Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

Két hetet késnek az aratók A rajtot várja a kombájnsereg I í Balázs Béla nagyon megharagudott a nyárra, mert Péter-Pálkor nem lelte örömét a búzamezőkben. Büty­kös ujjaival hiába nyomorgatta a fakósárga kalászo­kat, nem csurrant belőlük barna erecske. A búza még élni akar. Nem szakadt meg töve. ahogy a mondás jár­ja, de hogyan is szakadhatott volna, az éretlen szemek kérik még a föld táplálékát. Csoda az is, hogy néhol a fagykínozta vetésekből szélringatta kalásztenger sar­jadt. Rózsi néni hiiiizlete Közelebbről rögtön feltűnik, hogy néhány helyen alaposan megritkultak a növények, kö­zöttük a páréj tenyészik gaz­dagon. Hogy milyen problé­mákat ígér a gyomos gabona, azt az tudja csak, aki életében egyszer már belevágta kaszá­ját vagy nekieresztette gépét az ilyen tarkál-ló táblába. Va­karják is fejüket az Arany János Termelőszövetkezet nö­vénytermesztői, abban bíznak csak, hogy a kitűnően felké­szített, „csatasorba” állított gépekkel, s a kipróbált aratói gárdával különösebb fenn­akadás nélkül rendben, idő­ben végeznek a nehéznek ígér­kező betakarítással. Ebben a gazdaságban hat kombájn várja, hogy beleha­raphasson az 1500 hektárt ki­tevő kalászosba, s rövidesen vágniuk kell a káposztarepcét, az olajlent is, e két növény együttesen több mint 260 hek­tárral toldja meg a feladato­kat. Gyér kelés — Mikor indulhatnak a gé­pek? — kérdeztük Gulyás La­jos növénytermesztési főága- zatvezetőt. — Két héttel később a szo­kásosnál, vagyis július 15-e körül foghatunk a búzához. Becsléseink szerint innen 3,3— 3,5 tonna szemre számítha­tunk a gyér kelés miatt. A nagyobb mérvű gyömosodás- nak is a ritkulás az oka, de sajnos az esőzések, s a szél miatt a helikopteres gyomir­tás hatásfoka nem volt kielé­gítő. A rozs a maga 1.8 ton­nájával ugyancsak szűköseb­ben adja a termést, itt is a hiányos tőállomány a jellem­ző. Az átlagosnál jobban fizet viszont a tavaszi árpa, 2,6— 2,8 tonnát, ezzel a növény­nyel pótoltuk a télen kipusz­tult őszi kalászosokat. A ká­posztarepcével sem lehet so­kat dicsekedni, innen 1,5 ton­na hozamra számítunk, a né­hol 1,3—1,4 tonna átlaghoza­Ezen a télen háromszor Is megfordultam az Ipoly völgyé­ben. Kemencén, az idő­sek hetes klubjában — így nevezzük újabban az öregek napközi otthonát, igen helye­sen —, hogy TIT-előadásban bemutassam „88 nap Brazíliá­ban” háromrészes diaképes beszámolómat. Elkísért, segí­tett a vetítőgépet cipelni egy idősebb, a nyolcvanadik élet­éve felé közeledő férfi. Vala­mi kis rándulás volt éppen az ujjamban. Elkérte a kezemet, egypár ügyes mozdulat, nyo­más — és megszűnt a fájda­lom. Bámulva néztem rá: — Hát maga meg, bátyám, ehhez honnan ért? — Csontkovács volnék ... A legközelebb ha jön, elmesé­lek mindent. Mert sok min­dent raktam én sok minden­kinek helyre. Nos, mi tagadás, a buszmeg­állóban rögtönzött rövid elbe­szélése ugyancsak kíváncsivá tett. Legközelebb alig vártam előadásom végét: be vele a gondnoki irodába, ahol kérdé­seimmel megtűzdelve, epiku­sán ömlött belőle az önélet­rajz. Megpróbálom regényes elbeszélését, amennyire lehet, híven követni. mot ígérő olajlentermés sem mondható valami ragyogó eredménynek, igaz, azokon a táblákon, ahol időben el tud­tuk vetni, ennek majdnem a másfélszerese is megtermett. Helyben eladják — Hány napot szánnak az aratásra? — Mondanom sem kell, eb­be az időjárásnak, alkatrész- ellátásnak is lesz beleszólása. Napi 10 óra munkaidőben gé­penként 72 hektár teljesít­ményt ütemeztünk be, ez azt jelenti, hogy 29 nap alatt sze­retnénk pontot tenni a beta­karításra. Az aratáshoz kap­csolódó feladatokra is kellően felkészültünk, a szemek szárí­tását idehaza, illetve a körül­ményektől függően más gaz­daságban végeztetjük, s már a vágással párhuzamosan meg­kezdjük a szalma bálázását, s értékesítését a vásártér körüli földeken. Számolnunk kell azzal, hogy egymásra futnak a feladatok, a szabaddá vált te­rületeken azonmód neki kell látni a tarlóhántásnak, szán­tásnak, hogy behozhassuk ezt a viszonylag nagy lemaradást. A CÁT nagykőrösi kerületé­ben a minap tartották a gép­szemlét, természetesen az aratás jegyében. Ám a kom- bájnosok az 5 géppel előbb még a borsó vágásában segéd­keznek a nyársapáti Haladás Tsz-ben. A búza még várhat sorára, a hónap második fe­léig. A 410 hektár körüli te­SZOMBATON A nagyteremben: Biztos halál. Színes, szinkronizált ja­pán kalandfilm. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Aladdin és a csoöalámpa. Színes, szinkronizált japán rajz-me- sefilm, fél 4-kor. Szexmisszió. Színes, szinkronizált lengyel sci-fi, fél 6-kor. — Gáspár István a nevem és a nyolcadik X felé törek­szem, merthogy 1908. novem­ber 12-én születtem Bernece- barátin, ahol most is élek, csakhogy itt vagyak hetes nap­közis Kemencén. — Vagyis benn is lakik a klubban... — Igen, télen hetente egy­szer megyek haza, mert a ház­ra csak a két macskám vi­gyáz, azok vannak, azokat lá­tom el. — Mást nem? — Más nincs. Legény va­gyak a mai napig. Lett volna lány kilencvenkilenc, de tar­tósra egy se kellett, ha jöttek csak úgy is. Nos, ez kemény bírálat, gon­dolom, de nem szólok, kérdek mást. — Hogy mi voltam? Susz- terséget tanultam a hat buta meg a három ostoba után, ahogy mi mondjuk. Szóval, amikor kijártam a hat elemit, rületen 5 tonna körül ígérnek a kalászok, igaz, ebből nem sül ropogós cipó, jövő évi ke­nyerünkhöz szolgál vetőmag­ként. Boldizsár Endre igazgatóhe­lyettes szavaiból úgy veszem ki, az aratás náluk csak egy kicsiny része a nagy nyári feladatcsokornak. Jelenleg a lucerna, réti széna betakarítá­sán fáradoznak jó ütemben, s 150 hajdú-bihari diák segéd­kezik a meggyszüretben, a hibrid kukorica címerezésé- ben, s a 80 hektár erős fagy­kárt szenvedett szőlőskert tő­kéinek kialakításában. Marsi Gusztávval, a Mészá­ros János Tsz növénytermesz­tési főágazatvezetőjével jófor­mán csak ebédszünetben lehet a központban találkozni, örök­mozgó járművével a dűlőket járja. — Az imént „térképeztük” fel a borsót, úgy a felénél tar­tunk. Időnként kénytelenek vagyunk egy vagy fél napra megállni, a gyár alig győzi fogadni, feldolgozni a tömén­telen szemet. Jó a hozam, 4.5 tonna körül alakult eddig, de lesznek ennél még kiadósabb táblák is. NyársapátrcI felvidékre — Aratás? Több mint 1600 hektár várja a 8 útra kész kombájnt. A repcével kezd­jük úgy 5-e, 10-e között, majd jönnek sorra a kalászosok. Az ősziek nálunk is gyengén bok- rosodtak, a tavaszi árpa ki­vételével, innen 3,8—4. a rozs­ról 1,8, a búzáról pedig 3,8— 4 tonna körül számítunk. Idén is mi aratjuk a nyársapáti táblákat, s mire ott végzünk, a felvidéken is kasza alá érik a gabona, Diósjenőre várják a körösi aratókat. My. J. A kertmoziban: Kicsorbult tőr. Amerikai krimi, 9 óra­kor. b VASÁRNAP A nagyteremben: Biztos ha­lál. Előadás 4, 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Aladdin és a csodalámpa, fél 4-kor. Szexmisszió, fél 6-kor. A kertmoziban: Kicsorbult tőr, 9 órakor. meg a három ismétlőt. Leg­inkább földműves voltam én. Jártunk részes harmadosnak kaszálni Gróf Lajoshoz, aztán tizenkét háztól huszonnégyen 10—12 szekérrel is hazahoz­tunk. Ügy kezdődött — folytatta —, hogy hazafelé tartottunk a szénával, amikor Gyarmat meg Losonc felől feketedettaz ég, jött a nagy vihar. Apám szólt, nosza ugorjak fűzágakat törni, hogy azzal védjük a szekeret. Én annyira igyekez­tem, hogy ugrás után látom, kifordult a bokám, de telje­sen. A bal lábujjaim hátra­néznek, a jobb meg előre. Szólt apám, hogy helyre teszi mert értett hozzá, mester volt benne. Gondoltam, amit apám tud, tudni kell azt nekem is. Előrerántottam a kifordult bokát, roppant az egy csuda nagyot, de már helyre is ment. Huszonnyolcban volt ez, K ereskedelmi tapasztala­taimat — vásárlásaimon kívül — nagynéném vegyes­kereskedésében szereztem. Ró­zsi néni egy nagyvárosban tartott fenn régimódi üzletet, ahal — nyaralásunk alkalmá­val — többször a pult mögé álltam. Megfigyelhettem a ko­rosodó asszony kereskedői munkáját, akkoriban azonban túl nagy gondot nem fordítot­tam az egészre. Tudom, persze hogy tudom, húsz-egynéhány évvel ezelőtti dolgokról ma nem szokás el­mélkedni, azóta volt új gazda­sági mechanizmus, volt olaj­válság, aztán lett begyűrűzés, megakadt a reform, s végül új szelek is fújdogáltak, amik visszahozták az efféle bolto­kat. Rózsi néni boltjában szinte mindent lehetett kapni. Deká­ra kristálycukrot, Lisztet, da­rabra üres, tölteni való ciga­rettahüvelyt, félbe vágva diny- nyét, s még sorolhatnám azo­kat az apróságokat, amit ak­kor tudatlan gyerekként én még nem a rugalmasság jele­ként értékeltem. Ilyesféle tapasztalatom alapján mindig megütközés­sel hallgatom, hogy a kis bolt ráfizetéses. „Mindet meg kel­lene szüntetni, néhány nagyot létrehozni” — hallottam a mi­nap a szépnevű cég egyik ve­zetőjének véleményét — „mindegyik csak a bajt, meg csak a veszteséget termeli”. Egy nagyobb üzletben meg már nevén is nevezik a gye­reket: az a baj, hogy nem árulhatnak pálinkát, sört, bort. Vagyis, ahol nincs alkohol, ott eleve veszteséges a bolt... Nos, Rózsi néni teljesen egyedül dolgozott, egész napi nyitva tartással, s egyfajta li­teres bor kivételével még al­koholt sem tartott. Maga in­tézett mindent, tárgyalt a szállítókkal, kiszolgált, rábe­szélt, alkudott — a vevőkkel! —, s olykor még hitelt is adott. Dinnyeszezonban, ami­kor gyerekek jöttek választa­ni, azt kérdezte, mennyi a pénzük, s annak ismeretében ajánlott nekik az édes belű gyümölcsből és ha úgy adó­dott, nem volt rest kettévágni az ízletes csemegét. Hogy rá­fizetéses lett volna, azt soha sem mondta, sőt, még csak nem is panaszkodott. Tudod, fiam, én szeretem ezt csinál­ni — mondta egyszer. Arról fogalmam sincs, má­sok szeretik-e csinálni. Egyes üzletekben, egyes eladókról nagyon jó véleményem van, különösen úgy, hogy némely helyről még a fizetéseket is tudom. Három-négyezer fo­rintért osztott műszakban dol­gozni, vagyis kora reggeltől este hatig-hétig távol lenni a családtól, bizony valóban elis­merésre méltó munka, külö­nösen úgy, hogy közben a fő­nökség a tervet feszítené, s örökösen méltatlankodik a rá­fizetés miatt. Valami fogalmam arról is van. miért szalad olykor az ember Kecskemétre, Ceglédre miért jár boltokat Pesten Legutóbb a rendszámtáblámat kellett volna műszaki vizsga előtt lefesteni. Fehér, fekete festék? ötkilósban van. Szür­kében, pirosban esetleg van fújós is, vegyek azt. Csoda-e, húszéves koromban. Ekkor jöttem rá a nyitjára. Jött apám, de későn, már kész, mondtam neki. Apám örült, hogy követem a tudományát! Egyre többet gyakoroltam, egyre jobban belejöttem, mert egyre ment a híre. A falum­ban már engem hívtak még a szomszéd falukba is, de még a határőrparancsnok feleségén is én segítettem. — Egyszer ugyancsak hív­nak Lévára. A Révay gróf­kisasszonyt kifordult bokájá­val már végighurcolták a vi­lágon, de hiába. 1932-ben volt ez, kaptam az őrsparancsnok­tól útlevelet. Nem kíméltem a grófkisasszonyt se, egyet sikkantott, és már rendben is volt, amit más nem tudott... Felruháztak, egy hétig ott tar­tottak és a végén kétezer ko­ronát is adtak, nagy pénz volt az! Fazekas Mátyás (Folytatjuk.) ha máshol járok, akkor azt is megveszem, amit — talán itt­hon is megvehetnék? Az élelmiszerboltokkal sincs ez másként. Hallom, azon a — „legjobb” — módszeren kí­vül, hogy a kisebbeket be kel­lene zárni, másik is van. Nap közben be kell zárni, így ha­tékonyabb a munka, szól az elmélet. Szerintem most Rózsi néni megfordul a sírjában, ö — mint már említettem — egész nap nyitva tartott, s ha volt boltosfilozófiája, akkor az va­lahogy úgy szólt, egy vevő is vevő. Ha egy nem mehet be, akkor az elszokhat, máshová megy, elmegy vele a nyereség is. Ezt akkor mondta, mikor meghallotta, hogy egy vásár­lónak nem adtam 25 deka kristálycukrot. Már hogyne lenne — csattant fel előbújva a raktárból —, azonnal mé­rem. Kérem, tessék próbát tenni: $zétmér:k-e a kétkilós lisztet a boltban? Egyébirént az elmélet pró­bája a gyakorlat. Persze csak csínján a szavakkal, mert vannak még olyanok, akik a brosúrához akarják alakítani az életet, s nem megfordítva. Itt van ez a délidőben bezáró bolt. Csökkentett létszámmal dolgozva, de korábbi eredmé­nyeihez képest máris csökkent a bevétel. Az egyik elmélet — nyil­vánvalóan — azt mondja, vissza kell állítani a régebbi módszert, nyitva tartást, na­gyobb lesz az eredmény. A másik — félve írom le, mert a mai filozófiára inkább ez van hatással — meg azt mond­ja, még tovább kell szűkíteni a nyitva tartást, le kell épí­teni a létszámot. H ogy el ne felejtsem, Rózsi néninél öröm volt vásá­rolni. Sok mindenkit ismert, érdeklődött egészségükről, s egyszer valóban bezárt dél­után is. Egyik törzsvevője halt meg, s kiment a temetésére. Tudod, épp olyan emberek ők is, mint én — magyarázta —, csak ők vesznek, én meg el­adok. De együtt kell sírnunk, ha együtt örülünk. Igaz, Rózsi néni rtiindebben érdekelve is volt... Tíz sportágban tervezték, de végül kilencben rendezték meg Százhalombattán — a kedvezőtlen időjárás miatt — mintegy hatszáz résztvevővel a Pest megyei oktatásügyi dolgozók 23. sportnapját, ame­lyen a hagyományok szerint a hozzátartozók is elindulhat­tak. A nagykőrösi körzetiek hét sportágban szándékoztak elindulni. A Tiszakécskéről kapott bérautóbusz azonban lassan haladt és ezért a körösiek at­létikában, a családi futásban nem tudtak indulni. Asztali- teniszben az egyik legjobb lábsérülést szenvedett az elő­ző napon és más problémák is közbejöttek, tekében pedig a kocsériak itthon maradtak, így négy sportágban indultak a körzetünkbeliek. A legnagyobb sikere a 13 csapatos kispályás labdarúgó­viadalnak volt. Salakos, füves és földes pályán 2X10 perces mérkőzéseket vívtak a részt­vevők. Az erős mezőnyben jó hangulatban és jól játszottak a nagykőrösiek: Szabó Imre kapus — Szabó Tamás, Hor­váth Ferenc, Németh Ambrus, Szentgróti Antal, Orbán Ist­ván és Suba Lajos mezőnyjá­tékosok. A selejtezőben két­szer győztek, a középdöntőben 1—1 győzelmük és döntetlen­jük volt, majd a döntőben a gödöllőiek elleni 2-1-es győze­lem után az első helyen vé­geztek. A kisebb játéktér miatt egyszerre legfeljebb négy mezőnyjátékos és egy kapus lehetett a pályán. Női kosárlabdában tíz csa­pat indult. Az NB Il-es játé­kosok nem szerepelhettek, ami csak a körösieket sújtot­ta. A 2X15 perces találko­zókon ennek ellenére három­szor győztek, majd egyetlen, hárompontos vereség után vé­gül a második helyen végez­tek a következő dolgozókkal: dr. Fülöp Tiborné, Horváthné Hanny Judit, Takács Judit, Marosfi Zsuzsanna, Csányi Ildikó, Pászti Agnes, Szabóné Irházi Zsuzsanna és Zombori Katalin. Női kézilabdában is jó volt Lelőni azért nem kell Reliefet a temetőkre! A minapi tanácsülés rende­letet alkotott a temetőkről és a temetkezési tevéitenységről. Magát a rendeletet majd ké­sőbb ismertetjük, ugyanis a jogi szabályozás szerint azt még a Pest Megyei Tanács is felülvizsgálja. Most tehát csak a hozzászólásokból, vélemé­nyekből idézünk. Csípő Balázsné szóvá tette, hogy jó lenne, ha a temetések alkalmával a sírásók nem a jelenlegi elkopott, kétes tisz­taságú ruhában, hanem egy­séges. tiszta, s a helyhez méltó egyenruhában végeznék köte­lességüket. A temető rendjé­vel- kapcsolatos a vadak kár­tétele is. Az őzekről van szó, s azok is a református teme­tőben okoznak nagy károkat. Bizonyára jó néhány olvasónk tapasztalta mar, hogy frissen kivitt koszorú, virág egy-két napig virágzik csak, ugyanis a vadak tönkreteszik ezeket. Most a temető fenntartója, a református egyház már el­kezdte a temető bekerítését, de félő, hogy a vadak még ez­után is károkat fognak okoz­ni. Szóba került az is, kell-e fizteni külön a síremlék fel­állításáért. A hozzászóló sze­rint ugyanis az volt a gyakor­lat, hogy a sírhely megváltá­sa után a síremlék felállítá­sakor újabb pénzt, s egyházi adót is fizettettek a felállító- val. Ez a következőkben nem szükséges. Dr. Benedek Péterné az ügy­rendi bizottság véleményét mondta el. A szándékos kár­okozással — a síremlékek rongálásával — kapcsolatban elmondta, az általános jogi szabályozás szerint ezért az felel, aki a kárt okozza. Amennyiben ehhez hozzájárul a temetőfenntartó mulasztása, akkor részleges felelősség ne­ki is megállapítható, egyéb­ként nem. Grónai István tanácstag azt kérte, ne lőjék le az őzeket, ő ugyanis szereti e kedves ál­latokat. Erre is megnyugtató válasz érkezett, hiszen a te­mető belterület, ahol nem is szabad lövöldözni. B. O. a színvonal. A körösiek kilene csapat között szoros mérkőzé­seket vívtak és végül ötödi­kek lettek. Horváthné volt a legeredményesebb, de Fajka kapus is dicséretet érdemel. Az ellenfelek fiatalabbak, fris­sebbek voltak. A légpuskás lövészetben na­gyon sokan indultak. A kör­zetünket képviselő nyársapá­ti Fodor család remekelt. Fér­fi csapatversenyben: 2. nagy­kőrösi körzet (Fodor Ferenc, ifj. Fodor Ferenc és ifj. Mes­ter Szabó József). Női csapat­ban: 1. nagykőrösi körzet (Fodor Ferencné és Fodor Zsuzsanna). A 14 versenyszámból kettő­ben körzetünkbeliek szerezték meg a megyei elsőséget. A két második helyezésért is kü­lön dicséret jár. SZOMBATON Kézilabda. Kinizsi-sportte­lep, 17 óra: Nagykőrösi Kon­zervgyár Kinizsi—Tököl KSK, megyei férfi Magyar Népköz- társasági Kupa-mérkőzés. Sportlövészet. Kecskemét: Aranyhomok Kupa-viadal. Triatlon. Sopron: III. sop­roni Expressz triatlonverseny. VASÄRNAP Sportlövészet. Kecskemét: országos meghívásos Arany­homok Kupa-viadal. ___________ S. Z. K arbantartás a benzinkútnál Az Áfőrtől kapott tájékoz­tatás szerint július 20-tól 23-ig tartálytisztítást és egyéb kar­bantartó munkálatokat végez­nek a nagykőrösi töltőállomá­son. Ez idő alatt minden ás­ványolajtermék árusítása szü­netel. Mivel a ceglédi Áfor-kút re­konstrukciója akkor még tart, az üzemanyag-utánpótlásra legközelebb csak Kecskeméten lesz lehetőség. Az Áfor dol­gozói ezúton is kérik a lakos­ság türelmét, megértését. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlapi A bernecei csontkovács I. Nem kíméltem a grófkisasszonyt A hétvége moziműsora Ballai Ottó Oktatásügyiek sportnapja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents