Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-17 / 167. szám
PEST MEGYEI u V1LRG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 167. SZÄM Ára: 1,80 forint 1987. JÜLIUS 17., PÉNTEK A kormány szóvivőjének tájékoztatója Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki üléséről a Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője az alábbi tájékoztatást adta: A Minisztertanács megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága 1987. június 2-i, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról szóló állásfoglalásából adódó feladatokat. Elfogadta a kormányzati munkaprogram előzetes tervezetét. Ügy határozott, hogy arról konzultációt folytat a társadalmi és érdek- képviseleti szervekkel, tudományos szervezetekkel, megyei képviselőcsoportokkal. Ezt követően a kormányprogram tervezetét szeptemberben terjeszti az Országgyűlés elé. A kormány elfogadta és az Országgyűlés elé terjeszti a jogalkotásról szóló törvényjavaslat tervezetét. Ugyancsak elfogadta és az Elnöki Tanács elé terjeszti az egyes polgári jogi szabályok módosításáról szóló törvényerejű rendelet tervezetét. Külön rendeletet alkotott a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokról. A kormány áttekintette a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés infrastruktúrájának korszerűsítését szolgáló program végrehajtásának tapasztalatait, és meghatározta a további feladatokat. Egyben állást foglalt a nemzetközi tudományos és műszaki kapcsolatok továbbfejlesztése mellett. A Minisztertanács rendeletet hozott a vagyonvédelmi tevékenységről és a magánnyomozás tilalmáról. Mozgósítani társadalmunk minden alkotóerejét Bányász Rezső, tegnap a Parlamentben tartott tájékoztatóján, a kommüniké ismertetése után, válaszolt az újságíróknak a Minisztertanács témáival összefüggő és más kérdéseikre. Előbb azonban kommentárt fűzött a kormány ülésén szerepelt első napirendi ponthoz. Rámutatott: a Minisztertanács előtt ma az a feladat állt, hogy a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalásának széliemében felgyorsítsa a gazdasági-társadalmi kibontakozás kormányzati cselekvési programjának kidolgozását. A kormány szóvivője megállapította: a kibontakozás megalapozása persze nem ma kezdődött. Folyamatosan történt ez, az 1986. novemberi központi bizottsági ülés óta. Az ütem azonban érzékelhető módon megnőtt, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a kormányzati munka körültekintő jellegét. A jelenlegi programtervezet széles körű konzultációk, eszmecserék után érlelődik ki a vitában olyan állásponttá, amely az Ország- gyűlés őszi ülésszakán kapja majd végleges formáját. „Meg vagyok győződve — mondotta Bányász Rezső —, hogy az a vitában kiérlelt egység, amely a Központi Bizottság munkáját éppúgy jellemezte, mint a kormány mostani ülését, megerősítést kap majd népképviseletünk legfelső színe előtt is. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogyan és hová »-rangsorolják-“ a jövőben — saját munkánk, értékeink alapján — a népek sorában a Magyar Nép- köztársaságot.” Közösségi gondolkodást A kormány szóvivője azután leszögezte: a program valódi reformpolitika, s kifejezte meggyőződését, hogy a nemzeti közmegegyezés frissítésével mozgósítani tudjuk társadalmunk minden alkotóerejét. Milliók és milliók vannak ebben az országban — jelentette ki Bányász Rezső —, akik az elmúlt években odaadóan a maguk és családjuk sorsát a közösség ügyével összekötve dolgoztak, tették a magukét a maguk helyén. ők is azt várják a kormányzattól, hogy bontakoztassuk ki még inkább a közösségi gondolkodást, a haza jövőjéért való tettrekészséget. A közösség magasabb rendű erkölcsét mélyebben meg kell gyökereztetnünk. Olyan alapja ez a gazdasági-társadalmi kibontakozásnak, amelyhez egyetlen fillérnyi beruházás sem kell. Ennek erősítésében az otthonnak, az iskolának, a munkás- és az ifjúsági mozgalomnak éppúgy megvan a szerepe, mint a népfrontnak, vagy a néppel együtt élő egyházi személyeknek. Nyilatkozata befejező részében Bányász Rezső arról beszélt, hogy bár életünkben, politikánkban felvetődnek új vonások, változatlan elkötelezettségünk, amelyet négy évtizede vállaltunk a dolgozó ember szolgálatára. Korszakos jelentőség Az első kérdés a KB állásfoglalására vonatkozott. Illetve arra, hogy a szóvivő megítélése szerint milyen volt ennek sajtóvisszhangja? Az államtitkár megelégedéssel beszélt arról, hogy az állásfoglalás megismertetését komoly szakmai-politikai felelősséggel végezte a magyar sajtó, s ez jellemzi a kommentárokat is, amelyek e dokumentumról megjelentek. Egyet lehet érteni azzal, hogy a KB-állásfog- lalás korszakos jelentőségű — mint a kommentárok rámutatnak — s hogy most egy gyorsabb ütemű, a munka, a termelés, a helytállás minőségét jobban előtérbe állító fejlődés küszöbén vagyunk. A szóvivő kitért a nemzetközi visszhangra is. Elmondta, hogy a szocialista országok sajtója elismerően, céljainkat támogatóan számolt be a KB állásfoglalásáról, Ami a nyugati sajtót illeti, mértékadó polgári lapok is általában felismerték szándékainkat, törekvéseinket, s ezért kiegyensúlyozottan értékelték az MSZMP KB állásfoglalását. A szóvivő idézte erre a Frankfurter Rundschau című nyugatnémet újságot, amely azt írta, hogy a Központi Bizottság politikai nyitással akarja bátorítani a reformpolitikát és hogy azt a közvélemény kritikájára bocsátva kívánja még szélesebben kibontakoztatni. A velünk ellenséges rádióadók — fűzte hozzá az államtitkár — viszont ezúttal sem tudtak elszakadni már megszokott, spekulatív stílusuktól. Bányász Rezső ezután arról beszélt, hogy ez utóbbiaknak ellene mondanak a tények. A tárgyilagos nyugata körök is elismerik nyitottságunkat és azt, hogy a helsinki dokumentum szellemében cselekszünk. Rámutatott: ez év első felében több, mint hatszáz újságíró látogatott hozzánk a tőkés országokból, s ezek túlnyomó többsége reális beszámolókat közölt tapasztalatairól. Egységes jogalkotás Egy további kérdésre válaszolva Bányász Rezső hangoztatta, hogy a kormány cselekvési programjának kidolgozása közben, konzultálni kíván a társadalmi és tömeg- szervezetekkel, így a szakszervezetekkel is. A kapcsolat-folyamatos jellegét biztosítja, hogy a SZOT képviselője helyet foglal a Minisztertanács minden ülésén. A kormány bizottságai pedig rendszeresen kikérik a szakszervezet véleményét, amikor tervezeteket dolgoznak ki. Több olyan kérdés hangzott el, amely a jogalkotásról szóló ■törvény tervezetére vonatkozott. A szóvivő válaszaiban aláhúzta: a javaslatra azért kerül sor, mert jogalkotásunk (Folytatás a 3'. oldalon) Grósz Károly Moszkvába utazik Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a szovjet kormány meghívására pénteken baráti munkalátogatásra a ■ Szovjetunióba utazik. Marjai József Jugoszláviában Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese Antun Milovicsnak, a JSZSZK Hor- vát Szocialista Köztársasága Végrehajtó Tanácsa (kormány) elnökének a meghívására csütörtökön hivatalos, baráti látogatásra Zágrábba utazott. A kormány elnökhelyettese látogatása idején vendéglátóival megbeszélést folytat a széles körű magyar—jugoszláv kapcsolatrendszeren belül a Horvátországgal való együttműködésünkről. Táncot iár Megrendelés ide * -, - . r vagy oda, mi bizony az aranyto halast hoppon maradtunk. Igen, a sokat emlegetett szerződéses fegyelem lazaságáról van szó, de ki tudja: megéri-e szankcionálni. Mire a követelésünket be tudjuk hajtani, esetleg évek telnek el, közben pedig hiába várjuk őket, azért sem jönnek.” (3, OLDAL) Polster után „Marcinak mindenesetre ugyan- _ . , 3 csak igyekeznie kell, ha magára tsterhaty • akarja irányítani Stotz figyelmét, illetve maradandóan jó benyomást akar magáról kialakítani. Annál is inkább, mivel az osztrák labdarúgó-szakember vasárnap már megfigyelő körútja újabb állomására, a svédországi Göteborgba repül... A 26 éves finn Ratent veszi górcső alá.’ (7. OLDAL) A Budapest Bank Rt. első féléve Pest megyei pénzviszonyok Elsősorban Pest megye pénzintézetének tartja magát a Budapest Bank Rt., hiszen megalakulásakor, fél évvel ezelőtt, szűkebb pátriánk teljes ügyfélkörét örökölte. Ma mái ugyan 12 megyében 18 fiókkal van jelen, de 41 részvényeséből 28 Pest megyei vállalat és szövetkezet. Az elmúlt hat hónapban hozzávetőlegesen 800 millió forintos nyereséget produkált a Budapest Bank Rt. Meghatározó feladatának tartja a vállalatok, szövetkezetek számláinak vezetését, s e kör bővítéséért próbál gyors és színvonalas szolgáltatást nyújtani. Most, hogy július 1-jétől a gazdálkodó szervezetek szabadon váKazalrakás Dunabogdányban Az aratással egy időben a luccrnabetakarítást is végzik a dunabogdányi Úttörő Tsz-ben. A mintegy 15 hektárról begyűjtött széna nedvességtartalma a száraz meleg következtében jó minőségű. Képünkön: kazalba rakják a szálas takarmányt. (Vimola Károly felvétele) laszthatnak bankot, már vagy 30 vállalat kérte számlájának idehelyezését, s mindössze egy, az ikladi Ipari Műszergyár pártolt el a Magyar Külkereskedelmi Bankhoz. A Budapest Bank Rt. sokrétű és változatos kihelyezési formái közül a bankhitel tölti be a legfontosabb szerepet. Emellett törekszenek olyan finanszírozásokra, amelyekkel gyorsabbá és könnyebbé tehetik a gazdálkodó szervezetek átmeneti vagy tartós pénz- szükségletének kielégítését. Kölcsönt elsősorban a jól értékesíthető áruk előállítására nyújtanak. Az első félévben forgóeszköz-finanszírozásra 17,4 milliárd forintot adtak Pest megyei cégeknek és beruházásra 114 milliót helyeztek ki. így például a váci DCM és HAGY beruházásai mellett számos mezőgazdasági üzemnek és a gabonaiparnak is fi- naszírozzák fejlesztéseit, rekonstrukcióit. A bank kezelésében bocsátotta ki a Dél-Pest Megyei Áfész a 10 millió forint értékű kötvényét, értékpapír-irodájuk további öt Pest megyei kötvény forgalmazásával foglalkozik. Tőkerészesedéssel beszálltak a dabasi Fehérakác Tsz gazdasági társulásába, köny- nyűipari gépek gyártására. Lízingügyletük van egyebek között a Pestvidéki Gépgyárral, a Pemüvel és a hernádi Március 15. Tsz-szel. Kiegyensúlyozottak voltak a megyei pénzviszonyok az első félévben: az ideiglenesen fedezethiányos vállalatoknál a hiány összege lényegesen kisebb a korábbi időszakénál, nem éri el az 500 millió forintot. Jelenleg 534 Pest megyei ügyfele van a Budapest Bank Rt.-nek. A tagcsoportok munkájáról Az MSZBT titkára Vácott Vácra látogatott tegnap Sudár Iván, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság titkára, akit elkísért Nagy Sándorné, a megyei pártbizottság titkára. Vácott dr. Olajos Mihály, a városi pártbizottság első titkára fogadta a vendéget. Ezután városnézés szerepelt a programban, amiből nem maradhatott ki a művelődési központ és a fotótechnika-történeti múzeum megtekintése. Délután a Tungsram váci gyárában találkozott Sudár Iván a város MSZBT-tagcso- portjainak képviselőivel. Ezt követően a vendég Zebegény- ben ismerkedett a Szőnyi István Múzeummal és a képző- művészeti szabadiskola munkájával. L étezik egy ház Budakeszin, a Kert utcában, amelynek kapuját megértő kezek nyitják ki azok előtt, akik — hogyan is fogalmazzunk úgy, hogy ne bántsunk senkit, ne sértsünk érzékenységet? — rabtartójuk, az alkohol láncára fűzve, semmiféle emberi kapcsolatra nem hagyatkozhatnak korábbi életükből, azaz még egy fekhely sincsen, ahol meghúzhatnák éjszakára magukat. Kórházból, fogdából, kijózanítóból jöttek? Valahonnét a gyökértelep csavargások helyszíneiről, parkok padjáról, pályaudvarok, vasútállomások váróhelyiségeiből, lebontásra ítélt házak hámló vakolaté, ajtóktól, ablakoktól megfosztott falai közül? Nem szokás firtatni. Ha van kérdés, az a megváltozási szándék, annak komolyság ga. Az akaratcsíra, hogy van-e?! A szállásért fizetni kell! Havi hatszáz forint a díj, egy személyre, hatan lakhatják a házat egy időben. Az általuk kifizetett pénz nem fedezi a fenntartás költségeit; a kü- lönbözetet egy klub állja. S ez a furcsa, mert szokatlan ebben a házban. Az, hogy — ugyan nem jelentéktelen közösségi támogatással — egy önként szerveződött közösség, az Otthon nevű klub tartja védőszárnyai alatt. A tagok nem csekély hányada maga is rokon sorsú volt azokkal, akiket most segít. Saját bőrükön érezték, mit FÉLVÁLLRÓL ér egy megfogható kéz, egy elkapható bátorító pillantás, egy őszinte szó ... Gyakran ugyanis ez maga a minden, a remény a visszatérés lehetőségére. Vannak természetesen hatósági eszközök a társadalom védelmére éppúgy, mint a segítésre. Ezek az eszközök nélkülözhetetlenek. Csak éppen a tapasztalatok azt mutatják, hatásosságuk kisebb, esetlegesebb, mint amikor a tárf sadalom önkénteseinek közössége nyújt kezet valakinek. Sajnos, a kéznyújtásra szorulók — nem feledve, hogy rászorultságuk megteremtője saját gyengeségük volt! — egyre többen vannak a megyében. Tapasztalatok és számítások egyaránt azt mutatják, hogy a megyében a felnőtt korú — tizennyolc évesnél idősebb — férfiaknak a hat-hét százaléka a szó minden értelmű jelentése szerint alkoholista és további tíz százalékú) tekinthető' olyan nagyivónak, akit csupán már hajszálnyi távolság választ el az alkoholistától... Megint az alkohol, s megint a malasztos szöveg ami ilyenkor illendő és megszokott? Aki mái nagyivó, annak mondhatnak bármit, írhatnak bármit: nem hallja, nem olvassa. A baj az, hogy ritka kivételtől eltekintve a közösség akkor nyújtja kezét a — maga hibájából — elesettnek, amikor az már elesett, azaz a földön van. Későn tehát. A nagy bajnál a segítség sem lehet kicsiny; nagynak kell lennie. Ilyen esetekben azonban gyakran már nincsen arányban a ráfordítás és az eredmény ... ! Szabad ezt ilyen, száraz gazdasági, sőt gazdaságossági szempontok szemüvegén át nézni? Illik, nem illik, szabad vagy nem szabad, a valóságban ezzel az aránypárral küzdünk, s legtöbbször azért érezzük reménytelennek a küzdelmet, a harcot, mert hatalmas késedelemmel kezdünk hozzá, a baj akkora előnyével, ami már-már reménytelenné teszi a hadakozást. Egyszerűbben fogalmazva és a köznapokban megmutatkozó gondot a nevén nevezve; ha a társadalom kötelességének és jogának érzi, hogy beavatkozzék az alkoholisták sorsába, miért nem él ezzel a jogával — kötelességével? — már akkor, amikor látszik, az egyén életvezetése törvényszerűen vezet majd az alkoholizmushoz?! A sokat ivó, a mértéket egyre tágító, a sört, bort, töményét „jól álló” személy még mindig valami legényesség, belevalóság megtestesítője sokak szemében, s a közvetlen környezet sem vél semmi veszedelmet abban, ha a fiúgyermek tizenéves korában már sörözik kiadósán és egyre gyakrabban. Félvállról vett magánügyeknek látszik mindez, még csak az kellene, hogy ilyesmibe beleavatkozzék a társadalom ... ! T ársadalmunk majd csak akkor avatkozzék be, amikor súlyos pénzeket követel a gyógyítás, amikor tetemes veszteségek forrása a munkából hiányzó alkoholista? Akkor avatkozzék be, amikor széthull a család, állami gondozásba kerülnek a gyerekek, amikor az alkoholmarta szervezet hónapokra foglaltat le kórházi ágyakat? Tiszteletet érdemel a budakesziek — ma már 160 főnél többet számláló — klubja, de ők is, akárcsak a társadalom önkéntesei és hivatalos szervezetei, intézményei, két kézzel kényszerülnek nyúlni azok után. akiket először félvállról vett mindenki, mondván, a magánügyük az, amit tesznek. S mert egyre többen vannak azok, akik után két kézzel kell kapni, logikus, egyre többen vannak azok, akiket félvállról vesz életmódjukkal, életvitelükkel a szűkebb és a tágabb társadalom. Félő, hogy amint szaporodnak a fél vállak, úgy fogynak el a két kezek. Mészáros Ottó
