Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

Könnyebb lesz neki? Amikor a téren, a beke­rített játszótéri dühöngő mellett elhaladok, még csak reggel fél hét van. Péter egy követ rugdal a lámpaoszlopnak, az a cél Közben hangosan közvetíti mozgását: — Détári cselez jobbra, aztán lő. Góóól! — Felug­rik ujjongva, magasba len­dítve a kezeit. Ünnepli ma­gát. Nyakában barna cipőfű­ző, azon kulcs lóg. Péter kulcsos gyerek, aki szaba­don járhat haza, amikor csak akar. Ezt jelenti a kulcs. Este kilenc óra tájban érek haza. Péter még min­dig a téren van, most a pádon ül, pihen, cigarettá­zik. Mellette ül a haverja, Pali. A párbeszédüket aka­ratlanul is hallom: —... meg, adj egy bagót nekem is — így Pali. — ... meg, nekem is csak ez az egy van. Most lőttem, ... meg. Ez annyit jelent, hogy kapta valakitől. — ... meg, holnap leme­gyünk a ligetbe? — Jó, ... meg. De már reggel hatkor, ... meg. (A ... meg, az a kötő­szóként használt kifejezés, amelyet a mozikban, társa­ságban, sőt, a tévében is ki lehet mondani. Csak a nyomdafesték olyan kon­zervatív — vagy én? —, hogy még nem tűri el. Sze­rencsére !) Péter most megy hete­dikbe (másodszor). Közis­mert egész napos jelenléte a játszótéren, de hát van­nak sokan mások is, és ezért nem tűnik ki a többi közül. Mégis érdekelt Pé­ter, s megtudtam, Peti — édesanyja szólítja így — nem hátrányos helyzetű gyerek. Jómódú család sar­ja. Mi több, a kulcs is megtévesztő a nyakában, mert a mamája otthon van, nincs állásban. A kulcs ar­ra szolgál, hogy ne zavar­ja a folytonos csengetései­vel a mamát vagy a papát, ha otthon vannak. Peti te­hát szabadon él, azt tesz, amit akar?! — Mindent megkap, ami­re vágyik. Vagy inkább vágyna, mert Peti nagyon szerény — mondja a ma­mája. — Legfeljebb arra „háklis”, hogy piros címkés legyen a Levi's nadrágja. Meg gyarapodjon a ..Matchbox”-gyűjteménye. (Most 180 darab van.) — Hogyhogy dohányzik? Az a két-három cigi nem ár­talmas. Az nem is dohány­zás, fontos, hogy ne vigye túlzásba. Miért, ha szipóz- na jobb lenne? (Igaz. Vagy—vagy?) Peti papája szakmérnök, de mást csinál. Szállít és árubeszerző. — Azért dolgozom — mondja —, hogy a fiam­nak könnyebb legyen! Ám kiderül, hogy az ő gyermekkora sem a sira­lom völgyében telt el. Most 38 éves. Jómódú nógrádi gyerek. Ide nősült. Az igaz, kiskorától dolgozott a ház körül: „tette, ami kell”. Ö igyekszik, robotol — elhiszem —, viszont akikért teszi, azok máris „rosz- szabbul” élnek, mint ő bár­mikor. Észre sem veszi, hogy ez az erőlködés nem előre visz. s úgy hiszem (vagy csak sejtem), a fiá­nak máris nehezebb a sor­sa. Az lehet, hogy megvan mindene — így hiszik a szülők —. valójában azon­ban ennek a fiúnak sem­mije sincs. Radányi Lajos VÁCI Eredményes feltárás A Széchenyi utca századai Vácon, a Széchenyi utcában 1986 novembere óta folyik az OTP és a bútoráruház épí­tése. Ez a terület a középko­ri Vác ún. német városrészé­hez tartozott, amelyet a XIII. század második felében léte­sítettek és a török korban is folyamatosan lakott volt. Így várható volt. hogy az építke­zés során több száz éves épü­letmaradványok és más lele­tek bukkannak elő. Mivel előzetes leletmentésre nem kaptunk lehetőséget, a feltárást, illetve a régészeti megfigyelést az alapozási munkákkal párhuzamosan végezzük. A kilencedik hó­napja tartó leletmentés során jó kapcsolat alakult ki a ki­vitelezővel, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalattal. Az építkezést a leletmentés, illetve a régészeti megfigyelés nem akadályozta, a munka menetében késedelmet nem okozott. A feltárás a mostoha körül­mények ellenére eredményes. A várostörténet szempontjából fontos megfigyeléseket tehet­tünk az egykori telekszerke­zettel, épületekkel kapcsolat­ban. Több jelentős objektumot tártunk fel: két, kőből épült lakóházat (XIII., ill. XV— XVI. század); 3 kutat, több jaszerkezetes lakóház részle­tét, valamint 50 db hulladék- gödröt (utóbbiak nagy része XV. századi, kisebb részük XIII., XIV., ill. XVI. századi). E gödrök többségét eredetileg ipari célokra használták, majd hulladékkal (ép és összetört edények, állatcsontok, üveg­edény-töredékek stb.) töltötték fel. A legjelentősebb objektum n XV. század második feléből származó pince. A 4,40X5.40 m alapterületű, kőből épített pincébe szépen faragott, él­szedett kőkeretes kapun lehet bejutni.' Hasonló korú, épen megmaradt pince kevés lát­ható az országban. Megtartá­sa érdekében kisebb mértékű tervmódosítás vált szükséges­sé. Ennek elkészültéig a ki­vitelezők az épület más ré­szein dolgoztak. A pince ki­váltása már megtörtént, állag- megóvása, amelyhez a városi tanács nyújt anyagi támoga­tást — remélhetőleg még az fez beállta előtt elkészül. Nagy mennyiségű — és a korabeli kereskedelmi kapcso­latokra, ipari tevékenységre utaló — tárgyi leletanyag is előkerült. (Cserépedények, vas és bronz használati tár­gyak, üvegedények, ruhadí­szek, könyvveretek, kályha­szemek.) E tárgyak egy részét hazai mesterek készítették, más részüket Ausztria felől importálták. Néhány, igen ritka, sőt egyedülálló tárgy­típusról is beszámolhatunk: pl. egy játékfiguráról és egy madár alakú edényrészletről (XIII., ill. XIV. század). Igen változatos a XVIII— XIX. századi leletanyag is: a korabeli háztartási edények (tányérok, tálak, fazekak, kor­sók stb.) a mindennapi életet tükrözik. A bútoráruház területén még folyik a földmunka, itt további leletek, középkori hulladékgödrök várhatók. Az ásatási munkákat a Pest Megyei Múzeum anyagi segít­ségével végezzük. A lelet­anyag restaurálását Bócz Gé- záné, a Vak Bottyán Múzeum restaurátora, valamint az MTA Régészeti Intézetének restaurátorai végzik. A kiállí­tás középkori részét jómagam, az újkorit Ráduly Emil ren­dezte. A feltárások egyedülálló eredményt hoztak. Ritka az az eset, amikor a régészeti le­letek, illetve a történeti for­rások segítségével egy utca történetét több évszázadon keresztül nyomon követhet­jük. Dr. Miklós Zsuzsa MTA Régészeti Intézet ásatásvezető A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ Betegségmegelőzés Tőlünk is függ, meddig élünk Az a régi megállapítás, mi­szerint legfőbb kincsünk az egészség, mindennapos téma lett manapság. Több kedve­zőtlen jel mutat azonban ar­ra, hogy ezen ősi igazság nem tud zavartalanul érvényesülni életvitelükben. Védekezni kell A helyes életmódról, a ká­ros szenvedélyek hatásáról városunkban is naponta ol­vashatunk, hallhatunk a leg­változatosabb formában nem­csak az orvosnál vagy egyéb, egészségüggyel kapcsolatos fórumokon, intézményekben. Beszédtéma ez munkahelyün­kön, otthon a családban, de szórakozás közben, szabad­időnkben is szóba kerül. Még­is megállapíthatjuk, az egész­ségmegtartó törekvések elle­nére nem tudunk róluk ele­get ahhoz, hogy tudatos éle­tet élő egyénként, emberi kö­zösségek felelős tagjaként kellően komolyan vegyük. Pe­dig az egészség pótolhatatlan érték nemcsak minden em­ber, de valamennyi család és az egész társadalom számára is. Az egészséggel kapcsolatos ismeretek és az emberi cse­lekvések alapjául szolgáló szokásrendszerek fejlődése kö­zött sokszor figyelmeztetővé szélesedhet az ütemkülönb­ség. Ahhoz, hogy a tudo­mány mindenkori legújabb állásának eredményei elter­jedjenek a köznapi gyakor­latban, idő kell. Azonban a társadalmi, gazdasági hie­rarchiában a megvalósulá­sukhoz szükséges megjárandó útjukat, nemcsak hogy tuda­tosan gyorsítani lehet, hanem szervezetten irányítani is szükséges. Történelmi tények bizonyít­ják, hogy egyetlen rettegett halálokot sem elsősorban a kezeléssel szorította vissza az orvostudomány. A legjelentő­sebb, emberi életek tömegét követelő népbetegségek akkor szorultak vissza, szelídültek meg véglegesen, amikor az emberi közösségek és tag­jaik megtanulták, hogyan kell megelőzni őket, elsajátí­tották a védekezési módokat. Egyéni felelősség A korszerű adatfeldolgozás, a számítástechnika segítségé­vel előállított matematikai modellek, statisztikai előrejel­zések szerint, ha csak a be­tegségek kezelésére, gyógyítá­sára összpontosítjuk erőfeszí­téseinket, napjaink és közel­jövőnk legjelentősebb és leg­elterjedtebb megbetegedései által követelt munkaképes­ség-csökkenésben és ember­életben kifejezhető vesztesé­gek csak csekély mértékben csökkenthetők. Az egészséggel, a gyógyítás­sal kapcsolatos fejlesztési irá­nyok közül csak azok kaphat­nak zöld utat, amelyek a tör­ténelmi tényeket nem hagy­Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): augusztus első heté­ben, szerdáig, fél 6 és fél 8 órai kezdettel vetítik a Trük­kös halál című színes ameri­kai krimit, kiemelt helyárral. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): augusztus 3-tól 5-ig, este fél 10 órai kezdettel — a műsor­füzetben közöltektől eltérően — az 1985-ben készült Leopárd kommandó című NSZK—olasz filmet játsszák. Rendezte: An­thony M. Dawson. Főszerep­lők: Lewis Collins, Klaus Kinski, Julio Rodrigo és Manfred Lehmann. Ságvári Klub Kertmozi (Deákvár): augusztus 3-án, este negyed 10 órai kezdettel a Gyanús árnyak című kínai kalandfilmet mutatják be a vasúton túli szabadtéri kert­moziban. _ , ■ ii ják figyelmen kívül. Döntése­inknél valóságunk történeti­leg, társadalmilag, politikai­lag meghatározott adottságait — gazdasági nehézségeivel, sajátos lehetőségeivel — nem­csak a termelőszférában, ha­nem a szociálpolitikában és az egészségügyben is figyelembe kell venni. Betegségmegelőzés, egész­ségmegőrzés a célja annak a meghirdetett társadalmi programnak is, mely az egész nemzetre, és mivel az egész­ség megőrzése az egyén fe­lelőssége is, az egyének és ki­sebb közösségeik, így a csa­lád közreműködésére is szá­mit a megvalósításban. A cél a hosszabb, egészsé­gesebb élet. Erre utal az Egészségügyi Világszervezet közismert megállapítása is: „Az egészség nem azonos a betegség hiányával, hanem a testi, szellemi és szociális jó­lét állapota”. Közös cselekvés Életmódja megváltoztatásá­val, helyes életstílus kialakí­tásával jóval több ember tud­ná hosszú időre megőrizni egészségét, megvédeni magát a szív- és érrendszeri, a da­ganatos és korunk egyéb sú­lyos betegségeinek veszélyé­től. Nemzedékek életesélyei­ről van szó. Nem elég az ösz­tönző szép szó. Szokásrend- szereink tudatos, átgondolt átalakítása érdekében a haté­kony intézkedések mellett széles körű, aktív, közös cse­lekvésre van szükség. Az érdekek megváltoztatá­sával olyan életszemlélet, ér­téktudat elterjesztése az egyik eszköz, amely alapján az egészséges magatartás egyre több ember számára a mainál jóval könnyebben választható lehetőséggé válik. D. B. J. Valami bűzlik „Dániában valami bűz­lik” — írta William Shakes­peare, a nagy angol drámaíró, Hamlet című művében. Az én verzióm, Shakespeare után szaba­don: „Vácott valami bűz­lik”. Utóbbi azonban nem képes beszéd, ez maga a sajnálatos valóság. Néhány hete ugyanis a 2-es főútvo­nalon a Szödliget felől ér­kezőket a hajógyártól a te­metőig rettenetes szag kí­séri. Az idegenforgalmi szezon kellős közepén járunk, tu­risták százai, ezrei érkez­nek városunkba, vagy csak átutaznak. Vajon ők milyen véleményt alkotnak Vácról, megérezvén e kellemetlen útikalauzt? (Persze, a mi orrunk se kutya.) Jobb helyeken szép elő­városok, tömött erdősávok, ligetek fogadják az érkező­ket. A Hétkápolna árnyat adó fáit vagy az 1848/49-es szabadságharc hőseinek emlékművét szintén el tud­nám képzelni vendégcsalo­gatónak. De ezt a kellemet­len bűzt semmiképp. Sz. T. Jegyzet A koraszülött kenyérről |Vf indennek van beérési ide- je. A növények bizonyos idő után magot hoznak, elhul­latva a virágokat, bizonyos táplálkozási célra termesztett kultúrnövényeinkről úgy szól­nak a szakemberek, hogy eny- nyi meg ennyi a tenyészideje. Iparilag előállított termékeink létrehozása is igénybe veszi, az ember munkaerején kívül, a termékre jellemző ' munka­órát. A társadalmilag szüksé­ges munkaidő a marxi érte­lemben vett értéket is jelzi. Az ember születésekor gyá­moltalan lény, sokkal kevésbé alkalmas az önálló létre, mint bármely más élőlény. Az édes­anya kilenc hónapig hordja a gyermeket, s a kilenc hónap előtt született csecsemőt kora­szülöttnek nevezi az orvostu­domány. Jegyzetemben azért használtam a koraszülött jel­zőt, mert tapasztalataim sze­Qlvasóink levelei Amibe nem szólunk bele Gyakran kapunk leveleket olvasóinktól, amelyekben vagy az ellátás hiányosságairól, vagy egyéb mindennapi elé­gedetlenségükről számolnak be. Nemegyszer kérnek választ, esetleg a közbenjárásunkra számítanak, vagy egyszerűen azt szeretnék, jelentessük meg az újságban véleményüket. Ha közérdekű, természetesen nyil­vánosságra hozzuk. Személyes ügyekben is adunk tanácsokat, ha tudunk. Előfordulnak azonban olyan, már több jogi fórumot meg­járt, áttételes ügyek, amelyek­be fölkészületlenül nem szól­hatunk bele. Ezért kérjük, hogy ilyen jellegű gondjaikkal a Hírlapkiadó Vállalat jogta­nácsadójához. dr. Sinka Im­réhez forduljanak! Levélcím: 1959, Budapest, Blaha Lujza tér 3. Mi természetesen továbbra is várjuk közérdekű hozzászó­lásaikat, kritikus és egyetértő hangúakat egyaránt. D. Z. rint az üzletekben kapható kenyér gyártását jelző címke arról tanúskodik, hogy a ter­mék hamarább kerül a fo­gyasztó asztalára, mint ahogy az várhatóan elkészült volna. Rendszeresen megnézem a hétfőn vásárolt kenyér címké­jét, melyen a „kedd” felirat olvasható. De a kenyér még puha (minősége nem mindig kifogástalan ugyan) és friss. Mi történhetett? Nincs hétfői felirattal ellátott címke? Avagy keddre várták, és hét­tőn már kisült? Lehet hogy a vásárlókat szeretnék majd másnap megnyugtatni (inkább megtéveszteni) a friss kenyér illúziójával? De a fo­gyasztó hétfőn vészi meg; a kenyeret, mert amit szomba­ton vásárolt, már ekkorra el­fogyott, eltarthatósága pedig hosszú távon nem javasolha­tó. Az is lehet, hogy a kenyér­sütés krónikása előre ír, mint Sütő András nagy sikerű drá­májának, a Szuzai mennyeg- zőnek egyik szereplője, Kal- liszthenész. ö már az esemé­nyek előtt tudta, hogy mi fog történni. Ezt azonban királyi parancsra, Alexandrosz isten­né szentelésének előestéjén tette. A sütőüzemnek feltehe­tőleg nincsenek ilyen királyai., ~ ó lenne, ha az igazat mondaná a névtelen cím­keragasztó. — ra J Vác a hazai A Népszava munkatársa el­beszélgetett Sántha Hunorral, a váci Hajós Alfréd Úttörő­ház diák-sportegyesületének a tagjával, aki egy sikeres rá­diós vetélkedő során a ver­seny első helyezettje lett. A Vasárnapi Hírek beszá­molt arról, hogy a Volánbusz ipari és anyagellátó üzem- igazgatósága a váci kórház nőgyógyászati osztálya felké­résére kialakított egy szűrő­Süss még, édes napocska! Vác, vörös ház (Bittera Endre felvétele) vizsgálatra alkalmas autó­buszt. Az Élet és Tudomány fény­képes beszámolót hozott arról, hogy Vácott 80 millió forihtos költséggel fejlesztették a he­lyi fürdőt, fedett uszodát, új strandmedencét kapott a Du­nakanyar városa. A Népszabadság írt korsze­rűsödő, megszépülő vasútállo­másainkról, s ennek során bemutatta váci állomásainkat. A Budapest—Vác vonalon folytatják a megállóhelyek csinosítását. Az MHSZ Élet is tudósított a Törökmezőn rendezett idei békenapról. Ribánszki Róbert, az egykori váci diák (ma a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a titkára) mondta az ünnepi beszédet. A Nógrád értesülése szerint a diósjenői, a nógrádi és a nőtincsi tanács közösen bőví­tette a lakossági szolgáltatást. A Váci ELAK megbízása alapján egy elektroműszerész javítja a hibás gépeket. Halálozás. Fájdalommal tudat­juk hogy feleségem, édesanyánk, nagymamánk. dédnagymamánk: id. Réthy Lajosné, életének 84. évében. 1987. július -20-án elhunyt. Akaratához híven, szűk családi körben eltemettük. A gyászoló család. ISSN 01 S3—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents