Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-30 / 152. szám

1987. JŰNIUS 30., KEDD Végső búcsú Arany Istvántól Hetvenöt év nem tűi kevés, hoz vezetett. Kisiparos család- de nem is magas kor. Az élet bői származott. 1930-ban Mó- szigorú és megváltoztathatat- ron kezdett, mint fizetés nél- lan törvényét szoktuk emle- küli gyakornok. Később diós- getni vigasztalásul a sze- di aljegyző lett, s az volt ez­reseiket elveszítőknek. Felej- után Sóskúton is, majd a fél­teni azonban mindig nehéz. A szabadulás után a népi de- jó barát, a kedves kolléga em- mokratikus közigazgatás szol­léke kitörölhetetlen érzelmi gálatába állítva tudását, a ta- világunkból. nácsok megalakulásáig jegyző Tegnap délután örök nyuga- volt, s a budai területekről ká­lómra helyezték Arany István- sőbb Vácra került. nak, a Pest Megyei Tanács Örömmel indult ebbe a vá­nyugalmazott végrehajtó bi- rosba, ahol hosszú ideig dol- zottsági titkárának hamvait a gozott, mint a városi tanács Farkasréti temetőben. A bú- végrehajtó bizottságának titká- csúztatón ott voltak, díszőrsé- ra, s itt nagy népszerűségre get álltak egykori barátai, tett szert. Utolsó aktív munka­munkatársai. Köztük dr. Ba- helye majd két évtizedig a logh Pál, az MSZMP Pest Me- megyei tanács volt, ahonnét gyei Bizottságának titkára, mint a végrehajtó bizottság Balogh László, a Pest Me- titkára vonult nyugalomba/ gyei Tanács elnöke, Kovács — A közélet igazi rajongója Antalné, a Hazafias Népfront volt, aki nagyon szerette az Pest Megyei Bizottságának el- embereket — folytatta a szó­noké, Jámbor Miklós, a Szak- nők —, s még a legnehezebb szervezetek Pest Megyei Taná- helyzetekben is talált megol- csának elnöke. Tisztelegtek je- dásokat, ezáltal nagy megbe- lenlétükkel a megye városai- csülésnek örvendve munkatár­ból. településeiből és más me- sai körében. Nyíltszívűség, gyékből érkező népes csopor- szókimondás jellemezte, miál- tok tagjai. tál elnyerte a legnagyobb ki­Az elhunytat Vágvölgyi Jó- tüntetést, a nép szeretetét. zsef, a megyei tanács általá- A sírnál, ahol Arany István nos elnökhelyettese búcsúztat- hamvait örök nyugalomra he- ta. aki felidézte a találkozó lyezték, Kulcsár János, a Pest utolsó örömteli pillanatait, Megyei Földhivatal nyugal- amikor nem régen még a 75. mázott vezetője köszönt, el az születésnapot ünnepelhették. egykori kollégák, munkatársak Arany Istvánnak egyetlen nevében, hivatása volt, a nép szolgálata A búcsúztatón a MÁV Duna- — mondotta a szónok, aki is- keszi Fúvószenekar gyászzené- mertette azt az életutat, amely je szólt 5 a váci KISZ-kórus egész fiatalon a közigazgatás- énekelt. Nagy a kapun belüli munkanélküliség Iparfejlesztés és reform Iparvállalati vezetők, szo­ciológusok és filozófusok, ne­ves írók, közgazdászok, köz­életi személyiségek részvéte­lével hétfőn ankétot rendeztek az Ipari Minisztériumban ,-,Az ipari - szerkezetátalakítás és az emberi erőforrás fejlesztése” címmel. Kapolyi László bevezető elő­adásában ismertette a minisz­térium által kidolgozott ipar- politikai elképzeléseket, a szer­kezetátalakítási programot. Hangoztatta, hogy nem lehet hatékonyan megvalósítani az ipari termelési szerkezet vál­tását a társadalompolitikai összefüggések figyelembevé­tele. nélkül. Különösen nagy súlyt kell helyezni' az infra­strukturális fejlesztésekre, a kulturális-oktatási alapok meg­teremtésére, a dolgozók meg­felelő és szervezett folyamatos át- és továbbképzéséhez. A képzési tematikában elsődlege­sen kell szerepelniük az in­formációs technikának, az elektronikának, a menedzseri tevékenységnek, a korszerű üzemszervezésnek. Kapolyi László hangoztatta, hogy a vállalati gazdálkodás­ban mind nagyobb szerepet kell kapniuk a különböző bel­ső vállalkozásoknak, mégpedig egyenlő esélyek mellett. Az autonóm munkacsoportok meg­alakulása, a különböző belső vállalkozási formák elterjedé­se lényegesen javíthatja a ka­pacitások kihasználását, a ma még igen magas arányú, mint­egy 20—25 százalékos „kapun belüli” munkanélküliség fel­számolását. A miniszter arról Is szólt, hogy egyre többen és egyre többet beszélnek ha­zánkban a munkanélküliség­ről. ezzel kapcsolatban kifej­tette: az ipari húzóágazatok kihasználtsága ma nálunk csak 50 százalékos, s amíg Ilyen a helyzet, addig a ma­gyar ipar foglalkoztatni tud­ja a munkaerőt. Az ankéton felszólalt Kul­csár Kálmán, a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtitkár- helyettese is. Annak a véle­ményének adott hangot, hogy a hazai iparfejlesztés ma alap­vető fontosságú a gazdasági reform továbbvitelében, ami azonban csak a társadalom egészének átalakulásával, mo­dernizálásával valósítható meg. Az akadémikus is foglalko­zott a különböző vállalkozások kérdésével, hangoztatva, hogy a közgazdasági szabályozó- rendszernek és általában a jo­gi szabályozásnak elő kell se­gítenie a vállalkozások elter­jedését, megteremtve a vállal­kozók nagyobb biztonságát, a gazdaságpolitika hosszabb tá­vú kiszámíthatóságát. A nagy- vállalatok és a kisszervezetek gazdasági szerepéről szólva el- friondta. hogy Wlófetrrta.-iííok- féleképpen közelítik fneg a kérdésU ' Pedig -alapvetően a hatékonyság szemszögéből kel­lene állást foglalni. Szájtátva Ha szükséges Tekintélyes szakember mond­ja, nagyvállalat gazdasági ve­zérigazgató-helyettese, lehet-e akkor a laikus hírlapírónak ve­le vitája? All tehát szájtátva az ember, s hallgatja az indo­kolást. Ami szerint náluk a cégnél nincsen felesleges em­ber, sem a fizikái, sem a szel­lemi foglalkozásúak állomá­nyában, mert a leggyengébb is csinál valamit... Valamit persze valóban csi­nál, legyen ügyviteli dolgozó, osztályvezető, munkás, a ma­ga kategóriájában a leggyen­gébb. Ki dönti el azonban, az a bizonyos valami szükséges-e, kell-e, hoz-e valamicske hasz­not, jövedelmet, rosszabb eset­ben legalább megtéríti-e a rá­fordítást? ! Az természetes, hogy minden közösségben van­nak jók, közepesek, gyengék, rosszak, azaz, ha létezik rang­sor, akkor kell olyannak is lennie, akinek neve a lista vé­gén áll. S tötvényszerűen ez a leggyengébb, legrosszabb mun­kaerő — feltételezve, hogy va­lóban szükséges az, amit csi­nál —, bár furcsán hangzik, de igaz, mérce lesz ... ! Teljesít­ménye a teljesítménykövetel­mények alappontja, bérc a dif­ferenciálás mértékének meg­határozója. A többiek vele vetik össze munkájukat, javadalmazásu­kat, s ugyan nyilvánvaló, a legrosszabb által nyújtott tel­jesítménynek adhatja valaki az ötszörösét', akár a tízszeresét is, jövedelme korántsem lesz ötszörös, még kevésbé tízsze­res. S mert nem lesz, megkez­dődik a visszakozás; a köze­pesek, a jók úgy fogják visz- sza teljesítményüket, hogy az arányaiban nagyjából megfe­leljen a legrosszabbhoz viszo­nyított jövedelemtöbbletnek. Ezt a szinte törvényszerű magatartást sorozatban tapasz­taljuk termelőhelyeken épp­úgy, mint intézményi, igazga­tási foglalkoztatottak körében. Ez a visszakozás, visszarende-. ződés az igazán nagy kár, vesz­teség, s nem az, amit a közös pénztár kifizet azoknak, akik a leggyengébbek, a legrosszab­bak. S ez utóbbiak szentül hi­szik, amit csinálnak, az szük- sé«g%.s,<;az5bftsm3s, hiszen pénzt kapnak érte. De mit hisznek, gondolnak a többiek?! «■ bfW* jjL'fZL-,*. MOTTÓ A Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán Fokozott igényesség, felelősség Beszámoló taggyűlések az oktatási intézményekben A tanév rendjéhez igazodva, a megyében tevékenykedő százharminc pedagógus pártalapszervezetben megtartották az idei beszámoló taggyűléseket. A hónap végére valamennyi ok­tatási intézményben sor került az éves munkát értékelő ünnepi rendezvényekre, amelyeken mintegy háromezer kommunista vett részt. Az idei beszámoló taggyűléseken foglalkoztak a tavaly júniusban megfogalmazott feladatok teljesítésének értékelésé­vel, a szervezeti élet rendjével, az ifjúság- és oktatáspolitikai tennivalók megoldásának mikéntjével. Értékelték az intézmé­nyek munkájának tárgyi és személyi feltételeit, az oktatási tevékenységet, az iskolák, óvodák életének demokratizmusát és foglalkoztak a világnézeti nevelés kérdéskörével is, vala­mint minősítették a tömegszervezetek és -mozgalmak tevé­kenységét. A beszámoló taggyűlések valódi karakterét természetesen az oktatási törvény végrehajtása kezdeti tapasztalatainak ösz- szegzése jelentette. Ezen belül hangsúlyosan esett szó a szer­vezeti és működési szabályzat elkészítéséről, az igazgatói pá­lyázatokról, amelyek az idén százhúsz intézményt érintettek, és az iskolatanácsok megalakulásáról — harminchat oktatási intézményben. A PART politikájának ér­vényesülése az oktatási intéz­ményekben nagymértékben függ az itt dolgozó pártszer­vezetek szerepétől, tevékeny­ségétől. Még inkább kitüntetett helye van a politikai munká­nak a pedagógusképző intéz­ményekben, hiszen azokra gyakorol hatást, akik ma vagy holnap a jövő nemzedékének arculatát formálják. Az első megyei összegzések szerint a pedagógus pártalapszervezetek tudatosan vállalt, felelős mun­káról adtak számot idei beszá­moló taggyűléseiken. Jó példá­val szolgált erre a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola kommu­nista közössége. A nagy létszámú alapszer­vezet — melynek tagjai sorá­ban a főiskolai, általános is­kolai oktatók mellett megta­lálhatók a hallgatók és a tech­nikai alkalmazottak képviselői — meghatározó tényező az in­tézmény életében. Ezt támasz­totta alá a Papp Miktós alap- szervezeti titkár által előter­jesztett beszámoló» tartalma, színvonala és stílusa, ezt erő­sítették meg a hozzászólók, Ne csak félénk kísérlet Begyen Kívülállóként is részesévé válik az ember az események­nek. Mert akár „vendéghallga­tóként” húzódom meg a fel­vételi szobában, akár csönde­sen figyelem a vizsgáztató ta­nárok röpgyűlését a „premi­er” előtt, mindenképpen átve- szem-átédem a vizsgadrukkot. A Zsámbéki Tanítóképző Fő­iskolára ebben az esztendőben — tanítói szakra — 498-an nappalira, 508-an levelezőre jelentkeztek. 53-an adták be kérelmüket nappali óvónői, 78- an; pedig levelezői képzésre. A kiegészítő óvónői szakon to­vábbtanulni vágyók száma 31. Nem tudom, hol nagyobb a2 izgalom: a termek ellőtt, a fo­lyosón, vagy pedig a főigaz­gatói irodában. Az ugyanis, hogy a felvételizők számot ad­nak tudásukról, magától érte­tődő. Arra viszont már évti­zedek óta nem volt példa, hogy egy vizsgáztatási rend­szer „feleljen”. A főiskolán a hét eleje óta fél nyolckor kezdődik a nap. Az 1. számú teremben — a felvételizők előtt — sorsol­ják ki, hogy melyik Vizsgabi­zottság elé kerül. Ezután a ta­nárok még egy gyors megbe­szélést tartanak. Tisztázzék: minden felvételizőnek joga van átnézni az írásbe’i dofgo- zatát, s a nap végén közük a szóbelin elért pontszámekat is. Ez az idén az ország összes felőoktatási intézményében ér­vényes szabály. Zsámbékon — ezeken kívül — még egv újdonsággal szol­gálnak: a felvételizőik választ­hatnak, hogv hagyományos módon — tehát tételek húzá­sával — vizsgáznak, vagv pe­dig komplexen számolnak be egy témakörről. Ezt azt ielen- t.i, hogy eay-emi történelmi korszakról úgy beszélnek, hány közben részletezik visszatükrö­ződését az irodalomban. Nem is számítottak rá, hogy mindjárt az első napon milyen sokan éltek ezzel az utóbbi le­hetőséggel. Az természetesnek Balázs Andrea szentendrei, képesítés nélküli kisegítő óvónő hagyo­mányos módon vizsgázik. Kalmár Pál, a főiskola adjunktusa és Bordi Károly filozófia szakos tanár figyelemmel hallgatja (Vimola Károly felvétele) tűnik, hogy akik most érettsé­giztek, inkább tételeket húz­nak. Számúikra ez a forma biztonságosabb, hiszen így ól bennük a tananyag. Akik pe­dig már dolgoznak, netán ta­nítanak, inkább komplex mó­don adnak számot felkészült­ségükről. Az utóbbi a vizsgáztató szá­mára is előnyösebb, hiszen a jelölitek képességét, adottságát így jobban megismerheti. A kérdezz-felelek helyett, in­kább beszélgetnek egymással az asztal két, oldalán ülők, Arról nem is szólva, hogy ez valamelyest segít feloldani a feszültséget, a vizsgadrukkot. Hogy így van, arról magam is meggyőződtem — végigülve a délelőttöt az egyik teremben. Ám nem ez az újdonság volt a legmeglepőbb. Kísérlet­képpen minden nappali' tago­zatra jelentkező pályaalkal- masságát is megvizsgálták. A gyakorlóiskolában, illetve a Pátyi Általános Iskolában nyolc-tíz percen keresztül kel­lett foglalkozniuk a jelöltek­nek egy gyerekcsoporttal. A programot a felvételizőnek kel. lett szerkeszteni és természete­sen levezetni is. Rendkívül ér­dekes tapasztalatokat szerez­tek a vizsgáztatók. Hiszen volt, aki azonnal jó kapcsola­tot tudott teremteni a kisdiá­kokkal és ezt mindvégig meg­tartotta; s akadt olyan is, aki­re oda sem figyeltek. Hogy mi van ebben megle­pő? Ha jól meggondoljuk, szinte alig van olyan munka­kör, ahol ne figyelnének a pá­lyaalkalmasságra, legyen az gépkocsivezető vagy gépírónő. Ugyanakkor egy ilyen vizsgá­lat eredménye — netán ered­ménytelensége — nem befo­lyásolhatja a felvételt olyan embereknél, akik — nagy sza­vakkal szólva — a jövő nem­zedékének jellemét, gondolko­dását alapozzák. alakítják zsenge koruktól? S akkor ná­luk a pályaalkalmasság csu­pán félénk kísérlet!? Bízzunk abban, hogy ez a kísérlet is egyszer országos gyakorlattá válik. Vennes Aranka például dr. Tóth Albert, a fő­iskola főigazgatója is. Hogy ez a tiszteletre méltó minősítés min alapul? Min­denekelőtt azon, hogy nem kerülve a problémákat sem, valamennyi, a közvéleményt és a tagságot foglalkoztató kérdés kapcsán hallatják sza­vukat, megfogalmazzák, kép­viselik álláspontjukat. Higgad­tan, megalapozottan élnek a kritika jogával, az önkritika felelősségével. Ezt a szemléle­tet tükrözte a többi között a beszámoló azon figyelemre méltó része is, mely hazánk jelen gazdasági-politikai hely­zetének megítélésével, a párt­tagság ezzel kapcsolatos tenni­valóival foglalkozott. Az intéz­ményben dolgozó kommunis­ták véleményét elemezve a beszámoló hangot adott súlyos aggodalmaknak — így annak, hogy időnként a deklarált helyzet és a gyakorlati tapasz­talat ellentmondást mutat, las­sú a válasz a „kihívásokra”, nem elég dinamikus a kibon­takozás folyamata, hiányzik a konkrét, határozott program, melynek végrehajtásában zászlóvivő lenne a célokkal azonosult, egységes, cselekvés­re kész párttagság. A kritikus vélemények tükrözésével pár­huzamosan a beszámoló egy­értelműen kiállt azok mellett. akik úgy vélik: a megújulást nem segítheti a csupán ború­látó nézetek hangoztatása, mert ez a tehetetlenséget su­gallja, erősíti. Egy mozgósító erejű, átfogó gazdasági-társa­dalmi cselekvési program — melyről várhatóan a napokban határoz a párt központi bi­zottsága — megteremtheti a kilábalás feltételeit. Hiszen a cselekvés motorja csak a párt­tagság lehet. A KÖVETELMÉNYEKET, a felelősségvállalás mikéntjét a helyi politika nyelvére is le­fordította a beszámoló, amikor szakmai kérdésekről szólt. Megállapította, hogy mindin­kább mutatkoznak azon törek­vések eredményei, melyek azt célozzák, hogy jó főiskola le­gyen a zsámbéki. Vezérlő elv lett az igényesség, színvonala­sabbá vált az oktatómunka. Pozitív változás kísérhető nyo­mon a hallgatók tanulási mo­ráljában. (Mind gyakrabban teszik szóvá például, hogy aki csak bukdácsolva jut előre egyik félévtől a másikig, ne kapjon itt diplomát!) Kiegyen­súlyozott a légkör a gyakorló iskolában, bár a sok helyette­sítés miatt a túlterhelés jelei is felbukkannak. Jelentősen javultak a gyakorló óvoda személyi feltételei, s ezeket a tárgyiaknak is követni kell. Az is nyomatékosan hangot kapott, hogy kölcsönös bizal­mon alapuló, konstruktív az együttműködés az intézmény állami és pártvezetése között, még akkor is, ha időnként ke­mény vitákban születik meg a közös álláspont. Ez utóbbiakra azért is szükség van — s ezt külön aláhúzta a beszámoló —, mert a főiskola még vi­szonylag fiatal intézmény, a fejlődésben nem járhat kita­posott úton. Sok a jó elképze­lés és határozat, a megvalósí­tás azonban nem mindig elég dinamikus. Olykor nem min­den oktató érzi, hogy a maga­sabb követelmény mindenkire egyformán vonatkozik, s a munka értékelésében is előfor­dul még szubjektivitás, nem mindig működnek a várt haté­konysággal a demokratikös fórumok. Ugyanígy a pártélet vonat­kozásában is rámutatott a ten­nivalókra a vezetőség állás- foglalása. Például pozitívan értékeli a tagság, hogy a tag­gyűlések napirendje mindig kötődik a főiskola életéhez, jól érzékelhető az indokolt „hall­gató-központúság” (ez utóbbi­nak is köszönhető, hogy a diák párttagoknak tekintélyük van társaik körében). A pártcso­portokban azonban jóval élén- kebb az aktivitás, mint a tag­gyűléseken. Sokan nem mond­ják el itt azt a véleményüket, melyet egyébként személyes beszélgetések során megfogal­maznak. A taggá nevelés terv­szerű és eredményes, azonban azokban a csoportokban, ahol nem tanít párttag oktató, „fe­hér foltok” alakultak ki, s eze­ket a jövőben fel kell számol­nia az alapszervezetnek. Ugyancsak megérett az átala­kításra a pártoktatás is: a tematikának jobban kell iga­zodnia a politikai aktualitás­hoz, több szabad pártnapot kell rendezni. AZ ÉVES MUNKA elemzé­se és az azt követő vita egy­aránt bizonyította: a zsámbéki főiskola kommunistáit a fele­lős jobbító szándék, a közös tenni akarás vezérli. Egy nyel­ven beszélnek, egyet akarnak, s ezt azzal is hangsúlyozták, hogy egyhangúlag elfogadták a pártalapszervezet vezetőségé­nek beszámolóját: lényeges feltételét teremtették meg ez­zel a pártélet, az intézmény további fejlődésének, az eddi­gi méltán elismert sikerek gyarapításának. M. J. Móricz Zsigmond emlékére Alakuló ülés Leányfalun Tegnap délután öt órakor Leányfalun, a nagyközség művelődési központjában meg­alakították a TIT Szentendrei Szervezete keretében működő Móricz Zsigmond kört. Jelen volt a nagy prózaíró leánya Móricz Virág, Czine Mihály egyetemi tanár, képviseltette magát az Írószövetség, eljött a Móricz család több tagja. A résztvevők megkoszorúz­ták az epikus leányfalui ott­honának falán levő emléktáb­lát, majd a Móricz parkban álló mellszobrát. A művelődé­si ház előcsarnokában kiállí­tást nyitottak a Rokonok szer­zőjének műveiből. Sok, a nagyközönség előtt alig ismert könyv sorakozik itt. Az alakuló ülésen Fettner Gyuláné, Leányfalu tanácsel­nöke őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntötte az or­szág minden részéből és a ha­táron túlról érkező vendége­ket. majd Czine Mihály beszélt arról, hogy mit jelentett Mó­ricz Zsigmond a kortársi iro­dalomban és mit hordoz üze­nete a ma élő embereknek. A közgyűlés ezután tisztelet­beli elnöknek választotta Mó­ricz Virágot, Barcsay Jenőt és Németh Lászlónét. Az el­nök Czine Mihály, a társelnök Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója, az ügyvezető elnök Kocsordi Károly, a szentend­rei Móricz Zsigmond Gimná­zium igazgatója. A vezetőségi tagok közé neves írókat, köl­tőket, művészeket választot­tak. A közgyűlés baráti beszél­getéssel ért véget. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents