Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-26 / 200. szám

Augusztus 20-a, I. (Szent) István megkoronázásának év­fordulója körül furdalt a kí­váncsiság: vajon igaz-e, hogy Vác alapítása első nagy kirá­lyunk nevéhez fűződik? A Képes Krónika I. Gézához köti e jeles dátumot (egy le­genda nyomán), de az 1075-ös, garamszentbenedeki apátság­nak adott oklevél már említi „Wac civitas”-t. Mivel I. Ist­ván halála és 1074 között új egyházmegye létesítése elkép­zelhetetlen, Vácnak, mint püspökségnek az alapítása csak az István-koriak közé helyezhető. Mindezt megerő­sítette Tettamanti Sarolta, a Vak Bottyán Múzeum régésze is, aki jelenleg a váci vár titkait kutatja. — Teljes bizonyossággal nem tudjuk, de a püspökség István uralkodása alatt épül­hetett — mondta a régésznő. — A tíz magyar püspökség között Vác annyira középen helyezkedett el, hogy az itte­ni egyházmegye nem épülhe­tett később, a többi közé. Az 1075-ös oklevél szintén alátá­masztja ezt az elképzelést. A város alapításának kö­rülményei tehát egyelőre még tisztázatlanok, a kutatók vé­leményei — a nem egyértelmű források miatt — eltérnek egymástól. A várban azonban — mint már említettem — most is folyik a kutatómunka. Tettamanti Sarolta irányításá­val mintegy 15 főből álló kis csapat faggatja a földet, ke­resi régmúlt idők emlékeit. — Késő középkori, XV. szá­zadbeli nyomok alapján a nyugati várfal maradványait keressük. A várfeltárást egyébként 1978 óta kisebb- nagyobb megszakítással folya­matosan végezzük. A Géza ki­rály téri ferences templom ba­rátai már a múlt században próbálkoztak ásatásokkal, fel is tártak néhány falmarad­ványt, de sajnos, később a földet egyenletesre eltúrták, így nagyon változatos az elő­kerülő leletanyag, sok az „ide­gen” tárgy. — Milyen kincsek láttak ismét napvilágot? — Nagyon sok szép török korabeli leletanyagot talál­tunk az utóbbi időben, első­sorban keleti kerámiákat, itá­liai reneszánsz anyagot, gyö­nyörű kályhacsempéket, bur­kolólapokat. Előkerült néhány értékesebb kőfaragvány is. Ezek között román stílusú is akadt. — Az ásatások során milyen újabb, eddig még ismeretlen részekre bukkantak? — Túlságosan ismeretlen Géza vagy István Folytatódik a várfeltárás részeket nem találtunk, eset­leg néhány régebbi feltétele­zés dőlt meg a munka folya­mán. Például a Közgazdasági Szakközépiskola udvarán 1962-ben feltárt tornyot a vár kaputornyának hitték, s csak később derült ki, hogy ez „csak” egyike a török kori tornyoknak. A kutatómunka egy 1680 körüli. Becsből szár­mazó térkép alapján folyik, ennek adataira támaszkodunk. Az ásatás bizonyította, hogy ez a térkép hiteles topográ­fiája a várnak. A régésznő körbevezet, mu­tatja az utóbbi időkben fel­tárt falmaradványokat. A fa­lak összetétele nagyon válto­zatos. jól láthatók a különböző korokban hozzáépített erősí­tések nyomai. A nyugati erőd- rendszernél járunk, ahol 1985- ben egy toronyszerű épít­ményt találtak. A hosszú vár­fal a hozzáépített erősítő pil­lérekkel egy belső erődítmény voltát feltételezi. A régésznő kis csapatával észak felé ha­lad tovább, a nyugati várfal vonalát követve bontják ki a falmaradványokat. — Ezen a részen a ference­sek már találtak néhány ma­radványt — mutatja Tetta­manti Sarolta a kérdéses sza­kaszt egy tervrajzon. — A nyugati részen folytatjuk to­vább a munkát, ahol az egyes fogódzópontokat már ebben az évben feltárhatjuk. A teljes helyreállítás azonban évekbe telik majd. A várromok, erődítmények, kastélyok mindig is izgatták a látogatók fantáziáját, elbű­völik az érdeklődőket az el­múlt korok építészeti remekei. A történelmi idők szelleme, régi hősök emlékezete itatja át a várak falait. Az utódok feladata ápolni, gondozni a műemlékeket. Ez történik most Vácott is, a vár terüle­tén. Széles Tamás Végső búcsú Prohászka Józseftől Prohászka Józsefet, a vá­ci munkásmozgalom régi harcosát, több kitüntetés birtokosát — hamvasztása után — a párt veteránjait megillető tiszteletadással búcsúztatják ma, szerdán, 14 órakor, a váci Alsóvárosi temetőben. Mérlegelve Pontosan húsz évvel ez­előtt, a Váci Napló 1967. augusztus 29-i számában, arról írtunk, hogy mar 1965-ben szóvá tettük az utcai mérlegek hiányát, s két évet kellett még várni, míg végre megjelentek va­rosunkban a Belkereske­delmi Kölcsönző Vállalat jól ismert testsúlymérői... A híradást fénykép is il­lusztrálja: sötét ruhás férfi lép fel a világosszínű mér­legre, miközben egy rövid nadrágos kisfiú élénk ér­deklődéssel figyeli. A férfi azóta már biz­tosan nagypapa, s a rövid nadrágos kisfiú is pocakot eresztett. Talán nem is em­lékszik már az utcai mér­legekre. Ez is kiment a di­vatból, mint mondjuk a villamoskalauz a főváros­ban. Mindkettő magyaráz­ható ésszerűségi okokkal. Kalauz nélkül olcsóbb az üzemeltetés, utcai mérleg nélkül izgaíommentesebb az élet. Mert mennyire ron­taná az emberek közérze­tét — néhány kisnyugdíjas kivételével —, ha 20 fillé­rért állandóan ráébreszte­nék, hogy egészségtelenül nagy súlyfelesleggel ren­delkezik?! B. J. Ennek is lehet örülni Mint oly sokan, én is meg­néztem a Váci Izzó—Bp. Hon­véd mérkőzést. Néztem, és együtt a többi labdarúgást kedvelő emberrel, örültem an­nak, hogy sok-sok évtized után végre első osztályú labdarúgó- csapata van városunknak. Mert Vácnak mindig is akad­tak első osztályú labdarúgói, akik elkerültek innen. A mostani csapatnak végre sikerült, és ennek mindenki örül. Nos, amit el akarok mon­dani. az az, hogy nekem úgy tűnik, Vácon végre a szurko­lók is feljutnak a magasabb osztályba. Hogy miért mon­dom ezt? Azért, mert amint tapasztaltam, ha egy szurkoló izgalmában elbődült: „hülye bíró”, vagy az ellenfél játé­kosának címezve: „mit csi­nálsz, te barom?”, abban a pillanatban legalább húszán figyelmeztették, és meglepő módon majd minden esetben volt is eredménye. Ez az, aminek én még a pályán elért eredménynél is jobban örülök. Mert feljogo­sít bennünket arra a remény­re, hogy lassan a csapattal együtt a szurkolók is maga­sabb osztályba lépnek. Együd Lajos Az ember és a munkája Szemöldökömmel a homlo­^ kom közepén kétszer is végigfutottam egyik népszerű hetilapunknak a világ fur­csaságai számára fenntartott rovatában a hírt. miszerint: történt Itáliában, hogy egy pi­hent agyú. a tárgyak gonosz­ságát bizonyítandó száz lek­városkenyeret pottyantott a karzatról a palota előcsarno­kának süppedő szőnyegeire. A száz kenyérből hetvenkettő természetéből eredően a meg­kent felével csapódott a drága keleti szőttesekre. Nos, nem a lekvárosdeszka- dobálás ténye volt az. ami el­ámított; akárcsak a cikk író­ja, én is a következményeket latolgattam: úristen, mennyi pénzébe kerül annak a jóem­bernek a tisztíttatás? Mert az újságolvasó annyi és olyan hajmeresztő ostobaságokról kap hírt szerte a nagyvilágból, hogy szinte már nem is tud olyasmi történni, ami fölött ne térne napirendre közömbö­sen abban a hitben, hogy ilyesmik nálunk nem fordul­hatnak elő. Pedig a biz’a előfordulnak, csak nem annyira feltűnő, látványos módon, mi sokkal szemérmesebbek vagyunk an­nál. mintsem tökkelütött dol­gainkat reflektorfénybe te­gyük. Ama olasz úriembernek azért van némi igazsága, a tárgyak többsége valóban go­nosz. és nemcsak az ő hazá­jában. nálunk is. De még mi­lyen gonoszaki Az a bizonyos gödöllői kiállítás, ahol nem olyan túl régen iparunk ..re­mekeit” sorakoztatták fel le­hetetlen tárgyak címszó alatt, híven mutatta, mi minden szegül ellenünk megkeseríteni életünket Csupán az utóbbi időben gyártott „iparcikk-költemé­nyekből" magam is össze tud­nék kapirgálm egy szerényebb tárlatravalót, s gondolom, szűkebb hazamban sokan se­gítségemre tudnának ebben lenni. Hoznám az egy kiló cu­kor befogadasara készített kristálya, Tartartót, amihez ké­pest a szőnyegronditó lekvá­roskenyerek szót sem érde­melnek, ugyanis ebbe az edénybe nem fér egy kiló cu­kor, három evőkanálnyi fö­lösbe marad. Hoznám a cipőtartó szek­rényt. amihez túrót is venni kellett, mert csavarral rögzí­tendő alkatrészein a lyukak ö'- centiről kacsingattak egy­másra S ha nem dobtam volna ki undorral a zsákmad­zaggal masnizott kolbászt a dobozos főzelékből, hoznám azt is, a látleletet is. erősen sajnálkozva, hogy magasan képzett egészségügyi dolgozó sem mindig tudja megkülön­böztetni a mészkinövést a nya kcsigolyától! És hoznék még sok egyebet, amiket csak azért nem soro­lok fel, mert gondolom, min­denki találkozott már velük. S éppen ez benne az elkeserí­tő. Mert azon már fel sem akad az ember ha valamely szériában egyszer-egyszer se­lejt akad. s azt éppen mi vesz- szük meg. hiszen mi akik a gépek. íróasztalok mellett szellemi, anyagi instrumentu­mokat formálunk használható valamivé, tudjuk legjobban milyen hamar hibázhatunk ha nem figyelünk kellően munkánkra. Csakhogy az imént említett furcsaságok nem a véletlen termékei, azt igazolják, hogy örökösen nem figyelünk, sem­mibe vesszük, netán még meg is alázzuk azt, akinek terme­lünk. Ez bizony már nem té­vedés, hanem súlyos vétek. Lehetetlenségek sorozatgyár­tása. Jókat nevetgélünk még ma is azon az építészeti baklövé­sen, ami a költözködéskor de­rült ki, tudniillik nem volt lépcsőház, ahol meg lehetett volna a lakásokat közelíteni. Hire ment hamar a do­lognak, mert ez már több volt a soknál, csak az ma­radt máig rejtély, ha mar le is maradt a rajzról az a fránya lépcső, miként lehet, hogy több tucat kőműves sem vette észre az építkezés ideje alatt, hogy valami hibádzik? No, de hagyjuk a múltat. Miért van az, hogy az aszta­los következetesen mellé fúrja a lyukakat, a fröccsöntőknek a tízezredik cukortartónál sem tűnik fel, hogy mérethibás, és miért akarja készakarva az a konzervgyári munkás (nem nagykőrösi 1). hogy készftmé- nyeitől elriadianak a vevők? Akkora kérdések ezek egyenként is. hogy közgazdá­szok. szociológusok, politológu­sok törik régóta raita a feiü- ket. de eddi? csak a miértre sikerült megfelelniük, a ho­gyan tovább-ot még csak ka- pisgálják Vagy tudják? Haj­lok afelé, hogy jobban, mint hinnénk, csak hát a szavakba formált gondolatokból olykor iszonyú vajúdás után fesz va­lóság. Mert nálunk nem csak A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 199. SZÁM 1"S7. ATJÍ3C3ZTCS ?<>.. S^RRDA 300-fajtából 35 hiányzik Lesz-e baj a tankönyvelkel? Minden évben halljuk a fo­gadkozást, hogy időre meg­lesznek a tankönyvek. Most nyáron, a tanévkezdés előtt egy hónappal a rádióban nyilatko­zott a Tankönyvkiadó illeté­kes vezetője arról, hogy hiány­talanul elkészültek. Ok jó lei- kiismerettel várják a szeptem­bert. A Művelt Nép Könyv­terjesztő Vállalat váci, tan­könyveladással megbízott üz­letében csodálkoznak ezen a kijelentésen: „Talán a nagy­kereskedelemnél akadt el a szállítás?” — gondolják. Szőke Pálné boltvezető dol­gozóival együtt a Gépipari Szakközépiskola tornatermé­ben fogadja a napokban ér­kező szállítmányokat. Az üzlet raktára sajnos amúgy is zsú­folt. A tavaszi előszállítások­tól — kiderült — nem lehet csodákat várni, bár minden bizonnyal enyhített a nyár végi rohamon. Jövőre ennek az újításnak a sorsa belátha­tatlan. Kétséges, hogy ismét számíthatnak-e valamelyik is­kola jóindulatára, mint az idén. Legutóbb ugyanis a ki­segítő iskola engedte át egyik termét átmeneti tankönyv- raktárnak. — Sokféle könyv hiányzik? — kérdezzük Szőke Pálnét, aki a félig telt tornateremben irányítja a munkát, mi hová kerüljön. — Sajnos igen. Az általános és középiskolaiakkal együtt legalább 80 cim hiányzik. Egyébként 900-fajta tanköny­vet forgalmazunk. — Mikor kezdik a kiszállí­tásokat? — A Sztáron Sándor Gim­názium már elvitte, ami szá­mára megvolt, a többi iskola folyamatosan jön. Szinte percre beosztottuk még tavasz- szal, melyik nap ki, hány óra­kor kerül sorra. — Önök vagy a vevők szál­lítanak? az a baj, hogy imitt-amott, sok helyütt, alacsony színvo­nalon termelünk, hiszen abból nem feltétlen következik gyen­gébb minőség, de ha mégis, az elfuserált. hasznavehetetlen tákolmányok az első fagytol felhólyagosodó útburkolatok, és a többi, akkor sem lehet­nek soha egy színvonal ter­mészetes jellemzői. A probléma sokkal bonyo­lultabb, az ember lélekben szakadt el attól amit csinál, elgyengültek az impulzusok, amik következetesen éreztet­ték vele. hogy ö és munkája egymást feltételezik. S ez a kötelék meglazult felfelé is. nemcsak a munkapadoknál. Az érdekeltség a munkadara­bot. a munkát megbecsülendő, már direkte is nehezen szítha­tó. Ám tudjuk, csak félmeg­oldás lenne, vr ,y még annyi se ha mondjuk a heccelődő gyári munkást ejnye-ejnyével fegyelmivel, pénzbüntetéssel akarnánk megnevelni, tisztelve amit csinál, a piacot, a vevőt, ahonnan, és aki által ő is él öt is az tette labilissá, ha úgy tetszik felelőtlenné hoav nagyon gyenge szálakkal kö­tődik munkahelyéhez Tudia bármit tesz. fizetése nem lesz kevesebb — hacsak raita nem kapiák valami kollektív szé- gvellnivalón —. de sokkal több akkor sem ha a másik oldal­ra lóg ki a sorból. ígv gondol­ja ezt ma még rajta kívül megannvi szakma kénviselőie mert a köznmbösséaérlelfí kö­zépút on fut kénvszervályáink ahol sem kárvallottak. sem nnnrök nem lehetnek /gonoszkodó tárgyaink te- hát nem önmagukért vannak, régen ezt a tanulsá­got sugallják. Miklay Jenő — Saját gépkocsinkkal visz- szük házhoz. Sajnos a költsé­geink háromszorosára is emel­kedhetnek a késve érkezett példányok miatt. A közhiede­lemmel ellentétben a tan­könyvárusítás nem üzlet, ha­nem kultúrpolitikai feladat. A boltoknak ez igen nagy meg­terhelés, főleg olyan kevés létszámmal, amilyennel mi is kénytelenek vagyunk beérni. összesen hatan dolgozunk a boltban, négyen ilyenkor csak a tankönyvekkel foglalkozha­tunk. Az üzletben csak ketten maradtak, akik nem tudnak minden vevőre figyelni. Ki kell mondani, hogy megnőtt a lopások száma ezekben a na­pokban. A veszteséget az egész kollektíva viseli, ráadásul a tankönyveken csak fele, har­mada az árrés a többihez ké­pest. Kötelességtudóan dolgozik ez a maréknyi csapat. Törékeny nők naponta több mázsa súlyt emelnek. A könyvcsomagok­ból utcákat építenek, a jobb eligazodás érdekében, ezért egy szállítmány érkezése után még sok rendezgetnivaló ma­rad. Beszélgetésünk vége felé talán a várva várt könyvszál­lítmány érkezett.. . Óriási te­herautó állt az iskola udvará­ra. A szállítóleveleket átnézve a boltvezető valamelyest meg­könnyebbült, mert a hiányzók közül jó néhány megérkezett. Így már csak mintegy 20-faj- ta középiskolai és körülbelül 15-féle általános iskolai tan­könyv, feladatlap, munkafü­zet hiányzik. Péntekig vissza kell adniuk a tornatermet, tehát az utána érkező szállítmányokat már a saját raktárba kell zsúfolni, on­nan viszik szerte az iskolákba. Reméljük, a szeptemberi tan­évkezdéskor ebből az előjá­tékból a gyerekek semmit nem vesznek észre. Dudás Zoltán Első próbálkozás volt a ze- begényi nyári i játékok rende- zese,-es-u|y'tiimli,-- .maris si­ker ... Shakespeare neve ed­dig nem párosult a nyári sza­badtéri színpadok képzetével. Persze vígjátékai élvezhetőek lennének csillagos égbolt alatt. Idén mégis A vihart ad­ták elő a Madách Színkör tag­jai. Bizonyára a sajátos fel­dolgozásnak köszönhető, hogy ez a nehéz fajsúlyú dráma is népszerű lett. A Vidám kol­dusok népszerűsége már meg­alapozott volt, s talán még jobban illett a nyári esték hangulatához. A Viharból, Alonsó: Aranyos Péter. „Milánó s Nápoly trón­örököse, mily szörnyű cápa prédája vagy?!” A Vidám koldusok Bolond Andrisa: Péter Pál, és a víg öz­vegy: Kocsis Ildikó. „Szív és test vitája” (Németh Zoltán fel­vételei) Zebegényi nyári játékok Megalapozták a sikerüket Szóvá tesszük... ... hogy nem nyújt valami esz­tétikus látványt Vácott a Szé­chenyi utca 4 6. számú házá­nak az udvara. Sokan bete­kintenek akarva, akaratlanul a virágbolt és az utazási iroda szép kirakatai között az ál­landóan nyitva tartott nagy­kapu mögötti területre. Hóna­pok óta sivár udvar, magas fűtömeg ... A korszerű lakó­épület vonzó homlokzata mö­gött ilyen lehangoló látvány fogadja a belépőt. ★ ... hogy jogerős tanácsi ren­delet tiltja az engedély nél­küli utcai reklámozást. Ezzel nem törődve, a főpostaépület tájékán és másutt tucatjával találjuk a különböző színű és szövegű magánhirdetéseket, melyek ingatlant, bútort keres- nek-kínálnak. A hét elején egyik villanyoszlopon házas­társat kereső férfi sorait is olvashattuk, névvel, lakcím­mel. E kettő alapján kiszab­hatnák a rendeletben megsza­bott büntetéspénzeket a vá­rosképet ilyen formán is el- csúfítókra. — ap ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents