Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

CEGLÉDI utiíiía A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1987. JÚNIUS 6., SZOMBAT Átfogó program szerint Isfápolják az arra rászorulókat A VII. ötéves terv ceglédi programjából nem hiányzik a legszükségesebb szociálpoliti­kai tennivalók megfogalmazá­sa sem, ezért könnyen eleget tehetett a város annak a fel­szólításnak, amely az 1990-ig szóló teendők felvázolását szabta feladatul. A legutóbbi tanácsülésen a testület részletesen foglalko­zott az ebben foglaltakkal, bíz­va benne, hogy a reális elkép­zelések megvalósulását nem akadályozzák gátló körülmé­nyek. Ez a terv jól felépített, tartalmas összefoglalása a szán­dékoknak, és minden korosz­tály alapvető igényeit figye­lembe veszi. Arányos támogatást összeállítói a város és a vonzáskörzet jelenlegi és vár­ható népességéből indultak ki. Cegléd lakóinak száma 1986. január 1-jén 39 035 volt, s a következő években ez a meny- nyiség valamelyest csökkenni Jog, mivel kevés gyerek szüle­tik. Huszonkétezer ember mun­kaképes korú, és 51 százalé­kuk dolgozik valahol. Szociál- politkai szempontból figyelem­re méltó tény, hogy a ceglédiek 22 százaléka nyugdíjas korú. A vonzáskörzet falvaiban 53 870-en élnek, és csupán 45,8 százalékuk aktív kereső. A nyugdíjasok aránya 23 száza­lék. A fenti számokból kitű­nik, hogy ebben a térségben feszítő gond a megfelelő számú munkahely hiánya. A város­ban ezer, a községekben öt­ezer főnyi a szabad munkaerő. A megoldást új munkahelyek létesítése jelenthetné. A városban sok a termelő­szövetkezeti nyugdíjas és já­radékos, s ez utóbbiak szerény anyagi lehetőségei nem kerül­hetik el a szociálpolitikával foglalkozók figyelmét. Több mint 60 százalékuk beteges, sokan kórházi kezelést igé­nyelnek. Általában az idős em­berek 15—20 százaléka egye­dül éí, szép számmal a külte­rületen, illetve tanyákon. El­sősorban ők szorulnak rá az intézményes támogatásra. Az öregek többségének van gyer­meke családja, s azok zöme eleget tesz szüleivel szembeni kötelességének, de sokan távol kerültek a szülői háztól, és a legjobb akarattal sem tudnak enyhíteni az élet mindennapi gondjain. A legtöbben komfort nélküli hajlékban élnek, és a lakás­cserének még a gondolatával sem foglalkoznak, ragaszkod­ván megszokott környezetük­höz, idegenkedve a változások­tól. Vannak, akiket a büszke­ség, vagy valamiféle rosszul értelmezett szemérem gátol meg abban, hogy segélyért, se­gítségért folyamodjanak. így történhet meg, hogy az élel- mesebbje több helyről is támo­gatást élvez, más rászorulók viszont nem kapnak semmit. Ezen a helyzeten — gondos mérlegeléssel — változtatni kell, a társadalmi igazságosság szellemében. Segélyezettek Természetesen a csökkent munkaképességűek és a fogya­tékosok sem kerülik el a ta­nácsapparátus figyelmét, Ök alkotják a városbeliek 7,6 szá­zalékát. A reuabilitáció lehe­tőségeinek megteremtése a vál­lalatok és a tanács közös fel­adata. A munkahelyek rend­szeres segélyben részesítik kis­nyugdíjas egykori dolgozóikat A fiatalok a lakásépítési és -vásárlási kölcsönalapból kap hatnak. Kedvezménnyel ré­szesülhetnek fuvarban, bontás­ból származó anyagokhoz jut­hatnak, gépeket vehetnek köl­csön az építkezéshez. A szociális segélyezés egyre több személy körülményeit te­szi elviselhetőbbé. Az erre for­dítható összeg az utóbbi évek­ben megnégyszereződött. 1985- ben 4,3 millió forint volt a rendszeres és 1,8 millió a rend­kívüli segély összege. Ebből folyamatosan számíthattak tá­mogatásra 145-en, rendkívüli juttatásként ezernél többen. Az idős embereken kíván se­gíteni a gondozási központ, amely néhány éve alakult Ceg­léden. Az öregek napközi ott­hona immár másfél évtizedes múltra tekint vissza, tavaly megalakult az idősek klubja. Igaz, a körülmények kedvezőt­lenek, de jelenleg nem kínál­kozik kedvezőbb lehetőség. A megoldást új hetes napközi lét­rehozása jelentené. Vannak olyan magányos öregek, akik otthonukban részesülnek gon­dozásban. A gyerekekről sem feledke­zik meg a program. A nyolc és félezer kiskorú közül a vá­rosban háromszázat veszélyez­tetettként tartanak számon. Kedvezőtlen családi körülmé­nyek, lakáshiány, a szülők ala­csony műveltsége, alkoholiz­musa a bajok forrása. Eltartási szerződés A lakásépítés elmaradt a tervezettől. 1978 óta nem épült állami bérlakás. Legalábbis kétszáz család még szociális támogatással sem tudja meg­oldani lakásgondját. Három­száznál több olyan igénylő van, akinek még nincs önálló lakása. Közülük 142 fiatal há­zas, 123 család viszont már több gyermekkel szerepel a listán. Az építkezőknek viszont telkekről gondoskodik a ta­nács, illetve a rászorulóknak kamatmentes kölcsönt ad. A városi tanács által jóvá­hagyott szociálpolitikai prog­ram feladatként jelöli meg az önálló lakással nem rendelke­ző családok helyzetének javí­tását oly módon, hogy ebben a tervciklusban 70—100 család jusson szocliális bérlakáshoz. Alacsony komfortfokozatú la­kásokat korszerűsítenek, ked­vezményes kölcsönnel segíte­nek otthonhoz évente 50—60 családot. Felmerült az a lehetőség, hogy a magányos idős embe­rekkel a város kössön eltartá­si szerződést, é &z ebből szár­mazó bevételt is lakásépítésre, illetve -vásárlásra fordítsák. Az építési telkek odaítélésénél előnyben részesítik a nagycsa­ládosokat. Lehetővé teszik minden gyerek óvodai nevelé­sét. A hátrányos helyzetű csa­ládokból már hároméves kor­ban óvodába kell kerülni az apróságoknak. Bővítik a családgondozó te­vékenységet, kiépítik a fogya­tékos fiatalok napköziotthoni hálózatát. A ceglédi szociális otthon harminc férőhellyel való bővítése indokolt. Az öre­gek napközi otthonát negy­ven személy elhelyezésére kell alkalmassá tenni. A házi szo­ciális gondozás továbbfejlesz­tése ugyancsak jogos kívána­lom. T. T. Baromfitartóknak Könnyített súlyú, kiváló hő­szigetelésű baromfinevelő is­tálló terveit készítette el a Vas megyei Agrober Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Terve­ző Vállalat. A hagyományos fémszerkezetnél mintegy 20 százalékkal könnyebb tartó­vázra a szombathelyi fakom­binát cementkötésű faforgács lapjának felhasználásával ter­veztek szükség szerint nyitha­tó, átrendezhető határolópa­neleket. Az új istállótípusban az előzetes számítások szerint csaknem két forinttal lehet csökkenteni az egy kilogramm broilercsirke előállításához szükséges energiaköltséget. Fogadóóra Június 10-én, szerdán délután 2-től fél 7-ig Sós Já­nos, a városi tanács elnök- helyettese fogadóórákat tart a városházán hivatali he­lyiségében. Facall szerezni Nincs, és nem is szokott lenni (AZ OLVASÓI LEVÉL) Tisztelt Szerkesztőség! Régi olvasója vagyok a Hír­lapnak, és ha maguk mosl azt hiszik, hogy lehet Cegléden pacait kapni, akkor nagyot té­vednek Mert én évek óta sze­retnék hozzájutni, de furcsa módon valaki mindig elviszi előlem. Nincs a hentesnél, nincs az ÁBC-ben, de van ott, ahol önök is sűrűn megfordul­nak: az ünnepi vacsorákon meg a zárszámadásokon stb Most akkor mi van? Nekem már nem lehet pacalom, ugye? Mert én csak egy egyszerű munkásember vagyok, reggel hattól este tizenhétig, aztán meg a malacok. Erről miért nem írnak? Tisztelettel B. József Cegléd (CETLIK ASZTALRÓL ASZTALRA) „Nem szeretem a pacalt Ez a te témád, nézz utána. V.” „Ne haragudj, de nem érek rá a héten. Ugorj ki — ha van időd — a húsosokhoz. Kösz. R." „Nem állhatom a szagát se. Egyébként is te írtál a múltkor arról a bérszámfejtőről, akit pacallá vertek. Témádba vág. V.” „Azért a kettő nem ugyan­az. Komolyabban vehetnéd a dolgot. Vagy szerinted meg­engedhető, hogy a társadalom bizonyos rétegei egyszerűen csak kirekedjenek a pacalból, s ezzel súlyosbodjék különben is hátrányos helyzetük? Nem érzed, hogy B. József levele segélykiáltás? R.” „Nem. V.” „Te például tudnál szerezni fű alatt pacalt? R ” „Pacalt? Miért? Neked kel lene? V.” „Hát nem érted? Ki szerez B Jóskának? Aki reggel haltól este ötig. Meg a malacai. Kell neki a pacal, hogy jól érezze magát. Erre jössz te a saját kis izéjeiddel. Ez fontos ügy. Nem a fömufti szomszédodról van szó, öreg! B. Jóskáról, aki a pacalon kívülre szorult. R.” „Megdumáltál Este hatkor a Góliátban Rendelj pacalt!” V.” (A GÓLIÁTBAN) — Öregem, valamikor ez volt az egyik legolcsóbb kaja. Nagyapámék a szemétdombra hányták. Azt mondták, a marha belit már csak nem eszik meg, annyira nem sze­gények. — Most meg kilencven fo­rint kilója, nyersen. Micsoda karrier! — Hát erről van szó. B. Jó­zsi még így sem jut hozzá. Mert nincsenek kapcsolatai. — Neked vannak? (HOGYAN VEGYÜNK PA­CALT?) R. és V. elindulnak bebizo nyítani, hogy szimpla vásárló ként (mintegy B. József bőrébe bújva) soha nem kaphatnak nyers pacalt. Jól érzik magu­kat B. József bőrében. Nem azok ők most, akik Nem ká­véznak, nem hívnak föl senkit telefonon, hogy majd me­gyünk, s otthon hagyják koc kás füzeteiket, még fényké­pezőgépet sem visznek maguk­kal. — Pacalt vennénk, vagy öt kilót — mondja R. — Évek óta nincs — mondja a hentes. Van ismerősük a vágóhídon? Beszéljenek azzal De még úgy sem biztos. — A föliratból gondoltuk. Mert hogy pacal 90 Ft/kg. — Az csak egy fölirat. Egy szer ajánlották a szállítók ki lóját százért. Elküldtem őket melegebb éghajlatra. Százért nem kell. — Pacal kéne, öt kiló — mondja V. Hiányoznak az okmányok Kifosztott gépkocsik Nem csupán a garázshiánnyal párosuló figyelmetlenség adott jó esélyt a városon végigvonu­ló újabb gépkocsifeltörési hul­lámnak. Az áprilisban regiszt rált harminc eset tanúsága sze. rint mind többen avatják 30— 50 ezer forintos technikai be­rendezésekkel önnön életmű­vükké a személygépkocsikat. Így aztán az éjszakai utca szorgos látogatói konyákig dúskálhatnak a kazetták, mag­nós rádiók és hi-fi tornyok áradatában. A gondot természetesen nem a vágyott anyagi gyarapodás jelenti, hanem az, hogy a tár­gyakra váltott jómódot gyakor­ta a veszélyérzet csökkenése követi. Pedig ósdi közhely, Áruház épül az újvárosiaknak Cegléd déli részén, a Vörösmarty téren a városi és a megyei tanács támogatásával ABC-áruhá- zat építtet az Opál Kereskedelmi Vállalat. Az eladótér alapterülete kétszáz négyzetméter lesz, kivitelező a Dutép. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) hogy a szabad ég alatt pihenő, valóságos hangstúdiókkal fel szerelt kocsik nem kerülik el a bűnelkövetők figyelmét. A kiemelt, bezúzott ablakok mellett a nyomozás számára is megválaszolatlan alapkérdé sek maradnak hátra. így pél­dául a lógó orrú kárvallottak nagy része nem tudja meg­mondani az eltűnt berende­zésiek) típusát, gyári számát, ráadásul igencsak hiányoznak a vásárlási okmányok is. Márpedig így gyakorlatilag le­hetetlen eldönteni, hogy mit is keresienek a bűnüldöző szer­vek. Az adathiány elsősorban a , kéz alatt vásárolt műszere' két jellemzi, a biztonság ked­véért tehát nem árt följegyez­ni (még idejében) azt a néhány számot, márkanevet. A gépkocsifeltörések idő­pontja többnyire éjfél és haj­nali három óra közé esik, kritkus területek pedig: a kór­ház környéke, valamint a vas­útállomáshoz közeli lakótele­pek. Egyelőre. A kellemetlen meglepetések elkerülése érde­kében — legyen bármilyen alapos is a rendőri munka — legtöbbet mégis maguk az autótulajdonosok tehetnek. Egyebek között talán nem ha­szontalan fontolóra venni az önkéntes lakótelepi figyelőszol­gálat megszervezését. Tekeiafeelía A városi tekecsapatok baj­nokságának félidejében így alakul a bajnoki táblázat. 1. Függetlenek 6 5 1 — 34-14 11 2. Közgép „B” 6 5 — 1 36-12 9 3. Stylus 6 5 — 1 35-13 10 4. Nov. 7. Tsz 6 4 1 1 31-17 9 5. Közgép „A** 8 4 — 2 28-20 8 6. Volánbusz 6 4 — 2 27-21 8 7. Áfész 6 3 — 2 24-24 7 8. Évig 6 3 — 3 25-23 6 9. Jászkarajenő 6 3 — 3 24-24 6 10. Közgép Serd. 6 2 1 3 21-27 5 11. Vasipar 6 2 — 4 21-27 4 12. Honvéd 6 — — 6 13-35 0 13 Távközlés 6 — — 6 9-39 0 14. Május 1. Ruha. 6 — — 6 9-39 0 Vízilabda A városi uszodában június 7-én 11 órakor lesz a Ceglédi Vasutas—Bánki Donát Főisko­la OB II/A-s vízilabda-mér­kőzése. — Mikorra? — kérdi a ta­nárnő — Miért? Te honnan szer­zed? — Az az én dolgom Ponto­sabban a férjemé — Hol van a te férjed, hogy ez ilyen könnyen megy? — Jó helyen R. és V borús hangulatban távoznak Ök most B Józsi, azaz semmi szín alatt nem sze­rezhetnek pacalt Nem férne bele az elképzeléseikbe Pacalt nem kapni legkönnyebben a vágóhíd húsboitjában iehet. R. és V tehát ide tartanak a biz­tos kudarc reményében. ÍHAJSZA) R mormolja magában a tí­pusszöveget: ennyi meg ennyi pacal kéne. nincs, kérem, mi­kor lesz. nem szokott lenni, hát akkor jó napot, jó napot. Sajnos, ez így nem hangozhat el, mert R és V időközben megpillantanak egy ősz hajú negyvenest, aki az üzlet kis mázsájáról hatalmas sárga vö­dörben iszonyatos mennyiségű pacalt ráncigái le Ez se sem­mi — súgja félhangosan V, hogy lehetőleg mindenki hall­ja. Nézzük meg. hova viszi! R. és V lesben ülnek egy kopott Zsiguli mélyén, unott arccal, ahogyan a filmekben szokták volt látni. A vágóhíd sarkánál néma csöndben vára­koznak a vadonatúj metálkék Daciára, benne a pacallal. Rengeteg nyugati filmet lát­tak. nem véletlenül mesterei a feltűnés nélküli követésnek. Sőt. eredeti megoldást válasz­tanak. Hogy a gyanú árnyéka se merülhessen fel. R bevág az induló Dácia elé, mire V. kérdőn néz rá. Ez az előköve- tés — mondja R. hidegvérrel. Ám a Széchenyi útnál komp­likáció támad, a beton ugyan­is kétfelé ágazik, s így vissza kell térni a kissé konzervatív követési módhoz. Hátulról. R. feltűnés nélkül csikorgatja a féket, előre engedi a daciást, akit így újfent megfigyelése alatt tart. Kanyarok után a Dacia megáll a Szabadság té­ren. R. és V. tanácstalanok, gyötrődve próbálnak emlékez­ni az idevágó filmre. Na ja, hát ezért nincs B. Jó­zsinak pacalja. (A LÁTOMÁS) R. és V. hatalmas cikket lát­nak maguk előtt, melyben a főszereplő, B. József egyre re­ménytelenebből sínylődik a pacalhiányban, s amikor kis­gyermekei elébe állnak, hogy csillogó szemmel megkérdjék: ugye, édesapám, egyszer majd minékünk is jut pacal, akkor B. József orcáján a tehetetlen­ség könnycseppjei gördülnek végig. Néhány fénykép, kiabá­ló főcím, interjú a bendő- maffia vezérével, a pacainep- perek megszégyenítő névsora, kenő- és csúszópénzek, kor­rupció, korrupció, leleplezés. (A KULCSEMBER) R. és V. mindenáron meg akarják találni az utat a vál­lalat pacalügyekkel foglalkozó emberéhez. Kérdezik a hen­test, ki légyen az. A hentes mondja, ismerik-e. V. mondja, nem ismerik. Hát akkor? Mit hát akkor! Bemennek az üzembe és kész. A portán ne­vek, lakcímek. Hölgy a kutri- cában. „Keressék D. elvtár­sat. Ismerik?” R. és V. nem is­merik. Csak várnak. Hogy majd jön D., a titokzatos pa­calfőnök. Minden bizonnyal sötét szemüvegje, nagy pocak­ja van, szivarozik, mögötte fullajtárok gurulós asztalon whiskyt tolnak. Ö meg harsog: No tripe! (Nincs pacal!) A gorillákkal pedig kidobat­ja az erőszakos pacalkérelme­zőket. Ehelyett jön D. elvtárs, aki nem szivarozik, ellenben vállalati fehér köpenye szárny­ként lebeg a szűk folyosón, szélesen mosolyog, s így szól a megdöbbent R.-nek és V - nek: Szevasztok. D. elvtárs naptárba jegyzi: 5 kg, szerdá­ra R. és V. összeomolva tá­voznak. (LEVÉL AZ OLVASÓNAK) Kedves B. Űr! Mi megpró­báltuk. Nem rajtunk múlott, hogy sikerült. Ügy látszik, mennél jobban nem akarjuk, ismerőseink annál jobban akarják. Viszont eltettünk ön­nek egy tányér pacalt. Alka­lomadtán nézzen be. Baráti üdvözlettel: Rab László—Varga Sándor ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents