Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-16 / 166. szám
.Mtwrr/i 1987. JULIUS 16., CSÜTÖRTÖK Villanófény Azt, hogy egy építkezés mikor kezdődjön el, azt alapvetően két dolog határozza meg: mikor találunk rá kivitelezőt, mikor jött össze a pénz! Bár a sorrend sem mindegy, s szerintem itt is első a pénz. Ezt tudom, s messzemenően képes is vagyok figyelembe venni. Ha nem kell a helybélinek. a turistának, az idegenforgalmi szezon kellős közepén harminc-harminckét fokos hőségben a főutcán, a háztartási bolt és a Barcsay- múzeum közötti szakaszon a port nyelnie, nyalogatnia fagylaltjáról. Ha az építkezéseket úgy szervezzük, hogy a főtérre igyekvők elől nem zárunk el egy útszakaszt, ha a sittet, a törmeléket nem pont déli tizenkettőkor emeltetjük át a szemeteskocsira — akkor igazi vendéglátók vagyunk. Ha megtanuljuk úgy szervezni a fontos és halaszthatatlan munkáinkat is, hogy azok ne akadályozzák a közlekedést, ne késztessék fintorgásra az idelátogatókat, akkor nagyot léptünk előre abban a szerepkörben, mely a vendégváró vendéglátót fémjelzi. Hogy miért teszem szóvá mindezt? Az indíttatásom hazai példára támaszkodik, nem külföldire — bár az utóbbiak ha még lehet, jobban vigyáznak erre, mint mi, mármint a bevételre! —, a Szegedi Szabadtéri Játékokra, melyekről éppen egy szentendrei mondta: ott glédába állítják a várost az idegenforgalmi szezonra. S minden olyan flottul megy. Lehet, nem tudom. Csak abban vagyok biztos: nem célszerű homokot, sittet szórni a szél segítségével a hozzánk látogatókra. Biztos vagyok ebben, mert szervezni lehet, s kell is mindent abban a városban, mely egy kis ékszer a nagy kék folyam partján. A 100. évfordulón A Hazafias Népfront városi bizottsága a Szentendre és Vidéke című lapban kampányt indított a város szépítésére, Csak egy tenyérnyi zöld címmel. Ennek a lényege az, hogy minden állampolgár, aki szereti ezt a települést, a maga lehetőségeihez mérten növelje legszűkebb környezetében a zöldifelületet, ültessen, gondozzon növényeket. Nos, a Ferences Gimnázium diákjainál termékeny talajra hullott a felhívás. Őszre, Áp- rily Lajos 100. születési évfordulójára a Sallai és a Martinovics utca szétválásánál álló területből Áprily teret csinálnak. Mészáros Dezső felesége, Ap- rily Márta mellszobrot készít a költőről, amely bronzba öntve nyer elhelyezést a Ferences Gimnázium falában. A terület rendezését ugyancsak társadalmi munkában a Kertészeti Egyetem diákjai és tanárai vállalták. Egyszerűen, a tájba illő anyagokkal, növényekkel öltöztetik fel az eddig eléggé elhanyagolt négyzetmétereket. A példa követésre méltó. Szentendrén több lehetőség lenne alig gondozott, forgalmas csomópontban fekvő közterületek rendbetételére. Bőven vannak olyanok is, akik megérdemelnék, hogy nevüket viselje a város egy-egy szelete. SZENTENDREI K^tíwian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Még egy fél év tornaterem nélkül Pénzben nem mérhető kár Amire a szentendreiek döntő többsége odafigyel, az a Felszabadulás-lakótelepen lévő Móricz Zsigmond Gimnázium úgynevezett második ütemének építése. A már meglevő gimnáziumi szárny mellé a versenytárgyalás után ismét az Élépszer építi a tornatermet, amely függönnyel elválasztható, s egy időben több osztály testnevelési órája is megtartható. Az újabb tizennégy tantermet is ők építik. Hogy szeptemberben a diákok az említett létesítményeket birtokba vehe- tik-e, arról Tegzes Lászlót, a városüzemeltetési osztály vezetőjét kérdeztem. Amit kifelejtettek A kora délutáni órákban helyszíni szemléről érkezett vissza. Az ötvenkétmilliós beruházást — mint kiderült — tavaly május végén újabb versenytárgyaláson nyerte el az Elépszer. Az összegből 26 és fél millió a torrnaterem, s 25 és fél a tantermi szárny értéke. A tornaterem átadásának időpontja most július 31., míg a tizennégy tanteremé 1988. július 31. Ám a tornaterem átadásából nemhogy az idén július 31-én, hanem december 31-én sem lesz semmi. Hogy mi a csúszás oka? Tegzes Lászlóé a szó: — A kivitelező a kemény télre éppúgy * hivatkozik, mint arra, hogy bizonyos pótmunkák menetközben jelentkeztek.-. Ugyanis nagy mennyiségű földmunkával, feltöltéssel foglalkoztak jó ideig. Sajnos az ma már egyértelmű, hogy sem a tervező, sem a kivitelező nem számolt ezekkel a földmunkákkal. Ugyanakkor a kivitelező a többletköltséget oly módon akarta megspórolni, hogy a kavicsos, homokos föld helyett agyagosat használ. Ám ennek a kemény tél gátat szabott, az agyagos föld tömörö- dött, sokat vergődtek, mire ebből a kátyúból kijutottak. S szerintem nemhogy spóroltak volna, hanem itt tetemes többletköltségük jelentkezett. De hát mindenki a maga szerencséjének kovácsa! A tanács nem kért módosítást, csak az eredeti tervdokumentáció szerinti munkák elvégzését. Csak fizethetnek Sajátos helyzetben van a Szentendrei Városi Tanács. Joga, hogy fizessen, s sürgesse a kivitelezést. Hát ez bizony nem sok. A kivitelezés lebonyolításával a Pest Megyei Beruházási Vállalatot bízta meg. Körön kívül van, bár a pénze benne a beruházásban, de semmi ráhatása sincs a munkák menetére. A noszogatással pedig még nem sokra mentünk. A tornaterem vázszerkezete majdnem teljesen elkészült. A tetőszerkezetet most építik. De még kívülről is jól látszik, hogy az idén szeptemberben Tisztább lesz a Bükkös-patak Csatornarekonstrukció A Lukács fivérek úti szennyvízcsatorna rekonstrukciója a közelmúltban elkészült. A kétmillió forint körüli beruházás környezetvédelmi szempontból döntő jelentőségű. Ugyanis korábban — úgy jó húsz-huszonöt évvel ezelőtt — a szennyvízelvezetők hibáit úgy hárították el, hogy a Bükköspatakba vezették a szennyvizet. E munkálat befejezésével a víz minősége ugrásszerűen javult, s javul. Ugyancsak vizes téma, hogy a Lenin úton megkezdték a csapadékvíz elvezetését. A 8—10 millió forint értékű beruházásból az idén másfél millió forintot használnak fel. A munka folyamatos, a következő években a rendelkezésre álló összegből a nagyobb esőzésekkor keletkező vízözönt, mely a kerteket elönti, szünteti meg a város tanácsa. sem tornaórának, sem versenysportoknak. középiskolai rendezvényeknek nem ad, s nem is adhat otthont a gimnázium tornaterme. — Persze az eszközök tárházában azért akad még egy, ez pedig a kötbérezés. Vajon ezt az eszközt beveti-e a városi tanács? — Tegzes Lászlóhoz szól kérdésem: — Az kétszer kettő, hogy nekünk ebben a helyzetben ehhez az eszközhöz kell nyúlnunk. Még akkor is, ha az első ütemben, a gimnázium építésekor semmi bajunk sem volt az Élépszerrel. Ettől persze nem kéSiZül el egy hónap alatt a tornaterem. Vita, sértődés azonban nem kerüli el majd házunk táját. — Ám az is meglehet, hogy ebben az esetben rosszul választottak, vagy nem? — Versenytárgyalás volt, a 22-es ÁÉV sokat kért, annyi pénze a városnak nem volt. A Kultúr Inveszt is másfél millióval többért vállalkozott volna a kivitelezésre. Az Élépszer ajánlata felelt meg • a pénztárcánknak. Olyan nagyon nem lehetett válogatni. Még akkor sem. ha utólag az a vád ér bennünket, hogy rosszul választottunk. Időigényes technológiák Hát igen, egy város is olyan kalappal köszön, amilyen van neki. S ez hf^^ákkor is igái'; ha lakói ugyancsak megszólják majd a városi tanácsot, tanácstagjaikat,’>1'ámiktfr: temberben még mindig 480 diák marad tornaterem nélkül. Igaz, már csak egy fél évre. Ám ami a forintokkal nem mérhető, s a tanácstagok, a tanács minden tisztségviselője tisztában van ezzel: erkölcsi kára származik ebből a határidőcsúszásból az egész apparátusnak. Hogy miért? Mert ebben a tervidőszakban ez az egyetlen nagyberuházása Szentendrének. S ez sem halad rendiben. Hogy rajtuk kívül álló okokból? Arra a hétköznapok sodrában az emberek nemigen figyelnek! Maradna egyetlen megoldás: az építkezés felgyorsítása. Csakhogy időigényes technológiák sora következik most. Így a padlófűtés, a hő- légbefúvás. Ha netán lehetne mégis gyorsítani, szerintem a hamar munka ritkán jó! Kutyagolhatnak a tejért, kenyérért Itt a vevő, de hol az eladó? Hát igen, a vevő az csak itt lenne, de hol az eladó? Törhetik a fejüket a helybéliek a turistákkal együtt. Mert hiába is akad szép számmal élelmiszerüzlet a városban, ha most. a szezon közepén, az erős idegenforgalomnak fittyet hányva szinte minden második zárva van. A téma örökzöld, a szentendreiek bosz- szankodása emiatt pedig úgy jó tizenöt éves. Legalábbis a tanács városüzemeltetési osztályán úgy számítják, hogy tizenöt éves e gondjuk-bajuk: minden esztendő júliusában és augusztusában az élelmiszerboltok tekintélyes hányada — most éppen negyvenből hét — szabadság miatt bezár. Az ok? Magyarázat az van bőven, csakhogy attól még senki sem kap kenyeret, tejet. Az idősebbeket sem vigasztalja, akiknek a tűző, perzselő júliusi napon olykor két-három kilométert kell gyalogolniuk az alapvető élelmiszerekért. De nézzük az okokat. Rövidebb nyitva tartás Tény, hogy a város száznál több boltjának 75 százaléka egy-, -illetve háromszemélyes. A nyár számukra is nyár, a nyaralás, a pihenés időszaka. S mivel a kereskedők többsége nő, s ráadásul fiatal, anya: az óvodák bezárása egyértelmű azzal, hogy kiveszik a szabadságukat. s gyerekükkel maradnak otthon, vagy elutaznak pihenni. Így aztán az egyszemélyes bolt nem nyit ki, az ABC-kben pedig nincs pénztáros, csemegés. Helyettesítésük pedig diákok bevonásával sem megoldható, mert ehhez szakmai képzettség is kell. S még mindig az okok közül egy: nyáron, a turista-, az idegenforgalmi szezonban fordítanak hátat legtöbben a kereskedelemnek. Mert a vendéglátó helyek a mosogatásért, á fagylalt kiadásáért többet fizetnek, mint amennyit az élelmiszerszakma hoz. Így aztán nem csoda — bár hogy melyik ok játszik közre, az most elhanyagolható, nem is perdöntő —, de például a város legsűrűbben lakott területén, a Felszabadulás-lakótelepen az ABC június 15 és augusztus 10 között korlátozott nyitva tartással dolgozik: reggel fél 7-től fél 4-ig. Ez aztán senkinek sem jó. A munkából négy és öt óra között érkezik haza a többség, tehát bevásárolni lakóhelyén már --nem tud. A bolt dértgp- zóinak pedig a megszökött forgalom elmaradása — már azöknalé,s%kik-tnég''belytá'llftá'ft — jelentős jövedelemkiesést okoz. De nemcsak a felszabadulás-lakótelepi ABC, hanem a Dózsa György úti kis ABC, mely a déli városrész ellátására hivatott, ugyancsak csökkentett nyitva tartással dolgozik. Emellett még hat élelmiszerüzlet zárta be ajtaját. Az üdülőterületen lévő Berkenye utcai — ez az északi területre esik — június 22-től húzta le a rolót. Csak nyolc érát Logikus, kézenfekvő érvnek hangzik: a nyitva tartás alkalmazkodjon a munkából hazatérőkhöz. De mielőtt a megoldást megtalálva felkiálthatnék — esetleg együtt az érintettekkel —, a tények, melyek oly makacsak, megint csak közbeszólnak. Mert a szállításokat nem befolyásolja a bolt Kemping kérdőjelekkel Roham az a javából, mely a pap-szigeti kempingben szinte naponta jelentkezik. Turisták százai keresik fel, a vízpart, a környezet szépsége csábítja a kirándulókat, a pihenésre vágyókat. Nem ritka az sem, hogy egyetlen nap ötszázan kérnek elhelyezést a kempingben. A dolognak egyetlen szépséghibája, hogy az elkészült meleg vizes zuhanyozókat alkatrész hiánya miatt nem tudták üzembe helyezni. Mit, üzembe helyezni? Magyarán szólva a kempingben lakók nem jutottak itt meleg vízhez. Remélhetőleg ezt a szerencsétlen, premiert rontó jelenséget azóta már sikerült kiküszöbölni. S ha mégsem, akkor megint rúgtunk egy öngólt magunknak. pillanatnyi munkaerőhiánya, a nyári szabadságolás. Ha esik. ha fúj, ha tűz a nap. akkor is a megszokott időpontban szállítanak. Tejet, kenyeret, s mindazt, ami a boltok áruskálájába belefér, amit rendeltek. Hát akkor az osztott nyitva tartás — mondaná a józan ész. Annak is stop, hiszen délután négyig bármikor befordulhat egy telt gyomrú teherautó a bolt elé. Kellő pátosszal most mondhatjuk, ez egy ördögi kör. Mégpedig olyan, amelynek vesztesei a pult mindkét oldalán vannak. Talán a szerződéses üzletek átsegíthetnék ezeken az újra és újra ismétlődő válságokon az áfész és a Nyugat-Pest Megyei Élker boltjait? Hát ez sem jön be! A városüzemeltetési osztály ebből az illúziómból is kiábrándít. A tapasztalatok szerint döntő többségük ragaszkodik, mégpedig szigorúan a nyolcórás nyitva tartáshoz — azaz a nyolcórás munkaidőhöz! —, s a szabadság nyári kivételéhez. Ha jól meggondolom, igazuk is van, őket is azok a jogok illetik meg, amelyek az állami, szövetkezeti szektorban dolgozókat. Meg a szakma sem fizet annyit, hogy megérje áldozatot hozni... Nem éppen ildomos dolog manapság bérezésről beszélni. Most, amikor össze kell húzni magunkat, korábbi pazarlásaink levét meginni. De a közellátás, mint mindig, most is előnyt élvez. Nem skérétek nagy szavakat használni, de azt hiszem, ez politikai kérdés. Azok számára is. akik az ellátásért felelősek. Tudom, mozgó ABC-t nem tud beállítani a Nyugat-Pest Megyei Élker, mert ilyen nincs neki. Diákokat sem toborozhat a kifejezetten szakmai képzettséget követelő munkakörökben való helyettesítésekre. Bár nem is tagadják, segédmunkára sem toboroztak diákokat. Ezt a jogot átruházták a boltvezetőre. Gondoskodjon magának emberekről. Kiírhatja: kisegítőt, szakképzett eladót felvesz. Hogy nem élnek a lehetőséggel? Sovány kis lehetőség ez, s olykor anyagi kihatása a kollektíva zsebét terheli... Éppen a fordítottja Érdekes módon ezek a gondok — munkaerőhiány, a fővárosi boltok elszívó hatása — a vendéglátást nem érintik. A városban levő vendéglátó helyek nem küszködnek munkaerőhiánnyal. nem zárnak be, az ott foglalkoztatottak nem mennek nyáron szabadságra, öntudatosabbak, fegyelmezettebbek? Ilyet senki sem állít. A több pénz meghatározza a munkaerő mozgásának irá- .nyát. Mert mi tagadás, a vendéglátásban több a pénz, nagyobbak a jövedelmek, mint az élelmiszer-kereskedelemben. Nem szeretném senkinek a zsebéből kihúzni a több; jövedelmet, a nagyobb darab kalácsából letörni, de ennek a jelenségnek éppen a fordítottja felelne meg a közösségnek, a társadalomnak. Ha legalább a kereseti lehetőségek az élelmiszerszakmában is közelítenének a vendéglátáséhoz. Akkor jó néhány embernek nem érné meg, hogy naponta ingázzon Szentendréről a fővá- rosba. s ' W & 'deó^eerű ABC-kben, áruházakban álljóh pult mögé. De úgy látszik Montecuccoli mondása má is igaz — nem tudunk még most sem rácáfolni! — ehhez is csak három dolog kell: pénz, pénz és pénz. mely a szakma rangját emeli, a munkaérőáramlás irányát megfordítja. Fussunk egy kiirt! Mifelénk aztán nincsenek titkok. Még hétpecsétesek sem. Még hozzá sem kezdett a BKV a kivitelezéshez, máris vihart kavart elképzelése, terve. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem sem tetszik az a megoldás. amit a HÉV-végállomáson terveznek. Pedig észérveket vetettem be magam, s vitapartnereim ellen. Próbáltam mérlegelni a balesetveszélyt is, de nem ment. Fából vaskarika az egész, s bár nem vagyok vétesz, de tudom, hogy a BKV szelet vet, s vihart arat, amikor felhúzza a kerítést. Igen, a kerítést a két vágány között. Ügy, ahogy Pomázon van. Ügy nincs értelme, szólt a kontra, mert ellenvonat jön-megy, ott a balesetveszély elhárításában van szerepe a zöldre festett vasrácspaneleknek. De ez egy végállomás! Vegyük sorjába. Ügy hírlik, a BKV a két sín között veszteglő, illetve beérkező vonatok közé vasrácsot feszít ki. A balesetveszély minimálisra csökkentéséért. Volna ebben valami ráció, ha itt tovább mennének a vonatok. De nem mennek tovább. Szentendre végállomás. A buszról leszállók a jövőben az állomásépületen át nem célozhatják meg a bent veszteglő szerelvényt, hanem a fél állomás- épületet körbekerülve — gyalogkakukkoknak két és fél perc, fájós lábúnknak nyolc-tíz — szállhatnak csak fel. Akkor is, ha nem áll bent szerelvény. Az utóbbi mondat azért fontos, mert eddig is kerülni kellett, ha bent állt két szerelvény. Ha csak egy, akkor nem. A megoldás persze egy aluljáró lenne. Akkor nincs vita, s tökéletes lenne a balesetveszély elhárítása. Bár a szentendreiek azzal érvelnek: itt még baleset nem volt! Mert ez egy végállomás. Így igaz, mint az is: manapság aluljáró építésére nincs pénz. Takarékoskodnunk kell. Esetleg még a kerítésekkel is. Mert feleslegesen szükségtelen pénzt fektetni abba, ami netán később lebontásra kerül. Mondjuk azért, mert nem praktikus, mert a lakosságot hosz- szantja. Szívesebben, látnák, ha a BKV az úgynevezett mellékhelyiségeket rendben tartaná — nem hagyatkozna a tanács által, a nyári időszakra felállított pavilonra, s csak arra! — használhatóvá tenné az év minden szakaszában. Mert ez sem egy utolsó szempont! Bár szerintem míg ezt belátják, addig futunk majd még egy-két kört. Forgalomszervezés Visegrádon a község forgalomtechnikai eszközeinek felújítása, s ezzel egy időben forgalmi rendjének módosítása a közelmúltban megkezdődött. Az igényekhez, a lehetőségekhez, az ésszerűséghez alkalmazkodnak a lakosság, a tanácstagok és a szakemberek segítségével. A község szépítéséhez, rendezéséhez, szorosan hozzátartozik például a Deltánál levő sportpálya felújítása, a közterületen levő padok, szemét tárolók rendbetétele. A Fő utcai járda építése során a virágedények más helyre kerültek, ám bennük az egynyári virágok vonzzák, gyönyörködtetik az odalátogatókat. Az oldalt írta: Varga Edit Fotó: Erdős! Ágnes
