Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

1987. AUGUSZTUS 18., KEDD s Mn.tn ' ■ Mao Népművelők napja Szentendrén A kultúra a megmaradásért Feledtetni tudja a szűkösséget Évtizedes hagyomány, hogy a népművelők napját augusztus 20. körül tart­ják meg az ország minden közművelődési intézményé­ben. Hétfő délután Szent­endrén. a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár dolgozói, meg­szakítva úgymond kötetlen, éjjel-nappal készenlétet je­lentő munkaidejüket, egy pár óráig ünnepeltek az esti rendezvények előtt, amikor is mindenki foly­tatta feladatainak megol­dását. Az ünnepekhez kapcsolódva A családias hangulatú ün­nepségen Bárd András, a Pest megyei pártbizottság osz­tályvezetője és dr. Végh Ká­roly, az intézmény igazgató­ja köszöntötte a népművelő­ket, a könyvtárosokat és az ő munkájukat segítő beosztot­takat. Bárd András a megyei párt- bizottság propaganda- és mű­velődési osztálya nevében kö­szönte meg a mintegy félszáz közművelődési dolgozónak a munkáját. Bevezető gondola­taiban azt elemezte, hogy miért is aktuális a népmű­velők napját az alkotmány, az új kenyér, az államalapítás ün­nepéhez kapcsolni. Egyrészt azért — mondotta —, mert az alkotmányban szerepel a mű­velődéshez való jog, az új ke­nyér ünnepéhez azért, mert ugyanúgy vágyódunk mind­annyian az életet jelentő táp­lálékra, mint a szépre, a jó szóra. I. István államalapítá­si eszméihez pedig oly mó­dón kapcsolódnak a nőiirtiű- velői, hogy ők is civilizációs feladatok megoldására, kul­túraközvetítésre vállalkoznak. Amint annak idején a ke­reszténység hozzájárult a ma­gyarság Európán belüli meg­maradásához, meggyökerese- déséhez, úgy ma a kulturált­sági szintünk emelése, a mű­velt emberfők számának gya­rapítása szolgálja megmara­dásunkat, létezésünk alapfel­tételeit. Az eszmei síkon megvont párhuzamok mellett szólt arról a nyomasztó jelen­valóságról is, amely abból az ellentmondásból fakad, hogy az MSZMP KB július 2-i ál­lásfoglalása szerint csak a legszükségesebbek biztosítha­tók a nem termelő infrastruk­túra számára, ugyanakkor ko­moly közművelődési feladatok teljesítését tűzik ki célul. Csak annyit lehet tudni, hogy még az eddigieknél is nehe­zebb időszak következik, a munkájukat hivatástudattal, változatlan lelkesedéssel vég­zők számára is. Bárd András köszönő és köszöntő szavait jutalmak ki­osztása követte. Dr. Végh Ká­roly — aki alig egy éve igaz­gatója a PMKK-nak — adta át ezután az elismeréseket. Jelképes összegek ezek. mint mondotta, ahhoz képest, amennyit megérdemelnének az itt dolgozók. Hiszen a közal­kalmazottak közül a legrosz- szabbul fizetettek a népmű­velők és könyvtárosok, orszá­gosan is. de megyénkben kü­lönösen. Ennek ellenére tény, hogy ebben az intézményben még nem osztottak ki ilyen Összeget. A bérkeret szabta szigorú határok ellerére mint­egy hetvenen kaptak jutal­mat. Differenciált volt az el­osztás. volt olvan Is, aki nem kapott. Végh Károly humoro­san mondta, hogy a boríték átadásával együtt az összeget is elárulja, hogy ne kelljen kíváncsiskodva kérdezgetni, ki mennyit kapott. Érthető, hoev ennek a valódi célja és sú­lya más. elismerés is, amit a munkatársak tapssal fejeztek ki. A művelődési központ ká­vézójában a pezsgő és a szendvicsek fesztelenséeet su­galló légkörében a mondásnak helye és hangulatteremtő ere­je volt. Azt éreztette, hogy az új igazgató beilleszkedett. hogy a munkatársak megsze­rették, a velük való kapcso­lat nemhogy nem merev, hi­vatali, hanem oldott, baráti, így aztán szinte nem is kel­lett megkérdeznem dr. Végh Károlytól, hogy jól érzi-e magát, mert kimondatlanul is a válasza igen, amiben meg­erősített. Vállalják hivatásukat — A nehezedő feltételek mellett hogyan látja munka­társainak és ennek az intéz­ménynek a munkáját biztosít­va? — Ügy gondolom, hogy az MSZMP július 2-i állásfogla­lása csak egy pillanatnyi hely­zetre Való reagálás, mert a kibontakozás alapfeltétele a műveltségi szint emelkedése. Addig is, amíg nem születik hosszú távon életképes prog­ram, nekünk ki kell tarta­nunk az anyagi és presztízs­hiányt elviselve. — Hogyan lehet ezeket pó­tolni, illetve ellensúlyozni? Lehet-e még lelkesedést vár­ni munkatársaitól pénz nél­kül? — A pénzt igaz, semmi semj pótolja, de lehet ellensúlyoz­ni ezt és a presztízshiányt is azzal, ha jó a munkahelyi légkör, ha megpróbáljuk ér­telmes feladatokkal ellátni a munkatársainkat. Legalább ebben biztosítani az értelmi­ségi létet, így erősítve az el­hivatottságot, a „lámpás sze­rep” felvállalását Mindenki­nek a végzettsége, a kompe­tenciája szerint a maximális önállóságot kell biztosítani és akkor olyan intellektuális örömben, sikerben lehet része, amely ideig-óráig feledtetni tudja az anyagiak szűkössé­gét. Hosszú távon érvényesül Megnyugtató volt egy olyan intézményvezető szavait hall­gatni, aki világosan látja az országos helyzetet és emellett a. munkatársainak gondjaival Is együtt' érez.'Ennék a szem­léletnek a sikeressége igazán csak hosszú távon érvényesül, bár az idei kezdeményezések, programok a megyei feladatok helyes értelmezésétől a Szent­endrei tavaszi napok és a nyár rendezvénysorozatán ke­resztül a visegrádi lovagi já­tékokig, mind-mind ered­ményesek voltak. Csak ősszel kerül sor egy összefoglaló, visszatekintő munkaértekez­letre, ahol a jövőbeni felada­tokat is konkretizálják. Ad­dig is és az után is eredmé­nyes munkát kívánunk a nép­művelőknek. t. L Kollégiumból üdülőközpont Érdekes és hasznos programok A nyári üdülőszezon a négy égtáj felé röpítette a pihen­ni vágyók ezreit. Vannak, akik nem tudtak szabadulni a Balaton bűvköréből, sokan tudatosan vagy pusztán a lehető­ségeik szabta korlátok miatt választottak más helyet szabad­idejük eltöltésére. Az ország számos pontján találunk olyan létesítményeket, melyek csak nyaranta alakulnak át üdülő­vé, egyébként más funkciót töltenek be. A gödöllői Agrár- tudományi Egyetem kollégiuma az oktatási holtidényben immár tizenöt éve ad otthont családos üdülőknek, a SZOT, 1SS5-1Ő1 a Medosz keretein belül. Ha valaki ezek után fella­pozná az útikalauzt, a Gödöl­lő címszó mellett azt találná: fürdőváros. Hodján Mihály üdülővezető szerint sok ide látogató első kérdése, hogy merre vannak a strandok. Sajnos, ki kell ábrándítani őket, az információ téves, fürdőből mindössze egy van. Ez persze nem akadálya an­nak, hogy a három turnusban érkező ötven-ötven család számára ne tudnák biztosíta­ni a nyugodt, tartalmas, a kívánalmaknak megfelelő üdülés feltételeit Nem lehet akadály Nincsenek kötelező progra­mok, ennek ellenére nem volt még olyan rendezvény, amit az érdeklődés hiánya miatt le kellett volna mondani. Ez a kultúrosok, Vöő Éva és Irinyi Judit munkáját dicséri, akik civilben pedagógusok. — Céljuk, hogy a lehetőségeken belül mindenki számára ér­dekes és hasznos programo­kat szervezzenek. Az ismer­kedési esten a felnőttek kap­nak egy számmal ellátott bi- létát, ezek alapján sorsolják össze az asztaltársaságokat. Mesélik, a „komolytalan mű­fajban” a legnagyobb sikere nyitóest ivóversenyének volt. Emellett elismerést ara­tott a vácrátóti botanikuskert, vagy a gödöllői helytörténeti múzeum megtekintése is. So­kan vettek részt a sportver­senyeken, a gyerekek nagy örömére felruccantak a Vi­dámparkba és az Állatkert­be. Az érdeklődés a video­film-vetítéseknél tetőzött, jól­lehet, rendeztek szalonnasü­tést, diszkót, volt mozi, és állandóan üzemelt a strand is. Kíváncsi voltam, mit mon­danak az üdülők. Dr. Hor­váth Alajosékat kérdeztem, akik Keszthelyről érkeztek. Nocsak! Hát akad, aki a káni­kula kellős közepén, amikor emberek ezrei ölik egymást magyar tenger hűs hab­jaiért, három gyerekével ott­hagy csapot-papot, és inkább a száraz Gödöllőt választja? — Nincs abban semmi kü­lönös, hogy ide jöttünk nya­ralni — mondja a mérnök­tanár családfő. — Mi egész évben láthatjuk a Balatont, a fiúk pancsolhatnak még benne eleget. Volt ebben egy kis tervszerűség is, mert évek óta, amikor tehetjük, járjuk az országot, szeretnénk minél több helyet megismerni. Igaz, én itt szereztem a diplomát, Gödöllőn, de nekem nagyon tetszik a környék. Azért is örültünk a beutalónak, mert kevés az olyan hely, ahol há­romgyerekes családokat is el tudnak helyezni. így a fiúk­nak is megvan az örömük, együtt élvezhetjük a nyarat. Gépkocsival jöttünk, amikor szabad programra adódik le­hetőség, járjuk a környéket — fűzi hozzá Horváthné. Kedvező vélemények Rádiófigyelő 168 ÓRA. A rádióban és a televízióban az utóbbi hóna­pokban már alig lehet halla­ni oiyan műsort, amelyben ne lenne szó az adóreformról. Sejtem előre, hogy az év vé­gi szilveszteri kabaréknak ez lesz ez egyik fő témája. No, de ne viccelődjünk, hiszen vérre megy a dolog, ponto­sabban pénztárcára... az en zsebemre is. Hiába persze a hosszú polémia, s ennek kö­vetkeztében az állandó módo­sítgatás, nem hihető, hogy mindenki megelégedésére si­kerül megnyugtatóvá tenni a személyi jövedelemadót. A szombati adásban azon sok probléma közül, amelyet elő­revetít a bevezetése, azok gondját emelték ki, akik hosszú időre e'adósodva több ezer forintot törlesztenek ha­vonta, tehát pluszjövedelem szerzésére kényszerülnek. Az amúgy is növekvő lakásárak­kal, ráadásul a személyi jöve­delemadózással — ahogy hal­lottuk — nehezen összeegyez­tethető az a pár évtizede han­goztatott állásfoglalás, hogy lakáshoz mindenkinek joga van és következetes politiká­val segíteni kell a családok otthonhoz jutását. A műsor­ba - elhangzott szakvélemény szerint azok, akik a lakás árát törlesztik, egyszer már részesültek kedvezményben, akkor, amikor az államtól előleget kaptak. Ez nagy igaz­ság, meg az is, hogy a bérre­formra nincs lehetőség. Tud­juk, hogy abszolút igazság nincs, csak részigazságok van­nak. A későbbiekben az optimá­lis családtervezés WHO-prog- ramjának befejezéséről szá­molt be dr. Czeizel Endre, a magyarországi kutatások veze­tője. Arról is beszámolt, hogy az eredmények nemzetközi si­kere ellenére semmi anyagi biztosíték nincs arra, hogy folytatni tudja kutatásait. A minisztérium, a szerződés el­lenére, még abból a pénzösz- szegből is elvett, amelyet az angolok a magzatvédö-vita- minprogramra biztosítottak. Nem derült ki az adásból, ho­gyan lehetséges ez úgy, hogy felelősségre vonás, esetleg nemzetközi per ne követte volna a dolgot. CSODÁLKOZUNK, TEHAT VAGYUNK című sorozat ku­tatói is gyakran tették a ta­valy ősszel kezdődött és va­sárnap utolsó adásához érke­ző műsorban. Bán László, a műsor szerkesztője számvetés­re késztette partnereit, vissza­tekintésre az elmúlt időszakra. Megállapították, hogy hiány­zott a sorozat adásaiból az a magasabbrendű csodálkozás, az a legerősebb intellektuális érzelem, ami a megértést kö­veti és nem abból származik, hogy valami, előtt értetlenül állunk, nem értjük. Ez in­kább a felháborodás, a meg­döbbenés érzése és nem a csodálkozásé. Arról van szó, magyarázta az egyik hozzá­szóló, hogy a csodálkozás ak­kor igazi, ha nem a kerékpá­rozók látványa váltja ki, ha­nem az, ha az ember saját maga képes kerékpározni. Gondolataikat egymásba fűz­ve megszólalt Vekerdi Tamás pszichológus, aki arra hívta fel mindannyiunk figyelmét, hogy tévhit az önismeret, hi­szen a belső tartományok még számára is végtelen sok meg­lepetést tartogatnak. Voigt Vilmos néprajzkutató a gyűj­tés közbeni meglepetésekről beszélt, majd elkanyarodott a szavak fonala a természet pa­zarlása felé. Egy-egy informá­ciót, egy-egy lényeges dolgot rengeteg feleslegesnek tűnő zajburok vesz körül, azaz re­dundáns a világ: túl sokat beszélünk, keveset mondunk, sok rossz költő ' kell ahhoz, hogy egy-két jó is teremjen, rengeteg sperma ahhoz, hogy egy hím ivarsejt célba jusson, (nem viccelek, az asszociációk sora így követte egymást), majd az utolsó gondolatok a kötelezővé tett csodálkozás, a sémák szerinti unalmas tudo­mányos közlések ártalmai kö­rül bolyongtak. Bevallom, ki­csit örültem, hogy vége a so­rozatnak, mert elhasználták új — gondolat — tartalékai­kat, s az én megjegyzéseim is kifogytak. Nem hittem volna, hogy ennyit is sikerül az adásról írni. Csak csodálko­zom ... Űjj írisz — Hogy érzik itt magukat? — Mindannyian nagysze­rűen! Az elhelyezés minden igényt kielégít, az étkezés úgyszintén. A kiszolgálás osz­tályon felüli, a programok jók. Egyszóval maximálisan elégedettek vagyunk, és ha tehetjük, máskor is eljövünk! Távozás előtt a vendégek véleménykérő lapot töltenek ki. Böngészem a sorokat: „Jól éreztük magunkat”, „Minden­nel meg voltunk elégedve”, „Ilyen udvarias kiszolgálással még nem talál koztunk?, „Kö­szönjük a kedvességet”, „Szí­vesen eljönnénk jövőre is” — és ehhez hasonlókat olvasok szinte valamennyi papíroson. A kérdőívek névtelenek, de keresve sem találok negatív észrevételeket. Rábukkanok viszont egy kedves megnyi- latkozóra: „Sanyi bácsi fi­gyelmessége hozzásegített bennünket, hogy jól érezzük magunkat. Közvetlen, szolgá­latkész." Sanyi bácsi, azaz Katona Sándor „régi motoros” a kol­légiumban, évek óta részt vesz az üdülővezetésben. Kér­désemre, milyen a kapcsolat a házigazdák és a vendégek között, mutat egy képeslapot, amit a napokban kapott az egyik famíliától. Pár család­dal most is tartja a kapcso­latot, sőt van olyan is, akivel rendszeresen összejárnak. — Igyekszünk kedvükben járni a vendégeknek —• mondja. — Azért, mert ha én megyek valahová üdülni, ne­kem is jólesik a figyelmes­ség, a kedves kiszolgálás. És jó érzés, hogy a vendégek kilencvenöt százaléka elége­detten távozik, úgy, hogy kel­lemesen érezték magukat ez alatt a két hét alatt. Pár év­vel ezelőtt az egyik vendég­családnak nem tetszett egy pár dolog. Miután elmentek, egy délután megáll az autó­juk a kollégium előtt, oda-* iönnek hozzám, mondják, a Dunakanyarban töltöttek né­hány napot, csak azért jöttek vissza, hogy elmondják, mennvivel jobban érezték magukat Gödöllőn, és még eevszer köszönnek mindent. Hát, ilyen is volt. Érkezhetnek többen Búcsúzóul az üdülő, azaz a kollégium igazgatójával, dr. Bujáki Gáborral beszélge­tünk, aki megemlíti, az épü­let természetesen a nyári időszakban is elsősorban egyetemi rendeltetésű, a sza­bad kapacitást kötik le — többek közt Medosz-, Exp­ressz- és IBUSZ-szerződések- kel. Szívesen fogadnának iJtr'-Vtíh xz&n&Áo&t a« - > rff*-.­Végezetül elmondta, örül annak, hogy a GATE kollé­giumában üdülők kellemes emlékekkel gondolnak vissza az itt eltöltött napokra, mert ez azt jelenti, akik értük fá­radoznak, nem végeztek hiá­bavaló munkát. Veszelka András Jött a Swetlina, megy a Csata Kintről is bekukucskáltak Nemrégiben a szófiai Swet lina táncegyüttes vendéges­kedett Isaszegen, s a helyi Csata együttes augusztus vé­gén, szeptember elején uta­zik Bulgáriába. A bolgár együttes patinás csoport, már negyvenéves múltra tekinthet vissza, s Európa, Ázsia, sőt Afrika országaiban is meg fordult. Ilyen előzmények tu- datában fogadták az isasze- giek a Balkán kultúrájának egyik legkiemelkedőbb ama­tőr együttesét. Bemutatkoztak Szentend­rén is, noha az idő nem túl kegyesen fogadta a szabadté­ri előadást, mégis nagy tö­meg nézte és hallgatta a bol­gár éneket, táncot, zenét, nem kis számban — ahogy az ilyentájt lenni szokott a mű­emlék városban — külföldiek is. Van egy hagyományos, tör­ténelmi sajátossághoz kötött szokás Isaszegen. Már több külföldi táncegyüttes járt a községben, és mindenkor él­tünk azzal a lehetőséggel, amelyet az 1S49. április 6-i csata hagyott ránk, hűen őrizve a heiy történelmi ha­gyományát és szellemét. A Szobor-hegyen, amely nevét az elesett hősöknek emelt em­lékműről kapta, minden itt vendégeskedő együttessel kö­zösen koszorúzunk. Most is ez történt. A bolgárok is lerak­ták a megemlékezés virágait. Természetesen a Swetlina együttes magyarországi ven­dégszereplésének fénypontja az isaszegi előadás volt. Ha­talmas érdeklődés előzte meg föllépésüket. Sokan jöttek el az esti műsorra, még a mű­velődési ház nagyterme is kicsinek bizonyult, körben álltak a nézők, sőt, még a nyitott ajtókon át is beku­kucskáltak. Nem is csoda. Ma­gas színvonalon, hatalmas erővel és iramban mutatták be tánc- és énekművészetüket a szófiaiak. Sajátságos dal­lamvilág, a bolgár vidékek különböző táncai kápráztattál- el a közönséget. A már Bar­tók által is felfedezett bol­gár ritmus most élőben ej­tette ámulatba a hallgatósá­got. Az egész műsor video­kazettára került. Ahhoz, hogy a vendégsze­replés létrejöhessen, a köz­ségben lakók segítségére volt szükség. Nehéz kiemelni bár­kit is, hiszen nagy áldozatot hoztak azok a családok, akik a szállásról, étkeztetésről gon­doskodtak. De nem kisebb jelentőségű a helyi tanács anyagi támogatása sem. Tóth- né Pacs Vera tanácselnök a lakossággal egyként érezte a közös akarat érvényesülését, amelyre nemegyszer volt már példa. Kiemelkedő szervező- munkájával segítette a prog­ram sikeres lebonyolítását Szilágyi Antalné, oroszlán- részt vállalt társadalmi se­gítőként Nagy Ferenc, de tá­mogatást kaptunk a helyi sportkör elnökétől, Szendrö Dénestől is, aki a sportköri buszt kölcsönözte a bolgár együttes számára. Megint olyan élményben volt része Isaszegnek, amely évenként visszatérően szépíti a hétkör napokat, bővítik az emberi kancsolatökat, közelebb hoz­nak népeket, hogy megismer­jék és becsüljék egymást. Abai Tamás A művelődési központ kávézójában rendezték az Ünnepséget

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents