Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-03 / 155. szám

1987. JULIUS 3., PÉNTEK &£WoD Katasztrofális károk az ültetvényekben Lesz szőlő az ezredfordulón is? Munka közben is az esélyeket latolgatják Furcsa fintora a sorsnak, hogy míg világszerte kongresz- szusokat, kiállításokat, vásárokat és borversenyeket rendez­nek a szőlő és a bor nemzetközi éve alkalmából, addig ha­zánkban már-már elátkozottként emlegetik a szakemberek Noé egykor áldottként tisztelt gyümölcsét. Ha lehet, inkább a múltról, semmint a jelenről vagy az egyre kétségesebbnek tűnő jövőről beszélnek. Ügy tartják, az egy évszázaddal ez­előtti filoxérajárvány óta nem állt ilyen rosszul az ágazat, mint napjainkban. Akkoriban szőlő termett azokon a tája­kon is, ahol ma már csak az őszibarackosok jelzik a kedvező ökológiai feltételeket. ' Míg február táján, majd a tavasz derekán a rügyeket, később a tőke állapotát, most az apró fürtöket vizsgálják aggódva a gazdák, hisz évti­zedek óta nem pusztított ak­kora fagykár a szőlőkben, mint az utóbbi három ke­mény télen. Keserűen beszél­nek a , megye 4000 hektárnyi nagyüzemi ültetvényének ál­lapotáról, arról a több mint 12 százalékot jelentő 500 hek­tárról, amely az idén oly , mértékben károsodott, hogy művelésére többé nincsen mód. Azt azonban, hogy mi lesz, mi terem majd a kise­lejtezett ültetvények helyén, ma még valószínűleg kevesen tudják. Költség- és munka­igényessége miatt ugyanis egyre kevesebben vállalkoz­nak arra, hogy az évszázados hagyományokkal rendelkező jó szőlő- és bortermő vidéke­ken továbbra is az áldott gyümölcs termesztésével vagy borászattal foglalkozzanak. Lassú csökkenés — Ügy tűnik, hogy a tava­lyi károk után a félig-med- dig viccnek szánt jóslatom mára majdhogynem valósággá vált. Pénzre, nagyon pénzre lenne szükség ahhoz, hogy a szőlő Pest megyében ne csu­pán a botanikus kertek dé­delgetett növénye legyen — mondja Tüske Róbert, a Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zetek Pest Megyei Területi Szövetségének főmunkatársa, sorolva a jóslatot alátámasz­tó érveket: — Az alapvető problémát az ültetvényekben keletkezett kár okozza. Ám ennek felszámolására még csak esély sincsen, hiszen az ez évi 500 hektár selejtezés mellett az elmúlt három esz­tendőben 2000 hektárt kellett kivágni. Pótlásukra legalább 1500 hektárnyi ültetvényt kel­lene telepíteni, ha lenne rá vállalkozó. De a telepítési és művelési költségek növekedé­sei a bérszabályozás jelenlegi módja sajnos ezt nem teszi vonzóvá. Igaz, a kedv már az évtized elején alábbha­gyott, hiszen a '60-as évek kezdetén létrehozott ültetvé­nyek jelentős része a szaksze­rűtlen telepítés és kezelés miatt 15—20 év alatt tőkehiá­nyossá vált. Így a gazdaságok 1981—82-től megkezdték az Ültetvények jelentős részének kivágását, mivel ekkor adó­dott lehetőség arra, hogy az 1968 előtt telepített ültetvé­nyeket az állami támogatás visszatérítése nélkül számol­ják fel, s gazdaságosabb te­vékenység után nézzenek. Azok számára viszont, akik továbbra is szőlőműveléssel foglalkoztak, az elmúlt há­rom év nem hozott sikert. Számos gazdaságban rúgtak sok millió forintra a károk nyomán a veszteségek, illetve a rekonstrukciós költségek. Egy-egy gazdaság még bír­ná ugyan, az ágazat egésze már nem képes megteremtem a talpon maradáshoz, a koráb­bi termelési eredményekhez és az újratelepítéshez szüksé­ges feltételeket. S ha ma ar­ról beszélünk, hogy a 2500 hektárnyi kifagyott vagy sú­lyosan károsodott töke helyé­be csak 300-ra van telepítési szándék, akkor bizony a je­lenlegi feltételek mellett nem sok az esély arra, hogy az öt éven belül kiöregedő közel ezer hektár helyén szőlőmű­veléssel foglalkoznak majd a megyében. Szigetcsépen. a Kertészeti Egyetemi Tangazdaságban pár éve még 800 hektáron művelték, s majd’ _négy hé­tig szüretelték a szőlőt. Az idei őszön csupán egy hétig töltögetik a kádakat és put­tonyokat — nem lesz hosszú a szüreti mulatság. Sújt a béradó — A hajdani területnek már csak alig a felén él sző­lő, de még ebben a 300—350 hektárnyi ültetvényben is katasztrofális károkat okozott az idei tél — mutatja be gaz­daságát Malya Ernő, a borá­szati üzem vezetője. Ügy né­zem, nem az az ember, aki panaszra termett, de van mi­vel előhozakodnia neki is bő­ven. Sorolja a károkat, a há­rom év 56 milliós vesztesé­gét, amit a kemény telek vagy az aszályos nyarak okoz­tak. De hozzáteszi: a sajnál­kozásra, a felsőbb szintű dön­tés kivárására már nincs idő. Minden nap számít, s ha nem teljesen kilátástalan a küzde­lem, hát nekilátnak a még életképes tőkék nevelésének. Minél inkább kitolódik az idő, annál kevesebb a lehető­ség arra, hogy megmentsék az arra érdemes tőkéket. Igaz, nagy a kockázat: most há- romszor-négyszer akkora költ­séget, munkaidőt kell belein­vesztálni egy-egy tőke kezelé­sébe, mint korábban. Nem csoda hát, ha a kapálás, met­szés vagy kacsolás közben la­tolgatják, milyenek az esé­lyeik — a korábban nyeresé­ges ágazatot ma már való­színűleg csak a melléküzem- ágak, az ipari tevékenység húzza ki a bájból. — Számottevő lesz az ered- ménykiesés az elfagyott vagy károsodott tőkék miatt, az ültetvényekben keletkezett kárról nem is beszélve. De nehéz helvzetbe kerülhetünk még ezután is, mert a többlet­munka révén, amivel még megmenthetünk egy-egy tő­két, jelentősen megnő a gaz­daság bérszínvonala. Erre az évre 7 százalékos bérfejlesz­tést terveztünk, de a hozzá­adott értelekéi, a termelési eredményekkel nem tudjuk igazolni a ráfordításokkal arányos bérnövekedést. Ezért, ha megmaradunk az eredeti­leg elképzelt bérfejlesztés mellett, és valóban rendbe akarjuk tenni a szőlőt, akkor már előre elkönyvelhetünk vagy 11 milliónyi többletbér­adót a keresetek, a bérszín­vonal nem tervezett növeke­dése miatt — mondja az üzemvezető, hozzátéve, hogy az elmúlt évek sikertelenségei mérsékletre intik a tangazda­ság szőlészeit. Leállni ugyan nem fognak a termesztéssel, de a korábbi 800 helyett ez­után beérik 500 hektárnyi termőterülettel. Nem dédelgetett növény — Persze csak akkor — fűzi hozzá Malya Ernő —, ha a hitelpolitikai, adózási és bérszabályozási feltételek le­hetőséget adnak erre, hiszen a hiányzó 150—200 hektárnyi szőlőnek pusztán a telepíté­si költsége eléri a 75—100 millió forintot — a jelenlegi árak mellett. És hiába ked­vezőek a hitelvisszafizetési fel­tételek, addig, míg a növény termőre nem fordul, hosszú időn át csak a pénzt emészti minden tőke. Minél jobb mi­nőséget akarunk elérni, annál többet visz el, hiszen renge­teg a szőlő élőmunkaigénye. Hogy ezt kielégítsük, kedve­zőbb bérszabályozási feltéte­lek kellenének. Ami pedig az új ültetvényeket illeti: okulva saját kárunkon úgy döntöt­tünk, hogy ezután viszonylag fagytűrö tőkéket telepítünk. Ez viszont további gondokat jelent, mert az új fajták el­térnek a megszokott minőség­től, s ha nem is rosszabbak a régieknél, termesztésük szá­mos problémát vethet fel. Más termelési, szüretelési technológiák kidolgozására lesz szükség ahhoz, hogy hosz- szú távon megmaradjon a magyar szőlő, a bor megszo­kott minősége. Addig azon­ban a korábbitól eltérő tá­mogatásra van szükség, mert ma nem kell gondolkodni, hogy a költségvetésnek van-e pénze segíteni az új telepíté­seket — nagyobb probléma napjainkban a meglevő ültet­vények művelése, költségei­nek fedezése. Katasztrofális károk, lany­huló piacif kereslet, csökkenő termesztési kedv — címsza­vak a szőlészet-borászat pil­lanatnyi állapotáról. De ha kimondjuk, hogy új telepíté­sek híján, a meglevő ültet­vények mennyisége, minősége és fajtaszerkezete mellett 2000-ben már nem lesz képes az ágazat kielégíteni az igé­nyeket — bizonyára sokan ingatják hitetlenkedve fejü­ket. Érthetően, hisz’ ha meg­különböztetett figyelmet • is szentelnek évszázadok óta a szőlő termesztésének, az még soha nem volt a magyar ker­tek dédelgetett növénye. Ki­váltságát pusztán a gazdaság­ban betöltött jelentős szere­pének köszönhette. De erre a szerepre most is, a jövőben is szükség lesz. Pató Zsuzsa Törteli terménytároló A törteli Dózsa Termelőszövetkezetben a kedvező időjárás meggyorsította az időszerű munkákat. Az első kaszálásból 860 tonna szénát raktak kazlakba, ez 757 darab szarvasmarha és növendék állat ellátását már biztosítja. A várható jó termés elhelyezésére ötezer tonna befogadásit terményraktárt építe­nek. Tisztelgés az emlékműnél Befejezte Budapesten há«' romnapos tanácskozását július 2-án a Zsidó Kulturális Em- iékalapítvány végrehajtó bi­zottsága. Philip Klutznick el­nök vezetésével áttekintették a zsidó kultúra emlékeinek megőrzésével, az oktató- és nevelési munka, valamint a kulturális kapcsolatok erősíté­sével összefüggő feladataikat. Ismerkedtek, a tanácskozást vendégül látó magyar izraelita felekezet intézményeivel, okta­tó- és könyvkiadói tevékeny­ségével. Koszorút helyeztek el a II. világháborúban elpusz­tult magyar zsidók emlékmű­vénél és részt vettek a Ma­gyar Tudományos Akadémia keretében működő, most meg­alakult Zsidó Tudományok Kutató Központjának avatási ünnepségén. Philip Klutznick elnököt fogadta Péter János, az Országgyűlés alednöke, Ko­vács László külügyminászter- helyettes és Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Interjú az Euribrid elnökével Közelebb a genetikai csúcshoz Mint arról lapunkban beszámoltunk, tegnap Budapesten, a Kongresszusi Központban tartották az Euribrid—Hunniahib- rid szimpóziumot, melyen Közép-Európa szülőpárokat tartó, broilercsirkét nevelő gazdaságainak szakemberei vettek részt. A tanácskozás szünetében Antoon F. J. Billiet úr, az Euribrid elnöke adott interjút munkatársunknak. — Milyen nagyságrendet képvisel az Euribrid a világ­piacon, illetve milyen súlya van Magyarországnak a cég üzleti életében? — A világpiacon 25 száza­lék a részesedésünk. Hybro szülőpárjaink 4,5 százaléka kerül az önök hazájába, s a magyar piac 60 százalékán si­került megvetni a lábunkat, vagyis nagyon jók a pozí­cióink. Természetesen fontosak számunkra az eladások, még­IVSár dolgozik a nevesincs újszülött Nyomdamesterséget tanuló áfész Gyakran hallani arról, hogy bár az utóbbi években szá­mottevően fejlődött az áfé- szeknél az ipari tevékenység, de a lehetőségeket még min­dig nem teljesen használják ki. Nos, a Buda környéki Áfész vagy fél évvel ezelőtt elhatározta: a vácidk és a tak- sonyiak után ők is nyomdász­kodásra adják a fejüket. Va­jon jól döntöttek-e? — erre a kérdésre kerestük a választ. Üzemmé válhasson — Manapság minden szövet­kezet azon gondolkodik, mi­lyen formában egészítse ki alaptevékenységét. Nekünk eddig csak úgynevezett ha­gyományos iparunk volt: szik- vízüzemeink, szeszfőzdénk, meg két építőipari szakcso­portunk. Valami mást is akar­tunk, olyat, ami leginkább megfelel adottságainknak — indokolja meg választásukat Rátkai Mihály ipari és mező- gazdasági főosztályvezető. — Egy nap beállított hozzánk egy nyomdaipari technikus. Tényleg, miért ne csinálhat­nánk mi is egy nyomdát? — töprengtünk az ajánlatán. Hi­szen ott áll kihasználatlanul a Vörös Hadsereg útján lévő ta­nácsi bérleményünk, egykor élelmiszerbolt volt itt és for­góeszközraktár, ám nem töl­tötte be igazán hivatását, ezért bezártuk. Az épület remekül megfelelne nyomdai célokra. Pénz volt a beruházásra, úgy két-két és fél millió fo­rint, no de milyenek az esé­lyek? Megéri-e belevágni eb­be a teljesen új tevékenység­be? — vetődött fel Budake­szin. Elindultak hát nyomda- néző körútra, hogy felmérjék, milyen egy kisüzem termelé­kenysége. Biztatónak ítélvén a kilátásokat, megnézték, kikre számíthatnának megrendelő­ként. Szóba kerültek a társ- szövetke'zetek, a környező szervezetek, vállalatok, üze­mek, ahol mindig szükség van plakátokra, szórólapokra, bro­súrákra és kézikönyvekre. Kü­lönösen, ha ezekhez rövid időn belül hozzájuthatnának. Még a lap- és könyvkiadókhoz is bekopogtattak, s mindezek után úgy vélték: életképes le­het Budakeszin egy kistelje­sítményű nyomda. Kapóra jött, hogy a Szövosz Továbbképzési és Oktatási Központja felszámolta nyom­daüzemét, így nemcsak hasz­nált gépekhez juthattak, de első, stabil megrendelőjükhöz is. Az új masinákat a Nyom­daipari Grafikai Vállalattól szerezték be, másfél milliót szánva a gépparkra. Ezek kö­zül nem egy már elfoglalta helyét a mintegy 180 négyzet- méter alapterületű épületben, időközben ugyanis a toki Egyetértés Termelőszövetke­zet építőipari ágazata elvé­gezte a technológiai átalakí­tást az Istercoop Kisszövetke­zet tervei alapján? Kőporral vonták be az utcafrontot, s a helyiségek ragyogó fehéren várják, hogy igazi nyomda­üzemmé válhassanak. Az elő­készítőt már berendezték, a fotóteremben is ott található a jól ismert fotóberendezés és a montírozóasztal. A gépte­remben pedig vadonatúj cseh­szlovák Romayor 143-as gép szorgalmasan „termeli” már a Szövosz továbbképzőjének a 240 oldalas könyvviteli jegyze­tet. Pár napja csupán, hogy beindult a munka, hiszen oly­annyira újszülött a nyomda, hogy még neve sincs. Jelentkező akadna Gondja viszont épp elég. Először is itt a munkaerőkér­dés: meglévő nyomdáinkban sem tolonganak a szakképzett mesterek bebocsáttatásért. — Még el sem kezdődött az építkezés, máris körbejárt a hír az új nyomdáról — mond­ja Hajdú Zoltánné könyvkötő. — Kaptam magam és jelent­keztem. Kőbányára ingáztam addig, úgyhogy égészen fel­pezsdített ez az új munkaal­kalom. — Nekem is kapóra jött, így legalább mellékkeresethez jut­hatok helyben — jegyzi meg Piszeczki Pál gépmester. Hatan kerültek hasonló mó­don az áfészhez. Kezdetben elegendő ez a létszám, de a majdani felfutó termeléshez elkelne még ugyanennyi. Ma­rad a hirdetés. Mit kínálná­nak az ide jövőknek? Most még csak a becsült forgalom és a tervezett eredmény alap­ján megállapított bértömeg­ben gondolkodhatnak. Egyelő­re fix órabérben alkalmaznák a nyomdaipari szakmunkáso­kat, később teljesítménybér­ben. Jelentkező akadna, de még semmi sem biztos. Egymást segítve Aztán elérkezett az ideje a rendelések pontosításának, ütemezésének. A legcélsze­rűbb az lenne — vélik az áfésznél —, ha kapacitásuk je­lentős részét egyetlen partner kötné le, ezért tárgyalnak most a Népszava Lapkiadó Vállalattal. Ezenkívül, saját maguk ellátása mellett szol­gáltatásokat végeznének. Prog­ramot készítettek nemrég számítógépes adatfeldolgozás hoz, felajánlották a társszövet­kezeteknek úgy, hogy legyár­tanák hozzá a tablókat is. Ár­képzésük most formálódik, az első megrendelésekre kalkulá ció alapján mondtak árat, idő­vel kialakul minden egyes ki­adványra konkrét árajánlatuk. A legnagyobb kérdés: a pa pír. Ezen áll vagy bukik min den. Az importálási lehetősé­gek beszűkültek, ami még to vább növelheti a nyomdai át­futási időt. Márpedig Budake­szin csak akkor nyerhetnek, ha gyorsan dolgoznak, ez pe­dig papír nélkül aligha old­ható meg. — Ez az egy dolog, amit ta­pasztalatlanságból nem mér tünk fel kellőképpen — gon­dolkodik el a főosztályvezető. — Egyetlen beszerzési forrá­sunk, a Papíripari Vállalat negyedéves, de inkább féléves előrendelésre szállít. Egy ideig elegendő a papírunk, de aztán már csak reménykedhe­tünk abban, hogy pontosan érkezik az utánpótlás. Még valamiben bízhatnak Budakeszin. Mostanában kör­vonalazódik egy, az áfész- nyomdák közötti, egymást se­gítő szövetség. Tóth Andrea sem csak ez a lényeg. Magyar kapcsolataink — melyekre büszkék vagyunk — lassan húszesztendősek. Ez idő alatt sikerült kiépíteni a kölcsönös információcserét, a technoló­giai együttműködést, s ennek eredményei megmutatkoznak a tenyésztésben. — ön szerint mi az oka annak, hogy a világ élvona­lába tartozó hybro-fajta Ma­gyarországon nem hozza azo­kat a fajlagos mutatókat, mint amilyeneket . Nyugat-Európá- b an? — Eredményeik összességé­ben nem rosszak, mégis akad javítanivaló. Mi a leghatéko­nyabb tartási, takarmányozási körülmények figyelembevéte­lével garantáljuk a genetikai potenciált. Viszont nem biz­tos, hogy annak biztosítása Magyarországon olcsó, hiszen önök kénytelenek a kompro­misszumokra, egyben az ex­port érdekében a termelés mennyiségének növelésére. Ez utóbbi sokkal intenzívebben fejlődött, mint az infrastruk­turális háttér. Ha például adott négyzetméteren több szü­lőpárt helyeznek el, a mada­rak t között előbb-utóbb kiala­kul a hierarchia, vagyis a na­gyobb és erősebb nem engedi az etetőhöz, Hatóhoz a gyen­gét. Az így elnehezedett ma­darak túljutnak a tenyészkon- díción, a kicsik viszont nehe­zebben érik el azt. Ezért tart­juk fontosnak, hogy néhány farmot közösen létrehozzunk, ahol a technológiai utasítások szigorú betartása után tovább vizsgálódhatunk: mit és ho­gyan kell még tenni, hogy megközelítsük a genetikai csú­csot. Lényeges ez, mert önök­nek nincs más választásuk; a világpiacon a legnagyobb amerikai, francia, brazil és holland termelőkkel kell áll­niuk a versenyt. Mivel az utóbbi két esztendőben Ma­gyarországon több új telep épült, hamarosan ritkítani le­het az állománysűrűséget, s a termelés nagyságrendjének megtartása mellett javítani lehet a broilerek minőségét. — Hogyan értékeli a mai tanácskozást? — Meglepett, hogy milyen nagy az érdeklődés a téma iránt, hiszen a közép-európai szocialista országok: Magyar- ország, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia és Bul­gária mintegy 400 szakembere gyűlt össze Budapesten. Cé­lunk az volt,'hogy kölcsönösen tájékoztassuk egymást a vi­lágpiaci tendenciákról, a te­nyésztésről és egyéb szakmai kérdésekről. Ügy ítélem meg, mindezt sikerült megvalósíta­ni. Kapcsolatainkat szeretnénk tovább mélyíteni Magyaror­szággal. melyre nemcsak a tervezett telepek közös létre­hozása, hanem a rendszeres szaktanácsadás, a szakemberek találkozója is garancia lehet. Fazekas Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents