Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
MAGAZIN 4 1987. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT ISzínházi levél Zebegényi nyár darabbal vihar és Az idén nyáron először ad helyet Zebegény színházi előadásoknak. A váci Madách Színkör két Shakespeare: A Burns—Villon: Vidám koldusok — avatja íöl a Kálvária-dombot és a Fenyőgyöngye vendéglő kertjét színpadi produkció színterévé. Többeknek régi álma volt, hogy a Kálvária-domb, az 1936- ban a kereszténység államvallássá tételének évfordulójára emelt monumentális templomromokhoz hasonló emlékmű, szabadtéri előadásokat fogadjon. így például Klemm Pál, a tavaly fiatalon elhunyt debreceni rendező álmodott ide színházat. Amit neki nem sikerült megvalósítania, azt tette meg Németh Péter Mikola. a színkör rendezője és Pálos István, a zebegényi klubkönyvtár népművelője. A vihar, amelyet először Vácott május elsején mutattak be, eddig négy, a Vidám koldusok pedig, amelyet először a zebegényi Kulacs borozóban láthattunk, tavaly ősztől már több mint harminc előadást ért meg. A gyermek-, autodidakta és nem a rossz értelemben vett amatőr színészek játéka mostanára ért meg igazán, s az új helyszín új rendezői ötletek megvalósítását inspirálta. A vihar Shakespeare életének utolsó szakaszában született, és I. Jakab király udvarában többször bemutatták. Ebben a műben felfedezhetjük a XVI—XVII. század felfokozott érdeklődését a tengeren túli világok iránt, az osztály nélküli társadalmak utáni utópista vágyódást és a ci-/ vilizáció hordozta értékekben' való kételkedést. A két részben bemutatott, eredetileg öt íelvonásos színműtanulmányt Németh Péter Mikola. Babits Mihály és Mészöly Dezső fordításai alapján állította ösz- sze. Babits nyelvezetének klasszikus zeneisége érzékelteti úgymond az „Ariel hétköznapokat’’, Mészöly Dezső fordítása pedig pontosabban illik a mai társadalomhoz, amelyről a nápolyi udvar-jelenetben kapunk látleletet. A vihar az elveszett illúziók nagy reneszánsz tragédiája, Prospero, Milánó hercege, hatalmától megfosztva lányával. Mirandával él a szigeten. Az Arielek: a darab ügyelői, a fűben, fában, mindénségben ott rejtőzködő szellemi erők segítségével próbára teszik Prospero ellenségeit, öccsét, An- toniót, Milánó bitorló hercegét, Alonsót, a nápolyi királyt fiával, Ferdinánddal és udvara kompániáját, valamint Cali- bant, a sziget őslakóját, jogos örökösét. Prospero, akit Péter Pál alakít, a természeten uralkodó csodák erejével vihart idéz elő s ellenségeit a szigetre varázsolja, hogy ott azokat és saját magát is próbára téve bemutathassa a bosszú és megbocsátás, a szolgálat és szabadság, a földi hatalom és a lelki függetlenség közötti lelki vívódást. A darab végén legyőzve emberi gyengeségeit, keserű bölcsességgel mond le természetfölötti hatalmáról, félredobja a könyvek nyújtotta óriási tudást, ellenségeinek megbocsátva földi alattvalói boldogságának szenteli életét. A magas szellemiséget, erkölcsi érzéket képviselő Prospero ellenpontja a félig állat, ösztönös lény. Caliban, akit Kövesdi László alakít. Sem a rendező, sem a fiatal, az idén a főiskolára felvételt nyert színész nem epizódszerepként fogja fel ezt az alakot. Péter Pál és Kövesdi László az előadás két oszlopos egyénisége, akiknek méltó társuk a Trin- culót és Stephanót alakító Kékesi Attila és Kolostori Gábor. Ehhez társul Kövesdi Henriette és Csáki Tamás kisebb színészi gyakorlata és talán túl fiatal, ehhez a szerephez éretlen személyisége. Érdekes színfoltja az előadásnak az Adrian—Francisco páros, Rózsa Dániel és Csorba Mónika kisiskolások, akik fesztelen csacsogó, de érthető beszédükkel álommanóruhácskáikkal a darab mesés, csodás hangulatát erősítik. Lö- rincz Sándor díszletei, Braier Éva és Hársfalvi Gabriella jelmezei segítik a darab hangulatának, mondandójának élet- réhívását. Hasonlóképpen a kísérőzene és a zörejeffektusok, amelyek Balogh Ferenc tehetségét, találékonyságát dicsérik, méltó társai a rendezői koncepciónak.. Az előző négy előadás és az" elmúlt heti szigorú próbák azt sejtetik, hogy az augusztus 15-én, 19-én és 21-én a Kálvária-dombon bemutatásra kerülő darabban az eddiginél világosabban érvényesül a filozófiai mondanivaló is. A vihar előadásai közben, augusztus 16—17-én Burns— Villon: Vidám koldusok előadása forgatja fel a Fenyőgyöngye vendéglő eddig megszokott nyugalmas nyári estéit. Németh Péter Mikola, a forgatókönyv írója és a darab rendezője nem véletlenül házasította össze a francia Francois Villon és a skót származású Robert Burns költészetét. Igaz, 300 év választja el őket egymástól, de ennék ellenére lelki rokonságban állnak. Világszemléletük a mai ember számára is fontos. Mindennapjaink értékrendbeli átalakulása, vajúdó erkölcsisége hasonló problémákat hoz felszínre, mint az akkori társadalmak ...Halljátok! — kezdődik a darab a költőt alakító ■berohanó Kövesdi László kiáltozásával. Partnere ebben az előadásban is a kiforrott személyiségű, színésznek született, de ezt a pályát sajnos nem főhivűtásáVá 'Vá'íáSztö' 'Péter Pál, aki Bolond Andris szerepét játssza. Kocsis György- gyel, Báron Tímeával és Bai Ferencné Vavrik Évával színvonalassá teszik az előadást. A színkör tagja is rutinosan fesztelenül mozog. Az alkalmi kocsmazenészek, Laczhegyi Imre (zongora), Brusznyai Margit (cselló), Makai József (hegedű) és Rudnai Péter (ütűs) a Balogh Ferenc és Retzler Péter által írt zenével lendületessé, színessé teszik az előadást. Pergők, magával- ragadók a verses párbeszédek, az énekes, táncos betétek. a ennek a színkörnek a létezése és ezeknek az előadásoknak a színre vitele elsősorban pedagógiai célokat szolgál is, akkor sem törpül el emellett a majdhogynem profi előadássá érlelt színészi teljesítmény. Az összeszokottság, ugyanakkor a gyermeki lelkesedés, a szívvel-lé- lekkel való játék már szervesen illeszkedik a szép díszletekhez, az önálló zeneműként is színvonalas kísérőzenéhez és segíti az átgondolt, eredeti. kiérlelt rendezői elképzelések megvalósulását. Ujj írisz H A tájmúzeum és az öreghegyi pincesor. Kczmúvestábor az ócsai diákszállón // Ősi mesterségek művelői Ócsárol, erről a főváros közelében fekvő ősi településről számtalan* több kilométert fussanak a szór írtunk már lápunkban. Érthető ez, hiszen XIII. századi teinplo- tÓT» ma értékes régészeti kutatások színhelye, és környezete hazánk egyik gyereK-eKKei, s íicipKu^uen wv- leggazdagabb tájvédelmi körzete. A közelmúltban tett látogatásunk gyaloglással, kerékpártúrákká 1 célja azonban elsősorban nem ezen ismert nevezetességek megtekin* tegyék mozgalmassá a tábori lése volt, hanem hogy megtaláljuk azokat a gyerekeket, akik a Vő- , rös Október Tsz diákszállóján ősi mesterségeket tanulnak meg — tér- eieieu mészetcsen elemi fokon — egy hét alatt Sokáig bolyongtunk a faluban, mire az Alsónémedi felé vezető úton, a faluszélen, a Tudomá- -* «- * « nyos Takarmánygazdálkodási Kutatási Fejlesztési Társaság (TAKEFT) lYLegllOtt 3. KCfCSlCt telepén, egyáltalán nem tábori hangulatot idéző diákszálló épületében, megtaláltuk őket. A mindent tudó — Erre tessék! — mutatott a portás a konyha felé —, Erzsiké néni tud itt mindent! Barta Györgyné. Erzsiké néni valóban a mindenes. A TA- KEFT-nél dolgozik mint szakácsnő, az ócsai népdalkörnek tagja es mivel 1985-ben a Budapesti Művelődési Központban szakoktatói képesítést szerzett, így sokféle népi mesterséget. hímzést, szövést, fonást tanít az apróknak. — Az idén. az elmúlt hónapban felnőttek voltak ezen ' a nyári tanfolyamon, most pedig 17 gyerek. 6 fiúcska és 11 kislány tanulja az ősi mesterségek alapfogásait. E2ek a 8—14 éves gyerekek nagyon ügyesek,. még nagyobb szenvedéllyel, lelkesedéssel dolgoznak. mint a felnőttek. Én inkább hímezni szoktam —, s előveszi a szekrényből a karjával, alig átölelhető terítő- és párnakupacot. Ócsa környékére az apró mintás, fehéren fehér hímzés jellemző. Más tájegységek díszítő motívumait is megtanulják persze, ki-ki tehetségétől függően. De jöjjön inkább, nézze meg, mit alkottak egy hét alatt. Minden szobát végigjártam a gyerekek lelkesen büszkélkedve mulatták meg műveiket. Színes falevél mintás térítők, sablonok, amelyeket majd otthon kihímeznek, szabályos és szabálytalan ritmusú szövőkeretre kifeszített szőttescsikok, csigaszalmafo- natok. gyékénypapucs-kezde- mények, kifaragott virágkarók. Kopjafák a temetőben Gyűrűzés és befogás — Kitől sajátították el a fafaragást és a szalmafonást? — A szalmafonást Lázár Istvántól lesték el, akinél szerdán délután voltunk, a Molnár uicában. A fafaragást pedig tőlem — mondta Faragó Zebegényben Shakespeare: A vihar című darabjában balról jobbra: Kolostori Gábor, Kövesdi László és Kékesi Attila (Hancsovszki János felvétele) Pál, aki év közben az Örkényi mezőgazaasagi szakmunkásképző másodéves ipari tanulóit ' tanítja a gyakorlaton, matematikára, fizikára, politechnikára, s olykor még magyarból is korrepetálja őket, ha szükséges. — Nyolc szakmából vizsgáztam, így többek között faipari technikából is. A gyerekekkel á kopjafás temetőbe kirándultunk, ott lestük el azokat a motívumokat, amelyeket kicsiben kifaragnak. Faragó Pál már hat éve dolgozik a diákszállóban. Harminchat évig tanított általános iskolában. Az üzem dolgozóinak 80 százalékát ö tanította a betűvetésre. — Erzsi néni is a tanítványom volt — mondta. Kitűnő tanuló volt a hetedik-nyolcadikban. a dolgozók iskolájában. Korábban nem volt módja képezni magát, de azután mindenféle tanfolyamot elvégzett. Először a szakmunkás- képzőt, ahol varrónő lett és utána kezdett el népművészettel foglalkozni. — Ügy hallottam, tegnap kora hajnalban madárlesen volt a tábor. A legkisebbek is bírják a korai felkelést, az egész napos programot? — Kicsit nehezen, de mindig együtt megyünk. A madárlesen csodálatos élményekben lehetett részünk, a gyerekek nagyon élvezték, hogy láttak gyűrüzést meg befogást. A tájvédelmi körzetben ornitológusok kalauzoltak bennünket — magyarázták a budapesti táborvezetők. Arnóczky Éva és Barta Zsolt, ök szervezték meg a kirándulásokat, a Selyem-rétre, a mocsaras, lapos vidékre, a jégkorszakból visz- szamaradt növénydzsungelbe, a tájmúzeumba és a falu népművész mestereihez is velük látogattak el. ök ugrottak be Oláh Ildikó helyett, aki a budapesti cserepesházban a népi mesterségek szakkörének vezetője, de betegsége miatt nem tudott a gyerekekkel együtt táborozni. Arnóczky Éva modern táncokat tanít, ritmikus sportgimnasztikát, akrobatikus elemekkel. Igaz, itt erre nem kerülhetett sor, de arra igen, hogy reggelenként — A fárasztó gyaloglások után van-e a gyerekeknek beleszólásuk abba, hogy mi legyen a napi menü? — Természetesen. Minden nap megbeszéljük a másnapi fogásokat. Többségi szavazattal döntjük el, hogy éppen főtt kukorica vagy fejtettbab- leves lesz-e füstölt hússal. A fejenként befizetett kétezer forint részvételi díj szerint naponta 60 forintból ki lehet hozni egy gyerek bőséges étkeztetését. — Kedvezményesen kapják itt a fiatalok a szállást is — fűzte hozzá Faragó Pál —, naponként 170 forintért. Másoknak is ennyiért adjuk, pedig egyre több turista keresi fel Öcsát, megnőtt a kereslet. C. I. Száj tátva Félig Jól jött most ez a nyári szünet. Julius, augusztus, bzep- temoertol majd tcezaik ismét, Összejön a városi muveioaesi otthonban a tv-barátok klubja. Ezt a szép címet, nevet viseli az a kis csoport — mert ugye mostanában az a népművelés (sokszor változott) örök igazsaga, hogy minél több kiscsoport, annal hatásosabb munka —, amely először spontan módon jött létre, azután format kapott, klubvezetőt, programjuk lett. Ahogyan az Ülik. Az azonban már nem nagyon fért bele az illembe, hogy a meghívott vendégek — legtöbbször és érthetően a televízió munkatársai, ritkábban olyan művészek, akik valami emlékezetesebbet domborítottak a képernyőn — riadtan kapkodták a fejüket, hová is, luk közé kerültekV! Az történt ugyanis — amint a művelődési ház igazgatója elmondja —, hogy az indulás nemes szándéka ködbe veszett, a kölcsönös érdeklődés, a mások véleményének meghallgatása helyett a kiscsoportban, a rendszeresen összejövő 30- 35 fö közptt azok lettek a hangadók, akik... S töpreng az igazgató, hogyan is fogalmazzon, azutan kimondja: akik félműveitségükre hagyatkozva nem ismernek más igazságot, csak a magukét, akik nem kíváncsiak eltérő szempontokra, más véleményekre. Miattuk lett azután néhány találkozó hangulata kínos-kellemetlen, hiszen szabályosan kioktatták azokat, akiknek a műsorcsinálás a szakmájuk, mit hogyan kellene ... A címzettek először megpróbálták elmondani a mi miérteket, majd feladták, látván, reménytelen. .. Amint reménytelen a félig müveit embert ráébreszteni, ö félmüvclfc. Illetve, egyetlen módon mégis lehetséges. Meg kell keresni a módját annak, hogy ami fél, az egész lehessen, kiteljesedhessen, igény legyen az ismeretek alaposságára. Ila azonban ez nem történik meg, ha csupán félig mennek cl az úton az érintett szakemberek — annak megállapításáig, hogy a félművelt félművelt módjára viselkedik —, akkor ugyan eltelik a nyári szünet, csak éppen minden ott és úgy folytatódik, ahol és ahogyan júniusban Féligékkel abbamaradt. MOTTO Radio fi g ye l ő JÖ REGGELT! Öröm volt hallani, milyen igyekezettel törekedtek a nyelvtani helyességre, a kifejezések pontosságára azok az idegen anyanyelvű fiatalok, akik néhány hétre Sárospatakra jöttek. De nemcsak beszédjük és gondolataik, hanem céljaik is szépen és tisztán hangzottak. A reggeli kapkodásban, rohanásban megállt az ember egy pillanatra és odafigyelt, mert nagyon is tiszteletre méltó ezeknek a tizenéveseknek az igyekezete, hogy külföldre került szüleiknek, nagyszüleiknek — dédszü- leiknek! — nemcsak anyanyelvét, hanem országát, annak múltját, történelmét is megismerjék. S ezt. az érzést csak fokozta az, hogy négyesnél rosszabb osztályzatot senki sem kapott, hogy a csoport fele ötössel végezte a nyári egyetemet. Bár az már nem került szóba, hogy az amerikai, illetve az NDK-beli fiú mit szólt a kitüntető jutalomhoz: meghívást kaptak jövő nyárra is. A korábbi esztendőkben sokszor írtak az olvasótáborokról. a beszédkultúránkat fejlesztő mozgalmakról. Mint amilyenek — a többi között — az Édes anyanyelvűnk, a Kazinczy- s a különböző vers- és prózamondó versenyek. A KISZ új vállalkozásba kezdett a Szép szó. tiszta szó mozgalom megindításával. Tudom — bár mostanában ritkán hallatnak masukról —, hogy ezek a formulák léteznek, folyamatosan hatnak a felnövekvő ifjúságra, sajnos azonban csupán egy rétegére. Ugyan ki ne tudna olyan történetet elmesélni, aminek vonaton vagy buszon volt fültanúja. Ezek többnyire olyanok. amikre nagyon oda kell figyelni, hogy az ember megértse. Mint például a tegnap esti társalgás két fiatal fiú között a buszon. A lényeg az lehetett, hogy egy harmadik személy motorjának tankjából leengedték a benzint és cukrot szórtak bele. Miután az illető mit sem sejtve indítani akart, a leégett cukor tönkretette a járművet. A már csínynek semmiképpen sem nevezhető tettről úgy hangzott el a beszámoló, hogy közben az ifjú számolatlanul szórta az illetlen kifejezéseket, valamint az izé-t. Népi én vagyok az első — bár lennék az utolsó! —, akinek riadót kell fújnia anyanyelvűnk jövőjéért. De a szinte már kötőszóként ismételgetett trágár szavak terjedése hovatovább szinte érthetetlenné teszi nyelvünket. Márpedig, ha egy nyelv használhatatlanná válik — a nép belső kapcsolata romlik meg. kin All a vásár? a szokatlanul hangzó kérdést Tóth Benedek tette fel csütörtök reggeli jegyzetében. Az ember szinte rögtön rávágná a jól ismert közmondást: kettőn áll a vásár. Az újságíró azonban az általa elmesélt ügyekkel bizonyítja, hogy csupán egy ember a felelős. mivel nem piactári vagy bolti üzletről van szó. Olyan fajta üzlet a téma, amelyet tulajdonképpen meg sem kötnek. Az ajándékozás — amely a korumpálást, a különféle előnyökhöz való jutást szolgálja — megbeszélés nélkül is kéz kezet mos állapotot idéz elő, mert sosem marad hatástalan. Ezért aztán úgy terjed gazdasági és közéletünkben, mint a gaz. Tisztában vagyok azzal, hogy ezekkel kapcsolatban az olvasó egy vagy több példát is tudna felsorolni, annál is inkább, mert ahogv mondani szokták: amit már ketten tudnak, az nem titok. Márpedig az ilyen eseteknek híre megy. A fö felelős a jegv- zetiró szerint az, aki elfogadja az ajándékot. Vaion azt. aki nemhogv elfogad ia. hanem magatartásával félre nem érthető utalásaival ki is követeli magának a külön juttatást, azt a felelősség melyik fokára kellene helyezni? Vennes Aranka
