Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-22 / 145. szám

«wr « ■MH til 1987. JÚNIUS 22., HÉTFŐ Népszerűek a nosztalgiavonatok (Folytató» az í. oldalról) vissza az út ugyanannyi, mint j oda — a másik önjelölt mégis könnyebb helyzetben van. La- doniczki Emil magabiztosan I figyeli a műszereket, emeli, ] húzza, állítja a karokat. Köz­ben talán aprói álmodik, hogy miképp cserélhetné fel a met- \ ró vezetőfülkéjét a 424-esére. Útra kész a 421-es Bágyuj Attila a masiniszta a vasparipán Szedd magad! - Pomázon (Folytatás az 1. oldalról.) vei meggyet szedni, és rövid idő alatt megteltek a szatyrok, a kosarak. Fél 12 körül már mintegy 20—30 kilót pakoltak be kocsijukba. Rövid nézelődés után, a fák felé vettük utunkat, Erdős Já­nossal, a kerület vezetőjével, aki elmondotta: évek óta al­kalmazzák ezt a szedési for­mát. Az idén 20 forintos árért Vihették el a gyümölcsöt az emberek. Nem kapnak az in­tézet lakói sem többet az Óbu­da Tsz-nél értékesített gyü­mölcsért. A fák között találkoztunk a Gazsó családdal. A jókedvű héttagú brigád már évek óta kihasználja ezt -a lehetőséget. Mindig előre érdeklődnek, hogy mikor jöhetnek sárgaba­rackot, őszibarackot, körtét és szilvát szedni. Még a család legkisebbjei is a meggyfák csúcsáról szedték a piros meggyet. Gazsó Eszter szülei­vel már régóta jár ilyen szü­retekre. (Kép és szöveg: Hancsovszki János) Arcán a megpróbáltatásnak szikrányi nyoma sincsen. Nem ismeretlenek számára ezek a gépcsodák, hiszen barátjával járja az országot, keresve-ku- tatva a vasút múltjának fellel­hető emlékeit. A vasparipák szerelmese... A 424—262-es lomhán gör dűl az állomásépület elé — utolsó jelöltjére várva pöfög sistereg pár percig, majd elő­relódul ismét. Nemsokára az állomásfönök irodájában 'Gél léri László, az utunkat vigyá zó reszortos kitölti az okiéve leket. Közben meséli, miért is szánta rá magát a MÁV e fur­csa játékra: utazóközönségé­nek igényeit szeretné mind szélesebb körben kielégíteni, hogy a vasúttól elpártolt, vagy még meg sem nyert közönség kapcsolata erősödjék így, gyarapodjon a vasútbarátok tábora. Újonnan bevezetett, a nagy- családosoknak. időseknek és diákoknak nyújtott kedvezmé­nyeik mellett ezért határozták el, hogy aZ ipartörténeti em­lékeknek számító mozdonyok és szerelvények menetrendbe állítása, a már hagyományos nosztalgiavonatok indítása mellett Esztergomban lehető­séget adnak az arra vállalko­zóknak, hogy közelebbről is megismerjék a régi gőzösöket. — Az első hetekben keserű szájízzel tértünk vissza — mondja Gelléri László —, hi­szen hiába teremtettük meg a lehetőséget, az utasok nem él­tek vele. Aztán egy csapásra beindult az üzlet, s ma már nem vonjuk kétségbe, hogy érdemes volt mozdonyveze­tésre agitálni az embereket. Hazai és külföldi turisták egyaránt örömmel vállalkoz­nak a nem mindennapi tettre. Ügy hiszem, hamarosan elju­tunk odáig, hogy ország-világ felismeri, milyen változáson ment át a MÁV, s kedvezmé­nyeivel, szemléletváltozásával nem csupán a saját érdekeit helyezi előtérbe. ' Míg- idáig jutunk, az öreg masina utolsót szusszan, az­tán kerekei lassan nekivágnak a hazafelé vezető útnak. Bá- gyuj Attila, a mozdony veze­tője és Horti Nagy János fű­tő még búcsúra lendíti kezét, aztán mindketten eltűnnek a vezetőfülkében. Hosszú még az út — sok mázsa szén elfogy a szerkocsi terhéből, míg az öreg mozdony hazahúzza újra hozzákötött terhét — a szép nosztalgiaszerelvényt. Pata Zsuzsa Vasárnap hajnalban a gyáli piacon Nem várt fordulat az „üzletmenetben" Vasárnap hajnalban 4 órakor eső permetez a gyáli piactéren, ám ez legkevésbé sem tartja vissza az árusokat attól, hogy felverjék a sátraikat, kifeszítsék a nejlonlepedőket • és kipakolják holmijaikat. Még sutét van, de érezni a frissen sült hurka és kolbász illatát, ké­szül a vattacukor a gyerekeknek és főzik a feketekávét a felnőttek­nek. Pirkadatkor már nemcsak az illatokat érezni, hanem látni is lehet, hogy van itt minden; a bútortól a szőrméig, a fakanáltól bi­zsuig. i • V ».- •■■m 4 < ■ ; y;:.vv­Gépkocsi-ellenőrzés a piactér közelében. Mi lapul a csomag­tartóban? A piactér melletti Iskolá­ban rendőrök gyülekeznek. A Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányság népgazdasági és tár­sadalmi tulajdon védelmi osz­tályának vezetője: dr. Szabó János rendőr őrnagy eligazí­tást tart, kiosztja a feladato­kat. A gyáli piacon — mely egyik legnagyobb az orsáág- ban — ellenőrzést tartanak. Az akció célja: a nagyon el­harapózott engedély nélküli árusítás megfékezése. Kétnyelvű szórólapok Nem büntetni akarnak el­sősorban, hanem megelőzni a bűncselekményeket és a sza­bálysértéseket. Köztudott, hogy sok külföldi turista kínálja az érdeklődőknek a legkülöníé- H lébb árucikkeket. ** Nos, ennek megfékezésére készültek a kétnyelvű -r- ma­gyar és lengyel — falragaszok, szórólapok, melyek pirkadat­kor már ott voltak a piacté­ren és környékén. A rendőri tájékoztató szövege a követ­kező: „Külföldi állampolgár magyar állampolgárral pénz- forgalmat magánúton nem bo­nyolíthat le! Az árut eladó és a vevő egyaránt elköveti — az értéktől függően — o de­viza-visszaélést. Büntetendő az Beszc János Érdről érkezeti egy kis télirevalóért. Erre! olvastam A gödöllői temetőben S zomorkás hangvételű levélkét kaptam kollégámtól, a címekről, rangokról írt jegyzetem után. Egyetértőleg nyugtázta mondandómat, majd megjegyezte, azért bizonyára mi is hibásak vagyunk, hogy senkik» maradtunk. Biztosan. Se elég hü­lyék, se elég ártatlanok nem vagyunk. öze Lajos mondotta volt: ...a kitüntetés­ről nekem az ..a véleményem, hogy olyan, mint a bomba: felülről dobják és rendsze­rint hülyét vagy ártatlant talál. Valahogy így gondolom én a cafrangot is. Vagy be­leszületik valaki, és akkor lehet bármilyen hülye. Vagy ártatlan, s akkor könnyen el­találják valamilyen stallummal. Aznap este az Üjhold évkönyv idei, dső számát lapozgattam. Észrevéve a Gödöllő szót, nyomban belefogtam az olvasásba. Gyászjelentés: április 16-án reggel fél hét­kor Gödöllőn meghalt egyik legkedvesebb tanárom, Bacsó Vilmos. Nem ismertem tanárt, nemigen ismertem embert, akiben több lett volna, akinek annyira lénye lett volna a szeretet és a jóság. Van egy fény­képem róla; Gödöllőn készítettem, diák­koromban, óra alatt; a képletekkel tele­rótt tábla előtt áll, kezében krétával, jel­legzetesen félrecsúszott keménygallérjával; az osztály felé fordul és mosolyog. Rónay György, az. akkor még fiatal köl­tő, író, műfordító, irodalomtörténész vetet­te papírra a sorokat. Naplójegyzeteiben két nap múlva ismét egykori tanáráról ír. Gödöllő. Az erdő zöldül már; a temető körül a jegenyék fakadó lombja olyan, mint egy halványzöld fátyol. A kapu zár­va volt; megálltam előtte, s néztem a dél­utáni erdő tökéletes csendjében az új sirt, melyen már száradni kezdtek a kék szalagos koszorúk. Az égen azok a külö­nös, szürkéskék felhők úsztak, melyek mintha esőt ígérnének, pedig nem is iga­zi felhők, csak párák, melyeket talán a leáldozó nap fénytörése fest sötétre. Oly áttetszűek, högy mint egy szétömlő lepel mögül, minduntalan kiütközik mögülük az ég. Mintha ez a mélységes béke imádkoz­nék itt a halottakért. Fejem fölött madár fütyült, és én arra gondoltam, odalent ezen a friss halotton, talán már megkezd­ték munkájukat az enyészet férgei. De ez a gondolat nem volt riasztó; inkább meg­nyugtató volt. Mit ér minden tülekvés, szenvedélyes öklelödzés, elkeseredett tusa­kodás a halálnak, a békének és nyuga­lomnak ebből a perspektívájából tekintve? Ez az ember, aki itt fekszik, nem törte­tett, nem acsarkodóit, nem élt a szó „köz­életi” értelmében Jnagy” életet. De szob­roknál és hangzatos nekrológoknál mara­dandóbb emléket hagyott maga után, mert a szeretet, melyet életében árasztott, ha­lála után is vonz; ide vonzott például most engem, ezen a délutánon, s még a sírból is megajándékoz egy mély, tiszta negyedórával; oly mélyen tiszta és zavar­talan negyedórával, hogy amit nyújt, nem tudom másnak nevezni, mint boldogság­nak. Egy másik ember neve is felbukkan a naplóban. Bereute István orvosé, aki el­mondta a költőnek, tanára öt napig volt eszméletlen, agyvérzés ölte meg. Nyilván nincs összefüggés a tanár szeretete, jósá­ga, a halál gyorsasága és kiméletessége között, bár ki tudja. B erente doktor nevét még most is em­legetik Gödöllőn: Szeretettel és meg­becsüléssel. Jó orvos volt, mondogatják, de stalluma milyen volt, arról még nem hallottam. Mégis tudom, mi volt. A leg­nagyobb stallum koszorúzta, miként a ta­nárt: betegei, tanítványai szeretete. Hogy milyen emlék marad utánunk, az is tőlünk függ. Kör Pál A hátizsákos lengyel turista olvasta ugyan az anyanyelvén írt rendőrségi tájékoztatót, mégis megpróbálta eladni a sportcipőket. Igaz. később rá­fizetett. engedély nélküli árusítás — jogosulatlan kereskedés — is. Tilos az árusítás lakáson, munkahelyen, piacokon, köz­területeken és más nyilvános helyen! A szabálysértési törvény szerint, aki engedély nélkül bármilyen áruval kereskedik, 10 ezer forintig terjedő pénz­bírsággal sújtható, és az árut el lehet kobozni. A külföldi állampolgár kereskedése ese­tén az árut eladó és a vevő is elköveti a deviza-szabálysér­tést, amely 20 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtha­tó és a pénzt vagy az árut el lehet kobozni.” A piactéri buszmegállóban hajnali öt órakor hátizsákkal felszerelt külföldi turisták ol­vasták a tájékoztatót és for­dultak vissza a következő já­rattal Budapestre. A figyel­meztetés szemmel láthatóan hatásosnak bizonyult. A gép­járműveket ellenőrző rend­őrök ugyancsak óvták az ér­dekelteket, hogy ne hozzák magukat kényelmetlen hely­zetbe. Elkobozták, megbírságolták Ám akadtak, akik ennek el­lenére megpróbálkoztak az en­gedély nélküli kereskedéssel. Mint az a katowicei férfi, aki éppen egy falragasz tövében kínált eladásra egy pár sport­cipőt. A rendőrök előállították, és a piactér melletti iskola- épületben a Vám és Pénz­ügyőrség Pest Megyei Pa­rancsnokságának egyik mun­katársa vizsgálta át a holmi­ját. Több pár eladásra szánt cipő lapult a zsákjában. Eze­ket természetesen elkobozták. A Gyáli Nagyközségi Tanács szabálysértési előadója pedig megbírságolta a felindultságá- ban fülig pirult turistát. Hasonlóképpen járt az a két fiatal lengyel ápolónő is, akik­nek a csomagjából eladásra kínált körömlakkok és más piperecikkek, ágynemű-garni­túrák kerültek elő. A rendőrök jelenléte visz- szatartotta azokat a piactéri szerencse játékosokat, akik egyébként az utóbbi időben nagy összegekben játsszák az itt a piros, hol a piros szeren­csejátékot. Gyakori dolog, hogy néhányan szövetkeznek egy-egy gyanútlan és többé- kevésbé már ittas áldozat ki­fosztására. Ám ha valaki nem vigyáz a pénzére, egy óvatlan pillanatban józanul is pórul járhat. Egy 85 esztendős fér­fi farzsebéből ismeretlen tet­tesek kiloptak 7 ezer forintot. Sokan más miatt mérgelőd­tek megjegyezve: „hiába jöt­tünk, nem lehet vásárolni, a lengyelektől, mert itt vannak a zsaruk”. Aki nem figyel, az — ellen­őrzés, ide vagy oda — bóvli­ra szórja ki a pénzét. Nagy­hangú árusok kínálják a csor­ba edényeket, több ezer forin­tért vesztegetik a „fajkutyá­nak” mondott, ám törzsköny- vezetlen kis korcsokat, és ala­posabban szemügyre véve fel­tűnik, hogy bizony ferdén sza­bott a boltinál olcsóbb far­mernadrág, cupfos a szoknya. Közben közúti közlekedési ellenőrzés is zajlik. Fülöp Sán­dor rendőr törzszászlós, gyáli körzeti megbízott egy' rend­számmal a kezében jelenik meg. Mint kiderült, a TN 99—48-as rendszámú 1500-as Zsigulit március 30-án vásá­rolta meg a tulajdonosa, de még mindig nem írták át a nevére. Amíg tisztázzák a dol­got és rendezik az adminiszt­rációt, addig a gépkocsit ki­vonják a forgalomból. Kiutasították az országból Délelőtt 11 órakor dr. Sza­bó János összesíti a 7 órán •keresztül tartó ellenőrzés eredményét. Engedély nélküli kereskedés ügyében összesen 23 személyt — köztük 22 len­gyel és egy magyar állampol­gárt — vontak felelősségre. Valamennyi esetben szabály- sértés történt, az elkövetőt fi­gyelmeztetésben részesítették és pénzbírság megfizetésére kötelezték, A megelőző intéz­kedések eredményeképpen na­gyobb értékű cikket engedély nélkül nem kínáltak eladásra, s ezzel az akció elérte a cél­ját. Az elkobzott árucikkek értéke 33 ezer forint. Nagyobb tételben ezek között a hazai boltokban hiánycikknek szá­mító egészségügyi tampon sze­repelt. Ebből 2500 darabot ta­láltak. Az elkobzott cikkek kö­zött volt még gépkocsialkat­rész, autórádió, kvarcóra, ágy­nemű, pipereholmi és ruhafé­le is. A kifizetett bírságok összege 4 ezer 860 forint. Há­rom turistát köteleztek arra, hogy 24 órán belül hagyja eí az országot. Közlekedési sza­bálysértések elkövetése miatt — a behajtani tilos és a meg­állni tilos jelzőtáblákat nem vették figyelembe — 83 gép­kocsivezetőt megbírságoltak. Gál Judit Az engedély nélkül árusított ágyneműket, női ruhákat el­kobozták. Ez az út nem járt sikerrel... (Hancsovszki János felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents