Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-17 / 167. szám

4 1987. JŰLIUS 17., PÉNTEK Szaladhat az óramutató Beért a termés Vágják a borsót Ipari körzet és a gyümölcsö­sök vidéke Dunakeszi körzete. A betakarítás idején azonban másoknak is akad dolguk, mert ötszázötvenöt hektáron terem itt a zöld- és a magbor­só, majdnem ötezer hektárt foglalnak el a kalászosok. Ez utóbbiakból az idei évre 17 ezer tonnát tervezett a há­rom mezőgazdasági egység, a fóti és a gödi termelőszövet­kezet meg az Alagi Állami Tangazdaság. Miután jó kö­zepes termésre számítanak, előreláthatóan ennél valamivel többet tudnak majd betakarí­tani a héten megindult kom­bájnok, melyeket rendben elő­készítettek, s egyelőre alkat­részellátási gondokról sem le­het hallani. Nem lesznek gondok a ter­més értékesítésével sem. ahogy a gazdaságok vezetői elmond­ták. A learatott gabona az ecseri és a váci malmokba ke­rül. A jelenlegi időjárás kedvez az aratásnak. Ügy látszik, a hónap második felére is ez vár­ható. Csapadékos napokra is felkészültek a fótiak és az ala- giak, akik együttműködési megállapodás keretében hasz­nálják szárítóberendezései­ket. A gödiek ezzel még nem állnak ilyen jól, s változást a gázvezeték kiépítése után tud­nak majd elérni. A zöldborsó termését is si­kerül a tervek szerint értéke­síteni. Óvatos becslések sze­rint egyelőre így fogalmaznak a szakemberek: a borsó termé­se is a tervek szerint alakul ezen a nyáron. A munka dandárjának szo­kás nevezni azt az időszakot, ami a mezőgazdaságban elkö­vetkezett. Ilyenkor nem nézik az órát, hosszúra nyúlik a na­pi munkaidő. Forró a nyár, olvad az aszfalt Meg kell előzni a tragédiát Kínos azt mondani a ven­dégnek, hogy ne Igyon. Iszik, sőt biztat is, hogy töltsék a poharába, mert neki nem árt, biztos kézzel fogja majd a volánt, ha el­indulnak haza feleségével a másik lakótelepre. Tudjuk, hogy az ilyen biztonságér­zetből mennyi baj szárma­zott már, mégis rendsze­rint ismétlődik minden. Dunakeszin tavaly az al- koholszonda 113 ellenőrzés ;í alkalmával mutatta ki a 2 gépkocsivezető ittasságát. Felnőtten, felelősen A tavalyi képet sem nehéz felidézni. A 2. számú főútvo­nalba csatlakozó lakótelepi el­ágazás mellett álltunk a köz­lekedési rendőrökkel, s nem győztünk csodálkozni azon. hogy milyen magabiztosan hajtanak rá a gépkocsik az elsőbbségi szabályok tisztele­te nélkül a veszélyes főútvo­nalra. Méltatlankodott is az egyik kismama, akinek három gyermeke tanyázott a hátsó ülésen, köztük a oici alig volt több egyévesnél, ót 300 forint­ra büntették meg a felelőtlen­ségéért. Forró a nyár, olvad az asz­falt, olykor riasztó hírek ér­keznek az országutakról, Üjab- ban a durrdefektek száma is növekszik, s csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a váci benzinkút átépítése miatt meg­szűnt a kerékellenőrzés, Nagy­marostól Budapestig egyetlen állomáson sem található nyo­másmérő. s akinek nincs pum­pája, keresheti a boltokban, mert erre a szolgáltatásra sem Vácott, sem Dunakeszin, sem Foton nem számíthat. Az ittas vezetés miatt tavaly egyébként 89 esetben kellett a Dunake­Már a gyerekkorban meg kell tanítani a közlekedési szabá­lyokat, melyeknek ismerete és tisztelete segít megelőzni a ba­jokat. A Közlekedésbiztonsági Tanács ezért szervez gyakran vetélkedőket. Képünkön a tesztlapok kitöltése okoz fejtörést. Éti csiga, méz és nyíllak Kóstoló a Híradóból Űj létesítményekkel gazda­godott a gödi. Duna Menti Termelőszövetkezet. Mint a közös gazdaság lap­jából megtudhatjuk, a Poly- stop tűzvédelmi főágazat szá­mára új üzemcsarnokot épí­tettek. A piaci igényekre való tekintettel bővítették a terme­lői kapacitást, javították az anyagtárolás mennyiségi és minőségi feltételeit. A napokban postázott havi­lap terjedelmes cikket szentel a háztáji ágazat eredményei­nek bemutatására. Az Illefalvl László agrármérnök, ágazatve- zetőval folytatott beszélgetés­ben olyan érdekességekről is szó esik, mint például az éti csiga exportálása, melyből az idén első alkalommal vásárol­tak fel 16 tonnát, amit aztán útnak indítottak a Skála World Trade közreműködésével Fran­ciaországba. Kóspallagon 150 tonna ka­pacitású hűtőalagutat építet­tek, ahol egy Düsseldorfban vásárolt okos gép rakja reke­szekbe a málnát, amely a hű­tési folyamat végén exportké­pes, úgynevezett guruló málna lesz. Az idei évtől kezdve mez­zel is kereskednek. A méhé­szektől átvett termést virág-, akác- és tartós méz megkülön­böztetéssel hozzák forgalomba. A vezetőség úgy döntött, hogy megszünteti a nyulász szakcsoportot, mert a műkö­dése formálissá vált. A Dunamenti Híradó szer­kesztősége folytatja az Emlé­kezés feicímű sorozatát. A legutóbbi szám a nemzeti bi­zottságnak a váci járásban be­töltött szerepével foglalkozik. Érdekes beszélgetés jelent meg Gáspár Sándorral, a Gö­di Tanács új elnökével. A teljes oldalt betöltő sport­rovat azit jelenti, hogy a Me- dosz Kupán győztek a sakko­zók. A versenyek során Fü- löp József és Antal György vett részt a gödi szakosztály­ból a megye színeiben. Fülöp József szerezte meg az első helyet. A kézilabdások továbbra is az élmezőnyben szerepelnek, a labdarúgók is dobogós he­lyen végeztek. szí Rendőrkapitányságnak büntető, 24 esetben szabály­sértési eljárást kezdeményez­nie. Száznyolc vezetői enge­délyt kellett bevonni azért, mert tulajdonosának önfegyel­me és intelligenciája elégtelen­nek bizonyult ahhoz, hogy el­lenálljon az ital csábításának. A város és vonzáskörzeté­nek közlekedési biztonságáról nemrég a tanács végrehajtó bizottsága is meghallgatta Pa­taki Péter rendőr őrnagynak, a helyi kapitányság vezetőjé­nek tájékoztatóját, s többen észrevételeket is tettek, javas­latokkal is szolgáltak. Így ke­rült szóba például az is, hogy bár évtizedek óta szabály, hogy a kerékpárokat ki kell világítani, a két keréken köz­lekedők jó része még ma is kivilágítatlanul veszélyezteti a saját és mások életét. Kerékpárral az úton Egyébként is bosszantó el­lentmondás, hogy a város te­rületén áthaladó 2-es út men­tén milliókat költöttek a ke­rékpárút építésére, s mégis az autóúton haladnak a biciklis­ták. El is határozták a testü­let ülésén, hogy ezután szigo­rúan ellenőrzik és büntetik azokat, akik semmibe veszik ezt a közlekedési szabályt. Bár Dunakeszi vonzáskör­zeti központ, mégis mint sok hasonló közintézmény szere­pét, a közlekedési balesetek helyszínelési feladatait is vá­ci intézmény oldja meg. Ez azonban nem csökkenti a du­nakeszi kapitányság szerepét, melynek véleménye döntően esik latba az intézkedések megtételekor. Tisztelve a szabályokat A Dunakeszin tavaly bekö­vetkezett 5 halálos, 35 súlyos és 29 könnyű sérüléssel járó baleset okai között a sebes­séghatárok túllépése, az előzé­si szabályok megszegése, az elsőbbségi jog meg nem adá­sa. az irányváltoztatás, kanya­rodás, a megállási kötelezett­ség elmulasztása, a világítási szabályok megszegése, és más okok szerepeltek. Kevesebb volt ugyan a baj, mint az elő­ző évben, de a megtörtént ese­tek még mindig sok tragédiát, szomorúságot okoztak. DUNA^ESZi , vwtop A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ismerjük ereinket Fő téma a kibontakozás A tudományos műszaki ha­ladás alapvető társadalmi fo­lyamat, melynek fő hajtóere­je a társadalmi szükséglet — olvasható abból a jelentésből, amely a hét elején került a városi pártbizottság testületé elé. A hétfői ülésen — ame­lyen Pálmai László első tit­kár tájékoztatást adott az MSZMP KB július 2-i és a megyei pártbizottság július 9-i tanácskozásáról —, Mahler Ró- bertné, a pártbizottság titkára elnökölt. Részt vett az esemé­nyen Bárd András, a megyei pártbizottság osztályvezetője, s meghívottként ott voltak az üzemek, intézmények képvise­lői. az üzemi pártvezetőségek titkárai. A testület ezen kívül megtárgyalta a Dunakeszi és körzete gazdálkodó egységei­nél elért műszaki fejlesztés eredményeit, valamint az év első öt hónapja gazdálkodá­sának alakulását. Mindkét na­pirend előadója Pálmai László volt. A beszámoló, a vita és a határozati javaslatok elfoga­dása után a pártbizottság sze­mélyi kérdésekről döntött. Saját feladataink A résztvevők legtöbben az első napirendi kérdéshez szól­tak hozzá, annak útjáit-mód- ját keresve, hogy az MSZMP KB által adott kibontakozási program megvalósítását ho­gyan segíthetik a térség gaz­dasági és politikai szervezetei, miként válhat tömegmozga­lommá a nemzet érdekéit szol­gáló politikai törekvés. Ismer­jük erőinket és gyengeségein­ket. Ennek tudatában dolgoz­zuk majd ki a pártbizottság terveit — mondta előadói be­szédében Pálmai László. Az MSZMP KB november 20-d határozatának útmutatá­sait figyelembe véve azt a pártalapszervezetek feldolgoz­ták. A városi pártbizottság múlt év december 4-i határo­zatát végrehajtatták — álla­pította meg a második napi­rend keretében az előadó, aki részletesen elemezte a gazda­ság biztató eredményeit, me­lyeknek summázaita, hogy azok összhangban vannak az orszá­gos törekvésekkel. Személyi kérdések A személyi kérdésekről zárt ülésen, majd szavazással dön­töttek. Szigeti Sándornét. a pártbizottság titkárát saját ké­résére, érdemei elismerése mellett felmentették tisztségé­ből. Helyette Domoszlai Gá­bort. a pártbizottság munka­társát választották meg titkár­nak. Felmentését kérte pártbi- zottsági tisztségéből Szilágyi Erzsébet, az Alagi Bőripari Kisszövetkezet pártvezetőségé­nek titkára, aki heiyett Ká­dár Jenöné. a Fóti Gyermek- város igazgatója került a tes­tületbe. Piros szegfű a műhely falán Itt nőttem fel a gyártelepen C sak a csuklóját nyújtja kézfogásra Simon Janos lakatos a tenyere helyett. Ola­jos — mondja magyarázkodva. Aztán a darabológép mellé erősített kis tálka fölé hajolva kezet mos, majd a munkapad­nak támaszkodik. Vaslemezek, polcok, szerszá­mok. fém- .és gumicsövek, az idegen számára komornak tű­nő világa. A műhelycsarnok kopár, fehérre meszelt falain néhol kivágott újságfotók, egy magasabb ponton keretbe fog­lalva a szocialista brigádmoz­galomban való részvételért adott kitüntetések. A szem­közti falfelület sík mezején szemmagasságon túl piros szegfű virít a falon. Olyan, mintha festették volna, pedig eredetileg csak egy plakát volt valaha, s funkciója szerint ké­sőbb kéménylukat takart. De ahányszor csak meszeltek, a festők mindig gondosan kike­rülték a virágformákat, s úgy maradt itt, mintha valódi len­ne, oldva, élénkítve a műhely egyhangú világát. Simon János itt is eltöltött már vagy másfél évtizedet. A gyárban, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemében pedig pontosan negyvenöt évet, mi­után most pár hónap eltelté­vel nyugdíjba készül. A múlt pénteken rendezett vasutasna­pon átvette a szolgálati em­lékérem kitüntetést, melyben ott ragyog az évszám is. Majdnem fél évszázad az a negyvenöt év, s ennyi idő alatt az ember már történelmet lát és él meg, részben pedig csi­nálja is azt a maga módján, szerepe szerint. A szerepet az ő életében korán kiosztotta az élet, ugyanúgy, mint nemzedé. ke legtöbb tagjának. — Itt nőttem fel a gyárte­lepen — mondja. — Itt éltek a szüleim is. Apám szintén a vasút szolgálatában állt, s én tizennégy éves koromban ke­rültem az üzembe, a négy pol­gári elvégzése után. Ám, ha meggondolom — tűnődik el az emlékeken — már tízéves ko­romban dolgoztam, nyaranta a vasútvonal gyomlálói között, meg a gyártelepi templom épí­tésénél, maltert hordva a kő­műveseknek. Akkor ez nem volt ritkaság. — Soha nem unta meg egy helyen? Nem vágyott el más­hová? — Talán igen, talán nem. Mert az igaz, hogy valaha vá­lasztani csak ezt lehetett, más­hol nem volt munka. Később viszont más vállalatoknál job­ban fizettek, mint itt a MÁV- nál. De hát ha végiggondol­tam, hogy itt lakom a közel­ben, ha elmegyek, altkor utaz­nom kell, költségeim lesznek. ott lettem volna, ahol a part szakad. Munka közben sokszor ös&zevita tkoztunk egymással. Volt itt csalódás is, öröm is, de megszoktuk a gyárat, a munkatársakat. Aztán, ha meg már eltelik az idő, az ember nem ugrálhat úgy, mint fiatal korában. Sokszor látom, hogy a fiatalabbaknak inkább emel­nek két forint órabért, ha el akarnak menni. Ha meg mi, öregebbek szólunk, hogy jó lenne egy kicsit több? — Honnan? Miből? Nincs pénz — kapjuk a választ. Az élet ilyen, ezt így kell tudo­másul venni. M ondják, nem érdem, ha ilyen sokáig kitart valaki egy helyen. Nem tud megújul­ni, más helyzetekhez alkal­mazkodni. — Ugyan kérem — fakad ki a gyár egyik régi vezetője, aki írásunk szereplőjével is tudja bizonyítani az ellenkező pél­dát. — Mert ha kellett, disz­pécser volt, ha kellett, eszter­gályos, vagy harminc évig bri­gádot vezetett, közülük még megyei tanácselnök is került ki. Jó iskola volt az övé, ahol megtanulták a vasúti szakmát, meg az emberséget is. Csak hát Simon János túl szerény ember ahhoz, hogy erről be­széljen. Péntektől péntekig A vasutasünnepen. Máhler Róbertné, a városi pártbizott­ság titkára és Metykó Gyulá- né tanácselnök képviselte a város vezetőtestületeit, kö­szöntötte a vasutasokat az el­múlt pénteken a MÁV jár­műjavító üzemben. Ezt köve­tően a már hagyományos ju- liálist rendezték a MÁV-pá- lyán, ahol bevezetőként állófo­gadást adott az üzem vezető­sége az idén kitüntetett, vala­milyen formában elismert munkatársaknak. Kézzelfog­ható, anyagi elismerésre is sor került ezen a napon. A kiváló dolgozók között 62 ezer forint jutalmat osztottak ki. Negy­venöt, negyven és harmincöt éves szolgálatukért harminc­ötén kaptak szolgálati em­lékérmet. Törzsgárdatagságuk harmincéves jutalmaként hat­vankettőn kaptak arany-, húszéves szolgálatukért ötven­ötén ezüst-, tízéves szolgála­tukért negyvenkilencen bronz­jelvényt. Az öt éve a gyár­ban dolgozó negyvenhárom munkatárs oklevelet vehetett át. Az oldalt írta: Kovács T. István Fotó: Erdősi Ágnes I JÜLIUSBAN a Park étte­rem is csendesebb, mint más­kor. Ritka forint, gyakori fillér Gyereket soha el nem küldünk — Igen. Azon kívül, amit a vakációakcióban vállaltunk, nem tervezünk mást a hagyo­mányos vendéglátó-ipari szol­gáltatásokon túl — mondja Pólus Péter, az étterem veze­tője. Mi viszont nem felejtjük el, hogy az elmúlt évadban sok­féle próbálkozás színtere volt a lakótelep szórakoztató köz­pontja. Színvonalas kezdemé­nyezés, jó ötlet — dicsértük a Park Pódium sorozatot. Azl is, hogy az étteremben nem csak enni és inni lehet, ha­nem például bábszínházi elő­adást látni, Szergej bohóccal találkozni, a Zongora délután műsorát hallgatni. Nem voll tehát véletlen, hogy az üzlei vezetőjét sokoldalúan kezde­ményező, a jó ötletek embe­rének minősítettük. Ma sem tehetünk mást, mint teljesíte­ni azt az erkölcsi kötelessé­günket, ami elismerésre kész­tet bennünket. Hiszen eg\ olyan városban, melynek csal egyetlen művelődési háza van s költségvetése annak is kor­látokat állít sok igény kielé­gítésének, dicsérni és bátorí­tani kell azt, aki a saját el­határozásából és anyagi alap­jaiból színesíti a szórakozta­tás és a művelődés palettáját. — Nem mindenki gondolta ezt így? — Nem. Voltak ellentétek, de hagyjuk. Mi úgy vagyunk már ezekkel a gyermekprog­ramokkal is, hogy nem azon vitatkozunk, ki mondhassa magáénak az üzletet. A fő a kicsik érdeke. Azt mondtuk: nyitottak vagyunk az ügy iránt. Itt a ház, meg ha kel­lenek, akkor az ötleteink. Gyereket innen mi még soha el nem küldtünk. ÍGY BESZÉL a vendéglátó szakma megújulási kényszerét hirdető üzletvezető, áld sze­rint ahhoz, hogy kis csapata megéljen ma, a gyakori fillé­reket kell megszereznie a rit­ka nagy pénzek helyett, s munkával kell magát reklá­moznia. — Az a fontos, hogy min­dig beszéljenek rólunk, s az emberek tudják, hogy nálunk mindig történik valami — hangoztatja alapelvként a kez­deményezőkész szakember.

Next

/
Thumbnails
Contents