Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-07 / 158. szám
mr jüLitJs r; kedd wsr _ .vraie ^ Szájtátva Megvilágosodás Sámánok, varázslók, más csodatevők képesek ilyesmire, hogy egyik percről a másikra megvilágosodjék a kezükre adott alany agyában minden. Mert ez történt. A nevére sokat adó, hírét változatos módokén keltő, mélyítő cég vezetői egyik napról a másikra rájöttek, ez így nem mehet tovább. Amikor annyiféle a követelmény, amikor szigorodik a körülöttünk lévő világ, meg nem engedhető egy maroknyi embernek a kivételezettsége. A látszatállás, a valódi szép pénz, a nektek-bejárni-sem- kell elbánás. A maroknyi ember a cég vezetőinek szeme fénye, a labdarúgócsapat. Kapták is a névre címzett körlevelet csapattagok, tartalékok, edző, segítők, gyúró és ki tudja, még ki mindenki más, hiszeh egy ilyen csapat körül annyian tüsténkednek . . . A körlevélben a verdikt, nincsen semmiféle munkaidő- kedvezmény, a másféle előnyöknek is vége, elsejétől mindenki jelenjék még a munkakönyvében szereplő beosztásban és helyen! Azért pedig, hogy az érintettek érezzék az új idők szelét, ott állanak a papírlapon az érvek nehézlovasságának szakaszai is, a munkaidőalap fokozott kihasználásának szükségességéről, a népgazdaságban a jövedelmek csökkenéséről és ezért a vállalatok fokozott feladatairól . . . Lám, ami tegnap még nem jutott eszébe egyetlen főnöknek sem, az mára megvilágosodott bennük, itt. tenni kell, tovább ez nem mehet, hiszen tűrhetetlen, hogy a vállalat dolgozói tisztázás nélkül viseljék mások eltartásának terhét... Igaz, e tisztázásra már sor kerülhetett volna két, három, négy esztendeje is; a csapat azóta élvezte mindazt, amit most megvontak tőle. Megvilágosodni azonban jobb későn ha már idejében nem —mint soha. S ha varázsütésre, akkor varázsütésre . .. mert . . . mert a csapat, bár ezt várták tőle, nem jutott egy osztállyal feljebb. MOTTO Bizonyították a felkészültségüket Sikeres volt a gyakorlat Népgazdasági haszna is volt Tegnap értékelte a Pest Megyei Honvédelmi Bizottság azt a kétnapos polgári védelmi gyakorlatot, amelyre — miként annak idején tudósítottunk róla — az éves felkészülési tervnek megfelelően áprilisban Vácott és a környező településeken került sor. Az értékelést Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára ismertette a megyében dolgozó politikai és állami vezetők előtt, a fegyveres erők és testületek országos és megyei vezető beosztású tisztjeinek jelenlétében. Az értékelésből kiderült, hogy a gyakorlat résztvevői a feltételezett különleges körülmények között eredményesén gyakorolták a törzsvezetést, az ellátást, a mentést és a kánok helyreállítását. Hozzáértően, a kialakult helyzetnek megfelelő elhatározásra jutva oldották meg a feltételezetten támadást szenvedett épületek, térségek mentesítését, s a fertőzések felszámolását is. Mindeközben a jól megválasztott terep adta lehetőségeket kihasználva, az eredetileg szanálásra ítélt épületek lebontásával több millió forint értékű közhasznú munkát is végeztek. Tehát a gyakorlat népgazdasági hasznot is eredményezett. Külön elismeréssel szólott Krasznai Lajos a lakosságnak azon csoportjairól, amelyek áldozatkészen, fegyelmezetten, politikai érettségről tanúbizonyságot téve vették ki részüket az emberéletek és anyagi javak védésének, mentésének gyakorlásából. A honvédelmi bizottság értékelésének ismertetését követően a gyakorlat során irányító és végrehajtó szerepet betöltők közül sokan kaptak ki-, tüntetést és elismerést a fegyveres erők és testületek országos parancsnokaitól és a Pest Megyei Honvédelmi Bizottságtól. Különleges ipari célokra Szén lesz a szalmából Próbaüzem jövőre Szalmatermésének gazdaságos hasznosítására különleges, ipari célokra is alkalmas, kénmentes szenet előállító üzeA „kilencek” találkozója Pakson A hagyomány megmarad Az 1 dén Paks ^ ölt a házigazdája a kilenc város fiataljai IX. találkozójának. Annak a kilenc településnek a küldöttei és vezetői adtak randevút egymásnak az elmúlt hét végén, amelyek egy- időben, 1978 és 1979 fordulóján kaptak városi rangot, s nyomban megállapodtak abban, hogy kapcsolatban maradnak egymással, évente küldöttségekkel felkeresik egymást. kicserélik városépítő tapasztalataikat. A városok: Barcs, Berettyóújfalu, Celldö- mölk, Érd, Fehérgyarmat, Körmend, Lenti, Paks és Vásá- rosnamény azóta sorra megismerkedtek egymás múltjával és jelenével, eredményeivel és gondjaival. A múlt péntek délután kezdődött háromnapos esemény helyszínén a résztvevők szemléletes képet kaptak arról, mennyit jelent egy város életében a nagyipar jelenléte. A régi település — amely a 17— 18. században már viselt mezővárosi rangot — mellett felépült hatalmas modern lakótelepen laktak a delegációk, a sport- és ügyességi vetélkedők, valamint a kulturális programok szintén az új negyedben álló sportcentrum gondozott pályáin, illetve a látványnak is impozáns sportcsarnokban zajlottak. Az atomerőmű építéséről és működéséről pedig az elegáns munkásművelődési központban kaptak tájékoztatást. Hozzáfogtak a régi városrész megújításához is, amely láthatóan magán viseli az átépítés, a felújítás jegyéit. így például a találkozó szombat esti zenés-táncos rendezvényének helyet adó reprezentatív ifjúsági házat egy öreg szállodából alakították át, a régi, már nem üzemelő Duna-parti szárnyvasút . állomásépületéből pasúti múzeum lettA találkozók sorozata ugyanis ezzel nem ért véget. Éppen most, a kilencediken határoztak úgy a KlSZ-bizottsá- gok titkárai, hogy jövőre elölről kezdik a viszontlátogatáso- kat. S mit tesz a véletlen, a sorsolás úgy rendezte, hogy ismét Vásárosnamény lesz a vendéglátó, csakúgy, mint kilenc évvel ezelőtt. A „kilencek’,’. Pest megyei tagja,. Érd az 1996-os évszámot húzta, tehát az utolsó állomása lesz a találkozóknak az újabb sorozatban. K. E. met épít a Csákvári Állami Gazdaság. Svájci technológiával 98 százalékos vegytisztasá- gú elemi szenet fognak gyártani, amely a kohászatban és az üvegiparban is használható lesz. A próbaüzem a jövő év első negyedében kezdődik meg, s azt követően évente 15 ezer tonna szalmából hatezer tonna szenet állítanak elő, amelynek a nagyobbik részét a nyugat-európai országokba kívánják exportálni., Az üzem építése és felszerelése előreláthatóan 210 millió forintba kerül, s évi 100 millió forint termelési értékkel számolnak. Sok a közvetítő? Drága? Csökken a zöldségfogyasztás A zöldség- és gyümölcsforgalmazásról minden magyarnak van véleménye: sokan termelők, s szinte kivétel nélkül vásárlók vagyunk. Nézetünk pedig a munkamegosztásban elfoglalt helyünk szerint változik. A termelők az alacsony felvásárlási árakat, a szerény jövedelmezőségei kifogásolják, a kereskedők a forgalmazáson elérhető nyereséget keveslik,, a vásárlók viszont az értékesítési árakat tartják magasnak. A többféle érdekből fakadó helyzetet még kuszálja, hogy esetenként ugyanaz az ember másként vélekedik termelőként, másként fogyasztóként. Az viszont tény, hogy a zöldség és a gyümölcs állandóan a közérdeklődés homlokterében van, ezért gyakorta a vizsgálatok tárgya. Tavasszal a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége a termelés, az Ország- gyűlés kereskedelmi bizottsága a forgalmazás helyzetét vitatta meg. ingadozó igények Bármilyen szélsőséges is a zöldség- gyümölcstermelés, valamint a forgalmazás megkö- zelítese, azon általában nem vitatkoznak, hogy az ország természeti adottságai, a mező- gazdaság fejlettsége lehetővé teszi a maradéktalan ellátást, s ezen felül még exportra is jut. Itthon zöldségre, gyümölcsre, burgonyára 11,2 milliárd forintot költünk, az élelmiszerek és az élvezeti cikkek vásárlására fordított összeg 5.7 százalékát. Az összes fogyasztási cikkekből viszont csalt 2,1 százalékkal részesednek a kertészeti termékek. A kiadás mértékénél azonban jóval nagyobb a szerepük az ellátásban, hiszen mással nem helyettesíthetők, és naponta fogyasztandók. Jól tudjuk, hogy a zöldség és a gyümölcs a korszerű, egészséges táplálkozásnak fontos része, de a statisztika nem igazolja e táplálkozás-élettani felfogást. Az egy főre jutó zöldség- és gyümölcsfogyasztás ugyanis ingadozik, a legutóbbi időben pedig csökken. 1981-ben az átlagos zöldságfo- gyasztás 74 kilogramm volt személyenként, két év múlva 78, a múlt évben már csak 75 kilogramm. A gyümölcsfogyasztás az 1981. évi 67 kilogrammról 63-ra csökkent. Nemzetközi összehasonlításban sem vagyunk előkelő helyen, az európai országok rangsorának második felében foglalunk helyet. Az 1983. évi adatok szerint Bulgáriában 137, Franciaországban 115, Olaszországban 158, Lengyelországban 103, Szovjetunióban 101, Magyar- országon 78, kilogramm zöldséget fogyasztottak. Átlagos áremelkedés E statisztikát látva, hamarosan kimondhatjuk: kevés zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk, mert drága. Ezt a piacon szerzett tapasztalataink részben igazolják is, hiszen a primőrökért valóban borsos árat kell fizetnünk a tavaszi hónapokban. A valós helyzet azonban sokkal összetettebb és árnyaltabb, végül is a statisztika nem feltétlenül igazolja az elfogyasztott mennyiség és az ár között feltételezett összefüggést. A múlt évben például az előzőhöz képest a piacokon átlagosan 4,6 százalékkal, a boltokban 5.9 százalékkal adták drágábban a burgonyát, a zöldséget és a gyümölcsöt, a szövetkezeti szektorhoz tartozó Zöldért-boltokban viszont 8.7 százalékkal olcsóbban. Az átlagos árszint 5 százalékkal emelkedett, de a tervezettnél 2 százalékkal alacsonyabb volt. Más esztendők összehasonlító adataiból is hasonló következtetések vonhatók le: 1981— 1986. között csak egyetlen esetben — 1984-ben — volt magasabb a tervezettnél a fogyasztói árszínvonal. A Zöl- tíért-vállalatok boltjaiban viszont kivétel nélkül minden Csukódj, kiskapu! E‘ ■gyeden mondat valamely közleményből: a Ráckevei-Duna-ágbn kilencezer olyan objektum van, amit le kellene bontani. Már a fogalmazásban a lényeg: „kellene” és nem így „le kell bontani”! Vagy nem kértek rá építési engedélyt, vagy már a benyújtott kérelmet elutasították, a tulajdonos mégis próbálkozott —, lám, sikerrel. A hivatal háta mögött felépített bódék, stégek, sufnik, tákolmányok, a mindenki folyója: a Duna fölé épített fészerek, bungalók, amelyek közvetlenül szennyezik a vizet, nemcsak hogy megvannak, hanem évente tovább szaporodnak. Eközben valamennyi illetékes és az illetékes által megbízott bizottság ülésezik, vizsgálja minden tavasszal, majd nyáron, mi legyen az engedély nélküli, vagy tiltott építményekkel: bontsák le őket? vagy engedélyezzék ideiglenes fennmaradásukat, hogy az ideiglenesség mögé rejtőzve az enyészetig ott ékte- lenítsék háborítatlanul . féltett környezetünket? Vitatják, milyen szempontok a legmegfelelőbbek a már mégiscsak megépült alkotmányok fennhagyására. Valamiféle álhumanizmus táplálja az engedékenységet, hiszen a bizottságok és a hivatalok ne tudnák: ha egyik fegyelmezetlen menlevelet kap, a tilosban társa miért engedelmeskedjen a törvénynek? Az egyik kiskapu nyitja a másikat, és így történhetett meg, hogy csupán a Ráckevei-Duna-ágban immár kilencezren nevethetnek a markukba. Félniök sincs mitől, hiszen az idő bizonyította, semmiféle vizsgálat, bizottság bizottság hátán nem képes bírókra kelni velük. Nem is a fegyelmezetlenekről akarok most írni; a lakbért nem fizetőkről, az adóhátralékosokról, az engedély nélkül ezt vagy azt csinálókról, a szörnyszülöttek megépítőiről, a, szabályok - állandó megszegőiről, a csak maguk érdekét hajszoló önzőkről. Nem. Sokat írtam már róluk' és ha nem rettentette meg őket a hivatal dörgedelmes sürgető számos felszólítása, miért tántorodnának vissza a papírra vetett rosszallástól? Azt az egyetlen — lehet, hogy már születőben elvetélt — gondolatomat szeretném javaslólag előterjeszteni: ne alapítsunk unos-untalan bizottságokat, amelyeknek olyan megbízatásokat adunk, amiket előre megjósolhatjuk, hogy úgysem teljesíthetnek, s nem kecsegtetnek az eddigieknél kedvezőbb eredményekkel. Nem azért, mintha ezek a bizottságok nem lennének elég felkészültek vagy szándékukat ne vezetné nemes cél. Inkább azért, mert jobb sorsra érdemes emberek értekeznek, írják jelentéseiket, hogy olyasmit javasoljanak, amit évekkel korábban ők vagy mások mór megtettek, csak éppen erő nem volt a megvalósításra, a végrehajtásra ... Miért kellett legutóbb is „felmérni”, hány engedély nélküli építmény csúfítja Ráckevét és környékét? Változtathat-e a bizottság véleménye, indulata, újabb, javaslata azon, hogy lassan-las- san már eléri a tízezret a feltárt esetek száma? Csak olyan bizottságok alakuljanak és általuk olyan „vizsgálatok” készüljenek, amelyekről már előre ők maguk megállapíthatják, mi lehet a vége? Szanálás? Lebontás? Csak pénzbírság? Elérhetnék-e egyszer a lehetetlent? — se nevet, se rangot, se azt ne nézzék, szegény vagy gazdag fegyelmezetlenke- dett... Ezek nem mércék. Mérce csak egy lehet: járjon jól, aki a törvények szerint él, és zsákutcába vezessen azoknak az útja, akik kijátsszák törvényeinket, rendelkezéseinket. Kár költeni bizottságok üléseire, mert pénz az idő, amit felmérésre fordítanak, pénzt igényel munkájuk papírra vésése, pénzt az utazás, ki tudja hányszor, amíg felderítik, amit már mindenki ismer. A helyi tanácsok minden felmérés nélkül ismerik, hisz épp elég bosszúságot okoz a közösségnek — kik és hol szegik meg szabályainkat —, nékik kellene erkölcsi, anyagi támogatást adni ahhoz, hogy élhessenek jogaikkal. És ne legyen természetes, ha nem élnek ezzel a joggal. Ne nekik kelljen szégyenkezniük a rend fenntartása, megőrzése érdekében tett intézkedéseik miatt. Hiszen tagadhatatlan, szörnyű látvány egy lebontott épület, egy eldózerolt terep, rémséges. hallgatni a siránkozást: minden pénzünket e viskóba fektettük! Igaz, igaz —, sajnálatos. De mi indokolta, hogy ne járjanak engedély után, ne szerezzék be a szükséges papírokat? Mert ezek a papírok nem arra valók, hogy bosszantsák az állampolgárokat, hanem arra: biztosítsák az egészséges, a könyezetet építő és nem romboló építményeket, hogy a kis pénzből tákolt stégekre húzott bódékból a szenny ne fertőzzön másokat, ne döglessze halomra a halat, a víz egyéb értékeit... El kell oszlatni a tévhitet: nem azok a sajnálatra méltók, akik engedetlenek, hanem azok, akik miattuk nem fürödhetnek már a Dunában, akik meg sem közelíthetik a folyót az engedély nélküli viskóktól, csodapalotáktól, vagy megbetegednek a fertőzött víztől, területtől ... A Parlament legutóbbi ülésén sok szó esett törvényeink betartásáról... a napokban tárgyalja az MSZMP Pest Megyei Végrehajtó Bizottsága a megyei főügyész jelentését az ügyészség törvényességi felügyeleti munkájáról. Valamennyinek más-más a témája —. egy azonban közös bennük: szigorítani szükséges a fegyelmet, önmagunkért, azokért, akik úgy élik le életüket, hogy soha nem ütköznek össze a törvénnyel, míg akadnak — mint írtuk, sok ezrével — akik nem is életbe vágóan fontos ügyekben, szórakozásuk, önös céljaik kergetése közben hánynak fittyet mások kárára a jogra. i okán feszegetik mostanában e kérdést, kivált mióta az adózás új rendjének bevezetésére készülünk: egyazon nemzet egyazon polgárai egyforma elbírálás alá kerüljenek; ne úgy osztályozódjon a lakosság, hogy vannak, akik mindig pontosan teljesítik kötelességüket és vannak, akik jobban élnek, mert kibújnak alóluk. Álcázzák magukat szívre ható. szólamokkal, ellenőrizhetetlen kifogásokkal... Mindez nem lenne baj, ám tegyék, de ne akadjon olyan, aki felül nekik, aki menlevelet ad arra, amire jog szerint nem adhat. Ne bízzák saját kötelességük teljesítését alkalmi bizottságokra, mert akkor kezdődik minden elölről: üléseznek, javasolják az egyszerűt; hanem a paragrafusok értelmében hozzanak határozatot ... Mire? Amire már millió határozat van. S. A. s esztendőben jóval az átlag alatti áron adták e termékeket, ha nem is mindig első osztályú minőségben. Hamis az a közvéleménybein általánosan elterjedt nézet is, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék árnövekedése meghaladja a fogyasztási cikkekét. A statisztika szerint a kertészeti termékek fogyasztói árának növekedése összességében hasonló más fogyasztási cikkek árának emelkedéséhez. Az persze kétségtelen, hogy a fogyasztói árak emelkedése termelői és forgalmazói nézőpontból is indokolt. A. TQT kimutatása szerint a burgonyatermelés költsége 1979— 1985. között 65 százalékkal, a paradicsomé 73, a paprikáé 80 százalékkal emelkedett. Az is igaz, hogy a felvásárlási árak nem mindenkor követték a termelési költségek változásait, s emiatt romlott a termelők kedve, csökkent egyes zöldség- és gyümölcsfajok termőterülete. S mivel a kertészeti termékek szabadárasak, árukat a kereslet-kínálat egyensúlya szabályozza, a mennyiségi változásokkal éppen ellenkező irányban mozognak az árak. A többség tisztességes Ilyen esetekben sok bírálat éri a forgalmazókat, mondván, o mennyiségi hiányon ők gazdagodnak meg. Elhangzanak olyan szélsőséges megfogalmazások is, hogy a zöldség- kereskedőik csak Mercedesen járnak. Nem vitatva a zöldség- és gyümölcspiac kuszaságait, a kereskedők és a meggazdagodás fogalmának összetartozását mégis tagadnunk kell. Elismerve, hogy vannak ügyeskedő, gyorsan ás jogtalanul meggazdagodni kívánó kereskedők, a többség tisztességesen, munkáját megillető haszonnal kereskedik. Ez vonatkozik a magánkereskedőkre, az árujukat szabadpiacon értékesítő termelőikre is, akik az összes forgalomból már 45 százalékkal részesednek, tehát a zöldség- és gyümölcspiac nélkülük elképzelhetetlen. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem helyzetét pedig jól jelzi, hogy forgalmi részesedésük az 1981. évi 68 százalékról 55 százalékra esett vissza. Közben a forgalmazó vállalatok egész sora ment tönkre, néhány év alatt Komárom, Nőgrád, Pest, Hajdú- Bihar és Szolnok megyében számolták fel a Zöldérteket. Jobb piacfeliigyeletet Nem tagadható, hogy a szövetkezeti vállalatok gazdálkodásában is voltak kifogásolható módszerek, a felszámolások sora azonban a forgalmazás feszültségeire is figyelmeztet, A vállalatok árbevételével arányos nyereség mindössze 1—2 százalék, s ennek is nagyobb hányada a zöldségfor- galmazáshoz és -tároláshoz képest kiegészítő tevékenységekből származik. A szakmai köreikben megfogalmazott álláspontok szerint is korszerűsítendő a zöldség- és gyümölcskereskede- lem. Régóta hangoztatott, de változatlanul érvényes feladat a többszektorúság fenntartása, az állami éis a szövetkezeti kereskedelem piaci részesedésének növelése, a kiskereskedelemben az új üzemelési formák fejlesztése, valamint az áru útját rövidítő közvetlen termelői értékesítés támogatása. Ennek ármérsáklő hatása is van. A kereslet-kínálat egyensúlyának alakításában a jelenleginél nagyobb felelősséget kell vállalnia a piacfelügyeletnek is, hiszen esetenként elkerülhetetlenek a gyors és operatív beavatkozások. A tét ugyanis nem kisebb, mint 1 a korszerű táplálkozás egyik alapjául szolgáló zöldség- és gyümölcsfogyasztás csökkenésének megállítása, hosszabb időt tekintve pedig felzárkózásunk a tőlünk egészségesebben táplálkozó népeik fogyasztási szokásaihoz. V. Farkas József
