Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-06 / 132. szám
CEGLÉDI utiíiía A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM 1987. JÚNIUS 6., SZOMBAT Átfogó program szerint Isfápolják az arra rászorulókat A VII. ötéves terv ceglédi programjából nem hiányzik a legszükségesebb szociálpolitikai tennivalók megfogalmazása sem, ezért könnyen eleget tehetett a város annak a felszólításnak, amely az 1990-ig szóló teendők felvázolását szabta feladatul. A legutóbbi tanácsülésen a testület részletesen foglalkozott az ebben foglaltakkal, bízva benne, hogy a reális elképzelések megvalósulását nem akadályozzák gátló körülmények. Ez a terv jól felépített, tartalmas összefoglalása a szándékoknak, és minden korosztály alapvető igényeit figyelembe veszi. Arányos támogatást összeállítói a város és a vonzáskörzet jelenlegi és várható népességéből indultak ki. Cegléd lakóinak száma 1986. január 1-jén 39 035 volt, s a következő években ez a meny- nyiség valamelyest csökkenni Jog, mivel kevés gyerek születik. Huszonkétezer ember munkaképes korú, és 51 százalékuk dolgozik valahol. Szociál- politkai szempontból figyelemre méltó tény, hogy a ceglédiek 22 százaléka nyugdíjas korú. A vonzáskörzet falvaiban 53 870-en élnek, és csupán 45,8 százalékuk aktív kereső. A nyugdíjasok aránya 23 százalék. A fenti számokból kitűnik, hogy ebben a térségben feszítő gond a megfelelő számú munkahely hiánya. A városban ezer, a községekben ötezer főnyi a szabad munkaerő. A megoldást új munkahelyek létesítése jelenthetné. A városban sok a termelőszövetkezeti nyugdíjas és járadékos, s ez utóbbiak szerény anyagi lehetőségei nem kerülhetik el a szociálpolitikával foglalkozók figyelmét. Több mint 60 százalékuk beteges, sokan kórházi kezelést igényelnek. Általában az idős emberek 15—20 százaléka egyedül éí, szép számmal a külterületen, illetve tanyákon. Elsősorban ők szorulnak rá az intézményes támogatásra. Az öregek többségének van gyermeke családja, s azok zöme eleget tesz szüleivel szembeni kötelességének, de sokan távol kerültek a szülői háztól, és a legjobb akarattal sem tudnak enyhíteni az élet mindennapi gondjain. A legtöbben komfort nélküli hajlékban élnek, és a lakáscserének még a gondolatával sem foglalkoznak, ragaszkodván megszokott környezetükhöz, idegenkedve a változásoktól. Vannak, akiket a büszkeség, vagy valamiféle rosszul értelmezett szemérem gátol meg abban, hogy segélyért, segítségért folyamodjanak. így történhet meg, hogy az élel- mesebbje több helyről is támogatást élvez, más rászorulók viszont nem kapnak semmit. Ezen a helyzeten — gondos mérlegeléssel — változtatni kell, a társadalmi igazságosság szellemében. Segélyezettek Természetesen a csökkent munkaképességűek és a fogyatékosok sem kerülik el a tanácsapparátus figyelmét, Ök alkotják a városbeliek 7,6 százalékát. A reuabilitáció lehetőségeinek megteremtése a vállalatok és a tanács közös feladata. A munkahelyek rendszeres segélyben részesítik kisnyugdíjas egykori dolgozóikat A fiatalok a lakásépítési és -vásárlási kölcsönalapból kap hatnak. Kedvezménnyel részesülhetnek fuvarban, bontásból származó anyagokhoz juthatnak, gépeket vehetnek kölcsön az építkezéshez. A szociális segélyezés egyre több személy körülményeit teszi elviselhetőbbé. Az erre fordítható összeg az utóbbi években megnégyszereződött. 1985- ben 4,3 millió forint volt a rendszeres és 1,8 millió a rendkívüli segély összege. Ebből folyamatosan számíthattak támogatásra 145-en, rendkívüli juttatásként ezernél többen. Az idős embereken kíván segíteni a gondozási központ, amely néhány éve alakult Cegléden. Az öregek napközi otthona immár másfél évtizedes múltra tekint vissza, tavaly megalakult az idősek klubja. Igaz, a körülmények kedvezőtlenek, de jelenleg nem kínálkozik kedvezőbb lehetőség. A megoldást új hetes napközi létrehozása jelentené. Vannak olyan magányos öregek, akik otthonukban részesülnek gondozásban. A gyerekekről sem feledkezik meg a program. A nyolc és félezer kiskorú közül a városban háromszázat veszélyeztetettként tartanak számon. Kedvezőtlen családi körülmények, lakáshiány, a szülők alacsony műveltsége, alkoholizmusa a bajok forrása. Eltartási szerződés A lakásépítés elmaradt a tervezettől. 1978 óta nem épült állami bérlakás. Legalábbis kétszáz család még szociális támogatással sem tudja megoldani lakásgondját. Háromszáznál több olyan igénylő van, akinek még nincs önálló lakása. Közülük 142 fiatal házas, 123 család viszont már több gyermekkel szerepel a listán. Az építkezőknek viszont telkekről gondoskodik a tanács, illetve a rászorulóknak kamatmentes kölcsönt ad. A városi tanács által jóváhagyott szociálpolitikai program feladatként jelöli meg az önálló lakással nem rendelkező családok helyzetének javítását oly módon, hogy ebben a tervciklusban 70—100 család jusson szocliális bérlakáshoz. Alacsony komfortfokozatú lakásokat korszerűsítenek, kedvezményes kölcsönnel segítenek otthonhoz évente 50—60 családot. Felmerült az a lehetőség, hogy a magányos idős emberekkel a város kössön eltartási szerződést, é &z ebből származó bevételt is lakásépítésre, illetve -vásárlásra fordítsák. Az építési telkek odaítélésénél előnyben részesítik a nagycsaládosokat. Lehetővé teszik minden gyerek óvodai nevelését. A hátrányos helyzetű családokból már hároméves korban óvodába kell kerülni az apróságoknak. Bővítik a családgondozó tevékenységet, kiépítik a fogyatékos fiatalok napköziotthoni hálózatát. A ceglédi szociális otthon harminc férőhellyel való bővítése indokolt. Az öregek napközi otthonát negyven személy elhelyezésére kell alkalmassá tenni. A házi szociális gondozás továbbfejlesztése ugyancsak jogos kívánalom. T. T. Baromfitartóknak Könnyített súlyú, kiváló hőszigetelésű baromfinevelő istálló terveit készítette el a Vas megyei Agrober Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Tervező Vállalat. A hagyományos fémszerkezetnél mintegy 20 százalékkal könnyebb tartóvázra a szombathelyi fakombinát cementkötésű faforgács lapjának felhasználásával terveztek szükség szerint nyitható, átrendezhető határolópaneleket. Az új istállótípusban az előzetes számítások szerint csaknem két forinttal lehet csökkenteni az egy kilogramm broilercsirke előállításához szükséges energiaköltséget. Fogadóóra Június 10-én, szerdán délután 2-től fél 7-ig Sós János, a városi tanács elnök- helyettese fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségében. Facall szerezni Nincs, és nem is szokott lenni (AZ OLVASÓI LEVÉL) Tisztelt Szerkesztőség! Régi olvasója vagyok a Hírlapnak, és ha maguk mosl azt hiszik, hogy lehet Cegléden pacait kapni, akkor nagyot tévednek Mert én évek óta szeretnék hozzájutni, de furcsa módon valaki mindig elviszi előlem. Nincs a hentesnél, nincs az ÁBC-ben, de van ott, ahol önök is sűrűn megfordulnak: az ünnepi vacsorákon meg a zárszámadásokon stb Most akkor mi van? Nekem már nem lehet pacalom, ugye? Mert én csak egy egyszerű munkásember vagyok, reggel hattól este tizenhétig, aztán meg a malacok. Erről miért nem írnak? Tisztelettel B. József Cegléd (CETLIK ASZTALRÓL ASZTALRA) „Nem szeretem a pacalt Ez a te témád, nézz utána. V.” „Ne haragudj, de nem érek rá a héten. Ugorj ki — ha van időd — a húsosokhoz. Kösz. R." „Nem állhatom a szagát se. Egyébként is te írtál a múltkor arról a bérszámfejtőről, akit pacallá vertek. Témádba vág. V.” „Azért a kettő nem ugyanaz. Komolyabban vehetnéd a dolgot. Vagy szerinted megengedhető, hogy a társadalom bizonyos rétegei egyszerűen csak kirekedjenek a pacalból, s ezzel súlyosbodjék különben is hátrányos helyzetük? Nem érzed, hogy B. József levele segélykiáltás? R.” „Nem. V.” „Te például tudnál szerezni fű alatt pacalt? R ” „Pacalt? Miért? Neked kel lene? V.” „Hát nem érted? Ki szerez B Jóskának? Aki reggel haltól este ötig. Meg a malacai. Kell neki a pacal, hogy jól érezze magát. Erre jössz te a saját kis izéjeiddel. Ez fontos ügy. Nem a fömufti szomszédodról van szó, öreg! B. Jóskáról, aki a pacalon kívülre szorult. R.” „Megdumáltál Este hatkor a Góliátban Rendelj pacalt!” V.” (A GÓLIÁTBAN) — Öregem, valamikor ez volt az egyik legolcsóbb kaja. Nagyapámék a szemétdombra hányták. Azt mondták, a marha belit már csak nem eszik meg, annyira nem szegények. — Most meg kilencven forint kilója, nyersen. Micsoda karrier! — Hát erről van szó. B. Józsi még így sem jut hozzá. Mert nincsenek kapcsolatai. — Neked vannak? (HOGYAN VEGYÜNK PACALT?) R. és V. elindulnak bebizo nyítani, hogy szimpla vásárló ként (mintegy B. József bőrébe bújva) soha nem kaphatnak nyers pacalt. Jól érzik magukat B. József bőrében. Nem azok ők most, akik Nem kávéznak, nem hívnak föl senkit telefonon, hogy majd megyünk, s otthon hagyják koc kás füzeteiket, még fényképezőgépet sem visznek magukkal. — Pacalt vennénk, vagy öt kilót — mondja R. — Évek óta nincs — mondja a hentes. Van ismerősük a vágóhídon? Beszéljenek azzal De még úgy sem biztos. — A föliratból gondoltuk. Mert hogy pacal 90 Ft/kg. — Az csak egy fölirat. Egy szer ajánlották a szállítók ki lóját százért. Elküldtem őket melegebb éghajlatra. Százért nem kell. — Pacal kéne, öt kiló — mondja V. Hiányoznak az okmányok Kifosztott gépkocsik Nem csupán a garázshiánnyal párosuló figyelmetlenség adott jó esélyt a városon végigvonuló újabb gépkocsifeltörési hullámnak. Az áprilisban regiszt rált harminc eset tanúsága sze. rint mind többen avatják 30— 50 ezer forintos technikai berendezésekkel önnön életművükké a személygépkocsikat. Így aztán az éjszakai utca szorgos látogatói konyákig dúskálhatnak a kazetták, magnós rádiók és hi-fi tornyok áradatában. A gondot természetesen nem a vágyott anyagi gyarapodás jelenti, hanem az, hogy a tárgyakra váltott jómódot gyakorta a veszélyérzet csökkenése követi. Pedig ósdi közhely, Áruház épül az újvárosiaknak Cegléd déli részén, a Vörösmarty téren a városi és a megyei tanács támogatásával ABC-áruhá- zat építtet az Opál Kereskedelmi Vállalat. Az eladótér alapterülete kétszáz négyzetméter lesz, kivitelező a Dutép. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) hogy a szabad ég alatt pihenő, valóságos hangstúdiókkal fel szerelt kocsik nem kerülik el a bűnelkövetők figyelmét. A kiemelt, bezúzott ablakok mellett a nyomozás számára is megválaszolatlan alapkérdé sek maradnak hátra. így például a lógó orrú kárvallottak nagy része nem tudja megmondani az eltűnt berendezésiek) típusát, gyári számát, ráadásul igencsak hiányoznak a vásárlási okmányok is. Márpedig így gyakorlatilag lehetetlen eldönteni, hogy mit is keresienek a bűnüldöző szervek. Az adathiány elsősorban a , kéz alatt vásárolt műszere' két jellemzi, a biztonság kedvéért tehát nem árt följegyezni (még idejében) azt a néhány számot, márkanevet. A gépkocsifeltörések időpontja többnyire éjfél és hajnali három óra közé esik, kritkus területek pedig: a kórház környéke, valamint a vasútállomáshoz közeli lakótelepek. Egyelőre. A kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében — legyen bármilyen alapos is a rendőri munka — legtöbbet mégis maguk az autótulajdonosok tehetnek. Egyebek között talán nem haszontalan fontolóra venni az önkéntes lakótelepi figyelőszolgálat megszervezését. Tekeiafeelía A városi tekecsapatok bajnokságának félidejében így alakul a bajnoki táblázat. 1. Függetlenek 6 5 1 — 34-14 11 2. Közgép „B” 6 5 — 1 36-12 9 3. Stylus 6 5 — 1 35-13 10 4. Nov. 7. Tsz 6 4 1 1 31-17 9 5. Közgép „A** 8 4 — 2 28-20 8 6. Volánbusz 6 4 — 2 27-21 8 7. Áfész 6 3 — 2 24-24 7 8. Évig 6 3 — 3 25-23 6 9. Jászkarajenő 6 3 — 3 24-24 6 10. Közgép Serd. 6 2 1 3 21-27 5 11. Vasipar 6 2 — 4 21-27 4 12. Honvéd 6 — — 6 13-35 0 13 Távközlés 6 — — 6 9-39 0 14. Május 1. Ruha. 6 — — 6 9-39 0 Vízilabda A városi uszodában június 7-én 11 órakor lesz a Ceglédi Vasutas—Bánki Donát Főiskola OB II/A-s vízilabda-mérkőzése. — Mikorra? — kérdi a tanárnő — Miért? Te honnan szerzed? — Az az én dolgom Pontosabban a férjemé — Hol van a te férjed, hogy ez ilyen könnyen megy? — Jó helyen R. és V borús hangulatban távoznak Ök most B Józsi, azaz semmi szín alatt nem szerezhetnek pacalt Nem férne bele az elképzeléseikbe Pacalt nem kapni legkönnyebben a vágóhíd húsboitjában iehet. R. és V tehát ide tartanak a biztos kudarc reményében. ÍHAJSZA) R mormolja magában a típusszöveget: ennyi meg ennyi pacal kéne. nincs, kérem, mikor lesz. nem szokott lenni, hát akkor jó napot, jó napot. Sajnos, ez így nem hangozhat el, mert R és V időközben megpillantanak egy ősz hajú negyvenest, aki az üzlet kis mázsájáról hatalmas sárga vödörben iszonyatos mennyiségű pacalt ráncigái le Ez se semmi — súgja félhangosan V, hogy lehetőleg mindenki hallja. Nézzük meg. hova viszi! R. és V lesben ülnek egy kopott Zsiguli mélyén, unott arccal, ahogyan a filmekben szokták volt látni. A vágóhíd sarkánál néma csöndben várakoznak a vadonatúj metálkék Daciára, benne a pacallal. Rengeteg nyugati filmet láttak. nem véletlenül mesterei a feltűnés nélküli követésnek. Sőt. eredeti megoldást választanak. Hogy a gyanú árnyéka se merülhessen fel. R bevág az induló Dácia elé, mire V. kérdőn néz rá. Ez az előköve- tés — mondja R. hidegvérrel. Ám a Széchenyi útnál komplikáció támad, a beton ugyanis kétfelé ágazik, s így vissza kell térni a kissé konzervatív követési módhoz. Hátulról. R. feltűnés nélkül csikorgatja a féket, előre engedi a daciást, akit így újfent megfigyelése alatt tart. Kanyarok után a Dacia megáll a Szabadság téren. R. és V. tanácstalanok, gyötrődve próbálnak emlékezni az idevágó filmre. Na ja, hát ezért nincs B. Józsinak pacalja. (A LÁTOMÁS) R. és V. hatalmas cikket látnak maguk előtt, melyben a főszereplő, B. József egyre reménytelenebből sínylődik a pacalhiányban, s amikor kisgyermekei elébe állnak, hogy csillogó szemmel megkérdjék: ugye, édesapám, egyszer majd minékünk is jut pacal, akkor B. József orcáján a tehetetlenség könnycseppjei gördülnek végig. Néhány fénykép, kiabáló főcím, interjú a bendő- maffia vezérével, a pacainep- perek megszégyenítő névsora, kenő- és csúszópénzek, korrupció, korrupció, leleplezés. (A KULCSEMBER) R. és V. mindenáron meg akarják találni az utat a vállalat pacalügyekkel foglalkozó emberéhez. Kérdezik a hentest, ki légyen az. A hentes mondja, ismerik-e. V. mondja, nem ismerik. Hát akkor? Mit hát akkor! Bemennek az üzembe és kész. A portán nevek, lakcímek. Hölgy a kutri- cában. „Keressék D. elvtársat. Ismerik?” R. és V. nem ismerik. Csak várnak. Hogy majd jön D., a titokzatos pacalfőnök. Minden bizonnyal sötét szemüvegje, nagy pocakja van, szivarozik, mögötte fullajtárok gurulós asztalon whiskyt tolnak. Ö meg harsog: No tripe! (Nincs pacal!) A gorillákkal pedig kidobatja az erőszakos pacalkérelmezőket. Ehelyett jön D. elvtárs, aki nem szivarozik, ellenben vállalati fehér köpenye szárnyként lebeg a szűk folyosón, szélesen mosolyog, s így szól a megdöbbent R.-nek és V - nek: Szevasztok. D. elvtárs naptárba jegyzi: 5 kg, szerdára R. és V. összeomolva távoznak. (LEVÉL AZ OLVASÓNAK) Kedves B. Űr! Mi megpróbáltuk. Nem rajtunk múlott, hogy sikerült. Ügy látszik, mennél jobban nem akarjuk, ismerőseink annál jobban akarják. Viszont eltettünk önnek egy tányér pacalt. Alkalomadtán nézzen be. Baráti üdvözlettel: Rab László—Varga Sándor ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap)
