Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

Gondolkodtató A világ fölfedezése Utazni a világ legcsodálato­sabb dolga. Bolygónk is nagy elődeink utazgatásai által vált ismertté. Kolombuszt, Ameri­go Vespuccit, vagy a nemrég vetített Sógun Blacktorne-ját a meggazdagodáson túl a fel­fedezés öröme, a tudásszomj kielégítése is hajtotta. Nekik és a hozzájuk hasonló kiván­csi embereknek köszönhetjük a művészetek, tudományok egyetemessé válását, a techni­kai fejlődést, és még lehetne sorolni. Könnyű volt nekik — mond­hatnék —, mert háborítatlan, szűz területeket találtak, me­lyeket még nem tett tönkre a civilizáció számos vadhajtása. Ma is van még szűz terület, például Brazília őserdeinek egy-két része, ahol tudomá­sunk szerint még nem járt ember. Hál istennek, mivel egyre fogyóban van földünk oxigén termő zöldövezete. Na de majd ezt is elrendezik azok a nagy konszernek, amelyek a transzkontinentális utakat építik az őserdőkön keresz­tül, hatalmas sebeket ejtve szerencsétlen kék bolygónkon. Ma is és nekünk is vannak nagy utazóink. Nem egy-kettő, hanem egy-két millió. Nem vagíok politológus, szocioló­gus; közgazdalógus, sőt semmi­lyen lógus, de anélkül is tu­dom, hogy mi vezérli a ma­gyar embert, ha világot akar látni. Utazó honpolgárainkat többféleképpen csoportosít­hatjuk: Vannak nagypénzűek és nor­mális anyagi viszonyok között élők. A kispénzűek csak a ve­resegyházi strandfürdőig jut­nak el. Vannak, akik hivatalosan távoznak külföldre, vannak, akik félhivatalosan, s vannak, akik turistaként. Vannak, aki­ket küldenek, akiket meghív­nak, s aki kiharcolja magá­nak. Olyan is van, aki más­nak harcolja ki nagylelkűen, mondjuk Lengyelországba, vagy Romániába. Mennek ki értelmesek, fél­értelmesek, félnótásak. Van­nak, akik vissza is jönnek. Mennek ki szakmai útra, ta­nulmányútra, bundatúrára, va­lutatúrára, de találkoztam már olyan emberrel is, aki azért utazik, hogy többet tudjon a világról. Még ilyet!? Nem vagyok lógus, de gon­dolkodóba ejt, hogy mondjuk az iparvállalatoktól kik és miért utaznak külföldre. A középszerű, vagy annál kisebb cégekre gondolok. Tudom — ezt önök is tudják, csak ed­dig nem mertünk beszélni ró­la. Egyik barátom mondta, hogy jó lenne, ha már nem lennének tabu témák, merjünk beszélni kényes dolgokról is. Mégis megharagudott egy új­ságcikkemért, pedig nem is neki szántam. Szóval kit, miért utazta­tunk? Senki ne sértődjön meg, amit most leírok, az általános, vagy legalábbis eddig az volt. Egy nagy értékű nyugati cél­gép megvásárlásához ki kell küldenünk az szb-titkárt, a vál­lalati jogtanácsost, a személy­zeti vezetőt és Pirikét, a tit­kárnőt. Négyen annyit érte­nek a gépvásárláshoz, mint én például a brazíliai madárpó­kok fajfenntartási ösztönéhez. A Távol-Keletre nem mehet ki más, mint Évácska, a csinos igazgatóhelyettes, mivel még nincs kimondja. A technikai főmérnök azért nem mehet, mert neki nincs kimenője. Dél-amerikai üzletkötéshez csak igen magas politikai, köz- gazdasági és üzleti érzékkel rendelkező szakember mehet ki. Ezért kiküldjük a KISZ- titkárt (csak altkor, ha az apuka vezető), a munkaügyi osztály vezetőjét és a főpor­tást. Ez utóbbi az igazgató unokájának a keresztapja. Most jön a meglepetés. A lipcsei vásárra kiküldünk egy technikai főmérnököt, három tervező- és két fejlesztőmér­nököt. és most csodálkozzanak — egy géplakatost. Na. rotha­dó kapitalisták, most mondja­tok valamit! Országunkból még a munkásokat is utaztat­ják. A jutalomét 3 napos, eb­ből oda másfél és vissza más­fél nap a vonatút. Szóval ma is vannak nagy utazók, nagy utak. nagy költ­ségek ... nagy üzletek, ame­lyeket meg lehetne kötni, de hát az üzletkötők maszek kötő­kisüzemeket vezetnek. Ott is kötnek, csak ott látják az ér­telmét. Az ezzel szerzett ér­telemből tudnak utazni. Nem kifizetődőbb és hasznosabb lett volna őket még annak idején a vállalatoktól elkülde­ni üzletet kötni? Piriké, a tit­kárnő is tud gépet venni, de fennáll annak a veszélye, hogy az NC-esztergát összeke­veri a háztartási turmixgép­pel, vagy a tranzisztoros fű­nyíróval. Utazni, utaztatni kell, mert csak így nyílik meg előttünk a világ, csak így tudunk előre­lépni, ezáltal tudunk esetleg beleszólni valamelyest a vi­lággazdaság, a világpiac dol­gaiba. Évente sok millió forintot költünk utaztatásra. Nem fog­juk sajnálni, ha ez célirányos, eredményeket hozó lesz. Az igazgatóhelyettes papák is utaztathatják gyermekeiket, csak ne cél nélkül és főleg ne a vállalatok pénzén! Csatári Lajos A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Napközis tábori foglalkozás, 10 órakor. Szövőtábor kezdők­nek és haladóknak. Tornay Endre András szobrász kiállí­tása, megtekinthető 15—19 óráig. LLOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ Iskolák, óvodák Jól haladnak a karbantartással Tizenegy intézmény, hat is­kola, öt óvoda fönntartása, fölújítása, karbantartása tar­tozik a városi gamesz feladat­körébe. Mivel néhány intéz­mény több épületben működik, no meg hozzáadva a sportpá­lyákat, -csarnokokat, a gamesz harmincnyolc létesítménnyel számol, hiszen a gödöllői leányszállás, a pedagógus szol­gálati lakások, a leilei és a blahai úttörőtábor is hozzájuk tartozik. Szakszerűen Papp Éva gamesz-vezetőtől az ilyenkor szokásos fölújítási, karbantartási munkákról, azok állásáról érdeklődtünk. Elő­ször is azt firtattuk, hogy a mostanában szüntelenül han­goztatott nehezebb gazdasági helyzetben nekik milyenek a feltételeik. A válasz egy köze­pesnél nagyobb sóhaj volt. Néhány pillanatig egymásra néztünk, majd megtudtuk a vezetőtől, hogy a létesítmé­nyek karbantartására, az álló­eszközök kisjavítására for­dítható összeg nem emelke­dik. annál inkább az árak. A beszerzendő szerelvényeké is, s nem kevésbé a munkadíjak. A korábbi kilencvenforintos óradíj ma már csak álom, a jelenlegi nagyon megközelíti a százhúsz forintot. Ennyi panaszkodást elegen­dőnek is tart, mert azonnal a kedvezőbb dolgokkal folytat­ja. Egyebek között azzal, hogy a fűtőrendszerek karbantartá­sára hosszabb távú szerződés­ben vannak két vállalattal, amelyek ezért egyéb munkák­nál is előnyben részesítik őket. Elismeréssel szól Ba- gyinka Pál fűtésszerelőről, aki minden kérést teljesít, ponto­san és szakszerűen látja el fel­adatát. Gyökerek, gyerekek A nem változó összeg évi négymillió forint. Mivel az összeg állandó, csakis a mun­kákban lehet helyrebillenteni az egyensúlyt. Nyilvánvaló, hogy a sürgőseket, például a baleseti jegyzőkönyvekbe föl- vetteket a lehető leggyorsab­ban el kell végezni. A többit az intézményveze­tőkkel közösen jelölik ki. Te­hát, hogy történetesen melyik termet kell az adbtt nyáron festeni, meszelni. Itt is vannak persze kötelező részek. A konyhákat, vizesblokkokat minden évben újra kell feste­ni, vagy azokat a helyeket, amelyeket a köjál ítél olyan­nak. A meszelés, festés évente másfél milliót emészt föl. A fölújításra, karbantartásra, kisjavításra mindössze két és fél millió marad. Vannak szokásos kopások, elhasználódások, amelyekért senki sem szólhat semmit. Amit használunk, az kopik, koszolódik, ilyen az élet. Akadnak másfajta teendők. Említette Papp Éva a gyökér- telenítést. Egyik iskola épüle­tében az első emeletig nyoma- kodtak föl a fák gyökerei. Ezek már csak ilyenek. Az emberek, valamint az ő gyer­mekeik amolyanok. Áldásos tevékenységük miatt jó néhány többlet forin­tot költenek el időről időre. Kitüntetett céljuk a már nem iskolás srácoknak a sportpá­lya. A kerítés, a zárt kapu nem jelenthet akadályt. Mivel ezeket az alkotmányokat nem arra készítették, hogy átmászó, átugró emberek terhét tartsák meg, néhány ilyen akció után javítani szükséges őket. A ga- mesz éppen ezért arra kérte az iskola vezetőit, hogy hagy­ják nyitva a kapukat, így ol­csóbb a hét végi focizás. Bedolgozottak Az ismétlődő karbantartás mellett ebben az évben is vé­geztek egyéb feladatokat. Ami­re pénzt is kaptak természe­tesen. A leányszállóba bekö­tötték a gázt. kicserélték az olajkazánt, rendbe tették a für­dőhelyiségeket, szobákat. A költség meghaladta az egy­millió-háromszázezret. A Kari­kás iskola tornacsarnokán a tetőjavításra fordított összeg megközelítette a négyszázezer A HAGYOMÁNYOS falu egész életét régen a népszo­kások alakították ki. Az ün­nepi szokások mellett azonban sokkal több a hétköznapi szo­kás, amely meghatározta és meghatározza a viselkedést és az illemet, az étkezés, öltöz­ködés rendjét, a megszólítást, a munka ütemét, a nemek, korcsoportok jogát és köteles- . ségét, az öröklést és még sok ■' mást. Ha valaki az egész életét egy falusi közösségben éli le. akkor akarva, akaratlanul örökli ezeket a szokásokat, amelyek aztán szinte a vérévé válnak és megkülönböztetik őt még a szomszédos falu lakóitól is. Itt van mindjárt a lakoda­lom, amely máig megőrizte előkelő helyét a települések szokásvilágában, ám minden egyes lakodalom egészét be­folyásolja a résztvevők anyagi helyzete, az, hogy a család hány tagból áll, mekkora a ro­konság, azok milyen anya­giakkal rendelkeznek, hogy helyileg milyen lakodalmi éte- isket szokás készíteni, milyen szerep jut az esküvőn az örömszülőknek, a komáknak, mennyi ideig járják a meny­asszonytáncot, s abban kik, milyen érdekeltséggel vesz­nek részt. Azon senki nem vitatkozhat, hogy a népszokások minden más népművészeti ágnál job­ban fejezik ki egy-egy közös­ség összetartozását. Ott is, ahol már szinte egészen városias életet élnek, még ragaszkod­Az erjedés jelei Búcsú a legényélettől Azt hiszem, ha régen nehéz volt, ma még nehezebb volna éles határvonalat húzni az ün­nepi szokások városi és falusi jellege között. Visszakanyarodom a lako­dalmakhoz. A Galga mentén már a századfordulón ismer­ték az esküvőt megelőző le­génybúcsút, de ez egészen szűk, családi kört érintett, va­lóban csak a vőlegény legjobb pajtásait, akik összegyűltek a kocsmában és vidám, sokszor vaskos ugratások kíséretében elsiratták a legények sorából kiváló barátjukat. A mai na­pig megmaradt a szokás, de tartalmában és jelentőségében egyaránt kiszélesedett. A la­kodalom előtti vasárnapon rendezik, s nemcsak a közvet­len pajtások jönnek össze, hanem harminc, negyven fia­tal is, attól függően, milyen társadalmi, ifjúsági közösség­hez tartozott a vőlegény. A családi ünnepnek már nem a kocsma ad helyet, hanem a szülői ház, és az egész cere­móniát az édesanya és az édesapa készíti elő. Hízót vág­nak, disznótoros vacsorát kí­nálnak, pampuskát, pogácsát sütnek. Ha focizott a legény, akkor a vezetőséggel együtt a csapat, ha népi táncos volt, nak a népszokásokhoz, mert ezzel kifejezik azt, hogy azo­nos közösséghez tartoznak a népszokások gyakorlói. Ter­mészetesen felfedezhetők az erjedés jelei. Ma, amikor a város és a falu kulturális szin­ten egyre közelebb kerül egy­máshoz, a hagyományos falu­si szokások mindinkább vál­toznak, s közelebb kerülnek a városi szokásokhoz. Dömötör Tekla néprajzkuta­tó egyik tanulmányában ol­vastam, hogy az év ünnepei­hez fűződő szokásokat néha város és falu egyaránt gyako­rolta. Az óévtől a falu és a város egyformán vígsággal, ivással, evéssel vett búcsút. Farsangkor is ünnepelt város és a falu. A történelem so­rán sokszor előfordult, hogy az egykor az egész nép által gyakorolt szokások végül csak falusi szokásokká váltak. De fordítva is történhetett a vál­tozás: az ipart munkásság má­jus elsejei ünnepének falusi előzményei voltak, s ha for­májuk hasonló maradhatott is, tartalmuk megváltozott az új környezetben. Szüreti bált város és falu egyaránt tartott, de aratóünnep vagy búzaszen­telés a városokban már nem volt. akkor az együttes minden tag­ja ott van a lakodalmán, Sör, bor, üdítők sokasága nem hiá­nyozhat az asztalról. Tanúsit- hatom — részese voltam —, hogy egy-egy legénybúcsúnak jobb volt a hangulata, akár az egy héttel később tartott lakodalomnak. Másik jelentős változás szintén a lakodalom ünnepé­hez fűződik. Többször megfi­gyeltem, most legutóbb éppen a hévízgyörki Tóth Lajos la­kodalmán, hogy az esküvő egész hangulatát nem annyira a rokonság, mint a baráti kör, az a közösség határozza meg, melyikhez a vőlegény tartozik. Tóth Lajosnál a bagi sportkör tagjai és vezetői voltak a szólóénekesek és szólótánco­sok. Voltam hévízgyörki eskü­vőn. ahol az asszonykórus tag­jai határozták meg az ünnepi esemény hangulatát. Bagón a népi együttes tagjai a színpad­ról a lakodalmas ház udvará­ra varázsolták a régi bagi la­kodalmak eseménysorát. SOK MINDEN felfedezhető ezekben az új jelenségekben, de a legfontosabbnak azt tar­tom, hogy szinte sugallják, jelzik a szóban forgó közösség tagjainak egymásrautaltságát, összetartozását, a hiányzó em­beri kapcsolatok melegének keresését és érzését, mert az ünnepek hozhatják és hozzák el a közösségi élet legheve­sebb, leglátványosabb meg­nyilvánulásait. Fercsik Mihály forintot. A vörösnek mondott 5-ös óvodában kicserélték a linóleumot, bekötötték a gázt, javították a födémet, nagyobb ablakokat építettek be. me­szelték, festették a tálaló- konyhát, a teljes költség 770 ezer forint. A Petőfi iskola Szabadság téri épülete nem volt bekötve a közcsatornába. A városgaz­dálkodási vállalatnak a tanév­kezdésre kell elvégeznie a belső munkákat, majd sza­kaszos útlezárással a külsőket. Ez is több ötszázezer forint­nál. Külön említésre méltó még a leltei táborban a gázbekötés, a konyha átalakítása. Az iskolákban, óvodákban augusztus 15-ig kell befejez­ni a karbantartást. Ahogyan máskor, az idén sem lesz gond a határidő tartásával. Az óvo­dákban sem okozott nehézsé­get a munka megszervezése, hiszen valamennyi zárva tart egy-egy hónapra, ilyenkor lépnek színre a karbantartók, akik között számos jól bedol­gozott kisiparos található. Ve­lük meg a többi céggel is za­vartalan a gamesz munkakap­csolata, ami szintén hozzájá­rul ahhol, hogy a rendelkezés­re álló összegeket gazdaságo­san használják föl. K. P. Mozi Ifjú Frankenstein. Amerikai horrorparódia. 6 és 8 órakor. TKM-mozga!om Új bélyegzihely Hazánk műemlékeinek, ter­mészeti szépségeinek és gyűj­teményeinek megismertetését, közkinccsé tételét szolgálja a Tájak, korok, múzeumok mozgalom. Miközben a részt­vevők sorra gyűjtik a külön­féle látványosságok megtekin­tését bizonyító bélyegzéseket — melyekért jelvényeket kap­nak — szinte észrevétlenül bejárják az országot. Gödöl­lőn és a körzetben is több bé­lyegzőhely várja a TKM-moz- galom tagjait. A legutóbb az Erdészeti Tudományos Intézet gödöllői kísérleti állomása, közkeletű nevén az arborétum vállalta ezt a feladatot. A látogatóktól előzetes beje­lentést kérnek annak érdeké­ben, hogy a 2—3 órás csopor­tos sétára kísérőt tudjanak ki­állítani. A TKM-bályegző szá­ma az arborétumban: 2415. Veresegyház Kirándul a klub A kistermelők, kistenyésztők közösségeiben nem csak az a vonzó, hogy együtt könnyeb­ben megoldhatók a szakmai gondjaik, gyorsabban választ kaphatnak kérdéseikre, hanem az is, hogy együttlétük nem korlátozódik a termesztési, te­nyésztési teendők megvitatá­sára. Űjabb példa erre: a Tszker veresegyházi nyulász- klubja — melyben Jekl Mi­hály a klubelnök — augusztus 16. és 20. között ötnapos uta­zást tervez a Német Demokra­tikus Köztársaságba. A részvételi díj háromezer forint, amiben benne foglalta­tik az útiköltség, a szálláskölt­ség, egy reggeli, három ebéd és négy vacsora ára, valamint a múzeumlátogatás belépője­gyének ára is. 16-án, reggel öt órakor indulnak a veresegyhá­zi ABC elől az északi útra. Elhunyt Szalai Károly Életének ötvenhatodik évé­ben váratlanul elhunyt Szalui Károly, a gödöllői Madách Imre Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskola igazga­tóhelyettese. Temetése augusz­tus 4-én, kedden délután fél 4 órakor lesz a gödöllői Dózsa György úti temetőben. Sportkedvelők az egyetemen Segítség a szülőknek Több hete élvezhetjük a nyarat a strandokon és a ki­rándulóhelyeken az iskolapad­ból kiszabadult gyermekek zsi­vaját. Ám arra ritkán gondo­lunk, hogy a szülőknek ilyen­kor, nyáridőben jócskán meg­szaporodnak a gondjaik. Gon­doskodniuk kell gyermekük nyaralásáról vagy felügyeleté­ről, valamint szabadságon levő kollégáik helyett is el kell vé­gezni a mindennapi teendőket. Ezt a kettős feladatot pró­bálták enyhíteni a Népsport­ban korábban megjelent felhí­vással is, amely arra ösztönzi az iskolák dolgozóit, hogy ha megfelelő épülettel, illetve ne­velővel, pedagógussal rendel­keznek, akkor a gyerekek foglalkoztatását szervezetten próbálják elősegíteni. A felhívásra mintegy vá­laszképpen a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem testneve­lési tanszékének munkatársai az idén is több diáktábort szerveztek. Sári Gézától, a tan­szék vezetőjétől megtudtuk, hogy a megyei kézilabda-szö­vetség már több éve itt ren­dezi a 15—17 évesek részére az utánpótlást felmérő tábort. A négyszer ötnapos turnusok­ban összesen mintegy 500 ta­nuló oktatása és értékelése folyik. Az edzéseket irányító szakembereket és a felmerülő költségeket a résztvevő klu­bok állják. A kézilabdásokon kívül már negyedik hete itt laknak a sportnapközitábor résztve­vői. Reggel 8 órakor kezdődik számukra az egész napos sportprogram, amelyben lab­dajátékok, tenisz, úszás is sze­repel, s aki elfáradt, az vi­deózhat. vagy éppen pihenhet az egyetem gyönyörű parkjá­ban. összesen öt egyhetes tur­nust szerveztek, mindegyik csoportban 40 jelentkezőt tud­tak fogadni. S ha meggondol­juk, hogy ma egy fiatal egész­séges és kulturált időtöltését 550 forintért hol lehetne meg­oldani egy hétre, nem kell azon csodálkozni, hogy a he­lyeket már jó előre lefoglal­ják. Csekély pluszköltségért a napközivel párhuzamosan ki­sebb csoport részére tenisztan- folyamot is indítottak a taná­rok. Július 22. óta egyébként nyugatnémet fiataloknak is szerveztek tenisztanfolyamot, s ők a napi 5 órás intenzív oktatásért tekintélyes összeg­gel járulnak hozzá a bevétel­hez. A fentieken kívül feltétle­nül meg kell említeni az ál­talános iskolások részére indí­tott úszótanfolyamot, amely hetenkénti váltásokkal e hó­nap elejéig tartanak. A 25 fo­rintos óradíj igazán nem mondható soknak az ilyenkor működő úszást oktató társu­lások áraihoz képest. A tanszéken dolgozó tanárok egyébként általában az egy­hetes inspekciós idő alatt lát­nak el nevelni feladatokat, de nem egy pedagógus van, aki több turnus felügyeletét, il­letve tanítását is szívesen vál­lalja, hiszen a 70 forintos óra­bér ilyenkor, a kirándulások idején igazán jól jön. Még szólni kell arról is, hogy térítés nélkül a tanszék rendelkezésére bocsátják az épületeket és a berendezése­ket. így az egyetem csapatá­nak. a GEAC-nak ebből a be­vételből is alapot tudnak ké­pezni a bel- és külföldi tur­nékhoz, ami bizony óriási se­gítség ma, amikor minden fo­rintnak megvan a helye. B. Gy. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents