Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-15 / 192. szám

1987. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT 7 Kristóf István emlékére Koszorúzás Kristóf István, a magyar munkásmozgalom régi harcosa születésének 75. évfordulója alkalmából koszorúzási ün­nepséget rendeztek pénteken a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában levő sírjánál. ★ Kristóf István cipészmun­kás, politikus 1928-tól vett részt az ifjúsági mozgalomban, majd a bőripari szakszervezet tevékenységében. A Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak 1934-ben lett a tagja 1940-től a bőrösök budapesti csoportjának alelnöke volt. A felszabadulás után a Bőripa­ri Munkások Szakszervezeté­nek titkáraként, majd főtit­káraként tevékenykedett. 1949- től a Magyar Dolgozók Párt­ja szervezési osztályvezetője­ként, 1951-től a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa főtit­káraként dolgozott. 1953-ban az MDP Revíziós Bizottságá­nak elnöke lett. 1956-tól az El­nöki Tanács titkáraként, 1961- től pedig a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkáraként munkálkodott. Tettekkel a kibontakozásért Bennünk is sok még a tartalék Mind szélesebb körben bontakozik ki az a vita, amely az MSZMP Központi Bizottsága állásfoglalásá­nak egyes pontjai és az ez alapján készülő kormány- program már ismert részletei körül zajlik. A magán- és hivatalos beszélgetések során azzal szinte mindenki egyetért, hogy nagy szükség van egy konkrét elképze­léseket tartalmazó, a lehető legnagyobb tömegeket megmozgató programra, sokan azonban attól tartanak, hogy e sorsdöntő kezdeményezés a feltételek megte­remtésének elmaradása miatt csupán félig vagy egy­általán nem válik valóra. Néhány hét múlva összeül az Országgyűlés. A döntés előtti vitában ezúttal Kökény József, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üzemi pártvezetőségének titkára mondja el vélemé­nyét. — Hadd nyúljak egy kicsit vissza az, időben—■_ kezdi be­szélgetésünket. — Tulajdon­képpen már a KB tavaly novemberi határozatával kezdődött az a folyamat, amelynek célja ez országban tapasztalható kedvezőtlen tár­sadalmi és gazdasági folya­matok megállítása, illetve egy perspektivikus fejlődési program megalapozása. Ügy látom azonban, hogy talán előbb kellett volna a mé­lyebb elemzést elvégezni, Három óra alatt Becsbe Fehér Gábor a tegnapi úton a „kormánynál” (Hancsovszki János felvételei) (Folytatás az 1, oldalról.) nem csupán a tájékoztatás dolgozóié marad ez az él-’ meny, hiszen nagyszabású ter- rek rajzolódnak ki a MÁV Toursnál; szeretnék a belföl­di régi útvonalakon is, s is­mét Bécsig közlekedtetni. A kérdésre, hogy vajon ugyan­annyi idő elég-e az útra, azt a választ kaptuk, hogy ha befejeződik a Hegyeshalom térségét érint rekonstrukció, az Árpád ismét megteheti 3 órán belül ezt az utat. A tegnapi — a Budapest Nyugati pályaudvartól Vácig megtett — 20 perces út alatt az is kiderült, hogy akkori­ban Magyarország, a Ganz- gyár adta el a termék licen- cét Hollandiának, Belgium­nak, Franciaországnak és Ro­mániának. Itthon 215 készült, s jutott belőle Egyiptomba, Uruguayba, Argentínába, Spa­nyolországba és még sokfelé. Az itthoni forgalomban 8 szolgált, s belőlük három ma­radt. Közülük működőképessé tenni csak a Tast lehetett, s most a régi számmal Árpád nevét viseli, büszkén. A MÁV szolnoki és szom­bathelyi járműjavító üzemében összesen 19 ezer 439 órában állították helyre mintegy _ 3 millió forint értékben, sok tár­sadalmi munkával. A legna­gyobb öröm bizonyára dr. Be- ránszky-Jób Imre számára volt ez, aki maga is az egyik alkotója volt a sínautóbusz­nak. S a legtöbbet a rövid vonalút alatt arról mesélt, mit szóltak hozzá Bécsben, az 1937-es balkán körút alkalmá­val. Belföldön 1958-ig közleke­dett, azután a Győr—Sopron— Ebenfurt Vasútnál szolgált, s 1975-ben került „nyugdíjba”. A megújhodott Árpád va­sárnap Bécsbe indul az oszt­rák vasutak megalakulása 150. évfordulójának ünnepségsoro­zatára. Sz. J. vasdiplomás mérnök, dr. Beránszky-Jób Imre mert most a huszonnegyedik órában vagyunk. Olyannyira, nogy ma már számomra egy­értelmű: alapvető szemlélet­beli változások kellenek ah­hoz, hogy az elkövetkező években a remélt fordula­tot végrehajthassuk. A sok példa közül csak egyet em­lítek, azt, hogy az irányítás és a- váilalatöK érdekei kö­zött sok területen ellentétek vannak, s ez bizony némely­kor áttekinthetetlen helyze­tek kialakulásához vezet. Feltűnő az is, hogy gyakran a végrehajtás sorún kiderül, nem gondolták át eléggé a döntés hatásait. — Lehet, hogy egy in­tézkedés papíron tökéletes, a célnak megfelelő egy­irányú folyamatot indít el. De az az elmúlt évtizedek alatt bebizonyosodott, hogy egy átalakulóban lévő tár­sadalmat a maga bonyo­lult folyamataival nem le­het figyelmen kívül hagy­ni. — Kétségtelenül igaza van. A gondok azonban nagyrészt elkerülhetők, ha a végrehaj­tást folyamatosan és kellő mélységben ellenőrzik, s a menet közben jelentkező el­lentmondások alapján rend­szeresen módosítják az irá­nyítást. Mert itt van egy másik példa, a készletezés. A szabályozás ara kénysze­ríti a vállalatokat, hogy* a le­hető legkisebb készlettel dolgozzanak, hiszen — leg­alábbis papíron — elvégzi a beszerzést és a raktározást helyettük az erre specializá­lódott TEK-vállalat. Mondom, csak papíron, mert furcsa módon a szabályozás ezeket a cégeket is arra ösztönzi, hogy minél alacsonyabb készlettel gazdálkodjanak. így azután okulva a kedvezőtlen tapasztalatokból, a legtöbb helyen a folyamatos műkö­dés reményében tartalékol­nak, felhalmoznak, mert kü­lönben sokkal nagyobb lenne a kár — legalábbis a válla­latoknál. — Nemrég zajlottak le azok az alapszervezeti taggyűlések, amelyeken a kisebb közösségek feldol­gozták a Központi Bizott­ság állásfoglalását. Milyen feltételek között folyik most a politikai munka a PVCSV-nél? — A? utóbbi években egy­re nehezebb körülmények között dolgoznak pártszerve­zeteink. Nagymértékben dif­ferenciálódott a pártmunka. Tapasztalom — és ez egybe­cseng titkártársaim vélemé­nyével —, hogy bár a KB, a kormány, a minisztériumok jól látják gondjaink lénye­gét, eddig jobbára mégiscsak tüneti kezelést alkalmaztak. lövő évben szállítják Szovjet metrószerelvények A Nikex Külkereskedelmi Vállalat és a szovjet Masino- ekszport Külkereskedelmi Egyesülés képviselői pénteken Budapesten harminc darab metrókocsi magyarországi ér­tékesítéséről írtak alá szerző­dést. Az egyesülés 1988-ban szállítja a kocsikat, amelyeket a Budapesti Közlekedési Vál­lalat az észak-déli metróvona­lon állít majd forgalomba. A Nikex 1970 óta vásárol metrókocsikat a Szovjetunió­ból. Azóta mintegy három­száz érkezett hazánkba; ezek ma is közlekednek az észak­déli és a kelet-nyugati metró­vonalakon. A jövőre beérke- zők tovább bővítik a BKV kocsiparkját. Erre azért van szükség, mert a tovább épü­lő metró újabb szakaszának elkészültével további szerel­vényeket kívánnak üzembe ál­lítani. A Szovjetunióból beér­kező metrókocsik a korábbiak továbbfejlesztett változatai. Kényelmesebb utazást biztosí­tanak és jobb munkakörül­ményeket a vezetőknek. A Nikex külkereskedői újabb tizennyolc kocsi im­portjáról kezdtek tárgyalá­sokat szovjet partnereikkel. Nem volt meg a kellő hatá­rozottság, hogy mélyebb vál­toztatásokat hajtsunk végre — ezt fogalmazták meg a kommunisták a taggyűlése­ken, A dolog másik oldala: azt is nehezen értik meg, hogy bennünk is sok még a tartalék. Itt. a vállalatnál is vannak olyan területek, ahol a munka intenzitása növel­hető, a szervezettség javítha­tó, arról nem is beszélve, hogy az érdekeltségi rend­szert is finomíthatjuk még. Kgy-két helyen például a dolgozók megszokták, hogy kapnak prémiumot, nyeresé­get, ám ha egy kicsit maga­sabbra állítanánk a mércét, lehet, hogy eredményesebb munkáért kellene kifizetnünk ezt a pénzt. — A kibontakozási programot kísérő viták, a nagyfokú érdeklődés azt jelzik, az emberekben megvan a tettrekészség, most már csak. megfelelő mozgósításra és irányítás­ra lenne szükség. — A legutóbbi központi bizottsági határozat ehhez jó alapot nyújt. Bár meg kell jegyeznem, hogy elhangzot­tak olyan vélemények is, mi­szerint akadnak ebben az országban néhanyan, akiknek nem érdeke a sikeres végre­hajtás. Ám a leggyakoribb kérdés most az: sok jó hatá­rozatunk volt eddig is, de mi a biztosíték, hogy ezt mara­déktalanul megvalósítjuk? Szerintem erre egyelőre nincs semmi biztosíték, de a siker jelei láthatók. A már emlí­tett széles körű vita ez; az, hogy a konkrét programról a legfelsőbb népképviseleti szerv, az Országgyűlés dönt. — Önök a stabilizácilós programhoz kapcsolódva milyen intézkedéseket ter­veznek? — Vannak elképzeléseink, de az, az igazság, hogy vál­lalatunk már a tavalyi no­vemberi KB-határozat után hozzálátott néhány fontosabb változtatás végrehajtásához. Ezek közül is kiemelkedik a gépészetet, a szállítást és a munkaerő-gazdálkodást érintő átszervezés, amelynek leg­főbb célja a költségérzékeny­ség növelése volt. Tapasztal­tuk, hogy az embereket, bár általában elfogadják a célo­kat, ha őket is érinti, nagyon nehéz meggyőzni az intézke­dés helyességéről. — Mit vár a kormány kibontakozási programjá­tól? — Konkrét, világos célo­kat, a végrehajtás szigorú el­lenőrzését, nyílt, a széles tö­megek érdekeit figyelembe vevő politizálást — mondotta befejezésül Kökény József. Furucz Zoltán OTP-Penta Tours Téli-tavaszi programok Megjelent az OTP-Penta Tdurs téli-tavaszi programfü­zete, ebből az alkalomból saj­tótájékoztatót tártottak az uta­zási iroda vezetői. Elmondták: az idén a ta­valyinál lényegeseb gazdagabb utazási ajánlatokat kínálnak az őszi-téli időszakra. Tizen­hat országba csaknem har­minc útvonalra hirdetnek programokat. Igyekeztek a kí­nálatot úgy összeállítatni, hogy a szerény jövedelműek is ta­lálhassanak maguknak megfe­lelőt. A korábbiakhoz képest lényegesen több a karácsonyi és a szilveszteri utak száma. Jóval több programot hirdet­tek meg belföldre és a szocia­lista országokba. Különleges élménynek ígérkezik a bor­kóstolóval egybekötött gyer­tyafényes vacsora Egerben vagy a szomszédolás elneve­zéssel ajánlott jugoszláviai és szovjetunióbeli utazások. A programok között szép számmal szerepelnek téli üdü­lések, sítúrák Ausztriában és Jugoszláviában. A következő szezonban is kínálják a jól bevált, kedvelt utakat, így A HÉT HÍRE VÁROST VARVA o Budapest a helyszíne az Elméleti Szerveské- mikusok Világszövetsége kongresszusának. # Megtar­tották Balassagyarmaton az országos amatőr zenei tábor zárókoncertjét. O Dunapataj fogadta az orszá­gos napraforgó-termesztési bernutató résztvevőit. O Festőművészet] kiállítás nyílt Miskolcon Csendéle­tek címmel. # A hét híre az is, hogy megkezdte munkáját Szombathelyen a Savaria urbanisztikai nvári egyetem. Megcsal becsap bennünket az emlékezet...! Ha hirtelen rákérdez az ember, negyed- százada mennyi város volt ta­lálható a megyében, tíz meg­kérdezett közül kilenc elbi­zonytalanodva töpreng, meny­nyi is ?! Mert ugye ott van ... és sorolni kezdi azokat a te­lepüléseket is, amelyek akkor bizony még községek, közna- pian falvak voltak. Mint Dunakeszi, mint Százhalom­batta, Gödöllő... Gödöllő! A híresen hírhedt, mert egyete­mi falu. Ami meglehet, euró­pai rekordnak számított, ha nem még ennél is többnek, viágcsúcsnak; egyetem egy faluban...! Gödöllő persze nem azért lett város, mert egyetem található közigazga­tási területén, hiszen az egyetem sokkal régebben ott volt már, mint ahogy a tele­pülés megkapta a városi cí­met, rangot. Negyedszázada négy városa volt a megyének: Cegléd, Nagykőrös, Szentendre és Vác. Ma tíz van — az említettek­hez ugyanis felsorakozott Százhalombatta, Gödöllő, Du­nakeszi, Érd. Budaörs és Szi- getszentmiklós —, s bár ilyen szempontból két és félszeresé­re nőtt a létszámuk a váro­soknak a megyében, még mindig sokféle gond forrása az ún. városhiányos térségek megléte. A város ugyanis kü­lönleges valami «a települések t nagy családjában, / Amire az emberiség már akkor rájött, arcúkor elkezdte írott törté-, nelmét, s tart ez az ismétlődő felismerés, azóta is szünet nélkül. A megye sem kivétel. A felszabadulás utáni törté­nelem lényegében mindenkor telítve volt a városra várás igényével; ma sincsen ez más­képpen a megye több terüle­tén. A várost persze nem lehet tétlenül várni, sőt...! Jogsza­bályban rögzített feltételei vannak annak, hogy egy-egy település szóba kerülhessen a jövendő városok között. S mert mérlegelni kell, rangso­rolni is lehet, bár azután eze­ket a rangsorokat (nem alap­talanul) érheti és éri is kriti­ka, hiszen akik továbbra is várakozólistán maradtak, úgy érzik, méltánytalanság esett meg velük, hiszen vannak ők olyan fejlettségi színvonalon, mint... Nincsen két egyfor­ma, varos! A megye tíz ilyen rangú települése tíz (kis) vi­lág, hiszen — talán Százha­lombattát leszámítva, bár ott is ott van a történelmi teg­nap, az Öfalu — mindegyi­kük évszázadok emberi, tár­gyi rétegeit, hagyományait sűrítette össze magként ahhoz, hogy abból a magból egy új, másfajta, szebb otthona nőjön ki az emberíölyam egy-egy cseppjének. Nagy baj lenne, ha ezek az otthonok (városok) hasonlítanának egymásra ...! A százhalombattaiaknak —- ezer más mellett — köznap­jaik kereteivel is ki kell fe­jezniük, hogy itt él a megyé­ben a legtöbb fiatal (a hat­van év feletti népesség a la­kosságnak csupán alig több, mint hat százalékát teszi ki), a nagykőrösieknek kedvező lehetőségük a megyében a legjobbnak számító lakásellá­tottsági mutató (itt a legala­csonyabb a száz lakásra jutó lakosok szárba), csak éppen a lakásállomány java öregecs- ke... Bonyolult, élő, folytonosan Változó szervezetként kell fel­fognunk a várost; mindegyi­ket. A megye tíz városa kö­zött lelni irdatlan távolságo­kat és azonosságokat például az ellátottsági színvonalat mérlegelve, s óvatosnak kell lenni az ítéletekben, mert az azonos (fejlettségi) szint sür- getésp. jól . hgngzik, de kocápisem lehetünk bizonyo­sak abban, igazságos . ienne-e az ilyesmi az egy-egy város­ban élőknek? Uniformisba bújtatás he­lyett a város közösségének a lehetősége (és most már egy­re inkább tényleges lehetősé­ge) megkeresni azokat az uta­kat és módszéreket, amelyek komfortosabbá, lakhatóbbá, emberibbé teszik a lakhelyet. S igaz ez azokra a települé­sekre is, amelyek várost vár­nak, azaz fejlődésüket igye­keznek úgy igazítani, hogy megfeleljenek a jogszabályt (ellátottságbeli) követelmé­nyeknek. A várost a szó min­den értelmében ugyanis kö­zössége teszi várossá és nem a megkapott cím. Ez utóbbi egy államigazgatási aktus, nem mellékes, de külső moz­zanat. A belső folyamatok a döntőek, azok teremtenek vá­rosi holnapot. Mészáros Ottó például a Bécs—Salzburg— München útvonalat, a Tavasz Berlinben elnevezésű progra­mot, a müncheni sörnapokat, a bécsi városnézést. A külön­leges élmények kedvelőinek ti­zennégy napos indiai, délke­let-ázsiai utazást, tanzániai fotószafárit és kínai köruta­zást ajánlanak. Az OTP-Penta Tours to­vábbra is vállalja, hogy — kü­lön kérésre — csoportos és egyéni utakat szervez belföld­re vagy a határokon túlra. Foglalkozik egyéni vízumok beszerzésével és minden olyan országba, amelynek nincs hi­vatalos képviselete Magyaror­szágon. A három és fél évvel ez­előtt megalakult utazási iroda jelentős szerepet vállal a kül­földiek magyarországi prog­ramjának megszervezésében is. Különösen sokat fejlődött az utóbbi időben a kongresz- szusi turizmussal kapcsolatos tevékenysége. Mind több je­lentős magyarországi kong­resszus megszervezése fűződik az OTP-Penta Tours nevéhez. Kimerült a bánya Az utolsó csille Pénteken reggel hét óra négy perekor gördült fel az utolsó csille szén a Tatabá­nyai Szénbányák 12/A jelű bányaüzemének lejtősaknájá­nál. Ezzel befejeződött a ter­melés a tatai szénmedence utolsó aknáján. Ebből az al­kalomból megemlékeztek a szénmedence történetéről. Az eseményen részt vett Kapolyi László ipari miniszter is. Fekete Lajos, a vállalat ve­zérigazgatója elmondta, hogy a 26 mélyművelésű bánya­üzemből és az 5 külfejtésből 1897-től napjainkig csaknem 171 millió tonna jó minőségű szenet termelte!? ki. E ki­lencven év alatt sok új mű­szaki megoldás és kiemelke­dő emberi teljesítmény szüle­tett a bányákban. A vállalat jogelődjénél vezették be elő­ször hazánkban a nyolcórás műszakot. A Tanácsköztársa­ság leverése után visszaállí­tották a 12 órás műszakot. Emiatt és az egyre fokozódó nyomor miatt tüntettek a ta­tabányai bányászok Ennek következménye volt az 1919, szeptember 6-1 csendőrsortűz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents