Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

CEGLÉDI ^uüa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1987. JÚNIUS 24., SZERDA Beugranak egy fagyiért Azt hitték, kivágják a fákat A Hazafias Népfront, a Vá­rosvédők Egyesülete és a KISZ szervezésében környezetvé­delmi tábor nyílt Cegléden. A résztvevők, a Kossuth Gimná­zium tanulói, a Rákóczi úti fák talaját cserélik ki 20 cen­timéteres mélységben. Há­rom leendő másodikossal és a munkájukat irányító pedagó­gussal: Véber Ferenccel be­szélgettünk. Tarkó Ilona: — Mivel az osztályunk eleve környezetvé­dő, úgy gondoltam, minden­képpen illik eljönnöm ebbe a táborba. Valószínű, hogy otthon most unatkoznék, ezért engem nem nagyon kellett rá­beszélni ... Bár azt hiszem, az jó, hogy az „ofi” egy kicsit noszogatott bennünket. Alágy Zoltán: — Általános iskolásként is sok környezet- védelmi akcióban vettem részt, így hát ebből sem ma­radhattam ki. Öröm számom­ra a fák védelméért tenni va­lamit. Mácz Ákos: — Hallottunk arról, hogy a másik osztály­ban környezetvédő szakkör indult. Az ő osztályfőnökük hirdette meg nálunk is ezt a tábort. Először nem törtük magunkat. Alig akadt egy-két jelentkező, s most tíz-egynéhá- nyan vagyunk itt. A fiúk kímélik őket •■■'Tarkó Ilona:-------Komolyan ves szük, amit csinálunk. Elég sokat dolgozunk, de nekünk, lányoknak nem megerőltető a munka. A nehezebb dolgoktól a fiúk kímélnek bennünket. Ennyi mozgás viszont nem is árt. Nagy Zoltán: — Mi, srácok lelkesen bedobtuk magunkat, de hamarosan rádöbbentünk, hogy órákon át csákányozni nem valami felemelő élmény. Mdcz Ákos: — Főleg úgy, hogy rengeteg gyökér van, amelyeket ki kell kerülni. Ta­lán furcsán hangzik, de ez egy kicsit kubikosmunka; lapátolunk, csákányozunk... nem könnyű. Tarkó Ilona: — A szüleim fizikai dolgozók, eddig is ér­tékeltem a kétkezi munkát. Nagy Zoltán: — Édesapám­mal sokat dolgozunk a hobbi­kertben. Épp ezért tudom dí­jazni, ha valaki csinál vala­mit. S öröm, hogy a járóke­lők melózni látnak bennün­ket. Mácz Ákos: — Bár némi szakképzettség nem ártana. Se­baj, jövőre már profik le­szünk. Tarkó Ilona: — Hiányzik, hogy délután, amikor már ki­kapcsolódhatnánk, nem va­gyunk együtt. Semmi romantika Nagy Zoltán: — Jobb volna, ha esti rendezvények, tábor­tűz és ehhez hasonló progra­mok lennének. De mehetünk együtt moziba, strandra. S ezt ki is fogjuk használni. Mácz Ákos: — Itt valahogy nincs semmi romantika, mint például az építőtáborokban. Persze, ha már elvállaltuk, be­csülettel dolgozunk. Remélem, a közös mozivetítés és a strandolás még jobban össze­hoz bennünket. Nagy Zoltán: — Sokan — főleg az idősebbek — kérdez­ték, hogy mit csinálunk. Azt hitték, hogy kivágjuk a fákat. Nem mindig sikerült egysze­rűen megértetni velük, hogy pont az ellenkezőjét tesz- szük. Mácz Ákos: — Örülök, hogy az emberek így aggódnak a környezetükért. Azért volt olyan, akit tréfásan ugrattunk, hogy valóban kivágjuk a fá­kat, csak a koronájukat hagy­juk meg. Egyébként egy fia­tal fickó odajött hozzánk, hogy adna három kilót... Elő­ször nem értettem, miről van szó. Azt mondta, azért, hogy az ő udvarát is tegyük rend­be. Feltört tenyerek Véber Ferenc: — Huszon­ötén jelentkeztek ebbe a tábor­ba — végül is huszonketten tudtak eljönni —, amelynek valóban nincs igazi romanti­kája. De azért a diákok nem unatkoznak. Jó a hangulatuk, elszórakoztatják ők magukat a munka közbeni Olykor kedve­sen viccelődnek a járókelők­kel. S természetesen keményen csákányoznak. Két kislány szintén megpróbálkozott ve­le. és feltört a tenyerük. Az egyik fiú megjegyezte: tanár úr. itt legalább jó a levegő, de milyen lehet a bányában csákányozni? Reggel 8 órakor kezdünk, és délután 4-ig dolgozunk. Tíz­órait kapunk, egy óra ebéd­szünet van és óránként 5 per­ces pihenőt tartunk. Ilyenkor beugranak fagyit vagy üdítőt venni. Persze gondolunk a ki- kapcsolódásra is. A filmszín­ház kamaratermében videove- títés lesz. s kiválasztunk még néhány filmet, amit szintén közösen nézünk meg. Bízom benne, hogy akik itt szorgos- kodnak, azok nem lesznek hűtlenek a táborhoz. Hisken a környezetet jövőre és azután is ápolni kell. F. F. Növekvő rackaállomány Évről évre növekszik a rac- kajuhállomány a Hortobá­gyon: ma már mintegy két­ezerre tehető az állatok szá­ma. A Hortobágyi Nemzeti Kazettát kölcsönöznek Nvári videovetítések Az 1987-es esztendő jól in­dult a Szabadság filmszínház számára, hiszen azzal büsz­kélkedhet, hogy az országban immár másodikként sztereó- vetítésekre alkalmas. A Queen Budapesten című nagy sikerű koncertfilmmel vizsgázott az új hangosítóberendezés. Zsom­bolyai János alkotása jó be­vezetés volt a többi magyar műhöz — Banánhéjkeringő, Csók anyu, Szépleányok, vala­mint a korábbi Szerelem első vérig —. amelyeket sokan te­kintettek meg. Az utóbbi foly­tatásának várhatóan decem­berben lesz a ceglédi bemu­tatója. A külföldi filmek közül töb­bek között a Leopárd kom­mandó, a Montreáli bankrab­lás és az Én a vízilovakkal vagyok című gyarapította a bevételt. így aztán a film­színház az 5 hónapnak meg­felelően a bevételi tervet idő­arányosan száztizenöt száza­lékra teljesítette. Az ered­mény kedvező alakulásában feltehetően szerepet játszottak az új helyárak is. Népszerűek voltak mind a kamara-, mind a nagyterem­ben a filmklubprogramok és a mozgóképesték keretében bemutatott filmek, amelyek közül a napokban közkívánat­ra az Elfújta a szélt újra mű­sorra tűzik délelőtti és délutá­ni előadásokon. A mozgókép­esték a második félévben is folytatódnak, egyebek mellett néhány amerikai alkotás ke­rül a közönség elé. Üj szolgáltatásként bevezet­ték a videót. A lakossá» és a közületek részére jérénleg több mint 80 kazettából köl­csönöznek. Minden érdeklődő­vel a vállalat által rendszere­sített nyomtatványon bérleti szerződést kötnek; fél évre 100 forint a tagsági díj. Egy kazetta 24 órára 160 forintért bérelhető. Ha valaki nem jut­tatja időben vissza, akkor büntetést fizet. Természetesen a rongálás is anyagi követ­kezménnyel jár. A kamaraterem alkalmas videovetítésekre, ezek idő­pontja este 9 óra. Az iskolá­sok részére eddig alkalom­szerűen volt ilyen program. Mivel elkezdődött a vakáció, ezért délután ötkor rendszere­sen lesznek számukra műso­rok, de a hagyományos vetí­tések sem maradnak el. Eb­ben az évben körülbelül száz­ötven darabra szeretnék bőví­teni a kazettaállományt. Nem­csak a kölcsönzőkre gondol­nak ezzel, hanem a saját vi- deoprogramjuk színesítésére is. Szeptembertől a pedagógu­soknak kedvezményes mozi­bérletet indítanak — 180 fo­rintért —, amelyben 24 filmet kínálnak az érdeklődőknek. — ne Park felügyelete alatt több mint egy évtizede őrzik a gén­banknak nyilvánított racka­nyájat; az ősi állatfajta a pusz­ta egyik nevezetes látványos­sága. Az utóbbi években a kister­melők a Hortobágy darassai. ré­szén rackatartó társulatot ala­kítottak. Ide viszik ki az ál­latokat, közösen fogadnak pásztort, és fizetnek fűbért. A közös tartás révén irányí­tani is tudják a kistermelői ál­lomány minőségi tenyésztését azzal, hogy a nyájból szaporí­tásra a legszebb bundájú ju­hokat válogatják ki. Felhőszakadás Tűz, áramkimaradás Hétfőn hatalmas villámlások és mennydörgések kíséretében felhőszakadás zúdult a város­ra. (A csapadék 27,4 millimé­ter volt.) A ceglédi tűzoltókat 20 óra 53 perckor riasztották, ugyanis a Csíkos-szélen vil­lámcsapás következtében ki­gyulladt egy trafó és egy vil­lanyoszlop. Miután a Démász munkatársai gyorsan elvégez­ték az áramtalanítást, a tűzol­tók 21 óra 15 perckor eloltot­ták a tüzet. Telefonbeázásokat nem je­lentettek a postának. A Vá­rosgazdálkodási Vállalathoz egyetlen lakásbeázásról érke­zett jelzés. A Démásztól kapott értesü­lésünk szerint a városban csu­pán rövidebb idejű áramkima­radások voltak, a 35 kilovol­tos vezetékeken megsérültek a szigetelők, de számottevő ellá- tásbeli zavart nem regisztrál­tak. Délután a szőlőskel tben Szépen díszlcnek a hobbikertek gyümölcsfái, veteményei Cegléd öregszőlői részén. A hagyományos művelésű szőlők többé-kevésbé kiheverték a tél rendkívüli hidegét. Hétvé­geken, délutánonként benépesül a határ, végzik a családok az esedékes munkákat. Nyíri Benő családjával együtt kötözi az ezerjót (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Megfeledkezett a félelemről Na, ha így állunk, asszonyom... Boros János nyugalma­zott rendőr őrnagy, jelenleg önkéntes rendőr a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta. Eb­ből az alkalomból kerestük fel munkahelyén, a Ceglé­di Állami Tangazdaság fel­dolgozó üzemében. — Még a hatvanas évek ele­jén történt. Egy esős novem­beri éjjelen — úgy 11 óra kö­rül — egy asszony jött be a rendőrségre, majdnem mezíte­lenül. Csupán egy tépett háló­ing volt rajta. Elpanaszolta, hogy a férje ittasan tért haza, s otthon nem várta meleg va­csora. Az asszony már a kis­gyerekkel feküdt az ágyban, s nem akarta az ételt megmele­gíteni. A férj rátámadt, kirán­gatta az ágyból, elverte, letép­te róla a hálóinget, és az ut­cára zavarta. Mivel az ügyeletes szolgála­tosok más ügyben intézkedtek valahol, úgy döntöttem, hogy a riadt nőt elkísérem haza. Mert ott bent nem is tudtuk volna hová tenni. Elindultunk a hi­deg időben, ő szinte öltözetle- nül jött mellettem. A művelő­dési központ környékén lak­tak. Amikor beléptünk a la­kásba, a férje mindjárt felka­pott egy kisszéket, s azzal akart megütni. Nem sikerült, mert elkaptam a fejem. Ö továbbra is támadott, erre én egy-két ütést gumibottal rámértem. De nem adta fel. Hát mit ad isten, még a feleség is ellenem fordult, ő meg hátulról próbált lefogni engem. Ily módon kö­szönte meg, hogy hazakísér­tem és segítettem neki. Na, ha így állunk, asszonyom, akkor intézzék a sorsukat. Ügy lá­tom, hogy rám itt már semmi szükség nincs. Nos, ez egyetlen epizód a sok közül, ami a kö­zel harminc év alatt előfordult velem a pályámon. — Elmondaná a kedvenc rendörviccét? Jól sikerült sportnap Cegléden (ártották meg a nagy múltra visszatekintő Vasas Ku­pa döntőjét, amelyen a megye vasas üzemeinek sportoló együt­tesei vettek részt. A helybeli evigesek igen jól szerepeltek, férfi kézilabdában első, női kézilabdában harmadik, asztalite­niszben első, női lövészetben második, férfi lövészetben első helyezést szereztek. Képünkön: támadásban az Évig kézilab- dás lányai. (Varga Sándor felvétele) — A szellemes rendőrviccet szívesen meghallgatom, sőt de­rülök is rajta. De bevallom, hogy nemigen szoktam megje­gyezni egyet se. S a pontatla­nul elmondott vicc csalódás lehet annak, aki ismeri. — Hogyan kezdődött? Miért ezt a pályát választotta? — A belügyi szolgálatot 1950-ben kezdtem. A szülőfa­lumban, Besenyszögön gyak­ran volt abban az időben fel­hívás, hogy lehet jelentkezni fegyveres testületi szolgálatra. Mindig szerettem az embere­ken segíteni, ez ösztökélt ar­ra, hogy jelentkezzem. Még azt sem mondhatom, hogy a fizetés csábított, mert az öt­venes években kevés pénzt kaptunk. Az is vonzott, hogy kedveltem a mozgalmas éle­tet, a változatosságot. — Melyek voltak a fonto­sabb állomások? — A jelentkezés után Buda­pestre hívtak felvételre, ahol alkalmassági vizsgát tettem. Majd három hónapos alapfokú iskola következett, sikerült. A. fővárosban maradtam, mert oda helyeztek. Később kértem, hogy amennyiben lehet, he­lyezzenek Szolnokra vagy Ceg­lédre. így kerültem 1950. no­vember 23-án ebbe a városba, amelyet gyorsan megszoktam. Viccesen azt mondtam a csa­ládomnak, rokonságomnak: az is megér 100 forintot havonta a fizetésem mellett, hogy nem járunk sárban, hiszen a szü­lőfalum akkor még szikes, agyagos, sáros vidék volt. Az­óta már sokat fejlődött. Egyéb­ként nem teljesen ismeretlen emberek közé csöppentem. Uganis jó néhány földim is itt dolgozott, e városban telepe­dett le. Az őrvezetőitől kezdve az őrnagyi rendfokozatig szinte valamennyit viseltem a nyug­állományba vonulásomig. A főtörzsőrmesteri rangot átug­rottam. Ugyanis törzsőrmester­ből alhadnaggyá léptettek elő iskoláim elvégzése után. Köz­ben leérettségiztem, és úgy éreztem, szakmailag hasznos lenne az 1 éves őrsparancsnok- képző. Kiváló eredménnyel fejeztem be a tanulmányaimat, s ezt követően kineveztek őrs­parancsnokká. Ez 1959-ben volt. Ebben a beosztásomban 1972-ig teljesítettem szolgála­tot. Ugyanis ekkor a közrend- védelmi alosztály vezetője nyugállományba ment, és en­gem bíztak meg a helyettesí­tésével. majd kineveztek. Az­tán hét év múlva, 1979. már­cius 31-én én is visszavonul­tam. — Milyen a jó rendőr? — Nehéz kérdés. Mindenkor nézi az elkövető személyét, a körülményeket az adott eset­ben. S ennek megfelelően in­tézkedik. Nem mindegy, ho­gyan beszél az állampolgárok­kal. Meg kell találnia a han­got, amely nem sértő, de még­is határozott. Legtöbb esetben az udvarias, szép szóval több­re lehet menni, mint a durva kioktatással, bírságolással. — ön többnyire parancsno­ki beosztásban dolgozott. Me­rev volt, vagy ... ? — Egy-egy döntés során az ügy, az akta mögötti szemé­lyeket is néztem. Nem ragasz­kodtam vakon a paragrafu­sokhoz. Mindig kerestem az okot, a hátteret. Akár civil, akár állomáriybeli emberről volt szó, igyekeztem humánus lenni. — Volt-e olyan eset, amikor félt? — Egyszer sem. Én bosszú­ból, vagy rosszindulatból soha senkihez nem közeledtem. Ügy gondoltam, ha igazságosan já­rok el egy ügyben, nem lesz­nek haragosaim. S ez így is volt. Ugyanakkor az évtizedek során megedződhettem. Hiszen garázdákat kellett szétválasz­tani, fegyveres támadót ártal­matlanná tenni, öngyilkos fel­akasztott holttestét levágni, sú­lyos roncsolást szenvedett balesetest segíteni. Ezért aztán az ember már megfeledkezik a félelemről. ffHB ::!~J yUJ'n ■ — Most rendészként dolgo­zik. Ez sem népszerű beosztás. — Ahogy egykori hivatá­somban. itt sem zavar az, hogy népszerűtlen munkát végzek. Ettől függetlenül nem a meg­torlás, hanem a megelőzés a fontos. Nem az a cél, hogy mi-- nél több szabálytalankodót csípjük el, hanem az* hogy olyan feltételeket teremtsünk, amellyel elkerülhetjük, hogy valaki elvigyen valamit. S ha mégis megteszi, biztos nem azért, hogy a családjának több legyen. Inkább, hogy ital­ra költse. Egyébként nagyobb visszaélésre nincs is példa a tangazdaságban. — Nem lett hűtlen a testü­lethez sem, hiszen önkéntes rendőr. ’ — Amikor nyugdíjba vonul­tam, nem jelentkeztem önkén­tes rendőri szolgálatra. Úgy gondoltam, hátha nincs }s szükség rám. Aztán másfél év eltelte után hívtak. Örömmel mondtam igent. Mintegy öt éve. 1982 óta az önkéntes ál­lomány felfrissítésén dolgo­zunk. Ezen a vonalon végzett munkámért- kaptam, azt hi­szem, a Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát. Be­vallom, nem számítottam rá, de nagyon jólesett, hogy érté­kelik a tevékenykedésem. S remélem, hogy továbbra is ilyen jó egészségben végezhe­tem a feladataim. — Ne haragudjon meg az udvariatlanságomért. Ezzel kellett volna kezdenem: gra­tulálok. — Köszönöm szépen. Fehér Ferenc Hazai centrifuga Számottevő importmegta­karítást tesz lehetővé a Buda- p sti Vegyipari Gépgyár új terméke, a mikroprocesszoros vezérlésű vegyipari centrifuga, amelynek belső felületeit Svájcban a legkülönfélébb vegyi anyagoknak is ellenálló műanyag bevonattal látják el. Eddig az ilyen különleges be­vonatot tartalmazó berendezé­sek teljes egészét konvertibilis valutáért vásárolták a hazai vállalatok. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents