Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 1Ö8. SZÁM 1387. AUGUSZTUS 23., VASÁRNAP A vakáció akció része Kenyérsütés az alkotmány napján A napokban ismét működni kezdett a vakációakció riadó­lánca, amely a szünidőben gyakran mozgósította az úttö­rőket valamelyik kollektív programra, kulturális vagy éppen sportrendezvényre. Ez­úttal rendhagyó foglalkozáson vettek részt, a Dél-Pest Me­gyei Sütőipari Vállalat Arany János utcai üzeme látta ven­dégül az érdeklődő gyerekse­reget. Fehér Sándor üzemvezető most is kitűnő házigazdának bizonyult, nem volt olyan zu­ga a kenyérgyárnak, ahová ne kalauzolta volna el a kenyér­sütés titkaira kíváncsi látoga­tókat. Minden gép, berendezés tartogatott valami hallatlan érdekességet, amikkel a fel­nőtteket talán nem is „untat­ta” volna az üzemvezető. A kenyér és péksütemények technológiai fázisai közt ma is a kovászolás járja, ez adja meg jellegzetes, finom ízét, aromáját a készítményeknek. Ám sürgős esetben ez a hosz- szadalmas folyamat lerövidít­hető az erjedési késztermék, az úgynevezett citopán hozzá­adásával, anélkül, hogy szá­mottevő minőségi különbséget vennénk észre. Vagy kinek jutott volna eszébe, hogy a nagy teljesít­ményű intenzív dagasztógép kedvéért külön transzformá­torállomást kellett építeni a szomszédságban, mert olyan nagy „étvággyal” fogyasztja az áramot, hogy a környéken nem tudnák este nézni a te­levíziót, amikor a sütómeste- rek gyúrni kezdik vele a reg­geli cipónakvalót. Aztán itt van az alagútke- mence, amelynek burkolata alá három vasúti kocsira való rostos szigetelőanyagot gyö­möszöltek a gépgyárban. Energiatakarékos volta ellené­re is annyi földgázt „eszik” naponta, mint amennyit ezer családi házban fogyasztanak el. Az ügyes gépek hatalmas hasznot hajtanak, hiszen a kenyérkészítés legnehezebb fázisait végzik el az ember helyett. A mostani ünnepre a szokásosnál másfélszer több, 12 tonna kenyérrel és válto­zatos péksüteményekkel kel­lett ellátni a várost. Persze a kétkezi munkából is jócskán maradt még, mint például a gyúrás, formázás, amihez természetesen a gye­rekeknek is kedvük szottyant. Tüstént közre is fogták Rusvai Jánost, tanítsa meg őket a fo­gásokra (felső kép). A csinosra sikeredett ke­nyértészták azután rögtön a PTC-kemencébe kerültek, s óra sem múlt el, pirosra, ro­pogósra sülve sorakoztak elő az örökmozgó acélsodronyon. Aztán ki-ki nemzetiszínű sza­laggal kötötte át a maga gyúrta kenyeret, amelyek ter­mészetesen már az idei búzá­ból készültek alkotmánynap tiszteletére (alsó kép). (Varga Irén felvételei) Ha betöltötte a tizenhetet Dolgozok középiskolája A Toldi Miklós Élelmiszer­ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet az 1987/88-as tanévben ismét in­dítja a szakmunkások szak- középiskolája esti és levele­ző tagozatának I—II—III. osz­tályát. A tanulók a III. osz­tály sikeres befejezése után érettségi vizsgát tehetnek. Ez a vizsga felsőfokú továbbta­nulásra jogosít. Felvételre jelentkezhetnek azok a 17. évet betöltött dol­gozók, akik bármilyen szak­munkás-bizonyítvánnyal, egészségügyi szakiskolai okle­véllel, gyors- és gépíró­bizonyítvánnyal, vagy hivatá­sos gépkocsivezetői jogosít­vánnyal rendelkeznek. Jelent­kezési lap a Toldi titkársá­gán, illetve a főportán kap­ható, augusztus 31-ig. Éjjel mást tettek Korunk boszorkányai M eglepő lesz, amit mon­dok? A városban élnek egyének, akiktől mások fél­nek. A falvakban is élnek olyanok. Nem a rendőrökre, még csak nem is a hatalmat gyakorló vezetőkre gondolok, akiktől olykor szintén tarta­nak a többiek. Olyanok ezek a félelmet keltő személyek, akiknek formálisan semmi hatalmuk. Nincs hivataluk, amelynek sáncai mögül idé­zésekkel. határozatokkal, föl- szólításokkal riogatnák a so­kaságból kiszemelt áldozatai­kat. Kik és milyenek ezek a személyek? Pontosan nem tudni, hogy kik. Korántsem biztos, hogy akitől mások fél­nek, . attól valóban félniük kell. A félelem tényén ez persze semmit sem változtat. Szóba kerül egy bizonyos egyénnek a neve, s nyomban elhangzik a figyelmeztetés: hagyjuk azt, még a nevét se mondjuk ki, ne is gondoljunk arra, hogy ujjat húzzunk vele. Rákérdezésünk után sem tu­dunk meg sokat. Mondjon legalább egy példát, kérjük a figyelmeztetőt, de nem tud. Említ néhány dolgot, esetet, hozzáteszi, abban sem biztos, hogy azok valóban úgy tör­téntek meg. Minden esetben az a végkövetkeztetés, ha nem kéne félni tőle, miért terjedt volna el róla? Az biztos, hogy akikről ilyen hírek járják, úriember kinézetű személyek. Rende­sen, sőt elegánsan öltöznek, sima modorúak. udvariasak, előzékenyek. Honnan tudom ezt ilyen pontosan? Akiket nekem eddig megneveztek, hogy tőlük félni kell, mert messzire ér a kezük, azok mind ilyenek. NéhányukkaJ beszéltem is. S csak moso­lyogtam a bajuszom alatt. Mert rájöttem, ők is félnek. Mindegyikük előbb vagy utóbb rátért annak ecsetelé­sére, hogy ő milyen rendes, becsületes; amikor története­sen hivatala volt, gondosan ügyelt rá, nehogy besározód- jon. Azt is szokták hangoz­tatni, nekik nincs semmijük. Hivatali idejükben elfelejtet­tek fölhalmozni, aztán gyor­san javítanak: nem is akar­tak. Egy-két dolguk persze van. De hát ezek olyan ja­vak, amilyenekkel sokan ren­delkeznek. Nem lennék hű önmagam­hoz, ha nem kezdtem volna tudatosan figyelni a jelensé­get, miután többektől hallot­tam a félelmet keltő embe­rekről. Nemcsak őket, akiket ilyen hírbe hoztak, hanem a többieket is. Akik félnek. Mondjatok már valamit, kér­tem őket ingerülten, ami a számlájukra írható. A leg­konkrétabb az volt, hogy ne­kik bizonyos dolgokat elnéz­nek. Figyeld meg, bizonygat­ták, hogy ezzel ilyesmi meg olyasmi nem történhet meg. Mi nem történhet meg? Nem írják föl olyasmiért, amiért másokat fölírnak. Kik nem írják föl? — firtattam. Tudod azt te... Ennél többet nem hajlandók mondani. Nagyon tanulságos az az észlelés, hogy az ilyeneknek a gyerekei hogyan viselked­nek. Gyakran hallottam szin­te szó szerint ugyanazt a mondatot különböző települé­seken: nézd meg a fiát, nem létezik, hogy mindent megte­hetne, ha nem állna a háta mögött az apuka. Figyeltem a fiúkat. Megint azt kell mondanom, lehet, benne va­lami. A hírbe hozottak fiai Vietnami márvány, süllői mészkő Kövekbe vésett örökkévalóság A hajdani szobrászokat, kőfaragókat az alkotás leküzd­hetetlen vágya, az ujjaik kö­zött „megszólaló” mű semmi­vel össze nem hasonlítható élménye sarkallta arra, hogy primitív szerszámaikkal meg- kíséx'eljék a lehetetlent, rá- kényszerítsék akaratukat a rendíthetetlen márványra, grá­nitra. A ma embere is használja ezeket az anyagokat, nem is keveset, építészeti, képző- és iparművészeti alkotásokat va­rázsol, vagy tömegárut gyárt belőlük. Csakhogy napjaink kőfaragói rafinált szerkeze­tekkel. gépek segítségével „bánnak el” az anyaggal, el­távolodnak tőle, mindinkább megfosztva így magukat az alkotás gyönyörűségétől. Homok „vágja" Eme városszéli műhely kő­faragómestere is a techniká­ra bízta a munka „emberfe­letti” részét. Igaz, nem gyé­mántfűrész sikong a márvá­nyön, ahogy jobb helyeken, saját kezűleg eszkábálta sod­ronyvágó szeleteli a nyers anyagot. Mit szeleteli? A se­besen forgó pászkasodrony vízmosta homokot súrol a kő­höz, az koptatja döbbenetes lassúsággal. Négyszer is fel­kel a nap, mire kitárulkozik az alig méter vastag, 35 ton­nás tömb titokzatos belseje. Ha jó a vágás, szerencsés he­lyen eresztette rá a drótot, a márvány igazi arca tárul elő. Ezt meglátni a legizgalmasabb pillanat. Huber István ilyenkor örül. Hogyne örülne, hiszen ez azt jelenti, szót értett a kővel. Most már ismeri. Ettől fogva lesi minden kívánságát, a fré- zer szeletelő, a csiszoló alatt mondatja el vele szépségének minden titkát. Aztán kalapá­csot, vésőt fog, s belevájja ap­rólékos finomsággal az élők üzenetét. Emlékművé konkre­tizálódik a kő, halhatatlanná téve valakit... A rossz nyelvek azt mond­ják, a temetkezési vállalkozó és a sírkőfaragó az elmúlás­ból él. Az utóbbira ez nem ér­vényes. hiszen éppen ő az, aki segít abban, hogy szeretteink emléke sokáig megmaradjon az élőkben, a sírkő az, ami megtartja őket az örökkévaló­ságnak. Ez persze csak amo­lyan filozofikus szőrszálhaso- gatás — a sírkőfaragás helyét meglelni a világban. Mester­ség mivoltában nem másabb, mint bármi egyéb foglalkozás, a társadalom mozgása sodorja ezt is jó vagy kedvezőtlen irányba. A hagyomány élteti Huber István negyedszáza­da választotta magának e ne­héz mesterséget. Kereskedő­nek készült, majd a Ganz gyárban dolgozott lakatosként. Aztán a sors úgy hozta, hogy a Faragó családból választott magának feleséget, akik tud­igen magabiztos legények, kétségtelen. Az ő modoruk nem sima, mint a papáé; harsányak, s könnyed kicsú­szik a rendreutasftó szóára­dat, ha valami nem tetszik nekik. Ezek a fiúk habozás nélkül tesznek olyat, amit közönséges halandó csak vég­szükségben tesz meg. Egysze­rű dolgot mondok, úgy ál! meg a tilosban, mintha az volna a kijelölt parkolóhely. Olyanok ezek, mondta az egyik faluban a régi dolgok­ban járatos ismerősöm, mint régebben a boszorkányok. A boszorkányoknak tartott sze­mélyek napközben ugyanúgy járta k-keltek, mint bárki más. Éjjel aztán egészen mást tettek, mind a többiek, akik aludtak. Mindenki tudta ró­luk. tudni vélte, hogy kik ők valójában, de senki sem mer­te leleplezni őket. Féltek tő­lük. T udjuk, a hasonlatok sán­títanak, magyarázta is­merősöm, de szerinte ezek a mai félelmet keltő egyének a kor boszorkányai. Már csak azért is sántít a hasonlat, tet­te hozzá elgondolkozva, mert a régi boszorkányok asszo­nyok voltak, a mai félelmet keltő egyének többnyire fér­fiak. A lényegben azonosak: félnek tőlük. Kör Pál valevően a kőfaragással ke­resték kenyerüket régre visz- szamenően. — Sorsom eldöntetett — emlékezik vissza mosolyogva a mester —, de nem bántam meg, hogy szakmát változtat­tam, aztán sem, hogy a ma­gam kárán jöttem rá. ebbe a munkába nagyon hamar bele lehet rokkanni, ha nem vi­gyáz az ember. Jártam épít­kezésekre, kegyetlenül sok nehéz munkát végeztünk. Megbetegedtem. Késő bánat, lassan tíz éve. hogy nyugdí­jas minőségben űzöm tovább az ipart, de nem is nagyon lehetne más választásom. Nézzen szét, ezeket a gépe­ket mind én csináltam, laka­tos barátommal, az épületeket is. Már ez visszatart attól, hogy túladjak mindenen. Ké­sőbb vettem egy darut is, ez áldás, nem kell már a gép alá napokig görgetni a súlyos tömböket. A könnyebb részét a munkának aztán magam is elvégzem, némi segítséggel, a fiam pedig majd átveszi egy­szer az ipart. A mi szakmán­kat is legfeljebb a családi ha­gyomány élteti tovább, mert nemigen akad fiatal, aki kap­ható lenne rá. Az egyedileg készült sablo­nokban sóderből, mészkőzú­zalékból, cementből kevert öntetek szikkadnak. Jórészt síremlékek, fedlapok, virág­tartók. díszek. Ez már sokkal prózaibb része a kőfaragó te­vékenységének, biztosan nem is leli úgy örömét benne, mint a nemes anyag megmunkálá­sában. Csak hát a kőfaragó­műhely is tükrözi az emberek gondolkodását, életmódját, anyagi helyzetét. Bár azt mondják, a temetkezési szo­kásokban is jellemző a szél­sőségesség. Igaz ez? — Lehet, hogy másutt így van, én ezt nem tapasztalom. Nem mondom, van aki 20—30 ezret is áldoz, szeretteik tisz­teletére méregdrága márvány­ból rendelnek. Ez szerintem is maradi gondolkodásra vall, Tatán négynapos országos utánpótlás egyéni teniszver­senyt rendeztek, négy kor­csoportban, nagyon sok, mint­egy kétszáz indulóval. E ve­télkedő egy versenysorozat folytatása . is volt egyben. Minden számban 64-es táblán vetélkedtek, kieséses rend­szerben. A Nagykőrösi Kon­zervgyár Kinizsi SE-t öt! gyer­mek és egy serdülő korú fia­tal képviselte. Közülük az igen tehetséges Pintér Ta­más a gyermekeknél a har­madik helyen végzett. Petőfi Márton és az ujjsérülése el­lenére derekasan küzdő ifj. Ruzsinszky Zoltán is a leg­jobb 16-ig jutott kategóriájá­ban. ök hárman minősítési pontot is szereztek. A megyei férfi I. osztályú tenisz csapatbajnokság nyitó fordulójában: Dunakeszi VSE II.—Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi 6:0, játék nélkül. Nya­ralások miatt csak ketten tudtak volna elmenni az egyébként is esélyesebb el­lenfelükhöz a kinizsisek, ezért feladták ,a küzdelmet. A (Kinizsi-sporttelepen: Nagykőrösi Konzervgyár Ki­nizsi—Ráckevei Tsz SK 4:2. A helyiek összeállítása ez volt: Palai (1), Zsikla (1), Ruzsinszky (1), Molnár B. és Palai—Molnár B., Zsikla— Ruzsinszky (1). Jó játékkal megérdemelt győzelem szüle­tett a bajnoki találkozón. Idegenben: Dabasi Tsz SE —Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi 5:1. Csak második csa­patukkal tudtak elmenni a körösiek, s ez már eleve dön­tött. Ez volt az összeállítás: Csípő (1), Molnár B.. Beré- nyi, Szilágyi és Csípő—Beré- nyi, Molnár—Szilágyi. A ki­esés ellen küzdő ellenfél min­dent beleadott. A dabasiak elleni — többször elhalasztott — második mérkőzés Nagy­kőrösön lesz, de még nincs biztos időpontja. KE-CE-TRIATLON A két — nekünk szomszéd — alföldi város: Kecskemét a kivagyiságot mutogatják ezzel is. A többség szolidabb, de tisztességes emléket állít szeretteinek, s ebben nem tu­dok rossz kivételt. Szép gon­dolatnak tartom a magányo­san élt elhunytak emlékmű­vének felállítását. Most ezen dolgozom, ha már életükben nélkülözték a szeretetet, leg­alább a társadalom adja meg nekik a kegyeletet... Mind kedves — Ami az anyagot illeti, a kívánságok elég változatosak, nem mindig vehetem elő azt, ami nekem a legkedvesebb. Bár nem is tudom, van-e ilyen kivétel? A fekete már­ványt kedvelem, olyan mint a tükör. A fekete gránit maga a tökély, az örökkévalóságig tart. Csak tudja, a mi nyers­anyagválasztékunk is erősen leszűkült, a dollárért besze­rezhető carrarai. pároszi már­vány helyett be kell érni a vietnami, afrikai, bolgár már­vánnyal, süttői mészkővel. Persze szépek özek is, szere­tem őket, mindben van vala­mi izgalmas, ami a másikból hiányaik... Miklay Jenő Dunatours Új helyen A Dunatours Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal körö­si kirendeltségének munkatár­sai néhány napja új helyen, a Szabadság téren fogadják ügyfeleiket. Eddig egyetlen, minden járulékos helyiséget nélkülöző teremben végezték munkájukat a Rákóczi úton. A gimnázium leánykollégiuma szomszédságában lévő, több helyiségből álló, egykori fotó­műterem viszont szebb, kor­szerűbb körülményeket nyújt, így a szolgáltatás színvonalá­nak további növekedésére is számíthatnak az utazni, üdül­ni szándékozók. és Cegléd közösen rendezte a Ke-Ce-triatlon versenyt. A rajt puskadörrenése Kecs­keméten, a széktói szabadidő- központban volt. A résztvevők mindhárom számban két táv­ból választhattak. A népes mezőnyben elindult nyolc nagykőrösi is. ök a zápor- gyűjtőtóban 1500 métert úsz­tak, Kecskeméttől — városun­kon át — Ceglédig negyven kilométert kerékpároztak, majd a Vasutas-pályán és környékén tíz kilométert fu­tottak. Heten hét órán belül telje­sítették a nem mindennapi feladatot (és ezzel az olim­piai ötpróbaúszást is), a nyugdíjas korú idős Bocskai László is helytállt, derekasan. A körösiek közül a kis- triatlonon összesítve 31,-ként, Farkas János pedig 32,-ként jutott a célba. Farkas János kapta a verseny fair play-dí- ját: a negyven év felettiek korcsoportjában őt hirdették ki elsőnek, de ő sportszerű­en átadta a legjobban sze­replőnek az érmet és így má­sodik lett. MEGGYSZEDÉS, EDZŐTÁBOROZÁS Jó kezdeményezők a Nagy­kőrösi Konzervgyár Kinizsi SE cselgáncsozói. A nyáron a kellemest összekötötték a hasznossal. A szakosztály 17 fiatalja két hetet töltött a Ceglédi Állami Tangazdaság nagykőrösi kerületének han­gácsi részlegében. Az első hé­ten meggyet szedtek napi hat órában, majd három órát edzettek az egyik mezőgazda- sági épületben: a magtárban. A második héten csak edzet­tek: naponta összesen hat óra hosszat. A kereset fedezte az étkezésüket és az ottlétüket. Fizikailag erősödtek, bővítet­ték sportbeli tudásukat és to­vább javult a kollektív szel­lem is. S. Z. J5SN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap' Sporthírek Teniszsikerek és gondok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents