Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-04 / 182. szám

1987. AUGUSZTUS L, KEDD 3 Szájtátva Lifteznek Most már riasztó sűrűséggel teszik elénk a leveleket, a íe- lexpapirokat vállalatoknál, szövetkezeteknél (az ö leve­leidről, telexeikről persze nem esik szó), bizonyítandó, mi minden megtörténhet; ma a gazdaságban, s mi mindennek van kitéve az a szerencsétlen gazdálkodó, aki kiszolgáltatott­ja másoknak. A levelek, a te- iexüzenetek kizárólag egyva­lamiről szólnak. Arról, hogy a feladó, most az év második felében (vagy éppen azonnal) árat emel. A szerényebbre tíz. tizenöt százalékot, a bátrabb- ,ja húsz fölött, s bizony akad­nak teljességgel szemérmetle­nek, 40—50 százalékos áreme­lési bejelentéssel. Kapkodja az ember a fejét, mi ez? Miféle kór szedi itit a vámját? Kór? Ugyan! Gondosság kérem, gondos­ság! Az általános forgalmi adó ja­nuártól tervezett bevezetése ugyanis — az elképzelések sze­rint — mérsékelné a termelői árszínvonalai. A csökkenést (az árbevétel-csökkenést) mérsék- lendő, a „.gondos” gazdák azonnal kapcsoltak, kapcsol­nak. No nem a költséggazdál­kodás, az anyag- és energia­takarékosság, a gyártás- és gyártmányfejlesztés terepein lépve. Nem. Árat emelnek. Mi kell hozzá? Egy papír, ami el­jut a partnerhez. Milyen egyszerű! Milyen ve­szedelmes! Már neve is van a módszer­nek, gyakorlóinak. Lifteseknek nevezik őket. S a jelek azt mutatják, ez a liftesség most legnépszerűbb foglalkozás. Máskülönben nagy tekintélyű, még nagyobb rangú gazdasági vezetők teszik oda kézjegyü­ket liftesként a papírokra, s persze, káromkodnak, amikor egy másik, hozzájuk hasonló liftes papírját kell kézbe ven­niük. Nagy közös játék tehát? Nagy is, közös is, de hogy já­ték lenne..,?! MOTTÓ Úgy élni, mint bárki más Az elkötelezettség módszertana „Kellner anyuka elmondta, hogy Krisztikéje va­sárnap reggel elszökött az óvodába. Csalódottan jött vissza, és mondta: anya, voltam az óvodában, de nem volt ott senki, a kapu be volt zárva. Hétfőn reggel szem­rehányóan fordult felém a gyermek: „Te óvó néni, itt voltam tegnap, kerestelek, de nem voltál itt, és a kaput is bezártad.” Hasznos kézikönyv Bába Mihályné pomázi ve­zető óvónő tanulmányából va­ló az a fenti idézet, amely a nemrég megjelent Módszerta­ni kézikönyv negyedik köte­tében jelent meg. A cigány - gyerekek óvodai ellátottságá­nak helyzete öímű munka azo­kat a tapasztalatokat foglalja össze, melyet a pedagógus pá­lyája kezdetétől, egészen az öt. venes évektől kezdve szerzett meg idáig, közben arra töre­kedve a község sok más ve­zetőjével együtt, hogy nagy tapintattal és türelemmel se­gítse egy történelmi lépéshát­rányban élő népcsoport fel- emelkedését. „Egyre jobban tapasztaljuk, a cigánycsaládok felzárkózási szándékát, bizonyítani akará­sát, hogy képesek olyan körül­ményeket teremtem maguknak és úgy élni, mint mindenki más” — írja az elmúlt eszten­dők mérlegéről, amely nem mindig volt ilyen biztató, s a helyzet csak nagyon követke­zetes és humánus, nehéz mun­ka után változik fotyamatosan. A Pest Megyei Tanács ci­gányügyi koordinációs bizott­sága közösen más megyei szer­vekkel, intézményekkel, ta­valy hirdette meg pályázatát, s jelentette meg a beérkező munkák egy részét, amely bi­zonyítéka annak, hogy a ma­gyar társadalomban élnek olyan előrelátó, s tennivalói­kat a probléma bonyolultsága, ban is felismerő, elhivatott em­berek, főként értelmiségiek, akik nemcsak maguk nyúlnak felelősen a kérdés megoldásá­hoz munkaterületükön, hanem tapasztalataikat is közre ad­ják az ügy érdekében. Nagyon fontos ez, s jót tesz az ügy­nek. Akinek dolga akad, akár elvi meggyőződésből, akár hi­vatali kötelességből vagy moz­galmi tisztségéből követke­zően, az kézhez kaphatta a megyei tanács által kiadott kötetet, melyben a szerkesz­tő maga , a bizottság titkára, Várady Géza is a kötet mód­szertani jellegét hangsúlyozza előszavában. Nem elszigetel A vártnál kisebb forgalom (Folytatás az t oldalról.) egyéb 40-nel — így talán könnyebben elkél. — Általában cipőt, méter­árut és férfiingeket visznek, de szépen fogy a gyermek­szandál és a fürdőruha is —• számol be az első napi for­galomról Mezei Gézáné bolt­vezető. — Szombaton késő es­tig leltároztunk, átírtuk az új árakat, hogy hétfő reggel- re mindennel elkészüljünk. A régi áron számítva hat-hét­százezer forint értékű áruból állítottuk össze a nyári vásár kínálatát, és ez még nem tar­talmazza a méterárut. Megkezdődött a nyári vásár a Skála üzleteiben is. Sziget- szenimiklóson az egész vá­rosban nyilak igazítanak út­ba a Márka-Skála felé, ám maga az épület szemre nem mutatja, hogy odabenn bár­milyen akció is zajlana. És tömeg sincs a környéken. — Vidéken, és ez annak számít, általában a vásár második-harmadik napján in­dul meg a forgalom — ad magyarázatot Szemes Péter igazgató. — A szigetszent- miklósiak nyolcvan százaléka Pesten, Csepelen dolgozik, ott a sok nagy bolt, először a fővárosban néznek körül, csak azután jönnek hozzánk. A másik ok: ma van fizetés­nap. Délután négy-öt óra körül talán számíthatunk a csúcsra. — Miért nem nagyobb a hírverés a vásár körül? — A 40 százalékos enged­ményt jelző táblákat kitettük az áruházban, de a központ gondoskodott a sajtó- és rá­dióreklámró!. Mi inkább olyasmire költjük a hírverés­re fordítható megcsappant pénzünket, mint a múlt va­sárnapi bolhapiac és autós ügyességi verseny. — Mit kínál a vásáron a Márka-Skála? — Mindazt, ami az áruház nyári profiljába tartozik: napszemüvegeket, nyári di­vattáskákat, szandálokat, pó­lókat, női ruhákat. Mi úgy döntöttünk, hogy egységesen 40 százalékos engedményt adunk, ez kedvező a lakos­ságnak és megkönnyíti a mi munkánkat is. A tavalyi hárommilliós árukészlet után az idén kétmillióval indítot­tuk az akciót. A földszint nagyobbik felél az élelmiszerosztály foglalja Ez igazán szép is, jó is el. a bal kéz felőli rész a vá­sár tulajdonképpeni színhe­lye. A polcok-gondolák fölött A kézikönyv egy-egy cigány- közösség életmódjával foglal­kozó írásokat ad közre, főként azt mutatja be, hogy miféle hagyományok, beidegződések, körülmények akadályozzák e népcsoport gyorsabb ütemű előbbre jutását. Szabó Lászlóné nagykőrösi tanítónő a cigánygyerekek tár­sadalmi beilleszkedésével fog­lalkozva elemzi szüleik, közös­ségük helyzetét, a lakosság ró. luk kialakult nézeteit, s a ci­gányság gazdasági aktivitásá­ról 'pozitív- tényként állapítja meg, hogy a férfiak 80 száza­léka dolgozik, 70 százaléka ál­landó , munkaviszonyban áll, míg a nők közül csak 10—15 százaléknak van állandó mun­kahelye. Fontos és meglehető­sen általánosítható informá­ció az, hogy ezen embercso­port hátrányos helyzetének lé­nyegében nem a munkától va­ló tartózkodás az oka, hanem a szakképzettség hiánya, mely­nek következtében a többség csak alacsony fizetésű munka­köröket tud vállalni, iskolá­zatlan rétegük újratermelő­dik, s mivel általában nagy- családosok. háromszor annyi embert kell eltartaniuk, mint a kis családokban. Kicsi az egy főre jutó kereset, amit nem tud eléggé kiegészíteni a családi pótlék. A történelmileg átmeneti kor okozza a legnagyobb gon­dunkat, bepótolni azt a mu­lasztást, melyet az előző ko­rok uralkodó osztályai • elmu valóban ott lengedeznek a [ lasztottak, azok az ellentmon­' dások, melyeket inkább mélyí­tettek, mint feloldani akartak, Mekkora a különbség például a szaknyelven mondott szocia­lizáció folyamatában gyerme­keink és az övék között! „Saj­nos, sok cigánygyermek fel­készületlenül lépi át az isko­lát, az iskola küszöbét. Gát­lások, félelem, kisebbségi ér­zések egész sora nehezíti be­illeszkedésük első heteit, hó­napjait.” — írja Szabó Lász­lóné, s ez a megállapítása mindjárt szöget is üt a fejünk­be. hogy vajon érdemes-e el­lenezni a külön alsó tagozatos cigány iskola, osztályok indí­tásának helyenként tapasztal­ható szándékát, amely nem el­szigetelni akar, hanem a töb­biekkel szembeni hátrányok első fokon való leküzdését, mert ez bizony akkora, amit elviselni a más családi háttér­ből. bölcsődei és óvodai nevel­tetés után ide érkezőkkel szemben alig lehet, Ez a ha­talmas lépéshátrány sérülések­hez, olyan kudarcokhoz vezet, melyek gyakran egy életre visszataszíthatják elszenve­dőiket. reklámtáblák. Alattuk fiatal- asszonyok tologatják a szok­nyás vállfákat, mustrálják a pulton széthajtogatott trikó­kat, fürdőruhákat. A bejárat melletti sarok cipőpolcai kö­zött vagy öt-hat gyermek kuporog a padokon, a mamák szorgalmasan húzogatják az apró lábakra a szandálokat, edzőcipőket. — Siessetek már egy ki­csit, ez az ötödik pár, amit próbáltok! — nógatja felesé­gét és szőke kisfiát egy tü­relmetlenkedő apuka. — Árukészletünk mintegy negyven-hatvan százaléka szokott elfogyni egy-egy ilyen vásáron — mondja az igazgató. — Most viszont még nem látjuk, milyen ha­tása lesz a legutóbbi áreme­léseknek, mert minden ilyen-1 fajta változás a ruházatot sújtja a legjobban; elsősor­ban a férfikonfekció forgal­ma esik vissza. Az áruház nem nyereséges, az idén sem lesz az, de hitelt kell törlesz- tenünk és a fenntartás is rengetegbe kerül. Terveink viszont vannak, és talán, ha az egész lakótelep megépül itt körülöttünk, mi is kedve­zőbb helyzetbe kerülünk. M. L. Emberi értékek Azonosságokat és különbsé­geket ismerünk meg Pest me­gye más tájairól, s így alakul ki a meglehetősen változatos kép azáltal, hogy különböző foglalkozású emberek munkái olvashatók a kötetben. Dr. Aj- tay András szakorvos a kere- pestarcsaiak helyzetét mérte fel szociológiai igénnyel, ele­mezve a lakáskörülményeket, a családok belső viszonyait, s többek között arra a következ­tetésre jut, hogy a Szilas-pa- tak mentén, a községtől térben is jól elválasztva, a réginél minőségileg jobb lakások, új telep jött létre 10—12 telek fel­osztásával. de ez nem szünteti meg az izoláltságot, sem az életmódot, csak az egyének terheit növeli. Nemcsak tanároknak, egész­ségügyi szakembereknek ér­dekfeszítő az, amit Kéri Lász­lóné Örkényi pedagógus vagy Király Béláné abonyi tanárnő, Vitéz Lajosné monori védőnő írtak meg nagyon alapos, a tényeket példás szorgalommal g3'űjtögető módon, hanem a cigányság emberi értékeit be­csülő. helyzetüket történeti szemlélettel vizsgáló személyi­ség számára is az, ha akár az étkezési szokásokról, család- tervezésről, hiedelemviláguk­ról olvas, melyekről értesülve hol örömmel állapítja meg. hogy mai világunkban van előbbre jutás, a felemelkedés­hez képességet adó közösségi erő. máskor meg felszisszen, s csodálkozik, hogy századunk végén még olyan jelenségek is tapasztalhatók, mint amiket itt kíméletlen őszinteséggel fel­tártak. Életmádtamrímány Szép emberi vallomásnak is beillik ifjú Kovács István do- monyi tanár Vadrózsacsokor című cigányéleímód-tanul- mánynak nevezett olvasmányos írása, melynek megismerése hat át bennünket, a már-már fanatikus megszállottságról tudomást szerezve, s egyben sajnálkozva is azon, hogy ezt a fontos társadalmi problémát sokszor a hivatalos szervek, személyek ellenére kell szor­galmazni. Láthatjuk, mekkora lelki erő. vasakarat, kitartó energia kell ahhoz, hogy itt valaki sikert érjen el. A célja nem a dicsőség, hanem az, hogy e népcsoport minden tagja fölemelhesse fejét, mű­veltsége, embersége egyenran­gú legyen másokéval. Ahogy Király Béláné fogalmazott, egyelőre még tűnődve: „... ezt a szót. „cigány”, úgy kimondani, hogy ne kövessen el az ember tapintatlanságot, hogyan lehet ezt a szót, „ci­gány”, úgy hallgatni, hogy ne támadjon kisebbségi érzés, megalázás, szégyenérzet a nyomában?” Kovács T. István Egészségvédelem a patikában? Ma még csak kísérlet! 2 „Az egészség érték! Csatlakozzon Ön is a me­gyei egészségvédő prog­ramhoz! A helyes életmód kialakításában mi is segít­ségére vagyunk.” A plaká­ton, mely május végén tűnt fel harminc Pest me­gyei gyógyszertárban, a megye körvonalai s az Országos Egészségnevelési Intézet emblémája mellett a gyógyszerészjelvény, a keheiyre tekeredő kígyó is ott látható. Nem véletlc- jniil. Egy kibontakozó új £ kezdeményezés jelképei t ezek — így együtt. Tanácsok fogyókúrázóknak Miről is van szó? Mi eb­ben az új? Hiszen a pati­kában eddig is árultak pél­dául gyógyszertartó dobozt, gyógyfüveket, teákat, adtak jó tanácsot, szakkönyvet. Nos, ha csak a tényeket nézzük, akkor is találunk új­donságot. Például azt, hogy a vállalkozó patikák mind­egyikében feállítottak mérle­get. testmagasságmérőt, s készségesen segédkeznek a méretkezni szándékozóknak. Azután a kezükbe nyomnak — ha például fogyókúrázni szeretnének — egy testsúly­változási táblázatot, megbe­szélik velük, hogy naponta hányszor, hogyan és mennyit tanácsos elfogyasztaniuk, mo­zogniuk, megbeszélik a kö­vetendő életvitelt, adnak hoz- lcellékeket. segédletet, például kalóriatáblázatot, tor- nagyakorlat-ismertetőt, aján­lanak háromféle szakkönyve!, azután teakeveréket, hozzá­való forrázóedényt. Hasonlóval szolgálnak az arcápolásról, a csecsemőgon­dozásról, a diétás étrendről, az elsősegélynyújtásról, a fo­gamzásgátlásról, az idősek életmódjáról, a gyógynövé­nyekről, a hajápolásról, s a házi patika összeállításáról, Kétkezi munkával segítenek Több szövetkezeti lakás Az első félévben növekedett a lakásépítő szövetkezetek tel­jesítménye: 761 otthont adtak át, 180-nal többet, mint az el­múlt év hasonló időszakában. Jelenleg csaknem 3.5 ezer la­kást építenek, így remény van arra, hogy az év végéig a tavalyit meghaladó mennyi­ségű, 2000—2100 szövetkezeti lakásba költözzenek a tulaj­donosok. Az elmúlt két-három évben az előző időszakhoz képest kevesebb szövetkezeti lakás épült. A legnagyobb gondot az építési, szerelési anyagok árá­nak emelkedésén kívül, első­sorban a telekhez jutás nehéz­sége okozta. A helyzeten né* í. ileg javított, hogy a taná­csok — különösen a nagyobb településeken — több foghíj­telket szabadítottak fel és ér­tékesítettek az építőközösségek számára. A Szövosz lakás­szövetkezeti főosztályán el­mondották: kedvező hatása van annak a tavaly érvény­be lépett rendelkezésnek, mi­szerint a lakásszövetkezetek megalakulásuk után közös hi­telt kaphatnak az építési terü­let előkészítéséhez és az építés megindításához. Gondot ókoz viszont még mindig, hogy a hitelezési adminisztráció bo­nyolult és lassú. Részben emiatt — az általános fejlődés ellenére — néhány megyében lassult, vagy az elmúlt évek szintjén maradt a szövetkezeti lakásépítés. A Szövosz-ban és a lakás­építő szövetkezetek munkáját irányító fővárosi és megyei érdekképviseleti szervezetek­ben keresik azokat a megoldá­sokat, amelyekkel könnyíthetik az építkezők helyzetét. Az ed­digieknél is korszerűbb ott­honok létesítésére építőszövet­kezet alakult az érdekképvise­leti szerv részvételével Csong- rád megyében. A fiatalok lakáshoz jutását több helyen a KISZ-szervezetek is támogat­ják. Az újonnan alakult szövet­kezetek törekednek a viszony­lag olcsó építési eljárások be­vezetésére, s takarékosan fűt­hető házak létesítésére. Egyre nagyobb szerepet kap a ki­vitelezésben a tagok, közülük is a fiatalok kétkezi munkája. a hízókúráról, a kéz- és láb­ápolásról, a kismamáknak szóló tudnivalókról, a moz­gáskultúráról, a rák meg­előzéséről, a serdülőkori egészségi problémákról, a szájápolásról, a testi tiszta­ságról. A programhoz készült módszertani útmutató ugyan­így tartalmazza a dohányzás elleni, küzdelem, a túlzott al­kohol- vagy gyógyszerfo­gyasztás, a narkomán szenve­délyek leküzdése minden eszközét, módszerét, melyek a gyógyszertárban hozzáférhe­tőek. Tehát mégiscsak van új­donság. A legfőbb azonban a szemléleti, melyet a kezde­ményezők, a Pest Megyei Tanács egészségügyi osztálya és a Pest Megyei Gyógyszer­tári Központ illetékesei így summáztak: „Szükséges az egészségügyi intézmények, így a gyógyszertárak nyitot­tabbá, fogékonyabbá tétele a működési területükön élő la­kosság életmódját, egészségi állapotát befolyásoló környe­zeti körülmények iránt.” Tény, hogy naponta ötven­ezer ember4 — a megye lakos­ságának öt százaléka — for­dul meg a patikákban, ráadá­sul nem is feltétlenül bete­gek ők, de mindenképpen több közük van akkor és ott a maguk vagy családtagjaik egészségéhez, betegségéhez, mint másoknak. Hiba lenne kihasználatlanul hagyni a le­hetőséget az egészséges élet­vitel propagálására, a szem­lélet- és életmódíormálásra. Hazánkban elsőként E felismerés nyomán vál­lalkozott harminc Pest me­gyei gyógyszertári munkakol­lektíva a kezdeményezésben való részvételre. Bár az or­szágos egészségmegőrzési prog­ram részletein még munkál­kodnak, ők addig is dologhoz láttak — ebben a formában hazánkban elsőként. Sikerük persze nemcsak saját erőfe­szítéseiken múlik, hanem azon is: egészséges és beteg megfogadja-e tanácsaikat, hallgat-e szavaikra, változ- tat-e életmódján. A patiku­sok persze azért próbálnak többet tenni, mint eddig. Öcsán például egészségügyi sarkot rendeztek be a gyógy­szertárban, Budaörsön pedig diétásklubot alapítottak (er­ről be is számoltunk lapunk­ban), ahol előadásokat, bemu­tatókat, tanácsadást tartanak — például cukorbetegeknek. Az első jelzések — hisz a módszerhez tartozik az is, hogy kérik a program részt­vevőit, tegyék meg észrevéte­leiket a vendégkönyvben — arról árulkodnak: legtöbben eddig a fogyni szándékozók s a cukorbajban szenvedők közül kértek és kaptak in­formációt, segítségt. V. G. P. A cím feletti képen: a leányfalui patikában külön kaptak helyet a nem kifeje­zetten gyógyszerkészítmények. Képünkön Csizmadia Klára |ajánl gyógynövénykeveréket az érdeklődő asszonynak. (Vimola Károly felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents