Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
MAC \7 ■t. '■? r\ , ' ' . J . /v ' ' lil: 1 .;. • '/•».-« . •* . - yí, '-V v: mr 1987. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK Üj motívumok a meguntak helyébe Csupán a jóakarat önmagában kevés Az érdi Aulai Gáherné három, de történelmi gondolatiban- »lakát terve. Megyek a,. utcán és a házfalakon, az építkezések plakátjain, a hirdetőoszlopokon körülfog a plakátok világa. Csábos mosolyok ösztönöznek vásárlásra, kiabáló betűk hívogatnak, szigorú szövegű sorok figyelmeztetnek ebolíási kötelezettségemre. A sok színes folt idegesít, megdöbbent, taszít vagy vonz, de felkelti a figyelmet. Ünnepek előtt azután megszaporodik a plakáterdő. Már-már hagyományossá fakult jelképekbe burkolóznak a városok. Nem csoda, oly nehéz új eszközöket, formákat találni az ünnepek hangulatához, kifejezve azok tartalmát. A politika soha nem nélkülözhette a művészetet, az artisztikus, kifinomult eszközök hatása mélyebb és tartó- sabb. De csak akkor, ha sugallni akarnak és nem erőszakoskodni, oz érzelmi világot célozzák meg, s nem fejbe bólintanak. A kritikával még nincs is baj: azt mindnyájan meg tudjuk mondani, milyen egy rossz plakát. De milyen egy jó? Milyen az, amelyik egy történelmi évfordulót egyrészt szépen, másrészt méltón idéz? Néhány nagy, klasszikussá vált példát persze ismerünk, de ezek a művek az események sodrában születtek. Bennem például örökre összekapcsolódott a Tanács- köztársaság és Berény Róbert drámai erejű plakátja, a Fegyverbe! De ez a rendkívüli történelmi szituációban életre kelt, áz elkötelezettségtől lobogó alkotások egyike. Ma, amikor számunkra már nem élő, hanem csak a történelemkönyvek lapjairól ismert eseményről van szó, nehezebb a helyzet. És marad a kérdés: milyen egy jó plakát? Ez jár a fejemben, amíg továbbhajtom a KISZ KB pályázatára beküldött terveket: 81 résztvevő 171 kísérletét, és bár nem vagyok szakértő, már nem csodálkozom a zsűri döntésén. A díjak jelentős részét ugyanis nem tudták tiszta lelkiismerettel odaítélni. Akad itt gyakorlott kézre valló grafika és tökéletesen amatőr próbálkozás. De igazán hatásos — alig. Ami talán mindegyikben dicséretre méltó: o jó szándék. Hiszen benevezni nem volt kötelező. A művészet viszont az életnek olyan területe, ahol a puszta jóakarat kevés Hiába a gyakorlatlan kórus igazán tiszteletre méltó igyekezete, hogy előadja a Máté passiót, a meggyötört Bach- szólamokból nem születik igazi esztétikai élményt adó hangzás. Sem a megszokott vágányokon gördülő gondolatokból, papírra vetett zavart vonalakból élményt adó látvány. Az ifjúsági szövetségnek mint politikai szervezetnek feladatai közé tartozik, hogy évente plakátokat bocsásson ki jeles történelmi évfordulóinkra. A megújulás szelleme ezen a téren is jelentkezett, ezért is hirdették meg az országos pályázatot, hátha így több az esély rá, hogy a megunt toposzokat új motívumok szorítják ki. És né- hány eredeti ötlet mégiscsak felbukkant. A nyertesek közé került Érdről Antal Gáborné. A képzőművészet több ágával foglalkozó rajz szakos pedagógusnak, mint mondja, nem esett nehezére, hogy igazodjon a kiírás feltételeihez: új látásmódot találni, hiszen évek óta nap mint nap erre tanította a gyerekeket. A három tavaszi ünnep témakörében díjat kapott plakátjain bizonyára azt az ötletet is értékelte a zsűri, hogy a három rajz önmagában is megállja a helyét, ám egymás mellé illesztve összekapcsolódik, motívumaiban és gondolatvilágában egyaránt, akár a három forradalmi esemény. Persze, nagy siker egy országos pályázaton nyerni. És inspiráló erő a tudat, hogy a rajz kikerülhet a házfalakra. De a nevezést jobb szó híján ez a kifejezés indokolja: elkötelezettség. A pedagógiához és a művészethez így csatlakozik a politikum. Olyan sokan legyintenek, ha ilyen, kérdések kerülnek szóba, hogy már ettől is felébred a csak azért is vágya. Az érdi tanár iparművész így szeretne hozzátenni valamit ahhoz, amit az ifjúsági szövetség akar. Ügy érzi, ő így tud beleszólni a politikába, jobbító szándéka csak így jelentkezhet. Három (líjílZOlt rajz. Ám hogy lesz-e belőlük igazi, nyomtatott és terjesztett plakát, mint amivel a pályázat kiírása kecsegtetett — egyelőre még kérdés, amely döntésre vár. Mörk Leonéra A ma követelményeinek — Bár már körbeépítették — jegyzi meg az igazgató —, azonban mind a mai napig jó példa erre a váci ABC- és irodaház. Számunkra is ez volt az első olyan feladat, Uzeknck a bódéknak a helyén áll majd a bevásárlóközpont. A tervezők úgy álmodták meg az épületet, hogy a fasor megmaradhasson tVimola Károly felvételei) Bevásárlóközpont műemlékek között Igazodik a hely szelleméhez Hild József keze nyomát is őrzi Cegléd műemléki jelentőségű része, amelyet a Dózsa György út, Beloiannisz és Szív utca határol. E védett területen található az Eötvös, a Szabadság és a Kossuth tér is. Ez utóbbin áll a klasszicista templom, melyet a múlt század első felének nagy építésze tervezett, s 1822— 27. között készült. Tiszta klasszicista stílusban épült a tanácsház belső udvara A cím fölött: Szabó Z. Máté építész-tervező ilyennek képzelte el a Kossuth téri bevásárlóközpontot A környéken élők napjainkban tanúi a városrendezési terv megvalósításának. Korábban már rendbe hozták a klasszicizáló későbarokk művelődési házat és színházat, most a városi tanács romantikus stílusú homlokzatán dolgoznak a szakemberek. Cegléd sajátos mezőváros Mindezeket azért bocsátom előre, mert — ha rajzasztalon is —, de már látható egy új alkotás, amelyet ebbe a szépülő, történelmi levegőt árasztó miliőbe illesztenek majd. Ez pedig nem más, mint egy nagv bevásárlóközpont. Két szintjének aiapterülete — összesen — megközelíti a hat és fél ezer négyzetmétert. A tervezés cseppet sem könnyű feladatát a budapesti Kereskedelmi Tervező Vállalat kapta meg. Régre nyúlik vissza kapcsolatuk Pest megyével. Az együttműködés a váci ABC-áru- és irodaházzal kezdődött. Sok kisebb ABC mellett nevükhöz fűződik például az érdi Fészek Áruház, a ráckevei Keve Szálló, a visegrádi Silvanus Hotel léte is. Cegléden azonban eddig még nem dolgoztak. Kovács Endre igazgatóval, Vajai Tamás műszaki igazgatóhelyettessel és Szabó Z. Máté vezető építész-tervezővel az igazgatói irodában beszélgetünk. — Mii jelent abban a patinás környezetben egy ilyen nagyméretű kereskedelmi központot tető alá hozni? — Cegléd sajátos magyar mezőváros — kezdi Kovács Endre, — Természetesen többször jártam a helyszínen. Ismerem a városképileg, történelmileg értékes épületeket, azokat is, amelyek között nekünk ezt a bevásárlóközpontot ki kell alakítani. A Kossuth térnek egyik szanálásra ítélt részét építenénk be úgy, hogy egyben a piacot is rendezetté, korszerűbbé varázsolnánk. Hogy röviden válaszoljak a kérdésére: ez szép és gondolkodásra késztető feladat számunkra. — Hadd magyarázzam meg miért — veszi át a szót Vajai Tamás, Ybl-díjas építész. — Napjaink építészetének — a közelmúlt felfogásával szemben — a legsúlyosabb felismerése: a társadalmi tudatformák rendszeres tükreként értelmezhető a történelmileg kialakult környezet. Kiegészítése, folytatása, az építészet feladata! Nagy vitákat váltottak ki a lakótelepek. Ez a fajta irányzat minden régit .lesöpörni szándékozott, mert újat hozott. Ez a koncepció azonban mégsem tartható meg, mert az ember, az épületek használója nem viseli el tovább. Mindenfajta ipari-technológiai megfontolásnál lényegesebb, hogy az építészeti környezet számukra — a város klasszikus képét mutassa. Bármiféle legyen is a létesítmény — kereskedelmi, ipari, oktatási — legfontosabb annak az igénynek kielégítése, hogy illeszkedjen az élő környezetbe. hogy műemlékek között is megfeleljen munkánk o mai kor követelményeinek. Szabó Z. Máté — mutat kollégájára — tervezte 1976-ban. A vállalat legkvalifikáltabb építésze, őt dicséri a debreceni városközpont, a kispesti Centrum Áruház, s pillanatnyilag tervezöasztalán van a budapesti vásárcsarnok. — Milyen gondokat vetett fel a ceglédi megbízatás? — fordulok az építész-tervezőhöz. — Hét évvel ezelőtt készítettem már egy tanulmány- tervet a Kossuth tér és az Árpád utca által határolt terület beépítésére — szólal meg Szabó Z. Máté. — Azonban anyagi okok miatt nem jutottunk előbbre. Tavaly novemberében ismét felkértek e munkára. Sokáig vitatták, hogy megmarad-e a parókia, s konfliktushelyzetet teremtett az is, hogy a tér túloldalán az épületek egy szinttel magasabbak, mint ahogy korábban elképzeltük. A mostani változatban ezt úgy oldottam még', hogy a második szintet tetőtérbe helyeztem. Ügynevezett bevilágító ablakokat képzeltem el az utca felőli oldalra. Ezekkel érzékeltetem azt, hogy a magasságnak funkciója van. — Nekem is azért tetszik jobban ez a forma, mert tanúskodik az építészet teljes mentalitásváltásárói, vagyis: az elgondolás igazodik a hely szelleméhez — fogalmazza meg véleményét Vajai Tamás. — A tér sajátossága ugyanis. hogy a két hosszanti térfal — vagyis a teret határoló épületek homlokzatainak sora — határozottan zárt és egységes, amit csak a történelmileg kialakult szűk utcácskák benyilásai szakítanak meg. ' Hagyományokat őriz — Mit tartott a leglényegesebb szempontnak? — fordulok ismét Szabó Z. Mátéhoz. — Fontos tudni, hogy a rajzok az építész szándékát tükrözik. A cél nem a műemléki környezet emlékeinek a másolása, hanem egy olyasfajta összhang elérése, amely az épület nagyságával, a választott formajegyekkel az illeszkedést, a harmóniát szolgálja. Ugyanakkor vállalja, hogy — más. önálló, ugyanakkor különálló — egységként illeszkedik a város szerkezetébe. Tömegében és részleteiben egyaránt őrzi és ápolja a hagyományokat. — Ez a terv az építész \ korszerű elgondolásait valósítja meg a történelmileg kialakult közegben — összegzi véleményét az igazgató. — Az építész munkájának „végterméke” a ház, amit azonban soha nem a másik építész bírál igazán, hanem azok, akik használják, körötte élnek. A legszigorúbb minősítést azonban az utókor adja. — Sarkalatos pont az építészeti kultúra — jegyzi meg Vajai Tamás —, mondhatnám, politikai kérdés is: az országról konkrét, vizuális képet ennek alapján nyerhet bárki. Egyben kulturális kérdés, amelyet a gazdaság is befolyásol. — Hogyan látja az építész- tervező helyzetét? — Sajnálatosan kettősnek — válaszolja Szabó Z. Máté. — Tevékenysége művészi és ipari egyaránt. Ez a kettősség gondolkodására is hat. Ám minden építészeti termék olyan társadalmi alapból létesül, amely az akkori társadalom szellemi-fizikai állapotát jellemzi adott pillanatban. Jövőre kezdik építeni Lehet, hogy a tervezők elképzeléseinek megismerése után a ceglédiek még jobban várják, hogy láthassák és birtokba vehessék ezt a bevásárlóközpontot, amelyet a. városi tanács, az Opál Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat és a Bútorker közösen finanszíroz. Mint Biró Sándortól, a városi tanács pénzügyi osztályvezetőjétől megtudtuk — jövőre megkezdik az építkezést. Vennes Aranka Tatarozzák a városi tanács épületének homlokzatát a téren szorosan összefüggő, díjazott
