Pest Megyei Hírlap, 1987. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-10 / 161. szám

Ha újra futni fog a szekér Szinkronban a Szinkron? Ülést tartott az MSZMP Pest Megyei Bizottsága Egészségünk megóvása nemzeti érdekünk ■<J Mint lapunk első oldalán közöljük, az MSZMP Pest ^ Megyei Bizottsága tegnapi ülésén megvitatta és elfogad- ^ ta a végrehajtó bizottság által előterjesztett irányelvc- ^ két az egészségmegőrzés társadalmi programjából adó- £ dó főbb megyei feladatokra. Az alábbiakban részlete- ^ sen ismertetjük az írásban előterjesztett irányelveket 2 és a vitában elhangzott felszólalásokat. Apró doboz mélyén bújik meg az egykori nagyszabású vállalkozás, a BNV 19-es pa­vilonjának makettje, ékes bi­zonyítékaként annak, hogyan lehet ládikóba zárni' a dicső múltat, elfeledtetni a szép em­lékeket, a kezdeti sikereket. — El kell ismernünk, hogy tavalyi eredményünk, a kín­keservvel összehozott 149 ezer forint nyereség éppen csak hogy nem adta meg a kegye­lemdöfést. Padlóra kerültünk minden igyekezetünk ellené­re — vallja a pletykaszintű információt megerősítve Bart- holomaei György, a pomázi Szinkron Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója. Sorolja, mi is juttatta az 1982-ben komoly szándékkal, jelentős pénz befektetésével létreho­zott vállalatot e nem éppen irigylésre méltó helyzetbe. Is­mert, gazdaságunk, vállala­taink jelentős részét nyomasz­tó problémák kerülnek szóba beszélgetésünkkor, hiszen gondjuk volt dolgozóik egy csoportjával, akik rendre megsértették a munkafegye­lem alapvető szabályait, visszaéltek a szabad mozgás adta lehetőségekkel. De nem vált hasznukra a főmérnökök sűrű cseréje sem az utóbbi két évben, ki társadalmi megbízatása, ki vezetői alkal­matlansága miatt vált meg a vállalattól, tetézve ezzel a középvezetők gyenge irányítói munkájából eredő nehézsége­ket. Ilyen helyzetben már cso­dálkozni sem lehetett azon, hogy azok a szakmunkások, akik jobb ajánlatot kaptak. gondolkozás nélkül hagyták ott a céget.­Sokat vállaltak, de... Mégis úgy érzem, hogy nem ezek a fogyatékosságok és hiá­nyok küldték padlóra a ko­rábban jól működő céget. Bartholomaei György nem tud meggyőzni arról, hogy ami történt, az elkerülhetetlen volt. Ekkor rakja elém az igazga­tó a sokat ígérő, széles tevé­kenységi kört soroló névjegy­kártyát, ezzel támasztva alá sejtésemet. A hosszas lista láttán nyilvánvalóvá válik: sokat vállaltak, keveset győz­tek. Igazán csak két terüle­ten bírták az iramot. — Szűkültek a piaci lehe­tőségek, óvatosabban, megfon­toltabban rendelnek a partne­rek — magyarázza Bartholo­maei György. — Négy évvel ezelőtt hozott, beruházásokat visszafogó, korlátozó intézke­dések után manapság nem egykönnyen adják fejüket építkezésre a vállalatok, szö­vetkezetek. Ott tartottunk, hogy ha nem is véglegesen, de most le kellett adnunk az építőipari tevékenységet. Szél­nek eresztettük építészeinket, hiszen akkor, amikor nagy tervezőintézetek. kivitelező vállalatok állnak megrendelé­sek hiányában, mi már nem ülhettünk tovább tétlenül a jobb időkre várva. Hasonló okok miatt nem láttunk hozzá az ugyancsak felvállalt tech­, nológiai fejlesztésihez, s ha jól is indultunk a kiállítások szervezésével, kivitelezésével, ma már tudjuk, hogy itt is végesek a lehetőségek. Ugyan­akkor súlyos gondjaink vol­tak a készülékek, szerszámok, fémszerkezetek gyártásához szükséges szakemberek hiá­nya miatt is. Nincs még nyugalom Nem maradt tehát más, hogy ezen a ponton válasszanak: éviekéinek még egy darabig — amíg lehet —, vagy szű- kebb körben ugyan, de maga­sabb színvonalon, a megren­delők igényeihez- jobban_ al­kalmazkodva, biztos piacon mozognak, tovább. Igaz, ez nem lehet kérdés, de tény, hogy az alapítóknak meg kellett gondolniuk, hogy van-e meg remény a talponmaradásra. S ez érthető, meft jelentős ösz- szeggel járultak hozzá vala­mennyien az induláshoz. Az alapító negyven ipari szövetkezet vezetői azonban nem látták reménytelennek a helyzetet — a Szinkron az idén még bizonyíthat. S ez termé­szetes, hiszen a háttériparban dolgozó vállalatokra, szövet­kezetekre e tőkeszegény idő­szakban igen nagy szükség van. A gyermekbetegségeken szinte mindenkinek át kell esnie. A Szinkron talán el­mondhatja már magáról, hogy a krízisen túljutott, s ha gyengén is, de felkelt a be­tegágyból. Gondos, türelmes kezelésére, ápolására azonban — a biztató jelek, az ismét nyereséges működés ellenére — még szükség van. S ehhez — bízva abban, hogy a vállalat lábra kap — több helyről érkezik biztató szó, konkrét segítség. Amikor nyilvánvalóvá vált a Szink­ron nehéz helyzete, a hitelek visszafizetésének átütemezé­sét kérték, s ezt meg is kap­ták. De felkérték a vállalat tevékenységét felügyelő bizott­ságot is, hogy vizsgálják vég­re felül, mi indította el a la­vinát a közös vállalatnál. Ügy tűnik, mára fény derült min­dernd: ahogy Bartholomaei György is mondja, a termelés mennyiségének növelése, a mi­nőség javítása és az ütőképes kollektíva kialakítása a vizs­gálat szerint elegendő lehet ahhoz, hogy a Szinkron ismét erőre kapjon. Az alkalmazkodás segíthet — Ha újra futni kezd a szekér a Szinkronnal, ha oko­san és jól használjuk ki ezt a vállalatot, akkor sokat nyer­hetünk vele. hiszen a szer­számgyártásra a megyében számos szövetkezetnek' van igénye — summázza a lehető­ségeket Arlóy György, a Pest Megyei Kiszöv titkára. Azt azonban, hogy a gazda­sági követelményeken túl tár­sadalmi, politikai szempont­ból milyen jelentősége van a vállalat létének, már a pomá­zi nagyközségi pártbizottság titkára mondja el. — A közös vállalat szerves részévé vált településünknek — így Pócs Imre —, hiszen helyben igen szűkösek áz el­helyezkedési lehetőségek. A Szinkron felszámolása erkölcsi károkat okozna, a gazdasági nehézségekről nem is beszélve. Pomáz ugyan nagyközség, de nem akkora, hogy ne értesül­nénk egymás gondjáról-bajá­rói naponta. Ezeken igyekez­tünk segíteni — korlátozott lehetőségeinkkel persze — mi is. Ügy véltük, a beruházás­szegény időszakban az üzleti lehetőségek feltárásával, gaz­dasági kapcsolatok teremtésé­nek elősegítésével állhatunk leghatásosabban gz ügy szol­gálatába, s mondhatom, hogy a jövőben hasonló módon megadunk minden lehetséges segítséget ennek a vállalatnak. Biztosak vagyunk abban, hogy ha vért izzadunk is, a már érezhető változásnak, előrelé­pésnek, amit manapság a Szinkronnál tapasztalhatunk, előbta-utóbb be kell hogy ér­jen a gyümölcse. Az írásos dokumentum be­vezetőben kimondja: A né­pesség egészségügyi helyzete szoros összefüggésben áll gaz­dasági, társadalompolitikai céljaink megvalósításával, ja­vítása ezért össztársadalmi fel­adat, fontos nemzeti érdekünk. Pest megyében — folytatódik az előterjesztés — az elmúlt évtizedben a lakosság egész­ségi állapota — az országos­hoz hasonlóan — tovább rom­Az irányelvek rámutatnak:, a megbetegedések számának növekedése, a halandóság ne­gatív mutatói és az egészsé­get veszélyeztető tényezők bő­vülése, hatásuk erősödése miatt, a lakosság egészségi ál­lapotának javítása megyénk­ben is politikai döntést, kon­cepcióváltást igényel, össze­tett, az egészségügyi ellátás fejlesztésén túlmenő társada­lompolitikai és szemléletfor­máló cselekvésre van szükség ahhoz, hogy a romlás ütemét megállítsuk, hosszabb távon a kedvezőtlen hatásokat mérsé­keljük, csökkentsük. Az előterjesztés ezután ki­emelten foglalkozik a pártszer­vek és szervezetek meghatá­rozó és ellenőrző szerepével az egészségvédő programban. Megállapítja: a pártszervek és szervezetek politikai irányító és ellenőrző munkája terjedjen ki a lakosság egészségi állapo­tát befolyásoló tényezők rend­szeres áttekintésére, a népes­ség egészségügyi helyzetét ja­vító aktuális feladatok meg­határozására. Következetesen biztosítsák, hogy a munka kö­zéppontjába az egészséges élet­mód terjesztése, feltételeinek megteremtése, a környezeti ár­talmak visszaszorítása és a be­tegségek megelőzése kerüljön. Érvényesíteni kell azt a felfo­gást, hogy az .egészség megőr­zése az egyén, a közösség és a társadalom közös érdeke és fe­lelőssége. Kezdeményezzék és segítsék a társadalmi erőfor­rások mozgósítását az egész­ségvédelmi feladatok megol­dására. Az irányelvek kimondják: e feladat megoldására vala­mennyi tanács, minden gazda­sági egység és intézmény hosz- szú távú. tudatos, összehan­golt cselekvésére van szükség. Felhívják a tanácsokat, hogy az egészségvédelmi feladatok kidolgozásakor és irányító munkájuk során az erőket a legkritikusabb pontokra kon­centrálják. A gazdaság teher­bíró képességével összhangban lőtt, annak ellenére, hogy az egészségügyi ellátás fejleszté­se megyeszerte megkülönböz­tetett figyelmet élvezett és az egészség védelmére is történ­tek jelentős erőfeszítések. A megelőzésre azonban az indo­koltnál kevesebb figyelem irá­nyult és ez a szemléleti aka­dályozó tényezőkkel együtt hozzájárult a jelenlegi kedve­zőtlen helyzet kialakulásához. biztosítsák a kedvezőtlen ten­denciák visszaszorításához, majd felszámolásához szüksé­ges eszközöket. Megkülönböz­tetett figyelmet fordítanak az irányelvek a munkahelyekre. Kimondják, hogy az egészség- megőrzés és megelőzése egyik fő területe a munkahely. Alap­vető feladat — állapítja meg az okmány —, hogy minden gazdasági egységben, intéz­ményben tartsák be azokat a hatósági tiltó, szabályozó ren­delkezéseket, amelyek a kör­nyezetszennyezésre, a munka- védelemre, a munkahelyi al­koholfogyasztás teljes meg­szüntetésére vonatkoznak. Az okmány a továbbiakban elemzi az egészségügyi, közok­tatási, közművelődési és sport­intézmények megkülönbözte­tett szerepét a feladat végre­hajtásában. Ami az egészség­ügyet illeti, az irányelvek Az irányelvek vitájában Jó­nás Zoltán volt az első fel­szólaló. Annak szükségességét hangsúlyozta, hogy kellő nyil­vánosságot biztosítsanak ezek­nek az irányelveknek. Ez nél­külözhetetlen ahhoz, hogy az egészségmegőrzés mozgalom­má váljon. Beszélt a környe­zeti és kulturáltsági tényezők fontosságáról ebben a munká­ban. Nemcsak születni kell, hanem a belső és külső ténye­zők mellett minél magasabb kort elérni. Az egészségvédel­mi irányelveket összefüggés­be hozta a KB július 2-ai rendkívüli jelentőségű állás- foglalásával. Rámutatott: a nagyszabású gazdasági progra­mot emberek hajtják végre, s nem mindegy, hogy milyen az egészségi állapotuk. Szemethy 1Aszlóné arra hív­ta fel a testület figyelmét, hogy milyen fontos a szemlé­letváltozás kivívása. Ebben a vonatkozásban az egészség­megőrző mozgalom nem kép­zelhető el a környezet védel­me nélkül. Mint mondotta: az aggiomerációban napról nap­ra szeméthegyek jönnek lét­re. Ezek között lehetnek ve­szélyes hulladékok is, ame­lyek a talajvízzel könnyen a földbe kerülnek, s szennyezik ivóvizünket. Nagyobb társa­dalmi összefogással, a Buda­pesttel való jobb együttműkö­déssel, eredményesebben le­hetne fellépni e környezet- szennyezés megakadályozásá­ra. A budaörsi városi párt- bizottság első titkára ezután pozitív példákat sorolt fel, amikor az összefogás sikeres volt. Mivel Százhalombattán, Érden és a dél-budai része­ken a csecsemők körében nőtt a légzőszervi megbetegedések száma, felvetődött, hogy léte­sítsenek külön gyermekosz­tályt a törökbálinti tüdősza­natóriumban. Ennek pénzügyi akadályait úgy sikerült leküz­deni, hogy a környező üze­mek segítséget nyújtottak, s megvalósulhat a gyermekosz­tály. Ilyen kis lépések is nagy jelentőségűek az egészségügyi ellátás javításában. Dr. Arató András arról be­szélt. hogy a munkavédelem a szakszervezetek egyik legíon­szükségesnek mondják ki, hogy kerüljön középpontba a me­gyében jellemző betegségek megelőzése, gyógyítása és hogy tegyenek erőfeszítéseket a ve­zető halálokok visszaszorítá­sára. A gyógyítómunka színvo­nalának érzékelhető javítása mellett, kapjon azonos hang­súlyt a szűrés, a gondozás, a rehabilitáció, a közegészség­ügyi-járványügyi munka és az eddiginél hatékonyabb egész­ségnevelés. A népesség egészségi hely­zetének távlati javulásában meghatározó jelentőségű a fia­tal generációk egészségi álla­pota. Érthető tehát, ha az egészségvédelemben megkü­lönböztetett figyelmet kell for­dítani az ifjúságra. A megelő­zés eredményessége végett to­vább kell fejleszteni a közok­tatási, közművelődési és sport­intézmények egészségnevelő és magatartásformáló tevékeny­ségét. Bővíteni kell a rendsze­res testmozgás lehetőségeit. Meg kell fékezni a káros szen­vedélyek elterjedését, egyrészt a pedagógusok példamutatásá­val, másrészt a tiltó rendsza­bályok megfogalmazásával és következetes betartatásával. Az irányelvek ezután meg­határozzák a tömegszerveze­tek helyét az egészségvédő mozgalomban, majd szervezeti intézkedésekkel zárul. Ezek között szerepel az, hogy a vá­rosi, városi jogú pártszervek végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalják meg az irányelvek­ből adódó tennivalókat és szervezzenek a munkában érintettek részvételével aktí­vaértekezleteket. Felkérik a megyei tanácsot, hogy a me­gyei program kidolgozásakor érvényesítse a megyei pártbi­zottság állásfoglalását. tosabb feladata, s ebben meg tudják őrizni az eredménye­ket. Ma kevesebb a munka­helyi baleset. De még termé­szetesen sok a tennivaló. Az egészségmegőrzés a munkahe­lyeken nem szűkülhet le a munkavédelmi szabályok meg­tartására, illetve azok ellenőr­zésére. Nagy szerepe van az üzemorvosnak az egészségvé­delemben. De a gazdasági ve­zetőknek is nagy feladataik vannak e téren. Arra van szükség — hangoztatta az SZMT vezető titkára, hogy az egyes munkahelyeken meg­vizsgálják a dolgozók élet­módját, hogy mennyiben fele! az meg az egészségmegőrzés követe! menyei nek. Dr. Bodó Agnes azt fejte­gette, hogy minden szervnek mérlegelnie kellene, hogy in­tézkedései milyen hatással lesznek az egészség megőrzé­sére. Véleménye szerint a gaz­dasági. társadalmi és demog­ráfiai változások későn kerül­tek a figyelem középpontjába. A lakosság romió egészségi helyzetének egyik okát a vá- roscentrikus fejlesztési gya­korlatban látja. A falusi la­Dr. Illés Béla rámutatott, hogy az egészségmegőrző prog­ramok akkor lesznek sikere­sek, ha társadalmi összefogás­sal valósulnak meg. Erre meg­vannak a lehetőségek, s közös cselekvéssel ki lehet mozdul­ni a jelenlegi romló helyzet­ből. Nagy Sándorné vitazáró megnyilatkozásában nagyon tartalmasnak és előremutató­nak nevezte a sokszínű vitát. Ez önmagában is jelzi, hogy milyen figyelem nyilvánul meg az egészségvédelem iránt, s ezt majd a program végre­hajtása során is fenn kell tar­tani. Egyetértett azokkal a felszólalókkal, akik hangsú­lyozták. hogy az egészség megőrzése nem valamiféle kampányfeladat. Hangsúlyozta azt is, hogy egyik kulcskér­dés valóban az ifjúság egész­kosság halandósága nagyobb és mégis a városokban fejlesz­tik koncentráltan az egész­ségügyi ellátást. Megállapítot­ta: növelni kell az egészség- nevelő munkát. Fejérdi Győző megállapítot­ta : messzemenően egyetért azzal, hogy nem volt elegen­dő, amit eddig tettünk az egészség megőrzésére. Egész­ségesebb életmód — ép test: így lehetne summázni a leg­főbb szabályt. Kitért arra, hogy a dömsödiek között nö­vekedett a légúti megbetege­dések száma. A Duna-holtág kotrása javítaná a környezeti ártalmat, de nem engedélyez­ték néhány ritka vízinövény miatt. Felvetette: mi fonto­sabb, az egészségvédelem, vagy a botanika érdekei el- sődlegesebbek? Beszélt pozitív példákról is, s ezek között em­lítette, hogy a kiskunlacházi tsz-ek segítsége nyomán ja­vult a ráckevei kórház műsze­rezettsége. Dr. Rátosi Ernő hangsúlyoz­ta: a magyar társadalom egészségügyi helyzete olyan, hogy azonnali cselekvést kí­ván. Kitért arra, hogy a gaz­dasági vezetőket mily nagy felelősség terheli a dolgozók egészségének megőrzéséért. A munkahelyekre vonatkozó részt tehát a dokumentumban markánsabban fogalmazzák meg. Elmondta, hogy a DKV- ben, ahol az üzemi rendelőin­tézet mellett laboratórium is működik, a dolgozókat már felvételüktől kezdve folyama­tosan vizsgálják, s az üzem­orvosoknak így átfogó képük lehet a vállalat egészségügyi helyzetéről. Balogh László rámutatott, hogy az irányelvek a megyei tanács elé kerülnek, s ezek alapján készül majd a me­gyei program. De ezt is he­lyes inkább csak irányelv jel­legűnek tekinteni. A konkrét végrehajtásban részt kell ugyanis venniük vállalatoknak, szövetkezeteknek, mert csak tanácsi pozícióból az egészség- védelem komplex feladatait nem lehet megoldani. A me­gyei tanács elnöke elmondta azt is, hogy további társadal­mi vitákat terveznek, mielőtt a megyei programot kidolgoz­zák, s létre kívánják hozni a megyei egészségvédelmi taná­csot is. Figyelmeztetett arra is, hogy az egészségmegőrzés hosszú távú feladat, majd ar­ról szólt, hogy az alapellátás­ban milyen eredményeket ér­tek el Pest megyében. Kis Jenő arra figyelmezte­tett, hogy a fizikai-szellemi túlterhelés, amely a mai gaz­dasági körülmények között sok családot érint, káros lehet a későbbiekben. Hangsúlyozta, az egészséges életmódra neve­lést már ifjú korban kell el­kezdeni. Véleménye szerint azok, az ifjúságnak szánt egészségnevelési programok voltak sikeresek a fiatalok körében, amelyeket maguk a fiatalok kezdeményeztek és hajtottak végre. Bejelentette, hogy a Jövőnk a tét akció mintájára hasonló megmozdu­lást terveznek az ifjúság I egészségmegőrzésére. séges életmódra való nevelé­se. De ügyelni kell arra, hogy a fiatalok a meggyőzést, az érvelést jobban értékelik, mint a korlátokat. Azért ezt a munkát nagy gonddal kell elvégezni. Hangsúlyozta, hogy a vitában felvetődött, hogy a megelőzés mellett természete­sen a gyógyítás javítására is nagy gondot kell fordítani. Ja­vasolta a megyei tanácsnak, hogy programjának kidolgo­zása közben foglalkozzon ezekkel a problémákkal. Rá­mutatott: a műszerezettség ma már politikai kérdés. Ezért a társadalmi segítség hasznos ennek növelésére. Az összefo­gás ereje sokat lendít előre az egészség megvédésében is — mondotta a megyei pártbizott­ság titkára. A. L P. Zs. Az innovációs műhelyben A Budapesti Műszaki Egyetrm általános és analitikai kémiai tanszékén „innovációs műhely” alakult. Ebben kutatók, okta­tók, technikusok és szakmunkások közösen munkálkodnak azért, hogy a tanszék kutatási eredményeiből mihamarább új gépek, műszerek születhessenek Középpontban a korszerű életmód Minél magasabb kort megélni A fő eszköz a meggyőzés legyen

Next

/
Thumbnails
Contents