Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

Kinőtt rajta a gaz Micsoda kilátás! Ha az ember megveti va­lahol a lábát, mindjárt a kilátásra kiváncsi. Hát ez a rossz szokás engem sem hagy el. A posta főbejára­tán kilépve e.n is a kilátás­ra voltam kíváncsi. Volt benne részem. A Sztáron Sándor utca és a Beloian­nisz sarkán indul az a tör­melékhalmaz, mely a szűk utcácska egy részét uralja. Tökéletes a rálátás a posta főbejáratától. A DMRV ve­zetéket fektetett, jelzörúd- jait ott is felejtette, csak­úgy, mint a törmelékhal­mazt á kiásott, félig bete­metett járdaszakaszon, A törmelékkupac tetején ki­virágzott a gaz is, némi üdítő, zöld látványt nyújt­va ebben a lehetetlen hely­zetben. Megerősödött, meg­izmosodott a gaz, ebből az­tán nem nehéz arra követ­keztetni. hogy az építők jó régen otthagyták kezük nyomát. De hogy kinek az örömére, azt nem tudom. Amit viszont tudok, lá­tok, az az: ez a ház oldalá­hoz földobott törmelékhal­maz igen rossz reklám. Az bizony, mert már a nap szíttá lei azt a táblácskát, mely hirdeti az egyik ab­lakban: ez a családi ház el­adó. Gyanítom, nemcsak az árral, hanem a környezet­tel is baj van, ezért nem tapossák egymás sarkát a vevők. A rendetlenség nem jó reklám. Mint ahogy az sem hasz­nál Vácnak, hogy a Szé­chenyi utca járdája, járda­széle tömött az eldobott ci­garettacsikkektől. S nem egy nap termése ez a meny- nyiség, hanem jó néhányé. Egy hajdan volt csikkszedő paradicsomnak nézné a te­repet —, míg én azt a kö­vetkeztetést vonom le: vagy a lapát vagy a seprű hiány­cikk errefelé. Az a seprű, mellyel a közterület tisztán tartható. Bár az is megle­het, hogy ebben a perzselő nyárban egyszerre mentek szabadságra a köztisztaság lelkes munkásai. Vagy csak senki sem néz a körmükre, hogy mit csinálnak? V. E. A halak nem ünnepellek... Horgászok jubileuma A lábos es a horgász halra vár . Jól sikerült és igazi küzdel­met is hozott a Váci Dunai Sporthorgász-egvesület 30 éves fennállására kiírt, meghívá­sos jubileumi verseny. Tizen­egy csapat vett részt a reggel nyolc órától tizenegy óráig tartó versenyben. A szervezők már hajnali öt órától a hely­színen tevékenykedtek a si­ker érdekében, ami nem is maradt el. Bár a fülledt me­legben a halak sem tüleked­tek a felkínált finomságok kö­rül. az eredmény mégis jó­nak mondható. Az egyéni győztes, a diós- jenői csapat tagja, Benyó Já­nos, majdnem három kiló ha­lat fogott. A Váci Dunai SHE versenyzője, Pilán József, má­sodik lett, csapattársa. Mayer Gábor a negyedik. Jól szere pelt és harmadik lett a tolmá esi Erdőkémia versenyzője, Jó­nás György. A nap szenzáció­ját Borsi János öt kiló körü­li hala jelentette, amit a ru­tinos versenyző több mint egy órán át fárasztott a hajszál­nál vékonyabb — 60—70 de­kagramm szakítószilárdságú — zsinóron, amin a horog sem volt nagyobb egy gyufafejnél. Pár perccel tizenegy után a megfáradt „cájg” megadta ma­gát, és a hal búcsút mondott a sok reá kíváncsi szurkoló­nak. Borsi János csak ennyit mondott: Befejeződött a tavaszi szezon a megyei férfi kézilabda-baj­nokságban, melyet szűkebb pátriánkból az Izzó MTE el­múlt évben NB II-ből kiesett együttese képviselt. Az előző évi bajnokságban szerepelt csapatból két fő, Hunyadkürti és Varga vált ki, míg a többiek továbbra is rendelkezésre álltak. További változásnak nevezhető, hogy Vásárhelyi és Marx ismét játékra jelentkezett, míg az ifjúsági együttesből a Ser főző —Jámbor—Korbely hármas felkerült a felnőttegyütteshez. A tél folyamán a megyei terembajnokságban vett részt az együttes és a harmadik he­lyen végzett. Ezt a megyei MNK-selejtező, majd pedig az országos selejtező követte, melyben több győzelem után végül az NB I-es Hódiköt jelentette a végállomást. A bajnokságban jól indult a csapat, viszont a beállós Korbely súlyos sérülése és Bielik kapus külföldi munka- vállalása nagy veszteséget jelentett. Szerencsére sikerült újra játékra bírni Kovács ka­pust, aki párjával, Hegyesivei felváltva jó átlagot produkált. Öt fordulón keresztül volt 100 százalékos a váci együt­tes, ekkor következett az ide­genbeli gyömrői rangadó, me­lyen győzelemmel is felérő döntetlen eredmény született. Ezt követően ismét győzelmi széria következett, mígnem az örök mumus Tököl otthonában elszenvedte első vereségét az Izzó. Szerencsére ez sem oko­zott hosszan tartó visszaesést, egy héttel később a második helyezett Budakalász ottho­nából ismét pontot hozott el a váci együttes, amely ezzel hárompontos előnnyel tavaszi listavezető lett. Egyénileg vala­mennyi találkozót tekintve nem lehet kiemelni senkit, vi­szont minden mérkőzésen volt egy ügyeletes, aki jó játékával húzta a csapatot. Ezek voltak Pálffy, Flaskai, Rácz, Serfőző és Sebestyén. A látottak alap­ján fiatal, de egységes és ígé­retes együttes van kialakuló­ban, melyben a Testnevelési Főiskola csapatából igazolt két újonc, Bognár és Péli kapus újabb erősítést jelent. A felnőttcsapatot is felül­múlta szereplésével az ifjúsági együttes, mely valamennyi ta­lálkozóján fölényes győzelmet aratva szintén listavezető. Ugyanez a csapat szerepel a budapesti I. osztály ifjú­sági bajnokságában is, ahol a harmadik helyen állnak. A csapatban több tehetséges játékos bontogatja szárnyait, ők rövid időn belül már a fel­nőttegyüttesben is helyet kö­vetelhetnek. A szakosztály serdülőegyüt­tese a budapesti serdülő­bajnokságban szerepel és az FTC csapata mögött a 2. he­lyen állnak. Újoncként ez több mint bravúr. Kitűnő tavaszt zárt tehát a gondtalannak éppen nem nevezhető szezon után a váci gárda, és bízunk a további jó szereplésben. A további sorso­lás nem nevezhető éppen ked­vezőnek, de hát a várhatóan mindent eldöntő rangadóra Vácott kerül sör a Gyömrő el­len. és ez nagy előny.-nyári­Rangsorolás után Vízhálózat Fejlődnek a város környéki települések. A pénzt, a felada­tokat mérlegelve, rangsorolás után osztották szét. A tervek szerint rövidesen befejeződik a Csörög térségi vízhálózat ki­építése, Kóspallagon pedig nemrég adták át a fontos köz­művet. Márianosztrán most alakítják az ivóvíztársulatot, Szobon pedig befejeződött a szennyvíztisztító építése, Vá­cott tart a bővítése. A győztes: Benyó János (A szerző felvételed) — Úgyis visszaengedtem vol­na... jó lesz jövőre! Megkezdték a munkát a mérlegelők, és a jegyzőköny­vekben kezdett kialakulni a sorrend, amit később a fehér asztal mellett, a Földvári ét­teremben tudtak meg a részt­vevők. A jubiláló egyesület és a vendégcsapatok tagjait Ka­pál Gyula titkár tájékoztatta az elmúlt 30 évről, megemlé­kezve a szervezők nehéz és áldozatos munkájáról, a kör­nyezetvédelem helyzetéről, a tó felújításának nehézségeiről. Ezután hehoczky Antal elnök köszönte meg a részvételt, és ismertette az eredményeket. A csapatversenyt Diósjenő csapata nyerte, második a Vá­ci Dunai SHE első csapata, harmadik a tolmácsi Erdőké- mia lett, negyedik az Izzó, ötödik a Váci Dunai SHE má­sodik csapata. A győztes csapat tagjai: Be­nyó János. Mikita János, Zab- dan Imre, Kucsák János. A második helyet elért csapat tagjai: Becsei István, Pilán József, Mayer Gábor, Török József. Porubszky Dezső vÁqi ____itta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1987. JÚLIUS 23., CSÜTÖRTÖK Tiszta és jó minőségű Szigorúan ellenőrzött kutak Emlékszem, hány délutánomat keserítette meg, mennyi | fejtörést okozott „x". Újra meg újra felbukkant matematika- könyveimben, hogy „A”-ból „B”-be utazzon különböző jár­müveken, földterületeket parcellázzon fel a leggazdaságo­sabban, vagy éppen kockákat gyűjtsön egy dobozba össze. Sokáig kísértett, sokáig szerettem volna mindent úgy meg­csinálni, mint ö. Aztán a matematikával együtt szép lassan „x” is eltűnt az életemből. A minap azonban újra eszembe jutott. Elképzeltem, amint egy feladványban hatalmas üveg­pohárból issza kidülledt szemmel a vizet. Számításaim sze­rint ez a produkciója kb. 37 ezer napig tartana, vagyis mint­egy 103 évig, feltéve, hogy a pohár űrtartalma fél köbméter. És feltéve, hogy „x” annyi vizet iszik, amennyit Vác városa naponta elhasznál. Persze „x”-et csöppet sem érdekli, tiszta-e az a példabeli váci víz, es honnan származik. Nem így viszont a váciakat! Kérdéseim tehát jószerivel az itt lakók kérdései is lelhetné­nek, melyekre Zimonyt Márta, a Dunaimenti Regionális Víz­mű környezet- és vízminőség- védelmi osztályának vezetője válaszod: — A város vízellátását a Duna ikavdcsteraszára telepí­tett kutak biztosítják. Az ivó­víz egy része Verőcemarosról érkezik. Itt negyven kút talál­ható, melyek 15—23 ezer köb­méter vizet képesek naponta biztosítani. A vízszolgáltatás fennmaradó részét, mintegy 25 ezer köbmétert a Főváro­si Vízmű szentendrei kútjai- ból kapja Vác. Ez a megoldás lényegében 1981 óta használa­tos, amikor Vác déli vízbázi­sának vize annyira elszennye­ződött, hogy fogyasztásra al­kalmas ivóvizet nem lehetett nyerni onnan. A Szentendrei- szigeti kutak tehát az így ki­esett termelést hivatottak pó­tolni. — Elképzelhető, hogri újra üzemelni fog a váci déli víz­bázis? — Igen, terveink között Amíg látható a render Megoldható a közlekedés? Ne gondolja senki, hogy az örök elégedetlen ember beszél belőlem. Évekig sóhajtoztunk a közlekedési lámpák után. Rendet vártunk tőlük. De úgy jártunk, mint a vásárfiával, mely a búcsúban ragyogóan működik, de mikor hazavit­tük, nem mozdul többé, a vá­sárnak meg vége, s mehetünk reklamálni, ahova akarunk. A városi lámpák, például a Földváry téren, egy héten át­lagban három napot működ­nek. Elhelyezésük olyan, hogy a piros jelzésnél pillanatok alatt dugó keletkezik. Legfel­jebb ha a főúton közlekedők kegyes hangulatban vannak, ki lehet hajtani az Erdős Ber- nát utcából. A Sebes Imre úti lámpák észak felé mindössze 11 másodpercig engedik afor- galrpat, ha működnek, mert az ő átlaguk sem jobb a heti há­rom napnál. Az „őslámpának” számító Széchenyi utcai állító­lag szinkronban működne a Egyszer a vásárosok, egyszer a csirkepiac Mikor éppen kin a sor Az ember ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. Ez még akkor is igaz, ha nem valljuk be, nem hangoztatjuk. Lehet, hogy a háziasszony rossz tulaj­donsága, de ha már kimegy a piacra, akkor mindent szeret egy helyen megvenni. Tömött bevásárlószatyorral nem szí­vesen kutyagol egyik térről a másikra. Még kisebb távolság­ra sem. Az őstermelőt, a tsz-t, a baromfiárust, no meg a vásározót, aki a boltban rit­kán kapható apró konyhai fel- szerelési tárgyakat kínálja, s szomszédságában a bőrdíszmű­vest, a pulóvert árulót szereti egy helyen megtalálni. S bosz- szankodik, ha áttelepítik őket egyik helyről a másikra. És nem is igen veszi magának a fáradságot, hogy utánuk men­jen. A bevásárlásra szánt idő jó részét elveszi a sorban állás, az olcsóbb, de igazán szép gyümölcs fellelése. De azt hi­szem, érthető, hétköznap, hét­végen meg pláne nem vagyunk időmilliomosok. S a helycserés támadásokat meg egyszerűen nem követjük nyomon.. Nem követjük nyomon, hogy a piactérről a vásárosokat ki­telepítik a Szabadság térre, majd a csirkepiacot a vásár­térre. Váci háziasszonyok többsége esküszik rá, hogy in­kább a boltban a fagyasztott csirkét választja, minthogy gyalogoljon a kitelepített ba­romfisok után. Hát most itt tartunk. Még akkor is, ha igaz, a piac kinőtte kereteit, szűk, nem képes befogadni mindazt, amit kínálnának, amire vevők lennénk. S köz­ben költözik az, akin éppen a sor, új helyre. Figyelünk is rá­juk, meg nem is. Megoldás­ként ajánlani jobbat nem tu­dunk a tanácsnak, a piacellen­őrzésnek, így aztán marad a morgás, az elégedetlenség. Ám talán egy generális rendezés, netán új, befogadóképességét tekintve megfelelő terület ezen is segíthetne. Hogy hol? Azon nem a vevőnek, az eladónak kell törnie a fejét, hanem az arra illetékeseknek. De vala­hogy úgy, hogy mindent egy helyen megtaláljon a kora reg­gel, vagy hét végén piacra látogató, oda buszozó. V. E. Sebes Imre utcaival, ha,mind­kettő működik. No ennyit az áteresztő forgalomról. Újdonság a városban, hogy érvénybe lépett a belváros vé­dettsége, vagyis a 40 kilomé­tert engedő sebességkorlátozó táblák maximálnák a sebes­séget. Sajnos akinek eddig említettem, tízük közül hét nem is vette eddig észre. Ter­mészetesen így is tartják be... Be kellene látni, hogy a város közlekedésé nem meg­oldott, s néha egyszerűen „el­lehetetlenül”. Kedden és pénteken különös csikicsuki játékok alakulnak ki. Behajtani még csak be le­het a belvárosba, de megállni, különösen pedig parkolni le­hetetlen. Ha a kijelölt és en­gedélyezett helyeket veszem figyelembe a Március 15-e tér körzetében, mindössze a bú­torbolt körül és a gyógyszer- tár előtt lehetne parkolni leg­feljebb 50—60 gépkocsinak. Megfigyeltem, most, hogy szaporodtak a rendőri ellenőr­zések, amíg láthatók a rend­őrök, némileg rend van. Lát­tam egy gépkocsit, mely ara­szolva haladt mindig tovább, amerre a rendőrök haladtak, majd megkerülve a teret a rendőrök mögé került, és ott aztán leparkolt. A belváros kis utcáit csak egy városszéli nagy parkoló mentesíthetné, ahon­nan például sűrűbb járatú autóbusszal lehetne a belvá­rosba menni. Ha ez a feltevé­sem most nem is talál meg­hallgatásra, később — ebben biztos vagyok — az idő ki­kényszeríti ezt. Ne feledjük, a 2-es főút nemzetközi útvonal. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy labdarúgóink, a város történe­tében először, NB f. osztály­ban fognak játszani; de így a zsúfolt napok száma is csak nőni fog, már a közeljövőben. Mi lesz akkor? Ami vásáros napokon szokott lenni: a köz­lekedés csődöt mond. S még mielőtt valaki is meg­sértődne, tudom, hogy ez nem rendőri, tanácsi vagy más hi­vatali probléma, ezt csak együttesen átgondoltan és egyetértésben lehet megoldani. S mennyivel egyszerűbb ad­dig, amíg lehet, mint amikor már kell! Bár ez az idő is egy­re közelebb van ... Radányi Lajos szerepel a vízbázis rehabilitá­ciója. A víz szennyezettségét állandóan ellenőrizzük, és ha bekövetkezik a kívánt tisztté lás. szóua jöhet a kutak új­bóli bekapcsolódása a város vízellátásába. — Elegendő Vácnak a je­lenleg szolgáltatott vízmeny- nyiség? Gondolom, a nyári hó­napokban megnő a fogyasz­tás... — Ügy tűnik, elég vizet ad­nak kútjaink. Ha valamilyen oknál fogva mégis megnőne a vízigény, sor kerülhet a váci Buki-szigeti vízmű beállításá­ra. Ez a vízbázis a város első ilyen létesítménye, 1927 óta üzemel. Az évek sorén azon­ban — elsősorban a Duna fel- iszapolódása következtében —, az itteni víz minőségével problémák voltak. A vízmű ezért ún. csúcsvizmű-minősí- tóst kapott, vagyis működte­tésére csak a vízellátásban fellépő rendkívüli nehézségek esetében kerül sor. Idén azon­ban mindössze egyszer volt erre szükség, akkor sem a tel­jes 24 órán keresztül, a ku­taknak pedig a fele üzemelt csupán. De még az ilyen rész­leges üzemnél Is fokozott az ellenőrzés. Szintén a biztonsá­got szolgálja, hogy az innen nyert vizet más vízzel kever­ve juttatják a hálózatba. Arról, hogy a város ponto­san mennyit fogyaszt egy át­lagos nyári napon, a szolgál­tatási osztály ad felvilágosí­tásit. Eszerint Vácott mostaná­ban 18 500 köbméter vizet használnak fel, melyhez to­vábbi 5 ezer köbméter járul — a DCM és a kőbánya na­pi igénye. Vízkorlátozás jelen­leg nincs, az esetleg fellépő vízhiány, nyomáscsokkenós az elektromos művek rekonst­rukciójával, illetve az ennek során előforduló áramkimara­dással függ össze. A regioná­lis rendszerben viszont, tehát a város környékén az összio- gyasztás 30—40%-át emészti fel a locsolás. Vagyis jó len­ne — es ezt kérik a lakos­ságtól —, ha egy kicsit keve­sebb vizet használnának eil a földeken. De kanyarodjunk vissza Vácra. — Hogyan történik az ide érkező víz tisztítása? — fag­gatom tovább Zimonyi Már­tát. — Alapvetően természetes módon. Az így megszűrt víz­hez mi csak fertőtlenítő anya­got adunk, egyéb kémiai el­járásokat azonban nem alkal­mazunk. Az ivóvíz jellegét el­sősorban a Duna domináns vízminőségének és a háttéri talajvíz mutatóinaik változó hányada határozza meg. Ala­csonyabb vízállásnál például a talajvíz szerepe felerősödhet, ezért érezzük ilyenkor egy kissé niítrátosnak a vizet. De természetesen a szélsőséges esetekben is az előírt szab­vány alatt maradnak a szol­gáltatott víz minőségi muta­tói. — Ha már a mutatókról esett szó, hogyan ellenőrzik ezeket? — A környezet- és vízmi­nőségvédelmi osztály ellenőr­zi mind a vízművek által ter­meit, mind a vízellátó rend­szerekben vezetett vizet. Te­vékenységi köre kiterjed az ivóvízen kívül a strand für­dővizének rendszeres vizsgá­latára is. Az osztály külön­böző fizikai, kémiai, bakterio­lógiai, sőt esetenként toxiko­lógiai méréseket végez, me­lyekre leggyakrabban a víz­műveknél és az átemelő tele­peknél kerül sor. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy a váci víz tiszta, jó minőségű. Falusy Zsigmond ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents