Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-23 / 146. szám

Belátják, elfogadják Keserű szájíz nélkii! MINDEN KORNAK meg­van a maga divatos témája. Manapság az nem tartozik a jól értesültek közé, aki ne tudna valamely részletében többet — mást —, mint be­szélgetőtársa — a reform foly­tatását" ígérő intézkedéssorról. Ugyanakkor — paradox módon — ez meg éppen azt sejteti, igazi információja vaj­mi kevés embernek van, s így könnyű — mert akármilyen kicsiny morzsa elég hozzá — a jól értesültség látszatát kelte­ni. Az igazi gond természete­sen nem ez. A napokban végigkérdez­tem vállalataink, szövetkeze­teink irányítóit, közgazdasági szakembereit: a tervezett vál­tozások vajon hogy érintik cégeiket? Változik-e a jöve­delmezőség, eredményesebb lesz-e az export, lehet-e fej­leszteni, beruházni — mind olyan kérdés, ami végső so­ron nemcsak Nagykőrös, de az egész magyar gazdaság helyzetéből adódóan, választ vár. S az információhiány itt már lényeges bajt okozhat. Az általános forgalmi adó be­vezetésével kapcsolatos számí­tásokat ugyanis városunkban még nem végezték el, a szak­emberek fénymásolt, ilyen­olyan forrásból származó min­denféle kulcsos táblákat vizs­gálatnak. Ráadásul olyan megjegyzésekkel, amik eleve kérdésessé teszik azok hasz­nálhatóságát: mindig akad egy még jobban értesült, aki odatelefonál: gyerekek, amit tegnap mondtam, felejtsétek el, mert kaptam egy telefont s változott a kulcs .., A szakemberek széles látó­körét mindazonáltal dicséri, hogy az említett, részleteiben Is átlátható számítások hiá­nyával is egyértelműen elfo­gadják, hogy a szabályozó- rendszer megérett a változás­ra, a változtatásra. A jelenle­gi olyan — tulajdonképpen a laikus számára áttekinthetet­len, felfoghatatlan — dzsun­gel, ami úgy összekeveri a gazdálkodás jellemző adatait, hogy eredmény az is, ami esetleg népgazdasági szinten veszteség, s fordítva. A személyi jövedelemadó tervezett bevezetése minden­kit foglalkoztat. Tegyük hoz­zá, teljes joggal. Többségünk bérből és fizetésből él, nem kap, csak fizet hálapénzt, de naponta tapasztalja vásárlás­kor az áremelkedéseket. Mégis, a szellemi nagykorúvá válás legbiztosabb jele az, hogy nem találkozni eleve elvető nézetekkel, önmagában senki sem adóellenes, ám ész­revételeik — s talán éppen ezért — olykor jobban a lér nyegre tapintanak, mint azjt szakemberésszel várni lehetett volna. Miután már napilap is kö­zölt tervezett adótáblát, nem kell hozzá különösebb mate­matikai műveltség, hogy min­denki számolásba kezdjen. S ezek közben jönnek a meg­jegyzések. Ezek között az első az, hogy például ötszáz forint fizetésemelés egészen mást jelent majd beosztottnál s egészen mást vezetőnél. Míg itt — mondjuk — harminc, addig amott már negyven százalék megy adóba. Ez vi­szont azt jelenti, hogy ami itt ötszáz, az hatásaiban amott hat-hétszáz forint. Ez eddig könnyen érthető. A gondot sokan abban lát­ják, meg tudják-e majd ér­tetni a „lenti” sávban adózók­kal a „fenti” magasabb — esetleges — emelését. A má­sik, ami még ennél is komo­lyabb, mert már gazdasági természetű kérdés: lesz-e a cégnek fedezete e föntebbi több pénzre? Ha nem, akkor ugyanis két út van, s egyik sem jó. Az egyik a nivellálás, ami már eddig is bizonyítot­ta, hogy nem ösztönöz. A másik meg az, hogy eleve kevesebb bért osztanak ki. Valószínű, ez utóbbi lesz két- három esztendeig a realitás ... S máris újabb kérdésnél kötöttünk ki. Ez pedig a sáv-, határokkal függ össze. Vég­eredményben valamennyi bér­emelés — legalábbis eddig — majdnem mindig csurrant, cseppent. Ha ez folytatódik, akkor pedig könnyen lehet, hogy egy, az éves inflációt sem ellensúlyozó bértöbblet más sávba, azaz nagyobb adó- teherbe viszi a dolgozót. Ma­gyarán, a sávhatárokat éven­ként a hivatalosan kimuta­tott inflációval meg kell(ene) emelni, egyébként önhibáju­kon kívül rosszabb helyzetbe hoz tömegeket. Ide tartozó jelenség egyéb­iránt a kötelező túlóra. Erre elsősorban a pedagógusoknál van példa. Hiányzik valaki, nincs betöltve a státus, nosza, tessék helyettesíteni. Mivel az órákat meg kell tartani, olyan válasz nincs, hogy nem megyek be. Namármost, ha valaki ily módon a kényszer által — a pálya kényszere által — vállalt túlmunkával lépi át a határt, akkor több­szörösen is keserű szájízzel veheti tudomásul, hogy rosz- szul járt. Többet dolgozott, ám mégis kevesebbet vagy nem sokkal többet visz majd ha­za, mintha nem tett volna eleget kötelességének. A gon­dolatmenet egyébiránt — újabb példa — a tmk-lakatos- ra, villanyszerelőre minden változtatás, nélkül érvényes ... Mindezek korántsem kézle­gyintéssel elintézhető gondok, problémák. Már csak azért sem, mert mindenkit érinte­nek valahogyan. Az igazi megnyugvást persze majd az jelenti, ha végre napvilágot lát a döntés, s megnyugtató lesz az abban megfogalmazott elvi válasz. MERT AZT NEM lehet elfelejteni, a tervezett in­tézkedések mégiscsak esz­közök. Ennél fontosabb az a cél, aminek szolgálatában áll­nak, s a legfontosabb ezek valóra váltása. Vagyis az ér­tékteremtő világpiaci mérték­kel is hatékonynak minősít­hető munka. Amit persze nem lenne jó keserű szájízzel vé­gezni. Ballal Ottó Morf A nagyteremben. A tűz há­borúja. Színes, kanadai ka­landfilm. (Csak 16 éven felü­lieknek!) Előadás 6 és 8 óra­kor. A stúdióteremben. A be­törés nagymestere. Színes, szinkronizált francia krimi, fél 6-kor. A kertmoziban. Ifjú Frankenstein. Amerikai paró­dia, 21, órakor. Brigádváltalások A munkaverseny új formáit alkalmazzák a Tejipari Válla­latok trösztjéhez tartozó üze­mekben. Az ipar 15 megyei vállalata az elmúlt időszakban nagyfokú önállóságot kapott, s ehhez alkalmazkodva a kisebb munkahelyi közösségek is ön­tevékenyebbé váltak, termelő munkájukban a korábbinál is vállalkozóbb szellemben dol­goznak. Az állami tejipar több mint 600 szocialista brigádja közül sok már teljesítményhez kö­tődő, úgynevezett szerződéses vállalások szerint tevékenyke­dik. versenyfelajánlásaik úgy születnek meg, hogy az üze­mek igazgatói előzetesen is­mertetik a termelési célkitű­zéseket a brigádokkal, ame­lyek ezek ismeretében vállal­koznak, megállapodva a vál­lalatvezetéssel. a teljesítéshez kötődő anyagi juttatásokról is. A módszert a Fejér-Komá- rom Megyei Tejipari Vállalat­nál kísérletezték ki, s az idei kedvező tapasztalatok alapján számos üzemben alkalmazzák. Az üzemrészek vezetői felha­talmazást kaptak a nyereség- részesedés meghatározott szá­zalékának helyi elosztására is, így lehetőségük nyílik a bri­gádtagok fizikai és szellemi többletmunkájának az eddigi­nél nagyobb anyagi elismeré­sére, a minőséget javítók ju­talmazására. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1987. JÚNIUS 23., KEDD Háromfelé osztották a napot Dobozban találja a pirkadat A tegnap még érintetlen, puha-zöld táblát vékony csí­kokká szeletelte a gépi kasza. Ma piros vontatók vet­ték kerekeik közé a szikkadt rendeket, mögöttük acél­csápok markolják, söprik az indát a cséplők zakatoló bendőjébe. Csík marad azok után is, meggyötört, szét­hasadt üres hüvelyek. Kincset érő tartalmukkal a monstrumok komótosan cammognak tova. Tercsi Imre, Tóth István és Kovács László, a három csép­lőgépes reggel óta kanyarog az irdatlan borsótáblán. Na­gyon hosszú ez a nap, de nem lesz kurtább a többi sem, amíg Kicsi a tároló A hajszál: egy szivattyú Mindenféle túlzás nélkül állítható, most már nemcsak a felsőbb szinteken szentségei­nek az emberek. Hol van már az az idő, amikor a földszin­ten is ki lehetett ereszteni a csapokat, s a hűsítő vízből vi­dáman kortyolhatott az em­ber! A napokban láttam is­merősöm küszködését, aki el­készült házalapjának utókeze­lését végezte volna. A beton­locsolásra alig futotta a víz­ből! Mások műszaki problémák­ra hivatkoznak: Ilyen például az, hogy a gyakori — s kö­vethetetlen — nyomásingado- zásokát egyre nehezebben vi­selik el a vezetékek, s ezek­ből lakásbeázásoktól kezdve mindenféle bajok származhat­nak. Hegedűs László, a PVCSV helyi vezetője ismeri a gon­dokat. Nincs jó kedve — de miért is lenne? A helyi víz­mű évek óta megfeszített munkával dolgozik. A napi 3600 köbméteres kapacitást nap mint nap elérik, illetve megközelítik. A bajok oka alapvetően az, hogy kicsi a város tárolókapacitása. Elvileg ugyanis van elegen­dő víz — a kutakban, ame­lyeket már megfúrattaík. de nem köthettek be a hálózat­ba —, de a felhasználás lehe­tősége nincs meg. Elkészült ugyan — még 1984-ben, azaz immár már három esztendeje! — a kétezer köbméteres fel­színi tározó, ám annak üzem­be: helyezésére a mai napig nem került sor. Ha a terve­zett program megvalósul, ak­kor is leghamarabb jövőre oldódhat valamicskét a víz­gond. A laikus persze találgat. Így például úgy véli, felesle­gesen feszített volt a vízhá­lózat fejlesztése, magyarán, aki akart, bekapcsolt. A mi­nap írtuk meg, hogy a háló­Petőfi a Petőfiben Évzáró és szoboravató A Petőfi Sándor Általános Iskolában szombaton rendez­ték az 1986—87-es tanév ünne­pélyes búcsúztatóját. A vala­mivel több mint ezer kisdiák közül közel másfélszázan fe­jezték be véglegesen általános iskolai tanumányaikat, hogy azután néhány kivétellel ősszel valamelyik középiskolában gyűjtögessék tovább az élet­hez, jövendő szakmájukhoz szükséges tudnivalókat. A szülők részvételével kísért évzáróra a város társadalmi, gazdasági szervezeteinek kép­viselői közül is többen eljöt­tek, köztük Görbe Ferenc, a konzervgyár igazgatója, or­szággyűlési képviselő, akinek tiszte volt felavatni Búza Bar­na szobrászművésznek az is­kola névadójáról készített mellszobrát, amely mostantól az épület főbejárata mellett hívja fel magára a látogatók figyelmét. A szoboravatót követően Deák György igazgató szólt a jelenlévőkhöz. Beszámolt az is­kola életében az elmúlt okta­tási ciklusban történt fonto­sabb eseményekről, s köszön­tötte azokat a szülőket és in­tézményeket, akik és amelyek év közben segítették az iskolát feladatai ellátásában. A búcsú mindig nehéz, ki­váltképp, ha régi, megbecsült kollegától kell elválni, mint dr. Módra Lászlónétól, akinek több évtizedes munkáját kö­szönték meg ismét, ezúttal nyugállományba vonulása al­kalmából. — ki zat 5,3 kilométerről 64.6-re nőhetett, azaz több, mint ti­zenkétszeresére fejlődött, ad­dig az 1600 kitermelhető köb­méterből csak 3800 lett, ami alig több a kétszeresénél. A szakember — óvatosan bár, de cáfolja e vélekedést. Így voltaképpen már több éve egyetlen kúton áll vagy bukik a vízellátás. Tavaly be­szakadt a XIII. számmal je­lölt, azaz a Túrán utcai búvár- szivattyú. Szerencse a szeren­csétlenségben. hogy mellé le le­hetett egy másikat helyezni. Ez romlott el az elmúlt idő­ben, s mivel ez az egyik leg­nagyobb teljesítményű kút, jelenléte, üzemzavar nélküli termelése nagy szavak nélkül is létkérdés. A műszaki gondokat tetézi, hogy a kúthoz — a víz gázos­sága, tehát magasabb hőmér­sékletű vize miatt — csakis a jobb minőségű, 250 ezer fo­rintba kerülő, nyugati búvár- szivattyút lehet alkalmazni. Ha be lehet szerezni... A PVCSV emberei jelenleg dolgoznak újabb kutak — a több évé megfúrtak — háló­zatba kötésén, kompresszoro­zásán. Előkészítik a tározó bekötését is. így tehát — jobb híján — újra csak takarékos­ságra inti a cikkíró felebará­tait. Neki könnyű, a negyedi­ken végképp nincs víz. B. O. tart a borsó betakarítása. Éj­jel-nappal mennek a gépek, kétszer 12 órás műszakban, éppen csak egy órácska futja a karbantartásra. De azt nem odázzák el soha, a szemek gyorsan vénülnek, s ha kitör megint a kánikula, innen egyik gép sem hiányozhat. — Tűzoltómunka ez is, mint az aratás — mondja a találó hasonlatot Tercsi Imre. — A gabonánál a pergés, a borsó­nál az öregedés hajtja a kom- bájnost. És természetesen a norma, hiszen nálunk tartály- lyal vetik össze a fizetséget... — Hány adag gyűlik össze napjában? — Jó a borsó, nem akarok túlozni, de én tényleg nem emlékszem mikor hoztak en­nél többet ezek a földek. Mennyi is? Ügy 8—9 eresztés össszejön, s ha olyan a tábla, a tíz is. A tartályátlag pedig úgy 800 kiló körül van. Jót nevetnének Kapásból utánaszámolunk, ilyenformán 500—600 forin­tot is megkereshetnek a gé­pesek; minden okuk megvan rá, hogy dicsérgessék a kiadós májusi esőket. Ha nem is ve­rik nagydobra, suttyomban a mezőgazdászok is örvendez­nek a derék cséplősök telje­sítményének, mert ezzel iga­zolva látják korábbi állításu­kat; meglesz a hektáronkénti 4 tonna átlagtermés. Lehet, hogy ennek hallatán jót nevetnének rovásukra egyes hajdúsági vagy Tisza- menti borsótermesztők, akik a 7—8 tonnát is betakarítják ugyanakkora darabról. Ám ha tudnák, milyen földön terem errefelé a borsó, valószínűleg ők is kalapot emelnének. Néhány szó esik még a be­takarítást segítő időjárásról. Tercsi Imre rakoncátlan túl­nyomásos hidraulikájáról, ko­Labdarúgás - kispályán A rekkenő hőség után a kel­lemes, enyhe szellő kedvezett a városkörzeti kispályás lab­darúgó-bajnokság nyolcadik fordulójának. Kellemes meg­lepetésre a Kinizsi-sporttelepi bitumenes pálya egyenetlensé­geit kifoltozták. Az élcsoport­beli trió kissé megugrott a többiektől, s a két listazáró csapat első győzelmével nincs már nyeretlen a mezőnyben. Az eredmények a követke­zők voltak. A Kinizsi-sportte­lepen; Turbó—Konzervgyár Il-es telep 2-1, PIK—Tormás 5-2 és Törteli Tsz—Rückwerz RT 4-1. A Vági-lakótelepi pályán: MJ Fortuna—Pedagógusok 2-1 (utóbbiak óvását elutasították, mert az ősszel még kinizsis Farkas István, most jogosan szerepelt a győztes félnél) és Nyársapát—Bundesliga 4-1. Ez az állás a tavaszi utolsó for­duló előtt (érdekesség, hogy az utóbbi három játéknapon nem volt döntetlen). 1 PIK 8 2. MJ Fortuna 8 3. Turbó 8 4. Pedagógusok 8 5. Tormás 8 6. Rückwerz RT 8 7. Kgy. Il-es t, 8 8. Bundesliga 8 9. Törteli Tsz 8 10. Nyársapát 8 Az őszi forduló augusztus végén vagy szeptember ele­jén kezdődik majd. 611 37-12 13 5 3 — 30- 9 13 6 1 1 33-16 13 413 36-21 9 323 19-19 8 233 18-24 7 3—5 11-21 6 2 1 5 13-24 5 116 9-31 3 i 1 6 19-48 3 KÖZÉPISKOLÁS FOKON Az 1986—87-es tanévi kö zépiskolás II. korcsoportos lab­darúgó-bajnokság helyosztó mérkőzéseinek visszavágóin itthon, az Ifjúsági-sporttelepen játszottak a körösiek. E talál­kozók q. vendégeknek sikerül­tek jobban. A 3—4. helyért: Dunakeszi Szakmunkásképző—Nagykőrö­si Élelmiszeripari Szakközép- iskola 4-1 (2-1). A toldísok Fülöp góljával az elején ve­zettek, de a jobb felépítésű és nagyobb akaraterejű vidékiek megérdemelten győztek és sze­rezték meg a dobogós helye­zést. Az 5—6. helyért: Biatorbá- gyi Szakmunkásképző—Nagy­kőrösi Gimnázium 1-1 (0-0). Kiegyenlített, azonos képessé­gű két csapat igazságos pont- osztozkodása volt. A végeredmény (15 csapat közül): 4. Nk. Toldi (Paliaga Pál, Juhász Lajos, Zsikó Sán­dor, Jeruska Tibor, Lendér István, Tóth Norbert, Pécsi Zoltán, Tőrei Tamás. Urbán Mihály, Muliter Sándor, Fü­löp Róbert, Oldal Tibor, Csi­kós Sándor, Kovács János. Papp Attila, Varga József. Farkas József. A felkészítő nevelő: dr. Varga András): 6. Nk. Gimnázium; 8. Nk. Szak­munkásképző. S. Z. mája káromkodásáról, amit a tegnapelőtti csapágytörés fö­lött eresztett szélnek a feketei határba. Aztán ismét feldübö­rögnek a gépek. Testes vonta­tó döccen a dűlőútra, inda­hegy ringatózik rajta; irány a silózó. A másik is nekilódul, milliónyi zöld gömböcskével a város felé szalad. Követjük. Jelesre vizsgáztak Az igazi szezon a borsó jö­vetelével kezdődik a konzerv­gyárban. A szépszámú műsza­ki gárda már hónapokkal ko­rábban ennek jegyében tevé­kenykedett, mert ahogy mond­ják, semmit sem bízhatnak a véletlenre. Ha a borsó egyszer beindul... A borsóbetakari- tók még a műhelyudvaron to­porogtak, amikor a konzerv­gyári borsóvonalak vizsgát tettek — jelesre — hűtőház­ból hozott tavalyi szemekkel. Riportunk írásakor még csak a Il-es telep fogadta a friss' termést, a gazdaságok csak napok, hetek múltán tudják kielégíteni a két feldolgozó- üzem napi 70—80 tonnára tak­sált étvágyát. Ettől függetlenül máris há­romfelé osztották a napot itt a kettesen. A borsó, kényes jószág, ami éjjel jön, úgy jó, ha konzerves edényben éri meg a pirkadatot. Most 5/8-as üvegbe töltik a legzsengébb szemeket, az érettebbeket, a 4-eseket 1/1-es dobozba. Az elsőt honi boltok kapják, a másikat exportra küldik. A nagy teljesítményű motollás OHS-sterilező. a svéd tálcás csomagoló munkába állításá­val, valamint az előkészítő rendszerek módosításával itt a kettesen 50 százalékai nőtt a borsóvonalak kapacitása tavaly óta. Persze, a gyári tervek sem szerények. 2 ezer tonnával több szemet kötöttek le idén. a Il-es telep pedig 14 ezer tonnával részesedik a várható vállalati teljesítményből. — Nemcsak az áteresztőké­pesség fokozása volt a cél, ha­nem a korszerűsítés — a mi­nőség érdekében. A piac, s itt elsősorban a legtekintélyesebb vevőre, a szovjet kereskede­lemre gondolok, mind szigo­rúbb követelményeket támaszt konzerveink iránt — fűzte hozzá Csókás Mihály telepve­zető. Ráfut a bab? — Mi a véleményük a nyers­anyag elejéről? — Most még 37—40 fino­méter fok között van a sze­mek keménysége, ami nagyon .ió, zsenge állományt jelent. Sajnos ez idő tájt van a leg­több betakarítási, feldolgozás* veszteség is, mintegy 10—15 százalékkal több törött, re­pedt szem szelektálódik ki a normahafár felett. Az érés elő­rehaladtával ez az arány csökkenni fog. — Mikorra várják a csú­csot? — Két és fél. három hét múlva, hp nem szól közbe az időjárás, de félő. hogy a bor­só rvorspn összeérik, s közben ráfut a bab. E kettősség ne- dig meglehetősen nagy terhet ró majd a telep kollektívájá­ra. Miklay Jenő Köszönetnyilvánítás. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik irt. N. Szűcs Atal. temetésén mesie- lentek sírjára koszorút, virágot helyeztek és fájdalmunkban osz­toztak. A gyászoló család. ISSN 0133—2708 (Nagyköröst Hírlap:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents