Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

Kiváló társadalmi munkások Akik többet tesznek Az aktív, kiemelkedő társa­dalmi és közéleti tevékenysé­get folytatóknak elismeréseket adtak át az alkotmány napja alkalmából, a váci városi ün­nepségen. A „Kiváló Társadal­mi Munkás” és az „Érdemes Társadalmi Munkás” kitünte­tésben összesen huszonnégyen részesültek, részükre Imre György, a HNF városi bizott­ságának elnöke és Illés Má­ria, a bizottság titkára, illet­ve Dézsi Ferenc, a városi KISZ-bizottság titkára adta át az elismerő kitüntetéseket. Ugyancsak ezen az ünnep­ségen adta át a — 40, 30, 20 és 10 éves — törzsgárdatagsá- got elismerő oklevelet a ta­nács dolgozóinak dr. Bóth Já­nos tanácselnök. Egyben be­jelentette, hogy a megyei ta­nács ünnepségén, munkájuk elismeréseképpen, a tanács két dolgozójának, Bodolai György- nének és Gyenes Lászlónak, főtanácsosi, illetve tanácsosi címet adományoztak. A HNF Vác Városi Bizott­sága „Kiváló Társadalmi Mun­kás” kitüntetésben részesítet­te a következőket: Mezősi Blanka nyugdíjas, az 5. HNF- körzet titkára; Fischer István­ná nyugdíjas, a HNF nőklub­jának vezetője; dr. Molnár La­jos iskolaigazgató, a tanács vb tagja; Kettler László, a Forte vállalati tanácsának el­nöke; Termann József, a DCM szb-titkára; Hegedűs Tibor technikus, a C/8 Lakásfenntar­tó Szövetkezet elnöke; Dián József né óvónő, az 1. HNF- körzet titkára. „Érdemes Társadalmi Mun­kás” kitüntetésben részesült: Majár János őrnagy, a HNF városi elnökségének tagja; Ba­ján Mihályné nyugdíjas, a HNF nőklubjának vezetőségi tagja; Csőke Judit, a Forte csoportvezetője, a Családi In­tézet aktívája: Urban Tam ás­ná, a kórház dolgozója, a Csa­ládi Intézet aktívája; Papp András, a DCM Ságvári Klub­jának gondnoka; Balogh Lász­ióné, az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat dolgozója, ta­nácstag; Vereb Gyula, a For­te dolgozója, kereskedelmi és társadalmi ellenőr; Vas Jenő­vé, a Vízmű dolgozója, a HNF információs bizottságának tag­ja; Lengyel László, a Senior dolgozója, a HNF 4. körzeti bizottságának titkára, tanács­tag: Makai József hadnagy, a HNF 8. körzeti bizottságának elnöke; Pálffy Miklósné, a városgazdálkodási vállalat dol­gozója, a C/5 Lakásfenntartó Szövetkezet igazgatósági tag­ja. A városi KISZ-bizottság az ifjúsági mozgalomban végzett munkájáért „Kiváló Társadal­mi Munkás” kitüntetésben ré­szesült: Ernst László, a Forte műszaki előadója, a 3. párt- alapszervezet titkára; Jakab János, a 204. Sz. Szakmunkás- képző Intézet oktatója, párt- alapszervezeti titkár. „Érdemes Társadalmi Mun­kás” kitüntetésben részesült; Schmidt Ferencné, a Bélésáru- gvár könyvelője, ifjúsági fele­lős; Majorosné Havasi And­rea, a Hajógyár bérelszámoló­ja, a 2. KISZ-alapszervezet vezetőségi tagja; Kónya Sán­dor, a Hajógyár esztergályo­sa: valamint Konecsni Miklós, a kommunális üzem részleg- vezetője, a Vöröskereszt üze­mi titkára. Együtt a két klub Jói sikerűit kirándulás Közös kiránduláson vettek részt a vámosmikolai és a perőcsényi idősek klubjának tagjai. Az útvonal a végcélig, a Zsóri fürdőig, az Ipoly völ­gyében volt Szécsényig, majd Püspökhatva-non és Gyöngyö­sön át. 10 órára értünk a fürdőbe. Már az utazás elején is igen jó kedve volt a 34 tagú társa­ságnak, a jókedv közben sem csökkent. Fürdés után a Zsóri fürdő mellett levő Forrás ét­teremben igen finom ebédet szolgáltak fel. Ezután átmen­tünk Mezőkövesdre, ahol a ki­rándulók egy része a templo­mot nézte meg, majd a Matyó Múzeumot látogattuk meg, ahol a látottak alapján vissza­emlékeztünk a nem is olyan nagyon régmúltra. Ezt köve­tően irány Eger, ahol a Szép­asszony völgyében levő pince­sor látogatása volt beütemez­ve. Itt egyik pincében, pár po­hár bor mellett, rövid ideig el­beszélgettünk, egyesek végig­sétáltak a pincesoron, jó­magam is, de valahogy ide­gennek éreztem, más volt. mint ezelőtt 30 évvel, amikor először jártam arra. Hazafelé még jobb kedve kerekedett a társaságnak, a pár pohár bor megtette a ha­tását (és a még tartalékként megvett) Egymás után jöttek a régi, ma már csaknem el­felejtett dalok. Ahhoz, hogy az idős emberek jól érezzék magukat minden tekintet­ben, a kísérők, Lőrincz Zol- tánnénak, a vámosmikolai idősek klubja (volt már öre­gek és idős emberek napközi otthona rövid másfél év alatt, remélem, ez a név már tovább kitart, ha valamelyik pihent ember nem talál ki újat!) ve­zetőjének irányításával min­dent megtettek. Odautazáskor és hazafelé is élelemmel és üdítőitallal láttak el minden­kit, sőt a fürdőben még fürdő­ruhát is szereztek annak, aki otthon felejtette a magáét. Az út hazafelé Gyöngyös, Vác- rátót, Vác, Szob útvonalon vezetett, így az oda- és vissza­út is igen sok látnivalóval szolgált az idős embereknek, akik kissé megfáradva értek haza. Ami az utazáshoz legfon­tosabb kellék volt, az autó­buszt, a perőcsényi Vörös Csillag Tsz adta bérmente­sen, persze sofőrrel együtt. Köszönet érte! Ami szintén fontos volt, a természet is ke­gyeibe fogadta az idős embe­reket: egész nap szép, nap­fényes idő volt, mindnyájan jól éreztük magunkat, és ha minden jól megy, jó volna ezt jövőre is megismételni, mond­ták másnap sokan az ebédnél. Knroknai Gábor Vámosmikola Prófeaúton Ezt a kocsit megveszem, döntöttem el, amikor már a harmadik vagy negyedik autót hagytam le könnye­dén. Elégedetten néztem a sebességmérő órát, és érez­tem, hogy még mindig van erő a járművemben. Egy­más után előztem meg a hetven-nyolcvannal cam­mogó kocsikat, majd rövid párharcot vívtam egy erős- ködő autóssal. Ebből is győztesen kerültem ki. Feltétlenül megveszem, lelkesedtem, amikor egy enyhe kis remegést érezve a kocsin, a sebességmérőre néztem, s láttam, hogy jó­val túl járunk — az autó és én — a megengedett, a felemelt sebességhatáron Ez igen, ez kocsi, gondol­tam, s élvezettel dőltem hátra az ülésen, a vissza­pillantó tükörből figyelve, hogy maradnak le mögöt­tem a legkülönbözőbb típu sú járművek. Már csak egy próbálta tartani a tem­pót — úgy láttam, egy La­da ... Ez nem bírja elviselni, hogy veszítsen, ez minden­képpen utol akar érni! Na, még egy kis gáz... Nem nő a távolság sőt, mintha csökkenne ... Ez egy őrült. Ez egy ámokfutó! Még a reflektorait is bekapcsol­ta... Százharminc, száz­negyven __ Ez a For­m a—1-en érzi magát. Ez azt hiszi, hogy Ferrariban ül, és a Hungaroringen hajt! Azért mégis megveszem ezt a kocsit, gondoltam, jó kocsi ez. Országúti rémek­kel nem. lehet versenyez­ni... Ez nemcsak utol akar érni, ez előzni akar! Villogtatja a lámpáit — és mintha tetején is lenne egy lámpa. Egy kék lám­pa __Jön, csak jön, már e gész közel van ... Nem, mégsem veszem meg a kocsit. Ugyanis a Lada utolért. Meglehetősen barátságtalan vezetője min­den udvariaskodás nélkül közölte, hogy feljelent. A hangnemből, amit használt, arra következtettem, hogy nem tréfál, Most várom a fejleményeket. Az autót mindenesetre visszaviszem. Azt hiszem, így is sokba kerül. Anélkül, hogy meg­venném ... B. J. VÄ CS 1 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 108. SZÁM 1987. AU S KEDD Ha megtermelik a devizát... Konténerbe csomagolt dollárok Gazdasági életünk több ponton is ellentmondásos. A nyereségesség fogalma fölé nemegyszer más, a hét­köznapi ember számára felfoghatatlan érdekek kerül­nek. A gazdaságtalanul termelő gyárak közül többet már könyörtelenül bezártak, épületeit árverésen erő­sebb vállalkozók vásárolták meg. A Ganz Danubius Hajó- és Darugyár váci konténer gyár át nem fenyegeti ilyen veszély, pedig termékeit, melyeket zömében kül­földi megrendelésre gyárt, áron alul kénytelen adni. Ez a kijelentés első hallás­ra talán merésznek tűnik, mégis tény, hogy a gyár az utóbbi években a veszteséget és nem a hasznot tervezi. Mi a magyarázata ennek, hogy­hogy nem omlanak össze ilyen körülmények között? A Ganz Danubius Hajó- és Da­rugyárnak a vácival együtt összesen hat különböző pro­filú gyára van. Így összessé­geben nyereséges. — Miért van szükség a vá­ciak áldozatára? — kérdez­tük Mohary Károlyt, a konté­nergyár igazgatóját. — A hatból döntően csak két gyár termékeit vásárol­ják dollárért. Erre a pénzre akkor is szükség van, ha ön­költségi áron alul kényszerü­ltek eladni. Senki nem lehet meg ugyanis nyugati gépek, berendezések nélkül. Ilyet pedig csak akkor vásárolha­tunk. ha megtermeltük a hoz­zá való devizát. Megbízható, jó Vác a hazai lapokban A Szabad Föld írjunk együtt újságot elnevezésű ol­dalán a Vácott élő hetvenhat éves Oravecz György beszá­molt arról, hogyan szervezett a városi népfrontbizottság egy nyugdíjas-találkozót. Az Esti Hírlap közölte Ha­lász Istvánná levelét, mely­ben sérelmesnek tartja, hogy a MÁV 1987/88-as Budapest környéki menetrendjéből ki­hagyták a Vác—Balassagyar­mat vonal tájékoztatóját. — Ilyen szerény ára volt a konténernek mar akkor is, amikor gyártani kezdték? — Korábban oldalkocsikat gyártottunk a Pannónia mo­torkerékpárokhoz és vízibu­szokat. Egy idő után nem kellett több oldalkocsi, a vízi­buszokat se lehetett eladni, ezért profilváltásra kellett gondolni. 1978-ban kezdődött a konténergyártás, ami akkor még nyereséges volt. A tech­nológiát Nyugatról vásároltuk, ahol rögtön vevők is akadtak. Ez azóta sem változott, ma is megvannak a régi megrende­lőink. A hagyományos, acélból ké­szült boksz konténer piacán azonban megjelent a konku­rencia is. Az egyik legerősebb Dél-Korea. ahol óriási auto­mata gépsoron szinte fillére­kért állítják elő. Ráadásul Nyugaton az utóbbi években csökkent az acél ára. 1981- ben még 2200 dollárt adtak egy boksz konténerért, ma pe­dig már 1500-ért is lehet kapni dél-koreait. Csak a megbízható, kipróbált, jó mi­nőségünknek köszönhető, hogy mi megkapjuk az 1770 dollárt darabonként. A kinti árak — Nem csökkenthető vala­miképpen az előállítási ár? — A jelenlegi feltételek mellett nem. Nézze, itt van­nak a grafikonok, ezekből ki­derül, milyen költségekkel jár a konténerek előállítása. A legtöbbe az anyag kerül. Az acéllal nem takarékoskod­hatunk, mert óriási terhelést kell elbírniuk. A termelés körülményeinek biztosítása is nagyon sokba kerül. Ezt se lehet csökkenteni. Egy ellent­mondást azonban fel lehetne oldani: ha nem a drága nyersanyagot kellene beépíte­nünk. Ugyanis elsősorban er­re fizetünk rá, a kinti árak miatt. A KGST-eladásoknál természetesen jobb a helyzet, mert az itthoni nyersanyag- árakkal számolhatunk. — Az értékesítési lehetősé­gek ezek szerint nyitottak, csak a feltételek egyenlőtle­nek. Szándékuk szerint mégis kitartanak? — Igen! Ennek egyetlen módja az, ha különleges cél­ra használható konténereket készítünk. Ezeket még nem vitték külföldön se nagy automata gyártósorokra. Már 15—20 saját tervezésű konté­nerünk van. Teljes gőzzel — Nem olyan kötött szab­ványok szerint készülnek, amelyeket egy az egyben át kell venniük? — Vannak bizonyos tulaj­donságok, amelyekhez az ösz- szes gyártmányunknál ragasz­kodni kell. A legfontosabb három: az élettartam, a mé­retpontosság és a teherbírás. A méretet világszabványok rögzítik. A szállítás és a tá­rolás miatt. Ha megfigyeli a prospektusunkban, minden darab ugyanolyan a sarkok­nál. A konténerkirakó daru karmai ezekbe illeszkednek. — Ezek szerint teljes gőz­zel előre? — Igen, ez az egyetlen le­hetőségünk'. Amíg megrende­lésünk van, ki kell használni’ Dudás Zoltán iigls síé a baleset! Amikor a rendőrkapitány­ság ügyeletese felvette a te­lefont, figyelmesen meghall­gatta a vonal másik végéről érkező, meglehetősen zakla­tottan előadott történetet, nem akart hinni a fülének. Nyil­ván sokallotta egyszerre az utcai verekedést, a veszett eb randalírozását, a patakokban folyó vért. Azért mégis elég hamar kiértek autóval a ka­pitányságról a tőlük tizenkét kilométerre lévő helyszínre. A veszettnek mondott eb már láncon volt, a gazda jobb csuklóján jókora, erősen át- vérzett kötés, a másik fél, aki a verekedésben aktív részt vállalt, már hazament. Sebtiben annyit sikerült ki­deríteniük a rendőröknek, hogy a gazda szájkosár és póráz nélkül kivitte harapós kutyáját az utcára, s az eb üldözőbe vette a gyanútlan járókelőket. Mondani sem kell, hogy nagy pánik tört ki az utcában, menekült ki merre látott. Amikor a gazda meg­próbálta megfékezni a ku­tyáját. az szembefordult ve­le. A következmény az lett, hogy a gazdát sürgősen orvo­si ellátásban kellett részesíte­ni. ám a körzeti orvoshoz csak a rendőrök felszólítására ment el, gondolván, hogy a kis baleset nem nagy ügy, s kü­lönben is az ő dolga. Tollat nem is annyira az eset, inkább következményei és tanulságai miatt ragadtam Ugyanis a kutya gazdája kér­te a helyszínre érkezett rend­őröket. hogy lőjék agyon a kutyáját, mert gyanítja, hogy Farkaskaland Gazdájára támadt a kytp megveszett. Természetesen a rendőrök megtagadták a ké­rését, mint utóbb kiderült, na­gyon helyesen. De mindenki úgy gondolta, hogy az ebbel valamit kell csinálni, mert a környékben lakók nem érez­ték magukat biztonságban. Hát beültünk a rendőrautó­ba, hogy a helybeli mezőőrtől kérjünk segítséget, vagy ta­nácsot a jószág kiirtását il­letően. Ám a mezőőr nem vállalta a kutya lelövését, mondván, hogy fegyverét nem használhatja lakott területen, és különben sincs meg ehhez a feladathoz az elengedhetet­lenül szükséges egészségügyi felszerelése. De legalább ajánlotta, hogy keressük meg a községi segédvadőrt. A köz­ségi segédvadört nem találtuk odahaza, hát nem maradt más hátra, irány a vadászhéz — oda már magukban mentek a rendőrök. Hogy mit végeztek a vadász­házban, nem tudni, de sejthe­tő, hogy ott sem jártak ered­ménnyel, hiszen az eb, egy héttel az eset után még min­dig vígan ugrándozik a lán­con, miközben a gazdit és családját kiveri a hideg verí­ték, amikor enni, inni adnak neki. Az állatorvos szokásához híven nagyon precíz tájékoz­tatást adott Elmondta, hogy nemcsak tud az esetről, de kint járt a helyszínen is, megvizsgálta az ebet, s az ide vonatkozó egészségügyi szabá­lyok értelmében megtiltotta s jószág idő előtti elpusztítását Ugyanis két hétig megfigyelés alatt kell tartani az állatot, hogy bebizonyosodjék, nem tört-e ki rajta a veszettség, s csak azután szabad megsem­misíteni. Tehát a rendőrök is. a mezőőr is, a segédvadőr is helyesen járt el, amikor a zak­latott emberek unszolására nem lőtték le a veszettnek vélt ebet. Igaz, az utcabeliek­ben azóta is bennmaradt a szálka, a kérdés: mi lett vol­na, ha az eb valóban veszett, és tovább garázdálkodik az utcán?! Nos. a helyzet az, hogy ahol nincs gyepmesteri telep, ott a tulajdonosnak kell gondoskod­nia arról, hogy két hétig biz­tonságosan el legyen zárva az eb. amíg a megfigyelés ideje lejár. De mi van akkor, ha a veszett állatnak nem ismerik a gazdáját? Elköltöznek a felnőttek is abból az utcából? Ugyanis aki teheti, a gyereke­ket a távolabb lakó rokonok­nál helyezi el addig is, amíg a veszélyes állat sorsa végleg eldőL De megoldás ez?! Aszódi László Antal Látszol?? egy forgalmi szempontból jól megoldott kereszt" zödes Deákváron, a Népek barátsága útja—Csikós J. utca kereszteződésében. A Csikós J. utca stoptáblával védve — mégis sok a baleset. Miért? Mert ilyen körülmények között még megállással Is nehc' biztosítani a Csikós J. utca elsőbbségét. Sűrű lámpasor, táb­lák és kukák miatt jócskán be kell „csorogni” a keresztező désbe — amely egy tervezett baleseti gócnak tűnik... (Bittera Endre felvételei) ISSN 0183—2759 (Váci Hírlapi ~

Next

/
Thumbnails
Contents