Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

1987. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT mr MEGYE MAGAZIN A gyakorlat elméletét tanulmányozzák elhangzottakról eddig meg­jelent anyagok fogadtatása kedvező. Jó néhány helyen máris megvitatták azokat. Az első — főleg értelmiségi kö­rökben lefolytatott — beszél­getések szerint a konferencia példát' mutatott a szocialista . fejlődés feszültségpontjainak L minden eddiginél nyíltabb ; felvetésére és arra, hogy e . kérdésekben kinyilatkoztatá­sok helyett miként lehetséges j a különböző nézetek felszínre . hozása, ezáltal is elősegítve a politikai döntések minél át- ; jogóbb megalapozását. Bizo­nyította az eszmecsere azt is, hogy a nézeteltéréseket, el­térő véleményeket lehetséges toleráns módon kezelni és a munkában hasznosítani. Végül a fő kérdések (a gazdasági és társadalmi-politikai struktúra együttes, egységes fejlesztésé­nek szükségszerűsége, illetve szerves reformjuk, mint a szo­cializmus létezési módja) meg­ragadásával a tanácskozás ösztönzőleg hat a politikai gyakorlat továbbfejlesztésére, hozzájárulva a nemzeti köz- megegyezés oly szükséges meg­újításához. Folyamatosan feladatokat ad a jövő évi propagandának az a témakör, amelyet már az idén is sok helyütt érintet­tek: a Szovjetunióban végbe­menő átalakulási folyamat legújabb eseményei, eredmé­nyei. Növeli ennek aktualitá­sát a nagy októberi szocia­lista forradalom közelgő 70. évfordulója is. Már a tervezés során figye­lembe kell venni azt is, hogy az MSZMP Központi Bizott­sága az ősz folyamán tárgyal­ja az ideológiai életünk hely­zetéről, eszmei-politikai tu­datformáló munkánk tapasz­talatairól szóló előterjesztést. A téma fontosságát akkor érthetjük meg, ha visszaemlé­kezünk arra, hány esetben akadályozták a reform to­vábbvitelét, gyakorlati teen-, dóink megvalósítását a szo­cialista ideológia mezébe öl­töztetett részérdekek, helyte­len elgondolások a gazdaság vagy a politikai intézmény- rendszer szférájában. De nem kevésbé szükséges látni, láttatni és bírálni azo­kat a visszahúzó törekvéseket sem, amelyek elavult, ósdi, még a kapitqlista társadalom­ban is csak az ideológiai ár­nyékvilágban létező eszmék alapján keresik mai szocialis­ta társadalmunk gondjainak megoldását. A szocialista ki­bontakozás elengedhetetlen előfeltétele tehát az ideológiai élet megújulása. A propagan­damunka számára a követke­ző év fő feladata ezzel ösz- szefüggésben a gazdasági-tár­sadalmi kibontakozási prog­ram eredményes végrehajtásá­nak segítése a pártoktatás tel­jes intézményrendszerével. Tudatosítani kell _ min_ den lehetséges oktatási for­mát felhasználva —, hogy ez a program szocialista alapo­kon álló, valódi reformprog­ram, amely a társadalom min­den fontosabb szférájára ki­terjed. Meg kell ugyanakkor értetni, hogy hosszú távú cél­jaink megvalósítása, a tö­megek helyzetének távlati ja­vítása érdekében rövid és kö­zéptávon jogos törekvések, meghatározó érdekek is üt­közhetnek egymással, indo­kolt szükségletek kielégítése is csorbát szenvedhet; fel kell készülni a konfliktusok tu­datos, minél kisebb „fájdal­mat” okozó kezelésére. Se­gíteni szükséges a szűkebb és tágabb környezetre vonatkozó különböző nézetek, vélemé­nyek, cselekvési javaslatok feltárását, megvitatását. De legfőképp mindenki számára világossá kell tenni, hogy ezt a programot érdemes vállal­nunk, végrehajtását munkánk­kal segíteni. Nekünk magunk­nak, a különböző pártszervek­ben dolgozó propagandisták­nak is fontos áthangolódnunk: úgy kell érvelnünk, elemez­nünk, vitatkoznunk, hogy az elemzés a végrehajtás leg­megfelelőbb módszerének meg-^ találását, az érvelés a kibon­takozás lehetőségében kétel­kedők valódi meggyőzését, a vita az egységes és hatékony jselekvést segítse. BÄRD andrAs, az MSZMP Pest Megye! Bizottságának osztályvezetője szövetségi politika megújítá­sának fontossága, és az a vélemény, hogy a társadalmi közmegegyezés tartalékai el­sősorban a társadalmi demok­ratizmus növelésében és az ifjúság tömegeinek megnyeré­sében rejlenek. A szocializmus építésének soron levő feladatait értelme­ző tanfolyamokon tehát azt tapasztalhattuk, hogy a részt­vevők egyöntetűen a szocializ­musban és a szocializmustól várják gondjaik megoldását, személyes boldogulásukat. Az embereket azonban nagyon sokféle hatás éri annak meg­ítélésekor, hogy milyen a szocializmus mai valósága, a nehézségekből merre vezet a kiút, milyenek a kibontakozás esélyei. A közgondolkodásban igen eltérő felfogások élnek a szocializmusról, amelyek ki­alakulásában 'szerepet játsza­nak a történelem során meg­élt személyes tapasztalatok, az eszmei-erkölcsi örökség, a je­len társadalmi valóságában gyökerező ellentmondások, de az ellenséges propaganda is. A mai népesség jelentős részének szocializmusképe sok vonatkozásban illúziótól, utó­piától terhes, melyet az elmúlt évtizedek társadalmi gyakor­lata markánsan rajzolt kö­rül. Ezért a mai viszonyaink feszültségeit, a megoldásukhoz szükséges változásokat nem ritkán úgy értelmezik, mint egyes szocialista céljaink, el­veink és értékeink leértéke­lődését, hitelvesztését, s ez esetenként a perspektívátlan- ság érzetének erősödéséhez, ideológiai elbizonytalanodás­hoz vezethet. Ezek az érzel­mi-tudati jelenségek csökken­tik a társadalom teherbíró és konfliktustürő képességét, ezen keresztül cselekvőképes­ségét. nehezítik a mozgósítást az előttünk álló feladatok megoldására. Ilyen kérdésekre' kereste a választ az a tanácskozás, amelyet ez év februárjában rendezett a Központi Bizott­ság Szegeden a szocializmus fejlődésének időszerű kérdé­seiről. Ez a konferencia élénk Néhány nappal ezelőtt. ülé. sén a megyei párt-végrehajtó' bizottság áttekintette a: 1986/87. évi pártoktatás ta pasztalatait. Cikkünkben i testület értékeléséhez kapcso­lódóan e munka néhány fon­tosabb összefüggésével fog­lalkozunk. Az újság párton kívüli olva­sói persze megfogalmazhatjuk a kérdést: miért szükséges, hogy ók is tájékozódjanak egy olyan területről, amely else megközelítésben kifejezetten a pártszervezetek, a kommunis­ták belső ügyének tűnik. De korántsem csupán a párt tagjai közül kerülnek ki a különböző szintű tanfolyamok résztvevői. Örvendetes, hogy egyre több pártonkívüli, tö­megszervezeti aktivista, gaz­dasági vezető vagy egysze­rűen csak a közélet kérdései iránt érdeklődő ember a pártoktatás fórumain keresi és találja meg a politikai tá­jékozódás és vita lehetőségeit, az eszmei kapaszkodókat köz­vetlen környezete és a társa­dalom problémáit illetően. Nem tarthatjuk azonban ilyen pozitívnak azt, hogy egyes helyeken éppen a párttagok és a kommunista vezetők egy része zárkózik el az oktatás­ban való részvételtől. Indo­kaik között gyakori a túlter­heltségre hivatkozás, az ok­tatás színvonalának, differen­ciáltságának — sokszor meg­alapozatlan — kritizálása, a propagandatanfolyamok állí­tólagos rugalmatlanságának hangsúlyozása, s akadnak kö­zöttük, akik megkérdőjelezik az elméleti igényességű ideo­lógiai-politikai képzés létjo­gosultságát is. A tartalmas képzés-továbbképzés követel­ménye alóli kibúvókat igazol­ni kívánó ürügyek egy részét, igaz, alátámasztották a párt­oktatás korábbi rendszerében időnként előforduló valóságos ellentmondások is. Éppen ezért hozott határo­zatot az MSZMP Politikai Bi­zottsága 1985 novemberében a képzés-továbbfejlesztésére, az oktatás /rendszerének a meg­változott követelményekhez igazítására. Az 1986 87-es ok­tatási év az új rendszerre va­ló áttérés kétesztendős pe­riódusának Vlső szakasza volt. A tömegoktatásban először indultak a szocializmus építé­sének soron levő feladatait,ta­nulmányozó egyéves, kötött tematikájú tanfolyamok, ame­lyekből a jövőben is kétfélét szerveznek évente. (Ősztől pél­dául az egyikben az erkölcs és a világnézet kérdései, a má­sikban a szocializmus épí­tésének történelmi tapasztala­tai kerülnek napirendre.) Szintén egyéves időtartamú az „Időszerű ideológiai és poli­tikai kérdések” elnevezésű tan­folyam, amelyen a képzés te­matikáját maguk az alap­szervezetek állítják össze, tá­maszkodva persze a központi­lag javasolt széles témaválasz­tékra. Ez a helyi teendőkhöz, körülményekhez, a tagság képr zettségéhez és érdeklődéséhez való differenciált, rugalmas alkalmazkodást tesz lehetővé. Az előadásos propagandával egészül még ki a tömegokta­tás rendszere, ahol ugyancsak érvényesülhet az időszerűség és a rugalmasság szempont­ja. Fontos azonban, hogy a két utóbbi formában is a propagandára jellemző szak- szerűséggel. mélyen, az ala­pokig visszanyúlva kell tár­gyalni a különböző kérdéseket, törekedve az összefüggések minél szélesebb körű bemu­tatására, igényelve a résztve­vők folyamatos, tárgyszerű fel­készülését. Az átlagosnál is több olyan jelentőn kül- és » belpolitikai esemény történt az 1986/87-es pártoktatási év időszakában, amelyeket a tanfolyamo­kon is szóba kellett hozni, változtatva az előre kialakí­tott tematikákban. Az oktatá­si év egyik sajátos vonását adta, hogy sokan kerestek és találtak választ e propaganda­fórumokon is olyan témakö­rökben, mint például a Szov­jetunióban végbemenő váltó-, zások, az atomfegyverek szá­mának csökkentésére irányuló kezdeményezések, a gazdaság fellendítésére hozott határo-' zatok, a bankreform beveze­tése, az adórendszer, a jö­vedelemszabályozás átalakítá­sára, s a nyugdíjrendszer kor­szerűsítésére vonatkozó ja­vaslatok, az életszínvonal alakulása, vagy éppen a ro­mániai magyar nemzetiség helyzete. Ez a felelősségtuda­tot tükröző érdeklődés az ak­tuális események iránt önma­gában véve természetes és kívánatos. Azzal azonban már nem lehet egyetérteni, ha ebből kiindulva egyesek — nem­ritkán még a párt aktivistái is — felvetik: ma, amikor a mindennapi munka súlyos gondjaival küszködünk, ami­kor a közvetlenül előttünk ál­ló gyakorlati feladatok meg­oldása igényli legnagyobb erő­feszítéseinket, miért nem elégséges, ha figyelmünket csak a közvetlen tér-időbeli környezetre, az aktuális teendőkre irányítjuk? Indo­kolt-e, vállalható-e a pártok- tatásban a többletenergiákat mozgósító elméleti mélységre törekvés, a marxista megkö­zelítés követelményének elő­térbe állításából eredő fo­kozottabb igénybevétel. Ügy gondolom, hogy valójában ép­pen fordítva kell feltenni a kérdést: Vajon megengedhet­jük-e magunknak ilyen össze­tett, nehezen áttekinthető tár­sadalmi-gazdasági viszony- rendszerben a pragmatikus lá­tásmódot, azt, hogy csak a napi alkalmazkodással törőd­jünk, hogy ne próbáljuk meg­felelően megérteni környeze­tünket, hogy ne tegyük tuda- tosabbá, távlatosabbá egész munkánkat? Ha így kérdez­zük, akkor a válasz nyilván csak egyértelmű „nem” le­het. Már csak azért is. mert nap mint nap tapasztaljuk, hogy a perspektivikus gondol­kodás, a lényeget megragadó elemzés hiánya konjunkturális tendenciákat avat hosszú tá­vú törvényszerűségekké, vagy éppenséggel alapvető értéke­ket fokoz le véletlen, járulé­kos jegyekké, növelve ezzel az értékrendi átrendeződést kísérő — nem kis körben ta­pasztalható — eszmei zavart, amelynek csökkentésében egyébként pont a politikai ok­tatási köröknek juthatna egy­re nagyobb szerep. Ritkábban ugyan, de talál­kozunk a másik véglettel is, amikor a propaganda eseten­ként elvont elméletieskedésbe, absztrakt általánosságok rá­olvasásszerű ismételgetésébe fullad. Ilyenkor az elmélet nem a valóság értelmezésének eszköze, nem a gyakorlati cse­lekvés közvetítője, hanem szinte öncéllá válik, és ez alapvetően ellentétes a pro­paganda lényegével. Az elmé­leti igényesség és a gyakor­lati iránymutatás összhangjá­nak megtalálása nem könnyű feladat; de éppen ebben rej­lik á politikai propaganda legnagyobb kihívása. Ahhoz, hogy az oktatás ele­get tudjon tenni e követel­ménynek, a résztvevők szán­dékán kívül egyrészt elmé­letileg jól kidolgozott, ko­runk ’ kérdéseire válaszolni képes tanfolyami program k- ra és tankönyvekre, másrészt jól képzett és elkötelezettsé­gükkel is példát mutatni ké­pes, igényes propagandistákra, előadókra van szükség. A tö­megpropaganda csoportjait és a káderképzést vezető, szerve­ző propagandisták munkáját a végrehajtó bizottság szerint is joggal illeti köszönet, ök, több mint kétezren, ugyanis a megyei és városi pártszer­vek, az üzemi, intézményi pártbizottságok és alapszerve­zetek felkérése alapján önzet­lenül, társadalmi munkában végzik a talán legnehezebb pártmunkát, munkatársaik esz­mei orientálását, közéleti-po­litikai kultúrájuk fejlesztését, a társadalmi összefüggések kö­zötti eligazodásban való segít­ségüket. Nem szabad azonban megfeledkezni az ő tovább­képzésükről sem. Elméleti konferenciákkal, vitafórumok­kal, módszertani klubfoglalko­zások szervezésével is rend­szeresen segíteni kell munká­jukat. Emellett sürgető fel­adat a fiatalabb korosztályok megfelelő adottságú kommu­nistáinak kiválasztása és fel­készítése a propagandistafel­adatokra. Az elmúlt oktatási év két központilag kidolgozott temati­kával indított tömegpropagan- da-tanfolyama a „Gazdaság- politikánk a gyakorlatban” és „A szocializmus politikai rendszerének működése és fejlődése”, a párttagság vé­leménye szerint is mai éle­tünk meghatározó fontosságú kérdésköreit tűzte napirendre. A 727 oktatási csoportban több mint tizenötezrén ismer­kedtek a gazdaságpolitika cél­jaival, a megvalósítás eszköz- rendszerével, a gazdálkodó szervezetek fajtáival és irá­nyításukkal, az új vállalatve­zetési formákkal, a teljesít­ményösztönző és hatékonyság­növelő elképzelésekkel, a mű­szaki fejlesztés szerepével és legfőképpen a párt- és társa­dalmi szervek feladataival a gazdasági munkában. Minden tanfolyamon napi­rendre került a saját helyi körülmények és tennivalók elemzése is. A propaganda eszközrendszere is segítette az MSZMP KB 1986. novem­beri határozatának kedvező fogadtatását, az alapvetően egyetértő légkör kialakulását. Nem voltunk azonban elég eredményesek a megértés, az eszmei azonosulás egységes cselekvésre váltásában; igaz persze, hogy nagyon nehéz agitálni, mozgósítani akkor, ha úgy tapasztalják, hogy az elmélet és a gyakorlat között egyre nagyobb a rés, ha a ki­tűzött és a propagandában is megjelenített célok érdekében nem jelennek meg vágy kés­nek a várt következetes intéz­kedések. A tanév folyamán a tanfo­lyamokon részt vevők körében is egyre erősödött a türelmet­lenség és a kiábrándultság, folyamatosan nőtt a gazda­ságfejlesztési célkitűzéseink helyességét vitatok és meg­valósíthatóságukat megkérdő- jelezők száma. Bár e tenden­cia visszaszorításáfa a gazda­ságpolitikai propaganda esz­közei elégtelennek bizonyul­tak, a reális helyzetértékelés­hez, a különböző gazdaságiéi­ig , Nem csak a párttagok ügye lesztési célkitűzések közötti összefüggések és feszültségek bemutatásához, örökölt hát­rányaink és saját tévedé­seink elemzéséhez a tanfolya­mok eredményesen járultak hozzá. A szocializmus politikai rendszere működésének és fejlődésének kérdéseivel 201 csoportban közel ötezren fog­lalkoztak rendszeresen. A vártnál kisebb érdeklődés oka talán a gazdasági kérdések nagyobbnak ítélt aktualitása és a gazdaságpolitikai infor­mációk feltételezett jobb hasz­nosíthatósága volt. Az is igaz, hogy a tanfolyam tema­tikájához kapcsolódó érdeke­sebb ismeretek, az időszerű ideológiai és politikai kérdé­seket feldolgozó kötetlenebb tanfolyami formákba is be- építhetőknek bizonyultak. (Ilyen tanfolyamokon egyéb­ként megyénkben több mint tizennyolcezren vettek részt.) Ami a tartalmi kérdéseket illeti, a foglalkozásokon a tár­sadalmi demokrácia érvénye­sülése, s különösen a párt ve­zető szerepének, irányító mun­kájának, belső életének kér­dései kerültek a figyelem kö­zéppontjába. A viták során határozott igényként jelent­kezett a pártdemokrácia szé­lesítésének, a párton belüli nyilvánosság fokozásának és a tájékoztatás javításának szükségessége. A pártmunka formális, bürokratikus elemei­nek csökkentését és minde­nekelőtt a döntéselőkészítés­ben, a politika formálásában való aktívabb részvétel lehe­tőségének megteremtését is sürgetik a párttag résztvevők. A politikai intézményrend­szer egészét tekintve megfo­galmazódott; hogy az elmúlt évtizedek fejlődése ellenére sem alakultak ki kellően a Szocializmus. stabilitását és hosszú távú fejlődését bizto­sító döntési mechanizmusok, nem jött létre az egyes szer­vezetek és intézmények, fő­ként a párt és az állam ra­cionális munkamegosztása és tevékenységük harmonikus vi­szonya. Hangsúlyt kapott a

Next

/
Thumbnails
Contents