Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-05 / 131. szám

1987. JÚNIUS 3., PÉNTEK rrsr « .UUICI * 3 Gyorsítani a beilleszkedést Megalakult a cigánytanács Két hónapig tartó előkészí­tő munka után tegnap délután megalakult az új megyei tár­sadalmi szervezet, a cigány­tanács. A Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottságának ke­retei között működő testület feladataként a megyében élő 30 ezer főnyi cigány lakosság összefogását és képviseletét jelölte meg, vállalva jogvédel­müket és érdekképviseletüket, valamint az etnikumhoz tar­tozó, illetve a nem cigány la­kosság meggyőződésének, elő­ítéleteinek befolyásolását, an­nak megváltoztatását. A felsoroltakból is kitűnik, hogy igen nagy a feladata a hatósági eszközökkel nem ren­delkező testületnek. A ci­gánytanács alakítása olyan időszakra esett, amikor érez­hetően súlyosbodtak az e nép- réteget érintő gondok is. Cselekvési programjuk leg­főbb céljaként a cigányság be­illeszkedésének meggyorsítá­sát, az azt akádályozó vagy lassító tényezők visszaszorítá­sát, a cigányság munkába ál­lításának növelését, s mindeh­hez kapcsolódva az etnikum sajátos értékeinek, folklórjá­nak, egészséges hagyományai­nak ápolását, megmentését határozták el, egyben küzdel­met vállalva a káros szenve­délyek elleni harcban, a ci­gányság közművelődésének növelésében, illetve a bűnözés növekvő ütemének visszaszo­rításában. A cigánytanács 16 fős tagsággal kezdte meg mű­ködését, elnökké Balogh Pál- nét, titkárrá XJrbán Lászlót választották. Szakrendelőben. A legkorszerűbb fogászati berendezésekkel szerelték fel a pátyí szakrendelőt. Megfelelő a körzeti orvosi ellátás. A lakosság most a gyer­mekszakrendelés megkezdésére vár. Képünkön dr. Szabó Va­léria fogszakorvost látjuk munkában. (Vimola Károly felvétele) Szájtátva Öníró Helyes dolog, jó szokás mostanában a folyóirat-szer­kesztőségeknek az a gyakorla­ta, hogy feltüntetik valami­lyen formában, kik is a szer­zők. Az olvasó kiváncsi. Mint magam is, amint lapozgatom a kultúra szép birodalmai egyikét hónapról hónapra be­járó, a világot jelentő deszkák körül nemes indítékú őrjáratot tartó folyóiratot. Ahogy az lenni szokott, s amint az ter­mészetes, ismert és ismeretlen nevek a szerzők listáján. Né­melyiküknél foglalkozásként az áll: író. Az ember szégyellje a mű- velctlenségét. Szégyellem. So­ha nem hallottam ilyen nevű írókról. Amint más folyóira­tok szerzői névsorainak sok­sok írójáról sem. Pótolandó a megbocsáthatatlanul mulasztot­takat, a bő választékból öt nevet jegyzek fel, s kérdem — telefonon — a megye leg­nagyobb könyvtárában, majd — személyesen — további négy bibliotékájában, mi minden lelhető fel az érintettek ér­demdús munkásságából a pol­cokon. öt év — öt könyvtár. Mégis, mindenhol egyenvá- laszt kapok. Ilyen nevű szer­zőktől semmi sem található náluk. Semmi vész! Komo­lyabb helyen kell kopogtat­ni. Az ország legnagyobb könyvtárában ...! A nulla ott is nulla. Óvatos baráti tudakozódás a folyóiratok egyikének szer­kesztőségében. Érkezik is a felelet. A szerzők nevezték meg így foglalkozásukat. Aha! És ti hagytátok? Hát valamit kell közölni a nevük mellett, nem?! Na persze. Valamit kell. S ha más nincsen, ak­kor azt, író. Hiszen tényleg írt. Azt a cikket. De fontos az, hogy mit írt, ha úgy egyéb­ként azt tartja magáról, hogy ö: író?! Olyan jól hangzik. Meg egyébként is, az ember tarthatja magát szépnek, mű­veltnek, ügyesnek, okosnak, vonzónak, kedvesnek, bármi­nek; akár írónak is. MOTTO Élenjárnak a terjesztésben Háromezerrel több előfizető Munkájuk nem látványos, és mindössze huszonheten dolgoznak a budapesti Kiscelli úton levő postahivatal második emeletén. A nevük Mehiv, Pest Megyei Hírlap Hivatal. Feladatuk Pest megye területén a hírlapter­jesztés irányítása és ellenőrzése. Az olvasónak ugyan nincsen velük közvetlenül dolga, de őrajtuk és megany- nyi postai kézbesítő és hírlapfelelős munkáján múlik, hogy a megye legtávolabbi szegletében is naponta fris­sen vehessék kezükbe az újságot. És nemcsak a napi­lapok, hanem a hetilapok és időszakos kiadványok, szám szerint 614-féle sajtótermék terjesztésére van gondjuk. Előadóik, piackutatóik gyakran járják a me­gyét, hogy felmérjék az igényeket, hogy biztosítani tud­ják a megfelelő ellátást. magyar nyelvű szovjet lapok terjesztési eredményeinek ja­vítása. A versenyben az olva­sókat is érdekeltté teszik. Azok a megyei olvasók, akik június 1. és július 31. között legalább fél évre előfizetnek a Fáklya vagy a Szovjetunió című lap­ra, tárgyjutalom-sorsoláson vehetnek részt. A fődíj egy televízió. Antal Piroska Pénzintézet-e a Rákos völgye Tsz? Fizetni lehet, kölcsönadni nem jí Sok lehetőség van arra, hogy a vállalatok, szövetkeze- tek a dolgozóiknak nyújtott kedvezményekkel hosszabb £ időre magukhoz kössék a munkavállalót. Legismertebb ^ formája a segítségnek a lakásépítési kölcsön, amelynek ^ a visszafizetését egyik-másik munkáltató el is engedi. £ Van, ahol a lakásra váró fiatalok nevére a vállalat, ^ szövetkezet fizet ifjúsági takarékbetétet. Az sem ritka, '/ hogy a bér vagy a várható nyereségrészesedés terhére < nagyobb összeget is folyósítanak megszorult dolgozóik- % nak. Saját bérükből Mindegy, melyik támogatási formát választja a munkál­tató, plusz anyagi juttatást nyújt a dolgozójának. Ezt tet­te tíz esztendővel ezelőtt a péceli Rákosvölgye Termelő­szövetkezet is, amikor a tagok úgy határoztak: nem veszik fel a nekik járó munkabér egy részét — összességében ti- zennégymillió forintot —, ha­nem tagsági előleg címén olyan alapot képeznek, amely­ből hosszabb lejáratú kamat­mentes kölcsönnel támogatják dolgozóikat. Azóta a Rákos­völgye Tsz-ben azok. akik legalább két éve tagok, húsz­és negyvenezer forint közötti összeget vehetnek fel a szö­vetkezettől, kétéves lejáratra. Több ezer alkalommal adtak ki ilyen előleget. Már több éve fizették a rá­szoruló dolgozóknak az előle­get, amikor a Pénzügyminisz­térium először emelt kifogást a tagok támogatásának ezen formája ellen. Ám ideiglenes jelleggel továbbra is engedé­lyezték a kifizetést, s egészen ez évig esztendőnként újítot­ták meg a jóváhagyást. Most azonban úgy tűnik, végképp bealkonyodott a tag­sági előleg fölött. Nincs újabb engedély, az indok pedig az, hogy jogszabályba ütközik a szövetkezet tevékenysége. — Türelmi időt kapott csu­pán a Rákosvölgye Tsz — mondja Kostyál Rezső, a Pénzügyminisztérium mező- gazdasági főosztályának veze­tője. — Elsősorban azért, mert a kölcsönt hosszabb idő­re nyújtotta tagjainak. Meg kellett várni, amíg valameny- nyi tag visszafizeti. De ez sem változtat azon a tényen, hogy a szövetkezet ezen tevékeny­sége az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény és a végrehajtására vonatkozó 23/1979 (VI. 28.) MT számú rendelet előírásába ütközik, annak a pénzintézetekről szóló rendelkezésével ellenke­zik. Termelőszövetkezet ugyanis nem folytathat pénz­intézeti tevékenységet. Már­pedig információink szerint a Rákosvölgye az OTP-hez ha­sonló konstrukciójú hitelt nyújt a tagoknak, csak lénye­gesen alacsonyabb kamattal vagy kamatmentesen. — De hiszen a 14 milliós alapot a ki nem fizetett mun­kabérből képezték, vagyis tu­lajdonképpen a saját pénzü­ket kapják kölcsön. — Igen, év végi részesedést tartalékoltak, amelyet bármi­kor kifizethetnek véglegesen tagjaiknak. Lehetőségük van arra is, hogy ebből az összeg­ből az éppen e célra létesített KST-kölcsön rendszert alakít­sák ki. Ezenkívül a szövet­kezet más módon is támogat­hatja tagjait, adhat például lakásépítési hitelt, Munkafedezet nélkül? Csakhogy, ha a tizennégy- millió visszafizetését választ­ják a Rákosvölgyénél, a dol­gozók bérszínvonala csaknem tíz százalékkal nőne. Mégpe­dig olyan keresetkiáramlás volna ez, amely mögött nincs tényleges teljesítmény. S ez minden, a gazdaság megszi­lárdítására tett intézkedéssel, erőfeszítéssel ellenkezik. Ha ebből az összegből a szemé­lyi kölcsönt igénylőnek kifi­zetnék a kamatterhet, szép lassan elfogyna a sok millió forint, amelynek vásárlóérté­két az eltelt tíz év alatt is koptatta az infláció. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium vé­leményét Misi Sándor, a szö­vetkezetpolitikai főosztály ve­zetője tolmácsolja: — A Rákosvölgye szövetke­zetben, ahol évi hetvenhét­ezer forint körül van az át­lagbér, nem lehet szociális juttatásnak minősíteni ezt a tagsági előleget. Más lenne a helyzet, ha rövidebb lejáratra adnák vagy más formát ke­resnének a tagok támogatásá­ra. Vannak kezdeményezések, amelyek előnyösek a dolgozók számára, s nem ütköznek jogszabályba. Ilyen például annak a baranyai szövetkezet­nek a példája, ahol a tagok nem veszik fel a fizetésüket, hanem bent tartják és a tsz vezeti a számlájukat, kiadá­saikat, könyveli bevételeiket. — Ez a megoldás igencsak hasonlít az átutalási vagy fo­lyószámlára, ami az OTP-nél nyitható. Ez nem pénzintézeti tevékenység? — Nem, mert a tagok nem kapnak kamatot. Viszont a szövetkezet forgathatja a pénzt és megmenekülhet ma­gas kamatú hitelektől ennek segítségével. Ebből is látható, mennyire nehéz meghúzni a határt a tekintetben, mi minősül pénz­intézeti tevékenységnek. Valószínűleg hasonló ta­pasztalatok késztetik indulat­ra ez ügyben dr. Czerván Mártont, a Rákosvölgye Tsz elnökét is: — Ártunk a népgazdaság­nak azzal, hogy a tagok tíz éve bent hagyott munkabérét a saját érdekükben forgatjuk, előlegként a rendelkezésükre bocsátjuk? Ettől nem áramlik ki munkafedezet nélküli pénz, hiszen a dolgozók visz- szafizetik. Ezt a tagsági elő­legalapot az élet követelte ki. A jó eredményeket mindenki elvárja —• hozzuk is. De azt senki nem kérdezi, miként tudjuk megtartani az agglo­merációs övezet kellős köze­pén a dolgozókat. Miért jobb az, ha most kifizetjük, s ez­zel végül is munka nélkül szerzett jövedelemhez jultat­juk tagjainkat? Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a tizennégymilliós alapot felszámolni sokkal ne­hezebb lenne, mint volt azt létrehozni. Kinek fizessék vissza? A tagoknak legalább a fele kicserélődött azóta. Adják az újaknak? Vagy ku­tassák fel az akkoriakat? Kitűnő eredmények A Rákosvölgye 1985-ben a második legeredményesebben gazdálkodó tsz volt az or­szágban, ma is az első tíz között van. Természetesen ez a tény nem jogosítja fel ar­ra, hogy jogtalan előnyöket szerezzen. De az is tény, hogy a kitűnő eredményeket azok­kal az emberekkel hozták, akik számára a jó munkahe­lyi légkört, az anyagi bizton­ság adta nyugalmat többek között a megvonásra ítélt ti- zennégymillió forint ésszerű felhasználásával teremtették meg. Móza Katalin Amiért kiválók Nincsenek könnyű helyzet­ben, mert nagy a konkuren­cia. A megye lakosságának ugyanis körülbelül 20 száza­léka Budapestre ingázó, so­kan veszik meg kedvenc lap­jaikat a fővárosban. Annál nagyobb értékű az elismerés — az Élüzem cím —, amelyet ez a kis létszámú gárda mun­kájáért kapott. A megye pos­tahivatalainak segítségével hírlapbevételük tavaly megha­ladta a 378 millió forintot, a terjesztésre átvett sajtótermé­kek darabszáma pedig a 85 millió 595 ezret — ez 3,4 szá­zalékos emelkedést mutat az előző évihez képest. Az Élüzem cím elnyeréséhez azonban nemcsak a íorintösz- szeg és a darabszám emelke­dése volt a feltétel, hanem csökkenteni kellett az úgyne­vezett remittendát (a vissza­szállított sajtótermékek szá­ma) és a példányszámeltéré- sek mutatóját is. És a kitün­tetésben benne van a tavaly őszi terjesztési akció eredmé­nyessége is. A megyei hivata­lok közül a Pest megyeieknek sikerült tartósan növelniük az előfizetők táborát és ezt a szintet az idén is tartani, sőt növelni tudják. . Napi péídányszám És most saját lapunkról, a Pest Megyei Hírlapról. Ta­valy március 1. és október 30. között a postahivatalok és kézbesítők körében terjeszté­si verseny volt, melynek ered­ményeképpen háromezerrel növekedett a megyei lapra előfizetők száma. A jól dolgo­zók teljesítményét a sajtónap Pest megyei ünnepségén em­lékplakettal és pénzjutalom­mal ismerték el. A verseny az idén is tovább folytatódik, eredményei már most kézzel­foghatók. Míg januárban 55 ezer 844 előfizetőt jegyeztek lapunkra, májusban ez a szám , már 56 ezer 648-ra emelke­dett. Es naponta módosulnak az igények. Egy-egy fontosabb, közérdeklődésre számot tartó írás megjelenése, vagy a me­gye bizonyos települését érin­tő gond. probléma megírása, feltárása már megváltoztatja az érintett területen a napi példányszámot. A hivatalnak a változások követése hozzá­tartozik mindennapi munká­jához. Nyerhet az olvasó Mint, ahogy az is, hogy az üdülési szezon kezdetével minden esztendőben szaporod­nak tennivalóik. Május 15-től szeptember 30-ig ugyanis ki­emelten kezelik az üdülőöve­zetek és a hétvégi víkendte- rületek (szám szerint ez 45 hivatalt érint) lapigénylési problémáit. A leányfalui és a Szentendre pap-szigeti stran­don például alkalmi újságos- pavilonokat működtetnek, a mozgó árusítást pedig a szün­időben diákokkal oldják meg. A megye postahivatalainak szocialista brigádjai már ké­szülődnek a nagy októberi szocialista forradalom 70. év­fordulójának megünneplésére. A brigádmozgalom erre az al­kalomra kitűzött feladata a I A környezetvédelem világnapján Megkárosult károkozók T isztázzuk a fogalmat mindjárt a bevezetőben: nem elegendő egy évben egyetlen napon gondolni a kör­nyezetünkre, tehát a június 5-i környe­zetvédelmi világnap a legkevésbé sem azért van, hogy kipipáljuk: erről is megemlékeztünk, tiszta a lelkiismere­tünk. Már csak azért sem, mért — miért éppen a lelkiismeretűnk lenne — lehetne — tiszta, amikor körülöttünk minden tele van (de .legalábbis majd­nem tele) mindenféle szennyezettség­gel. S ezt a környezetfertőzést mind mi, magunk okoztuk. Sőt, nem is be­szélhetünk múlt időben, hiszen a kör­nyezetszennyezés állandóan fokozódik, ahelyett,' hogy végre alaposan elgon­dolkoznánk azon: mit hagyunk itt gyermekeinknek, unokáinknak? Hiszen.sok mindent — s mi tagadás; nem csupa jót —• örököltünk apáinktól, nagyapáinktól. A környezet nagymérté­kű szennyezése azonban túlnyomórészt a. mai felnőtt nemzedék bűne. Erősnek látszik a kifejezés, pedig még csak idé­zőjelbe sem kívánkozik. Igenis bűnöket követtünk el, követünk el környeze­tünkkel szemben. Magunk vagyunk a károkozók — és a károsultak is. Vannak, akik a környezet szennye­zettségéről hallván mindjárt az anya­giakra gondolnak: igen, kellene véde­ni az emberi környezetet, de hiszen ahhoz nagyon sok pénzre volna szük­ség. Mások úgy vélik, több idő kelle­ne ahhoz, hogy a környezettel is törőd­ni lehessen. Mindkettő — kényelmes álláspont. S nemritkán azzal jár együtt, hogy sze­met hunyunk némely dolgok fölött. Hogy valakik éppen a város — és nem csak a főváros — erdős-füves ré­szein akarnak házat építeni, mert ők szeretik a természetet. Legalábbis ad­dig a határig, amíg a saját javukra szolgál. Hogy ismét mások (vagy netán ugyanazok?) valamelyik folyó vízében mossák autójukat, hiszen — mondják, ha szól érte valaki — az az egy kocsi még nem fertőz meg egy egész folyót. Csak éppen az ilyen csekélységek lassanként sokra mennek, s végül oda vezettek, hogy néhol már az erdők je­lentékeny részéi elpusztították a savas esők, hogy pusztul a világ halállomá­nya (s ezt a Balatonban, meg a folyók magyarországi szakaszain is volt már módunk tapasztalni); hogy egyes váro­sok és városrészek levegője néha az elviselhetőség határa alatt van — s a példákat sajnos még sokáig lehetne so­rolni. Igaz, hogy a környezetvédelemhez bi­zonyos esetekben pénz is kell. Az or­szág 14 legnagyobb erőművére hat éven belül kénleválasztökat kell felszerelni, s ez milliárdokba kerül. Nem volt ol­csó a gáz- és olajprogram végrehajtá­sa sem, amivel — a széntüzelés meg­szüntetésével — elkerülhetők a szmog­riadók. S az is biztos, hogy minél több a levegő és a vizek szennyezése ma, annál többe fog kerülni holnap vagy holnapután, hogy megmeneküljünk a legsúlyosabb következményektől, a tö­meges mérgezéstől. Az, hogy a föld — és elsősorban Európa — lakói idáig . jutottak, nem holmi jó- vagy rosszindulaton, még csak nem is felelőtlenségen múlott. A technika fejlődése hozta magával, hogy mind több ártalmas anyag került a le­vegőbe és a vizekbe. De a technikai fejlődés tette azt is lehetővé, hogy az emberiség felismerje a veszélyeket, s hogy védekezzék is azok ellen. Hatóságilag már próbáinak tenni va­lamit a környezetszennyezés ellen: jó ideje fizetnek a vállalatok levegő- és vízszennyezési bírságot, amitől ugyan kevesebb pénze marad némely gyár­nak. sőt akad olyan is, amelynek veze­tői a tartós veszteség egyik fő okaként kárhoztatják —, de a szennyezés válto­zatlanul tart Mi hát a járható út, ho­gyan lehet igazán felvenni a küzdelmet a környezet mindenféle szennyezése el­len anélkül, hogy — mint némely or­szágban — indokolatlan túlzásokba es­nénk? Talán csak annyi, hogy mindenki kü- lön-külön, családjával, barátaival, is­merőseivel együtt egy csöppnyit járul­jon hozzá az emberi környezet megvé­déséhez. Azzal, hogy nem juttat szeny- nyező anyagot sem a vizekbe, sem a levegőbe, hogy nem pusztítja az erdőt, a természetet, hogy nem fertőzi a le­vegőt gépkocsijának rosszul beállított porlasztójával, s hogy mi mindent nem kellene, nem lenne szabad tennünk és hagynunk, arról kinek-kjnek megvan, meglehet a maga tapasztalata. A környezet, a természet valameny- nyiünké. S hogy meg is maradjon, hogy a XXI. században is lehessen friss levegőt szívni, egészségesen táp­lálkozni, örülni a természet szépségei­nek, és emberhez méltó környezet ural­kodjék a munkahelyek, városok, fal­vak táján is, ahhoz nem is kell olyan sokat tennünk. Csak éppen egy kicsit gondolnunk kell mindezekre. És nem csupán június 5-én. egyszer egv eszten­dőben, a környezetvédelmi világnapon. Várkonyi Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents