint fél órát várakozni az újabb — Monorra induló — autóbuszra. Nem lehetne kicsit pontosabban? — kérdezzük az illetékesektől. i::sa si::Í A fekete kutyacsapat ott ólálkodik minden reggel Monoron, a Petőfi Sándor és a Kossuth Lajos utca sarkán. A járókelők nagy ívben igyekeznek kikerülni őket, mert némelyik úgy vicsorít, mintha harapni készü\ne ... A hírlapárus néha megszánja őket, s odadob eléjük egy kis elemózsiát, de hát etetni nem lehet ennyi ebet egyszerre,. Kolléganőm foglalkozott pár hónapja a kóbor kutyákkal. sorsuk további alakulásával. A tanácsnál biztatást is kapott, hogy végre történik majd valami a befogásuk ügyében. Azóta sincs hírünk a dologról. A kóbor kutyák pedig csak szaporodnak. És nem csak Monoron ... G. J. lönböztető egyenruhát viselt, esetleg kisbírópálcát hordott. Az újabb időszakban a közérdekű hirdetéseken kívül egyéb feladatat is voltak a nép nyelvén nemes egyszerűséggel kisbírönak nevezett községi alkalmazottnak, akinek ezáltal némi rangot is kölcsönöztek. Ez a közszolgálat. ez a „tisztviselő”, már csak elnevezésében volt azonos a korábbi időszakok kis- bíróságával. Ekkor már a település elöljárósága által felfogadott, fizetett és társadalmi állásukra nézve igen eltérő eredetű alkalmazottak voltak, és egyéb — főleg földművelő — foglalkozást is űztek. Monoron is és Gombán is, de másutt is a közvetlen felettesük a település mindenkori bírója volt. Feladataik közé tartozott az elöljárósági hivatalok rendbentartása, fűtése, hivatalos iratok kézbesítése. Bevonták őket a népszámlálási és választási jegyzékek összeállításába, a világégések idején a sokak által ismert élelmiszerjegyek szétosztásába. Fizetése mindezek ellenére igen alacsony volt. épp ezért is szükséges volt a föld, vagy szőlő művelésével összefüggő jövedelemkiegészítésre. Ennek egy — a hivatali teendőivel összefüggő jövedelem — másik módja az volt, hogy a kötelező hirdetések mellett magánszemélyek közleményeit is kidobolta. ’ A hirdetésekhez használt „felszerelése” az esetleges egyenruhából, a dobból és a két dob verőből, a hirdetéskönyvet („publikációs könyvet”) tartalmazó egyentáská- ból. esetleg kerékpárból állt. Monoron a legutóbbi időben egyszerű papírról folyt a dobolás. Azaz a kisbíró munkanapjának kezdetekor a hirdetendő szöveget megkapta leírva és azt kellett érthetően, szótagolva felolvasnia, hogy fiatal és idős egyaránt jól értse. Gombán is, Monoron is a piaci napokon történt a hírek kidobolása, de előfordult máskor is. Mindkét településen 45—50 körül mozgott azoknak a helyeknek a száma, ahol meg kellett a dobot verni. A hirdetések helyszínei jórészt állandóak voltak. Ismerte azokat Gomba, Monor apraja-nagvja, hisz ezek a kitüntetett helyek generációról generációra hagyományozód- tak. Ilyen volt Monoron a központ több pontja, vagy a Kistói és Virág utca sarka. Gombán a Szemere-kastély környéke, vagy a vasárnapi református istentisztelet után a templom környéke. „Sűrű” helynek számítottak a kocsmák környékei, vagy az egyéb „sokadalmak”-nak nevezett események helyszínei. Mivel a településeket sűrűn behálózták a dobolás színterei, nem kellett a „dobszó elé szaladni”. Ennek ellenére a gyerekcsoport gyakran követte a kisbírót egyik helyről a másikra, vagy a járni gyengén tudó, esetleg gyengén halló idősebbek szalajtották a suhanckorú unokákat „hírt hallani”. Maga- a dobszó nem volt valamiféle különleges zenei élmény. A kisbírókat általában nem tanította senki dobolni, maguktól verték a „tam-tam”-ot. Legfeljebb a dob oldalán levő „kispanoló drót” meghúzásával j vagy1 megeresztésével változtattak a hangzáson. A dob, mint igen fontos munkaeszköz, a kisbíró gondjaira volt bízva, de „szigorú meghagyás mellett” esténként a „szorítócsavarokat” meg kellett engedni. A kisbírói állás bizalmi állás volt, a hivatali titkokat szigorúan meg kellett tartani, „nem lehetett dobbal nyúlászni”, ahogy egy régi szólás-mondás tartja. (Azaz nem lehetett a rábízott titkot kifecsegni.) Sokak szemébe csalhatott könnyet a házuk előtti dobpergés, és ezen az se igen segített, ha „sokra verték a dobot”, azaz magas volt az elárverezendő holmi, állat, vagy akár a ház kikiáltási ára, vagy a vételára. MA MÄR MINDENÜTT megeresztett szorítócsavarokkal pihen a dob, a többi kellék, ha el nem hányódott. Hallgatnak, de még szóra bírhatok a levéltárakban megbúvó „publikációs könyvek”, és talán sok volt kisbíró is néma már. Máté Bertalan történész-muzeológus Kupamérkőzések Szombaton, Tápióviüeye Kupa a 3—4. helyért: Sülysáp—Monor, Sülysáp, 15 óra 30 perc, az 1—2. helyért: Dány—Jászladány, Sülysáp, 17 óra. Vasárnapi MNK-mérkőzé- sek: Gyömrő—Mende (Silye), Maglód—Vecsés (Szuda), Péteri—Űri (Bódi), Dánszent- miklós—-Nyáregyháza (Szarka II. Gy.). Albertirsa—Cegléd- berceí (Dunai), Törtei—Tápió- szőlős (Müller). Minden mérkőzés 17 órakor kezdődik az elöl állók otthonában. Megszépül a régi is Javában tart a Pilisi 1. Számú Általános Iskolában az új tanévre való felkészülés. Műszaki átadás előtt áll a Monori Építők Ipari Szövetkezete által kivitelezett négy új tanterem és tornaterem. Az építők ígérete szerint nem lesz akadálya annak, hogy az uj tanévben gyerekek vehessék birtokukba a létesítményt. Földvárszki János, a helyi gazdasági műszaki ellátószervezet dolgozója a regi épületen egy ablaküveget falaz be (Mutnéfalvy Zoltán felvétele) Kulturális programok Ecseren szombaton 16 órakor, vasárnap 14 órakor a nyugdíjasklub foglalkozása. Gombán az autós kertmozi - Ban ma és vasárnap 21 órakor Víz és szappan (színes, szinkronizált olasz vígjáték, országos bemutató előtt!) Gyomron a nagyközségi tanács házasságkötő termében (Steinmetz kapitány utca 26.) Detzky Júlia textilfestményei- ből kiállítás nyílik ma délelőtt 9-től 16 óráig. Monoron a művelődési központ galériájában ma 10-től 21-ig, vasárnap 16-tól 20 óráig Linómetszet címmel képzőművészeti kiállítás. ISSN 0133—2451 (Monori Hírlap)
