Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-06 / 157. szám

\ VÁLLALNI KELL T ermészetesnek tarthatjuk azt a felfokozott figyel­met, amellyel a közvélemény nyomon követte a part Központi Bizottsága egymás utáni két ülését, az ott hozott döntéseket. A személyi változások, majd a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának a nyilvánosságra kerülése egy önkritikai-kritikai folya­mat meghatározó elemeiként foghatók fel, elemekként, amik lehetővé teszik a felgyülemlett feszültségek foko­zatos — és keserves konfliktusoktól sem mentes —fel­számolását, olyan kedvező irányú fordulat előkészítését és végrehajtását, aminek szükségességét elsősorban an­nak hiányából érzékelhetjük a gazdaságban éppúgy, mint a társadalmi élet szinte minden területén. A vezető párttestület 1987. július 2-ai állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról — a terjedelmes dokumentumot lapunk szombati számában olvashattuk — a csodavárókat, a holnaptól minden másként, rendben lesz alapon gondolkodókat aligha elé­gíti ki. Azok kezébe azonban, akik a cselekvés hatá­rozottságát sürgették, hasznos iránytűt adott a Köz­ponti Bizottság. Hangsúlyozzuk, iránytűt, s nem rész­letekkel teli forgatókönyvet a mindennapi munkához, a helyi teendőkhöz. Erre az iránytűre égetően szükség volt! Csupán a szűkebb, a megyei tapasztalatok is azt mutatták, ren­geteg a bizonytalanság a termelőterületeken, a foglal­koztatásban, s szinte ennek logikus vetületeként, ne­hezedő gondok vétették észre magukat a társadalmi élet legkülönbözőbb terepein. Országos hírre szert tett ipari, mezőgazdasági üzemek jutottak szinte lehetetlen helyzetbe a támogatások és elvonások már áttekinthe­tetlenné kuszálódott rendszere hatására, erősen kétsé­gessé vált a főmunkaidőben kifejtett tevékenység er­kölcsi és anyagi megbecsülése, azaz a haladás iránya jelentősen eltért a párt XIII. kongresszusa határozatá­ban megjelöltektől. A szavakban ismétlődően sürgetett irányváltás nem kezdődött el a gyakorlatban sem a gazdaságban, sem a társadalmi intézményrendszer kor­szerűsítésében. A tettek késlekedése, a szavak, a szán­dékok hitelességét rontotta, a bizalmatlanság várako­zásban öltött testet egyre több helyen. S okfél® tanulsággal szolgált ez az időszak, s ezeknek a tanulságoknak egy részét a Központi Bizott­ság levonta, amikor állásfoglalásában kimondta, „késlekedtünk a megváltozott helyzethez való alkal­mazkodásban . A döntést követelő, de az elhatározásig el nem juttatott teendőkörök sokasodása azzal járt, hogy most a párttestületnek seregnyi kérdésben kellett állást foglalnia — a termelési szerkezet hosszú távú célokat szolgáló átalakításától az áru- és pénzviszonyok aktív szerepe szükségességének kimondásán át a dolgozók vagyonérdekeltsége megteremtéséig, az adóreformig —, s jóváhagynia egy olyan stabilizációs szakasz lépéseit', amely kemény próba elé állítja a társadalmat, annak minden tagját és intézményét. Nincsen manőverezési lehetőség! Ezt á stabilizációs szakaszt, minden fájdal­mával együtt vállalni kell, nélküle a reménye sem te­remtődik meg a kibontakozásnak. Félreérthetetlenül kimondja ezt a Központi Bizottság állásfoglalása, amikor rögzíti: „ebben a szakaszban vál­lalni kell az átalakítással együtt járó küzdelmeket, konfliktusokat és terheket.” Nem azért kell ezeket vál­lalni, mert valakik elhatározták, hanem mert egész egyszerűen nincsen más választási lehetőségünk sem a gazdaságban, sem a társadalmi élet bármely terüle­tén. Konfliktusoknak és terheknek eddig sem voltunk híján. Elég itt utalni arra, hogy a megye országosan első volt a csőd miatti vállalatfelszámolás elkezdésé­ben. hogy a megye mezőgazdasági szövetkezeteiben az idei első negyedévben 3350-nel kevesebben dolgoztak, mint a tavalyi hasonló időszakban, döntő mértékben, korántsem önszántukból távozva el. Jelzésként kell ér­tékelnünk a megyében a lakásépítés lendületének meg­torpanását, néhány körzetben a foglalkoztatási gondok felbukkanását. PEST MEGYEI VIIÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM Ára: 1,80 forint 1987. JÜLIUS 6., HÉTFŐ Megnyílt a zebegényi szabadiskola Művész tanárok tárlata Hivatalos látogatás Ma érkezik a spanyol király A Szőnyi István-emlékmú- zeum baráti köre és az em­lékmúzeum közös szervezésé­ben tegnap ünnepélyes kül­sőségek között megnyílt a zebegényi nyári képzőművé­szeti szabadiskola huszadik évfolyama. A program dél­után a szabadiskola volt és jelenlegi tanárai kiállításának megnyitásával kezdődött. Az eseményen jelen volt dr. Ola­jos Mihály, az MSZMP Vác Városi Bizottságának első tit­kára, a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság képviseletében Scheer Béla. Ott volt Prétyi Józsefné, a községi tanács el­nöke, valamint a megye kul­turális életének számos veze­tője és a szabadiskola mű­vész tanárai, hallgatói. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió népszerű bemondója, a Szőnyi baráti kör elnökségi tagja üdvözölte házigazdaként a megjelenteket, majd Szent- pál Mónika előadóművész sza­Kibővített ünnepi ülés A szövetkezetek napján Íme a San Franciscó-i világbajnokságon első díjat, a római seregszemlén kttlöndíjat nyert üvegszálas sárkány Az Országos Szövetkezeti Tanács a 65. nemzetközi szö­vetkezeti nap alkalmából ki­bővített ünnepi ülést tartott Pécsett. A városháza díszter­mében rendezett tanácskozá­son az OSZT tagjai mellett részt vettek a megyék szövet­kezeti koordinációs bizottsá­gainak soros elnökei is, vala­mint Baranya megye és Pécs vezetői. A helyi szervek ne­vében Dányi Pál, a megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte a három nagy szö­vetkezeti ágazat képviselőit. Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a TOT elnöke és áz OSZT soros elnöke emlékezett meg a nemzetközi szövetkezeti nap­ról. A kormány nevében Ka- polyi László ipari miniszter köszöntötte a magyar szövet­kezeteket. csolódik: 120 évvel ezelőtt ala­kult meg a vidék első fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­te, a Pécsi Consum Egylet. A Consum első üzleteit a Maj- 1yth téren — a mai Kossuth téren — nyitották meg, pon­tosan ott, ahol jelenleg a Kon- zum szövetkezeti áruház áll. Az évforduló megörökítésére az áruház falán most bronz emléktáblát avattak fel. A 65. nemzetközi szövetke­zeti nap programjában rangos kulturális események is sze­repeltek. Ez alkalommal ren­dezték meg a szövetkezeti néptáncosok VII. országos ta­lálkozóját, vasárnap pedig az I. országos szőttesvásárnak adott otthont a város. A Szentendrei nyár újabb látványosságot, hasznos idő­töltést ígért a hét végén. Meg­rendezték a hagyományos bú­csút a várdombon. Népmű­vészek, ikonfestők, citerások, több tucat népdalkör, ének- és mesemondók, zenekarok és táncosok várták a külföldi tu­ristákat és a hazai érdeklő­dőket — az első nap, a szom­bat mérsékelt sikere ellenére — bizakodva. Bízunk 'abba«, hogy az elkövetkező öt hét­végén többen, sokkal többen lesznek kíváncsiak a jótékony- sági céllal életre hívott bú­csúra; a bevételekből az el­hanyagolt Szent. András-temp- lomot szeretnék restaurálni. Az eseményről részletesen a 3. oldalon írunk. Vasárnap délelőtt a Dunán vált egy Illyés Gyula- és egy Rákos' Sändor-vßrset. Ezt kö­vetően dr. Végvári Lajos mű­vészettörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, a szabadiskola egyik alapítója emlékezett a kezdetekre s arra a célra, amelyet mindig szem előtt tartva tevékenykedtek az itt oktató tanárok: kedvet csi­nálni a képzőművészettel való foglalkozásra. Ezért nem kö­telezték el magukat egyetlen stílusirányzathoz sem, hagy­ták, hogy a meglévő lehetősé­gek közül minden hallgató szabadon válasszon. Szőnyi István tanításához igazodva vallják ma is, hogy a művé­szetet nem lehet föltalálni, csak folytatni. iyémeth Károlyinak, az El-1 kezik I. János Károly, Spa- nöki Tanács elnökének meg- nyolország királya, híváséra július 6-án, ma hiva- Az uralkodó életútját a 2, talos. látogatásra hazánkba ér- i oldalon ismertetjük. Egy műemlék érdekében A szentendrei várdombon A kiállítás megtekintése után a szabadiskola idei kur­zusát Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának titkára nyitotta meg. Erről részletesen az 5. oldalon számolunk be. L ehetőségeink szűkösnek látszó körét tágítanunk kell, s erre a bővítésre sok tekintetben elvi jóvá­hagyást kínál a gazdasági-társadalmi kibontako­zás programja. Ezeknek az elvi jóváhagyásoknak az alappontja az a megállapítás, hogy „a gazdasági reform- folyamat széles körű kibontakoztatására van szükség”. Azért alappont ez, mert gyakran lehetett hallani a ve­szedelmesen hibás véleményt, aminek hangoztatói sze­rint a gondok, a bajok eredendő oka a reform, a vál­toztatás. A gondok, a bajok gyökerei sokkal korábbiak és mélyebbre nyúlóak, mint a reform, s a baj éppen a félreform, a félig változtatás módszertanának, stílusá­nak eluralkodása volt, ha már múlt időbe tehetjük, de ebben korántsem lehetünk biztosak ... Kétségeinknek azért kell hangot adnunk, mert sok­felé tapasztalhattuk, elvben mindenki egyetért a terve­zett — és most már, a Központi Bizottság állásfoglalá­sa után véglegesíthető — változtatásokkal, ám abban a pillatban, amikor az konkrét formát ölt, helyi, cso­port- és egyéni érdekeket érint, szinte automatikusan működni kezdenek az elhárító, a kibúvást kereső ref­lexek, megfogalmazódnak a szabály alóli kivétel igé­nyei. Testületeknek és személyeknek, helyben és az irányítás legkülönbözőbb köreiben vállalniuk kell azo­kat a konfliktusokat, amelyek e rossz, de nagy hagyo­mányú reflexek legyűrésével járnak, mert most nem egy vagy néhány intézkedés végrehajtása a tét, hanem a kibontakozás lehetőségének a megteremtése, azaz a magyar társadalom és gazdaság holnapja, holnapután- ja. K ezdhettük volna mindazt, aminek most neki kell látnunk, kedvezőbb körülmények között is, ha ko­rábban belátjuk magunktól azt, amit most a té­nyek beláttattak velünk. Az elszalasztott lehetőségeken, az elvesztegetett időn most már kár siránkozni, de okulni, tanulni belőle mindenképpen és mindenkinek szükséges. A társadalmi-gazdasági változtatások olyan horderejűek és mértékűek, hogy azokat a társadalom egészének kell vállalnia, terhekben, cselekedetekben és természe csen majdani eredményeiben együttesen, el nem különíthetően. v ___-_______________________________J F ürdőzők, evezősök a tilosban A kánikula után ezen a hétvégén is sok tízezer ember keresett fel­üdülést a folyók és, a tavak vizében. Vasárnap reggel derült, tiszta időre ébredtünk. Ragyogóan sütött a nap reggel kilenc órakor, amikor a Dunai Vízirendészeti Kapitányság munkatársai: Pa­latínus István hadnagy és Csabay Balázs törzsőrmester motorcsó­nakkal ellenőrzésre indultak. Elkísértük őket. Budapesttől Makádig és vissza, hogy feljegyezzük és lefényképezzük: mennyire ügyelnek vagy nem ügyelnek biztonságukra a csónakázók és a fürdőzők. Az ünnepi megemlékezést követő munkaülésen — Zsar- nóczai Sándor egyetemi tanár, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatója előterjesztése alap­ján — megvitatta az országos tanács A szövetkezeti gazdál­kodás és a gazdasági-társadal­mi környezet összefüggései cí­mű tanulmányt. A tanács ez­után tájékoztatást hallgatott meg a Baranya megyei szövet­kezetek koordinációs bizottsá­gának munkájáról. A pécsi szövetkezeti ünnep­séghez érdekes évforduló kap­Induláskor Palatínus Ist­ván arról beszélt, hogy idén magas a Duna vízállása, ami a kisebb vízi járműveken közlekedők számára fokozot­tan veszélyes. Az erős sodrás. a sok hordalék miatt- a gya­korlatlan evezősök könnyeb­ben borulnak, jutnak bajba. Ugyanakkor a kánikula is hirtelen, szinte átmenet nél­kül köszöntött ránk, és úgy tűnik, a csónakázás hívei kö­zül senki sem akart késleked­ni, sajnálták volna kihagyni a kedvező lehetőséget. Ennek tulajdonitható, hogy sok olyan csónak ■ is vízre szállt, melynek a műszaki állapota nem.meg­felelő, s ennek veszélyeit nem is kell bizonygatni. Mindezek a körülmények szerepet játszanak abban, hogy idén eddig már nyolc (Folytatás a 3. oldalon.) Ez a kisfiú még nem tud úszni, de a szülei rá mégsem adlak Vízi úttörők önmentést gyakoroltak szabálytalanul, felügye- mentőövet. let nélkül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents