Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
Őrölj malom, őrölj... Kőbe, téglába formált emlékek két világháború között még 400 vízi- és hajómalom működött. A Duna lassú folyású ágaira épültek a hajómalmok, ezek őrölték a búzát Ráckevén, a soroksári Molnár-szigeten, Szentendrén és Vác környékén, míg a hegyvidékeken, a Domony-völgyében, a Börzsönyben a gyorsabb folyású patakok mentén vízimalmok dolgoztak. Ilyen az 1980-ban helyreállított nagybörzsönyi vízimalom is. Mint oly sok társa, ez is fontos szerepet játszott a környék életében. Aratás, cséplés után szekerek hosszú sora várt arra, mikor öntheti terhét a garatba. Nyáron szinte éjjel-nappal zenélt, duruzsolt az Antal-féle malom, ahová a terepadottságok miatt jobbára csak a falu népe hozta az őrölnivalót. A családfő irányításával az Ant.al-família minden tagja részt vett a munkában'; ha a molnár éjszaka eiálmosodott, a felesége vagy a nagyobb fiú vigyázta a garatot, hogy egy percig se járjanak üresen a kövek. Így naponta 12—IS mázsa búzát őröltek finom, puha lisztté. Ä második világháború vihara ellenére, viszonylag épen maradt a nagybörzsönyi vízimalom, amelyet helyreállítás után, hét esztendővel ezelőtt, augusztus 19-én, alkotmányunk ünnepének előestéjén adott át a fenntartó Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Válallat a nagyközönségnek. A hosszú nyeregtetős épület, amelyre ránézni is öröm, három részből: a malomból, az istállóból és a lakásból áll. Mai berendezése 1930-ból származik — egy Dunán elsüllyedt hajómalomból emelték ki a két hengerszéket. Ezek ma is forognak, ugyanúgy, mint 1850 és 1950 között. S míg a malom lisztet jár, a lakószobában állandó kiállítás mesél arról, hogyan őrölték már 1245-ben IV. Béla király korában a búzát, hogyan a török uralomtól napjainkig. Cs. K.—F. A. M. surányl, első összekötött rendszerű műmalmot gróf Károlyi Lajos építtette 1835-ben, de ezt vízierő hajtotta, tehát hagyományosnak tekinthető. Az első malom, amely megalapozta a magyar malomipar hihetetlen fejlődését, az ugyancsak Széchenyi kezdeményezésére épített Pesti József Hengermalom volt. Építésének célját Széchenyi így határozta meg: „...gőzmalmot szándékozom állítani, s pedig nem azért, hogy „EGY” gőzmalmunk legyen, hanem hogy ez mintául szolgálván — lassanként mindenütt — állíttassanak fel gőzmalmok, s Hazánk gabona helyett végképp liszttel űzze kereskedését...” Ez a gőzhengermalom, melyben kövek helyett Sulzberger-féle hengerek őröltek, 1841. szeptember 15-én kezdett dolgozni, s innen indult ki a magyar magasőrlési eljárás, amely az eddiginél szebb és jobb lisztet őrölt. A múlt század második felében a földkerekség legjobban berendezett malmai Magyarországon dolgoztak. A második világháború előtti évszázadot joggal és büszkén tekintjük a magyar malomipar fénykorának. Mérföldkövei azok a még álló épületek — számuk 1938-ban még megközelítette a hatszázat —, amelyek látványosan jellemzik hazánk agráripari jellegét. A szabadversenyes időszak kőbe. téglába formált emlékei. S bár csöveikben már régóta nem siklik a forró, puha liszt, falaik még őrzik a malmok jellegzetes illatát. A kicsi köves malmok utolsó, még álló példányainak jajkiáltásait már meghalljuk, megértjük. Kezdjük hinni, hogy van olyan értékük, mint a megsárgult iratnak, régi kastélynak. Egy-egy ilyen malomépület a maga nemében a társadalmi-gazdasági haladásunkat tükörző, pótolhatatlan állomás, jelentős agrártörté- neti emlék, amelyet meg kell őriznünk. öriznivaló van jócskán szűkebb pátriánkban is. Nem hivatalos becslések szerint a sön a tanácselnök? Széttárja a két kezét. Ezek engem nem érdekelnek. Az ilyesmi. Akkor mi? Nem is tudom. A jó kocsik. Mondjuk. De arra nekem semmi lehetőségem. Voltál maszek kőművesnél, hallom. Szépen kerestél. A szemétláda. ötven forintos órabér! A belünket kihajtotta. Napi tíz óra. Hát ezt nem. Menjen a francba az ilyen. Az ilyenek. Mindenhol ezek vannak. A nagyokosok! Mást se hallottam tőle, mint mozog) Csaba, ne aludj fiam, csináld már...! Ahogy mondom, úgy igaz: állva ettünk, azt nem engedte meg, hogy leüljünk. Jó szocializmus, mi?! A Viharmadár dala két mondata. Gorkij. így hangzik: „Ha én nem magamért vagyok, akkor ki van helyettem? De ha én csak magamért vagyok, akkor miért vagyok?” Sorsunk örök kérdése, s a válaszok? Egy kérdésre mennyiféle válasz adható, s az adott válaszok közül — a társadalmi szükségletek mérlegén mérve — mennyi az elfogadható és mennyi az elfogadhatatlan? Húsz és harminc év közötti fiatalok ezerfős csoportjára (különböző foglalkozásúakból és helyzetűek- ből alakították ki a szociológusok az ún. mintát) kiterjedő felmérés. Tíz lehetséges válasz arra, mi a leglényegesebb eleme a boldogulásnak, s a kérés, állítsa az ön szerinti fontossági sorrendbe ezeket. Micsoda lista! Hatodik rajta az erkölcsiség, hetedik a szorgalom ... íme a sorrend: összeköttetés, közéleti-politikai tisztség, tehetség a vezetésre, szolgalelkűség, képesség és tudás, erkölcsösség, szorgalom, törtetés, a közösségtől kapott segítség, a munkahelyen eltöltött idő. Ha a válaszok azt tükrözik, amit a megkérdezettek tapasztaltak, láttak, hallottak, nagy baj. S még nagyobb baj, ha a feleletekben az fogalmazódik meg, hogy a megkérdezettek ezt maguk így gondolják. Valamikor viskók szorultak ide, de mert nyújtózkodik erősen Dabas most már a Kunszentpéteri út széle is telehintve emeletes, garázsos házakkal. A nyers fal még vakolatlan kívülről, belül meg a vagyunk is itt, nem vagyunk is itt állapota. Szép ház — mondom. Lesz, ha majd készen lesz, felel a gazda. Donhoffer István. S hallván, kihez jöttem, bekiált a házba, Magdus, Mag- duus! Jön is a lánya, ahogyan a helyhez illik, festékes, malteros a ruhája, szabódik, azután beletörődik, ha a munka nem szégyen, akkor a nyoma sem az. Szinte kérdezetlenül sorolja, a felső emelet lesz az övéké, karácsonykor lesz az esküvő, két esztendeje járnak jegyben a vőlegénnyel, a fiú most tölti katonaideje utolsó heteit, máskülönben állattenyésztő szakmunkás, ahonnét belebújt a mundérba, oda várják vissza, a termelőszövetkezetbe, neki nem valami jó állása van a nyomdában, s azért nem valami jó, mert keveset keres, sok a kiadás, már most nagy az adósság, pedig azért építenek apjáákkal együtt, hogy kevesebb legyen a teher egy-egy családon. Szeptemberben tölti be a húszat Magdolna, érettségizett, nem egészen így gondolta, hogy munkásnő lesz a nyomdában, de joob nem sikerült, szerinte azért, mert nem volt valami jó ismerős, aki segítette volna. Tudja, hogy van — néz rám sokatmondóan. Hát hogyan van? Azt maga nálam sokkal jobban tudja. Nem Pest ez. Itt ismerős kell. Elsorolhatnám, az osztálytársaim közül ki az, akinek... de mindegy. Elégedetlen? Persze. De hi- ßzen húszesztendösen majdnem kész a lakásuk. Magdolna! Na és ?! Olyan nagy valami az? Látja, most is szombat van és hol vagyok? Itt. Két éve, az eljegyzés óta így megy, nekem is, az egész családnak is, szombaton, vasárnapon, de sokszor hétköznap ugyancsak. A szabadság erre ment. Ha tudom ... Akkor? Mi lett volna akkor? Nem hagyom magamat rábeszélni. Édesapámék mondták, akarták így, egy rossz kis házban laktunk eddig, egy füst alatt legyen meg mindkét családnak az új, ez volt édesapám érve. Most meg már tele vagyunk adóssággal, s hol van még a vége! Be is kellene rendezkedni, de miből? Türelmetlen, talán az a baj, nem? En? !! Akkorát csodálkozik, hogy szinte megáll a levegőben a keze, amint fölemeli. Van olyan barátnőm, aki hatszor volt külföldön, én még egyszer sem mentem, mehettem. Például. Éppen ez hiányzik? Ez meg ezer más! Megkeményedik a hangja, mint akihez méltatlan az, amit számon kérnek rajta. Mindenki annyi jó tanácsot tud adni, de hát mi Péterrel (a vőlegénynyel) éppen azt beszéltük, nem tanács kell nekünk, azzal nem megyünk semmire. A felnőttek szava akkor nem sokat számít? Hát, hogy őszinte legyek, nem. Anyám is például csak azt hajtogatja, Gidus, ha csináljuk, akkor haladunk. Ki az a Gidus? Most először enged fel a makrancos ellenkezése, elneveti rriagát, s azt mondja, hát ki lenne, én vagyok, az öcsi kicsi korában nem tudta rendesen kimondani a nevemet, így ragadt rám. Van. aki azt mondja, fiút szoktak így becézni, de én még nem hallottam. Baj? Dehogy! Csak megütötte a fülem a bölcsességből, hogy ha csináljuk, akkor haladunk. Bölcsesség? Miért, nem az? Maga szerint, Magdolna, nem az, nem így van? Elég nagy baj az, ha így van. Mindig a gürcölés. Hát ezért van az ember? éjire kifizetjük az adósságokat, akár nagy- \ mama is lehetek! Így élni? Megette a fene, nem? Amikor mások meg azt sem tudják, mit csináljanak jó dolgukban. Kik például? Ezt tőlem kérdezi? Nyissa ki a tévét, olthassa az újságot... ilyen millió, olyan millió, a nagy jövedelmek, én meg még egyetlen hónapban sem mentem ötezer fölé. Hát akkor ezt vesse össze. Cs. K.—F. A. M. A Központi Statisztikai Hivatal százötven foglalkozásból álló listát készített egy, ún. foglalkozási presztízsvizsgálathoz. Az élre korunk hőse, az önálló vállalkozó (kisiparos, kiskereskedő) került, de azért az első tízbe bejutott az államtitkár, a megyei tanácselnök... a hetvenedik és kilencvenedik közötti helyekre a magas képzettséget igénylő szakmák munkásai... valami furcsa útra tévedhettünk. Rólunk írták? „Amikor egy tölgyet szeretnének látni törzsének erejében, szétterjeszkedő ágaival és lombozatának tömegeivel, akkor nem vagyunk megelégedve, ha ehelyett egy , makkot mutatnak nekünk.” Nem rólunk írták. Hegel szavait idéztük A szellem fenomenológiája lapjairól. Éppen száznyolcvan esztendeje jelent meg a mű. S lapozni sem nagyon kell benne. A sokatmondó képes beszéd rögtön ott olvasható az Előszóban. Magyarul is elérhető. Ha még érdekel persze valakit olyasmi, hogy mi a tölgy és mi a makk .., Mészáros Ottó A nagybörzsöny! vízimalom ma már inkább csak látványos és kedvelt kirándulási célpont. Bár két hengerszéke még most is forog (Fotó: Erdási Ágnes) V alamikor az új búza malomba szekerezés« ünnepnapnak számított. Ha a környéken több malom duruzsolt — s hol nem? —, akkor különös gonddal szemelték ki a megfelelőt. Kényesen ügyeltek rá, mert az egész esztendőre szóló kenyér minősége volt a tét. Némely gazdák négy-öt malom előtt is elhajtottak, rászánva akár két napot, mert az a bizonyos hatodik adta a legszebb lisztet, örletéskor a malomudvar naponta felért egy kisebbfajta vásári soka- dalommal. A magyar paraszt kényes volt a lisztre. Lehetett is. A múlt század közepétől a magyar malomipar olyan jó és annyi lisztet őrölt, hogy teljesítménye alapján Európában az első, a világon pedig a második helyen állt. Előkelő rangját gróf Széchenyi Istvánnak köszönhette. Az ő buzgóságából és védnöksége alatt épült fel Sopronban iíSö-ban az első gőzmalom, amelyet azonban még kőjárattal szereltek fel. A nagyMindent a termelés köré kell csoportosítani Nagyobb kereset a főmunkaidőben Manapság: gyakran hallani, olvasni azt a véleményt, amely szerint válságban van a szocialista brigádmozgalom. Akik ezt állítják, érvként például azt említik, hogy gazdasági gondjaink szaporodásával egy időben megbomlott az egyensúly a munkaversenyben meghirdetett hármas jelszó egyes elemei között; a hangsúly alapvetően a termelésre, a munkában nyújtott teljesítményre tolódott át. A váci Forte gyári beszélgetőpartnereim más véleményen Va nn n Íz— Válság? — kérdez visz- sza Bermann Zénó, a vállalat munkaversenytitkára. — Szerintem azok szájából hangzik el most a legtöbb kritika, akik az elmúlt esztendőkben nem vették vagy nem akarták tudomásul venni, hogy felgyorsult körülöttük a világ. Mi rendszeresen módosítottuk munkaversenyszabályzatunkat, volt olyan év, hogy kétszer. Ma is folyamatosan figyelemmel kísérjük, hol, milyen újítást vezetnek be, és ha nálunk is hasznosítható, nem sokat gondolkodunk — cselekszünk. A Fortéban nemrég vezérigazgatói döntés született: fel kell állítani egy kis munkacsoportot, amelynek alapjaiban új módszereket kell kidolgoznia a munkaverseny szervezésére és értékelésére. Fontos feltételként szabta meg a dr. Lenyó László által aláírt levél, hogy a lehető legkevesebb szubjektív elem maradjon a minősítésben, s a szocialista jelleg erősítése mellett kapjon nagy hangsúlyt a vállalati érdekekkel összhangban a cselekvés, valamint a kis közösségek önmagukhoz mért teljesítménye. Az elvek szépek, de vajon megvalósíthatók? — Még javában dolgozunk a javaslaton — kapcsolódik beszélgetésünkbe Peterdi Vince gazdasági igazgató. — Megfogalmazásánál figyelembe vesszük a január 1-je után várható változásokat is. A termelésben a mostaninál nagyobb súlyt' kell kapnia a minőségnek és a költségcsökkentésnek. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az új szabályzat a főmunkaidőben adjon lehetőséget a nagyobb kereset elérésére. (A Fortéban egyáltalán nincsenek vállalati gazdasági munkaközösségek.) S mindehhez kapcsolódnia kell a mozgalmi, közösségi és szabadidős tevékenységeknek. A váciak gondosan tanulmányozzák a másutt felhalmozott tapasztalatokat, s amit lehet, hasznosítanak. Nemrég a Taurus Gumiipari Vállalatnál jártak — éreklődésü- ket felkeltették az úgynevezett autonóm brigádok. — A gumigyári módszerek rendkívül érdekesek — mondja Derényi László tervezési osztályvezető, aki szintén tagja az új szabályzatot kidolgozó csoportnak. — A Taurusban nem választják szét a munkaversenyt és a munkát, sőt a két dolog rendkívül szorosan kapcsolódik egymáshoz. Úgy gondolom, nekünk is mindent a munka köré kellene csoportosítani. A feladatok megszabása és az értékelés azonban nagyfokú önállóságot követel, s ebbe beletartozik az is, hogy az üzemek maguk, oszthatják fel a rájuk eső bértömeget. Én támogatom ezt, olyannyira, hogy az új szabályzatban az egyik kollégámmal közösen kell javaslatot tennünk a nem termelő területeken az önelszámolás bevezetésére. — Persze adódik a kérdés, hogyan lehet az egyes csoportokra érvényes követelményeket úgy megállapítani, hogy az megfeleljen a vállalat érdekeinek — szól közbe Gyetven János műszerész, aki a tervezési osztályon fizikai és műszaki dolgozókból verbuválódott Pattantyús II. szocialista brigád vezetője. — A megoldás kézenfekvő: a Fortéban mindenkori éves terve alapján kell meghatározni az egyes üzemek feladatait, s ezekből következik a kollektívák tennivalója is. Sokan megkérdezik: szép, szép, de mi lesz a tanulással és az életmóddal? Szerintem az ilyen fokú kötődés a termeléshez kikényszeríti az állandó, naprakész tudást, s ha a vállalatnál, a brigádban mindenki egy irányba húzza a szekeret, előbb-utóbb jó közösség kovácsolódhat össze. A Fortéban nemcsak e mások tapasztalataiból meríthetnek, maguk is élen járnak a kezdeményezésekben, a kísérletekben. A szeryesüzem- ben már három éve alkalmazzák az önálló üzemi elszámolás keretében működő anyagelszámolási rendszert, s néhány hónapja a termelékenységet is külön mérik. — Az új módszerrel tiszta a képünk saját munkánkról — mondja Surák Pál üzemvezető. — Csak rá kell pillantani a táblázatra, s leolvasható, milyen anyag mekkora mennyiségéért mennyi bért kapunk. Ha a teljesítménnyel megszerzett bérünk több, mint a munkaidő után kifizetett órabér, a különbözeiét magkapjuk. Szétosztásáról én döntök. Ezzel ez műszaki szakember akár a kétszeresét is megkeresheti havi bérének. Év közben előleget adnak, év végén van az elszámolás. Igaz, ha rosszul dolgozunk, megeshet, nekünk kell visszafizetnünk, de erre még nem került sor. A teljesítménnyel arányos üzemi bértömegqazdálkodás — ahogy nálunk ezt említik — mindenkinek előnyös. A Fortéban , tehát a múnkaversenvben alkalmazott szabályok megváltoztatására készülnek. S az elmon- dbttäkböl kittínik: nem járnak rossz úton. F. Z.
