Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

MAGAZIN 1987. AUGUSZTUS 29 . SZOMBAT Színházi levét,■ Nyáron sem egyszerű Elterjedt tévhit: nyáron egysze­rűbb színházat csinálni, mint a kőszínházi évad­ban. Eleve keve­sebb kell. a színház működte­téséhez elengedhetetlen infra­struktúrából — kiszolgálóhe­lyiségek, közönségforgalmi rész, öltözők, díszletraktár, színpadtechnikai berendezé­sek vagy éppen fűtés — mint egy zárt színházépületben, A néző és a színész kényelmét szolgáló felszerelések iránt is kevésbé vagyunk igényesek. Olyan székekbe, fapadokra be nem ülnénk- egy ,.igazi“ szín­házban, mint amilyeneken nyaranta végigkucorogjuk az előadásokat. A színész a lábát be nem tenné olyan öltözők­be, amilyenekben egy nyári produkciónál készül az elő­adásra^ ha ez nem épp a nyár jegyében várná. Tehát: nyá­ron egyszerűbb^ mert minden­ki beéri kevesebbel is, egy­szerűbbel is, olcsóbbal is. Tetszetős gondolatmenet, még igaz is sok tekintetben. De azért a nyári színházaknál nem csak erről és ennyiről van szó. Az élet ott sem fené­kig tejföl — főleg manapság. S a mögöttünk levő nyári évad különösen nem volt az. Nem volt az a fent említett infrastruktúra vonatkozásá­ban sem. Mindenki által is­mert okok miatt rendkívüli mértékben megnövekedtek az üzemeltetési költségek, a villa­mos energiától s a díszletek­hez és a jelmezekhez szüksé­ges anyagok árától a színészi tiszteletdíjakig vagy a jegyek nyomdaköltségéig. A nyári játszási helyek vezetői olykor kétségbeesett lépésekre kény­szerültek, hogy a még jóval korábban — többnyire még ta­valy — megadott költségkere­teken belül tudjanak maradni. Nem azért, hogy nyereségesek legyenek a nyári színházak, hanem csak azért, hogy meg­maradjanak a tervezett vesz­teség, ráfizetés határain belül. Nem árt ugyanis, ha tudjuk: a nyári színházak (különböző módon, különböző forrásokból, különféle állami, tanácsi ke­retekből) éppúgy dotáltak — azaz a működésükhöz sok-sok miliő forinttal járul hozzá az állam — mint a ,.rendes” szín­házak. Pontos adatok állnak rendelkezésre, hogy minden egyes belépőjegyhez (még az idei nyár legdrágább produk­ciójának, a margitszigeti Aidá­nak a majd’ ötszáz forintos jegyeihez is) mennyivel járult hozzá a művelődési tárca, il­letve az illetékes tanácsi szerv. Szó sincs tehát arról, hogy a nyári színházak önellátóak vagy éppenséggel hasznot haj- tóak volnának. Ezen a nyáron talán csak a Hild udvarban végig jelen levő. több produk­ciójával az egész nyarat vé­gigjátszó Vidám Színpad volt a pénzénél, ahogy mondani szokták. Több budapesti sza­badtéri színpadon elmaradt a várt nagy közönségsiker — a Városmajorban egyenesen be­fuccsolt a Romkabaré című produkció —, volt olyan be­tervezett előadás, amely létre sem jött, és (személyes ta­pasztalataim szerint is) láto­gatottsági gondokkal küszkö­dött nem egy, Pest megyén vagy a fővároson kívüli pro­dukció is. tottságú produkcióknál min­den esetben kimutatható, hogy e téren volt velük a baj. Még a különben sok dicséretes erénnyel rendelkező Mont- martre-i ibolya előadásának is (a Budai Parkszínpadon) érez­hetően megcsappan tóttá a kö­zönségét a sok technikai hiba (a nagyon rossz hangosítás), meg az, hogy ez az operett igazából nem látványos, nagy együtteseket mozgató mű, ha­nem inkább kamaradarab, és a színes forgatagot, táncokat, stb. váró közönség ezt itt nem kaphatta meg. De szerte az or­szágban is akadt hasonló, nem elég gondosan felmért közön­ségvonzatú, hatású produkció (például a pécsi Macbeth). Az ilyesfajta hibák egyébként is súlyos következményekkel jár­nak, egy amúgy is rövid kifu­tású, alacsony előadásszámú nyári produkciónál meg egye­nesen végzetesek lehetnek. Nem lennénk azonban igaz­ságosak, ha nem beszélnénk a sikerekről is. Mert szeren­csére azok is voltak. Mindjárt az egyik legmeggyőzőbb éppen a mi házunk táján, Szentend­rén: a Rossini-ví gopera. a Hamupipőke Békés András rendezte előadása. Mű és hely­szín, rendezői és énekes-színé­szi munka, színvonal és érték találkozott ebben az előadás­ban. mely (ma már világos) az idei nyár vitathatatlanul ki­emelkedő produkciója vált. Egyben annak a régi igazság­nak az újabb bizonyítása is, hogy a valóban rangos telje­sítmény mindig kiköveteli ma­gának az élénk közönségsi­kert is. Ami jó, s ez el is ter­jed róla, azt megnézik az em­berek. Egy másik szép sikerről is beszámoltam e hasábokon. A Gyulai Várszínházban Sütő András megrázó drámájának, az Alomkommandónak a be­mutatója minden bizonnyal több is volt, mint egy új ma­gyar színpadi mű premierje. Tett volt, színházi és mű­vészetpolitikai értelemben egyaránt. S ugyancsak szóltam két másik értékes előadásról is: a kaposvári színház bog- lárlellei Übü király bemutató­járól, s a veszprémi Csíksom- lyói passió ról. Azt hiszem, ezek, s még az egri Tamási­darab, az Énekes madár elő­adása voltak e nyár igazán értékes színházi eseményei. Más szóyal: jó müvek jó elő­adásai. Ügy tűnik, ezek még a fentebb elsorolt nehézségeken is úrrá tudtak lenni. És ez sok szempontból igen megnyugta­tó. N em feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy végül is a nyá­ri évad és a kőszín­házi évad közös vonása nem annyira az, hogy manapság mindegyiket nehéz csinálni, hanem az, hogy mind a kettő színház. Eszközíei, formái, adottságai, körülményei érte­lemszerűen eltérőek — de alapfeladatuk azonos: teljes értékű színházi élményt kell nyújtaniuk nézőiknek. Függet­lenül az évszaktól. Becsengetéskor, az új tanév küszöbén Az oktatási törvény bevezetésének tapasztalatairól Takács István Megszólal az iskolacsengő. Szeptember elseje jelzi: a bol­dog, tarka, élményekkel teli nyár véget ért, kezdődik a ne­héz, fegyelmezett, komoly munka az iskolákban — ta­nárok, diákok számára egy­aránt. Minden tanév elején vala­mennyiünk figyelme az isko­lákat. az óvodákat benépesítő gyermekeink felé fordul, ho­gyan nevelik, oktatják, for­málják a jövő számára az if­júságot?! Különös hangsúlyt ad a nagyfokú érdeklődésnek az is, hogy az új oktatási tör­vény alkalmazásának ez lesz a második esztendeje. Hiszen az 1985-ben hozott I. törvény új a magyar oktatásügyben. Lehetőséget, jogi alapot biz­tosít a közoktatás fejlesztési programjának végrehajtásá­hoz, az iskolai élet teljes meg­újulásához. Nem várták tehát hiába oly sokan, az iskolai de­mokratizmus szélesítését, a szakmai önállóság megterem­tését. Többé már nem csupán óhaj, hanem mindennapi gya­korlat és egyben valamennyi iskola kötelessége a törvény helyi viszonyra alkalmazása, a sajátosságok figyelembevéte­le. A nevelőtestületek az elmúlt tanévben megismerték és ér­telmezték a törvényt, tanul­mányozták a végrehajtási ren­deletet. Azt azonban minden­ki tudja, hogy nem elég is­merni a törvényt, sajátunkká tenni annak szellemét, a cé­lok megvalósításáért folyama­tosan kell dogozni. A törvény növeli az ifjúság nevelésében a társadalom, az állam, a he­lyi tanácsók, a képzéssel fog­lalkozó munkahelyek és mindenekelőtt a család fele­lősségét. Emellett új távlato­kat. lehetőségeket nyújt és új szellemű feladatokat jelöl meg mind a pedagógusok, mind az irányítók, az egészségügy szá­mára. A pedagógusok tevékenysé­ge eddig sem nélkülözhette az önálló gondolkodást, a kez­deményezést, jelenleg mégis örvendetesen nagyobb szabad­ságot kínál az önállóságra mind a módszertanban, mind a tartalmi munkában. Szűnő­ben a merev utasítások. De tudjuk, hogy az önállóság csak lelkiismeretes, felelősség- tudatot tükröző munkával . válhat eredményessé. Kedvező fogadtatásra talált a pedagógusok és a szülők között is a beiskolázással kapcsolatos új szabályozás. ban azok a testületek vannak többségben, ahol élénk és ke­mény viták közepette, érvek- ellenérvek ütköztetésével jól érvényesült a tudatos, felelős gondolkodás, képesek voltak kihasználni az aktivitásban rejlő erőt. Mindennek követ­keztében az intézményekben elkészültek a működési sza­bályzatok, amelyeket túlnyo­mórészt el is fogadtak a tan­testületek. Üjszerű feladat a középfo­kú intézményekben az ifjúsá­gi mozgalom átszervezése, hogy mind a tanulmányi fel­készülésben, mind a mozgal­mi munkában az eddiginél nagyobb sikereket érjenek el. Tapasztalataink szerint ez lassú folyamat, bár a kezdeti lépéseket minden testületben megtették. A hagyományos szakkörök mellett új diákkö­rök alakultak, bővült az if­júsági közösségek száma. Az idei tanévtől más alapokra helyezték az iskolai és a ta­nulói önérdekeltség figy lembevételével a diáksport« A sportszeretők gyorsan fe ismerték a régitől eltérő fo ma előnyeit. Huszonnégy általános középiskolában megalakult: az iskolatanácsok. Ezek els sorban ott jöttek létre, ah erős, aktív szülői munkák zösség működött, ahol szél körű volt az üzemekkel, szövetkezetekkel, a különbö társadalmi szervekkel a ka csolat. Az "iskolatanácsok a kor töltik be majd jól hiv tásukat, ha segítik a szervei si, a pedagógiai munkát, új törvény alkalmazását, bontakozását. A sokszor felfokozott deklődéssel kísért nevelőmu ka hatékonyságának növel sére, az oktatási rendsz csak akkor képes igazán, 1 megfelelő személyi és gazd sági feltételekkel rendelk zik. A nincsből is előteremtették Önállóan, nagy felelősséggel A széles körű tájékoztatás, a szülők érdeklődése és érde­keltsége, valamint az óvo­dák, az iskolák, a nevelési ta­nácsadók összehangolt mun­kája eredményeként már a most kezdődő tanévre sikerült érvényesíteni a törvény beis­kolázásra vonatkozó előírá­sait. Szinte kivétel nélkül meg tudtak egyezni a családok és a gyermekintézményeka gyer­mekek iskolakezdésének kér­désében. Új feladatot jelent azonban az óvodák számára a hatévesekkel való megfelelő, igényes foglalkozás fejlődésük érdekében, hogy a következő tanévben nehézség nélkül bir­kózhassanak meg tanulmá­nyaikkal. Iskoláink meglehetősen zsú­foltak, túlterheltek, mégsem okozott különösebb gondot az iskola szabad megválasztása. A szülők reálisan mérlegelték a kínálkozó lehetőségeket, így az iskolai körzetek közötti mozgást elsősorban a tagoza­tos osztályok iránti érdeklődés határozta meg. E tanévtől az óvodai, az is­kolai nevelőtestületek beleszó­lási jogot kaptak a vezetők kiválasztásába. Kötelezővé vált és ezzel egyidejűleg nyilvános és demokratikus módszerré, hogy az iskolaigazgatókat, az óvodák vezetőit pályázat alap­ján választották és a megbí­zatás meghatározott időre szól. A meghirdetett 120 intéz­mény vezetői posztját 146-an pályázták meg — kevésnek találjuk ezt az érdeklődést. De mint minden új, ez is nehezen hódít teret: sokan bátortalan­ság miatt, mások több bizta­tásra várva, némelyek a vá­lasztás esetleges sikertelensé­gétől félve, elbizonytalanodva — még nem mertek e nagy­szerű alkalommal élni. Lassan oldódik csak a régi megszo­kás: nemcsak az lehet veze­tő, akit „kiemelnek”. Ügy lát­juk, bátorítani kell a szakmai­lag, politikailag, emberileg al­kalmas vezetői képességgel rendelkező pedagógusokat. Természetesen így sem nélkü­lözhető a tudatos utánpótlás­nevelés. A kisszámú pályázat azzal magyarázható talán leginkább, hogy legtöbb iskolában, óvo­dában az eddig is eredményes munkát kifejtő, tapasztalt ve­zetők nyerték el ismét a pá­lyázatokat, s legtöbbjüket a tantestület, valamint a tanács is megerősítette posztjukon, így ez az emberileg nem min­dig könnyű mozzanat az eddig végzett iskolai munka pozitív visszajelzésévé vált. Közismert, hogy Pest me­gye népessége az elmúlt év­tizedekben jelentősen nőtt. 1970-től egyharmadával gya­rapodott az iskolás korúak száma, ez mintegy harminc­ezerrel több gyermek iskoláz­tatásának biztosítását jelen­tette. Hasonlóan emelkedett az óvodás korúak és a közép- iskolások száma is. A növe­kedés, valamint a meglévő iskolai hálózat rossz, és sok helyen romló állapota óriási erőfeszítéseket igényelt vala­mennyi érintett szervtől. Minden gond ellenére, az összefogás, a megfeszített munka és a szerető törődés következtében 1149 tanterem­mel gazdagodtunk. A VII. ötéves terv idején a helyi tanácsok további 505 általános iskolai — 59 nap­közis —, 56 torna-, valamint 192 középiskolai tanterem megépítését vállalták. Az oktatás, a nevelés — s ezek állandó javítása, fej­lesztése mindig közügy volt Pest megyében. A tanácsi le­hetőségeket, a társadalmi szervezetek, üzemek, vállala­tok, társadalmi aktivisták, munkakollektívák saját ere­jükből mindig bővítették. Ezt az összefogást idén, a tanév kezdete előtt is tapasztalhat­tuk, s ezt számok igazoljá Az 1987—88-as tanév indul sakor 88 tanteremmel, ej tornacsarnokkal, egy tanusz dával és egy 6U0 adag konyhával bővült az iskol hálózat. Mipt ahogy az újs: is megírta, új iskola épi Érden, Gyomron, Újszilvása lnárcson, szakközépisko Százhalombattán. Bővült általános iskola Pilise Abonyban, Veresegyházo Tápioszölősön, Kerepesta csán, Nagykátán, s rövides« átadják a nagykátai gimn zium új tantermeit. A tel püléseknek több mint felébi a lakosság településfejleszt si hozzájárulását iskolai cé ra szavazta meg. Ahol a helyi .párt- és tan esi vezetők reálisan méri gelték a legszükségesebb c lókat, e helyeken meghallg tásra találtak a lakosság k rében. Becsengetéskor tiszta, fri sen festett iskolák, óvodi fogadják a gyermekeket. Ho; méltó, szép környezetb« tölthessék napjaikat, tánc hassanak Pest megye gye mekintézményeiben 118 mi lió forintot fordítottak a fe újításra, és ebből a lakoss; társadalmi munkája nem k vesebb, mint 20 millió forir Gödöllő kapuja tárva A régi nehezen oldódik Évszázadokon át központilag irányították az iskolákat. Az oktatási törvény alapelvei kö­zött mondja ki, hogy az in­Mindez azonban csak a do­log egyik, bár igen fontos ol­dala. S tulajdonképpen nem is olyan meglepő, ha az általá­nos pénzügyi gondok közepette a néző is alaposan meggondol­ja, mire adja ki a pénzét vagy hogy elmenjen-e egyáltalán megnézni valamit, aminél egyáltalán nem csak a puszta jegyárakkal kell számolnia, hanem az üléseket valame­lyest elfogadhatóvá puhító párnák kölcsönzési dijától a benzimköltségig még számos kiadásra számítania kell. A nyári színházak nehézsé- 'einek másik — és lényege- ebb — oldala azonban a mű- or, a mit?, s vele együtt a i o g y an ? A kudarcot val- ott. vagy a gyérebb látoga­A nyár utolsó szabadtéri produkciója Gyurkó László Don Quijote-drámájának bemutatója volt a Hilton Szálló domini­kánus’ udvarában. A főszereplők: Kollai Róbert és He­lyei László tézmények szakmai tekintet­ben önállóak. A külső bele­szólás, szabályozás helyett ma­guk döntenek iskolai belső dol­gaikról, minden olyan kérdés­ről, amelyet a jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Ebből következik, hogy az ed­digi általános érvényű rend­tartást fel kell váltania a ma­guk alkotta, önállóan összeál­lított, megfogalmazott műkö­dési szabályzatnak. A legszebb tantermek, nap­közik, tornatermek sem ér­nének semmit felkészült, hi­vatásuknak élő, jó pedagógu­sok nélkül. Szeptembertől 184 pályakezdőt és 243 eddig is oktató pedagógust fogad Pest megye. Nem hallgathatjuk el azonban azt a szomorú tényt, hogy 230-an eltávoztak és így az eddig feszítő gondok újratermelődtek. A betöltet­len állások magas száma, a gyesen levő kismamák nagy aránya és az immár két év­tizede halmozódó vagy ismét­lődő pedagógushiány miatt idén is sok nyugdíjas foglal­kozik a gyerekekkel, vala­mint jelentős képesítés nél­küli oktatót kell alkalmaz­nunk. Olykor nagyon nehéz felada­tot jelent egyes testületek szá­mára az önállóság: felismerni, felkutatni a számukra jót, el­fogadhatót, hát még megvaló­sítani saját elhatározásaikat, jól élni a kapott szabadsággal mekkora felelősséget, vállal­kozást jelent! Olyan belső ren­det szükséges kialakítaniok. amely alkalmazkodik a helyi követelményekhez, segíti a di­ák, a pedagógus munkáját, építi a család kapcsolatát. El­képzelhető, hogy némely tes­tületben ez kapkodást vált ki, másutt várakozást, hátha még­is érkezik valamilyen segítség „fentről”. A pedagógushiány gondjain enyhít majd a Gödöllőn meg­induló általános iskolai tanár­képzés, mely a budapesti ta­nárképző kar részeként idén már 80 hallgatót kezd kiké­pezni. A tanárképző a közeli napokban tárja ki kapuit a jövendő tanárok befogadására. A tapasztalat szerint azon­Valamennyi iskolában ala­posan meg kell ismerkedni az oktatási törvény szellemében átalakított tantervekkel, átdol­gozott tankönyvekkel. Szeret­nénk, ha a pedagógusok, diá­kok, szülők és az egész társa­dalom közös munkájának eredményeként könnyebbedne a tanulók terhe, kisebb lenne túlterheltségük, ugyanakkor alaposabban, elmélyültebben sajátítsák el a tananyaga szerezzenek az életben has nosítható ismereteket. Mind több általános iske teremtette meg a feltételek a fakultáció bevezetésé: amely egyik eszköze lehet elmélyültebb tudás megsze zésének. Érthetően, napjain ban tovább erősödik az igé: az iránt, hogy az oktatás h tékonyabban segítse a gazd sági, társadalmi és kulturá életet. Társadalmunk azt vá ja az oktatási rendszertől, iskoláktól, hogy járuljan. hozzá a szocialista demokr tizmus kibontakoztatásáhi Olyan felnőttekké neveljék ma gyermekeit, akik elkötel zett hívei lesznek a szociali musnak és képesek leszm önmaguk és környezetük a! ki f ására. Erre az iskolák csak akk vállalkozhatnak, ha erősít kapcsolatukat, jó együttműk dést alakítanak ki a csalá dal, a gyermek- és ifjúsá szervezetekkel, a közművel dési intézményekkel... Pest megye társadalma go doskodással és figyelemro kíséri és segíti az oktatást, nevelők tevékenységét, tám gatást ad a szükséges feltét lek megteremtésében. Rés vállal mindabban, ami ha monikussá. örömtelivé és s keresse teszi a pedagógus, gyermek munkálkodását. BALÁZS GÉZANÉ a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents