Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-09 / 134. szám
1981. JÚNIUS 9., KEDD 5 Segít, ha már az orvos nem segíthet? Lábápoíó ? Reflexológus? Mittud? Hosszú kocsisor a ház előtt A város egyik mellékutcájában kocsisor áll a ház előtt, melynek falán két talp ékeskedik, rajtuk — akár a térkép — harminchat-harminchat sáv és kör. A cégérről megtudhatjuk még azt is, hogy nyitva naponta déltől este 6- ig szombaton 8-tól 2-ig. Odébb kézzel rótt figyelmeztetés: Kérem, az utcán ne szemeteljenek! A kocsik ajtaját ne csapkodják! Használják a kukát.! Aki benyit a házba, meg- hökken. Nincs még dél, alig múlt kilenc, mégis nehéz lenne a két szűkös váróban leejteni egy gombostűt. Már negyvennégyen foglalják helyüket sorban, van, aki tolókocsiban vár. — Mindjárt jön, ide fog állni — mutat a kocsibejáróra egy fiatal férfi. Bemutatkozunk. Megtudom tőle, hogy Orbán Antal, az Auras Autóalkatrész Gyárból, s esztergályosként tett szert vagy két évtizede a lumbágójára. Felesége is csak egy éve lépett a harmadik ikszbe, neki a lumbágója mellé egy éve isiásza is lett. — Hogyan kerültünk ide? Jártuk az orvosokat, de nem segített a gyógyszer, a fürdő, az iszap, az elektromos és ultrahangkezelés, a többi se. Aztán valaki mondta: itt érdemes próbálkoznunk. — És érdemes volt? — Az egyik lábamra nem bírtam már rálépni, sántítottam, most meg cipelem a tízkilós gyereket — ígv az asz- szony. — Hatodszor vagyunk itt, kéthetente kapjuk a kezelést. Az első óta — kisebb visszaesésekkel — nagyszerűen érezzük magunkat. Igaz, maga a kezelés nem épp fáida- lommentes... Eddig jutunk, mikor megérkezik Szabó Szigfrid. Kezében jól megtermett műanyag kanna, benne opálos; sárgás folyadék. A lábápoló beinvitál. Munkahelye puritán. Hajópadló, egy ágy, fotel, néhány kis műanyag szék, íróasztal, olajkályha, s egy tapétázott ajtajú beépített szekrény. Oda kerül a kanna, s onnan veszi elő fehér nadrágját. — Az eredeti foglalkozásom? — kérdez vissza. — Kertésztechnikus, aztán szobafestő-tapétázó. De 1985-ben Bécsben egy magániskolában levizsgáztam reflexolóqiából. idén pedig ugyanott letettem az orvosi masszőr vizsgát. — A cégérén az áll: lábápoló. De nem lábat ávol. •ugye? — így van. Kértem a tanácsnál, hogy dolgozhassak reflexológusként, azután a megye, majd az Egészségügyi és az Ipari Minisztérium következett. Később ajánlatot kaptam egy grazi cégtől. Bementem akkor a Pest Megyei Tanácshoz, ahol úgy döntöttek, hogy megadják a lábápolói iparengedélyt, az Egészségügyi Minisztérium pedig hozzájárult, hogy ezen belül lábmasszázst adjak. — Tehát, amit tesz, legális. Mikor nyitotta meg az üzletét? — Egy éve. Rengetegen jönnek, ilyenkor naponta fél száznál is többen, de vannak télen olyan időszakok, amikor csak ketten-hárman — És hány embert sikerült kikúrálnia? — Statisztikám nincs, csak a tapasztalat alapján monSzabó Szigfrid a reflexológiai pontokat masszírozza dóm, hogy a 80 százaléknál kifogástalan vagy jó az eredmény. Az utóbbin azt értem, hogy csak kis panaszaik maradnak, de munkaképesen távoznak. Mindent, ami fái — Milyen betegségekkel keresik? — Mindennel, ami fáj, és amin a gógyszer, a kezelés nem segített. Fejfájás, nyombél- és gyomorfekély, izom- és ízületi, más belső szervi panaszok, balesetek, műtétek utáni fájdalmak, gerincsérv, lumbágó, még érszűkület is. Ha az illetőnek a vérnyomása — a magasabbik érték — 140 alatti, még segíthetek az érszűkületen is. — Hogyan? — A lényeg a reflexológiai pontok masszírozása. Ezek nem azonosak az akupunktu- rás pontokkal. A hozzájuk tartozó reflexzónában különböző betegségek miatt húgy- savkristályok rakódnak le, s a lerakódást kell elmasszirozni. Így a zónának megfelelő szervben vagy izomban normálissá válik az egyébként csökkent vérkeringés, megszűnnek a panaszok. Ahol normális a vérkeringés, ott fájdalom nem lehet. — Megdöbbentően egyszerűnek tűnik ez... — Pedig én biztos vagyok benne, hogy ez fiziológiai kezelés, a hithez semmi köze. Aki kételkedik, próbálja ki, ha fájdalmat érez, amitől nem tud szabadulni. A szervezetben van 110—120 reflexzóna - pont. Ha valaki mutatja, hogy hol fáj, elkezdem keresni a megfelelő pontokat. Ezek szinte kivétel nélkül fellelhetők a lábon a térd alatt, csupán a csípőtájéknak van pontja a combon. Amelyik pont megnyomására fájdalmat érez, abból rendkívül gyorsan megállapítható, mi a baj, milyen kezelés kell. — Tegyük fel, hogy fáj a jobb bölcsességfogam... — A bal láb hüvelykujján és az ötödiken, a kisujján van a pontja. — Elárulná, mi van a kan nában? — Hadititok. — És azt megmondaná, mennyibe kerül? — Nem. De annyit igen, hogy egyre drágább, mert a masszírozófolyadék alkoholt is tartalmaz. — Meg lehet ebből élni? — Mint minden munkából. Egy kezelés legfeljebb fél óra, ha sokféle a panasz, ha kevesebb, elég lehet 5 perc is. És nem kerül többe, mint egy jó frizura. — Elfogad hálapénzt? — Nagyon ritkán adnak, akkor igen. Kidobjam az ablakon? De pontos nyilvántartást vezetek, az után fizetem az adót. — És mi a helyzet a 20 százalékkal, akiknél nem hat a masszírozás9 — Van, akinél kisebb az eredmény, kivált, ha régóta súlyos beteg. Akinél az első kezelés hatástalan, azt elkül— Igen. Tisztázzuk: a kristálylerakódások szétmasszíro- zása nagy fizikai erőt kíván tőlem, s mert sejtzúzódásolt- kal jár, véraláfutás is keletkezik, ez meg a betegnek fáj. De hadd mondjak valamit. Sajnos, az emberek többsége jól tűri a fájdalmat. Amikor panasza van, nem fordul szakorvoshoz. elhanyagolja a bajt, ami gyakran egy idő után szűnni látszik. S amikor újból előjön, újból folytatódik a lerakódás, így egyre nehezebb segíteni rajta. Ha időben kezeltetnék magukat, még hatná a gyógyszer, a fizikoterápia. sokan el se kerülnének hozzám. Vannak, akik már bizonyos mértékig megrokkantam leszázalékoltán jönnek, csak mert nem fordultak az első jelre orvoshoz. És erről nem a gyógyító- ytudomány tehet. — Tehát ön a prevenció hive? — Igen. És mert szükség van rá, a reflexológiáé. Nem ma találták ki, a Távol-Keleten régóta alkalmazzák, kivált Japánban, szeretném, ha itthon is elismernék. Gyors diagnózist, látványos jobbu- lást adhat. Az ember persze kétkedik. Elbizonytalanítja a válaszok egyszerűsége, magabiztossága. Motoszkál a fejében a gondolat: akár a többi természeti gyógymódban, ebben is kell hogy legyen valami ráció. A kezelésre várók — hívek. Azt mondják: a tapasztalataik alapján lettek azok. De tudjuk azt is, hogy évszázadokon át sokan — ugyancsak tapasztalataikra hagyatkozva — 'hívei voltak a gondolatnak, hogy a föld lapos, s körülötte forog a világegyetem. A tudomány a reflexológia ügyében még nem adott egyértelmű igazat vagy cáfolatot. Vasvári G. Pál Fotó: Vimola Károly IH I r i A kiadós csapadék hatására szépen fejlődő cukorrépasorokat kapálják a » Zsámbéki Medence Tsz növénytermesztési ágazatában dolgozó asszonyok. V>vlt> Hetven hektárt „horolnak”, mivel a gyenge palánták géppel még nem mű- velhetők. (Vimola Károly felvétele) lem lehetnek példaképek Katedraháború Kerepestarcsán Izzó, parázs a hangulat. A rendkívüli szülői értekezleten a felettes szervek képviseletében megjelenteket szinte ellenségnek tekintve reagálnak minden elhangzott szóra a kerepestar csaiak. Dabis László, a helyi általános tagiskola harmadikosainak tanítója még tovább mérgezi a légkört, amikor — mintegy bevezetőként — igyekszik a lehető legtöbb rosszat elmondani napközis kollégájáról, Rozsnyai Sándorról. Dolgozatokat olvas föl Egy élményem címmel. A fogalmazások mindegyike arról szói: ha valaki beszélget, Sanyi bácsi visszaköpeti a tányérba a félig rágott ételt. Ezt esetenként még nyaklevessel is tetézi! Az elhangzottak önmagukban is szörnyűek. Hát még az, hogy amikor az újságíró szóvá teszi az elvtelen egyöntetűséget a jelzett értekezleten, a szülők tendenciózusnak mi-1 nősítik a kérdést... Tendenciózus a kérdés? — És akkor mi a nevelő eljárása? A megyei tanács művelődési osztályának képviselője egy, a szülők által aláírt levelet olvas föl. Ebben az érdekeltek tiltakoznak a Dabis László ellen folytatott vizsgálatot követő döntés miatt, miszerint a tanító ősztől a tagiskola helyett az anyaintézetben fog dolgozni. A levél szerzői leírták, és most el is hangzik: inkább kiveszik a gyereket az iskolából, de nem adják más tanító keze alá. A Gödöllői Tanács munkaItt a meleg! Az idén először végre beköszöntött az igazi nyári meleg. A hőmérő higanyszála plusz 30 Celsius-fok körül mozgott. Sokan, már, aki tehette, kiment a strandokra. Leányfalun, ahol képünk készült, 13 óráig mintegy 1600 für- döző váltott belépőt és élvezte a hűs hullámokat. íme, ketten a szerencsések közül. (Hancsovszki János felvétele) társa, aki a Dabis László elleni névtelen följelentést vizsgálta, most bemutatja, hogyan is fegyelmez a tanító, az, aki oly kíméletlenül ostorozza másik társa hibáit. Lássuk: A renitens diáknak az orrával kell a hegyére állított vonalzót a táblához szorítani, miközben a kezét magastartásba kell emelnie. Az sem ritka, hogy a kisdiáknak félguggoló állásba kell merevednie. Módszerébe illik a pancsolás. Az a gyerek pedig örülhet, akinek „csati” a bokáját rúgják meg, vagy csupán gyomorszájon vágják. Az újságíró torkát sírás szorongatja, csak nyeldekelni tud a fölháborodástól. A szülők arca semmi érzelmet nem tükröz. Méla közöny. Lehet, hogy nem értik? Lehet, hogy mindez nem hat rájuk? Nem veszik észre, hogy az effajta fegyelmezés sérti az emberi méltóságot, hogy egy fejlődő gyermek lelkében életre szóló nyomot hagy a mások előtti megaláztatás? Nem, nem fogják föl. Vagy talán nem hiszik el. Akad, aki mondja is: elvégre csak kell fegyelmezni valahogy?! Legtöbben felmentik Dabis Lászlót, bármit tesz. Nem mentik föl azonban Rozsnyai Sándort! Bár az utóbbi tanító módszerei szintén elfogadhatatlanok, mégis hasonlíthatatlanul enyhébbek Dabis Lászlóénál. Vajon miért e döntés? Szimpátia, antipátia alapján? Világnézeti hovatartozás köntösébe bujtatott, valójában elvtelen nézetek összecsapása lenne? Részben pedagógusi, részben anyai minőségben és az újságírómunkából adódóan is, számos szülői értekezleten voltam már, de olyanon, ahol két pedagógus ilyen nyíltan gyalázta volna egymást — még soha! Milyen pedagógusok azok, akik a gyerekeket sem átallják fölhasználni saját, önös indulataik nem éppen kulturált kifejezésére? Azt sem szégyellik, hogy fa- luszerte az ő minősíthetetlenül rossz kapcsolatukról pletykálnak. Teregetik egymás vélt és valódi szennyesét. Vádaskodnak. Eszükbe sem jut, talán nem is érdekli őket, hogy viselkedésükkel, bánásmódjukkal az egész pedagógustársadalmat járatják le. Nemcsak a szülők írtak levelet ide és oda — meglepő tájékozottságról téve tanúbizonyságot a fegyelmi részleteit és pedagógiai-mószertani kérdéseket illetően —, volt még két további névtelen levél is, döbbenetes jólértesült- ségről téve tanúságot. Az egyiket Dabis László, a másikat pedig Rozsnyai Sándor ellen írták. Óhatatlanul előbukkan a kérdés, hogyan fajulhattak a dolgok idáig? Hol vannak a józanabb pedagógustársak? És hol a hivatali intézkedésre kötelezett vezetők? A két tanító valaha jó viszonyban volt egymással. Ki tudja, miért, kettejük kapcsolata igencsak megváltozott. Jóvátehetetlenül. Az iskola nyugdíjba vonult igazgatója már korábban írásbeli figyelmeztetéssel is büntette őket. Ennek utolsó mondata szerint a legközelebbi hasonló esetben megválnak a két, fegyelmet bontó tanítótól. Megígértette velük, hogy — bár azonos osztályban tanítanak — nem beszélnek a jövőben egymással.(l) Már ez a határozat magában foglalta a későbbi bajokat. Hogyan dolgozhat békében egy célért, együtt, két olyan ember, akik igazgatói kérésre nem is köszönnek egymásnak? A gyerekek nap mint nap szórakozhattak „példaképeik” magatartásán. Vajon még ekkor sem jutott eszébe senkinek, hogy itt nem két felnőtt, hanem egy osztálynyi diák sorsáról döntenek? Hogyan lehet egy kis, mindössze héttagú tantestületben ilyen körülmények között eredményesen dolgozni? S miért, hogy a falut is két táborra szakító rossz viszonyról ily érthetetlenül hosszú idő után szerez tudomást az anyaiskola új igazgatója? Arról is, hogy a valahai kompromisszumot máig sem érvényesítették. S a retorzió jelenleg sem él a fegyelmiben foglalt mondat megvalósításával, hiszen csak áthelyezésről van szó. És a szülők ez ellen is tiltakoznak. Mi lesz hát? Az újságíró szerint az iskolai rendtartás kimondja az ítéletet: „A pedagógus és az oktató kötelessége, hogy a gyermekek, tanulók és hallgatók emberi méltóságát és jogait tartsa tiszteletben.” — Tehát azt a módot, ahogy ez a két tanító fegyelmez, tiltják jogszabályaink. A rendelkezések természetesen Kere- pestarcsára is érvényesek. S ha nem tartják be azokat, akkor lehetnek akármilyen nagy tudásúak szakmailag, nem alkalmasak a pedagógus- pályára, nem alkalmasak arra, hogy gyermekeinket neveljék. Ők sem a tag-, sem az anyaiskolában nem lehetnek példaképek. Körmendi Zsuzsa Vélné-e, kedves olvasó, hogy némi tehetséggel s néhány napos kurzussal szert tehet olyan tudásra, mellyel rápipálhat az orvostudományra? Nem, nem, nem tréfáról van szó, megingathatatlan meggyőződéssel állítja az iméntit egy Budaörsön praktizáló lábápoló kisiparos. Szabó Szigfrid .,. döm, annak én sem segíthetek. Hitegetni senkit nem akarok, mondtam már, hogy a dolognak a hithez, a place- bóhatáshoz nincs köze. Azt zárjuk ki. Nem hit kérdése Térkép a talpon — Említették, hogy nem fájdalommentes a beavatkozás. Igaz?
