Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-31 / 179. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1987. JÚLIUS 31., PÉNTEK Hadrendben a kombájnok Hajráznak a pilisi határban Morvái János a Claas dominátorral szinte Halja a búzát Hogyan rontsuk el életünket? Bútor a porban, család az utcán Fogócskát játszunk a nap­pal. Kis Polski Fiatunkkal meglehetősen gyorsan hala­dunk a pilisi; Aranykalász Tsz gabonatáblái között kiépített, jó minőségű üzemi úton. Az égen hol elbújik a nap a fel­hők mögé, hol előbukkan. Mintha fogócskát játszanánk vele... Már messziről feltűntek a kombájnok, amelyek csatár­láncban követik egymást, s jó tempóban haladnak a búza­tengerben. A B 3-as táblában tartózkodunk, itt aratnak most a pilisi kombájnosok. Előzőleg — mielőtt aratás­nézőbe indultunk volna — Puskás Imre, az Aranykalász Tsz elnöke az irodában tájé­koztatott arról, hogy eddig jó ütemben haladnak a nagy nyári kampánymunkával. Ha az időjárás nem szól köz­be, márpedig erre jó esély van, akkor a hét végén rövid pihenőre vonulhatnak a masi­nák. Természetesen hosszú henyélésről szó sem lehet, hi­szen következik a karbantar­tás, az adapterek átszerelé­se... A dűlőút felé közeledik a Cla s dominátorral Morvái Janos kombájnos, aki immá­ron a 17. nyarat tölti Pilisen a kombájn nyergében. Egészen közelünkbe engedjük a gé­pet, aztán kattan a fény­képezőgép. Mi pedig fellépünk a kombájnos mellé, aki kész­ségesen magyarázza, hogy az aratásnál nincs szebb munka a világon. Igaz, hogy fárasz- tóak mostanában a napok szá­mukra, de megéri, mert ilyen­kor jóval több pénz kerül a borítékjukba. Morvái János özvegy em­ber, így a boltban szokta meg­vásárolni a reggelijét. Ma máj­krémet evett két óriás kifli­vel.- Ez nem valami kiadós — vetjük közbe, de ő mindjárt kontráz: — Elég. Különben sem akarok elhízni. — Az ebé­det a Gól étteremből kapjuk mindennap, kiadósak az ada­gok, az íze ellen sincs semmi kifogásunk... — Este lehörpinthet-e a kombájnos egy jó hideg üveg | sört? — Ha záróra előtt beérek a falu egyik vendéglátó egységé­be. akkor igen. Az idén azon­ban nincs szerencsém, mert a ; legtöbbször már zárt ajtók fogadnak hazafelé menet. Bi­zony fél 10-kor végzünk csak a. karbantartással, aztán igye­kezni kell haza ~egtisztálkod- ni, jót aludni, mert másnap is korán csörög a vekker, A tábla másik végében egy E 516 os NDK típusú és egy Claas dominátor üríti a búza­szemeket az IFA tehergépkocsi platójára. Peresa Miklós, az Aranykalász Tsz műszaki fő- ágazatvezetője, mint egy kar­mester, úgy lesi a kombájnok, • tehergépkocsik mozgását. l — Július 15-én fogtunk hoz- ' zá az aratáshoz. Ezerötszáz- hetvenegy nektár búzát kell I» betakarítanunk, most augusz- : tus első napjaira áthúzódott a I munka, mert a szokásosnál ké­sőbb indultak el a kombájnok az ismert okok miatt. — Hány géppel aratnak? — Négy 106-os Claas domi­nátor és három E 516-os NDK kombájn vágja a gabonát. Ed­dig az időjárás kedvezett ne­künk. összességében csupán egynapi kényszerszünet volt az elmúlt két hétben. Még 80 hektár rozsot és 210 hektár olajlent kell betakarítanunk a búza után. — Mit mutatnak az átlag­termések? — MV 9-es és 12-es, vala­mint Baranjka fajta búzát termesztettünk. Az utóbbi 42 és 62 mázsa között válta­kozott, az előbbieknél még na­gyobb volt a szóródás. Ügy néz ki, hogy közelítünk az 5 tonnás összátlag felé, s ez — úgy vélem — nem rossz eredmény. — Milyen az alkatrészel­látás? — Igazán nincs okunk az idén a panaszra. Gondot csu­pán az jelent, hogy a magyar ékszíjak hamar elszakad­nak, következésképp gyakran kell cserélni. Még jó, hogy ele­gendő mennyiséget felhalmoz­tunk a raktárban. — A kombájnosok premizá­lására gondolom sokat fordíta­nak. a a rokonszenves házas­párral munkahelyén vagy a szerkesztőségben, esetleg társaságban találkoztam vol­na, valószínűleg néhány té­nyen kívül nem sokat tudtam volna meg róluk. Egymás mellett élünk — velük, szó szerint is —, de igazán nem ismerjük egymást. A szülők­kel és két gyermekükkel egy kempingben ismerkedtem meg, igen messze lakóhe­lyünktől, sőt, az országtól is... Csoóri Sándor írja a Ké­szülődés a számadásra című nemrég megjelent kötetében, hogy az utazás neki olyan eszköz, mint csillagásznak a roppant méretű távcső: az el­érhetetlent is a közelébe hoz­za ... Számomra az utazás ezt a házaspárt is közel hoz­ta. Ha egy kempingben két magyar összeakad. rögtön pe­regnek a kérdések: honnan jött, hová megy még, milyen volt itt vagy ott, jó-e a kem­ping, lehet-e vásárolni ebben vagy abban a városban? A kérdések magától értetödőek — s rendszerint a válaszok is egyenesek. Régi igazság: az idegenek gyakran őszintébbek egymáshoz, mint a régi isme­rősök ... Megismerkedésünk akkor történt, amikor a négytagú család a tengerparti, esti ko­cogásból tért vissza. Céltuda­tos embereknek látszottak, s ezt igazolta a beszélgetésünk is. Amilyen céltudatossággal — Cséplőellenőrünk, Gal- bács István méri a szemvesz­teséget ügyes kis szerkenytyű- jével. Az a célunk, hogy min­den szem gabona bekerüljön a magtárba. Jó csapatunk van, összeszokott kollektíva a miénk, lehet rájuk min­dig számítani. Különben nem tartanánk ilyen jól az ütemet az aratásban (sem). A kombájnok gyomrából gyorsan a teherautók plató­jára kerülnek az aranyló sze­mek. Elindulnak. Követjük útjukat a pilisi malomba — a 4-es számú főközlekedési út irányába tartanak . .. Gér József hajtották végre az esti futást, olyan céltudatossággal járták végig a látnivalókat is. Előre kidolgozott program alapján keresték fel a. legnevezete­sebb látnivalókat, s engedmé­nyeket — mint a férfi mond­ta — csak a gyerekek kedvé­ért tettek. Megismertük gyer­meknevelési elveiket és mód­szereiket — egyes helyzetek tanúiként is —. amelyekben természetesen a nagyfokú kö­vetkezetesség érvényesült... Az emberek — és az uta­zók — egy másik típusát kép­viselte az a család, amellyel egy másik kempingben talál­koztunk. Nagymama, férj, fe­leség. elkényeztetett kislány. Az asszony az első öt perc­ben lelkesen ecsetelte, hogy hány bőrholmit, ékszert vá­sárolt, és mindent milyen ol­csón. Megtudhattuk, hogy mennyire szereti a szépet, mennyire szereti a vásárlást — arra pedig következtethet­tünk. hogy a romok nem na­gyon érdeklik. És később be is bizonyosodott: találkoztunk Filippinél — mi befordultunk az ásatásokat megnézni, ők dudaszóval hajtottak tovább, újabb üzletek felé . .. A harmadik családdal, von- tosabban egy házaspárral, megint csak egy kempingben Hogy hogyan rontsuk el éle­tünket, annak pofonegyszerű receptjei vannak — e recep­tek a gyakorlatban pillanatok alatt is elkészíthetők. Utóbb aztán kétféle eredmény vár­ható. Az egyik, ha az ember rájön, hogy e recept követ­keztében fogyaszthatatlan kotyvalók lett egész eljöven­dő élete — és hallatlan erő­feszítéssel megpróbálja rend­behozni. A másik: amikor gyönge- ségből, tehetetlenségből egyre inkább keveri, kavarja, el is merül benne, s néha már csak véletlenségből sikerül el­kapni segítségért kinyújtott kezét. Csöngetnek. Az első álom­ból ragad ki egy tőmonda­tokban is elmondható éjsza­kai közlemény: öt kisgyerek az őket egyedül nevelő any­jukkal három napja az utcán éjszakázik, hol a vasútállo­máson, hol a monori Kistó- nál. Kilakoltatták őket, búto­raik a járdaszélen. Albérletbe sehol nem fo­gadják be őket. A tanács nem tud szükséglakást adni. A helyzet reménytelen — egy­szersmind tarthatatlan. Álom­tól ragacsos aggyal is tudom, hogy mindezek mögött irgal­matlanul összekuszált szöve­vény van, mert akárhogy is: ötgyerekes család nem szo­kott csak úgy, minden átme­net nélkül az utcára kerülni. Másnap. Hát nézzük csak. Fehér Károlyné. a tanács lakásügyi főelőadója: — Azt mondták, hogy a ta­nács lakoltatta ki őket? Szó sincs róla. Tegnapig én az egész ügyről semmit nem tud­tam. Pár napja járt nálunk a fiatalasszony, akkor arról volt szó, hogy megvásárolhasson egy házat. Erről az idén már aligha lehet szó, éppen most ülésezett a lakáselosztó társa­dalmi bizottság, s keserves- nehezen osztja el a még meg­maradt pénzt. Tanácsi támo­gatást sokan kérnek. Pénz már aüg-alig van. Elmondtam egyébként, hogy milyen papírokat szükséges beszereznie a vásárláshoz, hogy adja be az igénylését, s ha az utolsó negyedévben már nem is, később megpró­bálunk tenni valamit. Ebben maradtunk, azóta még nem járt nálam. Kézikocsin a hűtőszekrény D.-né adott egy címet, ahol napközben megtalálhatom. Ro­konai élnek ott, a — mi taga­dás — nem túlzottan jó hírű házban. Innen költöztették ki őket is, korábban más roko­noknál laktak, onnan családi perpatvarok miatt kellett to- vábbállniuk, s minthogy eb­ben a házban épp volt — van találkoztunk. Csodálatos ko­csijuk és kocsijuknál is na­gyobb lakókocsijuk olyan tisz­teletet parancsoló volt. hogy megismerkedésre sor sem ke­rült. Előttünk érkeztek, de mi már kifürödtük és kina­poztuk magunkat, amikor ők még mindig nem rendezked­tek be. Kempingasztaluk, szé­keik egy ebédlőben is jól mu­tattak volna, minden holmi­juk első osztályú volt — lát­szott, hogy nemcsak jól akar­ták itt érezni magukat, ha­nem meg is akarják mutat­ni, hogy milyen egy „magyar úr”. Aki semmivel sem adja alább, mint „minden kempin­gek királyai", a nyugatnémet tv.ttstak ... IDersze más „elérhetetlent” is az ember közelébe hoz az utazás. De talán ez a leg­érdekesebb: honfitársainkat — a közelünkben élőket — képletesen és a valóságban is csaknem, meztelenül látni. A sok-sok szerep közül, amit otthon — tudatosan vaay ke­vésbé tudatosan — eljátsza­nak, egyetlenegyben: a nya­raló. gátlásainak többségét le­vetkőző ember szerepében. Azt hiszem ebben a szerep­ben adjuk leginkább önma­gunkat ... B. J. is — üres lakás, feltörték az ajtaját, behurcolkodtak. A ház tulajdonosa — bár tárgyalt D.-névéi a fél ház megvásárlásáról, hiszen amúgy is szeretne túladni az épületen — szokatlan gyorsa­sággal hivatalos határozatot szerzett, s kilakoltatta a csa­ládot, méghozzá egy olyan la­kás elé, amelynek tulajdonjo­gán D.-né és az ottani lakás­ban élők már három éve pe­reskednek. — Persze azt hitte a tulaj­donos, hogy az ilyen vásárlást két-három nap alatt el lehet intézni! Pedig a lakás már évek óta üres. Amúgy is ki­nek fogja tudni eladni, nem kell ez senkinek másnak! — mondják a rokonok és útba­igazítanak a következő címre, amelyet csalhatatlanul fel fo­gok ismerni D.-né utcára pa­kolt holmijáról, s mondják, D.-riét is ott találom. De út­közben futunk össze: kéziko­csin két markos fiatalember­nek segít visszafelé cipelni a hűtőszekrényt, azt a rokonok befogadják, legalább az ne menjen tönkre. Hiába magyarázom A telep kicsi házát vadul csaholó kutya őrzi. Ott is egy asszony él, D.-né gyerekei ap­jának korábbi élettársa. — Szörnyű, hogy . mi megy itt napok óta, szörnyű! Ki akarnak innen rámolni, hogy most az én holmim legyen az utcán, ők meg berakják az övékét. Ki se merünk moz­dulni a házból, a' lányommal üzentem, hogy nem tudok be­menni dolgozni, a kisfiam a frászt kapja ezektől az átvir­rasztott éjszakáktól, amikor itt nyüzsögnek a ház körül, és kiabálnak, ez a sok em­ber. Hiába magyarázom, hogy itt a sok OTP-s csekk, és hogy ide én úgv jöttem, hogy eladtam a korábbi házamat, itt az első perctől kezdve mindent én fizetek. D.-né egy percig se lakott itt a gyere­keivel, és még bírósági ítélet sincs, hogy kinek mi jár... Sajnálom én őket, segíteni is szeretnék, a tanácselnök adott egy címet, oda is elme­gyek D.-nével délután, az egy albérlet, amit hirdetnek, ott befogadják őket, amíg nem lesz végleges fedelük. A porban kopott bútorok, batyuk fulladoznak. Olyanok a porta előtt, mint a félbe­maradt kerítés. Vissza a má­sik házba. D.-né már ott van a gyerekeivel. A kicsiket átvitte ugyan egy másik községbe, de a nagymamát hirtelen elszállí­tották a mentők, vissza kei- lett hozni őket. Állunk a ka­pu előtt, autók dübörögnek, hallgatunk. — Talán az az albérlet — mondja D.-né. — Meg tudnám fizetni. Most ugyan gyesen vagyok, de kapok árvajáradé­kot a gyerekek után ... Másnapra kiderül: az al­bérletet már kiadták másnak. Közben van időm gondolkod­ni, a történet több szálán is, élettársak cserélődésén, meg­gondolatlanságon, kapkodá­Gombán, Bényén és Ká­ván: dr. Nagy Márta (Káva, tanácsháza). Gyomron, Ecse- ren és Maglódon: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány utca 62., telefon: Gyömrő, 70). Monoron, Monori-erdőn, Csévharaszton, Vasadon és Pé­teriben: központi ügyelet (Mo­noron, a szakorvosi rendelő- intézetben), Pilisen és Nyár­egyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi utca 40.). Süly­sápon, Úriban és Mendén: központi ügyelet (Sülysáp, Lo- sonczi u. 1., telefon: Sülysáp, 50). üllőn: dr Végh Sándor. Vecsésen: központi ügyelet (Vecsésen a szakorvosi ren­delőintézetben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron, a Fő téri, Vecsésen a son — és az öt kisgyerek sor­sán. Egyetlen járhatónak látszó út marad: — minthogy taná­csi lakás valóban nincs, de ha egy netán csoda folytán meg­ürül, azért öten sírnak alapos okkal könnyeket — megkér­dezni annak a háznak a tu­lajdonosát, aki a D. családot kilakoltatta: nem tudna-e egyezséget kötni velük, s la­kóiként befogadni őket, míg D.né, szándéka szerint, idővel — és segítséggel — megvá­sárolhatja, amiben lakik? A háztulajdonos azt mond­ja: — Az épület másik szár­nyában is úgy laknak, hogy annak idején feltörték, es lakbért természetesen nem fi­zetnek. Én most azt kérde­zem, hogy van merszük em­bereknek csak úgy betörni, beköltözni a más tulajdoná­ba? És miért élveznek hasz­not mindabból, amihez semmi közük ? Nem, én D.-nével nem tár­gyalok. Bebizonyosodott, hogy nem szavahihető. Azt mondta például, hogy munkaviszony­ban van, meg tudja venni a fél házat, utóbb derült ki, hogy gyesen van. Megenged­heti magának, hogy gyesen le­gyen, miközben itt az én fia­tal kolléganőim a hat hóna­pos gyereküket hordják a bölcsődébe, mert dolgozniuk kell, hogy meg tudjanak él­ni! Nem dolgozik a 17 éves lánya sem, és akkor azt kér­di tőlem: „hogy dolgozna eb­ben az idegállapotban?”. Ha jön és leteszi ide a pénzt, ami a fél ház vételára — rendben van. De várni, tár- gyalgatni, egyezkedni ilyen emberekkel én nem fogok. Két serpenyő Az olvasó magánemberként természetesen a mellé áll eb­ben az ügyben egyetértésével, aki mellé jónak látja. Én csak azt szeretném, ha egy pillanatra — a döntés pilla­natára — beleképzelné magát az intézkedésre hivatott hiva­tal helyébe, miután mérlegelt, megmért mindent a lehető­ségek jobb és bal serpenyő­jében is. Nos?! K. Zs. Kulturális program Ecseren pénteken délelőtt 10 órakor a fogyókúrásklub foglalkozása, nyitott ház dél­előtt 10 órától 18 óráig. Gombán az autós kertmozi­ban 21 óra 15 perckor Mozi­klip (színes magyar film, or­szágos bemutató előtt). Gyomron a művelődési ház­ban 18 órakor karate. A Strand kertmoziban 21 óra 15 perckor Rázós futam. Monoron a művelődési köz­pont galériájában 14-től 22 óráig Linómetszet címmel képzőművészeti kiállítás. A filmszínházban 18-kor és 20 órakor Tex, a mélység ura (magyarul beszélő színes ame­rikai kalandfilm, főszereplő: GiuUano Gemma). Délelőtt 9 órától 17 óráig bútorkiállítás és -vásár a mű­velődési központban. Kun Béla téri, az üllői és a gyömrői. Fogorvosi ügyelet: szomba­ton reggel 7 órától 13 óráig Monoron a szakorvosi rende­lőintézetben (első emelet), a vecsési és üllői betegeket 8- tól 13 óráig a vecsési szak­rendelő fogadja. Cím: Vecsés, Bajcsy-Zs. u. 68 Egyéb idő­pontban. tehát szombaton 13- tól hétfő reggel 7 óráig Bu­dapesten. a Szentkirályi ut­cai szakrendelőben van sür­gősségi ellátás. Ügyeletes állatorvos: dr. Csajbók Ferenc (Monor, Kis- tói u 12). Beteg állatok bejelentése: Monoron a Fő téri gyógyszer- tárban: szombaton reggel 8 órától 13 óráig, egyéb idő­pontban az ügyeletes állator­vos lakásán. ISSN 0133—2651 (Monort Hírlap) ieztefen valóság Mindig önmagunkat adjuk • • —— ---------------------­Ü GYELET Bárdi Miklós és Ráez István kombájnosok Galló Mihály gép­kocsijának platójára ürítik a szemeket (Mutnéfalvy Zoltán felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents