Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-02 / 154. szám

1987. JÜLITJS 2., CSÜTÖRTÖK | Villanófény f ÍV//////y////////////////w//w////y//yí Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy a Teátrum elő­adásait a Szentendrei nyár legrangosabb eseményeinek tartom. Az esztendőről esz­tendőre felállított színpadról azonban csak azt tudom mon­dani, hogy hatalmas, otromba, s épp a turistaszezon csúcs- időszakában tönkreteszi a ba­rokk tér nyújtotta látvány él­ményét. A kijelentéssel nem én talál­tam fel a spanyolviaszt. Hosz- szú idő óta morog Szentendre lakossága Fő terének nyári le­zárása miatt. Az igazság azon­ban az, hogy a helyieknek mindeddig kevés beleszólásuk volt a dolgok alakításába. Nemtetszésük kinyilvánítását visszaverték azzal, hogy Szent­endrét az idegenforgalom tet­te azz.', ami, s ebben oroszlán- része van a Teátrumnak, eh­hez pedig kell a színpad. Csak­hogy az ál’ítás erősen sántít. Van szerepe a Teátrumnak Szentendre idegenforgalmában — ki tagadná ezt —, de korántsem döntő. De nem az a kérdés, hogy legyen-e Teátrum vagy sem. Legyen! Akár a Fő téren is. Más, kisebb, kecsesebb, a lát­ványt nem tönkretevő, a gya­logosok mozgását sem akadá­lyozó, a helyet nem uraló, ha­nem abba alázattal beillesz­kedő színpadon. Ha ez nem megy, vigyék a monstrumot kevésbé szem előtt lévő terü­letre! 1987-re abba a helyzetbe ju­tottunk, hogy a város önálló­sága kifejezésre jutott egy ta­nácsi vb-határozatban: 1990- ben már ezt a színpadot nem engedik a Fő térre telepíteni. Az ülésen jelen voltam, s ta­pasztaltam: a városatyák nem tréfálnak. Még két nyárra szól a tűrés a sokat próbált deszkáknak. Hasznos lenne, ha a Teát­rum vezetői is idején gondos­kodnának a megoldásról. Egy ekkora színpadot aligha lehet néhány hét alatt „leakasztani a fogasról”. Gondolom, né­hány millió is szükséges hoz­zá. Nehogy 1990 tavaszán de­rüljön ki, hogy abban az év­ben nem engedik Szentendre Fő terén ezt a nézőteret fel­állítani. Kár lenne a Teát­rumért. SZENTENDREI ^aíiián A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Meggondolták magukat Egyelőre a régi módon Gázzal fognak fűteni Különböző híresztelések kel­tek szárnyra arról, hogy a ta­nács konyhájára nem járhat­nak szabadon étkezni az em­berek. Sokan kérdezték, hogy mi lesz azokkal, akik rászo­rultként kapnak kedvezményes ebédet. A tisztánlátás érdeké­ben felkerestük Krajcsovits Istvánná elnökhelyettest, s megkérdeztük, igaz-e a hír? — A válaszhoz vissza kell mennem néhány esztendőt. A tanács konyháját bérbe ad­ta a Pest Megyei Vendéglátó Vállalatnak, amely változat­lan feltételekkel magánembert bízott meg a helyiség üzemel­tetésével. A szerződéssel nem volt gond 1986 nyaráig. Ek­kor azonban a tanács revíziót kapott, s kiderült, hogy mi az 1986. január 1-jével életbe lépett rendeletnek — mely szerint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek összes rezsi- költsége megemelkedett — nem tettünk eleget. A kony­hára ugyanis — mert sok embernek biztosított olcsó ét­kezési lehetőséget — nem ter­heltük rá a fűtési, energia- és bérleti díjat. A revízió köte­lezett bennünket erre. Csak­hogy a legutóbbi napokig úgy látszott, hogy a Pest Megyei Vendéglátó Vállalat az újabb terheket nem bírja, s a kony­ha üzemeltetéséről lemond. Valóban, ahogyan azt hallani lehetett, pályázatot akartunk kiírni vállalat, vagy magán- személyek részére. Közben azonban a Pest me­gyei cég meggondolta ma­gát, s megegyeztünk. Decem­ber 31-ig vállalják a konyha üzemeltetését a fűtés, világítás, bérleti díj megemelése után is. Abban maradtunk, hogy a tanács készít egy részletes tervet és költségvetést arról hogy miként lehetne gázzal működtetni a berendezést. Ez­után megállapítjuk, mennyi pénzt tud adni a város és mennyit a vállalat. A fel­méréseink szerint a költség mintegy két és fél millió fo­rint lenne. Ezt a tervet a vendéglátó vállalat augusztus 31-ig megkapja, s szeptember 30-ig dönt arról, hogy vállal­ja-e 1988-ban is a konyha fenntartását vagy nem. Ha igen, minden rendben; ha nem, a tanácsnak 3 hónapja lesz arra, hogy gondoskodjon a legjobb megoldásról. A kérdésre a válasz tehát: ebben az évben marad min­den a régiben. Rövidesen kezdhetik Nehezen ment az előkészítés Szeptembertől új föidtörvény Az elmúlt év őszén a városi tanács nagy elszántsággal és propagandával hirdette meg: új alapokra helyezik a lakásépí­tést, kiveszik azt az OTP kezéből, s maguk adnak helyet a Szentendrén élőknek vagy itt dolgozóknak az otthonteremtés­hez. Emlékszem, hogy a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár színházterme zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel, akiknek kisebb része csalódottan, nagyobb hányada lelkesül­ten távozott a tájékoztató meghallgatása után. Az utóbbi hónapokban azon­ban csend települt a lakás- építési akcióra. Pedig itt a nyár, a jó gazda falai július­ban már állnak, hogy őszre legalább tető alá kerüljön az ingatlan. A téma legjobb ismerőjét. Tegzes Lászlót, a tanács vá­rosüzemeltetési osztályának a vezetőjét kértük válaszadásra. — Az előkészítés sokkal ne­hezebben ment. mint gondol­tuk. Azt ígértük, hogy a házhe­lyeket közművesítve adjuk át az arra jogosult és kijelölt vá­sárlóknak. Csakhogy a rende­zési terv nem volt kellően pontos. Kiderült például, hogy az adott területre nem fér el annyi telek, amennyit a ren­dezési tervben jeleztek. Az íróasztal mellől meglevő víz­vezetékre és szennyvízcsator­nára kívántak házat telepíte­ni. Bizony a Városépítési Tu­dományos és Tervezőintézet Hja kérem, ez más Energia azelőtt és ma Kisebbek a számlák Olvasom a Szentendre és Vidéke Áfész tájékoztatóját az 1985—86—87. évek energiafel­használásáról. Az anyagot ké­szítő szakember precízen ki­mutatja, hogy folyamatosan csökkentek a fogyasztásért ki­fizetett összegek, amint nap­jainkhoz közeledünk. Az okok között olvashatjuk, hogy a be­érkezett számlákat rendszere­sen ellenőrzik, a gázt, áramot, kokszot faló berendezéseket modernebbre cserélik, auto- matikát szerelnek fel. Súlyos a létesítményhiány Lehetőségek két nézőpontból Összefoglaló jelentést készí­tett a Szentendrei Népi Ellen­őrzési Bizottság a város és von­záskörzete sportlétesítmények­kel való ellátottságáról, azok kihasználtságáról és a Petőfi SK működésérőL Csillaghullás Nem az újság feladata a je­lentést minősíteni, annyit azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy sok helyütt nagyon finoman fogalmaznak a vizsgálatot végzők. Nem ír­ják le például, hogy a vonzás­körzet falvainak döntő több­ségében semmilyen sportélet sincs. Tíz évvel ezelőtt még legalább futballcsapatok mű­ködtek. S az sem derül ki vi­lágosan, hogy ahol akad lelkes testnevelő, ott fellobban egy- egy sportág csillaga, de a szak­ember távozása vagy elfára­dása miatt aztán hamarosan kialszik. Aki ezt a NEB-jelen- tést olvassa, még meg is nyug­szik, levonva azt a következ­tetést, hogy a városban és a körzetben, ha döcögve is, de halad a tömeg- és minőségi sport szekere. Erről azonban véleményünk szerint szó sincs. De mit állapítottak meg a népi ellenőrök? Egyebek mel­lett azt, hogy a tanácsok ille­tékesei a napi, érdemi sport- munkában alig tudnak részt venni; a térség 6361 általános iskolás korú diákjának csak 45 százaléka tagja a diáksport­szervezeteknek (s vajon tény­legesen mennyien futnak, tor­náznak, labdáznak?); hogy ezek az egyesületek nagyon szegények; hogy a szép ered menyeket elérő gyermekek utaztatása nagyon nagy gon­dot jelent; hogy a 13 települé­sen összesen 4 tornaterem és 3 tornaszoba található. Kiderülne A gazdálkodó szervezetek támogatása csökkenő tenden­ciát mutat (a Petőfi SE-t pél­dául, csak az Óbuda Tsz, az áfész és a papírgyár támogat­ja összesen évi 85 ezer forint­tal), az izbégi fedett pálya idáig 9 millióba került, s még mindig nem adták át. S ennek ellenére Leányfa­lun például — ahol még a tor­naszoba is használhatatlan — négy lelkes tanár és egy híres birkózónk vezetésével pezsgő sportéletet alakítottak ki. Má­jusban és szeptemberben úsz­nak, télen korcsolyáznak, szán­kóznak, hócsatát vívnak, a bir­kózópalánták híresednek. A Petőfi SE asztaliteniszezői két társadalmi edző irányítá­sával 60 főt foglalkoztatnak, a nők NB II-ben, a férfiak NB 111-ban (az első helyen) játsza­nak, kézilabdával 50 gyerek iz­zad, a futballisták több mint százan vannak. Ez utóbbiak szinte teljesen önerőből két gyönyörű pályát teremtettek. A tömegsportot is elintézi a jelentés annyival, hogy „A fel­nőtt lakosság viszonylag igen szűk hányada él a sportolási lehetőségekkel”. Ez igaz, csak a t kellett volna megvizsgálni, hogy konkrétan melyek azok az ajánlatok, amelyek elől ez a lusta felnőtt lakosság kitér. Kiderült volna, hogy semmi. Szemlélet Amit mi fűzünk a NEB anya­gához, fényeihez: ha Szentend­re térségéből, mondjuk, hol­nap, kiemelnék ezt a tucatnyi lelkes embert, akik nagyrészt magukra hagyatva dolgoznak, holnaputánra még az a pislá­koló sportélet is kihunyna, amely keresve fellelhető. Mert valóban súlyos létesítmény­gondjaink vannak. A Dunaka­nyar igazán sosem volt — a hajdani vízi életen túl — a sportolás fellegvára. Vagyis a szemlélettel van baj. A veze­tőkével, a szervezőkével és a lakosságéval — tisztelet a ki­vételnek — egyaránt. Eddig a dolog rendben vol­na. Csakhogy az energetikus a felsorolt okokat a második, harmadik, s így tovább hely­re teszi. Kiemelkedő fontos­ságúnak azt tartja, hogy „a szövetkezet szerződésbe adta ki az egységeit, s ezek ener­giafelhasználása a saját zse­bét terheli. Ezért lényegesen kisebbek a számlák.” A szigorú számítások alap­ján készült anyag eszembe juttat egy régi esetet. Még tíz éve sincs, hogy szénlehordó- ként kerestem a kenyerem. A brigád egész nap a vállalati ZIL-lel szállított, a sofőrünk kente-vágta a „werdát”. Nem nézett sem bukkanóra, sem fogyasztásra. Este azonban, mikor a saját Zsigulijába ült, előbb puha ronggyal letörölte róla a port, finoman csukta be az ajtót, s a kerekeket sem pörgette volna a világ kin­cséért sem. Amikor lényének e rejtélyes átváltozását ta­pasztalva faggatni kezdtem, csak ennyit mondott: — Hja, kérlek, ez más. Most, amikor az áfész je­lentését olvasom, szomorúan kell megállapítanom, hogy nehezen változnak a dolgok. Vélem, hogy az egységek üze­meltetői sem mondanának egyebet a régi és az új számla összehasonlításakor: Hja ké­kérem, ez más! Valóban. Sajnos. Az utcán — több nyelven ,jóvoltából” időt és pénzt vesztettünk. Jelenleg ott tar­tunk, hogy a megosztási ter­veket záradéktolta a földhiva­tal, s ezután át lehet adni az ingatlanokat az OTP-nek ér­tékesítésre. — Szeptember 1-jétöl életbe lép az új földtörvény. A tulaj­donosok milyen minőségben kapják meg a telkeket? — A házhelyek, mivel még a régi rendelkezések vannak érvényben, tartós használatba kerülnek, de az árak a valós forgalmi értékeket tükrözik. A tanács szeptember 1. után sem fog kérni semmiféle után­fizetést. Az lehet, hogy illeté­ket kell majd leróni a tulaj­donszerzés miatt. — Mi van a közművekkel? — A tanács meghívásos ver­senyt hirdetett a közművesí­tésre. Július elején indul e vízvezeték- és csatornaépítés szeptemberre ezt befejezik, í következő lépés még ebben a: esztendőben a villamosítás. P lakások emeléséhez szüksége: energiát a tanács biztosítja. / gázt jövőre vezetjük. — Minden hely foglalt? — A László-telepen 2X4 fű építőközösség alakult, még né gyen jelentkezhetnek a tanác: hatósági osztályán a Bárány; típusú lakások építésére, f Nap utcában egy tömb telített a másik nem. Várunk mé( érdeklődőket.. A jó hír tehát, hogy az ú; telektulajdonosok rövidesei munkához láthatnak. Csak a történet maradt meg Elveszett a lábnyom is ^ A Szentendrei Hírlap, a ^ Móricz Zsigmond kör meg- alakulása után két nappal, ^ ezzel a kis cikkel járul ^ hozzá a nagy íróhoz kap- ^ csolódó hagyományok gyűj- í téséhez. Hetvenhat éves korában meghalt Novaszedlák Mihály. Móricz Zsigmond szentendrei cipésze. A Vörös Hadsereg úton egy kis dohos, zsúfolt szobában élt évekig. Utolsó éveiben már nem csinált cipő­ket. Óraszíjat árulgatott és kopott, dohos ruhájában jár­ta az utcákat. Családja nem volt, magára nem sok gondot fordított. Mint önkéntes rend­őr, ebédelni bejárt a rendőr­ségre. A városi tanács szociá­lis gondozás révén kis pénzzel segítette. Otthon meg gyűjtö­gette, dugdosgatta kincseit. Ré gi, kopott, szakadt újságokat könyveket. Halála után a ta­nács lezáratta szobáját, de va lakik behatoltak oda. Minden feldúltak, szétforgattak. Mond ják, a szőnyeg alatt dugdosot több százezer forint értékű ta karékkönyvet és Napóleon aranyakat is találtak. Évekkel ezelőtt az utcane­vek gyűjtésekor találkoztan vele. Sok emléket őrzött a ré­gi Szentendréről. Elhozta és megmutatta egyik féltett kin­csét, Móricz Zsigmond láb­nyomát. Az író többször répa- ráitatta vele cipőjét, sőt egyel csináltatott is nála. Akkor vette a mértéket. Halálával és dolgai eltűntével elveszett s nevezetes lábnyom is. Pethő Németh Arika Ki volt idősebb Ürmös Péter? Egy kiállítás ürügyén Nyaranként az Adrián Az idegenforgalmat és a jó időt kihasználva, kiköltöztek a Könyvterjesztő Vállalat dolgozói a szabadba. A Marx téren több nyelven kaphatók a szakácskönyvek. Kovács Margit-al- bumok, és több útleírás Magyarországról. (Fotó: Erdősi Ágnes) Nemrégiben Seentendrén a művelődési központban kiállí­tás nyílt idősebb és ifjabb Ür­mös Péter munkáiból. Nagy­apának és unokának metsze­tei és rézkarcai. Idősebb Ürmös Péter festő és grafikus, Szabadkán szüle­tett 1879. április 26-án. A bu­dapesti Képzőművészeti Főis­kolán tanult. Budapesten lete­lepedve, 1909 óta főleg táj­képeket állít ki a Műcsarnok­ban és a Nemzeti Szalonban — írja róla a híres Művészeti Lexikon II. kiadásában Eber László. Szabadkán együtt nevelke­dett unokabátyjával, Csajkás Mihállyal, aki később a helyi főgimnázium matematika—fi­zika tanára lett és akinek az emlékét szépen örökítette meg a Csáth Géza, Havas Emil és Műnk Artúr által írt kisre­gény: „A repülő Vucsidol” (Magvető, 1980). Középiskoláit szülővárosában és Baján vé­gezte. ez utóbbiban szerzett tanítói oklevelet is. Festőmű­vészi tehetsége már a gimná­ziumban megmutatkozott, ezért ment Budapestre, ahol a Kép­zőművészeti Főiskolán rajzta­nári oklevelet szerzett. Pályá­ját Szigetvárott és a csurgói tanítóképzőben kezdte, de a fejlődés utáni vágya a fővá­rosba hozta, és annak szolgá­latába állt. Budán a Medve utcai polgári iskolában taní­tott. Nyaranként az Adriai­tenger partján bámulatba ej­tette a végtelen víz, a sok ten­geri vitorlás, a hajóépítők munkája, Fiume és Velence ki­kötői, utcái. Gyakran szerepel­tek ilyen témájú képei a kiál­lításokon. Rövid ideig rendsze­resen jelentek meg rajzai az Üstökös című szatirikus lap­ban. Amikor apósa, Pózna Mihál\ — aki 1894-ben annak a bi­zottságnak a tagja volt, amelj Szentendre utcaneveit megala pította — meghalt, a csalát 1919-ben kiköltözött Szentend rére. Ahogy Ürmös Péter elő zően megszerette a fővárost úgy ejtette rabul a kisváros va rázsa. Abban a Fő téri házbai laktak, amely ma a Kmett; Múzeumnak ad otthont. Soka járta a környező dombokat é, a Duna-partot rajzmappájáva és festőállványával. Ilyenko: szívesen festette le a tájat é négy gyerekét, akik elkísértél útjára. De legtöbbet a Pap szigeten tartózkodott, itt raj zolta le a fiatal Glatz Oszkár és társaságát. (A kép a csalác birtokában van.) Milyen ember volt Ürmö: Péter? Budán, amikor az is kólában lyukasórája volt, át ment a közeli lakásába és foly tatta a félbemaradt festménye­ket. Amikor a világhábori miatt behívták katonának, ci­pelte egy darabig a nehéz ka- tonaládát. aztán belevágta a: árokba. Esküvőjén pénzt adót a templomszolgának, hogy zár ja be a templom kapuját, a bá­mészkodók ne nevessenek raj ta. — Legalábbis így tartja ; családi szájhagyomány. 1925-ben halt meg. A Ma­gyar Képzőművészeti Társula emlékét jegyzőkönyvben örö kitette meg. A szentendrei te­metőben nyugszik. Ürmös Lóránt Az oldalt irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Agnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents