Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-24 / 198. szám
4 ^íifap 1987. AUGUSZTUS 24., HÉTFŐ Kísérletek azMO-áshoz Budapest közúti gépjárműforgalmának tehermentesítésére épül meg az MO-ás autópálya. A Hidraulikai Intézet laboratóriumában 1:100 nagyságban építették meg azt a folyószakaszt, ahova a hidat tervezték. A modellkísérletek során megfigyelik a vízfelszín alakulását és szükséges szabályozási lehetőségeket, a beépített műtárgyak duzzasztását, Bizonytalan forintokon lovagolva A cél: nyereséges rendezvény jövőre is szívesen szállnának nyeregbe teljes biztonsággal állítja, hogy ezekre a rendezvényekre nemcsak a valutát hozó vendégek idecsalogatása és a hagyományok ápolása miatt van szükség, hanem a különböző tenyészetek kipróbálása miatt is, hiszen ahogy ő mondta: Bővülő kapcsolatok Ha ráfizetés nélkül 1 — Az ,, idei .. programból ugyan kihagytuk a négyes fogatok hajtását ;— mondja Halász Dezső műszaki igazgató, aki egyben a rendézVény ' fő szervezője, s a pénzügyek kézben tartója is —, ám ezzel jelentős megtakarítást értünk el. Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy amíg a korábbi esztendőkben a meghívott vendégeknek külön konyha állt rendelkezésükre, most a látogatók által is fogyasztott pusztai ételekkel kellett beérniük. — A sport a tenyésztés szerves része, amely nélkül a mostani 250—300 darabos állományt nem lehetne színvonalon tartani, hogy a versenyeken elért eredményekről ne is beszéljünk. ? Végül felmerülhet még a kérdés, hogy az említett érvek ellenére mennyire meghatározó a lovasnapok szempontjából a mostanában általános gazdasági bizonytalanság. A választ Szóka József adta meg. Az igazgató a lovasnapok biztonsága érdekében is úgy látja jónak, ha a kapcsolatokat minden szervezettel, lehetséges támogatóval rendezik. B. Gy. Hogy miért volt szükség ezekre a lépésekre? Halász Dezső ezt úgy indokolta, hogy az előző évekhez képest most kevesebb pénz állt rendelkezésre, s a lehetőségekhez mérten ebből kellett megrendezni veszteség nélkül a három napot. A végeredményt egyelőre csak jósolni lehet, hiszen a teljes számvetés néhány hónap múlva készül el, amikor a pénzügyi mérleg mindkét serpenyőjében ott lesz a teljes lista a költségekről és a befolyt összegekről. — A ki-adásainkat csökkentő lépésekkel együtt örülünk, ha ráfizetés nélkül zárjuk a lovasnapokat — mondja a műszaki igazgató, s hozzáteszi, hogy a korábbi évekhez képest semmit sem változtattak az árakon, csak azért, hogy ezzel is idecsalogassák a vendégeket Kevesebb néző — Komoly hiányosságaink vannak még a turisfacsoportok szervezésében, illetve az utazási irodákkal való együttműködésben — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy László termelési igazgatóhelyettes, aki ebben látja a vendégcsaloga- tás jövőjét. Szomorúan jegyzi meg, hogy a mostani rendezvényre sokkal kevesebben jöttek el, mint korábban, s ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy a tavalyi 25—30 ezres nézőszám helyett ebben az évben mindössze 15 ezer fizető néző állta körül a Pályákat. — Természetesen külső tényezőkről is szólni kell — mondja az Igazgatóhelyettes —, hiszen az időpont az aratás miatt nem volt éppen a legmegfelelőbb, mert így jó néhány lóbarátnak a kenyér- gabonával kellett foglalkoznia, s nem az apaji eseményeikkel; — A'íról nem is beszélve — teszi hozzá Halász Dezső —, hogy az ' -atoisó két napon mennyire visszatartotta az embereket az esős időjárás. Ez is jókora kiesést jelentett. — Megítélésem szerint nem kell ennyire komoran nézni a dolgot — szólt közbe Szóka József, az állami gazdaság igazgatója. — Az ezután befolyó kisebb bevételekből, ha nem is százezrekkel, ám nyereségesen fogjuk zárni az idei lovasnapokat. Vajon milyen segítség szükséges ahhoz, hogy egy ilyen jelentős eseményt egy közepes teherbírású Pest megyei gazdaság komolyabb anyagi megterhelés nélkül össze tudjon hozni? Erre a kérdésre adta meg a választ az igazgató, amikor elmondta, hány szervezet járult hozzá pénzzel, díjfelajánlással, illetve közvetlen segítségével az egész hétvégét betöltő műsor megrendezéséhez. — Nagyon sokat köszönhetünk azoknak a katonáknak, akik a hangosítást megoldották. ök az előkészítésben is óriási munkát vállaltak magúikra — mondja a műszaki igazgató. — De a segítők közt említhetem a Medoszt, a Hungária Biztosítót, a Pestvidéki Gépgyárat, valamint a Bentavölgye Termelőszövetkezetet is, hogy csak a nagyobbakról szóljak. A sportolók és versenyzők részére tartott búcsúvacsorán a résztvevők nagyon pozitívan értékelték a színvonalat, a szervezettséget, s kifejezték azt az óhajukat, hogy egy év rnúlva ismét szívesen szállnának nyeregbe Apajpusztán. Erre minden bizonnyal sor is kerül, hiszen amíg az országban a lótenyésztés egyre nagyobb pénzeket emel le a gazdaságok asztaláról, addig a Kiskunsági Állami Gazdaságban az 1984-es 10 milliós veszteséggel szemben tavaly már csak másfél millió ráfizetést kellett elkönyvelni ebben az ágazatában. Ennek a sikernek egyik legnagyobb kovácsa Sebestyén József kerületi igazgató, aki Czemöldökömme! a homlo- kom közepén kétszer is végigfutottam egyik népszerű hetilapunknak a világ furcsaságai számára fenntartott rovatában a hírt, miszerint: történt Itáliában, hogy egy pihent agyú, a tárgyak gonoszságát bizonyítandó száz lekvároskenyeret pottyantott a karzatról a palota előcsarnokának süppedő szőnyegeire. A száz kenyérből hetvenkettő természetéből eredően a megkent felével csapódott a drága keleti szőttesekre. Nos, nem a lekvárosdeszka- dobálás ténye volt az, ami elámított; akárcsak a cikk írója, én is a következményeket latolgattam; úristen, mennyi pénzébe kerül annak a jóembernek a tisztíttatás? Mert az újságolvasó annyi és olyan hajmeresztő ostobaságokról kap hírt szerte a nagyvilágból, hogy szinte már nem Is tud olyasmi történni, ami fölött ne térne napirendre közömbösen abban a hitben, hogy ilyesmik nálunk nem fordulhatnak elő. Pedig a biz’a előfordulnak, csak nem annyira feltűnő, látványos módon, mi sokkal szemérmesebbek vagyunk annál. mintsem tökkelütött dolgainkat reflektorfénybe tegyük. Ama olasz úriembernek azért van némi igazsága, a tárgyak többsége valóban gonosz, és nemcsak az ő hazájában, nálunk is. De még milyen gonoszak! Az a bizonyos gödöllői kiállítás, ahol nem olyan túl régen iparunk „remekeit” sorakoztatták fel lehetetlen tárgyak címszó alatt, híven matatta, ml minden szegül ellenünk megkeseríteni életünket. Ötesztendős a FŐT A vásárlók védelmét szolgálja f Alig van ember az országban, akinek még nem "volt ^ valamilyen oka arra, hogy a kereskedelemre vagy a £ szolgáltatásra panaszkodjon. Bárki tapasztalhatja, £ hogy gyakorta nem kielégítő az alkatrészellátás, az in- £ dokoltnál többet számol a boltos, a szolgáltatást végző ^ szervezetek megvárakoztatják az embereket. A fo- í gyasztók érdeke tehát védelemre szorul. Erre a mun- í kára vállalkozott egyebek között a Fogyasztók Orszá- ^ gos Tanácsa, amely tapasztalataival, javaslataival se- ^ gíti a kormány fogyasztói érdekegyeztető tevékenyei ségét. A fogyasztók megbízásából A Fogyasztók Országos Tanácsa (FŐT) az idén már jubilál is, öt esztendeje kezdték meg munkájukat. Eddigi pályafutásukat számos testület értékelte, így ma már változatos képet lehet alkotni érdekvédelmi tevékenységükről. A számos értékelő között volt a kormány gazdasági bizottsága is, amely megállapította, hogy a FŐT létrehozása jó kezdeményezés volt, e társadalmi testületek hasznosak, szükség van munkájukra, öt esztendő alatt a társadalmi intézményrendszer jelentős tényezőjévé vált a FŐT, számos területen eredményesen képviselte a fogyasztók érdekeit. A közvélemény i.s sok mindent tud a FÖT-ről, ám a személyes beszélgetésekből az is kiderül, hogy nem egységesen ítélik meg az emberek munkájukat. Sokan fordulnak például hozzájuk olyan pana- szoikkal, amelyek megoldására nem vállalkozhat egy társadalmi testület. Nem helyettesítheti a döntésre jogosult állami szerveket, nem pótolhatják a szankcionálásra jogosítványt kapott ellenőrző intézmények munkáját. Ha például valakinek minőségi hibás a rádiója, kártérítési panaszával a kereskedelmi ellenőrző intézethez fordulhat a FŐT helyett. Amint a társadalmi testület neve is utal érre, feladataik az érdekfeltáró, az érdekvédő és az érdekképviseleti munkában vannak. Másképpen fogalmazva, naprakészen kell ismerniük a fogyasztók gondjait, kifogásait, mindazokat a jelenségeket, amelyek a vásárlókat bosszantják. Érdekvédő szerepüknek akkor tudnak leginkább megfelelni, ha részt kapnak a fogyasz-' tők érdekeit érintő rendelkezések előkészítéséből. Az érdekképviseleti funkciójuk pedig akkor érvényesül, ha a fogyasztók megbízásából járnak el az igazságszolgáltató szervezetinél. Röviden fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a FŐT akkor dolgozik jól, ha nem elsősorban a kereskedelemmel és a szolgáltatásokkal foglalkozik, hanem magával a fogyasztóval. Hatezren a minőségért E széleskörűen vállalt és értelmezett feladat első hallásra tekintélyes létszámú és felkészültségű apparátust követelne. Az utóbbiból nincs is hiány, az apparátus létszáma viszont néhány főállású munkatárs az országos központban. A FŐT társadalmi testület lévén, a társadalmi bázisra építi munkáját. Amint az aktivisták mondják, a fogyasztók érdekeinek védelmében nincs is szükség főállásban dolgozó ügyintéző apparátusra. Az országos tanács munkáját nyolc szakmai bizottság segíti, ezenkívül kétszáz tanács dolgozik az ország városaiban, nagyobb községeiben. összességében hatezer társadalmi aktivistájuk van; lelkes, szakmájukhoz értő emberek, akik szinte az egész országot átfogják. Szükség is van buzgólkodá- sukra, hiszen a szolgáltatások zavarai és az emelkedő árak miatt a fogyasztói érdekvédelem még inkább felértékelő- dák a jövőben. Két évtizede például mennyiségi gondok voltak az ellátásban és a szolgáltatások kiépítettségében. Azóta a helyzet alapvetően megváltozott, mennyiségi hiányok szűkebb körben tapasztalhatók, ugyanakkor a minőségre sok a panasz. A FŐT szakembereinek ehhez a helyzethez kell alkalmazkodniuk, ebből kiindulva kell munkamódszereiket megválasztaniuk. Ebből mintegy következik, hogy nem csupán a kereskedelemben kell vizsgálódniuk. hiszen a termékek minősége már a gyártásnál eldől. Az aprófalvak érdekében A FŐT érdekvédő munkájának sajátos területe a falu. A kistelepüléseken különösen hiányosak a szolgáltatások, a vásárlók többségükben egy-egy üzlethez, vendéglátó egységhez kötődhetnek. Versenytársak nélkül gazdálkodnak a fogyasztási szövetkezetek a falvakban, ezért felkészültségüktől függ a lakosság ellátása. Az ellentmondásokat még szaporítja, hogy a falusi emberek az ellátás javításában érdekeltek, a szövetkezetek viszont a nyereségben, s ez a kiskereskedelmi árrések miatt szemben áll egymással. Ezért is mondják a FŐT szakemberei, hogy a falusi ellátás javításához állami garancia kell, fejlesztése nem épülhet csupán a szövetkezetek anyagi lehetőségeire. Manapság — túlságosan Is leegyszerűsítve — sokan a fogyasztása szövetkezetektől várják a falusi ellátás javítását. Ebben pedig szerepük lehet a mezőgazdasági és az ipari szövetkezeteknek is, hiszen tagjaik, dolgozóik tekintélyes hányada a falvaikban él. Mindhárom szövetkezeti ágazat erkölcsi kötelességének érezheti a vidéki szolgáltatáisök bővítését. Tehetnek is érte. a termelőszövetkezeti gépműhelyek például vállalhatnak egres lakossági szolgáltatásokat az ipari szövetkezetek megszervezhetik az úgynevezett hozom-viszem szolgálatot, vagyis a falvakban is összeszedhetik a javításra váró háztartási gépeket. Mindezt úgy kell megtennie minden érdekeltnek — szövetkezeti ágazatoknak és illan»! vállalatoknak —, hogy a falusi lakosság ne azt érzékelje: szívességet tesznek nekik. V. Farkas József Az ember és a munkája Csupán az utóbbi Időben gyártott „ iparcikk-költeményekből” magam Is össze tudnék kapirgáln) egy szerényebb tárlatravalót, s gondolom, szűkebb hazámban sokan segítségemre tudnának ebben lenni. Hoznám az egy kiló cukor befogadására készített kristálycukortartót, amihez képest a szőnyegrondító lekvároskenyerek szót sem érdemelnek, ugyanis ebbe az edénybe nem fér egy kiló cukor, három evőkanálnyi fölösbe marad. Hoznám a cipőtartó szekrényt. amihez fúrót is venni kellett, mert csavarral rögzítendő alkatrészein a lyukak öt centiről kacsingattak egymásra. S ha nem dobtam volna ki undorral a zsákmadzaggal masnizott kolbászt a dobozos főzelékből, hoznám azt is, a látleletet is. erősen sajnálkozva, hogy magasan képzett egészségügyi dolgozó sem mindig tudja megkülönböztetni a mészkinövést a nyakcsigolyától! És hoznék még sok egyebet, amiket csak azért nem sorolok fel, mert gondolom, mindenki találkozott már velük. S éppen ez benne az elkeserítő. Mert azon már fel sem akad az ember, ha valamely szériában egyszer-egyszer selejt akad, s azt éppen mi vesz- szűk meg, hiszen mi. akik a gépek, íróasztalok mellett szellemi, anyagi instrumentumokat formálunk használható valamivé, tudjuk legjobban, milyen hamar hibázhatunk ha nem figyelünk kellően munkánkra. Csakhogy az imént említett furcsaságok nem a véletlen termékei, azt igazolják, hogy örökösen nem figyelünk, semmibe vesszük, netán még meg is alázzuk azt, akinek termelünk. Ez bizony már nem tévedés, hanem súlyos vétek. Lehetetlenségek sorozatgyártása. Jókat nevetgélünk még ma (s azon az építészeti baklövésen, ami a költözködéskor derült ki, tudniillik nem volt lépcsőház, ahol meg lehetett volna a lakásokat közelíteni. Híre ment hamar a dolognak, mert ez már több volt a soknál, csak az maradt máig rejtély, ha már le is maradt a rajzról az a fránya lépcső, miként lehet, hogy több tucat kőműves sem vette észre az építkezés ideje alatt, hogy valami hibádzik? No, de hagyjuk a múltat. Miért van az, hogy az asztalos következetesen mellé fúrja a lyukakat, a fröccsöntőknek a tízezredik cukortartónál sem tűnik fel, hogy mérethibás, és miért akarja készakarva az a konzervgyári munkás (nem nagykőrösi!), hogy készítményeitől elriadianak a vevők? Akkora kérdések ezek egyenként is, hogy közgazdászok, szociológusok, politológusok törik régóta ralta a fejüket. de eddig csak a miértre sikerült megfelelniük, a hogyan tovább-ot még csak ka- pisgálják Vagy tudják? Hajlok afelé, hogy jobban, mint hinnénk, csak hát a szavakba formált gondolatokból olykor iszonyú vajúdás után lesz valóság. Mert nálunk nem csak az a baj, hogy imitt-amott, sok helyütt, alacsony színvonalon termelünk, hiszen abból nem feltétlen következik gyengébb minőség, de ha mégis, az elfuserált, hasznavehetetlen tákolmányok az első fagytól felhólyagosodó útburkolatok, és a többi, akkor sem lehetnek soha egy színvonal természetes jellemzői. A probléma sokkal bonyolultabb, az ember lélekben szakadt el attól, amit csinál, elgyengültek az impulzusok, amik következetesen éreztették vele, hogy ő és munkája egymást feltételezik. S ez a kötelék meglazult felfelé is, nemcsak a munkapadoknál. Az érdekeltség a munkadarabot, a munkát megbecsülendő, már direkte is nehezen szítható. Ám tudjuk, csak félmegoldás lenne, va0y még annyi se, ha mondjuk a heccelődő gyári munkást ejnye-ejnyével, fegyelmivel, pénzbüntetéssel akarnánk megnevelni, tisztelve amit csinál, a piacot, a vevőt, ahonnan, és aki által ő is él. Öt is az tette labilissá, ha úgy tetszik felelőtlenné, hogy nagyon gyenge szálakkal kötődik munkahelyéhez. Tudja, bármit tesz, fizetése nem lesz kevesebb — hacsak rajta nem kapják valami kollektív szé- gyellnivalón —. de sokkal több akkor sem, ha a másik oldalra lóg ki a sorból. így gondolja ezt ma még rajta kívül megannyi szakma képviselője, mert a közömbösségérlelő kö- tépúton fut kényszerpályájuk, ahol sem kárvallottak, sem nyerők nem lehetnek. gonoszkodó tárgyaink te- hát nem önmagukért vannak, régen ezt a tanulságot sugallják. Miklay Jenő Bizonyára nem kell magyarázni, mennyire kellemetlen, ha egy sokéves hagyományokra visszatekintő rendezvényt siratnak el a tömegkommunikációs eszközök, miközben a rendezők éppen az adott program életrevalóságát próbálják bebizonyítani. A közelmúltban a huszadik alkalommal lebonyolított kiskunsági pásztor- és lovasnapokkal valami hasonló történt. Elhangzott például egy olyan tudósítás, miszerint a háromnapos látványosságot már csak azért is érdemes megtekinteni, mert több mint valószínű, most látható utoljára. A lovasnapok szervezőinek és rendezőinek, vagyis a Kiskunsági Állami Gazdaság munkatársainak tevékenységére szerencsére ez nem nyomta rá a bélyegét, s a korábbi évekhez hasonló, színvonalas műsort sikerült összekovácsolniuk.
