Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-14 / 164. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1987. JÜLIUS 14., KEDD Házasság, névváltozás, honosítás Tudja, tartós lesz-e vagy sem Ki gondolta volna, hogy 1895-ben már vezettek anya­könyvet Vácott? Ezek szerint a múlt század eme évétől kezdve nyitott, áttekinthető a város élete. Ki mindenki szü­letett, ki mikor kötött házas­ságot, született-e gyermeke és hol, mikor halt meg. Ez az óriási adathalmaz természete­sen nem fért volna bele egyet­len kötetbe, de nem is hozzá­férhető csak úgy, bárki számára. Az anyakönyvveze­tők kezelik, akiket leginkább csak a mellükön keresztbe ve­tett nemzeti színű szalagjuk­kal együtt tudunk elképzelni. Pedig munkájuknak csak tö­redéke, bár nem állítom, hogy nem a legszebb része, az esketés. Hárman vannak a városban, közülük Molnár Jó- zsefnét kerestük meg néhány kérdéssel, egy kicsit a bemu­tatkozás lehetőségét is kínálva az általuk képviselt intéz­ménynek. Apropót az új családjogi törvény bevezetése kínált. Várakozási idő — Mennyiben érinti munká­jukat és egyáltalán mely pont­jai változtak a családjogi tör­vénynek? — kérdeztük. — Legfontosabb a házasság­kötést megelőző várakozási idő meghosszabbítása. Ezen­kívül változott a lányok házas­ságkötési korhatára. Eddig 16 éves kortól lehetett engedély nélkül férjhez menni, ezután 18 év a korhatár. ■>— Tehát a legjellemzőbb dologban változtattak, abban, amiről önöket leginkább is­merjük. Vannak olyan felada­taik, melyekről kevesebbet tu­dunk? — Azon kívül, hogy elvégez­zük az anyakönyvi bejegyzése­ket és kiadjuk az ezekről szóló igazolásokat, még sok minden­nel kell foglalkoznunk. Hoz­zánk tartoznak a honosítási, vagy visszahonosítási ügyek, a névváltoztatások is. — Ezek szerint, ha hirtelen nagy űr támadna a házasság- kötések sorában, bőven lenne még mivel foglalkozniuk. Még­is megkérdezem, lehetséges-e, hogy ilyen hatása lesz a be­vezetett három hónap kötelező várakozásnak? — Talán olyan nem lesz, hogy két teljes hónap alatt senkit nem eskethetünk össze, de csak azért, mert volt, aki még februárban kért bizonyos őszi vagy nyár végi időpontot mégis azt kell hinnem, hogy visszaesés lesz, talán mert nem vették komolyan a ren­deletet. Sokan szoktak augusz­tus 20-a előtti szombaton há­zasodni, de kedvelt időpont a szeptember 12-i, Mária-napi búcsú is. Aki most szeretné ezeket a dátumokat megkap­ni, már lekésett. Ha most je­lentkeznek, legkorábban októ­ber elején köthetnek házas­ságot. — Az intézkedés célja, fel­tételezem, hosszú távon ér­vényesül. Talán meggondoltab- ban járulnak ön elé a párok, mint korábban, amikor az utcáról is bemehettek, ha úgy gondolták. Csak két tanú kel­lett, és akár percek alatt le­zajlott a szertartás ... — Igen, amikor idejöttem, 1973-ban, akkor így volt. Az­tán jött a 30 napos vára­kozás, most meg ez a legújabb. Meg kell mondjam, nem hi­szek benne, hogy tartósabbak lesznek ettől a házasságok. Sokszor már a szertartás után véleményt tudok alkotni, tar­tós lesz-e vagy nem. Gyakran igazam van. Ezt akkor tudom meg, amikor már jönnek be­jegyeztetni a válást. Tehát nem attól függ, mennyit vár­nak egymásra. Legfeljebb a fiú gondolja meg magát, meg­futamodik. A lányok a vára­kozás alatt már nyeregben ér­zik magukat és kendőzetlenül mutatják ki valódi énjüket. Ka úgy akarja — Akkor talán legjobb len­ne, ha ilyen tapasztalt szak­emberhez fordulnának, mint ön is, aki megmondaná, egymás­hoz illöek-e vagy sem. Ha pe­dig igen, akkor minek vár­ni... — Ezt nem tehetem, de a felelősséget sem vállalnám. — Talán a házasság előtti kötelező tanácsadás foglalkoz­hatna a szexuális és orvosi kérdéseken túl a lelki alkat­tál, föltárva a házasulandók esetleges személyiségkülönb­ségeit. — Sajnos, ez csak formális. Elfogadjuk, hogy kötelező — és kész. Amiben tényleges tanácsot kellene adni, abban sokszor jártasabbak a fiatalok, mint az orvos. Úgy tudom, gon­dolkoznak a törvényhozó tes­tületekben a megszüntetésén. — Még egy kérdés erejéig térjünk vissza a 90 napos vá­rakozáshoz. Tehetnek-e ki­vételt? Ha csak önön múl na. biztosan -tenne, mert úgy érzem, sokallja ezt az időt. — Valóban sokallom, de ki­vételt mégis csak a szabály­ban előírt esetekben tehetek. Ez pedig akkor alkalmazható, ha súlyos anyagi veszteség ér­né a párt a várakozás miatt. — A névváltozás házasság­ban. ha az ifjú asszony úgy akarja, automatikus. Egyszerű a menete, sőt, választhat is. De vannak egyéb esetek is. Me­lyek ezek? — Ha egy név idegen hang' zású, vagy tulajdonosa úgy ér­zi, csúfolódásra adhat okot, akkor kéri a változtatást. Ez a leggyakoribb. Ezenkívül lehetőségük van a szülőknek, hogy 14 éves kor előtt egyszer megváltoztassák gyermekük A Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalat versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja, 1987. szeptember l-jétől a követ­kező üzletelt. 235-ös Ibolya presz- szó, Gödöllő, Alkotmány u. 23., 323-as Besnyő vendéglő, Gödöllő. Bánki Donát. út 1., 479-es Modul 7-es büfé, Vác, 483-as Modul 7-es büfé, Vác. A versenytárgyalást augusztus 18-án, 14 órakor tartjuk az igazgatóságon. Vác, Széchenyi írt 19. alatt. Tájékoztató adatokat t vállalat váci igazgatósága ad, tálius 27-étöi. utónevét. Ennek egyszerű a menete, nálunk lehet elintéz­ni. Ez után a kor után — egé­szen 18 éves korig — is él­hetnek a szülők ilyen lehető­séggel, de ahhoz már belügy­minisztériumi hozzájárulás kell. Ha felnőtt változtatja meg a nevét — természetesen már csak a vezetéknévről lehet szó —, akkor az kiskorú gyerme­keinél is automatikusan meg­változik. Ha valaki ilyenen gondolkodik, jó ha tudja, nem lehet utcaneveket vagy híres emberek nevét kérni, de leg­alább három változatot kell megjelölni. Érdekes új sza­bály, hogy az elvált asszony megtarthatja korábbi férjezett nevét akkor is, ha ismét házasságot köt. Én még nem láttam erre példát, de kíván­csi volnék arra a férfira, aki beleegyezne ilyen formába. Az is gyakoribb, hogy a nő, férj­hez menve, leánykori nevét tartja meg. Én azon a véle­ményen vagyok, hogy szere peljen valamilyen formában a férj neve az asszonyéban — mondja. Talán csak a nők Ahogy ezeket az óriási szabályzatgyűjteményeket né zem, amik Molnárnét körül veszik, föl kell tételeznem, hogy még órákig tudna mesél­ni munkájáról, ami nagyon érdekes. Emberekkel foglal­kozni olyan pillanataikban, amelyek mindegyike kivétel nélkül sorsdöntő — szép, de nagy felelősség is. Ezenkíyül pedig valami olyan érzék kell hozzá, ami talán csak a nők ben van meg. Dudás Zoltán Drágább az élet egyedül Egy embernek egy adag is elég Elmagányosodás! Félelmetes fogalom, mert már tudjuk vagy magunk vagy valahol a környezetünkben élők példá­ján, hogy mit takar. Az el­magányosodás világjelenség. A legtöbben azokra az idős, nemritkán beteg öregekre gondolnak, akiket a családi fészekből kiröppent gyerme­kek magukra hagynak, vagy valamilyen tragikus esemény miatt szakad rájuk hirtelen a fájdalmas magány. Csakhogy az elmagányoso­dásnak sajnos terjedőben van egy olyan formája is, amelyik elsősorban a fiatal, tehát még munkaképes korú embereket érinti. Ezek az emberek több­nyire az ugyancsak világmé­retekben növekvő válóperek áldozatai. Ezzel az egyedül éléssel nem biztos, hogy teljes magányos­ság is párosul, mert baráti és párkapcsolatokat létesíthetnek, széles közéleti tevékenységet fejthetnek ki. társaságba jár­hatnak. Ez a jellegzetes egyedüllét például Franciaországban 1 olyan méreteket öltött, hogy a munkaképes korú felnőtt la­kosság egyharmadára jellem­ző. Az ő számukra tízezrével építik az életformájuk ki­szolgálására szakosodott vál­lalatok a magyar viszonyok­hoz — és méretekhez — ha­sonló minigarzon lakásokat. Egy személyt kiszolgáló mosó­gépeket, centrifugákat, és egyéb háztartási gépeket gyár­tanak vállalkozók nagy szé­riában, de ugyanígy szolgálta­tók lesik az egyedül élő em­berek egyedi kívánságait, az élelmiszeripar egy- és kétsze­mélyes félkész, és kész ételek, konzervek, mirelit áruk nagy választékát kínálja. Ilyen jellegű, illetve mére­tű magyar statisztikák nem készültek, de az országos vá­lási arányokból jól lehet kö­vetkeztetni arra, hogy hány magyar állampolgár élhet egyedül ideig-óráig, vagy akár végleg. Az egyedül maradt embe­reknek Ezúttal csak egyetlen, de nagyon lényeges gondjá­val foglalkozunk. Nevezete­sen arról van szó, hogy az egymagában élő embernek ér­telemszerűen kisebb adagok­ban kell megvásárolnia az élelmet, mint korábban azt tette az egész család részére. Csakhogy kérdés, a hazai boltok, illetve élelmiszer-ipari termelők tudnak-e olyan kíná­latot felmutatni, ami zavar­Bacsa Attiláné eladó a pult másik oldaláról ha nem is tudja megkülönböztetni az egyedül élőket a családosoktól, a vásár­lók által kért húsáru mennyiségéből azért következtetni tud arra, hogy hány személy étkezik belőle odahaza. (A szerző felvétele.) mentesen, kellő választékban ' lehetővé teszi a kis adagok megvásárlását. E kérdés meg­válaszolására szűkebb pát­riánkban hosszú információ- gyűjtésbe fogtunk. Az eddig összegyűlt adatokból és ta­pasztalatokból ízelítőt adunk közre, de mert ez a tájékoz­tatás ma még viszonylag szűk körre korlátozódik, inkább gondolatébresztőnek szánjuk — az élelmiszeripar, a keres­kedelem és az egyedül élők számára. A Vác- és Vidéke Áfész kereskedelmi főosztályveze­tőjét, Mogor Lászlót kérdez­tük meg, hogy szerinte van-e a boltjaikban elégséges kis- adag félkész, kész konzerv-, mirelit áru, tejtermék. Hogy elégséges-e a mirelit, a konzerv-, a kisadagos tej­termék, és egyéb félkész étel az áfész boltjaiban, erre a kérdésre nem tudott, s nem is adhatott egyértelmű választ Mogor László. Ugyanis az üzletekbe szállított, említett élelmiszerek elfogynak, de ebből még nem lehet követ­keztetni a valóságos vásárlói igényekre. Olyan felmérést pedig még nem készített az áfész — anyagi okokból —, ami feltárná az eddigi kíná­lat hiányosságait. A főosztályvezető szerint Ideiglenes kisáruházak ötletesen igyekszik javítani a kisebb települések lakossá­gának áruellátását a tatabá­nyai Generál Kereskedelmi Vállalat. Időről időre a legkü­lönfélébb árucikkekkel megra­kott gépkocsi karavánokat in­dít egy-egy Komárom megyei faluba, ahol a művelődési ház­ban, klubban, vagy más közin­tézményben néhány napra ideiglenes kisáruházakat ren­dez be. Az akcióval olyan te­lepüléseket keresnek fel, ahol a lakosság helyben jobbára csak az alapvető napi cikkek­hez jut hozzá. A Generál vi­szont olyan cikkeket visz a kistelepülésekre, amelyekért a legközelebbi városba kellene utazni. Ezáltal a lakosság meg­takaríthatja az utazási, illetve a szállítási költséget. A válla­lat képviselői előzetesen tájé­kozódnak a lakosság körében arról, hogy milyen árucikke­ket vásárolnának leginkább, s ennek alapján állítják össze a mini áruház készletét. Leg­utóbb a kecskédi művelődési házban rendeztek be időszakos áruházat. Az ötlet életképes­ségét bizonyítja, hogy az 1700 lakosú településen négy nap alatt 600 ezer forintos forgal­mat bonyolítottak le, amiért különben a legközelebbi vá­rosba kellett volna utazni. A falu szája Szükségük van egymásra AZ ASSZONY kisírt szem­mel fogadott. Meglepődtem. Nem ezt vártam. Az asszony, Erzsiké, távoli rokonom, egy kis dunántúli faluban él, több mint tíz éve özvegyen. A gye­rekeit felnevelte, azok — szám szerint négyen — kiröpültek a házból, bár valamennyien ott maradtak a faluban. Három éve annak, hogy a szomszéd utcában Pista bácsi megözvegyült. Felesége hirte­len halt meg, Erzsikével le­ánykori jó pajtások voltak. Ö ápolta, gondozta abban a né­hány hónapban, amíg otthon betegeskedett, amíg be nem kellett szállítani a megyei kór­házba. Erzsiké ezután sem kerülte el a portát. Természe­tesnek vette, hogy néha kita­karít. És sűrűsödtek a meg­jegyzések: „Még meg sem halt, még el sem temették, de ez az Erzsi máris be akar tele­pedni szegény Juliska helyé­re”. Három év telt el azóta, hogy szegény Juliskát eltemették és a két ember — Erzsiké most ötvenéves, Pista bácsi alig né­hány esztendővel idősebb — elhatározta, hogy összeháza­sodnak. Ekkor kezdett csak dörögni, villámlani. Erzsikéhez sorra jöttek a gyerekei: „Ne hozzon ránk szégyent, hiszen csak azoknak lenne igazuk, akik azt mondták, hogy édesanyánk és Pista bácsi már a Juliska né­ni életében...” Erzsiké úgy gondolta, hogy a gyerekek eltúlozzák. Hiszen senkinek nem lehet oka, hogy ilyet hazudjon. Meg hát most sincs szó semmiféle szerelem­ről, de hát szükségük van egymásra. így hát szép csendben ösz- szeházasodtak. És azóta napirenden a meg­jegyzések. A saját gyerekei nem nyitják rá az ajtót, mond­ván, hogy „szégyenbe hozta” őket. És ő csak sír és töpreng. Nem érti: mind a ketten meg­özvegyültek. Ugyan kinek ár­tottak azzal, hogy összekötöt­ték életüket? Ezt kérdezte tőlem is. ÉN CSAK annyit válaszol­tam, hogy jól tették. A „falu szája” majd csak elhallgat. A gyerekek is kénytelenek lesz­nek megbékülni. Ne törődjön a^ ostobákkal, a rágalmazók­kal, a pletykálkodókkal. A sa; ját lelkiismerete tiszta — és ez a legfontosabb. S. M. egy ilyen felmérést az élel­miszeriparnak kellene csi­nálnia, Hiszen az ételcso­magokat előállító termelők ismerik a saját kapacitásukat, s azt, hogy mennyire képe­sek alkalmazkodni a piac vál­tozó igényeihez. Az áfész nem kezdeményezhet ilyen felmérést, mert ha az ipar nem képes teljesíteni az új igényeket, akkor az erre a munkára fordított idő, pénz semmivé válna. S mert hiány- gazdálkodás van hazánkban, biztos, hogy sok olyan élel­miszercsomag eltűnt az üzle­tek polcairól, amik az im­portkorlátozás előtt már ked- veltté váltak a vásárlók kö­rében. Ugyancsak hiányzik a Budavidéki Vendéglátóipari Vállalat által előállított Gaszt- rofol ételcsalád, ami a ko­rábbi években nagy reklámot kapott, de mára már eltűnt a kínált portékák sóiéból — vajon miért? S hogy személyes tapasz­talatokat is szerezhessünk áz említett kész- és félkész éte­lek választékáról, Mogor László ajánlotta, hogy keres­sük fel az őrbottyáni boltot és a váci Naszályt. Az áfész boltjaiban szerzett tapaszta­latainkról a későbbiekben be is számolunk. Aszódi László Antal Vasutasnapi ünnepség Váccit Sikeres az első félév Az elmúlt hét utolsó napjai­ban íellobogózott állomásra ér­keztek a Vácra befutó vona­tok. Országszerte köszöntötték legnagyobb közlekedési válla­latunk. a Magyar Államvas­utak dolgozóit. A hagyományos váci vas­utasnapot — most már har­minchetedik alkalommal — a népszerű Gödörben tartották. A Himnusz elhangzása után Kiss Pál, a váci csomópont szakszervezeti főbizalmija kö­szöntötte az ünnepségen meg­jelent vasutastársaiit, s a ven­dégek sorában dr. Bóth Já­nost, a városi tanács elnökét, Szabó Gábort, a városi párt- bizottság munkatársát és Ba­rit sa Bálintot, a Rákosrendező Körzeti Üzemfőnökség vezető­jét. Az ünnepi beszédet Hagy Lajos vád állomásfőnök mondta, akit előzőleg tüntet­tek ki vezető főfelügyelői rang­gal. Visszaemlékezett a béke első időszakára: a háború bé­nultságából éledő ország lét­feltétele volt a vasút helyre- állítása. Ezt a munkát méltá­nyolta pártunk és kormányunk azzal, hogy 1950 óta minden évben , július második vasár­napját a vasutasmunka ünne­pévé nyilvánította. A múlt század derekán a Pest—Vác vasútvonalon in­dult meg elsőnek a közleke­dés. A vasút ezen a területen is sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben. A gőzmozdonyo­kat a dízel, majd a villamos mozdonyok váltották fel. Kor­szerűbb lett a pálya, melynek építését nagy teljesítményű gé­pek segítik. Az önműködő be­rendezések erősítik a vasút­üzem biztonságát. Érezhetően javult a vasutas dolgozók élet- és munkakörülménye, javítot­ták szolgáltatásaik színvona­lát. Vác csomópont dolgozói jó munkát végeztek 1986-ban. Ta­valy 55 ezer kocsit rendeztek síktolatással és 450 ezer tonna volt az innen elszállított áruk mennyisége. Utasforgalmi be­vételük 24 millió forint volt. A szállítóvállalatok belföldi és exportfuvarozási igényeit kielégítették. Tisztábbak a személyszállító vonatok, meg­felelő színvonalú a fűtés, a vi­lágítás. Sikeres volt az idei első félév is: hat hónap alatt 23 ezer kocsit rendeztek, 174 ezer tonna árut továbbítottak, s á menetdíjból 12 millió fo­rint volt a bevételük. Szocialista brigádjaik csat­lakoztak a MÁV Vezérigazga­tóság és a Vasutasok Szak- szervezete által jóváhagyott szocialista munkaversenyhez, mellyel a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. évfor­dulóját köszöntik. Beszéde vé­gén köszöntötte a vasutas dol­gozók családtagjait, az édes­anyákat, a feleségeket, akik szolgálatba induló fiaiknak, férjeiknek biztosítják a felté­teleket a szolgálat idejére. To- vábra is arra a magas fokú hivatástudatra, fegyelemre van szükség, ami mindig legna­gyobb erénye volt a vasutas- ságnak. A városi pártbizottság és a városi tanács nevében dr, Bóth János köszöntötte a vá­ci vasutasokat, kérve, hogy a jövőben is pontosan, lelkiis­meretesen végezzék munkáju­kat. Végül kitüntetéseket, ju­talmakat adtak át, majd az Internaciomálé hangjaival ért véget az ünnepség. Papp Rezső ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents