Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

Táncoló gyerekek tucatjai Ez évben is zsúfoltságig megtelt a Madách Imre Mű­velődési Központ színházter­me, ahol több tucat gyer­mek táncos mutatta be tudá­sát. Kissné Kékesi Ilona tánc­tanárnő több évtizedes rutin­nal, nagy hozzáértéssel és sze­retettel oktatja évről évre a kecses mozgásra, a táncra a gyermekeket. A mozdulatok már csaknem tökéletesek ... (Kép és szöveg: Papp László) Megmozdul a fotóalbum... Korunk egyik legújabb szó­rakoztató eszköze, a video, belopta magát életünkbe. Fia­talok és idősebbek együtt iz­gulnak végig egy-egy filmet, sporteseményt. Vannak azon­ban jó néhányan, akik kü­lönböző családi események felvételeit is őriznének gyűj­teményükben, s így az évek múlásával belekukkanthatná­nak a régi szép idők meghitt, boldog pillanataiba. — Ki készíthet videofelvé­teleket? — kérdeztük Urbán- né Ferencz Juliannát, a Szé­chenyi utcai fényképészet ve­zetőjét. — Ahhoz, hogy valaki fel­vételeket készíthessen, enge­délyre van szüksége. A jelent­kezőknek vizsgán kell bizo­nyítaniuk, hogy értik a rögzí­tés csínját-bínját. Ennek elle­nére nagyon sok az úgyneve­zett magánvállalkozó, aki en­gedély nélkül filmez különbö­ző eseményeken. — Milyen felvételek készí­tését vállalják? — Esküvői felvételeket ké­szítünk tanácsházán, temp­lomban vagy éppen vacsora, menyasszonytánc közben. Ezenkívül filmezünk gyereke­ket háznál; sőt, különleges szolgáltatásként, há igény van rá, különböző előadásokat is rögzítünk. A Váci Izzó labda­rúgóinak mérkőzéseit is mi vesszük fel. — Milyen eszközök segítsé­gével teszik színesebbé, tar­talmasabbá a felvételt? — Felvevőgépünk egyike a legmodernebbeknek. Persze, önmagában ez még nem teszi vonzóvá a felvételt. Filmjein­ket általában feliratozással, zenei aláfestéssel szerkesztjük meg. A jó minőségű hangot érzékeny mikrofon segítségé­vel érjük el. S hogy nem áru­lunk zsákbamacskát: műter­münkben van lejátszó, így megrendelőink megtekinthetik a felvételt, mielőtt elvinnék tőlünk. — Szándékosan maradt a végére a következő kérdés: minek az apropóján vezették be ezt az új szolgáltatást? — Sok helyütt divattá vált, hogy fotóalbumok készítése helyett a megrendelők video­kazettára vetetik fel családi eseményeiket. Most már a vá­ciaknak és a környékbeliek­nek sem kell Budapestről hív­niuk fotósokat. Természetesen emellett nem szorul háttérbe a fényképezés sem. ★ 1 Megmozdult tehát a fotóal­bum, állóképek helyett a vi­deofelvételek őrzik életünk je­lentősebb eseményeit. Milyen hihetetlennek tűnik, hogy lát­hatjuk az ide-oda tipegő, a szavakat most. formáló kis­gyermeket, aki röpke három óra múltán már az anya­könyvvezető előtt mondja ki a boldogító igent. Hosszú évek egyetlen kazettára vannak sű- sítve — a video segítségével. Széles Tamás Olvasóink írják ÉS még kapitány! A Váci Hírlap június 17-i, szerdai számában olvasom: „Nyolcvanéves korában el­hunyt Nyéki László, Vác utolsó hajóskapitánya". Ha ez azt jelenti, hogy nem él már Vácon hajóskapitány, akikor helyesbítést kérek! Mert él még, aki váci lakosként év­tizedeken keresztül hajós volt; a Duna hajózható szakaszán, aki matrózként kezdte har­minchat éves korában, és a kapitányságig küzdötte magát, s a vád hajóállomás egyik volt főnökének, Fülke Sándor­nak fia. Édesapám, Füké Andor ha­jóskapitány még ma is ,él. 77 éves korához képest jó egész­ségben. Egy, a hajóskapitány hat éló gyermeke közül ★ A hibáért elnézést kérve hosszú életet kívánunk a ka­pitánynak (A. szerk.). Ottfelejtett csomagok Szűkebb a mozgástér a gazdálkodók számára se­regnyi dologban. Le a ka­lappal tehát a magára mindig is adó cég előtt, hogy másokkal ellentétben — és ezek a mások egyre többen lelhetők fel a me­gyében — az idén is meg­rendezi nyugdíjasainak ta­lálkozóját. Azon a módon, amikent a korábbi eszten­dőkben, a hírlapíró ugyan­is nem először meghívottja a kedves, kellemes összejö­vetelnek. Ami most is kedves, kel­lemes. Kiskanálnyi hivata­losság, merőkanálnyi ba­rátság. Hiába, sokat számí­tanak az együtt töltött esz­tendők! Ezekre az évekre emlékeztetnek azok a gusz­tusosán elkészített csoma­gocskák is, amelyeket — hagyományosan — a válla­lat által termelt és forgal­mazott árukból állítottak össze a vendéglátók. Sok­sok esztendeje gyakorolják ezt a gesztust, bizonyos, senkit sem sértett, szívesen fogadták az ajándékot, hi­szen annak értéke jelképes csupán, a nyugdíjastalálko­zóra eljött idősek egyiké­nek sem adományjellegű. Az idén azonban valaki gondolt egyet, s a csoma­gocskák most már, a ta­karékosság arcpirító válto­zatának megfelelően, névre szólóak, és nem egyfor­mák ... ! A közkatonáknak szeré­nyebb, a tiszteseknek vala­mivel gazdagabb, a tisztek­nek a korábban megszo­kott tartalmú csomagocská­kat nyújtottak át, úgy vél­ve, az új idők furcsa sze­lét senki sem veszi észre. Mindenki tudott róla! Es mindenki, még a tel­jesen kívülről érkezett új­ságíró is, lesütött szemmel ülte végig a csomagocskák kiosztását, mert érezte, va­lami olyasmi történik itt, ami jóvátehetetlen. A je­lentéktelen csomagocska egyszeriben jelentőssé nőt­te ki magát, az otromba­ság bizonyítéka lett, tárgyi tanú arra, hogy közkato nákat, tiszteseket és tisz teltet, azaz volt beosztotta­kat és vezetőket miként lehet néhány perc alatt egységbe kovácsolni. A tá­vozók ugyanis „ottfelejtet­ték” az asztalokon a cso­magocskákat. M. O. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM 1987. JŰNIUS 29.. SZOMBAT Bár nem sek ilyen létezik mindennap eljön a kenyeres 2681 Vác, Pf. 32. Üresen ment át a komp Június 14-én, vasárnap dél­után Lepencéről érkeztünk a visegrád—nagymarosi révhez. Már legalább kétszáz ember várakozott, köztük egy német turistacsoport. Csak egyva­lakit vittek át motorcsónak-; kai, mi, többiek maradtunk. Amikor a túlpartról végre megérkezett a komp — egy kis teherautót szállítva —, a 250—300 emberből álló tömeg már nagyon nehezen viselte a hőséget. A komp azonban ahelyett, hogy felvette volna a várako­zókat, üresen ment vissza a túloldalra, általános felhábo­rodást váltva ki. Két és fél órát kellett várakoznunk ah­hoz, hogy végre átjussunk ... Ha a házai utasok vélemé­nye nem is érdekli a hajókat üzemeltetőket, legalább rossz hírünket ne keltsék a külföl­diek előtt! Hetényi József Zebegény, Naphegy 19. Orvosi ügyelet hétfőtől Hétfőtől (22-től) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hét végi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn' dr. Csupor Éva, kedden dr. Buesek Ti­bor, szerdán dr. Kiss Péter, csütörtökön dr. Ágoston Má­ria, pénteken dr. Mechninger László, szombaton és vasár­nap dr. Ágoston Mária, a körzetben 26-án dr. Kicsiny Gusztáv, 27-én és 28-án dr. Mácsik István. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Telegdy Ervin. Az ügyelet a Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): június 21-én és 22-én este fél 6 és fél 8 órakor ki­emelt helyáron vetítik a Mad Max című amerikai sei-fit, csak 18 éven felülieknek. — Június 23-án és 24-én este fél 6 és fél 8 órakor Il-es hely­áron játsszák az Öld meg a Sógunt! című színes japán ka­landfilmet. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): június 18-tól 20-ig itt is a Mad Max című amerikai fantaszti­kus film van műsoron. — Jú­nius 21-én és 22-én az Egy zsaru bőréért című, magyarul beszélő francia bűnügyi törté­net a szabadtéri mozi műsora. Az előadások fél 10-kor kez­dődnek. régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11-525) ta­lálható. Három óra ötvenöt. Az ok­kersárga Roburral begördü­lünk a kenyérgyár kapuján, odaállunk a többi kenyeres­kocsi mellé. Megcsap a friss kenyér illata ... — De felvit­te az isten a dolgodat! Rako­dód van... — mondják a pi­lótának, és ezzel el is intéző­dött a bemutatásom. Jó hallani Először a kukoricás kenye­ret rakjuk, aztán a kerek há- zikenyet, összesen vagy há­romszázötven darabot. Gyor­san megtanulom: máshogy kell a ládába rakni a hosszú­kás kukoricás kenyeret, más­hogy a házit. Hogy beférjen, és ne is törjön össze. A for­ró kenyér süti a tenyeremet. Néha egyet-egyet lopva meg is kopogtatok, jó hallani a hangját. Kiflit, zsömlét, óriás kiflit, bucit is itt pakolunk, jó kétezer-ötszáz darabot és hoz­zá öt darab bakonyi kenye­ret. Ez utóbbit csak egyetlen bolt rendeli. — Ez a hobbijuk — jegyzi meg valaki. — Én csak kisegítek — meséli a gépkocsivezető, mi­közben áthajtunk a városon. — Szeretem csinálni, elvállal­tam ezt a járatot, de mentem már a liszteskocsival is. Kü­lönben a műhelyben dolgo­zom, autószerelő a szakmám. Négy óra harminc. Kurali József, a Robur vezetője úgy kanyarodik be a Március 15. téren levő 202. számú kenyér­gyár szűk kapuján, hogy azt tanítani kellene. A „gyárat pedig mutogatni... Azt hi­szem, már nem sok ilyen lé­tezik. Itt a finom pékárut rak­juk fel, amely többnyire már — a boltok rendelése szerint — ládában vár ránk. Gépko­csivezetőm és egyben idegen- vezetőm még megmutatja a műhelyt meg a „lapátos ke mencét”, aztán indulunk. — Csak pizzalepény nincs mondja —, de ezt csak minta­darabként vinnénk ki, hogy mennyire menne, ha csinál­nák ... (Az lett volna a tizen kettedik fajta sütemény, amit viszünk.) Elhajtunk a DCM előtt hosz szú sorban várakozó teher­autók mellett, aztán tovább a 2-es úton. Az idő nem sok jóval biztat: az eső is szemen kél, helyenként meg a köd ül rá a mélyebben fekvő ré szekre. Elhagyjuk a megyeha­tárt, s feltűnik a tábla. Szén dehely. öt óra. A szendehely-ka­talinpusztai vegyesbolt előtt rakjuk le az első kosarakat. — Majd visszafelé számlázzuk — mondja Kurali József. A következő üzletnél már na­gyobb megrendelésnek teszünk eleget: hatszáz zsömlét és kif­lit, kalácsot, finom pékárut ra­kunk le. Mire végzünk, meg­érkezik a bolt vezetője is. Megkérdezem, elégedettek-e a vásárlók a váci termékekkel. Eddig még semmi panasz nem volt, szívesen viszik — mondja —, ízlik a vásárlók­nak. Irány Rétság. Az itteni ABC talán a legnagyobb „fogyasz­tó”, de itt is hamar végzünk. Az úton újra köd telepszik ránk. — Napsütés kellene — mondja. — Tegnap települtek ki a méhészek a méhekkel — mutatja az út kétoldalán so­rakozó kaptárakat —, de így nem sok méz lesz! Szerencsé­re nekem nincsenek mé- heim ... Apósomnak van egy málnása, az is elég. Nemsoká­ra ki kell vennem a szabad­ságomat, mert kezdődik a málnaszedés... Bélyeg, pecsét Hat óra harminc. Már meg­jártuk Nagyoroszit, és az utol­só kenyerünket rakjuk le Bánkon — több teli kenyeres­láda mellé. Megelőzött a kon­kurencia bennünket, mon­dom, de társam helyreigazít: — Itt mi vagyunk a konku­rencia, ez a nógrádi sütőipar felségterülete... Kérésemre beavat néhány, számomra rejtelmesnek látszó dologba. — Ez, amin ülünk, az Észak-Pest Megyei Sütő ipari Vállalat kocsija, a köz­pont ugyan nem itt van, de mivel a sofőrök Vác környé­kiek, az itt szállító kocsik Vá-I eon pakolnak. A Dunakeszi1 környékére szállítók meg ott. Olyan tizenhárom-tizennégy kocsink van, de a mi műhe­lyünkbe jár javításra az észa­ki rész minden kocsija, vagy negyven-negyvenöt. Megérkeztünk az utolsó állomásra, Romhányba. Amíg kiürítik a ládákat, elintézzük a formaságokat: Kurali Jó­zsef kitölti a négypéldányos szállítólevelet, a boltvezető bélyeget ragaszt rá, lepecsé­teli, aláírja. Aztán ugyanezt végigcsináljuk Bánkon. Nyolc óra. (Vagy talán még annyi sincs.) A Nagyoroszi ABC-áruház előtt egy Dacia csomagtartójába pakolnak. Többek között a „mi” kakaós tekercsünket is, egy egész lá­dával. — Gyerekek dolgoznak a gazdaságban, és a mi kisven­déglőnkbe járnak — mondja a kocsi vezetője, egy fiatal- asszony. — Utolsó darabig el­fogy mindig... Indulás előtt társam még figyelmezteti a boltvezetőt, időben rendeljen meg min­dent. Rétságon tankolunk. Űj- ra kíváncsiskodom, s megtu­dom, hogy „zsebből” tankol. A norma 23,3 liter száz ki­lométerre, s a megtett út ará­nyában fizet a vállalat. Ha túllépi a normát, az ő zsebe bánja, ha megtakarít üzem­anyagot, magának takarítja meg. Tanítani kellene Nyolc óra negyvenöt. A ka­nyar, amellyel befordulunk a Máricus 15. téri kis üzem ka­puján, újra csak tanítható lenne. A ládákat adjuk le — hogy másnap hajnalra össze­készíthessék bele az újabb szállítmányt —, és elszámo­lunk itt is, meg a „nagy” ke­nyérgyárban is. Még megkérdezem útitár­samtól, nem fáradt-e? — Meg lehet szokni a korai kelést is — mondja. — Különben is, délutánonként . szoktam alud­ni egy órát. Kurali József tíz óra, Tél ti­zenegy körül szokott hazaér­ni. Ilyenkor reggelizik vagy ebédel. Ehhez hárman is „asz- szisztálnak”: felesége és két kicsi gyereke, Henriett meg Bálint... Borgó János Lomtalanítás Folytatódik a lomtalaní­tási akció. Hétfőtől az aláb­bi utcákban helyez el kon­ténereket a kommunális üzem: Árpád út—Aranka utca sarok, Hársfa utca— Pacsirta utca sarok, Pacsir­ta utca közepe, Vöröske­reszt sor—Krakkó köz sa­rok, Vöröskereszt sor köze­pe, Táncsics M. utca köze­pe, Dózsa Gy. út—Molnár utca sarok, Dózsa Gy. út 18 számú ház elé, valamint a Horváth Mihály utca és Maurice Thorez utca köze­pe. Öregfiúk Éosf ki lesz a bainek? Az ostornyél árnyékában Ez az épülctmaradvány a CEMÜ székhaza mellett talál­ható, a város központjában. (Országh István felvétele.) Befejezéséhez közeledik az öregfiúk kézilabda-bajnokság. Az utolsó előtti játéknapon küzdelmes mérkőzéseknek és a papírforma beigazolódásának lehettek szemtanúi a szurko­lók. Eredmények: Verőcemaros— Váci Kötött 14-9 (6-3). Góllö- vők: Rixer 6, Berki 3, Bethlen 2, Szabó—Kálmán—Lőrinc 1— 1, ill. Rozmen 3, Horváth 2, Baracsi 2, Szabó—Danyi 1—1. Váci Fonó—Nagymaros 19-16 (10-8) Góllövők: Pápa—Csuda- buda 5—5, Molnár 4, Toldi , Cseszár—Oroszki—Kovacsics P 1—1, ill.: Kiss Gy. 8, Virág 3, Jeszenszki—Hoffman 2—2, Hornyák 1. Dunakeszi—Váci Spartacus 20-17 (11-8). Góllövők: Kovács 10, Szénási—Zsiga, 3—3, Dézsi —Varga 2—2. 111.: Székely 6, Berczelly—Nyári L.—Boczkó 3—3, Tóth—Modróczki 1—1. Mint a végeredményekből kitűnik, valamennyi találkozót az esélyesebb csapat nyerte, de minden találkozón kiélezett küzdelem folyt, és végig nyíl­tak voltak a mérkőzések. Az első találkozón nagy csatát ví­vott egymással a Fonó és a Marosi együttes a tabella má- eidik helyéért. Ezt követte a Dunakeszi—Váci Spartacus mérkőzés, amelyen az eddig gyengébben szereplő váci együttesnek a második félidő közepéig volt esélye a pont­szerzésre, A befejező találko­zón a jól játszó Kötött csapa­tot múlta felül a verőcei együt­tes. A bajnokság utolsó, záró fordulóját június 22-én hétfőn játsszák le az alábbi párosí­tásban: 17.00 Verőcemaros- Nagymaros, 17.50 Dunakeszi- Váci Kötött, 18.40 Váci Fonó —Váci Spartacus, 19.30: ered­ményhirdetés. — ny ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents