Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-05 / 183. szám

4

1387. AUGUSZTUS 5., SZERDA

Úgy készült, mint a Luca széke

Központ épült a falu peremén?

Ésszerűbb gazdálkodással

Csökkentés - két lépcsőben

Éppen egy hónapja, a Semmelweis-nap alkalmából avatták fel Foton, a település mai peremén az egészségügyi központot, pontosabban a második ütemét, hiszen az első részt — néhány rendelőt s egy gyógyszertárat — már 1982-ben átadták. A munka ezzel a bővítéssel nem zárult le. A tetőtérben most készül öt szolgálati lakás az egészségügyi dolgozóknak, s a két-két rendelést magába foglaló régi épületeket — ezek a nagyközség távolabbi részein találhatók — felújítják, átalakítják: egy-egy tágasabb rendelő lesz bennük. Az újat Foton nem övezte osztatlan öröm. Hiszen módosultak a körzethatárok, s vannak, akik most hosszabb utat kénytele- lenek megtenni az egészségügyi központig, mint korábban a körzeti rendelőig. Az átadás után egy hónappal a helyszínen jártunk.

Az utóbbi hetekben két lépcsőben Jelentős összeggel csökkent a helyi tanácsok költségvetése. Az első elvonás még nem rázta meg különösebben a tanácsi kasszákat, hiszen az év eleje óta zárolt, úgynevezett tartalékalapot vonták el. Tehát olyan pénzt, amelyre eleve nem is terveztek semmit, úgy számoltak ezzel, mintha nem is lenne. Am már akkor látszott, a népgazdaság anyagi helyzete olyan, hogy ennyi költségvetés-csökkentés nem lesz elegendő, így — miután az Országgyűlés is megszavazta — sor került a második elvonásra. Kisközségi vezető a nagyközséget, városi a nagyközségit, nagyközségi elöljáró mindkettőt könnyebb helyzetben lévőnek értékeli, mint a saját tanácsát. Tény, hogy — bár valamennyi apparátus gazdálkodása igen szűkre szabott — a kialakult helyzet nem érinti egyformán a településeket. Ezt erősítik meg tapasztalataink.

Szép ugyan, de...

Kezdjük azzal, hogy vitán felül áll: szép, ami elkészült eddig az egészségügyi központból. A tágas várók, a négy világos körzeti, s egy gyermekorvosi rendelő, s tanácsadó helyiség, elegendő munkaterület a gyógyítóknak, a feltűnő eligazító feliratok, a kívülről is tetszetős épület.

A sorára vár Papp András- né nyugdíjas a Móricz Zsig- mond utcából, ő is ezeket említi, s még hozzáteszi: — lassan készült, mint a Luca széke, de végül is én jól jártam, hiszen szinte a szomszédban van a rendelő, s benne minden egy helyen, a körorvos, a laboratórium, a patika, a fogász, a nőgyógyász, még a gyermekorvos is.

Kiss János villanyszerelő — kettős szerepben. Mint beteg a torkát fájlalja, s a baját leszámítva elégedett. Mint üzemeltető (mert ő a gamesz műszaki vezetője) mérges, hogy eldugult egy W.C.-tar- tály, hogy a hideg víz vezetékét nem építették be a falba, s télen lecsapódik majd rá a pára, ezt megelőzendő szigetelni kell, s hogy a locsolás! tilalom miatt kiég a frissen sarjadt fű. No meg azért is, mert a gáz sincs még bekötve, s addig a drága fűtőolajat tüzelhetik csak a kazánban.

Szűcs Cyuláné. körzeti ápolónő viszont felhőtlenül örül: — Jobb itt, sokkal jobb, mint a régiben. Tisztább, tágasabb és nekem közelebb van a körzet, hiszen a középpontjában található a rendelőnk. Ebben a körzetben így a betegeknek sem kell hosszú utat megtenniük. De tény, hogy a többinél megesik az ilyesmi. A lényeg persze az, hogy az előző munkahelyemen ketten dolgoztunk fele ekkora helyen, s ott volt még az ügyelet is. A kicsi váróban pedig beteg beteg hátán...

A doktor maradt

Dr. Albert András körzeti orvos azt mondja, hogy a távolsággal érvelni nem bölcs dolog. Hiszen amíg a rendelő közel volt, a patika vagy a laboratórium távol. Ezek ugyanis itt vannak, a Vöröshadsereg utcában, a betegek útja más rendelőkből is ide vezet. Ésszerűbb tehát mindent egy helyen intézni. Szokni kell persze az újat, ami még nincs is egészen készen. Hiányzik a nagy melegben a függöny vagy a reluxa — besüt a rendelőbe a nap. Még a műszerezettség sem teljes, nem érkezett meg például a sterilizáló, néhány kis sebészeti műszer, s a négycsatornás EKG-készülék. De az apróságokat leszámítva, itt rendezettebb körülmények között, jobb szervezettséggel dolgozhatnak a gyógyítók. És gyorsabban is, mert amíg az egyik helyiségben az orvos vizsgálja a beteget, a másikban injekciózhat a nővér, és azért is, mert készült külön öltöző- és vetkőzőfülke, így még a lassan ruhát öltő idősek „forgatása” is hamarabb megy.

Dr. Kővágó Kálmán körzeti orvos éveken át lelkesen serénykedett az építkezés körül. Úgy hitte, az egészségügyi központban fog majd rendelni. Ám nem így alakult:

— Az orvos-beteg kapcsolat fontos dolog. Az öreg faluban, ahol eddig is dolgoztam, sok idős ember él, s ők tették szóvá, hogy hosszú lenne nekik idáig az út. így maradtam a régi helyemen, amit most újítanak fel. Persze ott is változnak a körülmények, hiszen a régi épületben csak egy rendelő marad. De higgye el, az új gyógyítóközpont nagy gyarapodás. Itt valóban mindent, amit a nagyközség egészségügye nyújthat, egy helyen megtalálnak az emberek. S a mai pénzínséges időkben az sem mindegy, hogy a műszerekből, eszközökből kevesebbet kell vásárolni. Ami azelőtt tiégy rendelőben négy példányban kellett, abból most elég egy-egy. Jobb lehet a gépek kihasználása is. Azután az sem mellékes, hogy van végre biztonság: az egészség- ügyi központban a nap minden szakában s a hét végén is talál orvost aki beteg, nem kell rendelőről rendelőre szaladgálva keresnie. S ha a távlatot nézzük, az is fontos: a nagyközség új központját éppen ide tervezik. Könnyű megközelíteni, itt a buszvégállomás. Persze elkelne helyi járat is. Azután ezen a helyen áll a tömegszervezeti székház, ide épül majd az új tanácsháza s a posta.

Méltó körülmények

Szalai Míhályné, a tanács végrehajtó bizottságának titkára eleveníti fel az előzményeket: — A település három rendelőjéből kettő elavult volt, tönkrement. Ügy tűnt, hogy a felújításuk már nem érné meg, ezért épült az egészségügyi központ. Az első ütemet öt éve avattuk, s a másodikat — részint kivitelezőváltás miatt, részint mert átmenetileg elfogyott a pénz — valóban sokáig készítettük. De közben iskolákat is emeltünk, két ABC-t, gázcseretelepet, sportközpontot létesítettünk, s valamennyit haladt előre az ifjúsági otthon építése. Tény, hogy ez az egészségügyi központ eddig huszonnégymillióba került, s még újabb háromba lesz a tetőtérbeépítés. De megérte.

Ami a feltételeket illeti, a fenntartáshoz megvannak az anyagiak, a gázfűtést is megoldjuk az idény kezdetéig. Én azt hiszem, hogy a fótiak többsége örül a gyarapodásnak.

Ezt a nézetet osztja Fehér Sándor, a nagyközség párt- bizottságának titkárhelyettese is:— Alig tízezren éltek itt 1970-ben, most tizenötezernél többen. Nemcsak gazdaságos- sági szempontból vagy orvosi szakmai, szervezési okból jó az új egészségügyi központ, hanem azért is, mert így méltó, emberibb körülmények között láthatják el az ország egyik legnépesebb falujának lakóit a gyógyítók. Az sem harmadrangú kérdés, sike- rül-e itt marasztalni azokat a nővéreket, asszisztenseket, akiknek nincs lakása. Ezért készül az öt szolgálati garzon. S végül éppen a lakosság óhajára nem szűnnek meg a régi rendelők sem, csupán modernebbekké, kényelmesebbekké válnak. így a hosszabb utakra is csak kevesen kényszerülnek. De, ha ők eljönnek az egészségügyi központba orvosságért vagy laboratóriumi mintavételre, maguk is láthatják: a közösség egészét szolgálja az új központ. Ma még Főt szélén. Ott, ahol néhány év múlva Főt közepe lesz.

V. G. P.

Sehol sem könnyű

Szigetszentmiklóson a kétszeri elvonás után összesen három és fél millió forinttal csökkent a költségvetés. Ez még nem volna olyan súlyos gond, mondja Szadai Erzsébet, a városi tanács pénzügyi osztályvezetője, de már most igen jelentős bevételkieséssel lehet számolni. A fejkvóta szerinti öszegböl húszmillióval számítanak kevesebbre. Ráadásul a közelmúlt áremelései miatt növelhető költségeket nem háríthatják át a bölcsödés, óvodás, napközis gyermekek szüleire, vagy a szociális étkeztetést igénybe vevő idős emberekre.

Mivel a megkezdett beruházásokat sem leállítani, sem lassítani nem lehet, olyan elképzeléseket kell egyelőre elhalasztani, amelyek még csak tervben léteznek. Ilyen a lakihegyi élelmiszerbolt építése.

Mint Szadai Erzsébet elmondta, a legközelebbi tanácsülésen dönteni kell arról is, hogy az eredeti avagy visszafogottabb ütemben haladjon tovább az esztendőkkel ezelőtt elkezdett tanácsi lakóház-felújítás.

A szigetszenmiklósiak gondjait csak tetézte a kétlépcsős elvonás. Első félévük gazdálkodási adatai azt tükrözik, hogy míg kiadásaik időarányosak voltak, bevételi tervük hat százalékkal elmaradt a tervezettől. A különbözeire gazdálkodási előleget vettek fel, huszonhétmilliót, évi tizenegy százalékos kamatra. A visszafizetés csak akkor lehetséges, ha a tanács gyarapítja érdekeltségi bevételeit Ennek érdekében a tervidőszak végére tervezett üdülőtelek parcellázását előbbre hozták, s még ebben az évben több millió forint bevételre számítanak az eladott telkekből.

Budakeszin a legutóbbi tanácsülésen élénk ellenállást váltott ki az a javaslat, amelyet a vb-titkár terjesztett a testület elé. Eszerint a csaknem nyolcszázezer forintos államitámogatás-csökkentést oly módon gazdálkodjék ki, hogy az óvodai gondozottak élelmezésére csaknem százötvenezer forinttal, az iskolásokéra pedig közel kétszázötvenezerrel kevesebbet fordítanak.

Nehezen döntöttek

Ezenkívül a tervezett beruházások közül nem készülhet el az egyik utca villanyhálózatának építése. Természetesen a tanácstagok is tudják, hogv az élelmezésre fordított összeg kurtítása nem azt jelenti, hogy csökken a norma vagy hogy ezentúl fele annyi ideig főzik a pörköltet, hadd rágjanak a nebulók.

Budakeszin tehát takarékoskodni kell, de erről beszélt Dobáson is a városi jogú nagyközségi tanács pénzügyi osztályának vezetője, dr. Lu- kácsné Gúlái Anna.

— A zárolt tartalék, ki- lencszáznyolcvannégyezer forint elvonása nem jelentett különösebb gondot a gazdálkodásban, hiszen erre nem terveztünk semmit. Érzékeny veszteség Viszont az egymillió- nyolc§záznegyvetiezgr., forintos államitámogátás-elvdnás hiszen. ha beruházásokat nem is kell leállítani, de minden tartalék nélkül kell gazdálkodnunk, s ez még egy kis településnél sem könnyű feladat, különösen nem itt, ahol számos intézményt üzemeltetünk. A működtetési költségekhez csak a legvégső esetben nyúlunk, ha a vállalati

befizetések nem teljesülnek. Viszont igen komoly tartalékok lehetnek még a takarékosabb gazdálkodásban.

Ennek szellemében Dabason most felülvizsgálják a folyamatban lévő beruházásokat, a nagyobb értékű berendezéseket és a beérkező számlákat. Például már bevezették, hogy csak igen alapos indokok alapján járulnak hozzá az intézményeknél üzemeltetett gépkocsik cseréjéhez.

Az előbbiekhez képest szinte minimális a Leányfalui Tanács költségvetésének csökkentése, ám gondjaik nem kisebbek. Az első menetben hetven-, a másodikban száz- ötvenezer forintot vontak el a Leányfalui Tanács költség- vetéséből. Mint Nemesné dr. Killár Gyöngyi vb-titkár elmondta, a település vegyes beépítésű övezetbe tartozik, ahol az üdülők által fizetett díjak sok mindent megoldanak, de annak, hogy az elvonás a fenntartást, működtetést ne zavarja, komoly ára van. Semmi tartalék nem marad az előre nem látható, tervezhetetlen feladatok megoldására.

Váratlan feladatok

Ilyen feladat pedig Leányfalun is akad szép számmal. Időszerű az orvoslakás felújítása, a művelődési ház beázik, az iskolában — amely inkább a bontásra érett már meg — cserépkályhát kell cserélni. Megoldatlan a fűtés az óvodában, s a napközikonyhát közegészségügyi okok miatt a bezáratás réme fenyegeti. Igaz, ennyi feladatra nem lenne elég az elvont pénz, arra azonban jó volt az elvonás, hogy bizonytalanná tegye a gazdálkodást.

Keserű szavak hangzottak él a vb-titkáróktöl, pénzügyi vezetőktől. Mégis, szinte valamennyien elismerték, sőt hangsúlyozták, még ebben a nehéz helyzetben is vannak feltárható tartalékok a gazdálkodásban. Hol az érdekeltségi bevételek növelésében, hol pedig az ésszerűbb gazdálkodásban.

Móza Katalin

Takács Tibor:

a harhálijhál

ont

Szeretem az ég madarait. Annyira, hogy naponta vadászom rájuk, persze csak egy japán meszelátóval, amely közel hozza, karnyújtásnyira hozza a nekem annyira kedves rozsdafarkúakat, a bolondos csízeket, a játékos fecskéket, a bohókás cinkéket, az előkelő búbosbankát, a mindig kedves gerléket, a jövendőmondó kakukkokat, a nekem éneklő sárgarigókat és a kertet végigcserkésző feketerigókat. Hogy kiket hagytam ki? Hót persze hogy találkoztam már barázdabillegetőkkel, egyszer-kétszer idetévedt szajkót is láttam, sokszor seregélyeket hessen- tettem el. a meggyemet a meggyvágók is ették, s néha a szomszédos kiserdőben feltűnt egy-két harkály.

Szomszédaim közül volt, aki meggyanúsított, hogy az asszonyokat lesem. mit mondjak erre. a madarak szebbek, pompázatosabbak, jobban lehet bennük gyönyörködni.

De e sok madár közül most csak egyetlenegyről kívánok beszélni, a harkályról. Jó, jó, kérdezhetné valaki, de melyik harkályról a sok közül? Mifelénk a nagy fakopáncs él, ezt onnan tudom ilyen pontosan és határozottan, mert amikor először megjelentek nálunk az ég madarai, azonnal beszereztünk egy mindentudó szakkönyvet, amely A természet képekben címet viseli homlokán, és ebből hasonlítottuk össze, melyik madár milyen, mi a neve, milyenek a szokásai, vagyis mindent tudni akartunk! Innen veszem a tudományom most is. hogy harkály őfelségét tisztelem meg e néhány sorral. Bizony, őfelsége a madarak között, mert alig-alig bújik elő az erdőből, ritkán látni csak, évente ha egyszer-kétszer találkoztunk vele eddig. Szóval biztos, hogy mi mindig nagy fakopánccsal találkoztunk, büszkék is voltunk rá, hogy a legszebb harkály fészkel a kiserdőben. Mert a zöld küllő, a fekete harkály, vagy a nyaktekercs — e madarak tartoznak még a harkályfélék családjába — a nyomába sem léphet szépségben formában, színekben a néha feltűnő madarunknak, a nagy fakopáncsnak.

Sokszor ültem a teraszon, írtam az éppen soros regényemet, szorgosan kopogtattam, amikor válaszait az erdőből a harkály. Egyszer-kétszer a közeibe is kíváncsiskodott, hogy megnézze, miféle ismeretlen madár kopogtat énnálam. Ilyenkor alaposan megfigyelhettem piros csíkos fejét, fehér-fekete toliruháját, piros hasaalját, olyan csodásán tündökölt, hogy abbahagytam a kopogtatást. De mégis, ritkán jött elő erdei magányából. Hát még amikor fogyott a kiserdő, új és új szomszédok települtek ide, irtották az erdőt, kellett a szabad tér a házaknak, fogyott a kopogtatni való fa, s már végleg azt hittük, hogy itthagyott minket, elköltözött, más vidékre szállt.

Egyszer nagyon megbántottam, mert bolondnak neveztem. Ez akkor esett, amikor végre felkúszott hozzánk a villany, de el is csúfították a környéket az ormótlan betonoszlopok. És egy harkály éppen a mi házunk előtt meredező betonoszlopra szállt, s azt kopogtatta egy kis ideig, míg rá nem jött, hogy becsapták. Ekkor mérgesen elszállt.

Azóta nem láttunk harkályt, egészen a mostani tavaszig. De akkor megjelent valahonnan egy nagy fakopáncs, erős lehet, ifjú, harcias, kemény csőrű, amely nem ismerte a mi hegyi világunkat. Persze jó helyre telepedett, mert itt senki nem bántja, miért is bántaná? A mi Szentendrén túl magasodó Tyú- kos-tetőnkön — ha valaki ismeri a Sziklatörés c. nemrégen megjelent regényemet, sokat tud e hegyi világról, e szép közösségről — mindenkinek faháza van, egyetlen szomszéd kivételével, aki még a kezdetekben kőházat emelt magának. Nos, e faházakat vette szemügyre a nagy fakopáncs, végigvizsgálta valamennyit, s látta, hogy lesz itt dolga egész nyáron. Előbb Majorék figyeltek fel: kopogtatja ám a házukat a harkály. És nem csak akkor, amikor nincsenek kint, hétközben, hanem nem tisztelve a szombat és vasárnap pihenőnapjait, még a hét végén is. Itt-ott picike luk jelezte, kóstolgatja a faházat a harkály. És egyre többször láttuk mi is, hét közben kijárók. Olyan erős a harkály kopogtatása, hogy nem lehet rá fel nem figyelni.

De a bomba úgy nyár elején robbant. amikor Gyula szomszédom ijedten hívott át, menjünk már, s nézzük meg, mit cselekedett házával a harkály. Mi még olyan pusztítást nem láttunk. A ház hátsó fertályán. közvetlenül a timpanon alatt két gyönyörű, szabályos, öklömnyi luk éktelenkedett. Először még vicceltünk — mert mi mást tehet ilyenkor az ember —, igen, vicceltünk, hogy úgy látszik, nem kopogtat eleget Györgyi — aki szintén írással keresi a kenyerét —, ezért kopogtat hát a harkály. De erre Gyuszi is mondott valamit: majd átküldőm hozzátok is!

Hanem a harkály annyira megszerette Tamaskáék házát, hogy a falapokkal eltakart lukak mellett újabbakat készített magának. Legközelebb már a ház homlokzatát is kikezdte, de az túlságosan keménynek, vagy rossz ízűnek bizonyult ezért hátravonult és a befedett lukak mellé fúrt újabb három szép, szabályos öklömnyi lukat.

Nem tudom, ért-e a harkály emberi nyelven, megértette-e, hogy máshová is kell mennie, mindenesetre amellett, hogy továbbra is rendszeresen megbontotta a legjobb ízű házat, immáron átszállt Majo- rékhoz, át Bagamériékhoz. majd megjelent nálunk. Szerencsére nem

a timpanon — vagy ahogyan oly szépen mondják ezt matyóföldön: a vértelek — alatt kezdett dolgozni, hanem a ház jobb oldalán, ahol eddig szabad bejárása volt egy vad- méhcsaládnak, ott csipkedte végig négy helyen is, legnagyobb rémületünkre.

Hogy feljebb vagy lejjebb másoknál tett-e kárt, nem tudom, épp elég nekünk a magunk baja. Gyula szomszédom az Állami Biztosítóhoz akar fordulni, hiszen ez elemi kár, s azt forgatja a fejében, hogy palával borítja majd a háza hátsó falát, de ki fizeti ezt a sok kárt? Mi meg reménykedünk, hogy elűzzük magunktól egy spárgára fűzött sárga ijesztőszalaggal, amely egy hét alatt leszedte egy tenyérnyi szélességben a házról a xiladekor barnaságát.

Közben alaposan megvizsgáltuk a kártevő munkamódszerét. Ott kezd munkába, ahol göcsörtöt talál a fában. Ezt ügyesen kiveri, s máris nagyobbítja a lukat.

Régebben mit nem adtam volna, ha sűrűbben látom a harkályt, most meg az az első, ha kiérkezünk, ösz- szeiutunk amuldozásra, hogy mi újabb kárt tett a szépséges fakopáncs. Egyes szomszédok már arra is gondoltak, hogy védettség ide, védettség oda, ezt bizony lelövik. Jó, jó, de honnan vesznek hozzá fegyvert? A múltkor Gyuszi széles mosollyal érkezett, s mesélte, hogy valaki agyonütött egy harkályt, most találta meg Berry, a család kedvence, a szép barnafoltos spaniel. De ha igaz is volt, mindenesetre a hír már szertefutott har- kályéknál, ilyen jó ízű és ilyen beteg faházak sehol máshol nincsenek, csakis a Tyúkos-tetőn! Mert a következő héten újra találkoztunk a kopogtató fakopánccsal.

Itt tart ma a tyúkos-telői harkályháború. Nem mi kezdtük, de szeretnénk valahogy visszairányítani oda, ahonnan jött, ezt a kis fakopáncs terroristát, amely békétlenséget szít és riadalmat kelt maga körül.