Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-25 / 174. szám

Olvasóink fóruma Ha esik, folyik is a víz A palánták elpusztultak Ugye, sokan sorolhatnánk példákat arról, hogy kárba vész az önzetlen igyekezet, a társadalmi munka. (Bár az igyekezet önzetlenségéről is vi­tatkozhatnánk. a utat építek, járdát lapozok, padkát csino­sítok, a saját szememnek, igé­nyeimnek is készítem azt.) Fel­építettük a buszmegállót, né­hány héttel később pedig útba kerül a bodega, mert szélesí­tik az úttestet. Persze ezt tud­ták előre mondjuk a tanács­nál, csak nem szóltak. Vagy azért, mert nem akarták el­venni a kedvünket, vagy azért, mert nem volt kedvük szólni, figyelmeztetni, más feladatra irányítani. , A minap hasonló témájú le­velet hozott a posta. Bizony eléggé összetett ügyről van szó. Az utcában először is kibe­tonozták az úttestet a jármű­vek számára. Utána a gyalog­járót a lakosok maguk beto­nozták ki. Az útépítés során elvágták a földben levő kábelt, ám megjavítás helyett bete­mették a szakaszt. Betemet­ték közben a keresztutcákon a vízáteresztő csöveket is, az árko(t úgyszintén, s ha jön a várva várt eső, a víz folyik mindenütt, ahol helye van. Hogy az igazi helyébe sza­ladhasson, a lakók felhívást kaptak a tanácstól az árkok kiásására, a járdaszegélyek vi­rággal való beültetésére. Ol­vasónk évek óta ezt teszi, mert szerencsétlenségére ter­mészet- és virágkedveíő. Ahogy írja. most harmadszor ássák az árkot — ezúttal — a kábel miatt. A pénzért vett palán­ták elpusztulnak. Az idős ember nehezen fo­galmazott, ha valaki feldúlt, akkor korra való tekintet nél­kül is képtelen szabatosan összefogni mondandóját. De minden bizonnyal nem vélet­lenül ragadott tollat, nem azért, mert akkor éppen más időtöltése nem volt. Arra kérte szerkesztőségün­ket, hogy sem a nevét, sem a települését ne írjuk ki. Miért? Nem is lényeges, nem is indo­kolta. A nagyobb baj az, hogy azok, akik ekképp járnak tár­sadalmi munkájuk, vagy egy­szerűen községcsinosításuk közben, azokat még egyszer nehezebb lesz tettekre biztat­ni. S ez a tanulság. Gyorsabb sajtolás A repcét nem kedvelik Megfelelő minőségű termés A Növényolajipari és Mosó­szergyártó Vállalatnál hozzá­láttak a repce feldolgozásá­hoz. Az elkövetkező hetekben ez ad elfoglaltságot valameny- nyi gyáruknak. Elsőként nyír­bátori üzemükben fogadták a termést. Az idén 50 ezer hektárról mintegy 110 ezer tonna rep­cemagot várnak a gazdasá­goktól. A termés minősége megfelelő, az ipar várhatóan a tervezettnek megfelelő mennyiségű nyersanyaghoz jut. A gondokat az okozza, hogy a növény későn érett be, a feldolgozást a szokásosnál egy-másfél héttel később kezdhették meg. Emiatt félő, hogy a munka nem fejeződik be a legfontosabb olajnövény, a napraforgó beéréséig, így az üzemekben gyorsítják a rep­ce sajtolását. A repcéből készülő nyers növényi olaj nagyobb hánya­dát a vállalat — a külkeres­kedelem közvetítésével — ex­portálja, a többit, finomítás után, különféle termékek, pél­dául margarin és más étel­zsírok gyártásához használja fel. Repceétolajat hazai fo­gyasztásra az idén nem készí­tenek, mivel a fogyasztók nem kedvelik. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 173. SZÁM 1987. JÜLWS 25., SZOMBAT Év elejétől kisszövetkezet Új divathoz új technológia Ha egy, a textilszakmában kereskedő üzletember Gödöl­lőre téved, bárkitől érdeklőd­het; a város apraja-nagyja el tudja őt kalauzolni, ha netán a Diana Ruhaipari Kisszövet­kezetet keresi. Ez nem vélet­len, hiszen 1952-ben alakult, s ez a 35 év nem múlt el nyomtalanul. Mindenki meg­ismerte, megszerette kezdet­ben ágyneműiket és alsóru­háikat, ma pedig divatos konfekcióikat. Az év elején szervezeti változás történt a szövetkezet életében, illetve új elnökkel folytatják ered­ményes munkájukat. Modellező csoport Barta Róbertné elnökhe­lyettessel és Hókéné Sziráki Éva főkönyvelővel az átala­kulás szükségességéről es eredményeikről beszélget­tünk. Az elnökhelyettes, aki 23 éve dolgozik ennél a szövet­kezetnél, elmondta, hogy 1975-ben történt az életükben egy óriási váltás, ugyanis az addig Szovjetunióba szállítót) kötött ruházati termékeket felváltotta a női felsőruházat. Ezzel új feladat hárult rájuk, hiszen most már a divattal is Kulturális programajánlat Július 25-én és 26-án: Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 órá­ig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, mégtekintheíő 10—18 óráig. Július 26-án: Galgahévíz, művelődési ház: Anna-bál a Kékesi zenekar­ral, 20 órakor. I A hét elején Túrára igye­keztem. Galgahívíz és Tú­ra között leállították az autó­mat, s jelezték, húzódjak fél­re, mert kombájnok sora kö­zeleg. A hatalmas gépek tel­jes szélességben elfoglalták az utat, s miközben figyeltem a mamutgépek lassú vonulását, feltűnt, hogy a kormányos ka­binjában a legtöbb esetben egészen gyerekarcú fiatal fér­fiak ülnek, akik a trón ma-, gasságából szemléltek bennün­ket, árokpartra szorított autó­sokat. Megnyugtató voft a kor­mányosok fiatalsága, mert azt jelezte, hogy ifjúságunk képes a legkorszerűbb technika el­sajátítására. Számolni kezdtem. Mennyi lehet egy ilyen gépnek a na­pi teljesítménye? A két meg­nyújtott műszakban hatalmas csápjaival hány hektárt vág le. mennyi szemet dob ki magá­ból a mellette prüszkölő te­herautó platójára, amely a fel­vásárlóhelyre szállítja az éle­tet jelentős magvat. Hány ka­szás munkájának elvégzésére képes egy ekkora monstrum? És hány cséplőmunkáséra? Megkérdeztem az áfész-iro- da néhány dolgozóját — mert oda igyekeztem —, de senki nem tudott megnyugtatóan válaszolni. Gólya István talán a lényegre tapintott. — Nem aratómunkások sokaságát, ha­nem arató- és cséplőbandák nagy számát pótolja egy-egy kombájn. Még ennek a napnak az es­téjén találkoztam Demcsák Mihállyal. Elmondtam, hogy milyen magával ragadó lát­vány volt a kombájnok vonu­lása. — Hát igen — válaszolta ma is lovasgazda barátom —, az aratásra mindig nagyon fel kellett készülni, még akkor is, Az aratóbandák emléke Kötélveréssel kezdődött amikor mi fogtuk marokra a kaszát. Az aratónak is érde­ke volt, hogy menjen a mun­ka, hiszen minden tizedik ke­reszt az övé volt. Rendbe kel­lett raknunk a kaszát, felsze­reltük rá a takarót, beszerez­tük a fenőkövet. Az aratás minden reggel kötélveréssel kezdődött. háromszázötven darab kötelet kellett készíteni egy pár aratónak, tehát a ka­szásnak és a marokszedőjének. Amikor meglett a. kötél, ak­kor pihentetőül meg erőgyűj­tésül ittunk egy kis aratópá­linkát. Enné! a szónál — aratópá­linka — egy pillanatra meg­szakad a beszélgetésünk. Bi­zony, az ötvenes évek elején még külön aratópálinkát jut­tattak a földművesszövetkezeti kocsmákba. De volt aratósza­lonna is. Ügy adagolták, úgy porciózták ezeket a kincset, érő értékeket, mint az aranyat: vigyáztak minden csenore, minden dekára. A mai kom- bájnosoknak tilos bármiféle szeszes ital fogyasztása. Igaz, az ebédet — legalább három­fogásosat, de kettőt biztosan — a helyükbe viszik. És ez így van jól. Három kaszás tartozott egy bandába, helyesebben három pár arató. Egy vonalban dol­goztak. Első kaszás ... máso­dik kaszás ... harmadik ka­szás ... Ez a sorrend napon­ként változott. — Nyolc óra tájban früstö- költünk, s ha szükséges volt, ekkor kalapálhattuk meg a kaszát, de ezt nem kellett mindig csinálni, mert különö­sen a Török-kaszagyár gyárt­mányai megérték az árukat. Früstöktől déli harangszóig meg sem álltunk, hiába sü­tött hótágról a nap. Deme Jó­zsi bácsi, a falu harangozója, ahogy elindult a toronyba, ak­kor már láttuk, hogy otthon­ról jönnek a mieink is. Hoz­ták az ebédet, az uzsonnát, meg a vacsorát is. — A vágás ment naplemen­tig, akkor összehordtuk a ké­véket. A kaszások rakták a kereszteket, a rparotoszedők meg a nagy gereblyével a tar­lót gereblyézték. Kár ,lett vol­na minden kalászért! Este tíz, tizenegy körül,-végeztünk. Be­kaptuk a vacsorát, aztán min­denki ment, amerre látott, aludni, Hajnali háromkor kez­dődött minden elölről. De megvolt az értelme. A kaszás — jó esztendőben — megkereste a húsz-huszon- két mázsát. A marokszedőnek a fele jutott. Egy gazdag ara­tás — igaz, nehéz munka volt — megadta az évi kenye­ret. Megérte Hát a sok mun­kát. Mondják, most is jól ke­resnek a kombájnosok. De szabad-e ezt sajnálni? Kora hajnaltól késő estig nyelik a port. Testük izzadságban úszik. Talán semmivel sem köny- nvebb munka, amit. végeznek, mint amit mi tettünk régen. Csak most észre sem lehet venni, hogy aratunk. Esetleg akkor tudunk erről a munká­ról. ha a gabonatáblákba vo­nuló gépcsodák leszorítják az autónkat az útpadkára. Fercsik Mihály lépést kellett tartani és fel­venni a versenyt a nagyobb gyártókkal is. Éppen ezért a nyolcvanas évek a szakmai továbbképzések jegyében tel­tek. A múlt év decemberében új elnököt választott a szö­vetkezet Grünwald Pálné személyében, s ezzel ismét új fejezet nyílt az életükben. Átértékelték a lehetőségeiket, feladataikat, s nem utolsó­sorban a szabályozók hatását, és úgy döntöttek, hogy ez év elejétől áttérnek a kisszövet­kezeti termelési formára. Ezt a lépést már korábban tervbe vették, s emiatt néhány éve megkezdődött a létszám át­csoportosítása a szabász, il­letve bőrdíszműves szakcso­portba. Felvenni a versenyt A szervezeti szabályzat ugyanis előírja, hogy maxi­málisan 100 tag és körülbelül 30 alkalmazott tevékenyked­het egy kisüzemben. Az elő­zetes létszám-átcsoportosítás eredményeképpen mindössze 8 dolgozónak kellett felaján­lani az év elején munkalehe­tőséget a már említett szak­csoportoknál. Az első félévi eredmények azt igazolják, hogy a döntés megalapozott volt, és 6 hónap alatt 35 millió forintos árbe­vételre tettek szert a dianá- sok. Ezzel a terveket 2 szá­zalékkal sikerült túlszárnyal­ni. ami a %ai gazdasági kö­rülmények mellett nem kis eredmény a konfekcióipar­ban. A bruttó jövedelmük 5 millió forint körül alakult, ami az elmúlt év első felé­hez képest néhány százalékos csökkenést jelent ugyan, de idén a terveket is mérsékel­ték, hiszen a nekik dolgozó tsz-melléküzemágak kapaci­tása is kisebb. Az eredményekben nagy szerepe volt annak a 35 ja­pán csúcstechnológiát képvi­selő gépnek, amelyet két éve vásárolt a szövetkezet évi 1 millió 200 ezer forint bérleti díj ellenében. Ezek a beren­dezések feltétlenül szüksége­sek voltak ahhoz, hogy a Diana lépést tudjon tartani a divat napról napra változó irányzataival. Alakítottak egy módellező csoportot is, amelynek az a feladata, hogy a különböző bemutatókon, illetve szakla­pokból szerzett tapasztalatok alapján elegáns és lehetőleg több vásárlóréteg igényeit ki­elégítő ruhakölteményeket tervezzen. Emellett a pénze­sebb. igényesebb vásárlók meghódítását is célul tűzték ki, s ezért Bartunek Katalin gödöllői iparművésszel ter­veztetnek kis sorozatban ké­szülő, munkaigényes darabo­kat. Valamivel kevesebb A kis darabszámú kreációk mellett azonban továbbra is a legfőbb cél a már meglévő vásárlók igényeinek kielégíté­se. A vevőkkel kialakított jó viszonyt jellemzi, hogy még egyszer sem alakult ki árvita: ugyanis a szövetkezetiek azt az elvet vallják, hogy in­kább vesszen egy terméken néhány forint, de ez később megtérül, ha a forgalmazó is­mét őket keresi. Termelésükben: egyelőre meghatározó a - hazai piac — körülbelül 95 százalékot je­lent —, de nagy esélyük van arra, hogy a jelenlegi 1—2 milliós tőkés exportot növel­ni tudják, hiszen éppen a napokban érdeklődött termé­keik után egy nyugatnémet, illetve kongói cég. A külföl­dön is elismert minőség meg­tartása végett még ebben az évben beszereznek 7 japán programozógépet, amelyeket a már meglévő berendezésekre lehet csatlakoztatni, s ezzel a termelés könnyebbé és meg­bízhatóbbá válik. További terveikben szerepel az egyik szakcsoportjuk megszüntetése, s az egyik legnagyobb fel­adat az itt dolgozók, illetve a szövetkezet tanműhelyében szakmát tanulók elhelyezése lesz. A kisszövetkezet vezetősé­gének egyik legnagyobb problémát most az akadozó alapanyag-ellátás okozza. Ko­rábban néhány kellék beszer­zése is gondot okozott, a kis­ipar térhódításával ez meg­oldódott. Emellett bizonyta­lanságban tartja őket a sza­bályozórendszer jövő évi változása, illetve ennek ha­tása, ami az üzletkötésekre is rányomja a bélyegét. E. Gy. Mozngasä Gregor! barátnője. Színes amerikai film. 4 órakor. Szerepcsere. Színes amerikai film. 6 és 8 órakor. Készülnek a kupadöntőre Nemcsak a szántóföldeket kell ápolni, hanem a sportpályák gyepszőnyegét is. A labdarúgó-bajnokság nyári szünetében rendszeresen locsolják, nyírják a füvet a Bagi SE sporttele­pén. Képünkön Medveczki László hengerezi a frissen vágott gyepet a játéktéren. A szurkolók remélik, hogy július 26-án, vasárnap, az öregfiúknak is sikerül lehengerelniük az Alkot­mány Kupa országos döntőjének első mérkőzésén az ellenfél Pomáz együttesét. A találkozó délután öt órakor kezdődik. (Balázs Gusztáv felvétele) nsmmwm Nektár Ülünk a méltán népsze­rű üdülőhely méltán köz­kedvelt. cukrászdájában. Ülünk és nyaljuk a fagy­laltot. Ki mit szeret, gaz­dag a választéka a tölcsér- bevalónak. Kapható vaní­lia, citrom, puncs, csokolá­dé, meggy, szilva, öt perc­cel később a csokoládé el­fogy, a helyébe pisztácia kerül a kínálatot jelző táb­lára. Csak a sor nem fogy el a kimérés elől. /Mindig jönnek újabb emberek, ki gyerekkel, ki hatalmas ter­mosszal. Mindegy. A fő: annyi fagyit beléjük, amennyi csak férhet. Gye­rekbe is, termoszba is! Ú, nem a fagylalt ellen van kifogásom! Akkor mi­ért ülnénk mi is nyala- kodva a kerthelyiség szé­kein? Imádjuk a fagylal­tot, de mértékkel. Éhből az következik, hogy a kiszol­gálás és a minőség ellen sincs kifogásunk, mert el­ső osztályú. Bennünket csak a fogyasztás mértéke ag­gaszt. A sorból minden má sodik. harmadik ember — gyerek — akkora adag fagylalttal lép ki, hogy az nagyobb, mint a feje. Szel­lemi kielégülés nem képes ekkora örömet okozni! Pár percen belül a bronzbarna csemeték torkán lemegy a lé és nem hiszem, hogy jól laknának, valamint azt sem, hogy a nyelőutak cso­dálkozás nélkül fogadják a hét-nyolc gombócot. Néhány méterrel távo­labb a zöldségesüzlet ros­kadozó polcain az élelmes kereskedők még vadkörtét is árulnak. Szomszédságú ban az ABC-áruház bejá­ratánál idős néni kínálja a frissen szedett málnáját. Valami azt sugallja, hogy érthetetlenül könnyebben adjuk (adtuk) ki a pénzt a készre, ahelyett, hogy mun­kát fejtenénk ki a félkész begyűjtésére. A statisztikák szerint csökken a zöldség­gyümölcs fogyasztásunk, s az adatok ismerete nélkül is biztosra veszem, hogy emelkedik viszont a fagy Iáit és a feldolgozott ter­mények iránti kereslet. Egy-másfél hónapja bár hol, mondjuk a vasút szé­lén Túra és Pécel között végig szinte egymást érték a virágzó bodzabokrok. Ha annyi nincs is belőlük, mint az akácból, mégis rengeteg példányuk van. Ha ezt a rengeteget a szám­talan virágfürttel megszo­rozzuk, akkor gyakorlati­lag a végtelen szám jön ki. A bodzavirágból nagy­szerű üdítőital készíthető. Tegyük szívünkre a kezün­ket. hányán szedtünk a vi ragból? Egyébként, ha az akácot említettük, annak a virágjából is lehetséges szörpöt nyerni. Ezt is elmulasztottuk? Nem baj. A bodzavirág bodzagyümölcsöt hoz. Nóg­rádi ismerősöm. szerint olyankor a falusi emberek ott szabadságra mennek, mert a bodzából jó bodza­pálinka, illetve bodzalé ké­szíthető. Sőt, még ki is rántják. Mi gazdagabbak vagyunk? Jó lesz nekünk a bolti is. az ételfestékkel színezett. Apropó, palacko­zott italok. Itt a Fino. har madliteres szénsavmentes, alkoholmentes üdítő. Ve­gyünk mondjuk meggyet. A figyelemfelkeltő, csiilagba nyomtatott felirat: meggy­nektár, szűrt. A címke ol­dalán, ha eldöntjük az üveget, ezt olvashatjuk: al­ma alapú. Hogy is van ez? A nektár nem azt jelenti hogy gyümölcslé. A nektár a növények mézmirigyeiből kiválasztott cukortartalmú édes váladék, amelyből a méhek a mézet készítik. Más értelmezés szerint a nektár a görög istenek hal­hatatlanságot adó itala. Ez ránk, nem lévén görög is­tenek, nem vonatkozik. Ma­rad ez: a nektár felséges ital. Legyen ez a Fino! Jó. de mit szűrtek meg: a meggyet, vagy az almát? Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents