Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-07 / 158. szám

1987. JULIUS 7., KEDD WW*T « 5 Zenei tábor Zsámbékon Az örömbe egy kicsike üröm... Távkonferencia, fénykábel, digitális technika A cél: felzárkózni és haladni Gyakran szidjuk, de szükségünk van rá. Szidjuk, mert sok­szor megbízhatatlan: várunk, de nem kapcsol, s ha mégis, olykor nem oda, ahová kell. Máskor éppen akkor választ ketté, amikor fontos dolgot beszélünk meg valakivel. Ám igaz: nélkülözhetetlen munkánk, életünk során. Ha távolra gyorsan akarunk továbbítani információkat, vagy éppen ne­künk van szükségünk hírekre, adatokra, vagy csak arra: halljuk barátainkat, ismerőseinket, hozzátartozóinkat, máris nyúlunk érte. A telefon személyes kapcsolataink egyik eszköze. Hogy minden hibája és erénye ellenére mennyire sikerült betöltenie ezt a szerepet és a jövőben milyen helye lehet mindennap­jainkban — erről Siristye Mihállyal, a Budapest Vidéki Pos­taigazgatóság távközlési és műszaki igazgatóhelyettesével be­szélgettünk. Az ország 13 tanítóképző­jének zenei szakkollégiumi hallgatói jártak a' múlt héten Zsámbékon, hogy tíz napot együtt töltsenek az énekléssel, muzsikálással és elméleti elő­adásokkal fűszerezett tábor­ban. A zsámbéki tanítóképző immár harmadik alkalommal adott helyet ennek a rendez­vénynek, amelynek fő szer­vezője Jávor Zoltán, a főisko­la docense. Vajon illúzió ? Már kora reggel összegyűl­tek a diákok a Pallagi Judit által irányított közös éneklés­re. Rajeczky Benjámin köny­véből egy gyönyörű szép alle- luja dallamot tanultak meg — számomra meglepő gyorsaság­gal — egy-két perc alatt. A tá­bor hivatalos megnyitóján Szabolcsi Miklós, az OPI fő­igazgatója köszöntötte a részt­vevőket, s dr. Tóth Albert fő­igazgatóval és Pap Miklóssal, a főiskola párttitkárával együtt eredményes munkát kívántak a mintegy félszáz táborlakónak. Szabolcsi Miklós Kodály Zol­tán gondolatait, elképzeléseit állította példaképpen a leendő zenepedagógusok elé. — Kodály Zoltán szerette volna, ha mindenki megtanul énekelni, mert azáltal jobbá Is válik. Életének utolsó év­tizedét zenepedagógiai prog­ramjára összpontosította. Va­jon illúzió volt-e ennek a programnak a megvalósítá­sa? Nagybátyámmal. Szabolcsi Bencével való levelezésből ki­tűnt, hogy Kodály az ötvenes évektől maga is kételkedni kezdett. Mi valósult meg eb­ből az elképzelt világból? Önökön is múlik, milyen lesz az ezredfordulón Kodály Magyarországa! Szokolay Sán­dor előadása ezt a kérdést fogja boncolgatni... Jávor Zoltánt, a tábor ve­zetőjét szerettem volna kifag­gatni a tíznapos program meg­szervezésének részleteiről, de csak délután tudott rám időt szakítani, mivel az előadók szállításáról is személyesen ő gondoskodott. Így Pallagi Ju- ditot, a budapesti VI. kerü­leti zeneiskola magán- és ka- maraének-tanárát és Váray Tamást, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola zongoratanárát kértem meg arra, hogy meséljék el, mi is történik ebben a zenei tábor­ban. Napi hat óra ének — A lányok reggel, délben és este, naponta mintegy öt, esetleg hat órát énekelnek — mondta Pallagi Judit. — Kora reggel, a félórás beéneklés se­gíti a felébredést is. a közös­ség kialakulását úgyszintén. Délután, a kóruspróbán két és fél órát, a karvezetésen egy órát és a külön énekórán, a népdalkörökben megint egy órát énekelnek a hallgatók. Gregoriánokat, miserészlete­ket szeretnék megtanítani. Ezen kívül olyan népdalokat és kánonokat is elsajátíthat­nak a hallgatók, amelyeket a kezdő tanítványaiknak is könnyen továbbadhatnak. — Jómagam másodszor va­gyok ebben a táborban — folytatta. Váray Tamás —, de máshova is elmentem. Fertő­dön többször jártam és kül­földön, nemzetközi táborokban is. Nem tudom, hogy van-e itt olyan hallgató, aki zongorázni kíván tanulni. A többségük énekelni akar. Az azonban biztos, hogy szükség lesz rám a kamaramuzsikában; a te'net- . ségesebbek szólóénekét kísé­rem. A kollégák közül szinte mind a tizet ismerem. Leg­többször valószínűleg Brahms- és Schubert-műveket fogunk játszani. A porta melletti szobából, a bezárt dupla ajtó ellenére ki­szűrődött a budapesti zene- akadémiásokból álló kvartett muzsikája. Beethoven-darabot játszottak. Almási Zoltán he­gedűs, Erdélyi Zoltán brácsás és Janzsó Ildikó gordonkás a márciusi kamarazenész Wei- ner-versenyen triójukkal első helyezést értek el. Hozzájuk csatlakozott Keszler Krisztina, hogy kvartettekkel próbálkoz­hassanak. s azokat a tábor­lakókat, akik vonós hangszeren is tudnak játszani, tanítsák. 65 ezer hiányzik Jávor Zoltánnal, aki hulla- fáradtan érkezett meg Buda­pestről és, éppen Győrbe ké­szült, hogy Rajeczky Benjá­mint, a vasárnapi előadót el­hozza, csak délután találkoz­tam. — Talán jobb is lenne, ha nem szólnék semmit, mert na­gyon pesszimista vagyok — mondotta. — Csoda, hogy ma meg tudtuk nyitni a tábort! Még mindig hiányzik a 240 ezer forintból 65 ezer! A Mű­velődési Minisztériumtól, az Ifjú Zenebarátok Országos Szervezetétől, a Pest Megyei Tanácstól és népfronttól ugyan kaptunk pénzeket, de keve­sebbet, mint tavaly. Kicsit méltatlannak tartom, hogy a Hazafias Népfront a honisme­Az elmúlt hétvégén a ta­nárok számára is befejeződött a tanév. Dunaharasztiban, a Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola ugyancsak megtartotta tanév­záró értekezletét. Rendhagyó módon a pedagógusok két elő­adást is meghallgattak; Vol- csik Gyulánénak, a nagyköz­ségi pedagógus-pártszervezet titkárának beszámolóját és Reich Gyulának, a bős—nagy­marosi vízlépcső építésével, környezetvédelmi problémái­val kapcsolatos eszmefuttatá­sát. A tantestületi összejövetel kiemelkedő eseménye volt, hogy megalakult az iskolata­nács, amelynek Reich Gyula, a Közép-Duna-vöLgyi Vízügyi Igazgatóság műszaki igazga­tóhelyettese lett az elnöke, Ordasi Gyula, az iskola-szer­vezési igazgatóhelyettese pe­dig a titkára. A tagok között ott vannak a' községbeli sütő­ipar, az áfész, a Kövízig más képviselői is, két szülő, két tanuló a diákönkormány­zati vezetőségből, négy peda­gógus és az alapító igazgató, Csák Illés. A jelenlegi igazga­tó, dr. Bokori István, ahogy mondotta, csak szürke emi­reti táborra 100 ezer forintot szánt, ránk viszont semmit. Ennek a zenei tábornak pedig szintén hosszú távú és országos hatása lesz, hiszen az itt tanul­takat a hallgatók — pedagógusokként —^ több ezer gyereknek adják majd át. Így persze az örömbe egy kis ürüm vegyült, mert a főiskola a hiányzó pénzösszeg egy ré­szét ugyan kipótolja, de nyil­ván nem túl szívesen. A tábor­ban minden este hangverseny van, délutánonként pedig ne­ves zenei szakembereink elő­adásait hallgathatják a gyere­kek. Az ének-zene képzésben gyenge láncszem a partitúra- olvasás, a karvezetés, valamint a gyermekjáték- és tánctaní­tás. A tábori foglalkozások legfőképpen ezeket a hiányos- •ságokat igyekeznek részben pótolni. Az improvizációra, a kreativitásra való nevelés módszerei így egy kicsit hát­térbe szorultak, de talán jövő­re ezekkel is kiegészülnek a programok. Miközben kikísértem az in­dulófélben lévő Jávor Zoltánt a kocsijához, a jövő nyári ter­veiről faggattam: — Hogy mi lesz jövőre? Nem tudom. Nyílt titok, hogy szeptemberben a tanévet Esz­tergomban kezdem. Lehet, hogy nem itt, Zsámbékon szervezek zenei tábort, de hát ezzel nem sokat veszít a főiskola, hiszen most is csak két zsámbéki hallgató van itt. A kollégák sem iparkodtak a zenei tábor megszervezésében — szerintük nem érett meg a helyzet ilyen rendezvényre... Cjj Írisz A cím fölötti képünkön: Közös éneklés Pallagi Judit irányításával (Vimola Károly felvétele) nenciás tag ebben az új tes­tületben. — Felesleges aggódni előre — mondotta dr. Bokori István — azért, hogy a tantestület, a diákok érdekeit nem kellő­képpen képviseljük majd. Az iskolatanács minden ülésén részt vehet a hét munkakö­zösség vezető tanára, tehát közvetíthetik a többiek kéré­seit. Ügyelünk arra, hogy min­den törekvés érvényre jusson. Folyamatos segítséget kaptunk a megyei tanács művelődési osztályától. Csikós Tóth Ág­nes, az általános tanulmányi felügyelő is jelen volt az is­kolatanács megalakulásakor. — Szeretnénk, ha ez a „böl­csek tanácsa” együttműködne a Baktay béketársasággal, így talán megnőne iskolánk sze­repe á község, a körzet, a megye életében. Azt hiszem, nem hiú ábránd, hogy prog­ramjainkkal, a vízügyi techni­kum megalakulásával talán országos tekintélyt is kivívha­tunk magunknak. Ez csak ak­kor lehetséges, ha vannak tá­mogatóink. — Az iskolatanács működé­séről előre nem érdemes sem­mit sem jósolni — mondotta Ordasi Gyula, a titkár. Ettől az új testülettől természetesen • Ügy gondolom, egyetért velem, ha azt mondom: ha­zánkban jelenleg a telefon, mint szolgáltatás, kevésbé elé­gíti ki azokat az igényeket, amelyeket a közületi és a ma­gánelőfizetők joggal elvárnak. — Sajnos, ez a megállapítás igaz. Ma, sem mennyiségben sem minőségben nem álljuk a versenyt, s ami a legnagyobb gond, a jövőben bár javulnak, de még mindig meglehetősen szűkösek fejlesztési lehetősé­geink. Ez elsősorban a közü­leti szolgáltatásainknál érzé­kelhető különösen. Bár felmé­rés nem készült, egyes becslé­sek szerint országosan több milliárd forintra tehető az a kár, évente, amely a telefon hiányából, vagy nem megfe­lelő működéséből adódik. 0 A posta helyzetét ismerők azt mondják, a már meglevő lehetőségeket sem használják ki igazán. Gyakran hallani mostanában a telefonvonalak segítségével megrendezett táv- konferenciákról, mégis elég kevés a Jelentkező erre a szol­gáltatásra. Ml ennek az oka? — A posta az úgynevezett konferenciavonalakat már használja saját tevékenységé­nek megkönnyítésére. De nemcsak magunknak, hanem másoknak is meg tudnánk te­remteni ehhez a feltételeket. Az igény azonban meglehető­sen csekély, talán azért, mert az országban kevés a több vi­déki telephellyel rendelkező vállalat. Ha a távolsági kap­csolatteremtésben nem is, de a helyiben már elterjedt ez a módszer. A legtöbb elektroni­kus alközpont — s ilyennel sok vállalat rendelkezik — tud ilyen szolgaitatást nyújtani, s ezt sok helyen ki is használ­ják. • A technikai feltételei egyébként megvannak a kü­lönböző, távolabb levő teleoü- lések közötti konferenciaösz- szeköttetés kialakításának? — Ilyen közvetlen összeköt­tetés megteremtésére a posta már most is képes. Egy hó­napra ezért mintegy 81 ezer forintos bérleti díjat számí­tunk fel. • De, ha egy cég nem egy hónapra akar vonalat bérelni, hanem csupán három-négy órára? anyagi megerősítést, de leg­alább annyira ötletet, szelle­mi támogatást is remélünk. A különböző területek képvise­lőinek iskolánk érdekében va­ló együttműködését csak egy jó fél év elteltével tudjuk a hatékonyság szempontjából megítélni. Egyelőre csak biza­kodhatunk. A megalakulás volt a nulladik lépés. Ha me­net közben problémák merül­nek fel, lesz lehetőségünk a korrigálásra. Tevékenységünk fő területeit szeptemberben fogjuk csak meghatározni. Most nyáron mindannyian pihenünk, illetve a könyvtári, leltári munkákat végezzük, esetleg táborokat vezetünk, de mégsem a tanítás évközi szi­gorú rendje szerint. Valóban lehetséges, hogy korán érdeklődtünk, hiszen a megalakuláson kívül még nem történhetett semmi. A tantes­tület tagjai is csak óvatosan nézik, ki mindenki fog majd beleszólni az iskola életébe Kételkedésüknek még csak alig adnak hangot: vajon hasz­nál-e az iskolatanács az isko­lának, vagy csak formális tes­tülettel gyarapodtak. Arról, hogyan lesz, a konkrét tevé­kenység dönt. Ú. I. — A posta akkor is a havi díjat fizetteti meg, 0 fgy viszont olcsóbb az utaztatás, a szállásclíj és a na- pidij kifizetése! Ha megérné a vállalatoknak, bizonyára több megrendelést kapnának. — Lehetséges, de ez a szol­gáltatás nekünk akkor sem érné meg. Nem, mert amíg foglalt a vonal, megeshet, hogy addig más fontos információ­kat éppen emiatt nem tudnak az ügyfelek továbbítani. 0 Ügy gondolom, a postá­nak nem dolga mérlegelni, hogy milyen információt ki és mikor továbbít. önöknek, mint szolgáltatóknak, ehhez a feltételeket kell megteremtenie. — Valóban igaza van, a postának az állam által is elő­írt kötelessége a szolgáltatás, de ez mindenkire, aki előfi­zetőnk, egyformán vonatkozik. Ezért nem tehetjük meg, hogy valakinek például azzal, hogy rövidebb-hosszabb időre vo­nalat biztosítunk, előnyt ad­junk mások rovására, akik éppen emiatt nem jutnak ösz- szeköttetéshez. • Ha már az előnynél tar­tunk: vannak olyan berende­zések — ezekhez bárki hozzá­járulhat —, amelyek automa­tikusan addig hívják a betáp­lált számot, amíg a másik fél nem jelentkezik. Ezzel is fog­lalják a vonalat, nem? — De igen, ezért a posta ezekre a készülékekre csak elvi működési engedélyt adott, s meg kell mondanom őszin­tén, bárhol is kérik, nem szí­vesen adjuk a hozzájárulá­sunkat a beszerelésükhöz. Ezek a berendezések ma nö­velik a gyakran amúgy is alig elviselhető zsúfoltságot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy, a mostaninál kedve­zőbb helyzetben ne helyesel­nénk az egyébként kényelmes és hasznos szerkezet elterje­dését. 9 Ma a telefonhasználatban az emberek között nincs esély­egyenlőség. Elképzelhető, hogy valamikor ezt a posta meg tudja teremteni? — Talán az ezredforduló utáni évekre... Ennek az egyik eszköze a nyilvános há­lózat bővítése. Erre már most, a VII. ötéves tervben nagy hangsúlyt helyeztünk. Elkép­zelésünk szerint Pest megyé­ben az úgynevezett tanyasias jellegű településekre is kivisz- szük a nyilvános telefonokat. Mindez azonban pénz kérdé­se. Jelenleg úgy látjuk, hogy a központok kapacitásának mintegy 2,5 százalékát köthet­jük le ilymódon, ami például Cegléden 100 nyilvános állo­mást jelent. 0 A dolgok logikájából az következik, hogy önök elsősor­ban a központokhoz közelebbi helyeket részesítsék előnyben, mért ezekhez a vonalak kiépí­tése olcsóbb. — A nyilvános telefonok helyét a tanácsok jelölik ki. Viszont a vonalépítés költsé­gének felét kell csak nekünk előteremtenünk abban az eset­ben, ha egy távolabbi telepü­lésrészre kérnek telepítést. A többit a tanács fedezi. Az ösz- szeg tulajdonképpen nem nagy, hiszen egy nyilvános ál­lomás átlagosan körülbelül 120 ezer forintba kerül. Ezen osz­tozunk. A költségeket azon­ban tovább szeretnénk csök­kenteni, például a mikrohul­lámú összeköttetés lehetőségé­nek megteremtésével. 0 Ez olcsóbb, mint a vona­las? — Ma még nem. de nem is sokkal drágább, mint a vonal­építés. A gond csupán az, hogy még nincs elegendő és meg­felelő ilyen berendezésünk. A hazai gyártás meg sem kez­dődött. tudomásom szerint csak a fejlesztés indult el, amelyből legfeljebb 1990-re lehet termék. Addig is kísér­leti jelleggel, a váci telefon- központba felszerelünk egy ilyet, összeköttetést teremtve Sződliget, a Luppa-sziget és Nagy-Hideg-hegy között. Be­vallom, nem nagy a bizal­munk ebben a technikában, mert az éterben már most nagy a zsúfoltság és szinte káosz van, s néha tapasztal­ható kalózkodás is. A mikro­hullámú összeköttetés ezen kí­vül olyan magas frekvencián jön létre, hogy a terjedést je­lentősen befolyásolják a lég­köri visszaverődési viszonyok is. E rendszernél fontos az úgynevezett rálátás, ennek hiányában passzív átjátszókat kellene telepíteni, de ez egy­előre a jövő zenéje... 0 Arról nem beszélve, hogy az éterben meglehetősen ne­héz lehet a titkosságot bizto­sítani ... — Pedig ez, mint szolgálta­tónak, kötelességünk. 0 Sokszor merül fel a gya­nú az emberben: vagy a technika fogyatékossága miatt, vagy a posta szakembereinek kíváncsisága miatt ez nem tel­jesül. — Nézze, nem állítom, hogy nem fordulhat elő ilyen, de hadd mondjam el, hogy azok, akik a postánál bármilyen módon a telefonhálózatba to­vábbított információhoz hoz­záférhetnek, titoktartási esküt tesznek. Ezt nagyon szigorúan vesszük. Más dolog az, hogy néha előfordul áthallás, ami ellpn úgy védekezünk, hogy gyakran vizsgáljuk a vonala­kat. Ezt egyébként nemzet­közi ajánlások is előírják. 0 A jövőben a vonalas rend­szernek csak a mikrohullámú telefon az egyetlen alternatí­vája? — Nem, van más lehetőség is. A mi szakmánkban a kor­szerű technika a gyakorlatban a meglevő eszközök és beren­dezések 3—5 éves cseréjét je­lenti. A mikrohullámú sokcsa­tornás rendszer egyébként ed- dig megbízhatóan működik. 0 Mi az akadálya újabbak vásárlásának? — Ezeket Nyugat-Európából hozzuk be. s elképzeléseinket gyakran akadályozzák a ke­reskedelemben tapasztalható diszkriminációs intézkedések. A hazai gyártásban — mint már említettem — olyan nagy a lemaradásunk, hogy a fel­zárkózást szinte reménytelen­nek tartom. Ezért a figyelmün­ket más technikai újdonsá­gokra is kitei-jesztettük. Kí­sérleti jelleggel a fővárosban egy szakaszon használunk op­tikai kábelt, amelyet egyébként az NDK-ban és Lengyelor­szágban is gyártanak. Ennek az a nagy előnye, hogy hat­van kilométerig erősítés nél­kül lehet használni. Egy vé­konyka üvegszálban legalább 960. legfeljebb 2700 beszélge­tést lehet egy időben továbbí­tani. A hálózat kiépítése ma még drága, és gondot okoz az optikai csatolás is, de szerin­tem ennek a rendszernek nagy jövője van. Egy másik lehe­tőség az úgynevezett koaxiális kábel használata, ám ezt már kétkilométerenként kell erő­síteni. De hadd folytassam to­vább, hiszen amiről eddig be­széltem, azok mind úgyneve­zett analóg rendszerek, ame­lyek jellemzője, hogy a beszé­det, beszédként továbbítjuk rajtuk. Ennél korszerűbb a digitális technika, amelynek nagy előnye a gyorsaság és a megbízhatóság. S még egy dolog: a már meglevő analóg kábelrendszerek is alkalma­sak a digitális berendezések használatára. 0 Üjabban nagy az Igény képek, írott szövegek továbbí­tására, legalábbis külföldön. Idehaza is van erre lehetőség? — A posta felkészült erre. legelőször a tavalyi Forma—1- futamon használhatták a kül­földi újságírók a berendezése­ket. Azóta több megrende­lőnknek is felszereltünk ha­sonlót. Legutóbb az Örkényi Béke Tsz kért ilyet, ők kül­földről műszaki rajzokat kap­nak majd ily módon. 0 Van arra remény, hogy a korszerű berendezések néhány évtizeden belül elterjednek idehaza? — Néhány évtizeden belül?! Inkább néhány éven belül! Ehhez a ‘költségvetés egyre több pénzt biztosít és a Világ­banktól is kap a posta köl­csönt, de számítunk a lakos­ság befektetésére is. Ügy lá­tom, hogy a legfontosabb fel­adatunk ezután a főközpontok elektronizálása lesz — mon­dotta befejezésül Siristye Mi­hály igazgatóhelyettes. Furucz Zoltán A nulladik lépés Iskolatanács Dunaharasztin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents