Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-25 / 148. szám
4 mir < MEGYEI 1987. JÚNIUS 25., CSÜTÖRTÖK Villanófény Művelődési ház a puszta szélén. A jövendőbeli nagyközségi központ öleli majd körül. Ha egyszer valóban felépül. Már az átadása körül is vita támadt. Jó lesz-e, megfelelő helyre tették-e? Azután következtek a munkás évek. Pomáz lakossága nagy részének még mindig idegen. A települést 15 ezren lakják. A házzal állandó kapcsolata néhány száznak van. Pályázat A városi tanács pályázatot hirdet a Fő tér 11. szám alatt létrehozandó olasz típusú fagylaltozóra. A részletes versenytárgyalási feltételek a tanács hirdetőtábláján olvashatók. A jelentkezési határidő 1987. június 30. Eredményt július hetedikén hirdetnek. Az épület a pályázók számára bármikor megtekinthető. Üjabban jó véleményeket lehet hallani a pirogránit falú házban dolgozók munkájáról. Dr. Hamvas Ferencnek — úgy tűnik — sikerült a strapát, a kudarcokat jól elviselő, a kis eredményeknek is örülő szakembereket találnia. Kapuvári Beatrix közművelődési csoportvezető és Kárpáti Éva népművelő mondják: — Ezt nem lehet optimizmus és hit nélkül csinálni. Bizony nem. Mert Pomáz lakossága heterogén. Jelentős hányaduk 1970 után költözött a főváros mellé. Az új fészek rakása sok erőt, időt lekötött. Élnek itt nemzetiségiek, értelmiségiek, de főként eljáró fizikai dolgozók. Mégis, a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár néhány, a megyehatárokon is túlmutató, színvonalas programmal dicsekedhet. Nemrégen tartották a nemzetközi táncversenyt, amelyen A-kategóriás párok vettek részt. A cigány módszertani napokra viszont nagyon sokan jönnek. Nemcsak a klubok mutatkoznak be, hanem közéleti fórumot is jelentenek ezek a rendezvények. A pomázi cigányklub együttese a cigány Ki mit tudón tavaly Homokágy a csöveknek országos második, az idén első lett. A ház vezetői azt szeretnék, ha ők adhatnának otthont a megyei cigány módszertani központnak. Jó úton járnak ehhez. Sikerült megfogniuk e 6—700 fős csoport hangadóit. Űgv hogy a pomá- zon élő cigányok már koncertet szerveztek az SOS gyermekfalu megsegítésére. — Mi működik még a falakon belül? — Harminc klub — mondja Kárpáti Éva. — A kertbarátok országos hírűek, aktívak a szerbek és a nyugdíjasok. Jól megy a dzsesszbalett-tanfolyam is. — S mi hiányzik? — A manuális képzőművész szakkörök. A rajz és az iparművészet. A gyerekekkel most próbáljuk a textilfestést és a montázst. Nagyon hiányzik egy komoly rétegfelmérés Pomáz lakos ágáról. Azonban ehhez pénz kellene. Szeretnénk létrehozni a német nemzetiségi klubot. És négy nyelven ((szerb, német, szlovák és cigány) felírni a homlokzatra a ház nevét. Jelkép lenne. — A terveik? — Folytatni a táncversenyeket, a cigány módszertani napokat, kialakítani a szabadtéri mozit. A többi a hiányzik címszó alatt található. Szép tervek, csakhogy komoly akdályokba ütközik a megvalósításuk. A Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár épülete beázik, hullik le a pirogránit borítás. A berendezés kopott, az ajtókat rikító kékkel kenték be. A betörések napirenden vannak. Az iroda asztalán tábla áll. A szövege: Kedves Betörő! Ez egy szegény művelődési ház. Amit itt látsz egy egész évi „fejlesztés”. Légy kíméletes, ne vidd el. ÉVSZÁZADOKIG a nép volt a maga orvosa, patikusa. Betegség, baj esetén kipróbált házi szerekhez nyúlt. Me- szet kapart a falról, ha megvágta a kezét. Pókhálót, vöröshagymát szedett ki a kamarából friss sebére. Köpö- lyöztetni, tyúkszemet vágatni borbélyhoz ment. Gyógyfűért, csodafűért a javasasszonyhoz futott. Nagy bajában végső soron a bábaasszonyhoz fordult. Az első patika 754-ben nyílt meg Bagdadban. Budán 1346- ban találunk először adatokat apothékáról az iratok között. A nagyobb magyar városok a XV. századtól lassan önálló patikát kezdtek nyitni. Ezek a város tulajdonát képezték. Egy királyi rendelet 1799-ben az újonnan alapítandó gyógyszertárakat reál- és személyjogúakra osztotta. A személyhez kötött apothéka azonban meg is szűnhetett tulajdonosa távoz- tával. A Pest—Pilis—Solt— Kiskun vármegyét bemutató könyv alapján Szentendrén 1767-ben, éppen 220 éve alapítottak patikát. Hogy ki volt az első patikus, arra az iratok közti hosszas búvárkodás fényt deríthetne. Az első gyógyszertár helyét azonban ismerjük. A mai Barcsay- gyűjtemény épülete a XIX. század elején Stéger Xavér tulajdona volt. Az ide települt család feje gyógyszertárat nyitott. Az 1824-ben már itt született fiú, Ferenc ugyancsak gyógyszerészként állt munkába a városban. A fiatalembert szép hangja azonban az énekesi pályára vitte. A Rekord gmk dolgozói a Felszabadulás- és Vasvári-lakótelep között épülő csővezeték homokágyát készítik a Lenin úton. Tábor a főiskolán Éleslövészet és koncert Második alkalommal rendezik meg a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Kossuth Lajos Katonai Főiskolán a katonai pályára irányitó tábort. Hétfőn mintegy 200 közép- iskolás — főként másodikos és harmadikos tanuló — érkezett az intézménybe, hogy szombatig ismerkedjen a főiskola munkájával, a katonaélettel. Pest megyéből például tízen, a fővárosból negyvenen kacérkodnak a gondolattal, hogy majdan hivatásos tisztek legyenek. Koncz János alezredes, a tábor parancsnoka a fiatalok programjáról beszélt. — Megnézik a szaktanszékeket, eltöltenek néhány órát a gépesített lövész, a harckocsizó, a felderítő, a rakéta és tüzér, valamint a műszaki szakokon. Tájékoztatják őket a hallgatók élet- és munkakörülményeiről, a kulturálódás és a sport lehetőségeiről. Elutaznak az egyik dunántúli harckocsizó-egységhez, megnézik a tüzér hallgatók éleslövészetét. Bemutatják nekik Szentendrét, beatkoncertet rendeznek számukra, élvezhetik a Néphadsereg Művész- együttesének műsorát. A táborozás végén találkoznak a KLKF vezetőivel. A fórumon minden őket érdeklő kérdést feltehetnek. A fiataloknak a főiskola ingyenes ellátást és szállást biztosít a meghívás idejére. Vajon megéri-e ez a sok fáradság az intézménynek? A szakemberek véleménye szerint igen. Tavaly például 96 harmadikos diák jött el érdeklődni, s közülük 28 ezekben a napokban felvételizik. Tehát a társaság harmadának sikerült kedvet csinálni. Csak a legszükségesebbekre Érték papíron és a valóságban Az oktatási intézmények karbantartásáról városunkban a gazdasági ellátó szervezet gondoskodik. A vezetőjétől, Várnagy Sándortól azt kérdeztük, hogy milyen állapotban találhatok ezek a létesítmények. — Az óvodák általában rendben vannak. Csak kisebb javításokra lesz szükség. Nagy problémákat a lapos tetejű iskolák jelentenek. A központi iskola újonnan épített része mintegy 5—6 éve beázik. A tanács nem tudta elérni, hogy a hibát szavatossági időn belül kijavítsák. Még súlyosabb a helyzet a felszabadulás-lakótelepi iskola födémevei. Az óvodák között csak egy lapos tetejű található, a Házi Árpád úton. Mondanom sem kellene, hogy az is beázik. Ezeknek az épületeknek a megnyugtató módon való helyreállítása milliókba kerülne. — Egyáltalán hogy jönösz- sze a pénz erre a célra? — A jogszabály szerint nagy és kis javításra az épület értékének 3 és fél százaléka fordítható. De ennek csak a fele van a GESZ-nél, a másik részével a végrehajtó bizottság rendelkezik. Tavalyelőtt az orvosi rendelőre, tavaly a zeneiskolára, az idén a tanácsházára költötték. A megmaradt összeg nagyon kevés a rossz ingatlanok helyrehozásához. Bonyolítja a dolgot, hogy több létesítményt már nagyon régen értékeltek. Papíron például a Vasúti villasori óvoda 750 ezer forintot ér. Ennek a 3 és fél százaléka fordítható rá. Talán nem szükséges bizonyítani, hogy az említett együttes több millió forintért is gyorsan gazdára találna. De ugyanez a helyzet a Borsos-villával vagy a Bimbó úti óvodával is. Vagyis az évenként azokra fordítható pénz meg sem látszik rajtuk. — Mégis, miképpen tudnak a felszínen maradni? — Megpróbáljuk a feladatokat rangsorolni.' Ű^ynévé- zett karbantartási tervet viszünk az intézményvezetők tanácsa elé. Ott aztán sokszor kemény vita után eldől, hogy abban az évben mire jut pénz. Néha indokolt pótigény is jelentkezik. Nyáron például elkerülhetetlen lesz a Petőfi téri óvoda kerítésének lefestése. — A felszínen maradáshoz tartozik az is, hogy az anyagi erőnket szétaprózzuk a legsürgetőbb kis feladatok megoldásra. Még 5—10 ezer forintos tételek is szerepelnek. Próbálunk olyan kisiparosokat találni, akik mondjuk 90 forintos órabérért hajlandók tetőt fedni, festeni. Fejlesztjük a saját karbantartó részlegünket. Magunknak pévécézünk, lam- bériázunk, elkészítjük a szekrénysort. Mint a felszabaduláslakótelepi iskolában, ahol az egyébként 60—70 ezer forintba kerülő gardróbokat kihoztuk 20—22 ezerből. Figyeljük az árleszállításokat. Alkalom adtán nagyobb mennyiséget megveszünk a számunkra szükséges anyagokból. Az idénymun. kásáinknak, mint a fűtőknek, nyáron munkát adunk. Mondjuk járdát építenek, korlátot festenek. — A karbantartási terv szerint mi a feladatuk a nyári szünetben? — A központi iskola Bajcsy- Zsilinszky úti homlokzatát a napközis konyha elejével együtt felújítjuk. A Rákóczi úti szárnyának és az Alkotmány úti részlegének 8—8 terméből kiszedjük az olajos parkettet, s helyére csiszoltakat teszünk. További három Milyen okok tették szükségessé, hogy e területek jövendőbeli sorsáról falugyűlésen döntsenek? A meghatározó az, hogy Tahitótfaluban egyre kevesebb a földet művelő család, s kevesebb szükség van a szérűskertekre is. Az ott álló pajták, az állattenyésztést kiszolgáló épületek elöregedtek, elhanyagoltak. Ezzel a tendenciával szemben érvényesül egy másik: sok fővárosi lakos érdeklődik a Dunához közel fekvő területek iránt, s szívesen vásárolná meg üdülőteleknek. Erre az utóbbira már van is néhány példa, s Tahitótfalu lakossága attól fél, hogy a hétvégi házak szaporodásának következményeképpen megtiltják az állattenyésztést. A hozzászólók többsége riasztó példaként említette, hogy legutóbb kempinget építettek e helyek egy részén. Idézzünk néhányat a szenvedélyes véletanteremben korszerűsítjük a világítást. Több mint kétmillió forintos költséggel gáztüzelésűre cseréljük az intézmény olajkazánját. Reméljük, hogy még ebben az évben visszatérül a pénz az energiamegtakarításból. Kijavítjuk két épület- csoport szennyvízelvezetését, az Alkotmány úti részleget kifestjük. A Felszabadulás-lakótelepen pótoljuk a hiányzó padokat és székeket, hetvenezer forintot fordítunk a tetőjavításra. Hat tantermet PVC- vel borítunk. A kisegítő iskolát kifestjük, ízbégen PVC-t fektetünk le, ventilátort szerelünk. Az óvodák közül cseréljük a Lenin úti parkettjét, a Szabadságforrás úton és a Vasúti villasoron — ahol a tetőtérben szolgálati szobák vannak — leválasztjuk a fűtést. Hétvégeken csak az otthon tartózkodók szobáit melegítjük, hőtárolós kályhákkal. összefoglalva: nyáron a város oktatási intézményeire csaknem ötmillió forintot költenek. Sokkal több kellene, de látványos dolgokra nem futja. ményekből: Tóth László azt kérdezte; hogyan oldja meg az állattartást? Mert ő a felső szérűkben kívánt istállót építeni. Róka János azt javasolta, hogy lakóház építésére hagyják meg e telkeket. Bőt- kös László elmondta, hogy azt a pár embert, akik még földet. művelnek, ne szorítsák háttérbe! U. Budai János amellett kardoskodott, hogy ezeknek a területeknek maradjon meg a szérűskert jellege, legyen szabadon értékesíthető, de azt a vevők is csak szérűként használhassák. Aki lakóházat akar oda építeni, az kérjen külön engedélyt a végrehajtó bizottságtól. Lévai Gézáné tanácselnök a falugyűlésnek azt javasolta, hogy a terület maradjon szérűskert, amelyre a jövőben csak pajta építhető. Jellemző a közhangulatra, hogy a jelen lévő hetvennyolc főből hetven- ketten szavaztak e javaslatra. Döntött a falugyűlés Maradjanak meg a szérűk 2 Régen volt Tahitótfaluban olyan nagy érdeklődéssel ^ várt falugyűlés, mint a legutóbbi. Mindössze egyetlen 4 napirendi pontot tárgyaltak; mi legyen a község szérűi- 4 vei? A vélemények csaknem huszonöt felszólaló mondan- ^ dójában fogalmazódtak meg. Közülük egy-két kivételtől eltekintve amellett szálltak síkra, hogy a szérűk marad- 4 janak meg több évszázados funkciójukban. Fű, fa, babona Gyógyszerészek, patikák A patikusok egymást követték, mígnem az utolsó személyjogú gyógyszerész, Breit- ner Gáspár bezárta patikáját. Az 1866. január 14-én Budán kiállított okirat alapján Szentendre város is megkapta a reálpatika jogot. Ezentúl „a gyógyszertár, mint közegészségügyi intézmény az állam felügyelete alá került”. Aki be tudta mutatni érvényes gyógyszerésztudori vagy gyógyszerészmesteri oklevelét, átvehette a patika kezelését. A reáljogú szentendrei patikát évtizedekig Jakab István vezette. Távozása nagy gondot okozott a városnak. A megürült patikusi hely híre Pozsonyba is eljutott. Az ottani gyógyszerész, Czibulka János eljött és a királyi járás- bíróság okiratának tanúsága alapján 1898-ban megvette „örökre és visszavonhatatlanul” teljes joggal a mai cipőbolt helyén lévő Szent Háromsághoz címzett reáljogú gyógyszertárat, „az ahhoz tartozó gyógyszerekkel, anyagraktárral, hatvanezer korona vagyis harmincezer osztrák értékű forint vételárban”. A megvett gyógyszertár átadása az „alulírott nap déli tizenkettő órakor” meg is kezdődött a felek között. Az új gyógyszerész áthozta ide családját is és véglegesen megtelepedett a városban. Fia, Gyula már itt született 1902- ben. Czibulka János olyannyira végleges otthonának tekintette a várost, hogy az 1920-as évek elején az ő javaslatára és szorgalmazásával kezdett hozzá a város a Kőhegyen egy menedékház építéséhez, ott ahol vándorlásai során 1845- ben Petőfi is megpihent. A házat Drobilits István kőművesmester tervezte és az ő irányításával emelték a magyar turisták szentendrei osztályának tagjai a csepeli turistákkal együtt. Még ma is vannak, akik a házat Czi- bulka-menedékháznak nevezik, holott 1958-tól a kő emlékmű tanúsága szerint Pető- fi-pihenő a neve. Czibulka János fia is gyógyszerész lett. Több helyen is praktizált, amíg 1920-ban beállt édesapja mellé. A háború alatt Czibulka Gyulát is behívták katonának. A magára maradt gyógyszer- tárat egy ideig felesége, Orosz Erzsébet vezette. A reáljogú gyógyszertárban azonban, ha azt nem okleveles tulajdonos vezette, akkor az köteles volt gyógyszerészmestert vagy gyógyszerész gondnokot alkalmazni. Czibulka Gyula megismerkedett egy menekült lengyel gyógyszerésszel, Maczejevics Waldemárral és elhozta őt Szentendrére. Örökbe is fogadták, hogy dolgozhasson itt. Így lett. hogy évekig Orosz Waldemár látta el tanácsokkal és gyógyszerekkel a szentendrei betegeket. Valdi, mert csak így hívta őt mindenki, úgy gyökeret eresztett itt, hogy végül innen is nősült. A helyi tanító unokáját, Semsei Zsófiát kérte meg feleségül. Később ugyan a fővárosba ment és a Batthyány térhez közeli gyógyszertárban dolgozott, de máig itt maradt Magyarországon. Czibulka Gyula édesapja halála után. 1949-ben a „Szentendre Megyei Város” polgármestere pecsétjével ellátott okirat alapján megörökölte a Szent Háromság reáljogú gyógyszertárat és annak teljes jogú tulajdonosa lett. Ö vezette 1950-ig, az államosításig. Sőt még évekig ott dolgozott azután is. Később átment gyógyszerésznek Du- nabogdányba. Az új gyógyszerész, Ja- nitsáry Iván mellett kezdte gyógyszerészmunkáját 1958- ban Tóth Gézáné Lipták Katalin, aki 1974-ben átvette a gyógyszertár vezetését. Éppen 10 éve, 1977-ben bezárt a régi patika. Az új orvosi rendelő felépülése után, vele szemben a Liget utcában új, tágas gyógyszertárat építtetett a város. Az új patikában több gyógyszerész dolgozik. Az ő egészségügy terén végzett odaadó és lelkes munkájuk nagyban hozzájárul a kibővült és megszaporodott város lakói egészségének védelméhez. Pethő Németh Erika Az oldalt Irta: Viesotka Mihály Fotó; Erdősi Agnes Légy kíméletes, ne vidd el! Hullik a pirogránit Hát mit mondjak? Kívülről nézve dekoratív és szép Viseg- rád közepén az új üzletközpont. A fából épült csoda az érdekes megoldásokkal magára vonja a tekintetet. De nem értem például, hogy miért fordul „arccal’* a parkoló és nem az országút felé? Az is rejtély számomra, hogy hová folyik el a hatalmas tetőfelületről a csapadékvíz, mert csatornát nem terveztek az ereszekre. Talán ennek is tulajdonítható, hogy az U-alakú létesítmény egész észak-nyugati része beázott. A figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy a fa száradásával együtt keletkeznek a nem kívántos repedések. Szigetelés nincs a különböző helyiségekben. Mondják, hogy most utólag fogják szigetelni az országút felőli oldalt. A többi részt pedig a tulajdonosok csináltatják meg, már ha bírja, a pénztárcájuk. Mert utólag jóval többe kerül e művelet, mintha a maga idejében a technológiai sorba beillesztve végezték volna el a munkát. De miként fogják áruval ellátni a tucatnyi üzletet? Az U-alak két szára közé nem lehet behajtani, mert keresztbe kerítést és lépcsőt építettek. Ott van ugyan a szervizút az épületek mellett, csakhogy az szemmel láthatóan olyan keskeny, hogy egy kocsi nem fér el rajta. Most kézben hordják be az árut a tulajdonosok. Megállók a parkoló szélén, ott ahol a lépcső kezdődik. Próbálom kitalálni, hogy melyik helyiségben, milyen bolt árul kaphatók. Hiába meresztem a szemem nem jövök rá. Bizony az üzletek sötétek. Egyszóval meg kell állapítani, hogy még ez a csodálatos naturálisnak nevezett építkezési stílus sem nőtte ki a gyermekbetegségeit. A kérdés most már csak az; a hibák kijavítása kinek a zsebét terheli?
