Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

1987. AUGUSZTUS 13.. CSÜTÖRTÖK mm. Eredeti állapotában láthatjuk majd A leletmentés nem ért véget A megnyitó pillanatában Kővári Klára meg­bízott múzeumigazgató, dr. Bóth János ta­nácselnök és dr. Miklós Zsuzsa XVIII—XIX. századi konyhai edények mel lett- a megőrzendő pince makettje. (Orvos András felvételei) Ha a múzeumokban látjuk vitrinek mögé zárva, mond­juk, a bepólyált múmiákat, bi- zsergetve jár át a múlt leve­gője. Mégis más, ha éppen a piramisok tövében éljük meg, amint évszázados sötét ma­gányából a napfényre hoznak egy hajdanvolt uralkodót. Ha fáraók földi maradvá­nyaira nem is, egyéb, nekünk nem kevésbé érdekes és érté­kes leletekre bukkantak a ré­gészek Vácott, a Széchenyi utca egyik oldalán az OTP- székház alapozása közben. Be­bizonyosodott, amit már ad­dig is föltételeztek, hogy azon a helyen évszázadok emlékeit őrzi a föld. Naponta elmen­tünk mellette, a közelében, szinte fölötte éltünk, és most egyszeriben előkerült minden. Regen várt alkalom A régészek, akik „a város bőre alá” is látnak, nagy biz­tonsággal meg tudják monda­ni, hol és milyen mélységben érdemes ásni, hogy több száz éves használati tárgyakat, edényeket, tányérokat, evőesz­közöket, fém-, cserép- vagy üvegtárgyakat találjanak. Régóta vártak az alkalomra, amely tavaly novemberben végre eljött. Az egész város tanúja lehetett, amint a mohó markológépek egyre közelebb és közelebb vitték mindany- nyiurakait a titokzatos múlthoz. Felfoghatatlan, hogyan kerül­het egyik század a másik fö­lé. hogyan építették házaikat a XIV. században a XIII. szá­zadiak fölé és így tovább, át­ugorva a középkor és az újkor választóvonalát. Vác történelmi város és mint olyan, sok mindent; pusztulást és újjászületést megért. Valahogy úgy alakult, talán a fekvése miatt, hogy a harcok, háborúk mindig megtalálták. Lakossága szám­talanszor kicserélődött, nem beszélve gazdáiról. A tatárjá­rás idején, még az ország ke­leti felének végső összeomlá­sa előtt, a Muhi-csatát meg­előzve, Batu kán egyik előse- rege porig rombolta, lakóit felkoncolta. Ezt a traumát so­káig nem volt képes kihever­ni a település. A század má­sodik felében aztán tudatos, átgondolt politika részeként IV. Béla király német polgá­rokat telepített Vácnak arra a részére, ahol a mai Széche­nyi utca épült. Lakóiról né­met városnak nevezték. Zö­mében iparosok voltak, akik a kor építészeti lehetőségei szerint egyszerű, földbe ásott, cölöp tartotta tetejű házakban éltek. Építőelemeit már nem találták, csak alaprajzuk és a cölöpök nyomai, leégett ma­radványai láthatók. Szokatlanul gyorsan Az ásatást és a leletmentést dr. Miklós Zsuzsa, az MTA régészeti intézetének tudomá­nyos munkatársa vezette. A használati tárgyakon kí­vül több objektumra is, köz­tük egy, a XV. század máso­dik felében épült és ma is ép pincére bukkantak, ami or­szágos ritkaság. Kőből épült, ahová szépen faragott kőkere­tes kapun lehetett bejutni. Ér­téke miatt az építők módosí­tották a tervet. Szeretnék, ha az állagmegóvás után minden a helyén maradhatna. Ügy látszik, ezt is lehet, ha akar­ják, mert a városi tanács vál­lalta a módosítással járó több­letköltséget. Ezek szerint az OTP-székház alagsorában eredeti állapotában látható majd a pince. Bármennyire csodálatosak is a leletek, felfedezésük ér­tékét hatványozza az a szo­katlan gyorsaság, amivel az ősszel kezdett ásatás anyagát a nagyközönség elé tárták. Ezekből a napokban nyílt időszaki kiállítás a váci gö­rög templomban, és szeptem­ber 27-ig látogatható. A gazdag leletanyagból mintegy 150 darab edényt és sok egyéb apró használati tárgyat állítottak össze a res­taurátorok. — Hová sorolná a feltárt anyag értékességét mennyisé­gileg és egyediségük alavién? — kérdeztük a legilletékeseb­bet, dr. Miklós Zsuzsát. — Minden szempontból na­gyon jó, elégedettek lehetünk. Mennyiségileg is, de az egyes ritka leleteket tekintve is. Itt van rögtön ez a két, viszonylag épen maradt üveg- pohár-, - amit- néhol ki kellett egészíteni. Velencéből szár- .rnaznak — mutatta a vitrin üvegén keresztül a két pohár- kát, amelyek mintha cukor­hártyából készültek volna. — Készítésük idejét a XIV. szá­zadra tehetjük. Figyelmet ér­demel még ez a játékfigura, és az a madár alakú edény­töredék — vezetett egy má­sik tárlóhoz. A jövőt sejteti Külön kell szólni a kiál­lítás megjelenítéséről. Gyor­sasága mellett nem elkapko­dott munka. Beleillik a min­dig „átváltozásra” kész gö­rög templom kiállítóterébe. A barnára pácolt, fából készí­tett, lekerekített sarkú vitri­nek vonzzák a szemet, kíván­csivá teszik a látogatót: mi van az „ablak” mögött? ötle­teik is voltak. Egy csupa üveg kockában úgy rendeztek né­hány, már restaurált és töre­dékben látható tárgyat ho­mokba, ahogy az a föld mé­lyén lehetett. Ezzel közelebb hozták a régész munkájához a nézőt. Ezt segítik a munka­fotók is, amelyeket feltárás közben folyamatosan készítet­tek. — Lényegét veszítette vol­na el a dolog, ha nem képe­sek ilyen gyorsaságra. Kik voltak azok, akik az ön által kimentett leleteket gondozá­sukba vették? — fordultunk ismét dr. Miklós Zsuzsához. — Vácott Bócz Gézáné dol­gozott a tárgyak restaurálá­sán, Budapesten pedig az MTA régészeti intézetének teljes restaurátorgárdája. A rendezési ketten vállaltuk, Ráduly Emil az újkori, én pe­dig a középítőn. anya.got.^ A megnyitón szokatlanul so­kan voltak, úgy latsaik, a vá­ciak megérezték, hogy valami rendkívüli dolog történt. Dr. Bóth János tanácselnök meg­nyitó szavai alatt egy idős bá­csi szemmel láthatóan elérzé- kenyült. Később derült ki, hogy régi segítője a régészek­nek. Évek óta dolgozik ásatá­sokon, tehát egy kicsit övé is ez a kiállítás. A leletmentés egyébként még nem ért véget, a leendő bútoráruház terüle­tén tartanak a földmunkák, ghol legutóbb középkori hul­ladékgödröket találtak, s ott valószínűleg újabb régészeti értékekre bukkannak. Dudás Zoltán Tánctalálkozó Nagykátán Aki ma Nagykátán a Bar­tók Művelődési Központ kör nyékén nézelődik, serénykedő- ket talál. A szebb küllem, á kér'Züődés már az augusztus 21—22-i megyei néptánctalál kozónak szól. Erről kértünk tájékoztatást Szegedi Páltól, a művelődési központ igazga­tójától. — A Tápiómente Szövetke- zeti Néptáncegyüttes több mint egy évtized előtti kezde­ményezésére kétévenként ta láikoznak Nagykátán be­mutatkozás és megméretés végett — Pest megye szövet­kezeti együttesei. A fesztivál ra most nyolc hazai és két külhoni csoportot várunk. Ez utóbbiak Olaszorszóból érkéz nek, az egyik — a Mlllelud tánckar — Alfonsinéből, a testvérvárosunkból, a másik pedig a megye és az itáliai Umbria tartomány kapcsolata jegyében érkezik, tehát Umb riából. A hazaiak között itt lesznek az isaszegiek, fótiak, tápiószecsőiek, szentendreiek mendeiek, szinetú)falviak, pi- lisszentkeresztiek. összesen csaknem 400-an lesznek. — Mi lesz a program? — A hagyományos. Az első napon mutatják be a szakmai zsűri előtt aZ együttesek a 45—45 perces versenyműsort, este pedig a részt vevő cso­portok Álbertirsára. Pándra és Tápiószentmártanba indul nak tájelőadásra. a két olasz együttes pedig Nagykátán ad gálaműsort. — Milyen dijakat nyerhet­nek? — Eredményt 22-én, a kora délutáni órákban hirdetünk. A menettáncvenseny három leaiobbja elnyerheti a Nagy­kátai Tanács, a művelődési központ és a Hazafias Nép­front egy-egy jutalmát, az el­ső napi produkciók pedig há­rom-hétezer ..forintos, nívódí- jakat kaphatnak. Ezekre 25 ezer forintot aiánlott fel a '«zSvosz, a TÖT, a iKfazöv, á Mészöv, a Teszöv és a Pest Megvei Művelődési Központ és Könyvtár. A tradícióknak megfelelően díjat kap a lea- fiatalabb táncos a nagykátai KISZ-bizottságtól és úttörőel­nökségtől, a lenidösebb pedig a helyi áfésztöl. Ezzel azon­ban nem ér véget a találkozó. A két olasz együttes négv oaDig a nagykátai körzet és Pest megye vendége lesz. s ebben az időben vár 25 al- fosinei famíliát a korábban szövődött kapcsolatok alapián ugyanennyi nagykátai család. v. g. r. AIDS. Ahogyan a csernobili atömkatasztrófa perének tár­gyalása — egészen pontosan az ítélethirdetése — után azonnal a televízió képernyő­jére került a Szarkofág cí­mű dokumentumdráma, az első, igazán körültekintőnek és hitelesnek mondott-tartott AlDS-könyv kibocsátását kö­vetően szintén tüstént szem­besülhettünk a szerzett immunhiányos betegség pár­beszédes megidézésével. Akár akarták ezt a Szabadság té­ren, akár nem, mindenkép­pen bravúr ez a szinte töké­letes szinkron az események meg azok színészi feldolgozása között. Az persze már más kérdés, hogy a két irodalmi vállal­kozás korántsem bizonyult egyforma vagy közel egy­forma súlyú próbálkozásnak, s így a belőlük kisugárzó él­mények között is tekintélyes különbséget érezhetett a néző. Nyilván mondani sem kell, hogy az előbb műsorra tű­zött Szarkofág javára, amely a maga modelljellegével, la­boratóriumi körülményeivel is el tudta hitetni: a megboly­gatott és felelőtlenül dirigált természet ütött vissza egy óriásit a mindenféle okokból zabolázatlanul dolgozó ember­re. Abban a Gubarjev tollán fakadt históriában egy világ- történelmi pofon csattant el; halálos áldozatokat is hagyva Emebben a kedden késő es­te látott finn tűnődésben, amely a sejtelmes hangzású A zöld majom mosolya címet viselte, nos ebben a két író, A. és B. szájába adott vég­szavazásban korántsem volt annyi spiritusz — hogy a mag­hasadás energiatobzódásának példáját ne is említsük. Ez a bizonyos A. és B„ lévén af­féle félprofi darabszerzők, leg­inkább csak a képzeletüket facsargatták, s akartak össze­hozni egy majdani vígjátékot színházuk számára abban a nagymeleg strandidőben. Ki­jelölt — választott, rájuk szig- nált(?) — témájuk a korunk pestisének nevezett AIDS volt, s ebbe kapaszkodva ara­szoltak tovább és tovább, mi­közben az izzadságos agytorna színhelye, a hűvös drinkbár ablakai előtt kéjes lustasággal kellették magukat a pucér vagy félpucér fehérnépek. Az uszoda kék vize — amely bi­zonyos hitek szerint igen, más cáfolatok szerint nem terjeszti az egyelőre bátran támadó ví­rust — pedig olyan csábosán villogott, akár egy Kaliforniá­ból postázott képeslapon. Hát az a hogy is lenne, mint is alakulna játék, amely Már­ton András és Bálint András elővezetésében döcögött to­va, bizony arra is módot adott,, hogy akár behunyt szemmel kövessük, úgy, mintha egy rádiójátékot hallgatnánk, s ugyanígy arra is, hogy ami­kor éppen a dekoratív háttér került kissé előtérbe, erre az ide-oda rajzásra, csípőringás­ra, hajzuhatag-lengetésre fi­gyeljünk erőteljesebben. A Bengt Ahlfors és Johan Bar- gum szerzőpáros ugyanis tény­leg csak fantáziáit, s ebben az elmefuttatásban csupán csak alkalomszerűen jutott el a valóságos megdöbbenésig, megdöbbentésig. Az AIDS- szel való találkozás rettenete így jobbára megmaradt a fan­tomok világában és nem ereszkedett úgy alá, hogy az­zal az ereje és vágyai teljé­ben lévő két férfiúval együtt maga a néző is megborzong­jon. Mi mást mondhatnánk tehát: nem ilyen erőktől vár­hatjuk el, hogy tekinteteink elé magasítsák, figyelmeztető jellé emeljék az AIDS szar­kofágját. Verdi. üj sorozat vette kezdetét ezen a föntebb emle­getett kedd estén, amikor be­kapcsolódhattunk a nagy itá­liai zeneköltő, Verdi életébe. Legelébb nyilvánvalóan a gyermek- és ifjúévek voltak soron, s körülbelül úgy, aho­gyan annak lennie kell: meg­lehetősen gyors iramban, hadd következzen el mihamarabb a nagy műveket szülő férfikor. Azt azonban dicséretként meg kell jegyezni, hogy a filmet kommentáló kísérőszöveg már ebben a nyitányban is tudósi fogalmazványnak mutatkozott: tárgyilagos, szakszerű elem­zésként méltatott és adatolt Csak így maradjon majd vé­gig... Akáca László Heti fi lm jegyzet Biztos halál v-v­Hol varinak már á régi unalmas idők, amikor a havi moziműsor legfeljebb két-há- rom „harcos film” élvezetét jelezte! Ha valaki mostaná­ban döntene úgy, hogy vala: mennyi krinjit. kaiandfilmet megnéz, amit csak vetítenek lakóhelyén és annak környé­kén, nem biztos, hogy futná a rendes évi szabadságából Amióta pedig a futószalagon gyártott japán karatefilmek is ellepték a mozivásznat, akár éjt nappallá téve izgul­hatnak az arra rászorulók. A Biztos halál című új japán produkció is „holtbiztos” öt­letek sorozatával igyekszik biztosítani a telt házat. Ebben a történetben is van sógun. aki jobb híján egy titkos vil­lában és egy hasonlóképpen titkos csodafegyver társaságá­ban él. Nem csoda hát, hogy nagy verekedések és vérben bőséges gyilkosságok történ­nek körülötte és általa. A sze­replők között — megannyi bonyolult jellem — találjuk a gyáva és tehetségtelen Tana- kát, az idős és tapasztalt meg még jótékony Nakamura Mondat, akinek a felesége pénzsóvár, az anyósáról pedig lobb nem is beszélni... Per- *ze, hogy vannak vetélytár- sak, hatalomra éhes japán arisztokraták. A sok jellegze­tes keleti arc közt üdítően hat Brow úr amerikai fizi­miskája. Nem csoda, hogy a felsorolt, árnyalt tulajdonsá­gokkal bíró személvek harcá­ból nehezen bontakozik ki a cselekmény. Csakis az tisztáz­ható már az első percekben, hogy mindenki a titkos fegy­vert akarja megszerezni. Igaz, a‘filmbéli legelső gyilkossáigöf azért követték el a nindzsáKj mert elunták, fölöslegesnek tű­nő munkájukat, de amint; p kezükbe vették saját sorsuk irányítását, megszámiálhatat-- lánúl iök bkot találnak áá erek megcsapolására — csak­úgy, mint. a többi szereplő. Bár nem- .minden esetben' kö-i vethető, hogy ki és kit» s fő-, ként miért tett el láb,alól, ánpt ezek a talányok csak növelik az izgalmakat. Akár a többi japán vállal­kozás, ez is fölvonultatja , á filmtechnika új csodáit, nem beszélve arról a már magától értetődő tényről, hogy a ki­sebb statisztaszerepeket ti olyan sportolók alakítják;.- akik magas szinten művelik tudományukat! Tökéletes elő­adásban élvezhetünk végig több szák pofont és rúgást, ördöngös szaftokat, mesteri vágásokat, • amelyek néha a- puskagolyónál is gyorsabbnak bizonyulnak. Legfeljebb az tűnhet fel a figyel meseblí szemlélőnek, hogy a csatta­nások, roppanások, dörrené­sek, puffanások hangjai néni mindig vannak összhangban az őket előidéző mozdulatok- kai. De ez már igazán nem okozhat komoly gondot a szó­rakozni vágyóknak, akik pon­tosan azt kapják a Hiroszo Dzsó rendezte színes filmtől; ami elvárható egy ilyen alko* tástói. A szenvedély hatalma Ez ■ film akkor is egy megrendítő drámát tartal­mazna, ha nem végződne négy rendőr meggyilkolásával A húszas évek Hollandiájá- |ban, egy szegény kis faluban játszódik a történet. Ijje Wijkstra, a főhős nemcsak a környék legjobb kőművese­ként tűnik ki, hanem könyve­ket bújó, a világ dolgain és a munkásember sorsán töprengő gondolkodóként is. Az özvegy édesanyjával élő férfi vélet­lenül találkozik Aaltje asz- szonnyal, aki egyedül neveli hat gyermekét, mióta a férjét börtönbe csukták. Ijje a vad- orzást, a fegyvereket, a kötet­len, szabad életet sokkal job­ban kedveli a családi tűzhely nyugalmas biztonságánál Aaltjenak kitartásra és meg­lehetős női fortélyokra van szüksége ahhoz, hogy végül el tudja csavarni a magának való, kevés beszédű férfit, Ám amikor a falu népe kigú­nyolja, kibeszéli őket, Ijje csak azért is magához veszi az asszonyt Vonzalmuk egy­re mélyebbre sodorja őket: a hat gyereket a szegényházra hagyják, mindössze egy levél kíséretében, s mit sem törőd­nek a hatósággal, amelynek képviselője egyre sűrűbben kopog az ajtajukon. Sem a közvélemény, sem a türelmes szó. sem az idézés nem téríti jobb belátásra őket, Pieter Verhoeff rendező körültekin­tő figyelmének köszönhetően nyomon követhetjük egy olyan emberpár végzetes sor­sát, akiknek a szenvedélyénél csak, az önzésük " nagyobbá 51 jje < végül szembeszáll -az asszonyt, . letartóztatni akaró rendőrökkel és megöli vala­mennyit. Amellett, hogy a film megtörtént cselekményt dolgoz fel, hátborzongatóan na­turális ábrázolásmódja emeli a kalandfilmek fölé azon rész* létéit is. amelyek egyébként krimíszerűek. Ebben a film­ben sem több. sem kevesebb' vér nem folyik, mint ameny- nyi . sajnos — a megtörtén» eset során kiontatott. Azt mondják,'aki soha nem lépte át a határokat; az nem tudja: hagy hol vannak a határoké íme a, gondolat ellenpárja; aki soha nem érzi a határo­kat, az’eíőbb'-utóbb, akár tra­gédia árán is. de találkozni velük. Ki kell emelnünk a két színész — Marja Ifok ás Ge­rard Thoolen árnyait, szinté eszközteleh megjelenítését: Mar ja Kok. nem szép nő a szó hagyományos értelmében. Mégis erotikus, mégis csábító tud lenni, s ezt él tudja' hi­tetni a nézővel — de h isiért ez volt filmbeli feladata! Ge­rard Th polen r — hála & sok közeli kámeraállásnak — jól ki tudta használni a belülről építkező, gesztusaiban vissza-í fogott, ám a tekintetével, mi­mikájával annál erőteljesebb, pontosabb 'információkat adó színészt kvalitásait. Szilas Zoltán Szeptembertől — nyolcvanan kezdenek Tanárképzés Gödöllőn Az ősszel — mint arról la­punkban már többször is ír­tunk — új tanintézetben kezdődik meg az oktatás Gö­döllőn: megnyitja kapuit az EL TE általános iskolai tanár­képző főiskolai karának kihe­lyezett részlege. Az idén 80 hallgatóval indul a képzés, később 200 leendő tanár vé­gezheti itt tanulmányait. ' Az új intézményhez az épü­letet — egy korábban felszá­molt vállalat irodaházát — 45 millió forintért vásárolta meg a Művelődési Miniszté­rium, a Pest Megyei Tanács pedig tízmillió forinttal járult hozzá az oktatás feltételeinek megteremtéséhez. A Gödöllői Városi Tanács segíti az intéz­mény könyvtárának megte­remtését, testedzési lehetősé-! geket biztosít a hallgatók] számára, s kijelölte már ai gyakorlóiskolát is. A hallgaM tók egy része kollégiumi ‘elhe-j lyezést kaphat: egy szafemun-1 kásképző, intézeti diákotthon-; ban Szabadítanak fel helyet számukra. - - * A tanintézet elsősorban Pest megye számára képez áltáléi, nos iskóláVtUnárokat. "Nagy' szükség :van erre, mert a me­gyében az országos átlagnál nagyobb a pedagógushiány: ielenleg 1500, tanár hiányzik az általános, iskolákból, ,s a képesítés nélküli oktatókará- nya itt a legmagasabb. Az új felsőofttátási intézményben szeptember 7-éii kezdődik az első tanév,’ ’ ....

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents