Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1981. JÚNIUS 20., SZOMBAT Még mindig a kiutat Ma árháború­Sokan és sokszor vitatták már a mezőgazdasági termelé­si rendszerek létjogosultságát, a szakmára gyakorolt hatását, különösen a kertészeti termé­keknél. így hát nagymérvű idegenkedés közepette alakult meg pontosan tíz esztendővel ezelőtt a bernecebaráti Bör­zsöny Tsz gesztorságával a bo- gyósgyümölcs-termelési rend­szer. Hullámvölgy és kifor­ratlan technológia jellemezte akkoriban ezt a területet, ezért mindenképpen indokolt­nak látszott a kiút keresése. Ehhez lendületet adtak az új rendszer által megfogalmazott elvek: ágazati szintű együtt­működés, a termelés minden fázisát átölelő fejlesztés és a termeléshez kapcsolódó fel­dolgozás. Az elgondolás part­nereket vonzott, a kezdet kez­detén hatan sorakoztak fel a rendszer mögé, most 21-en vannak — Pest megyében a szobi gyümölcsfeldolgozón kí­vül hét termelőszövetkezet. Versenyhelyzetben Elsőként a biztonságos ter­melés feltételeit kell megte­remteni, hiszen nem volt ter­mőképes fajta, szaporítóanyag, megfelelő gép, szünetelt a te­lepítés. Nem csoda, hogy hiányzott a kedv is a bogyó­sok termesztésére. Azután megkezdődtek a fajtakísérle­tek, s idővel általánossá vál­tak az üzemi törzsültetvé­nyek, a vírusmentes szaporító­anyagoik, a megnövelt tőszám és a sövényművelési forma. A komplex növényvédelemnek és gyomirtásnak jól alkalmaz­ható megoldásai terjedtek el, s mindezek után már érdemes volt ismét bogyósokban gon­dolkodni. Jelentősen nőtt így az ■átlagtermés, egyedül a fe­kete ribizkénél nem használták ki sok helyen — főként ön­tözési gondok miatt — a po­tenciális termőképességet. Ezután lépett előtérbe a ter­melés biztonságának a meg­őrzése. A kevés vevő és a „szétaprózott” termelő konf­liktusa az utóbbi kiszolgálta­tottságának növekedését je­lentette. A reagálás erre a fel­dolgozói vertikum kiépítése volt, azaz. a feldolgozás köze­lebb került a termeléshez, s ez erősebb versenyhelyzetet eredményezett. A 80-as évek elején megje­lenő közgazdasági szabályozók hatásaként mind nőtt a tá­volság a pártnergazdaságok kívánságai és az anyagi le­hetőségek között, s a munka nem folytatódhatott már olyan látványosan, mint eleinte. Mérséklődött a fajtacsere, s szaporodott a megoldatlan té­mák száma. Ugyanakkor egy stabil, bár a többi rendszer­hez képest kisebb létszámú szakembergárda jött létre és jelentős szellemi tőke halmo­zódott fel. Megannyi kérdőjel A kialakult helyzetet és a gazdasági körülményeket lát­va a tízéves évfordulóra meg­érlelődött a váltás gondolata. Pontosabban szólva a kérdés: fennmaradjon-e továbbra is ez a termelési rendszer? Ha léte indokolt, akkor a mostani for­mában — tehát egy téesz gesz­torságában — működiék-e to­vább, vagy mint például Bá­bolnán, alakuljon át közös vállalattá? Amennyiben az előbbi jó alapot ad a tovább­fejlődésre. akkor viszont még m'ndig újabb kérdésként ve­tődik fel a megújulás iránya. A VII. ötéves terv a bogyó­sokkal szemben ugyanolyan igényeket — 10 százalékos ter­mésnövekedést — támaszt, mint általában a gyümölcster­mesztésben. Az elmúlt öt év­ben viszont csökkent az ültet vények területe. A málnáé is, amelynek ára a két éve tartó árháború következtében egy­re följebb és följebb kúszik. Egymás túllicitálásában ma már felvásárlási és exportálá- si joggal rendelkező cégek vesznek részt eddig sosem ta­pasztalt versenyhelyzetet te­remtve ezzel. A pillanatnyi felfutási hullámot azonban mint általában — a piaci túl­telítettség követi majd: ez is. ez is a termelőt érinti a leg­érzékenyebben. A termelés vi­keresik-és holnap...? szont mindinkább a kisgazda­ságok felé tolódik el, elsősor­ban a bogyósok kézimunka­igényessége miatt. Tovább termelni i Ebből következően a hogyan tovább kérdésre a válasz csak egyfajta lehet: a termelés folytatása az egységes fajtát és növényvédelmet, ily módon egységes árualapot garantáló integrációs keretek között Méghozzá ágazati érdekazo­nosságra alapozva, azaz a ter­melők, a kereskedők és a fel­dolgozók egyaránt találják meg a számításukat. A telepí­téshez, a fajtakínálat bővíté­séhez viszont fajtavizsgálatok és szaporítóanyagok kellenek, s a rendszer egy évtizedes ta­pasztalata ehhez komoly ter­melő lehet. A kutatás, a fej­lesztés és a termelési közötti összekötő kapocsként működő rendszer tehát egy olyan köz­pontként funkcionálhat a jö­vőben, amely képes összeöt­vözni a technológiai folyamat elemeit — harmonikusan be­lehelyezve a kisgazdaságokat —, érzékenyen figyel a válto­zó körülményekre, s mivel az élet azt diktálja: szemléleté­ben gazdálkodáscentrikussá válnia. Jövője attól függ, hogy ki mennyiért veszi igénybe ezen­túl a szolgálatait. Ezen múlik, hogy érdemes lesz-e a megbí­zásra és a partnergazdaságo­kon, hogy megéri-e majd ne­kik az eddiginél nagyobb anyagi befektetés. Pillanatnyi­lag ez a legnagyobb kérdés. Tóth Andrea Szájtátva Pét-tt Éppen két esztendeje annak, hogy lezajlottak 1985. júniusá­ban az általános választások és az új választójogi törvény­nek megfelelően mind az or­szággyűlési képviselők, mind a tanácstagok esetében gyakor­lati formát öltött a pótképvise­lő, a póttanácstag intézménye. Ennek az új lehetőségnek kö­szönhetően — azaz, hogy a választópolgárok kellő számú szavazatát megkapott jelölt a tisztséget elnyert személy mö­gött a mindenkori tartalék sze­repét tölti be — elkerülhetővé vált sok esetben az időközi választások lebonyolításának szükségessége. Lemondás, el­költözés, az egészségi állapot megromlása esetén, s a leg­szomorúbb, az elhalálozás be­következtekor ott volt, van a pótképviselő, a póttanácstag, aki átveszi a tisztet, folytatja a munkát. Az élet rendje persze az, hogy aki a legtöbb voksol kapta, az tisztességgel le is szolgálja az ún. ciklusidőt. S akkor — tették, teszik fel a kérdést sok helyen — mi le­gyen a póttanácstag dolga? Áll szájtátva az ember, hi­szen ezernyi teendő vár dol­gos kézre a közéletben, s ak­kor lámpással kellene keres­ni nem a vállalkozó embert, hanem a munkát? Gödöllőn egyre inkább túladnak ezen a gendon. A pót-tt — amint hi­vatalosan rövidítik státusu­kat — rendszeres meghívottja a tanácstagi választókerületet érintő minden megbeszélésnek, okos munkamegosztással egyi­kük a népfront, másikuk a szakmaközi bizottság, a har­madik a Vöröskereszt aktivis­tájaként segíti társa munká­ját. a választókerületekben. Nem minden pót-tt dolgo­zik így a városban, de egyre többen. Két esztendő ugyanis sok idő, jó néhány kétségre választ adott, mit kellene, mit lehet kezdeni a pót-tt intéz­ményével. Ezért magunk ter­mészetesnek tartjuk a gödöl­lői példát. Az a természetel­lenes, hogy települések nagy csoportján még mindig ott tar­tanak, hogy a pót-tt szerepé­ről vitatkoznak* MOTTÓ Munka helyett jegyzőkönyvek Sokba kerül a mundér védelme Strandfürdő a pincében? Riportot sugároz a tv Budaörs­ről. Olvasóink bizonyára emlékeznek még az április 14-én lá­tott képsorokra, s másnap lapunkban megjelent írásunkra, melyben hírül adtuk, hogy a nádasdűlői lakótelep három ma­gas épülete alatt dübörögnek már a szivattyúk, kiemelik az el­öntött pincék vizét. Akkor és azután, hogy ország-világ tudo­mást szerzett az újabb építőipari műhibáról, amit előtte hiá­ba jeleztek az 384 OTP-lakásban élő családok. — Mi történt azóta? A kérdést már többször és több helyen feltettük, a vála­szokat azonban csak most si­került összefoglalni, miután kivártuk a szakvizsgálatok eredményét, tanulmányoztuk a megbeszélések jegyzőkönyveit. Mellesleg annyi tárgyalásét, melyek résztvevőinek tanács­kozással töltött munkaóráit ha összeadnánk, s a papírmunkát végzők fáradozásait is figye­lembe vennénk, biztosan ki­jönne annyi idő, vagy talán még több is, mint amennyi alatt az új szigetelést néhány ember felragasztaná azokban az elárasztott pincékben. Bírósági ítélet ellenére sem Azt hinnénk, hogy ilyen ese­tekben saját jó híre érdekében mindenkit mozgósítva, gyor­san intézkedik egy kivitelező vállalat, hogy a világ minél kevesebbet beszéljen a kínos esetről, s a lehető leghama­rabb elfelejtse. Azonban még ennél is fontosabb azoknak a lakóknak a nyugalma, ott­honuk biztonsága, akik néhány évvel ezelőtt talán még albér­letben laktak, vagy az idős szülők házának egyetlen szobá­jában meghúzódva vártak éle­Aratásra készülődnek Farmoson Kilenc legény lesz a gáton... 1 Összesűrfisödött a Jevegö> megszoruIt a hőség itt, a farmosi Tápiómente Termelőszö­vetkezet hatalmas gépjavító üzemének ud­varán. Példás összevisszaságban sorolnak az erő- és munkagépek, olajtól ragacsos alkat­részek cserélnek helyet egymással: a régit, a kopott-töröttet fölváltja az új tengely, csap­ágy, csavar, lánc, tömítőgyűrű. A hét, porcikáira szerelt E—516-os arató- cséplő gép szerelői, hajdani s leendő irányítói, a kötélizmú férfiak tudják: akkurátusán dol­goznak a monstrumokon, szemvillanással jel­zik, mikor kell a segítség, félszavakkal disku- rálnak a legmegfelelőbb reparációról. S lám, olyik kombájn motorja már föl-földübörög, a kerekek persze nem mozdulnak, egyelőre csak a motor hangjára kíváncsiak a szere­lők. — Június 26-án lesz a gépszemle, akkorra minden kombájnnak el kell készülnie — mondja Visnyei Pál műhelyvezető. — Kilenc E jelű arató-cséplő géppel vágják a fiúk a ke­nyérgabonát. 1481 hektárt kell bejárniok. Két gép vadonatúj, ám a többi hét kissé öregecs- ke, némelyik 8—9 éves. Ezekkel arattuk a gabonát, s ezek a kombájnok vágták a ku­koricát. a napraforgót is, nem csoda, hogy elfáradtak. Ami az alkatrészellátást illeti, egyelőre nincs gondunk. — Az idén tehát nem Péter-Pálkor kez­dődik Farmoson az aratás — vetem közbe. — Nem bizony, de nemcsak nálunk késik az érés — így a válasz. — A sok májusi eső, bár hátráltatja a magok érését, haszno­sult is: vastag, erős szárakon tömött, nehéz kalászok eredtek. Walter János — zömök, erős férfi — ki­lencedik aratására készül. Hűséges barátja és munkatársa, a kilencedik éves kombájn most orr nélkül szomonkpdák: a kukoricaadaptert szerelte le róla vezetője, hogy búzaaratásra alakítsa át a masinát. De hát addig még na­gyon sokszor alá kell bújnia Walter János­nak. — Nagy szégyen lenne, ha a géx>szemlére nem készülnék el — mondja a férfi. — A kombájnosok egyébként nem egyedül, társ nélkül javítják gépeiket, hanem kalákában. Van úgy, hogy háromemberes munkát kell végezni, olyankor bizony elkél a segítség. — Mi a szakmája? — Autó- és motorszerelő vagyok, Tápió- szelén lakom. Onnan karikázok a műhelyig a Babettámmal. Télen gyalog vágok neki az út­nak, hiszen — mutat kelet felé — nézze csak, amott, ide valami három kilométernyi­re lakunk. — Milyen termésre számítanak? — Nem lehet azt még megbecsülni. Jó. ha három hét múlva elkezdhetjük az aratást. No. mutasd, hol fáj — szól, s a gépe alá bújik. A szomszédos kombájn legtetején Haizer András rejti hegesztőpajzs mogé az arcát. Villan az iv, alakúi a varrat, látszik, értő kezekben van az apparát fogója. Nagy un­szolásra lekászálódik a férfi, s Vede is vál­tunk néhány szót. — Minden perc drága most — mentegető­zik —, én először veszek részt az aratásban önállóan, nem akarok a társaimtól elmarad­ni. Itt rangot jelent, ha valaki a kombájn nyergébe ül. Rangot és bizalmat. Engem is megtisztelt a téesz vezetősége, hát nem aka­rok szégyenben maradni, úgyhogy — ha meg­engedi —, már folytatnám is a reparálást... — Mi a következő teendője? — A ferde felvonót, illetve annak láncát cserélem — mondja a fiatal férfi, s a szer- számostáskájához lép. Kenyó Géza nyugodtabb. Nem csoda: a ti­zenharmadik aratására készül, van tehát ta­pasztalata e tisztességben, ötéves kombájnja még nem hagyta cserben, s mint a férfi mondja, az idei nyarat is együtt töltik majd... — Harmattól harmatig aratunk; s ha úgy adódik, sem szombat, sem vasárnap nem lesz, csak a naptárban — szól. — Szerintem két- három hetes késésben van a természet, de majd utoléri önmagát. Most megérkezett a meleg, napsütéses idő, figyelje meg, hama­rosan szőkülni kezd a búza. — Tudják máry mennyiért dolgoznak majd az aratásban? — A normát csak a szemle után állapít­ják meg, remélem, az idén is vastag lesz a boríték. .. Milchel István sbban reménykedik, sikerül majd az első. önálló ^komhájnosi munkája. A fiú nem először ül ugyan — vagy inkább kucorog — a vezetőfülkében, hiszen szak­munkástanulóként is ebben a téeszben gya­korolt, de hát ez mégiscsak más... Egyedül aratni, róni a tízmétereket, tízfelé figyelni, estig, ameddig lát az ember, s olyan hamar megérkezik az a másnapi hajnal... — Tapasztalt, gyakorlott aratóé volt ez a kombájn — tapogatja tenyerével a naptól hevült oldalú gépet —. most a rázóasztalt szereljük, aztán a felhordó kerül sorra. — Ki segít a szerelésben? — Csülik Józsi bátyám, ő remek szakem­ber. — Volt már az idén azon a táblán, melyen majd mint kombájnos dolgozik? — Sok búzamező van a mi határunkban, nem tudom, melyiken érik be előbb a ke- nyérnekvaló, tehát nem ismerem azt a he­lyet, hol először karéjozom a gépet Végül is, azt hiszem, mindegy, melyik dűlőn süt a há­tamra reggel a nap. | JÓ tucatnyi napot ajszik még kinn a bú­za a farmosi határban, s akkor nyeregbe száll kilenc férfi. Kilenc kombájnos, kilenc legény a gáton, a búzatenger közepén.., B. I. A. tűk nagy pillanatára, közben szorgosan kuporgatva a lakás- vásárlási előlegre, vállaltak sokféle adósságot életük nagy terheként, s nem így képzel­ték el a révbe jutásukat. Eb­ből már lelkiismereti kérdést is lehet, sőt kell csinálni. A sorokat róva a szerző most mindenesetre azt látja, hogy a naptár június 16-át muta,, de a szigetelés bírósági ítélet ellenére sem készült el. Bár igaz, a kivitelező 43-as Számú Építőipari Vállalat au­gusztus 19-ét kapta határidő­ként, de hát a húzás-halaszt- gatás a végső időpontig értel­metlen. Következménye: az áprilisi eset és a költségek az­óta tartó növekedése, hiszen a szivattyúkat ott kellett tarta­ni, ha esik az eső, jön újra a víz, indíthatják megint a motorokat. Az is igaz, hogy a vízbetörést okozó műszaki hibát, amivel kapcsolatban a Pestber már 1986. március 5-én kérte a Fővárosi Bíró­ságot, hogy alperesét 30 napon belül kötelezze annak meg­szüntetésére, nem maga a 43 as gárdája követte el, hanem a vele alvállalkozói viszony­ban álló KKMV, azaz az időközben fölszámolt Közép­magyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalat, melyet már be sem perelhetnek. Ez a körülmény azonban nem ér­dekelheti a beruházót, s főleg nem a lakókat, akik már fizet tek és majd egy életen át fizetnek, hiszen ők a fővállal kozóval állnak partneri kap­csolatban. Az alvállalkozó alvállalkozója Ha Ftigedi József, a Pest­ber budai területi mérnök­sége vezetőjének értesülései jók, márpedig erre igent mond, akkor alapos okunk van a további aggodalomra is. E szerint ugyanis a 43-as ellenkeresetet akar benyújtani felelőssége elhárításához. Ha pedig per lesz, akkor ez akár másfél évig elhúzódhat anél­kül, hogy a mundérvédő ak­ciók helyett a fő kérdést rendeznék. A bíróság részére már 1986. augusztus 25-én elkészült szakértői vélemény szerint a Napsugár utca 2—4., a Szivár­vány utca 6—S. számú házak pincéiben vizbeszivárgási he­lyek vannak a falakon, a helyiségek pádlóin. A Nádas- dűlő elnevezés is arra utal, hogy a terület vadvizes, ős- Duna-meder volt az előző geo­lógiai korokban. A pincék a terepszint alatt helyezkednek el. A terveket készítő Pest Me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat­nál négyrétegű, bitumenes, ragasztott, talajvíznyomás el­leni szigetelést írtak elő, ami helyett a KKMV újabb al- alvállalkozója (Lehet, hogy ezért drágák az építkezések? És áttekinthetetlenek a folya­matok? A szerk.), egy bizonyos Béke Tsz szigetelőágazata úgynevezett Hungizol, PVC- alapanyagú, egyrétegű szige­telést készített. A csapadék­víz egy része a szigetelés mö­gé folyhat, s ez megtörtént már az épületek birtokba vé­tele előtt is. A munkák szabá­lyos elvégzése most összesen 4,5 millió forintba kerülne. Áprilisban a házakhoz ve­zető távfűtőcsövek közmű- csatornájában összegyűlő, 40 fokos talajvíz szivárgott be. Ezután jöttek a szivattyúk. Az április 21-én tartott megbeszé­lésen Hurka János, a 43-as ÁÉV termelési vezérigazgató- helyettese bejelentette, hogy a három lakóépület fogadószint- jének-pincéjének szigetelésével a bírósági ítélet szerinti határ­időre elkészülnek. A Pest Me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat megrendelésére vizsgálatot végzett a Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat, s ennek a napokban összegzett megálla­pításait így foglalta össze Zá- vodszki János, a PTTV igaz­gatója: az épületszerkezetek megfelelnek az állékonysági követelményeknek. A fogadó­szint vasbeton szerkezetei a négyrétegű víznyomás elleni szigetelés mellett teljes száraz­sági követelményekre tervezve készültek. Ebből következik, hogy kissé .agresszív talajuk a betonra és a. betonacélokra egyaránt káros lehet. Ezért az utólagos szigetelés elodáz­hatatlan. Nincs viszont, s nem is várható olyan veszély, ami az épületek biztonságát koc­káztatná, ez csak később kö­vetkezhet be, ha a munkálato­kat elmulasztják. A tervek elkészültek, a bíró­sági végzés határideje közele­dik, a munkának viszont nyo­mait sem látjuk a házak kö­rül. Pedig a károkból már a városi tanács is részesedik, mert a KKMV felszámolása miatt magára vállalta a 200 ezer forint értékű csa­tornaépítési munkák kifizeté­sét, melyen a távfűtési ve­zeték védőcsatornájába jutó rétegvíz távozhat. Ki és mikor téríti meg a kárt? Szúrja a szememet a jegyző­könyv egy sora, melyben az alvállalkozó alvállalkozóját je­lölik meg. A már említett tsz felelősségét eddig senki nem firtatta. És azt sem összegezik sehol, hogy az állam, valamint a lakosság erkölcsi-anyagi ká­rát hány felelőtlen, gondatlan egyén téríti meg és mikor. Kovács T. István Permetezik a búzát A vccsési Ferihegy Termelőszövetkezetben a MÉM Repülőgé­pes Szolgálatának helikoptere permetezi a búzát. Képünk Üllő határában készült, a „sárga szitakötő” szorgalmasan szórta a gabonára a növényvédő szert. (Hancsovszki János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents