Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-20 / 169. szám
ma Kevesebb égetett szesz Már most készülnek az ü Új áruházak kapcsolódnak be a Dunaiáncba A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1987. JÜLIUS 20., HÉTFŐ Róna-telepi képeslap A víz, a villany nagy kincs Azon a napon, amikor a Róna-telepen jártam, hevesen fűtött az „égi kohó”. Az embernek önkéntelenül is az a kényszerképzete támadt, hogy meg akarja olvasztani a világot. Pedig csupán a szokásos júliusi kánikula dühöngött, A csemői bekötőút aszfaltja itt-ott megolvadt, forróságot lehelt magából. A dűlőút homokja még cipőn keresztül is égette az ember lábát. Ilyen körülmények között hogyne döbbentett volna meg a friss és hús vízszag. A Szaharában napok óta vándorló ember érezhetett olyan örömet, amikor megérezte a víz közelségét. A látvány, ott Róna-telepen egyszerűen hihetetlen volt. A bekötőút és a dűlő kereszteződésében a százados faóriások árnyékában falat- nyi tavacskát pillantottam meg, közepén pici szigettel, s annak tetején egy félig elkészült házikóval, Rögtön az a bizonyos lakatlan sziget jutott az eszembe, ami után a fáradt, hajszolt emberek gyakran vágyakoznak, ha nem a divatos, túlzsúfolt üdülők egyikében, vagy nem az emberektől nyüzsgő Balaton-parton akarnak pihenni, kikapcsolódni. A kis tó szélén egy csőből valóságos szökőkút lövellte sugarait a víztükör fölé, kellemesen hűsítő párával telítve a hőségtől remegő levegőt. A partról kompresszor fújta a levegőt egy vékonyabb csőbe, amit a vastagabba engedtek bele, hogy így tisztítsák ki a hordalékot, s azt a sok szemetet, amit az elmúlt évtizedekben valakik beledobáltak a kútba. A parton két ember figyelte a motor fáradhatatlan munkáját, a ceglédi illetőségű Sza- lisznyó László és egyik barátja, Varga Mihály. Érthetően gyönyörködtek saját munkájuk hamarosan beérő gyümölcsében. Amikor kiváncsi kérdéseimet föltettem a kis tó tulajdonosának, Szalisznyó Lászlónak, elmondta, hogy nagy álmát, saját paradicsomát valósítja meg. Megvette a földterületet és barátai segítségével rendezi. Először is azzal kezdték, hogy markológéppel ki termeltették azt a sok köbméternyi szemetet, amit évtizedek alatt a mederbe hordtak az emberek. Majd a kuHajnali madárdal A vércsék nem hibáznak A közelmúltban ismét kollégista lettem, a térmészetvé- delmi tábor vezetőjeként a Rákóczi úti Dózsa kollégiumban laktam. Két éjjeli, hajnali momentum maradt meg emlékezetemben: az éjszakák csípős hidege és a hajnali madárdal. A Szőke Péter által szerkesztett Hungaro- ton-lemezen is sokféle madárka énekel, szinte a repertoárt bővítették, élővé tették. Számtalan fekete- és sárgarigó énekelt a táborlakóknak. A poszáták, füzikék, csízek, királykák, légykapók szűnni nem akaró dallal ébresztették az itt lakókat. A ceglédi madárvédők kutatásai szerint 38 faj él a városban, ezek közül 18 faj állandó, 4 fakultatívan állandó, vagyis esetenként vonuló madár. Sajnos a fehér gólya kitelepült városunkból, pedig évekkel ezelőtt a lelkes pevdi- sek új helyre tették át a gólyafészket. Milyen nagy öröm lenne a kollektívának, ha mégis megjönne a gólyák költési kedve a jelzett helyen. Vagy talán elpusztultak, s az emberek szeretetét már nem adhatták tovább a gólyafiak? Cegléd egy kedves madárral szegényebb lett. A fecskeállomány — mind a molnár-, mind a füsti-, sőt a partifecskék száma alapján is — örömteli mértékben gyarapodott. Néhol gondot is okoznak a szép és gyors röptű madarak, mert rossz helyre telepedhetnek. Ilyenkor az a legjobb, ha mintegy félvö- dörnyi sarat kitesznek a kívánt eresz közelébe. Fakopáncsokban sincs hiány, főleg a nagy és balkáni fakopáncs érzi jól magát Cegléden; néhány fészküket is megtalálták, akárcsak a búbos banka odúját a Szolnoki úton. A odúlakók sorába tartozik a kuvik és a fülesbagoly is, a temetők viszonylag kis látogatottsága ideálissá teszi a helyet az éjjeli ragadozók számára. A házi veréb, tengelic, citromsármány, karvaly és barátposzáta, csilp-csalp füzike, zöldijce, vörösbegy, cinegék és más fajok számát aligha lehet pontosan meghatározni. Óvatosak, a lombok védelmében, a cserjék sűrűjében védelmet élveznek, itt semmiféle ragadozó el nem érheti. Két pár vörösvércse városi jelenlétét sikerült igazolni, magasan szitálnak, jobbra- balra billegve kémlelik a célpontot, ha jó a szemük, a vércsék nem hibáznak. Sajnos időről időre a varjak betelepülnek a városba, ami nem kívánatos, akárcsak a csókák vagy a ravasz és szemtelen szarkák elszaporodása sem. Cegléd madárvilága nem gazdagabb, nem szegényebb mint más városoké, de a sárgarigók nagy száma felettébb érdekes és fontos adalék városunk ornitológiái képéhez. E téren vannak még kutatási feladatok is. Surányi Dezső tat pucolták ki, hogy az addig piszkos vizet ismét legyen mivel felfrissíteni, élővé tenni. Ha a munkálatokkal végeznek, akkor olyan lesz a kis tó, amilyen annak idején volt, amikor a róna-telepi kastély egykori urai fürödtek benne. De az sem utolsó dolog, hogy végre megszűnik egy, a környezetet veszélyeztető, szennyező forrás. Egy magán horgásztavat szeretnének kialakítani az egykori úri fürdő helyén, ahová a tulajdonos természetesen mindig meghívja pecázni azokat a barátokat, akik segítettek kitakarítani a medret, rendbe tenni a telket, a vízpartot. Ám a meglepetések sora nem ért véget a kis magántó megcsodálásával. Alig száz méterrel távolabb 'ltető víz keskeny kígyója csillogott a napfényben a szántóföld szélén. Hatalmas fák árnyékában hárman ügyködtek egy hosszú acélcsővel. A cső végén vastag tömlőben egy másik kútból víz áramlott a mélybe, hogy kimossa a homokos talajt a fúrószár alól. Czeróczki István, a tanya tulajdonosa és a családfő, meg testvére, Márton és Beke János hármasban láttak a víz- fakasztáshoz. Számukra a víz, amivel öntözhetik majd az évek óta nagy szárazságtól gyötört földjeiket, szó szerint az életet jelenti, hiszen gazdálkodók lévén, a földből és a jószágtartásból élnek. Azon a területen, a VI-os és az V-ös dűlőben nagy gondot okoz az embereknek az, hogy általában nincs meg a 220 Volt feszültség a lakosságot ellátó elektromos hálózatban. A villanyszerelők már nem is egyszer megmérték a feszültséget, s kiderült, hogy gyakran csak 140, legfeljebb 160 volt van a drótokban. Ezért nem ritka, hogy a villanyszivattyúk leállnak, emiatt a földek szomjaznak, s veszélybe kerül sok tanyán élő és dolgozó család egész évi munkája. Márpedig ők elsősorban a földből élnek, a környező városok, Cegléd, Nagykörös és Kecskemét piacaira termelnek. S hiába az idei tavaszi nagy esőzések, a száraz homok kíméletlenül felissza az utolsó csepp vizet is, ezért állandóan öntözni kell az ültetvényeket. Aszódi László Antal Az első félév az elvárásoknak megfelelően alakult a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat ceglédi fiókjánál. Erről beszélgettünk Eczetes Imréné igazgatóhelyettes, áruforgalmi vezetővel. Többek között megtudtuk, hogy a bázishoz viszonyítva 106 százalékra alakult a forgalom. Gondot okozott náluk — s ezt a fogyasztók is érezhették —, hogy nem volt készleten elegendő margarin és étolaj. Bár az elmúlt hónapokban mindenképpen javult az ellátás, de a kiskereskedelem igényét júliusban és augusztusban sem tudják teljes mértékben kielégíteni. A húskonzervekből soha nem volt jobb választék, mint az idei nyáron. Az édességfélékkel szintén nincs baj. Már gondoltaik a közelgő névnapokra, lesz bőséges kínálat díszdobozokból, darabárukból. lat befőtt-, dzsem- és sava- nyúságtartósítója. E készítményeknek a segítségével nem kel bajlódni az izekkel. S rö- videbb idő alatt készül el a befőzés sokszor hosszadalmas munkája. Hogyha kellő lesz az érdeklődés, úgy folyamatosan képesek ezekkel a termékekkel a piacon megjelenni. A korábbi években ez idő tájt egy-két napra eltűnt a pultról az ecet. Most a kép valamivel kedvezőbb. Bár a 20 százalékosból egyre kevesebb jut a boltokba — mivel az- üzemek fokozatosan leállnak a gyártásával —. viszont a 10 százalékosból és a csemegéből bőséges készlettel rendelkeznek. A kínálatot az ízesített tárkony- és borecet gazdagítja. Az olcsóbbat Keresik Új tartósítószerek Feltehetően az elkövetkező hetekben nagyon sok család foglalkozik majd befőzéssel. Nem kell aggódniuk a háziasszonyoknak. Ugyanis van elegendő mustár- és koriandermag, szalicil. Üj termékként kerül forgalomba a Szegedi Paprikafeldolgozó VállaAz NDK-sörből mostoha volt az ellátás — a csehből kicsit jobb —, mivel a lekötött mennyiségek nem érkeztek meg. Az égetett szeszes italok forgalma nagymértékben visz- szaesett, jóval alatta maradt a tervezettnek. Pörkölt és pótkávét folyamatosan lehetett kapni. Olykor ugyan előfordult némi választókhiány, de ez nem volt jelentős. Ügy tűnik, az utóbbi időben nagyobb Olvasóink kérésére Módosul a fürdőjárat Sok ceglédi és környékbeli család üdülőhelyévé vált az utóbbi években Tiszakécs- ke. Olvasóink panasza szerint a meleg nyári napokban nagy a zsúfoltság az autóbuszon. Vasárnaponként a reggel fél 8 tájon induló úgynevezett 'füfdőjáfát utasai meglehetősen összepréselődnek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Volán csuklós helyett kisebb kocsit indít. Tiszakécskéről visszafelé jövet meg azt panaszolják, hogy — minden ésszerű indok nélkül — fél órát ácsorog az autóbusz a kocséri megállóban. Mivel semmiféle csatlakozása nincs, érthetetlen, hogy miért kell oktalanul meghosz- szabbítani a menetidőt. Ezekkel a felvetésekkel a Volán Vállalathoz fordultunk, ahol kivizsgálták az ügyet, és érdemi választ adtak. Elmondták, hogy elegendő csuklós jármű híján az idén nem tudnak nagyobb kocsit beállítani, de szükség esetén a nagykőrösi szolgálattevő intézkedhet még egy kocsi indításáról. így kellett volna történnie ennek a megjelölt napon is. ám a Volán kellő tapasztalattal még nem rendelkező munkatársa nem ismerte fel, mit kell tennie. A vállalat elnézést kér az utasoktól a kényelmetlen utazás miatt. Intézkedtek, hogy július 27- étől a Tiszakécskéről 14 óra 21 perckor induló ceglédi járat ne várakozzon Kocséron, s igy már 16 óra'07 perckor befut a végállomásra. lett a kereslet az olcsóbb fajták, illetve keverékek iránt. A szörpértékesítésük ugyancsak alaposan visszaesett, ebben szerepet játszik a kiskereskedelem közvetlen beszerzése. Az üdítőitalból viszont egyre választékosabb a készletük; elsősorban a Sió, a tetra- pakkos és a rostos üdítőkből. Az utóbbit nagyobb — 5/1-es — kiszerelésben a közületek. konyhák, napközis táborok keresik. A fióknál komolyan fejlődik a norinbergi árucsoport, amely értékesítését és választékának bővítését fokozni szeretnék. Az év második felében a műanyag termékeket még inkább előtérbe helyezik, többek között Így kívánják pótolni a festékeknél kiesett forgalmat, amely mintegy 20 millió forint, A festékhiány sajnos az elkövetkező hónapokban sem szűnik meg. Ennek egyszerű a magyarázata: az ipar nem tudja teljesíteni a megrendeléseiket. . Néhány hónappal ezelőtt a mosószerekkel ugyan volt némi gond, szerencsére ez már megszűnt. A háztartási és vegyi áruk, valamint a kozmetikai cikkek választéka , javult a korábbi évekhez képest. Bár a második félévre fejlesztést terveznek, az ipar komoly választékhiányra hívta fel előzetesen a figyelmüket. Közös raktár Reménykednek abban, hogy ebben az évben megvalósul a Délkerrel közös üzemeltetésű raktáruk, így bővíthetnék a fiók által kínált választékot. Az ellátási területükhöz tartozó egy-egy nagykőrösi és tá- piószelei áruházzal gyarapítják a Duna lánchálózatot. Ettől bizonyos forgplpmtöbbiletet várnak. Bár kora in ak tűnik, de már most készülnek az ünnepekre. F. F. A falu szája Szükségük van egymásra Az asszony kisírt szemmel fogadott. Meglepődtem. Nem ezt vártam. Az asszony, Erzsiké, távoli rokonom, egy kis faluban él. több mint tíz éve özvegyen. A gyerekeit felnevelte, azok — szám szerint négyen — kiröpültek a házból, bár valamennyien ott maradtak a faluban. Három éve annak, hogy a szomszéd utcában Pista bácsi megözvegyült. Felesége hirtelen halt meg, Erzsikével leánykori jó pajtások voltak. Ö ápolta, gondozta abban a néhány hónapban, amíg otthon betegeskedett, amíg be A bernecei csontkovács I. Nem kíméltem a grófklsasszonyt Ezen a télen háromszor is tett. Legközelebb alig vártam megfordultam az Ipoly völgyé- előadásom végét: be vele a ben. Kemencén, az idő- gondnoki irodába, ahol kérdések hetes klubjában — igy seimmel megtűzdelve, epiku- nevezzük újabban az öregek san ömlött belőle az önélet- napközi otthonát, igen helye- rajz. Megpróbálom regényes sen —, hogy TIT-előadásban elbeszélését, amennyire lehet, bemutassam „88 nap Brazillá- híven követni, ban” háromrészes diaképes — Gáspár István a nevem beszámolómat. Elkísért, segí- és a nyolcadik X felé törek- tett a vetítőgépet cipelni egy szem, merthogy 1908. novem- idősebb, a nyolcvanadik élet- bér 12-én születtem Bernece- éve felé közeledő férfi. Vala- barátin, ahol most is élek, mi kis rándulás volt éppen az csakhogy itt vagyok hetes nap- ujjamban. Elkérte a kezemet, közis Kemencén, egypár ügyes mozdulat, nyo- — Vagyis benn is lakik a más — és megszűnt a fájda- klubban... lom. Bámulva néztem rá: — Igen, télen hetente egy— Hát maga meg, bátyám, szer megyek haza, mert a ház- ehhez honnan ért? ra csak a két macskám vi— Csontkovács volnék... A gyáz, azok vannak, azokat lá- legközelebb ha jön, elmesé- tóm el. lek mindent. Mert sok mindent raktam én sok mindenkinek helyre. Nos, mi tagadás, a buszmeg— Mást nem? — Más nincs. Legény vagyok a mai napig. Lett volna lány kilencvenkilenc, de tarállóban rögtönzött rövid elbe- tósra egy se kellett, ha jöttek szélése ugyancsak kíváncsivá csak úgy is. Nos, ez kemény bírálat, gondolom, de nem szólok, kérdek mást. — Hogy mi voltam? Susz- terséget tanultam a hat buta meg a három ostoba után, ahogy mi mondjuk. Szóval, amikor kijártam a hat elemit, meg a három ismétlőt. Leginkább földműves voltam én. Jártunk részes harmadosnak kaszálni Gróf Lajoshoz, aztán tizenkét háztól huszonnégyen 10—12 szekérrel is hazahoztunk. Ügy kezdődött — folytatta —, hogy hazafelé tartottunk a szénával, amikor Gyarmat meg Losonc felől feketedettaz ég, jött a nagy vihar. Apám szólt, nosza ugorjak fűzágakat törni, hogy azzal védjük a szekeret Én annyira igyekeztem, hogy ugrás után látom, kifordult a bokám, de teljesen. A bal lábujjaim hátranéznek, a jobb meg előre. Szólt apám, hogy helyre teszi mert értett hozzá, mester volt benne. Gondoltam, amit apám tud, tudni kell azt nekem is. Előrerántottam a kifordult bokát, roppant az egy csuda nagyot, de már helyre is ment. Huszonnyolcban volt ez, húszéves koromban. Ekkor jöttem rá a nyitjára. Jött apám, de későn, már kész, mondtam neki. Apám örült, hogy követem a tudományát! Egyre többet gyakoroltam, egyre jobban belejöttem, mert egyre ment a híre. A falumban már engem hívtak még a szomszéd falukba is, de még a határőrparancsnok feleségén is én segítettem. — Egyszer ugyancsak hívnak Lévára. A Révay grófkisasszonyt kifordult bokájával már végighurcolták a világon, de hiába. 1932-ben volt ez, kaptam az őrsparancsnoktól útlevelet. Nem kíméltem a grófkisasszonyt se, egyet sikkantott, és már rendben is volt, amit más nem tudott... Felruháztak, egy hétig ott tartottak és a végén kétezer koronát is adtak, nagy pénz volt az! Fazekas Mátyás (Folytatjuk.) nem kellett szállítani a megyei kórházba. Erzsiké ezután sem kerülte el a portát. Természetesnek vette, hogy néha kitakarít. És sűrűsödtek a megjegyzések: „Még meg sem halt, még el sem temették, de ez az Erzsi máris be akar telepedni szegény Juliska helyére." Három év telt el azóta, hogy szegény Juliskát eltemették és a két ember — Erzsiké most ötvenéves, Pista bácsi alig néhány esztendővel idősebb — elhatározta, hogy ösz- szeházasodnak. Ekkor kezdett csak dörögni, villámlani. Erzsikéhez sorra jöttek a gyerekei: „Ne hozzon ránk szégyent, hiszen csak azoknak lenne igazuk, akik azt mondták, hogy édesanyánk és Pista bácsi már a Juliska néni életében ...” Erzsiké úgy gondolta, hogy a gyerekek eltúlozzák. Hiszen senkinek nem lehet oka, hogy ilyet hazudjon. Meg hát most sincs szó semmiféle szerelemről, de- hát szükségük van egymásra. így hát szép csendben ösz- szeházasodtak. Es azóta napirenden a megjegyzések. A saját gyerekei nem nyitják rá az ajtót, mondván, hogy „szégyenbe hozta” őket. És ő csak sír és töpreng. Nem érti: mind a ketten megözvegyültek. Ugyan kinek ártottak azzal, hogy összekötötték életüket? Ezt kérdezte tőlem is. Én csak annyit válaszoltam, hogy jól tették. A „falu szája” majd csak elhallgat. A gyerekek is kénytelenek lesznek megbékülni. Ne törődjön az ostobákkal, a rágalmazókkal, a pletykálkodókkal. A saját lelkiismerete tiszta, és ez a legfontosabb. S. M. ISSN 0133—260« (Ceglédi Hírlap)
