Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

Két jeles Hétköznapi, egyszerű esetek. Jótettek. Elköve­tőik nem várnak jótett helyébe jót, nincs idejük várakozni. Indulnak to­vább. A krónikás viszont egyszerűen nem mehet el mellettük úgy, hogy ne ve­gye észre, ne próbálja köz­kinccsé tenni. Csütörtökön délelőtt az­zal a túrái busszal utaz­tam Gödöllőre, amely öt perccel tíz óra előtt érke­zik a végállomásra. Bagón már elindult a busz a ta­nácsház előtti megállóból, a Kiskőrös utcai kereszte­ződéshez ért, amikor egy néni leintette a járatot. Vezetőnk, Tóth Péter meg­sajnálta és felvette. Gödöllőn, amikor az ál­lomásra fordultunk be, ész­revettük, hogy egy idősebb asszony a földre rogyott a művelődési központ parko­lójában. Hasonló korú fér­fi vette a karjaiba. Min­denki izgult, vajon mi le­het vele. Sofőrünk még be sem zárta a kocsi ajtajait, a leszállók nyomában a for­galmi irodához sietett, je­lenteni a rosszullétet szen­vedett asszonyt. Közben egy járókelő is segítségért sietett, a szakorvosi rende­lőbe futott. Ám alig tehet­te be a lábát az ajtaján, a mentő szirénája már fel­hangzott és perceken belül helyszínre érkezett az or­vos. Tóth Péter két ötöst ér­demelt a szemtanúktól. Hogy ennek az összege csillagos ötöst vagy tízest tesz-e ki, az már nem is lényeges. —bg LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 177. SZÄM 1987. JÚLIUS 30.. CSÜTÖRTÖK Hiányoznak a leírások Az ellenőr mindig köztünk van Egyik ismerősöm, valame­lyik termelőszövetkezet föld­jéhez közel, ugyanazt a nö­vényt akarta vetni vagy ültet­ni, mire a szomszédja kine­vette. — Meg vagy te bolon­dulva, ott a tsz táblája, minek bajlódsz ezzel a növénnyel. — Noha az ismerősöm szomszéd­ja nem tagja a termelőszövet­kezetnek, mégis úgy érzi, ami annak a földjén megterem, abból ő is vehet magának. Is­merősöm nem a mi vonzás- körzetünkben lakik. Nálunk, az itteni szövetkezetben, fal­vakban ez nem jellemző. Itt általában tisztelik egymás tu­lajdonát, legyen az magáno­sé, szövetkezeti gazdaságé. Jönnek föntről Ez a tudati fejlettség mel­lett annak is köszönhető, hogy gazdaságainkban kielégítően Eszmecsere Elfeledett kötelezettség Július 22-én megjelent Csi­ba József barátom képriport­ja. A maradékot gondozzák címmel. Ebben beszámol ar­ról, hogy naey esemény volt 1970. június 30-án, amikor éj­félkor megszüntették a Gö­döllő—Veresegyház vasútvona­lat. A kijelölt új buszvégállo­más a vonatpótló helyi közle­kedésében a Hegy utcai lett. A szóban forgó Veresegy­ház—Gödöllő vasútvonal, illet­ve Vác—Veresegyház—Gödöl­lő, illetve Rákospalota—Új­pest villamos vonal, mint ar­ról annak megnyitása 75. év­fordulóján beszámoltam, 1911 szeptemberében indult és az ország első villamos vontatású távolsági vasútvonala lett, 1895-ös típusú Siemens— Schuckert villanymozdonyok­kal. (Emléktáblája a váci MÁV-állomás város felé néző falán.) Nem akarom részletes tör­ténetével ismét untatni az olvasót, most csak annyit, hogy a második világháború során a villamos vontatás alapjai elpusztultak, a pályát rögtön a felszabadulás után a szép számú veresegyházi vasutasság helyreállította, és a közlekedés, immár gőzvon­tatással, hamar megindult. A váci vonal fejlődött, a mai napig, immár dízelvonta­tással. javuló körülmények közt tömegeket szállít. A Veresegyház—Gödöllő szárnyvonalat kikezdte az idő. Sokan berzenkedtek, sokan sajnálták — azután a többség érdeke legyőzte a kisebbségét. (Csak egyre utalok: az egy­kori Szada-Alsó megálló kö­rül eaész kis telep épült, az itt lakók közlekedés nélkül maradtak.) Nagy vita folyt annak ide­jén arról, hogy a vonal meg­szűnése folytonossági hiányt okoz a váci és gödöllői MÁV- vonalak közti kapcsolatban. Ekkor tették közzé több fó­rumon, a Pest Megyei Hírlap­ban is, egyebütt is, hogy a Volán kötelezettséget vállal ennek a kapcsolatnak a fenn­tartására, buszokat közleked­tet a két MÁV-állomás között. Ennek az új buszpályaudvar megnyitásáig eleget is tett, noha természetesen magasabb áron. De hát több is veszett... Az új buszpályaudvar meg­nyitása után ez a kötelezett­ség feledésbe ment. A veres- egyházi buszok a Szabadság téren, a 30-as úton fordulnak a Volán-pályaudvarra, ahe­lyett, hogy a kastély előtt el­haladva az Ady Endre sétá­nyon át, a MÁV-állomás érin­tésével. a leírt folyamatosság biztosításával, a vállalt köter lezettségnek a vonattál utazók érdekében is eleget tenne. Az az érv, hogy vannak he­lyi járatok és a MÁV-állomás előtt elhaladó távolságiak, nem kielégítő. Attól eltekint­ve, hogy újabb jegy váltandó, a távolságról (Veresegyház és környéke) érkezőknek, illetve a gödöllői MÁV-állomásról oda utazóknak utazási bizony­talanságot jelent. Ha véleményem egyéninek tűnne, kérdezzék meg az ér­dekelt helyi tanácsokat, no meg azokat az utasokat, akik naponta szenvedik a — szá­múkra jogtalan — hátrányo­kat. Természetesen nem vi­tát és magyarázatot várunk, hanem intézkedést és a köte­lezettségek betartását. Egyébként örömmel értünk egyet azzal, hogy a képriport­ban szereplő vonatpótló he­lyi közlekedés megoldódott. Fazekas Mátyás működik a belső ellenőrzési rendszer, s ha szükséges, meg­teszik a kellő intézkedéseket. Ezért nem csoda, hogy csupán kisebb lopások fordulnak elő, mint erről egyik termelőszö­vetkezetünk helyettes elnöke számolt be a népi ellenőrzési bizottság ülésén. A testület annak a vizsgálatnak az ered­ményeit tekintette át, amelyet négy gazdaságban végeztek, arra a kérdésre keresve vá­laszt, milyen a belső ellenőr­zés rendszere a termelőszövet­kezetekben. A népi ellenőrök papírokat nyálaznak át. Arra nekik nincs módjuk, idejük, hogy hosszúbb időn keresztül a va­lóságban vizsgálódjanak, élve a szövetkezetek mindennap­jait. Ők kiszállnak, s minde­nekelőtt megkérdezik, van-e az előírásoknak megfelelő sza­bályzat, úgymint: alap-, mun­kavédelmi, tűzrendészet!, mun­kaügyi, iratkezelési, selejtezé­si, leltározási, önköltségszámí­tási. Ezeket oly fontos doku­mentumoknak tekintik, hogy valamennyit nagy kezdőbetű­vel írják. Legalább ilyen fon­tos, hogy folyamatosan kar­bantartsák őket. Hogyne, hi­szen a fölsőbb régiókban is dolgoznak az osztályok, ter­melik az újabb jogszabályo­kat, ezeknek az előírásait be kell építeni1 á1'gazdaságok1 kü­lönböző leírásaiba. Az említett szabályzatokban megfogalmazzák a különböző ellenőrzési formákat, valamint a közöttük létező komplexitás követelményeit. Alighanem az a legfontosabb, hogy az ellen­őrzés rendszert alkosson és komplex legyen. A buzgó piszkátor Akadnak persze bibik. Ez nem sokkal a kiszállás után szembeötlik az ellenőröknek. Például hiányoznak a munka­köri leírások. S ha ezek hiá­nyoznak, milyen alapon von­ható bárki felelősségre. — Em­ber, miért nem vigyázott erre meg arra — kérdezik szigo­rúan a hiányosan működő részleg vezetőjét. — Honnan tudtam volna, hogy ez is az én dolgom, senki sem mondta. — Hohó, nem úgy van az, mondja magabiztosan az el­lenőr, vegyük csak elő a mun­kaköri leírást. — Munkaköri leírás nincs, az ellenőr keze lehanyatlik, elrakja szemüve­gét, s mi mást tehet, elnézést kér a zavarásért. Írásos anyag hiányában a népi ellenőrök is zavarba es­nek. Nincs mit vizsgálni. Jegy­zőkönyvbe veszik tehát: in­dokolt lenne a munkaköri le­írások elkészítése, a vezetői és a munkafolyamatba épített el­lenőrzés módszereire írásos anyag nem állt rendelkezésre. A függetlenített belső ellen­őrök különleges személyek. Gondoljuk meg, ott a sok tag, nyugdíjas a szövetkezetben, no meg az alkalmazottak, a veze­tők, több százan, néhány ez­ren, s egy, azaz egyetlen em­ber a belső ellenőr. S ha a buzgóbb fajtából való, köny- nyen ráaggatják a jelzőt: pisz­kátor. Közeledtével végigsza­lad a szájakon a suttogás, vi­gyázat, jön a piszkátor. Vezetői intézkedés Minden jól végzett munká­nak eredménye keletkezik. Az ellenőri munka eredménye a realizálás. Az elelnőr föltárja a hiányosságokat, megteszi realizálási javaslatát, a veze­tőség intézkedik. Az intézke­désekről- visszajelzést adnak, vagy nem adnak. Az ellenőrök azonban abban a helyzetben vannak, hogy az információs csatornákon mindig megtud­ják, mi történt a javaslatuk­kal. Mondottuk, az ellenőr magá­nyos lélek. Kijelentésünket ár­nyalni illik. A gazdaságokban ugyanis léteznek ellenőrzési bizottságok. Ezek egyrészt enyhítik a társtalanság érzetét, másrészt segítik a függetlení­tett embereket, hiszen a tu­lajdonosi ellenőrzést együtt végzik a belső ellenőrrel. Ám mindezek ellenére is tapasztalni hiányosságokat. Ezeket a népi ellenőrök föl­tárták, ők is előterjesztették realizálási javaslataikat. Most már a szövetkezeteken a sor, hogy megtegyék az intézke­dést, ezáltal még magasabbra emeljék a gazdálkodás szín­vonalát. K. P. HA VALAKI újságcikkek írására szánja magát, azt is vállalnia kell, hogy időnként leveleket kap az olvasóktól. Ezek az olvasóktól érkező so­rok tulajdonképpen értékelést, visszajelzést adnak a mun­kánkról. Nem egy olyan írás érkezett a címemre, ami el­marasztalt valamelyik megál­lapításom miatt, de jóval több volt azoknak az észrevételek­nek a száma, amelyekben a levélírók egyetértésükről biz­tosítottak. további írásra biz­tattak, ötleteket adtak. A mai postámban is talál­tam egy Gödöllőn feladott bo­rítékot, Kissné aláírásával. Sajnos, nevét, pontos címét sem a levél alján, sem a fel­adó rovatban nem olvashat­tam. Az ilyen írásokra leg­többször nincs reakció, elma­rad a válasz, mivel annak írója ismeretlen. Amiért most kivételt teszek, annak egyedül az az oka, hogy Kissné köz­érdekű kérdés vizsgálatára, közzétételére biztat. „Írásaiból úgy gondolom, hogy szeret­heti az idősebb embereket — olvasom a levélben —, ezért kérem, hogy foglalkozzon ja­vaslataimmal.” Valóban szeretem és tiszte­lem a röghöz kötöttek, a so­kat átéltek, sokat próbáltak korosztályát, akik számtalan írásom forrásanyagát adták. Ajánljuk figyelmükbe Az olvasó javaslatai Azt is bevallom, hogy egész komoly gyűjteményem van a távozni készülő nagy öregek életrajzi vallomásaiból, ami egyszer talán nyilvánosságot is kap majd. Ha valamiért kedvetlen leszek, ha valami le győzhetetlennek vélt nehéz­ségem támad, elmegyek a r.yugdíjasklubba, a nehéz sor- súak közé. Meghallgatom a beszélgetésüket, nyomorúságos múltjukat idéző szavaikat, jó­ra fordult jelenüket, s máris velük erősödöm emberségben, akaratban, hitben és remény­ségben. Szólhatnék földet osztó nincstelenekről, gyárat álla­mosító munkásokról, ember­ségből példát mutató pártal­kalmazottakról. Nem csoda hát, hogy szívesen időzöm a vének tanácsában, akiknek hangjára és gondolataira na­gyon kellene figyelni, mert bölcsességüknek pz életük sok-sok tapasztalata volt a formálója, alakítója. Ilyen gondolatokkal és Indí­tékkal olvasom mindig az idősebb olvasók levelét Így voltam most Kissné írásával is, akit arra kérek, ne hara­gudjon, amiért bővebben szok­tam a deres hajúakhoz fűző­dő élményeimről és érzel­meimről. Most pedig olvassuk a le­velet. „Megvizsgálhatnák ott, az újságnál, hogy mit lehetne tenni az idős emberek nagy lakásával, mert egyre többen vagyunk itt, Gödöllőn, akik nehezen tudunk megélni, ugyanakkor fizetni az OTP- részleteket vagy a magas lak­bért. Azt javasolom, és ez biz­tosan ' hasznos lenne, hogy építsenek egy garzonsort. így sok nagy lakás felszabadulna és sok alacsony nyugdíjú éle­te megkönnyebbülne.” A vizsgálódás nem a mi dolgunk. Kissné javaslatának nyilvánosságra hozatalával teljesítjük feladatunkat. Ha kivitelezhető, ha nehezedő gazdasági életünkben mindez megvalósítható, az illetékesek biztosan megteszik a lépése­ket. Van erre már az ország­ban'példa. Nézzük a másik ötletet. „Állítólag Galgahévizen és Sok itten a mesebeszéd S ok? Még annál is több. Itt vannak mindjárt az em­berrel foglalkozni akarók. Azért lettem ez, az, amaz, azért jöttem erre a pályára, iuvo- lázzá.k a fülünkbe, mert sze­retnek foglalkozni az embe­rekkel. Mi, ellenkezőleg, nem akarjuk, hogy foglalkozzanak velünk. Mi megelégednénk az­zal. ha a dolgukkal törődné­nek. A boltos rakja ki a por­tékáját a polcokra, tegye a hűtőbe, gondoskodjon róla, hogy ne melegedjen meg há­romszor a mirelit, ne enged­jen föl a párizsi, a hurka, mert az újrahűtés rossz mód­szer. A pénztárnál se velünk foglalkozzon, pontosan olvassa le az árakat, ne üssön a blokk­ba kósza számot hangos vi­szontlátásra kíséretében. A boltos a bolti teendőivel fog­lalkozzon. Nekünk azzal teszi a legjobbat, ha jó és szép árut ad, annyit számol, amennyit kell, s akkor egészen jól meg­leszünk egymással. A műhelyfőnök becézgetése nélkül is megvagyunk. Ossza ki a lehető legigazságosabban a munkát, kerítsen hozzá jó szerszámot, érje el, hogy ha elromlik, mihamarabb javít­sák meg a gépet, szellőzzön a szellőztető, működjön a porel­szívó meg a többi, aminek működnie kell. Ne foglalkoz­zon a lelkűnkkel, hanem a műhelybeli dolgokkal. Ha a műhelyben rend van. nagy a valószínűsége, hogy mi sem borulunk ki. A többiektől sem várunk többet. A kalauz lyukassza ki a jegyet; ha kérdezzük, mond­ja meg, hol kell leszállnunk, ne utasítson, ne tanítgasson. Az ügyintéző intézze az ügyün­ket. a fagylaltos mérje a fagy­laltot, a buszsofőr biztonságo­san vezesse járművét, a vá­lasztott vezető érdekeink ér­vényesítésén fáradozzon, ne pedig azon járjon az esze. ho­gyan győzzön meg bennünket ötleteinek a nagyszerűségéről. Nagy mesemondók azok is, akik : rendre fölcserélik a sze­mélyes névmásokat. Mi akar­tuk és én csináltam meg: ez a lényege. Holott éppen fordítva történt, ö akarta, mert ezzel kívánt jó pontokat szerezni feljebbvalói előtt, velünk csi­nál tatta meg, majd azt pana­szolta, az ő válla roppant be­le. Ez esetben az anatómia is hibádzik. Nem a válla rop­pant bele. hanem a gerince görbül szép lassan. Faluhelyen is találunk nagy mesélőket. A megtartó falusi közösségről gurguláznak meg­ejtő mondatokat. Itt mindenki ismer mindenkit, csak úgy árad feléjük a szeretet és a biztatás, anélkül egy tapodtat sem jutnának előre. Csupa ro­kon meg barát a falu, így nem is csoda, hogy annyira szeret­nek foglalkozni embertársaik­kal. S ugyanők máskor, ami­kor kiesnek a szerepükből, ko­sárszámra ontják a panaszo­kat. Mennyi széthúzás, áská- lódás, a segítőkészség teljes hiánya a legközelebbi munka­társ részéről, alig támaszkod­hatnak valakire, mindegyikő­jük hümmög, bazsalyog, az ut-, cán bezzeg jár a szájuk, szom­szédnak, komának mondják a magukét, de nem az elnökét. Minő meseszerű egyetértés honol a termelőszövetkezetek­ben. Különösen azóta, hogy egy-egy gazdaság több község határában gazdálkodik. Négy­öt falu apraja-nagyja egy em­berként támogatja vezetőit, akik eme forró együttműködé­si készség nélkül fél karú óriá­sok volnának. így persze egé­szen más. Agrártudományuk egyesül a téesz népének szor­galmával, és csak gyarapod­nak, csak gyarapodnak. A testvériség érzése termé­szetesen a sportban éri el csúcspontját. Nagyot dobbant a szíve minden megyebeli em­bernek Dömsödtől Szobig, ami­kor eldőlt, nekünk is leszen NB I-es csapatunk. Közfelkiál­tással hagytuk jóvá elöljáróink javaslatát, erőnkhöz mérten támogassuk ama csapatot, hogy minél sikeresebben sze­repelhessen a nemzeti bajnok­ságban. Űjfent bebizonyoso­dott, hogy a vidék nem oly megosztott, mint a fővárbs. Micsoda ellentétek feszülnek a ferencvárosiak és a józsefvá­rosiak. az angyalföldiek és az újpestiek között. Mindegyik­nek külön-külön csapata van, ellenben nálunk, a szigetbecáei ember ugyanúgy örült a vá­ciak bekerülésének, mint a jászkarajenői. •f M ost már csak attól félek, hogy ha a váciak netán mégis kiesnek, micsoda sirás- rívás lesz itt. Ügy fognak foly­ni a könnyek Táborfalvától Kemencéig, mint régebben a Galga, amikor tavasszal ki­áradt. Kör Pál Hét végi orvosi ügyelet Központi ügyeletek. Gödöllő, rendelőintézet (ide tartozik Szada és Isaszeg is): augusz­tus 1-jén 14 óráig: dr. Eszlári Egon, utána hétfőn. 3-án reg­gel 8 óráig: dr. Vámos Já­nos. Kerepestarcsa (Csömör, Nagytaresa, Mogyoród). A Batthyány út 4. szám alatti rendelőben 1-jén dr. Barabás Túrán van meleg víz, ezért jó lenne, ha segítene, hogy oda eljárhatnánk fürödni mi, idős, beteg emberek. Régeb­ben lehetett hallani, hogy majd olt építkezés lesz, de most nagy a csend.” A túrái meleg vízről több írás megjelent a Pest Megyei Hírlapban. A múlt év augusz­tusában ezen az oldalon ja­vasoltuk, alakuljon egy szak­értőkből — gazdasági, vízügyi, egészségügyi, kulturális stb. szakemberekből — álló bizott­ság, vitassa meg a meleg víz hasznosításának lehetőségeit. Még azt is felkínáltuk, hogy oldalunk szívesen közvetíti, a körzet lakosságával megismer­teti a terveket, lehetőségeket. Az újság sem mindenható. Akkori írásunkra nem moz­dult senki és semmi. Tudo­másunk szerint. Mert lehet, ha lassan is, de történnek kezdeményezések a fürdőhely kialakítására. Mivel itt élünk magunk is, nagyon bízunk ebben. AZZAL BÚCSÚZIK levél­íróm: tájékoztatását nagyon várjuk! Mi pedig azzal bú­csúzunk: szívesen vennénk kézbe következő levelét, tel­jes névvel, címmel ellátva, hogy felkereshessük és javas­latairól, ötleteiről, életéről el­beszélgethessünk. Fercsik Mihály Gabriella, 2-án dr. Bodnár Pál. Aszód, rendelőintézet (Tú­ra kivételével a volt járás te­rülete) mindkét napon dr. Sárospataki György rendel. Pécelen a körzeti orvosi ren­delőben szombaton és vasár­nap: dr. Benkő Julianna. A turaiaknak dr. Békési Ödön rendel, 1-jén, 2-án. 3-án reg­gel 8 óráig, összevont körze­ti orvosi ügyeletek, Valkó, Vácszentiászló, Dány, Zsám- bok: péntek délutántól dr. Árpás Miklós vácszentlászlói körzeti orvos, Erdőkertes és Veresegyház: pénteken 18 órá­tól dr. Dolinszky Béla veres- egyházi körzeti orvos rendel. Gyermekügyelet, Gödöllő, ren­delőintézet: augusztus 1-jén és 2-án: dr. Húsz Edit. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállitóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A cápa II. Színes, amerikai kalandíilm. 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents