Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

Vezérlők A VB KM Vállalat megszű­nése után a Villamos Állo- rhásszerelő Vállalat önálló gyáregysége lett a Transzvill. Az elmúlt évet 10 millió fo­rint veszteséggel zárták. Ebben az évben azonban van remé­nyük a javításra, legalábbis ezt mutatják az eddigi mér­legadatok. Mindez áldozatok­kal (is) jár, elsősorban az esz­közállomány leépítésével kí­vánnak eredményt elérni. Hozzáfogtak a fővárosban a külső (peremkerületi) telephe­lyek felszámolásához, azok eladásával. Mindez az úri te­lepükre nem vonatkozik. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Üriban még tudnának létszá­mot is fejleszteni, ha akadna jelentkező. A VÁV úri telepén — töb­bek között — áramváltókat tekercselnek az ügyes kezű asz- szonyok. Az ipari vasalógépek vezérlőberendezéseit is itt ké­szítik. Képünkön Misinszki Istvánná és Borvás Sándorné az elektromos csatlakozókat szereli össze. (Vimola Károly felvétele.) Combén Juniáiis A monori KlOSZ-alapszerve- zet ma, szombaton délelőtt 9 órától juniálist rendez tagjai részére a gombai autós kert­mozi mögötti parkban. A barátság követei A dal és a tánc nyelvén A monori művelődési köz­pont egyre rangosabb és ní- vósabb produkcióknak ad ott­hont, amióta a felújítás után felavatták. Már e rövid idő alatt is érződik, hogy az in­tézmény munkatársai arra tö­rekednek, hogy egyre több felnőttet és gyereket csalogas­sanak be programjaikra. A közeljövő eseményei kö­zül kiemelkedik az a műsor, amelyet a szovjet déli hadse­regcsoport ének-, zene- és táncegyüttese ad június 12-én, péntéken 'este hat órakor. A száztagú együttes immá­ron 27 éve építi a dal és a tánc nyelvén a magyar—szov­jet barátságot. Több mint há­romezer fellépés van a hátuk mögött, kirobbanó sikerrel szerepeltek mindenütt, ahol csak pódiumra léptek. Egy távol-keleti közmondás szerint, egy kép többet mond száz szónál, a dal, a tánc pe­dig többet ezer szónál. A kultúra e száztagú követsége tánc, a zene és az ének nyelvén ápolta, ápolja a két nép barátságát. Hazánkon kí­vül felléptek már Európa más országaiban is, így Ausztriá­ban, Svájcban, Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban. Szergej Nazarko vezetésével száz művész tevékenykedik az együttesben, köztük Szta- nyiszlav Litovko, a zenekar vezetője, Alekszandr Sztyepan- cov karvezető, Gennagyij Minh balettmester. A szólisták kö­zül sokan érdemelték ki az egyes szovjetköztársaságok ér­demes művésze címet. így például Bogdan Glivka, Vik­tor Babenko, Ludmilla Szoko- lova, Vaszilij Kovalcsuk, Va szilij Dudar. A három évtizede működő együttes — híven az elődök­höz — magas művészi fokon tárja a nézők elé a szovjet­országok táncait, dalait. Az orosz, az ukrán, a lett, a lit­ván, a kaza,h és más népek al­kotásai segítségével a szovjet katona művészek elkalauzolják a nézőket a Volga mentére, az Urál, Szibéria tájaira és a Kaukázusba. Több magas szovjet és ma­gyar elismerés birtokosa a szovjet déli hadseregcsoport ének-, zene- és táncegyüttese. Ezért várjuk mi is nagy ér­deklődéssel első monori be­mutatkozásukat, a jövő héten pénteken este hat órakor. G. J. Kulturális programok Eeseren szombaton 16-tól, vasárnap 14 órától a nyugdí­jasklub foglalkozása. Gombáit az autós kertmozi­ban ma és holnap 21-től: Trükkös halál (színes, szink­ronizált, amerikai krimi). Gyomron szombaton 10-től balett-tanfolyam, holnap 17- től ünnepélyes évadzáró a mű­velődési ház csoportjainak. Pál Aranka festőművész és Pál Mihály szobrászművész kiállítása a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában 14-től 18-ig. Szombaton 9-től kismo­torvezetői tanfolyam, vasár­nap 18-tól ifjúsági klubfog­lalkozás. Filmvetítés a műve­lődési házban ma 17.30-tól, holnap 16.30-tól és 18.30-tól: Nincs kettő négy nélkül (szí­nes, szinkronizált olasz ka­landfilm), a Strand ' kertmo­ziban szombaton 21-től: Nincs Fontos pontok sorsa A hét vége sportműsora Vasárnap nem mehetnek biztosra SZOMBAT Kézilabda, megyei női I. osztály: Tápiővölgye SC—Göd, Gyömrő, 17 óra, ifimérkőzés: 16 órakor (Az őszről előreho­zott találkozón nagyon fontos pontok dőlnek el. Tavasszal csak minimális arányú vere­séget szenvedett a Tápióvöl- gye SC Gödön, most vissza kell(ene) vágniuk.) VASÁRNAP Kézilabda, megyei férfi I. osztály: Honvéd Nógrádi SE —Gyömrő, Százhalombatta, 11 óra. (Az utóbbi két fordulót sikeresen vette a gyömrői gár­da. Az őszről előrehozott mér­kőzésen a katonacsapat ellen csak a győzelem lehet elfogad­ható eredmény számukra.) Labdarúgás, megyei I. osz­tály: Dány—Pilis, Dány, 17 óra 30 perc. (A listavezető Dunakeszi elleni, nagy gólará­nyú pilisi győzelem ellenére a vasárnapi összecsapáson nem mehet biztosra a vendég­együttes, hiszen a dányi le­génység épp oly kiszámítha­tatlan, mint a Pilis. Döntet­lenhez közel álló eredmény várható.) Megyei II. osztály, Déli cso­port: Sülysáp—Kakucs, Süly­sáp, 17 óra 30 perc. (A hazai együttes számára csak a győ­zelem lehet elfogadható ered­mény.) Nagykőrös—Monor, Nagykőrös, 17 óra 30 perc. (Az idény utolsó mérkőzésén mind­két együttes felszabadultan fo­cizhat, így jósolni is nehéz. Talán tavaszi eredményei alap­ján a Monor , látszik esélye­sebbnek.) Gyömrő—Örkény, Gyömrő, 17 óra 30 perc. A tavasszal remekül sze­replő Örkény ellen a megfia­talított gyömrői együttesnek tem lehetnek vérmes remé­1. Bugyi KSK 25 14 6 5 43-24 34 2. Sülysáp 25 14 5 6 54-28 33 3. Örkény 25 11 8 6 37-27 30 4. Nagykőrös 25 10 8 7 44-40 28 5. Monor 25 10 8 7 30-29 28 6. Kakucs 25 8 10 7 31-24 20 7. Tápiószecső . 25 11 4 10 37-34 26 8. Üllő 25 8 9 8 26-31 25 9. Szigetújfalu 25 8 8 9 29-33 24 10 Hernád 25 6 10 9 23-29 22 12 36-39 21 11. Nagykáta 25 8 5 12. K.-lacháza 25 7 6 12 35-43 20 13. Tápiószele 25 6 8 11 22-39 20 14. Gyömrő 25 3 7 15 18-43 13 kettő négy nélkül. Az úttörő­házban ma 10-től körzeti kis­dobostalálkozó. Monoron ma 10-től ünnepi rendezvény a pédagógusnap alkalmából, 21-től a kertmo­ziban: Biztos halál (színes, szinkronizált japán kaland­film, országos bemutató előtt), vasárnap, ugyancsak a kert­moziban 21-től: Cápa 2. (ame­rikai horrorfilm, országos be­mutató előtt). A filmszínház­ban ma és holnap 16-tól: Fe­hér törzsfőnök (színes, szink­ronizált, amerikai kalandfilm), 18-tól és 20-tól szombaton: Örült római vakáció (színes, szinkronizált filmvígjáték, va­sárnap: Rock Rióban (színes, zenés brazil film). OR« A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1987. JÚNIUS 6., SZOMBAT Új stratégia, új eszközök k gyermek számára kedvezőbb jj A gyermek- és ifjúság- ^ védelem helyzetéről, to- ^ vábbfejlesztéséről is tár- ^ gyaltak egyebek között a ff legutóbbi monori tanács- ^ ülésen. A beszámolóhoz — ^ amely mellékletében szá- ^ mos konkrét számadatot is j tartalmaz — Pintér Erzsé- í bet. a tanács művelődési, ^ egészségügyi, ifjúsági és ^ sportosztályának vezetője í fűzött szóbeli kiegészítést. A tények többé-kevésbé közismertek, az elmúlt évben a megyei és a nagyközségi párt- és állami testületek megfogalmazták azokat a fel­adatokat, amelyek a gyer­mek- és ifjúságvédelmi mun­ka továbbfejlesztéséhez szük­ségesek. A jelentések, beszá­molók feltárták a helyzetet, rávilágítottak azokra a gon­dokra, amelyek nyomasztó te­herként nehezednek a váro­siasodó nagyközségre is. A szülő menjen A kiskorúak veszélyeztetett­sége elsősorban környezeti ár­talmakból adódik — rendkívül rossz lakáskörülményekből, a szülők alkoholizmusából, újab­ban az anyagi okok miatt ve­szélyeztetettek száma is nő. Mit lehet tenni? Felderíteni, megelőzni elsősorban — és nyed, bár ha tápiószelei telje­sítményüket hozzák, döntet­lenre jók lehetnek. Tápiósze- cső—Üllő, Tápiószecső, 17 óra 30 perc. A hazai legénység az esélyese a mai összecsapásnak. Körzeti bajnokság: Csévha- raszt—Péteri, Csévharaszt, 17 óra, vezeti: Dunai (Szarka), Ecser—Vecsés, Ecser, 17 óra, Szóró (Dér), Abony—Dánszent- miklós, Abony, 17 óra, Mizsei (Szalai), Albertirsa—Maglód, Albertirsa, 17 óra, Müller (Hö- römpő János, Konrád), Ceg- lédbercel—Mende, Ceglédber- cel, 17 óra, Eperjesi (P. Sza­bó), Tápiöszőlős—Űri, Tápió- szőlős, 17 óra, Mátyás (Bódá, Gavló), Nyáregyháza—Újszil­vás, Nyáregyháza, 17 óra, Kar­csú (Zsuzsandor), Törtei—Mo- nori-erdő, Törtei, 17 óra, Szu- da. Az ifjúsági mérkőzések mindhárom osztályban a fel­nőtt-találkozók előtt két órá­val kezdődnek. Labdarúgás Finálé előtt A megyei II. osztályú lab­darúgó-bajnokság Déli-cso- portjábán a felnőtteknél csak a vasárnapi utolsó forduló tisztázza a végső helyezéseket, így a bajnoki címet és a ki­esést is. Az utolsó forduló előtt a tabella állása a kö­vetkező : —er A szétosztcgatott élet A pedagógusnapról lapunk más helyén is megemlékezünk. fogalmam sincs, hogy nézett ki idős korára az apácából lett tanító­nő, Nemes Erzsébet. Azért megpróbálom elképzelni, pzrsze úgy, hogy saját emlékeim mozaikjaiból ra­kom össze az arcképét, hi­szen sohasem találkoztunk. Egyenes tartású nő lehe­tett, mint egykori törté­nelemtanítónk és igazgató­nőnk, a néhai Németh Gi­zella. Szigorról, következe­tességről árulkoló feszes homloka, ívelt szemöldöke alatt viszont biztosan olyan jóságos, mosolygó szempár csillogott, mint Zsikla Györgyné, Pötyi néninek, aki az első betűket segített elvetni a töretlen, szűz­fehér papíron. Energikusnak, lelkesnek és lelkesítőnek képzelem, mint magyar—orosz tanár­nőmet, Lonkáy Ilonka né­nit. Mindig kiegyensúlyo­zottnak, kicsit ironikusnak és nagyon bölcsnek, mint volt — és szerencsére van — Kovács Imre bácsi, aki számtantanárként és igaz­gatóként is az egyszeregy igazságára nevelt generá­ciókat ... Én elképzelem Nemes Erzsébetet, hiszen még a fényképét sem lát­tam. Csak beszéltek róla. Azt például, hogyan tudott elbűvölni egy hatalmas lét­számú általános iskolai osztályt, akiket mindenki más. egyszerűen csak „ke­gy-tleneknek” hívott. Ha arról beszélt, hogy a ma­gyar nyelv szépsége dal­lamosságában rejlik; vagy ha verset mondott, a ret­tegett osztály meghunyász­kodott, s összegömbölyö­dött lélekkel pihent a rosz- szw'ág. Vagy ha elővette a kézimunkáit, s maga köré gyűjtötte a lányokat... Egy-egy monori lakásba belépve, talán ma is meg­lehetne mondani, kik vol­tak ebben is a tanítványai. És az a bizonyos kegyetlen osztály — a monori Ady úti iskolában 1956—57-ben végzettek ugyanúgy meg­állta a helyét az életben, mint az egykori „jó gyere­kek”. Ráadásul valami kü­lönös erő, valami eltéphe- tetlen kézimunkafonál egy életre összekötötte őket. Az osztálytalálkozókon, ami­ken Nemes Erzsébet min­dig megtartott egy osztály­főnöki órát, szinte soha­sem volt hiányzó. Amíg Monoron lakott, a Német Ágoston és az Ady Endre utcán álló házban, sűrűb­ben találkozhattak vele egykori tanítványai. Ami- kor pár éve a fővárosi Di­mitrov téri pedagógusott­honba költözött, anyagi, tárgyi javait, mindenek­előtt a könyvtárát, nekik ajándékozta. De az otthon­ban sem tétlenkedett. Tön- köly Gábornénak írta: „Kedves Kislányom! Ígére­temhez híven felkereslek soraimmal. Hála Istennek már megszoktam, jó kör­nyezetbe kerültem. Mind­nyájunknak külön szobája van. Persze az enyém tele kézimunkával. Tizennégy kispárnám van, mind más vidéki. Csak a magyarosok­kal foglalkozom. Mióta itt vagyok, már a harmadikat csinálom...” A harminc­éves osztálytalálkozót épp egy hete, május 30-án tar­tották a „kegyetlenek”. Negyvenen voltak ott. Lendvai Andrást bízták meg, hogy osztályfőnöküket kocsival kihozza Monorra. „Bármennyire készületlen voltam, diákkoromban sem remegett úgy a lábam, mint amikor közölték ve­lem, hogy nem hozhatom el Erzsébet nénit... Már sohasem.” JUemes Erzsébet lerakta ’ a kézimunkáit, be­csukta az osztálykönyvet, s esendőén kiment a zajos tanteremből, aminek ajta­jai az áll: Elet. De lehet, hogy el sem ment. egy­szerűen csak szétosztotta magát a „kegyetlenek” kö­zött. Vereszki János beavatkozni. A 0—6 éves gye­rekeknél a védőnői határozat, a helyi bölcsőde gondoskodá­sa segít sokat. Monoron sike­rült megteremteni annak le­hetőségét, hogy minden ve szélyeztetett gyerek böicsődé- be, óvodába kerülhessen — a szülők jó része azonban nem él ezzel a szinte tálcán kínált lehetőséggel. Az iskolák közül főleg a Kossuth és a Munkásőr utcai küzd gondokkal, különösen hátrányos a kisegítő tagosa tok helyzete. Az elmúlt tanév tői az általános iskolákban gyermekvédelmi felelősöket jelölhettek ki az intézmény- vezetők, s a gyámügyi mun­kában is érzékelhetők az is­kolák közötti együttműködési terv gyakorlati eredményei. Jelentős előrelépésnek szá­mít az évekkel ezelőtt kezde­ményezett korrekciós osztá­lyok bevezetése, a kisebb cso­portban foglalkoztatott tanu­lók később jobban megálltak a helyüket. Az idén a Kos' suth iskola először szervezett „húsvéti tábort” a hátrányos és veszélyeztetett helyzetű gyerekeknek — hasonlót ter­vez a tanév végén a Munkás­őr úti iskola is, s a továb­biakban a megszerzett tapasz­talatok nyomán folytatni kí­vánják a gyakorlatot. Szerepelt a tanácsülés elé került beszámolóban az a megállapítás is, amit írásos anyagban jómagam korábban még nem láttam — el is ol­vastam kétszer. Tudniillik ha­sonló esetekben sűrűn hallani, hogy a gyereket ki kell emel­ni abból a környezetből, mely veszélyezteti és állami gondo­zásba venni, és ezt a közvéle mény helyeslő bólogatással veszi mindig tudomásul. Ám most így szól a mondat: „mó­dot kell találni arra, hogy a környezeti ártalmat okozó fel­nőttet legyen lehetőség a csa­ládból eltávolítani (például el­vonókúrára), hiszen a gyer­mek számára kedvezőbb, ha szerényebb anyagi körülmé­nyek között is, de a családban maradhat”. Nem volt véletlen kijelentés tehát Pintér Erzsébet szóbeli kiegészítőjében az a bevezető sem: új stratégiával, új esz­közökkel, hathatósabb együtt­működéssel kell eredménye­sebbé tenni a megelőzést. Példák, ellenpéldák A tanácsülés a beszámolót megvitatta. Kollár Istvánná tanácstag hozzászólása volt a témában az első; olyan kérdé­seket boncolgatott, amelyek Monoron — a megye harma­dik legnépesebb cigánylakta településén — elkerülhetetle­nek. — Én hét gyereket nevel­tem fel, mi is hatan voltunk testvérek, kétrét görnyedve építettük fel a házunkat, de a markunkat sosem tartottuk. Észre kellene venni, milyen ellenérzéseket vált ki Mono­ron az, hogy a cigány lakossá­got a legkülönbözőbj) módo­kon segítik, ám ezért a legmi­nimálisabb „viszonzást” sem várják. A mi környékünkön is élnek cigány családok. A Dat- rich-tanya — ha így marad a helyzet — rövidesen a kör­nyék fertőzőgóca lesz, oda­hordják az elhullott állatokat, bűzlenek a fel nem használt tetemek. Tizennégy, tizenöt éves lányok szülnek gyereke­ket, három-négy asszony is ott bóklászik körülöttük, s miközben a segélyből élnek, meg lehet nézni, hogyan gon­dozzák azokat az apróságo­kat ... A Halas utcai és a kör­nyékbeli újonnan épített há­zak gazdái testileg, lelkileg elfáradva nyugalomra vágy­nak, mert túljutottak az épít­kezés nehezén a saját erejük­ből, s akkor azt kell látniuk, hogy az újonnan parcellázott telkekből újabb cigánytelep lesz. Vajon összehívta valaki az ottani, leendő lakókat, hogy elmondja nekik: leg­alább alkalmazkodni próbál­janak? Én még azt is meg­kérdezném: megköveteljük-e, hogy előbb tegyenek valamit az állam asztalára — mert csak abból vehetünk el, amit letettünk? Segélyek Kovács Benő tanácselnök szemlátomást készült hasonló hozzászólásra. Mondta is, hogy naponta szembetalálko­zik ezekkel a kérdésekkel — s részletes kimutatást hozott az ülésre az elmúlt években kifizetett segélyekről. Jegyez­tem a számadatokat — ame­lyek tudvalevőleg nem hazud­nak —, de talán felesleges itt felsorolni. Tény: a segélyeket nem elsősorban a cigány la­kosság veszi el a közös asz­talról. Csak egy példa: 1986- ban nyolcvanegyen részesül­tek rendkívüli segélyben — ebből 27 volt cigány lakó. Háromszázhuszonkettő volt a rendkívüli segélyezettek szá­ma — ebből 48 cigány. Lép- ten-nyomon hallani persze öt-, még hatezer forintos se­gélyösszegekről, amelyek a valóságban nem léteznek, bár a kocsmákban valóban el­hangzik, hogy „most kaptam a tanácstól ötezret, jut belőle féldecire is!” Okosabb azon­ban nem a már leöntött fél­deci hangját meghallani, hanem a valóban rászoruló gyerekekre és idősekre kon­centrálni, mint ahogyan ma­ga a segélyezés rendszere is ezt teszi. Sokan szóltak hozzá a té­mához, emlegetve például a hatóság nehezen érthető elné­zését sok esetben — és e té­ren valóban van még tenni­való. Gál Jánosné nyugdíjas, aki társadalmi pártfogóként huszonöt évig dolgozott a nagyközségben, ugyancsak szót kért. — Annak idején sokan ter­mészetesnek tartották, hogy a cigány lakosságot nem kell emberszámba venni. Hatalmas hátránnyal indultak, s gon­doljunk vissza, mennyi ideje van alkalmuk a beilleszkedés­re. Negyven éve. Az ellensé­geskedő hangok engem éppen ezért nagyon megdöbbentenek. Hogy sokan nem tudtak még kikerülni a telepről? Igen. S ha ellenségeskedünk, akkor kikerülnek? Ha megvonjuk a támogatást, akkor kiültetjük a rászoruló öregeket és kis­gyerekeket a templom elé koldulni? Nem ártana végig­gondolni ezt, és esetleg azt is: amilyen az adjonisten, olyan a fogadj isten is. Ismét felmerült — mint már más alkalommal is nem­egyszer —: nincs a közös fó­rumon képviselője a cigány lakosságnak, így a párbeszéd meglehetősen egyoldalú. Ko­vács Benő zárta le a vitát azzal: akkor járunk el helye­sen, ha érzelmektől és irri­táló tényezőktől elszakadva, célirányosan haladunk. Mert a cél — ez nem lehet vitás — helyes. Ami viszont megint csak igaz: az előbbre jutás útjának buktatóira körültekintőbben kell figyelni. K. Zs. ISSN #113—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents