Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-08 / 159. szám
prsr i Mit. if: I 1987. JULIUS 8., SZERDA Magyar Gazdasági Kamara Megváltozik a név Rövidesen megváltozik a Magyar Kereskedelmi Kamara neve — erről határozott a kö- eelmúltban a kamara elnöksége. Az MKK státusa, feladatköre az elmúlt években bővült, tevékenysége megváltozott, s így szükségessé vált, hogy ezt neve is kifejezze. Az MKK leendő új neve: Magyar Gazdasági Kamara. A névváltozás okairól Zányi Jenő, a kamara alelnöke nyilatkozott Elmondta: nemrégiben kezdeményezték a kamaráróil szóló 1985. évi 11. számú törvényerejű rendelet módosítását. Erre várhatóan — az Elnöki Tanács döntése alapján **■ még az idén sor kerül és ezután Magyar Gazdasági Kamarára változik az MKK neve. Erre azért van szükség, Inert az elmúlt húsz esztendő során jelentősen bővült a kamara tevékenysége. Míg 1968- ban tagsága kizárólag külkereskedelmi vállalatokból állt, ma mintegy 1500, döntő többségében ipari, mezőgazdasági, illetve szolgáltató vállalat tagja a szervezetnek. Gyomirtás a kukoricásban A párás, csapadékos időjárás a gyomnövények fejlődésének is kedvez. Gyomirtáshoz, a szükséges talajmunkák elvégzéséhez a kukoricasorok között kultivátorozzák a talajt a kiskun- lacházi Pereg Tsz-bcn. Pest megyében járt a Kermi Sósav mellett babahintőpor A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet a közelmúltban Pest megyében vizsgálta a forgalomban lévő fogyasztási cikkek minőségét és a fogyasztói érdekvédelem helyzetét. Az ezzel kapcsolatos vállalati-bolti tevékenységet 31 helyiség 140 kereskedelmi egységében 203 esetben ellenőrizték, a vendéglátó-ipari szolgáltatást pedig 13 településen lévő 23 egységben nézték meg. A megállapított minőséghibák, vagy egyéb, a vásárlók érdekeit sértő hiányosságok miatt kifogásolt termékek forgalmazását 327 alkalommal kötötték meghatározott feltételekhez — többek között javításhoz, leértékeléshez, átosztályozáshoz — és 62 esetben tiltották meg azok értékesítését. A súlyosabb mulasztásokért 51 felelős ellen kezdeményeztek szabálysértési eljárást. A vizsgálat szervezői munkáját a Kermi közgazdasági’ ön- "0110 osztályának vezetője. dr. Morvay Anna irányította: Gyártáshibás ajtók — Az utóbbi időben évente öt komplex ellenőrzést végzünk: a főváros két kerületébe és három megyébe megyünk ki két hétre, s ilyenkor velünk tart minden szakma képviselője. Miután Pest megyében utoljára 1979-ben jártunk, így időszerűnek láttunk egy újabb látogatást. Tapasztalataink azonban semmiképp sem ál- talánosithatóak, nem érvényesek minden boltra. Pillanat- felvételek csupán, az adott helyzetet rögzítettük akkor és ott. amikor és ahol megfordultunk. — Ez természetes. Ám talán mégsem hiábavaló nyilvánosság elé tárni észrevételeiket, mivelhogy pontosan olyan területet érintenek — az áruk minőségét és a fogyasztói érdekvédelmet —, amiről nem lehet eleget szólni. Mert szinte nincs olyan vásárló, aki legalább egyszer pórul ne járt volna. Mennyire deríthető ki, hogy egy termék hibáját egyértelműen a gyártó okozta-e? — Árucikktől függően. Ugyanis teszem azt, ha egy rádiót, vagy hajszárítót bekapcsol az ember, mindjárt megállapítható az állapota. Ugyanígy egy automata mosógépet nem ellenőrizhetünk, legfeljebb a vásárlói reklamációra támaszkodhatunk. Az azonban “kiderült, hogy a Hajdúsági Iparművek régebbi konstrukciójú centrifugái és forgótárcsás mosógépei közül rengeteg a gyártáshibás, s ezen már próbál is módosítani a vállalat. Az építőanyagoknál főként a tetőfedőcserepeknél észleltünk technológiai mulasztást. De az is érdekes, hogy a megvizsgált 121 különféle ajtó egyike sem egyezett a hozzá mellékelt minőségi tanúsítással, az ablakoknak mintegy felét ugyanez jellemezte. — Hogy néz ki mindez az élelmiszereknél? — Hát, szomorú tapasztalataink vannak. Az ellenőrzött sertéshús 64 százaléka nem felelt meg az előírásoknak, részben ipari megmunkálás, részben szabálytalan bolti bontás miatt. Magyarul: a? olcsóbb részeket hozzávágják a drágábbhoz. A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat váci üzeméből kikerülő tejföl fehérpenészes volt, holott még nem járt le a szavatossági ideje. Rendetlen raktárak — Ilyenkor persze fölmerül a kérdés: vajon mit csinál a gyári meó? Hogyan engedhet útjára eleve rossz terméket? De haladjunk tovább, beszélgessünk a szállítás okozta hibákról. — Ügy vettük észre, hogy viszonylag kevés áru sérült meg fuvarozáskor. Előfordult ugyan zománcleverődés, ajtó- dsformálódás. de nem túl sok. — Akkor máris rátérhetünk a boltok munkájára. — Kirívó kereskedelmi gondatlansággal ’ nem találkoztunk. Az már más dolog, hogy a legtöbb üzletnél szűk a raktárterület, de hát ezt tüdomásul vesszük. Ám azt már nem, ha a tárolóhelyiség rendetlen és piszkos. Példát is említhetek: a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat érdi ABC-jében a babaápolószerek között WC-tisztítót, a fehérneműkkel együtt borotvahabot találtunk. Pomázi boltjukban meg több törött csomagolású, kifolyt terméket és a sósav mellett babahintőport. Súlyos hiányosságok miatt nagymértékben károsodtak egyes építőipari áruféleségek a Budapest Környéki Tüzép Vállalathoz tartozó százhalombattai és albertirsai telepen. Azóta már tudjuk, hogy mindkét helyen leváltották a vezetőt. — Es a korábban említett vállalatnál? Egyáltalán van-e garancia arra, hogy változik valami a bírság kiszabása és a büntetés kifizetése után? — Az adott egységben történtekről értesül a vállalat vezetője is, s rendszerint megírja intézkedését. — Rendszerint? — Nézze, mi nem kötelezhetjük arra, hogy válaszoljon. Ilyenkor ismét felkeressük az üzletet, és kezdődik minden elölről. Ami megkövetelhető — Joggal követelhető meg az eladótól az áru gondos kezelése, mint ahogy arról az imént beszélgettünk. De mi várható még el tőlük? — Elvileg fontos lenne a minőségi átvétel is. Csak hát mindannyian ismerjük a kereskedelem gondjait, kevés a helyük és emberük, s közülük sem biztos, hogy akad, aki ismeri az átvételi szabványokat. Nagykereskedelmi vállalatoknál ilyen gond nincs, külön minőségi átvevő rendszerük van. Kisebb boltokban jelent ez probllmát, és mi, jobb híján, elfogadjuk, hogy csak egyes termékeket néznek meg átvételkor, vagy a hibás cso- magolásúakat. De ha menet közben kiderül, hogy valamelyik áru rossz minőségű, akkor legalább ne tegyék ki az eladótérbe. És a bolti rendhez hozzátartozik a megfelelő árucsoportosítás, no meg, hogy ne hiányozzék a használati utasítás sem. — Eddig nem került szóba a vendéglátás. — Itt próbavásárlásokat is végeztünk és elenyésző hiányosságokat találtunk. — Hogyan kezelik a boltokban a vásárlói kifogásokat? — Néhány helyen nem függesztették ki az ehhez kapcsolódó érvényes rendeletet, s általános tapasztalat, hogy nem ismerik a vegyi áruk értékesítési idejére vonatkozó előírást. — Ellenőrzéseik során az egész országot bejárják. Végeznek-e összehasonlításokat? — Féléves összegzőket, ehhez csak most fogtunk hozzá. Annyit elmondhatok, hogy Pest megyében semmivel se jobb vagy rosszabb a hely zet, mint bárhol másutt. Tóth Andrea Füstbe ment tervek, elvesztett remények Vasadon lem fizetnek azért, hogy legyen Három éve, amikor egyik napról a másikra elvesztették munkájú* kát a vasadi emberek, örömmel éltek a kínálkozó lehetőséggel — boldogan kötötték életüket, sorsukat az új céghez. A viharos válási azonban — amely az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat felszámolása nyomán következett be — nem követte újabb jó házasság, bár a jegyesség idején szép reményeket tápláltak egymással szemben a felek. Ám *— mint ahogy az a valódi frigy esetén is gyakran előfordul — a partnerek sokkal többet vártak egymástól, mint amit valójában a másiknak nyújtani tudtak. Ma már mindkét fél elégedetlen, s a lehetőségek latolgatásáról mostanában szó sincsen. Az ikladi Ipari Műszergyár — mivel e cég a hajdani IGV vasadi telepének új gazdája — úgy döntött, hogy reményei szerteíoszlása után felszámolja az itteni gyáregységet. S hogy ehhez mit szólnak a vasadiak? Természetesen csalódottak, hiszen rövid idő alatt másodszor kerültek bizonytalan helyzetbe. Akképp’ vélekednek, hogy azok tették jól, akik más céghez kötötték három éve az életüket. De lássuk csak, mi is valójában az ugyan békés, de kiábrándító válás oka, s hogy képzelik a szakítás után új életüket a felek. Egyszerűen nem érte meg ? — Kétségtelen,, hogy túlságosan optimisták voltunk 1984- ben, hiszen a valóságnál kecsegtetőbbnek látszottak a lehetőségek és jobbnak a körülmények. Nem mértük fel kellőképpen, hogy az az albérlet, amelyben a vasadi gyáregység működik, milyen buktatókat rejteget., Tapasztalatlanok voltunk, mert korábban sem volt, s azóta sincs a vasadin 'kívül olyan telepünk, amely nem a mi tulajdonunk. Így utólag nyugodtan mondhatom, áldatlan ez az állapot, hiszen teljesen ki voltunk szolgáltatva a telek és az épületek gazdájának, a Kossuth Mezőgazdasági Szakszövetkezetnek. Akár tetszett, akár nem, az ő kényük- höz-kedvükhöz alkalmazkodva kellett működtetnünk éveken át a gyáregységet — nevezi meg a bajok forrásaként a valóban áldatlan állapotokat Szeredi János, az IMI termelési igazgatója. Sorolja a számokat. tényeket, a cég 2 milliárd forintos termelési értékét, a 144 milliós nyereséget, s mint a vállalati mérleg súlyos tételét, megemlíti azt a milliós nagyságú, nem tervezett tételt, amit idén a téesz fizettetett velük a megemelkedett üzemeltetési díjak fejében, a bérleti díj tervbe vett növeléséről nem is beszélve. Ügy tűnik, ezzel pontot Is tesz a mondat, no meg az ügy végére, hisz’ egy szónak is száz a vége: nem érne meg a továbbiakban még kétmilliót áldozni a vasadi üzemre. Magyarázatként hozzáteszi: iparkodtak ugyan megnyerni maguknak, üzemüknek a környékbeli embereket, de azok inkább Monorra vagy a fővárosba ingáznak, semmint helyben dolgozzanak. Igaz, lényegesen könnyebb munka, jóvá! több pénz reményében teszik ezt, s mint az elmúlt évek és a bekövetkezett változások igazolták, helyesen is cselekedtek. Mert ami a vasadd gyáregységet illeti, azt bizony végső soron nem a költségek emelkedése vitte a tönk, azaz a felszámolás szélére. Az igazi problémák mélyebben gyökereznek. Valahol ott, ahol az álom, a remények és a valóság ösz- szevesznek. A vállalat vezetői elmondják, nemcsak az albérletet, de a Vasadon folyó munkát sem így képzelték el. — No, ez azért nem jelenti azt, hogy az itt dolgozók nem tettek meg mindent, s emiatt nem vagyunk velük elégedettek — tisztázza azfonnal a félreérthető kijelentést Kiss Gyula, a vállalat általános vezérigazgató-helyettese. — Pusztán arról van szó, hogy nem hoztak nyereséget vagy inkább mondjuk úgy: veszteségesen üzemeltek. Nem produkáltak akkora termelési értéket, ami gazdaságossá tette volna a telephely működését, fenntartását, hiszen ahhoz vagy 300 munkáskézre lett volna szükség a mai alig 100 helyett. De nem bírtuk a versenyt, alulmaradtunk a közelebb-távo- labb levő, lényegesen jobban fizető vállalatokkal, vagy azzal a géemkával szemben, amelyik a legjobb szakembereinket vitte el háromszor-négy- szer nagyobb kereseti lehetőség ígéretével. Egyszerűen szólva nem tudtuk tartani az iramot, a bérversenyt. Leküzdhetetlen akadályok — Mint ahogy leküzdhetetlen akadálynak tűnt a távolság is — kapcsolódik a beszélgetésbe. kiegészítve az elhangzottakat Kővágó László, az Ipari Műszergyár párttitkára. Mondja, hogy sokszor teremtett lehetetlen helyzetet a telefonösszeköttetés fogyatékossága, vagy egy-egy meghibásodott alkatrész cseréje, a gépek javítása, mivel az anyagyárból, Ikladról kellett karbantartókat, szerszámkészítőket küldeni minden egyes „megbetegedett’’ vasadi géphez. Így aztán félig-meddig érthető is, hogy betelt a pohár, amikor a főbérlő Kossuth Tsz vezetői éltek jogszabály adta lehetőségükkel, s válaszút elé állították az IMI-seket: vagy még többet fizetnek, vagy másnak adják bérbe a telepet. — Alaposan megfontoltuk a döntést, s úgy véltük, hogy nem szolgálja távlati érdekeinket a vasadi gyáregység fenntartása — szögezi le a műszergyáriak termelési igazgatója. — Nem hiszem, hogy a mai gazdasági helyzetben bárki is kétségbe vonná döntésünk helyességét, hiszen ha fájó is a vasadiak számára a felszámolás, nekünk sem volt közömbös, hogy nem Adásvétel, csere a takarékszövetkezetnél Méltányos eljárási költség Szolgáltatásaik bővítéséhez a közelmúltban újabb lehetőséget kaptak a takarékszövetkezetek: foglalkozhatnak lakások és családi házak vételével, eladásával, csereügyletekkel. Elsők között a megyében az Érd és Vidéke Takarékszövetkezet vállalkozott erre az új feladatra. — Túl vagyunk a hosszú lejáratú kölcsönzés szakmai gyakorlatán, az elmúlt másfél évben elsajátítottuk az ezzel kapcsolatos teendőket. Gondoltuk: ideje, hogy valami máshoz, eddig számunkra ismeretlen dologhoz fogjunk — tájékoztat Béres László elnök. — Nagyon sokan költözködnek, keresnek új otthont a körzetben, s igényelnék ehhez a segítséget. — Hogyan készültek fel az I adásvétellel, cserével kapcsolatos meglehetősen bonyolult ügyintézésre? — Mindenekelőtt megbíztunk egy jogászt, aki összefogja ezt a területet. Kirendeltségeink munkatársai információt adnak a hozzájuk fordulóknak, összegyűjtik az eladással, vétellel, illetve cserével összefüggő hivatalos okmányokat, s miután a központban elbíráltuk azokat — törvényességi szempontból nincs-e akadálya az üzletnek —, megkötjük a szerződést. Minderről rövidesen szórólapot jelentetünk meg. — Mennyi ideig tart az ügyintézés? — Ha minden szükséges irat a kezünkben van, maximum két hétig. Eddig még csak lakásközvetítést kértek tőlünk, ahol az eladás pillanatában már volt vevő. Most minden felkínált lakást, ingatlant megveszünk, s amennyiben nem tanácsi vagy GTP értékesíté- sű, illetve munkáltatói kölcsönnel terhelt, akkor felajánljuk a vásárolni akaróknak. Ha nincs érdeklődő, meghirdetjük. — Ha a vevőnek nincs elegendő pénze, kölcsönből is fizetheti a hiányzó összeget? — Természetesen, sőt. egy másfajta lehetőséget is adunk. Elképzelhető, hogy a tulajdonos az eladás után még egy ideig egykori otthonában szeretne lakni. Akkor kifizetjük neki a vételárat, és 1 lakbért számítunk fel. — Bizonyára kérnek valamilyen összeget ügyfeleiktől a bonyolításért? — Méltányos eljárási költséget. Ebből és az esetleges lakbérekből fizetnénk az új munkatársat. v T. A. váltak valóra a régi elképzelések. Ma már a kollektíva másik részének, 3460 embernek az érdekét kell előtérbe helyeznünk, az ö megélhetésüket kell mindenekelőtt biztosítanunk. Nem érhet bennünket olyan vád, hogy pillanatnyi érdektől vezérelve, elhamarkodottan döntöttünk, hiszen három évvel ezelőtt merőben más elképzeléseink voltak a vasadi gyáregységgel kapcsolatban. Szerettünk volna a présműhely és a forgácsolóüzem mellett egy tekercselőt vagy egy nagyobb lemezüzemet is beindítani, de erőnkből még a hagyó, mányos tevékenységekre sem futotta nyereségesen. Jelentős változások — a vállalati szervezet többlépcsős átalakítása előtt állunk — természetesen a nagyobb nyereség, a hatékonyabban végzett munka érdekében. Ebbe a képbe a vasadi gyáregység működése már nem fért bele. Sem most, sem az elkövetkező években. Ám a képzelőerő, a beleélési képesség nemcsak Ikladon véges —, a vasadiak. sem képesek beleilleszteni jövőképükbe sem a munkanélküliséget, sem az ingázással járó ikladi kenyérkeresetet. — Ésszel ugyan felérem, hogy így kellett dönteniük a vezetőknek, de a szívem csak nem érti, hogy történhetett meg ez — mondja íróasztala valamennyi sérülését számba véve Harasztosy Miklós, a vasadi gyáregység vezetője.— Tizenöt éve járok ide, s amikor közel 30 év után a felszámoláskor megszűnt az Irodagépipari és Finofnmechanikai Vállalatnál a munkaviszonyom, természetes volt számomra, hogy itt maradok. Anna kidején úgy képzeltem, hogy az IGV-től megyek majd nyugdíjba, aztán három éve, amikor az IMI-hez kerültem, ugyanerre gondoltam. Hogy most mi lesz? Magam sem tudom, ötvenkilenc éves vagyok. Változtatni már nem akarok. De nem is az az érdekes, hogy velem mi lesz, hiszen Zuglóból járok ki nap mint nap, s Vasad helyett Ik- lad felé is mehetek, nem úgy, mint a többiek, akik többségében itt laknak, itt öregedtek meg. Velem együtt ők is azt hitték, hogy ha már az IGV- vel nem, hát az IMI-vel jól járnak. Sajnos nem így lett... Kötelességük segíteni Nézem a körülöttem ülőket. Nagy részük nő, többségük közel jár a nyugdíjkorhoz. Mi lesz velük, kérdem, s ugyan vonogatják a vállukat, de a szemük könnybe lábad. Egy dologban biztosak: hiába a felkínált munkahely Ikladon, nem mennek. Az a 11—12 óra, ami az utazással együtt naponta eltelne, még nekik sem éri meg. Már nem változtatnak. Dolgoznak, várnak, ameddig lehet. És bizakodnak. Bíznak, hátha mégis másképp döntenek ott fent, hisz tudják, nem velük volt baj, ők elvégezték a munkájukat. S ha mégis menni kell? Remélik, a szomszédban, az udvar másik végén, a főbérlőnél még lesz néhány munkahely. Látszólag csak a helyhez ragaszkodnak. De szavaikból kicsendül, ennyi kudarc után már számukra sem mindegy, milyen lóra tesznek, hiszen három éve ők sem így képzelték el az életüket. Azt is mondják, nem értik, mindez hogyan történhetett meg velük. Néhány hónappal ezelőtt egy ilyen lépés még elképzelhetetlen lett volna. Néhány hónappal ezelőtt... De közben történt egy és más. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet tovább. húzni-halasztani s*hol- sem a gazdaságtalan termelés felszámolását, s ugye érthető az ikladiak döntése: ők a jövőben egyetlen fillért sem hajlandók ráfizetni arra, hogy Vasadon létezzen egy telep! Ajtót azonban nem mutathatnak senkinek, törvények kötelezik őket, hogy a humánumot a legmesszebbmenőkig figyelembe véve, minden eszközzel segítsék a kis közösség tagjainak további boldogulását. Az IMI-nél tudják, vállalják mindezt... Fató Zsuzsa
