Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-22 / 171. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! s AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAKÁCS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 171. SZÄM Ára: 1,00 fariul 1987. JÜLIUS 22., SZERDA MA: Nmi, Kancsóka farka tépőzáras: könnyítik a közös­ségi normák átadását, a gyerekek közötti egyeztetést. Azt is mondja: van aki fél. Mint az a kisfiú is, aki elő­ször rettegett Süsütől — mert sárkány.” (5. OLDAL) TmurnemSIriMK „Már korábban észrevettem, traGgBlfötJIS hogy légvezeték húzódik a fe­tMXenti haleset jünk fölött, de azután sajnos teljesen megfeledkeztem róla. A visszapillantó tükörből láttam a társaimat, azután egyszer csak eltűntek. Ugyan­akkor izzó csóvák huiiáwak alá a magasból.” Kádár János látogatása a MOM-ban Határozott tettekre van szükség Reszler Zita optikus virágggal Zöldborsó Vácszentlászlóról Hatvanba Búzát aratnak a kombájnok Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára kedden a Magyar Optikai Mű­vekbe látogatott. A vendéget a MOM kapujá­ban Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, Hanga Mária, a XII. kerületi pártbizottság első tit­kára, Balogh András, a MOM vezérigazgatója és Szita Ernő, a MOM pártbizottságának tit­kára fogadta. Az MSZMP főtitkára az Igazgatósági épület tanácster­mében találkozott a MOM gazdasági, társadalmi, tömeg­szervezeti vezetőivel. Balogh András a több mint hétezer dolgozót foglalkoztató válla­latról elmondta, hogy termelé­si értékük 1972-ben haladta meg először az egymilliárd fo­rintot, s azóta megnégyszere­ződött, termékeik több mint felét négy vidéki gyárukban állítják elő. A gyár termékei­nek 70-75 százalékát exportál­ja, főként szocialista piacok­ra. Az 1970-es években kezdő­dött el a számítástechnikai termékcsalád fejlesztése, gyár­fása, s ez adja ma már az össztermelés 40 százalékát. Az optikai jellegű munkák 25 százalékban részesülnek a ter­mékszerkezetből. Emellett kü­lönféle laboratóriumi műsze­reket, finomszerelvényeket, közútijárműfék-szerkezeteket, közszükségleti cikkeket is elő­állítanak. A vállalat vezetői évtizedek óta tudatosan vál­lalják e széles termékstruk­túrával járó termelési és gyár­tásszervezési terheket — tet­te hozzá —, ugyanis a világ­piacon csak ritkán fordul elő, hogy a fogyasztói, illetve a be­ruházási cikkek piacán egy­szerre adódjanak értékesítési nehézségek. Ez tette lehetővé a MOM dinamikus fejlődését is. A vezérigazgató a továb­biakban arról tájékoztatta a vendégeket, hogy az elektroni­kában — a MOM-ban is — a termékek elévülése, erkölcsi kopása gyorsabb, mint más ágazatokban. A technológiai fejlesztési igény ebből adódóan rendkívül magas. Balogh András ezzel kapcsolatban ki­fejtette. hogy bízik a válla­lati adóreformban. A vállalat ugyanis soha nem kapott köz­ponti támogatást, s az új adó­rendszer bevezetése forrást biztosíthat a fejlesztésekhez. Szita Ernő a budapesti gyár 700 párttagjának tevékenysé­géről, az MSZMP XIII. kong­resszusa óta eltelt időszak je­lentősebb politikai feladatai­nak végrehajtásáról számolt be. Kiemelte, hogy a nehe­zebb körülmények ellenére is sikerült megőrizni a pártszer­vezet eszmei, cselekvési egy­ségét. Szólt az MSZMP KB július 2-ai állásfoglalásának fogadtatásáról, a kommunis­ták előtt álló politikai felada­tokról. Ezután a vendégek a MOM bemutatótermében megtekin­tették a vállalat tevékenysé­gét reprezentáló termékbe­mutatót, majd az optikai gyár­egységet keresték fel. A párt főtitkárát Mikó József gyár­egységvezető kalauzolta vé­gig a síkoptikák, illetve gömb­optikák gyártósorán. Kovács István, az Állami Díjat és a Magyar Népköztár­saság Kiváló Brigádja címet is elnyert Ságvári Endre szo­cialista brigád vezetője meg­kérte Kádár Jánost, hogy ír­jon néhány sort a brigádnap­lóba. A bejegyzést követően a vendégek az egyik geodéziai szerelőműhelyt keresték fel, ahol Schinogl Antal szerelő­gyáregység-vezető mutatta be a nagy pontosságú geodéziai műszerek összeszerelésének munkafolyamatait. Kádár János látogatásának befejező programjaként a gyár tanácstermében találko­zott a döntési jogú igazgató tanács tagjaival, az alapszer­vezeti párttitkárokkal, szocia­lista brigádvezetőkkel. Az elsőként felszólaló Te- szár László, a MOM konst­ruktőre, a műszaki dolgozók egyik pártalapszervezetének titkára elmondta: munkatár­sai a Központi Bizottság ál­lásfoglalását a gazdasági-tár­sadalmi kibontakozás prog­ramjáról hasznos, jó doku­mentumnak tartják. Többek véleménye: jobb lett volna, ha hamarabb megszületik a határozat. Az emberek dol­gozni akarnak, ehhez egysé­ges, határozott iránymutatás kell, s ennek ígérete ebben a programban benne van. Ezért is várják fokozott érdeklődés­sel a kormány ősszel előter­jesztendő programját. A to­vábbiakban arról szólt: a műszaki értelmiségiek egyet­értésével találkozott a Köz­ponti Bizottság állásfoglalása, amely’ megfogalmazta, hogy növelni kell a nagy felké­szültséget igénylő szellemi munka társadalmi elismertsé­küszönti az MSZMP főtitkárát gét. A gyár politikai, gazda­sági vezetői már eddig1 is so­kat tettek a műszaki értelmi­ség megfelelő anyagi, erkölcsi elismeréséért. A MOM-ban a műszakiak bére az elmúlt években gyorsabb ütemben nőtt, mint a többi dolgozóké. A további lehetőségekhez azonban hiányzik az anyagi fedezet. Félő, hogy az üzemek, gyárak önmaguk, központi se­gítség nélkül nem tudják a műszakiak megfelelő anyagi javadalmazását megoldani. Segítséget jelentene esetleg az is, ha a műszakiak a beve­zetendő új adórendszerben valamilyen kedvezményt kap­nának a néhány évre tervezett Stabilizációs időszakban — hangsúlyozta. Kovács István, a Ságvári Endre szocialista brigád ve­zetője ezt követően arról tá­jékoztatta a vendéget, hogy már több mint negyedszáza­dos múltra tekint vissza a MOM-ban a munkaverseny. összesen 350 brigád tevé­(Folytatás a 3. oldalon.) A vácszentlászlói Zöldmező Tsz-ben a zöldborsó aratását július 14-én befejezték. Csök­kentett területen, 163 hektó-' ron 6 ezer 160 mázsa zöldbor­só termett, a hektáronkénti át­lag 3 ezer 779 kiló. A zöld­borsót a Hatvani Konzerv­gyárnak szállították további feldolgozásra. A 'termőterület tárcsázása, az altalaj fellazítá­sa a betakarítást követő na­pokban már megtörtént. Július húszadikán kezdő­dött meg a gazdaságban az étkezési búza aratása. Tizen­két kombájn indult meg a táblákon, hogy az ezer 172 hektárról betakarítsa a ter­mést. Ugyanakkor három, a közelmúltban vásárolt Claas dominátor a vetőmagbúzát aratja 614 hektárról. Nyújtott műszakban, reggeltől késő es­tig dolgoznak az emberek, a gépek ebben a rekkenő, per­zselő forráságban. Úgy terve­zik. hogy tiz-tizenkét nap alatt befejezik az aratást, hacsak egy nagyobb eső, illetve esős napok nem szólnak közbe Ámbár annak örülnének a legjobban, ha a csapadék hát­ráltatná őket a betakarítás­ban. Hiszen a silókukorica ne­hezen bíria a csapadék hiá­nyát. a növények közül egye­dül a cirok viseli el a tartás szárazságot. A jövő héttől négy* gép rá­áll az étkezési borsó vágásá­ra 338 hektáron. A jelek azt mutatják, hogy kedvezőbb a termés, mint zöldborsóból. A búza aratásával párhuza­mosan bálázzák a szalmát. Mégpedig ezer hektárról mintegy kétezer tonnát báláz­nak, 786 hektárról pedig ha­gyományos kazlakba raknak 1 ezer 500 tonnát. A háztáji gaz­daságok igényének megfelelő­en — a külön erre a célra vásárolt két kisbálázó, s a ko­rábbról meglévő Heston nagy körbálázó — kisebb vagy na­gyobb bálákban szolgálják ki a szalmát. A tehéntartóknak velőknek négy mázsa szalmát biztosít a gazdaság. A szárítóüzem teljes kapaci­tással dolgozik, pelletet ké­szítenek, mégpedig a tervezett 100 vagon helyett már 129 va- gonnyi van. A petrezselyem­zöldet is szedik, bár a gazda­ság által erre a célra vásárolt holland betakarítógép használ­hatatlan volt, így visszaküld­ték a feladónak. Az újabb pe­dig meg nem érkezett meg, ezert lassan haladnak a mun­kával. Szedik a szabad földön és a fólia alatt termett ubor­kát is. A háztáji gazdaságok­ból pedig szállítják az ubor­kát, a zöldséget a hatvani Zöldértnek, aki vevő rá. V. E. ☆ Tegnap kaptuk a hírt a ve- esést Ferihegy Termelőszövet­kezet elnökhelyettesétől. Ihász Zoltántól: befejezték a búza aratását. A kenyérnekvalóból mintegy 540 hektáron vetették el a magot, s ezt most hat kombájnjuk vágta le néhány nap alatt. A jó földeken vi­szonylag magas, több mint öttonnás hektáronkénti átlag­termést értek el. Az eddigi adatok szerint a búza minő­sége megfelelő, sikértartalma jó közepes. A megtermelt mennyiségből 280 vagonnal a gabonaforgalminak szállíta­nak, de a termelőszövetkezet­nek is marad 15—20 vagon- nyl takarmányozásra. Szeptember 1—7. között har­cászati gyakorlatot tartanak hazánk területén a Magyar Néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt alakulatai. A gyakorlaton részt vevő kato­nák létszáma eléri a stock­holmi konferencia dokumen­tumában meghatározott beje­Ahonnan a kombájnok el­vonulnak, már másnap a szal­mabálázók veszik át a tere­pet. Ez a munka is jól ha­lad, folyamatosan szállítják a szalmát a telepekre. A begyűj­téshez alkalmi munkásokat is felvettek. De lehet közvetlenül a földről vásárolni bálát, 10 forintért darabját, s mint az elnökhelyettes elmondta, igen sok tsz-tag él a lehetőséggel. Svájci Képviselők látogatása Környezetvédelem Sarlós István, az Országgyű­lés elnöke kedden a Parla­mentben fogadta a svájci parlamenti küldöttséget, amely Jean-Jacques Cevey, a nem­zeti tanács elnökének vezeté­sével hivatalos látogatáson tar­tózkodik hazánkban. A talál­kozón véleményt cseréltek időszerű gazdasági, valamint Magyarországot és Svájcot érintő környezetvédelmi kér­désekről. A svájci képviselők tájékozódtak a magyar par­lament és a kormány környe­zetvédelmi feladatairól. A megbeszélésen részt vett Cservenka Ferencné, az Or­szággyűlés alelnöke. Jelen volt Paul Wipfli, Svájc buda­pesti nagykövete is. Ientési küszöbértéket. Az elő­írásoknak megfelelően a Ma­gyar Népköztársaság a had­gyakorlat megrendezéséről és főbb jellemzőiről a helsihki folyamatban részt vevő vala­mennyi országot a kijelölt határidőig diplomáciai úton tájékoztatta. Kádár János a szerelőműhely munkájával ismerkedik ARANYGALLÉR S okféle színes hason­latot kínál fel meg­ismerésre a szocio­lógia képes beszéde, s két­ségtelenül a legismerteb­bek közül való az a meg­jelenítés, hogy a termeiéi­ben vannak kék gallérosok — blue collar —, azaz fizi­kaiak, meg fehér galléro­sok — white collar —, szel­lemi foglalkozású alkalma­zottak. Amint minden ha­sonlat. ez is sántít kissé de mert nemzetközileg el­fogadottá vált, így ment át a köztudatba, használjuk ml is a sántikáló hasonla­tot. Már csak azért is te­gyük ezt, mert mostanában újabb galérral rukkolt elő a szaktudomány, a gold collar, azaz az aranygallé­rosok felbukkanását, soka­sodását ígérve, jelezve a jövő jellemzőjeként. Kik hordanák ezt. az aranygallért? Azok a fizi­kai és szellemi dolgozók — tehát kék gallérosok meg fehér gallérosok is cserél­hetnek ilyenre —, akik tö­kéletesen a magukénak ér­zik munkafeladataikat, úgy azonosulnak azokkal, hogy egyben maguk lesznek a megszervezői, ellenőrzői is teendőiknek, mi több, a fejlesztés folyamatosságá­nak letéteményesei úgy­szintén. Tagadhatatlanul jól hangzik, hiszen szinte az eszmény megjelenése a gyakorlatban, s ha sereges- től lesznek ilyenek, akkor felszálló ködként tűnnek el majd gondjaink. nyolc mázsa, míg a sertést ne­Valami újat leltünk vol­na az aranygallérral? Gal­lér nélkül ugyan, de már a hatvanas években dolgoz­tak olyan személyek, kö­zösségek a megye iparában, akik. amelyek maguk lát­ták el az anyag- és bér- utalvánvozást, a szerszám- kivételezést, önmeózásra szóló joguk volt stb. A hírlapíró jó néhány ilyen személyről, közösségről írt — például a Csepel Autó­gyárból, a Gödöllői Gép­gyárból, a Nagykőrösi Kon­zervgyárból —, s bár tudja, ez még korántsem arany­gallér, de azért ezüst...? Tréfálkozunk komoly dol­gokkal? Kampányaink azok, amelyek tréfálkoznak velünk. Mert emlékezzünk csak, mi minden csüngött a szocialista brigádokon ékes­ség gyanánt, most meg egyre több helyen már szinte kiejteni sem illik a kérdést, mi van ezekkel a közösségekkel? S folytat­hatjuk a megyében szintén szép visszhangot kapott mesterszakmunkás-moz- galommal, ami ugyanúgy beleveszett a mindennapok kuszaságába, mint az ön- meózás, az egyösszegű utalványozás jogának meg­adása ... talán mégsem a gallérokkal, s nem azok színével van a baj. A munkához — minden­féle munkához, fizikaihoz, szellemihez. „tisztához”, „piszkoshoz”, könnyűhöz, nehézhez — miftdig is tár­sul erkölcs. Ilyen, olyan, amolyan, de erkölcs. Ami magatartást, cselekvést be­folyásol. ez az erkölcs azonban — és erre gazdag példatárral szolgálnak csu­pán saját, szerény tapaszta­lataink is — legkevésbé az egyén teremtménye. Az emberek nem önmaguktól lesznek erkölcsösek vagy erkölcstelenek a munká­jukban, hanem sokféle és összegeződő hatások kö­vetkezményeként. Ha pél­dául a kiemelkedő tudású és szakmáját mesterfokon gyakorló munkás azt látja, hogy a kiváló minőség a számára kész ráfizetés, mert sokkal kevesebbet ke­res. mint azok. akik — amint azt az üzemi szó- használat jelöli — összegá- nyolják a munkát, akkor akaratlanul is hasonulni kezd ... Napjainkban a megyében és csupán az iparban egyetlen esztendő alatt 250—300 millió forint közötti veszteség okozója az előírttal nem egyező mi­nőség, az alacsonyabb mi­nőségi osztályba sorolás stb. Kétségeinket azután to­vább növeli a tekintetben a mai helyzet, érdemes-e aranygallérra törekedni, hogy a megye építőipari cé­geinél már nem több, pusz­tán egyharmad azoknak az aránya, akik maradnak, akik legalább egy eszten­deig nem lépnek ki. A két­harmad (!) ugyanis jön és megy; örökösen változó, szinte véletlenül összever- búválódott kisebb és na­gyobb közösségek vajon milyen azonosulást mutat­hatnának fel munkájukkal, feladataikkal? S akkor még meg sem fogalmaztuk a legkézenfekvőbb kérdést, nevezetesen, akarnak-e egyáltalán ezek az örökö­sen vándorló, valójában semmiféle munkafeladatba alaposan bele nem tanuló emberek bármivel Is azo­nosulni? T ársadalmi közege er­kölcseinknek nem úgy alakul ki, hogy az egyének erkölcse mo­zaikkép kockáiként össze­áll és lesz belőle közös bir­tok, közös jellemző. A tár­sadalomtól kapott felhatal­mazás alapján az arra jo­gosult intézményrendszer a meghatározója ennek a kö­zegnek. A meghirdetett és a gyakorolt erkölcs azon­ban sajnálatosan nem egy; nagyon is kétféle! Prindpis est virtus maxima nőssé suos, azaz — Martialis egyik epigrammáját főhaj­tással fogadva el — bölcs a király, aki jól ismeri kör­nyezetét. S természetes, a királynak ahhoz, hogy bölcs lehessen, erkölcsösnek kell lennie, hiszen mi máshoz mérhetné ennek híján kör­nyezetét?! Mészáros Ottó Szeptember első napjaiban Harcászati gyakorlat

Next

/
Thumbnails
Contents