Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

i f A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 149. SZÄM 1987. JŰNIUS 27.. SZOMBAT Petőfi Termelőszövetkezet Gazdag termést ígér a határ dő, ám van már ebben az évben negatív rekordunk is. A zöldborsó betakarítását évek óta legkésőbb június 5- én elkezdtük. Most várhatóan 27-én, 28-án indul ez a mun­ka. A búza aratása sem kez­dődik Péter-Pál napján, leg­feljebb július közepén. És ép­pen ez a gond! Ha a zöldbor­só betakarítását optimálisan végezzük — napi kétszer ti­zenkét órás üzemeléssel —, akkor is 25 munkanapra lesz szükségünk, tehát belenyú­lunk a gabona aratásába. Kovács László bizakodóbb. — Igaz. hogy szövetkezetünk dolgozóinak lesz néhány mun­kával töltött hét végéjük, va­sárnapjuk. De ha az emberek látják munkájuk értelmét, ha érzik, hogy eddigi fáradozá­suk nem volt hiábavaló, akkor újabb terheket is szívesen vállalnak. Volt-e olyan gazda, aki a verítékével megtermelt javait veszni hagyta volna? Áz ilyet még a faluból is ki­űzték, ha akadt. Mi a szorgal­mas gazdák földszeretetével tettük dolgunkat a gazdag ter­mésért és a jó gazdák gon­dosságával kívánjuk végezni a betakarítást. Nemcsak a látottak, de a megismert betakarítási ütem­terv is az elnök által megfo­galmazott szándék sikeres megvalósításáról győzte meg a határszemle résztvevőit. Fercsik Mihály A nap programja Készül a fenyőfák dísze Már a nyári hőségben készülnek a karácsonyra a Rákosvölgye Termelőszövetkezetben. November végéig százhetven vagonra valót csomagolnak a fenyőfák díszéből, a szaloncukorból (Vimola Károly felvétele) Ízletes újdonság Gödöllői sajtos kenyér Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállítás, dr. Bállá László és dr. Pintér Nándor festményei és grafi­kái, kiál’ítás, megtekinthető 10 —18 óráig. r Amikor reggel kinéztem az ablakon, úgy tűnt, hogy a Kartali Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnek az erre á napra tervezett határszeralé- je elmarad. Gyülekeztek a fel­hők, amint mondani szokták: lógott az eső lába. A szövetkezet bagi irodahá­zánál gyülekeztek a vezetőség tagjai, a meghívott vendégek, s már messziről láttam, hogy senkit nem zavarnak a go- molygó felhők, senki nem fél az esőtől, senki nem dühös, amiért az éjszakai zápor okoz­na sarat kell kerülgetnie. Azonos időben f — Soha ilyen szép nem volt, ilyen gazdag termést nem ígért szövetkezetünk 5642 hektáros területe — mondta bevezetőjében Kovács László elnök —, majd emlékeztetett a márciusi vezetőségi ülés hangulatára, amikor csügged­ten, lemondóan, szinte teljesen kilátástalanul arról beszéltek, hogy a rendkívüli hideg és hosszú tél, a késői tavaszo- dás minden eddiginél kemé­nyebb erőpróbára kényszeríti a szövetkezet vezetőit és tag­jait. A gazdaság dolgozói min­dent megtettek, s az erőfe­szítéseket, a szakértelemmel végzett munkát a természet iá pártfogolta, méltánydlta, májusban 120 millimétefnyi csapadékkal locsolta a határt, meghozta a 'kellemesen meleg napokat, vagyis a közmondás szerint: május igazi nevelő hónap lett —, s az emberi munkával egyesülve ígéretessé tette a betakarítást. Kupi Károly termelési el­nökhelyettes tájékoztatójából kitűnt, hogy a tényleges nagy munka az elkövetkező hetek­ben kezdődik, hiszen a ter­més még lábon van, azt meg kell védeni, és be is kell ta­karítani. A munkát nehezíti, hogy az őszi kalászosok és a tavaszi vetésű növények fejlő­dési üteme a szokatlan időjá­rás miatt olyan helyzetet te­remtett, hogy több nagy jelen­tőségű munkát azonos Időben kell elvégezni. A zöldborsó, az étkezési és magborsó területe 716 hektár, a várható termés 2450 tonna. 1795 hektárról vágják le a bú­zát, s ennek termése várha­tóan ezer vagon fölött lesz. Igaz, a szövetkezet eszközellá­tottsága javult, az új szárító­üzem teljes hatékonysággal dolgozhat, tíz nagy teljesítmé­nyű kombájn vágja majd a kenyérnekvalót, négy dolgozik p borsónál, s a szemszállítás­hoz szükséges géppark is rendelkezésre áll. Tavaszi gondok A zöldborsófejtő gépsort ki­javították, új berendezésekkel korszerűsítették, gondoskodtak pótalkatrészekről. A gépekkel dolgozó emberek az elmúlt hónapokban sokszor bebizo­nyították, hogy önfeláldozó, elkötelezett, felelősségtudattal bíró gazdái a közösnek. Hu­szonöt fős traktorosbrigád­A Gödöllői Autójavító Kisvállalat karosszérialakatos- és fényerőműhely vezetésére függetlenített csoportvezetőt keres. Feltétel: 5-10 évi szakmai gyakorlat, középiskolai végzettség. Jelentkezés: GAK, Gödöllő, Raktár u. 1. juk dolgozott húsvétkor, má­jus 1-jén, és velük együtt dolgoztak az őket segítő gép­kocsivezetők, szerelők, a gép­műhely munkásai is. Hogy a munkájuk milyen eredményes volt, arról a hely­színen látottak mindenkit meggyőztek. A szövetkezet autóbuszán utazókat Paulin István főágazatvezető kalau­zolta a négy község határában. — Az adottságok különbözőek — mondta az induláskor. — A bagi földek értéke 12—13, a hévizgyörki 25, a vérségi 24, a kartali 32 aranykorona értékű hektáronként. Ez a különbség, éppen az egységesen alkalma­zott mezőgazdasági technoló­gia miatt, nem volt szembetű­nő a haragosan zöldellő bú­zatáblákon, a fehér virágait most nyitogató borsóföldeken, a már kalapnyi nagyságú le­veleivel köszönő napraforgó­sorokon. Nem hagyják veszni A főágazatvezető sem hall­gatta el a kora tavasszal je­lentkezett gondokat. — A hó elolvadása után kelt ki a búza 90 százaléka. Április 8-án me­hettünk először gépeinkkel a talajra, ekkor kezdtük a bor­só vetését, de csak egy napig tartott a munka, ugyanis más­nap megeredt az eső és csak 15-én folytathattuk a vetést. Azt reméljük, hogy rekord- termést hoz az 1987-es eszten­Június 27-én és 28-án: Gödöllő, művelődési ház: Mit kezdjünk régi fényképe­inkkel?, fotótörténeti, restau­rálási és újrafelhasználási ki­állításkísérlet, a fotótörténeti táborhoz kapcsolódóan, megte­kinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Nagysándor: Harmadik me­se, .megtekinthető az előtérben. HANGZÓK. Tél volt még? Vagy már tavasz? Csípősen hi­deg volt. Súlyos fekete felle­gek álltak fölöttünk. Ember és természet magába rosltadtan várakozott. A Galga mentén temettek. Fekete ruhába öltö­zött férfiak és nők vettek vég­ső búcsút egy asszonytól. A Galga mentén elnémult egy száj. Ennek az asszonynak semmiféle olyan szerepe nem ' volt, amiért valakit közéleti­nek mondanak. Csak azok bú­csúztak tőle, akik ismerték, falujabeliek. Nem voltam falujabeli. Éle­tének csak utolsó néhány esz­tendeiében ismerhettem, még­is sokszor ajándékozott meg egy-egy félórányi gyönyörű­séggel. Archaikus, ősi beszéd­jével, hangzóinak különleges­ségével. Ö még úgy mondta: asztalval, padval. Hanem a hangzói. Magánhangzói. Ezek nem kettőshangzók voltak, amiket a szakemberek difton­gusoknak mondanak. Többszö­rös hangzók. Az ő a-ja a mi á és ó hangunk között ívelt, s olyan gazdag színű, tö­mörségű volt, mint egy dúsan megérett szőlőfürt. S ilyen volt valamennyi magánhangzója. A mi ejté­sünkben ezek nagyjából egy- szinűek, ösztövérek. Nála mind sokszínű és gazdag. Nemcsak a hangok, hanem a szavak is. Mindegyiknek önálló karakte­re volt. Eleje és vége. Nem harapta el őket, nem sodor­ta, gyűrte össze a hangzókat. Érthető hangokat és mégis egységes egész szavakat ejtett. Ilyet ma már kevesen t"dnak. Még ott sem, a Galga menti faluban. Álltam a sírhantok mellett, elhaladtak előttem a koporsó­val. Kicsivé zsugorodott asz- szony, hasított a szívembe, hová lettek, hová zárta ezt a gyönyörű beszédet, ezeket a dús hangokat, szavakat. Fáz­tam kívül és belül, mint ak­kor, amikor nagy veszteség ér. Pótolhatatlan. ZSÚFOLTSÁG. Vannak köz­tünk, akik évezredekkel ko­rábbi korokat kutatnak, is­mernek, és vannak, akik a tegnapra sem emlékeznek. A minap egy testületi ülésen a lakáshelyzetről tárgyaltak. Ott fejtegették többen is, hogy milyen rossz hatással van az emberre a kicsi lakás. A zsú­folt lakás károsan hat az ide­gekre, megmérgezi az együtt- létet. Ezek a mostani kicsi laká­sok. Mert az ember évezredek alatt máshoz szokott. Hatal­mas. tágas otthonokhoz, ahol minden családtagnak külön szobája volt. Az étkezések ide­jén egybegyűltek, majd ki-ki ment a saját vackába, s azt csinált, amit akart. Ahogyan azt Móricka elkép­zeli. Elárulom: az ember év­ezredeken át a zsúfoltsághoz szokott. A paraszti házakban az egész család egy-egy szo­bában élt, s az egyszobás munkásotthonokban sem lehe­tett másképp. Még korábban, amikor barlangokban húzód­tak meg, akkor is örültek, ha Fonott kenyérszakajtók, hosszú nyelű vetőlapát, faluté- ses kemence már csak muta­tóban szolgálja a pékeket. A sütőipart is modernizálták, Pár az igények ismeretében a mi­nőségein még van mit javíta­ni. Ma, ha egy látogató be­lép a kenyérgyárba, irdatlan mennyiségekrőd lát, hall. így van ez az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat gödöllői ke­nyérgyárában is. Kezdésnek egy adat a liszt tárolásáról. A régi zsákos — fáradságos — módszer helyett ma három, egyenként ötventonnás lisztsi­lóban tárolják mindennapink legfőbb alapanyagát. Hatalmas edényekben da­gasztanak a gépek, majd gu­rulótálakban kel a tészta. Ezekbe is belefér vagy kétszáz kilogramm. Ezt követi a ki­mérés, a formázás, majd a ke­mence szalagjára sorakoztat­ják az adagot, amely lassan mozogva eltűnik. Ötven-ötven- öt perc múlva friss, ropo­gós termék kerül ki a~másik végén. — Kenyérből négyfélét sü­tünk. Naponta 15—16 mázsa kétkilós fehér kenyér hagyja el a gyárat, míg a házi jellegű egykilósból 3—4 tonnányit igé­nyelnek. Helyi különlegesség a rozsos gödöllői formakenyér. Ezek másfél kilósak és napon­ta 2—300 darab kerül belőlük a pultokra — tájékoztatott Molnár Sándorné üzemvezető­helyettes. Alig egy hete újabb kenyér­fajtával lepték meg a vásár­lókat. Az újszülött húsz szá­zalékban sajtot tartalmaz. A egyáltalán befértek a hasa- dékba. Én azt hiszem, az idegrend­szerre sok minden hat káro­san. Ilyen például a rengeteg locsogás, amivel az őrületbe kergetik egymást az emberek. Régebben azokban a zsúfolt szobákban nem ez volt a jel­lemző. Még kevésbé nappal, amikor dolgoztak. A földeken, a gyárakban. A földeken ka­páltak, kaszáltak. Aközben senki sem fecsegett. Délidő­ben, ebéd közben se nagyon, mert tele volt a szájuk, este fáradtak voltak, örültek, ha ágyba mehettek. Manapság rengeteg munkahelyen van lehetőség a szájak jártatására. És csak locsognak, csak fecse­résznek, s ez a förtelmes szó­áradat, mint az éles Wilkin- son-penge, úgy hasítja az ide­geket. Bocsánat, nem javasolom, hogy ezentúl építsenek csupa egyszobás lakást, csak azt állí­tom, hogy az ember előtörté­nete során mindig zsúfoltság­ban élt.. Kivéve a kiváltságo­sok vékony rétegét. HÜSMINT ABOLT. Amikor elérkezett a történelmi pilla­nat. hogy Gödöllőn húsminta­boltot létesítsenek, szóltak, hogy két elvtárs szeretne nyi­latkozni az ügyben. Hát ha szólnak, akkor menni kell Mentem A két alapító, fenn­tartó cég képviseletében a két elvtárs részletesen elmondta, hogyan lesz, miként lesz. ho­gyan érlelődtek meg a folté­hetven dekagrammos újdon­ság igen ízletes, bár az ára borsos, 20 forint 60 fillér da­rabonként. Otítjártamkor, a kora reggeli órákban, a feszített tempójú éjszakai műszakhoz képest csendes, de korántsem andalí­tó munka folyt, csak kenyeret sütöttek. Ahhoz, hogy a regge- linkhez friss kenyerünk le­gyen, főleg a nyári hőségben embert próbáló ez a szakma. További nagy számokat sorolt Molnárné. Zsemléből 28—30 ezer darab hagyja el a ke­mencét éjszakánként, ehhez társul még 42—44 ezer kifli. Igaz, ezt gép sodorja, de kéz­zel formázzák és még melegé­ben, megrendelés szerint válo­gatják. Összesen kilencvenen szol­gálják ki azt a 124 üzletet, melyekben ezrek és ezrek vá­sárolják a péksüteményüket. A minőségi kifogásokat tudomá­sul veszik, s nem mentegető­zésképpen. de hozzáteszik, hogy jobbára a liszt minősége a ludais, vagy az oly áldásos, de nem mindig megfelelően működő gépekben található a hiba. M. M. — Mozi— Június 27-én és 28-án: Éljen Szervád Színes ma­gyar bábfilm. 4 órakor. Tánckar. Színes amerikai film. 6 és 8 órakor. Bag, autós mozi, 27-én: Rock Rióban. Színes, zenés brazil film, 21.45-kor. telek. Befejezték, majd egyi­kük megkérdezte: nem tudom, van-e kérdése az elvtársnak. Volt egy-kettő. A végén egy kis köritéssel azt tudakoltam, hogy ismerve a hús keretes áru jellegét, vajon ez a min­tabolt, nevéhez híven, mindig tele lesz-e áruval, s nem csu­pán közönséges húsokkal, ha­nem hát — mintával... He­he, nevetett a két elvtárs egy­szerre. Szólni azonban csak egyikük szólt: — Az elvtárs kicsit gyanakvó, de hát az új- ságirókra ez jellemző. És még további sajátosságokat is mon­dott, amik jellemzőek az új­ságírókra. ö tudja, azért ke­reskedő. S aztán megmagya­rázta, hogy ez a bolt miért lesz tele roskadásig áruval. Abban a boltban én semmit sem vásároltam. De rendsze­resen benéztem, roskad- nak-e a szögek, a pultok. Nem roskadtak. A minap megint szó volt a boltról. Most má­sik elvtárs volt ott. És meg­magyarázta. Azt magyarázta meg, hogy a 20-as bolt és a másik bolt árnyékában ez a mintabolt egyszerűen nem töltheti be feladatát. Törvény­szerűen üres. Mentem volna oda. szólni, hogy akkor a másik két elv­társ azt mondta, hogy törvény­szerűen lesz tele? Hogy men­jek oda? Ö ott ült a főaszta­lon. én meg amott hátul. S nem is szóit, hogy nyilatkoz­ni szeretne Miért is?! Nálunk csak a tervekről szeretnek nyilatkozni. Arról, hogy mi lesz ... Kör Pál m Szombati jegyzetb Kisegítve Ki tudja, nélküled, hol lennék ma már? Napok óta kísért ez a dalszöveg, me­lyet szokatlanul egy balla­gáson hallottam. Eddig csak lemezen vagy koncer­ten hangzottak el ezek a szavak, most viszont bú­csúzó iskolások énekelték tanárnőjük kíséretével. A gödöllői kisegítő iskola ud­varán álltunk. Minden verssort más gyermek énekelt. Ki sike­resen birkózva a könnyek­kel, ki sikertelenül, de va­lamennyien meghatódva és egy kicsitf?) bizonytalanul tekintve a holnapra, a hol- naputánra. Egy ballagás a száz, az ezer közül. Vala­hogy, valamiért itt nagyobb a kicsengetés tétje, na­gyobb a jövő kockázata. Másnap valóban egészen más kezdődik a gyerekek életében, ha csak ... Ha csak nem jutnak olyan munkahelyhez, amely révén szeptemberben ugyanitt speciális szakiskolát kezd­hetnek. A gyerekek egy hétre ti­zenöt pedagógus kíséreté­ben a Balatonra utaztak nyaralni. Az egy hét alatt az elérzékenyedés, ami ak­kor, a ballagáson jellem­zett valamennyiünket, so­kunkban olyan kérdéssé vált, hogy ökölbe szorul közben a kezünk. Hazajön­nek a fiúk, a lányok és megkérdezik: — Anyu, mi lesz velünk? A szülők valamennyi gyermeket szeretnék a to­vábbi két évre beiskoláz­tatni. Ám a tizenhat gye­rek töredékének van még csak munkahelye. A kü­lönböző tanácsadásokon a kisegítös gyerekek által be­tölthető munkakörök soka­ságát ajánlják a szülők­nek, ám munkahelyek jó­val kevesebben vannak. Ezek az ifjak képessé­geiktől fogva nem kereset­tek a munkaerőpiacon. Majdnem bizonyos, hogy a kívánt nyereséget, jövedel­met nem tudják hozni a munkájukkal. Helyzetük • hasonló,' vagy meg * súlyo­sabb, mint a mozgáskor­látozottaké. Az ő önsegítő találkozójukon is elhang­zott: kilátásaik egyenesen ijesztővé válnak, amikor a szerkezetátalakítás miatt egészséges, épkézláb szak­embereknek is új munka­helyet kell keresni, terem­teni. Az éremnek másik olda­la is van! Nemcsak a bal­lagási műsor dallamara emlékezem hanem az igaz­gató szavaira is. Ez a kék szemű és mégis meleg szí­vű, barátságos tekintetű rektor így nyilatkozott: akarjátok azt, amit kíná­lunk nektek! Sajnos a folytatás már nemcsak raj­tuk és az iskolán múlik, mert mindkettő ereje, be­folyása véges, korlátozott. Ütravalóul türelmet kí­vánt a gyerekeknek. Fel­idézte és emlékezetbe vé- sette azokat a perceket, amikor sportolóik fogcsi­korgatva küzdöttek az is­kola nevéért. Így kell foly­tatni az életben is. Gyógypedagógus isme­rősöm szememre vetette: a romantikát keresem és fe­dezem fel abban a mű­helyben, ahol ezeket a ne­héz s :sú gyerekeket neve­lik. Nem, nincs igazad! Hadd éljek az ünnepelt író szavaival: nem a romanti­kát, hanem a szemléletet találom — példaszerűnek — ebben az iskolában! A kisegítő iskolások szá­mára az egész körzetben véde munkahelyekre vol­na szükség, hogy ne pesz- szen kárba a pedagógusok nyolc-. vagy többéves munkája, a szülök igyeke­zete. a gyermekek próbál­kozása. Olyan munkahe­lyekre, amelyek nem zár­ják el őket az élettől, s amelyek váratlan szabályo­zóváltozás után sem eresz­tik szélnek, a romlásnak őket. akik nem tehetnek korlátjaikról. Az iskola ka­puja emberek kapuja, mondta a kék szemű. És titkon reménykedik a gondviselő társadalomban. Balázs Gusztáv 1-----------------------------------------------­ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) lindennapi apróságok

Next

/
Thumbnails
Contents