Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
JOrI iívfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1987. JÚNIUS 2., KEDD Csak kéke fegyen A többivel magunk Is elbírunk — Sajnos, nincs gáz, tanár " úr! — mondta Karvázi Sza- í; b .les, úgy is mint a monori r gimnázium Il./a osztályos ta- . ^ nulója, de leginkább mint hintán járó kikiáltó. — Gáz, az van... — tűnődött Bölcső Gusztáv, úgy is, mint az irodalmi színpad vezetője, de leginkább mint a hintón járó kikiáltókat útnak bocsátó. Gáz pedig annyiban volt, hogy épp aznap reggel fedezték fel az éjszakai betörés nyomait a tanári szobában, annyiban pedig nem, hogy csak tüdővel lehetett felfújni a léggömböket, így azok nem emelkedtek a levegőbe. Szellő és Csöpi kantárszíjára erősítve, csak úgy szolidan lengedeztek. Szellő és Csöpi kapkodta a fejét. A menzáról kiszaladtak a szakácsnők, Járadi László, a Hazafias Népfront monori bizottságának titkára meg is jegyezte, hogy oda fog égni az ebéd — de az ebéd akkor már készen volt, s a gimnázium udvarán mindenki kellő mértékben koncentrálhatott a hintára. Osztos János, a pilisi Aranykalász Termelőszövetkezet szállítási vezetője; mint hintótulajdonos és parádéskocsis a békenapra készülődés fénypontja volt, mondtam is, hogy beszélgetésünkről érdemes lenne külön, hosszan írni. De aztán meginvitált az első ülésre maga mellé, Szellőn és Csöpin vadul zengtek a hortobágyi rézcsengők, Karvázi Szabolcs és Dudás Viktor hangszóróba kurjongatták a békenapra hívogatót, a léggömböket lebegtette a szél, zúgtak körülöttünk autók, buszok ■ lehet erről írni? Meg lehet ezt írni? Hiszen ezt látni meg hallani kell... Ez maga a kedv, a fiatalság, a lendület, a hangulat, a vidámság, ...a béke. Aztán másnap sor került a békenapra, a monori művelődési központban. Az előcsarnokban képregényeket, kifestőket, mesekönyveket árultak — lehetett kapni jelvényt és nyakba lógatható bőrszíjat, hatalmas plakátokra írhatta fel ki-ki a nevét a mondat alá, hogy békét akar, vagy elképzelését: hogyan éljenek az emberek a jövő században? „Minden ember szeresse egymást, és. ne verekedjenek” — véste egy nagy a papírra. „Bruce Lee” — írta gondosan egv kicsi, aztán elszalad! De már jött izzadva, kipirulta,n egy élő ostor, Laza István, a művelődési ház igazgatója kanyarította — ropták az aprók a táncot. És a klubteremben mesefilmek peregtek, videón, aztán a pilisi gyerekszínpadosok penderül- tek színre varjú, vadkan és Csak a szépre... Bátyus bál Csak a szépre emlékezem ... Fz lesz a címe a monori nyugdíjasok klubja által tervezett, szervezett zenés előadássorozat első találkozójának, amelyre június 11-én, csütörtökön délután 16 órakor kerül sor a monori művelődési központban. A rendezvény bátyus bál jellegű, a belépés a klub tagjainak ingyenes, nem nyugdíjasoknak és hozzátartozóknak húsz forint. Lesz tombola, táncverseny, közös éneklés — a klub vezetősége szeretettel vár minden érdeklődőt. kvRWi-fr-r Hogyan éljen a jövő század embere? Pokornyi Krisztina, Szentgyörgyvári Zsuzsa, Csépán Tünde plakátra fogalmazták — ők be is válthatják elképzeléseiket A nagyterem sarkában; készítsünk bábokat! (Péter László felvételei) erdei rendőrök képében, az- hirdette ez a nap. A többivel után a szentesi békeklub, már magunk is elbírunk volt rajzolás, tapsoltunk egy K. Zs, breaktáncosnak, csendben voltunk, amíg Kaldenekkerné Sipos Mari színes tintákról álmodott, és. Békenap volt. Gyermeknap is egyben. Sokakat hívtak, sokan ott voltak — lehettek volna még többen, különösen a délutáni programokon, amiket a nagyobbaknak szántak. De a nagyobbak a hosszú kényszer- szünet alatt elszoktak a művelődési háztól. Sebaj, majd visszaszoknak, ezek legyenek a legnagyobb gondjaink, vagy hogy épp nem akad gáz a lufiba... — Béke legyen! — Csévharaszton Fogadóórák Dobos Ferencné, Pest megye 13. számú országgyűlési választókerületének képviselője június 5-én, pénteken 10, tői 12 óráig a csévharaszti tanácskirendeltségen tartja fogadóóráit. Kéri a választópolgárokat, hogy ebben az időpontban keressék meg panaszaikkal, gondjaikkal. Tárlat után A kritikából erét merítenek Reitz János és dr. Patkós József maqlódi festőművészek tárlatra invitáló meghívóját egy Rilke-vers díszítette: „ .. .sejtelmem még korántse kész: / a bánat és siker nem ragadta / új markolással teljes diadalra. / és mégis: ez a sok kusza vonalka, / valami komoly és egész.. A fenti idézet jól kapcsolódik a két amatőr művész kiállításához, hiszen kimagasló országos sikereket még nem értek el, de az a „sok kusza vonalka”, az a sok apró ecsetvonás már jól bizonyítja, hogy munkájuk „komoly” és „egész”. Gyönyörű képeket láthatott tőlük az, aki ellátogatott Maglódra, a Steinmetz kapitány u. 24. szám alatti tárlatra. Reitz Jánostól az elmúlást megörökítő fájdalmas élményeit, a Don-kanyari emlékeit, történelmi múltunk egyes eseményeit, valamint tájképeket láthattunk. nm Őt már sokan ismerik vonzáskörzetünkben, országos lapokban is olvashattak már róla, hiszen 10 éve tagja a Nagy István képzőművészeti csoportnak. A „Don-kanyari nemzeti tragédia” című sorozatával vált ismertté, amiért megérdemelten el is nyerte a művészeti díjat. Képeinek szíri- és formavilága megállásra, gondolkodásra és emlékezésre ösztönzi az embert. Számára a festés az élet. Feltétlenül tudni kell róla azt, hogy alkotni, tanulni és élni akarása példaképül szolgálhatna mindenkinek. Pedig nagyon beteg ember, a saját kiállítására is a kórházból jött éppen. Képei jól tükrözik a benne felgyülemlett kétségbeesést és félelmet. Autodidakta festő. A leszá- zalékolása utáni napokban nem tudott mit kezdeni a hirtelen megszaporodott szabadidejével, így képezte magát, olvasott, múzeumokba járt és festeni kezdett. Dr. Patkós József volt a másik meglepetés. Ez volt az első nyilvános bemutatkozása. Igaz, ezt nehéz elhinni róla, hiszen gyönyörű képeinek színbeli egysége, tájképeinek, elhagyott tanyáinak csodálatos varázsa, egyéni kifejezésmódja mindenkit lenyűgözött. Reitz Jánoshoz hasonlóan nagy akaratú, mindent megismerni, megpróbálni akaró ember. Harmincöt éves. Három diplomája van. Tanító, általános ískoiai rajztanár, pedagógiai előadó az ELTE-n és két éve doktorált neveléselméletből. Gyömröi származású, jelenleg Maglódon él a feleségével és hároméves gyermekével; a sülysápi általános iskola igazgatóhelyettese. — Rajzolni mindig szerettem — kezdi el a beszélgetést —, de nem tudtam ... Két éve érzem azt, hogy amit csinálok, az nekem is tetszik... Ez valószínűleg azért van, mert akkor fejeztem be a tanulmányaimat, így több szabadidőm lett, amit természetesen a festészetre fordítottam azonnal. Két éve le nem teszem az ecsetet — meséli —, igaz, a munkámon túl tanulmányokat és cikkeket még most is írok, de ma már nem olyan sok utánajárással, mint az egyetemi években. — Az elmúlt időben sok másolatot készítettem, erre azért volt szükség, mert nekem nem adatott meg, hogy a képzőművészeti főiskolára járjak, ahol a legjobb tanárok tanítanak, így ez volt az én stúdiumom, iskolám. Nagyon szeretem a németalföldi festők rajzosságát és az impresszionisták lényegmegfogó ábrázolásait. ::::: Turistaként minden híresebb múzeumot végignéztem, ez is sokat segített munkámban, de itt nálunk is mindig jártam a tárlatokra. Házi könyvtáram háromnegyed része művészeti leírás, műelemzés és művészeti album — mondja nevetve. — Általában az ember lakta táj érdekel, de szeretném bővíteni a skálámat portrékkal és kritikai hangú, társadalmi mondanivalóm is lenne. Egyelőre még sok minden érdekel, és egyik dologról sem szeretnék végérvényesen lemondani. Most például felkértek az egyetemen, hogy írjak egy neveléstörténeti könyvet, ami nagy megtiszteltetés számomra, így feltétlenül el kell vállalnom ... Képeimen itt-ott még látszik az alföldi festők hatása, de tájképeim, azt hiszem, már a saját egyéni stílusomban készültek. Nagyon szeretnék a realizmus éá az impresszionizmus keveredéséből olyan formát összehozni, ami tökéletesen kifejezi az én egyéni „színátírásomat”. Reitz Jánosnak nagyon sokat köszönhetek. Ő kölcsönözte számomra az első ecseteket és ő biztatott a festésre ... Azóta is igényem van arra, hogy kritikát kapjak. Igaz, ebből mindig kiszűröm a kritika inspirativ hatását is. ami nekem újra erőt ad, sőt egyfajta önkontrollt is biztosít számomra ... — Befejezésül csak annyit mondanék még. hogy ilyen sok érdeklődőre Reitz Jánossal nem is számítottunk, még legmerészebb álmainkban sem, és nagyon köszönjük mindenkinek. ölvedí Kriszta Kirándulás Nyugdíjasoknak A monori nyugdíjasklub vezetősége buszkiránduláot szervez Tiszakécske—Kerekdombra, a meleg vizű strandra 1987. június 28-án, vasárnap. Indulás a Volán-pályaudvarról reggel 7 órakor, érkezés körülbelül 21 órakor. Részvételi díj strandbelépővel együtt 150 forint személyenként. Ismerkedés Cegléd—Nagykőrös— Kecskemét—Tiszakécske városok nevezetességeivel. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás id. Soproni József lakásán egész nap, 2200 Monor, Wesselényi u. 21. sz. alatt. A klub vezetőség sok szeretettel várja a régi és. az új utazó társakat. Honismereti vetélkedő A laii családnév eredetére! A közelmúltban honismereti vetélkedőt rendeztek a gyomról Ságvári Endre úttörőházban. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségé, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat gyömröi szervezete és a II. Rákóczi Ferenc nevet viselő bélyegszakkör által meghirdetett vetélkedőre rendhagyó módon — helytörténeti dolgozattal — lehetett pályázni. Az egyik legsikeresebb írásbeli pályamunkát Szabó Gyula, a Gyömröi 1. Számú Általános Iskola Vll/a osztályának tanulója készítette, amelyet az alábbiakban adunk közre. tm A Fővárosi FtisfcnsBíiechaísskei Vállalat monori alkatrészgyártó üzemébe Június elején megnyílik felvBssu az ajándékkuckó géplakatosokat, továbbá a monori gépkezelői munkára, Forrás Áruház két műszakos munkahelyre, földszinti részén n©i és férfi Az ajánlatából: illatszerek, bizsuk, keffesmtoif dolgozókat bőráruk, kerámiák. Bérezés: a vállalat kollektív szerződése alapján, Szolgáltatása: megegyezés szerint. színesfilmek átvétele Jelentkezés: Lantos Mihály üzemvezetőnél, előhívásra. cím: Monor, Jókai u. 9—11. A pályamunkáról tudni, kell, hogy a Rab családnév Gyomron igen gyakori, ma is sokan viselik. Sokan azonban bizonyára nem ismerik a név eredetét. Az alábbi írás erre igyekszik választ adni... G. J. Öregapáui mesélte (MENDEMONDA) Az 1670-es években Ahmed, Sinain fia leszármazottai birtokolták Gyömrőt és környékét. Súlyos terhekkel sújtották a környék népét. Aki tehette, a környező láp világába menekült. Az egyik hajnalon kakukkszó hallatszott és a zöldike füttyentgetett. Az egyik ember ült a tutajon, a másik állt és hosszú rúddal hajtotta egyszerű járművét. András volt. aki féltő szemmel figyelte a magára maradt falut. A falut, hol fia magára maradva őrizte a családi fészket. A nap sugarai még ferdén vetették magukat a láp vizére. Szunnyadt még asszony és a gyereknép. Hirtelen nyugtai inság támadt a környéken. Veszé'-'t éreztek a madarak, a kutyák szűköltek. Messziről vad lódobogás hallatszott. A faluban maradt férfinép és legénykék álmosan nyújtózkodtak. Mind közelebb hallatszott a lódobogás. Majd mint a vihar csaptak rá az ébredő falura a janicsárok. Mögöttük szekerek verték fel a Pesti út porát. Rabolva túrták fel a családi tűzhelyeket és minden kézzel foghatót szekérre raktak. A pincékben talált bortól ittasan, a romos templom előtti térre hajtották a férfinépet. Megkezdődött a mustra. Életerős fiatalokat válogattak. maid rab szíjra fűzve őket. megindult a menet gyászosan az üllői határ felé. Némán figyelték a láp lakói az eseményeket. Asszonyok sírtak, a gyerekek pityeregve bújtak anyjuk szoknyája mellé. A búsan bandukoló rabok között volt egy fekete szemű 13-14 éves fiú, András. Ű nem búsult, neki az egész csupán egy nagy kalandnak tűnt. Megyehatárokon keresztül hagyták el az országot, majd a bolgárok földjén letáboroztdk. Akkor már a levegő szinte forrt a török horda felett. V ilami veszni látszott. A fiatal András unni kezdte a dolgot. Szabadságra vágyott. Gyermekeszével tervezgetett. Hiába kedveztek neki, mint a tábor legkisebb rabjának. Múltak az évek és itt-ott már pelyhedzett a kis András bajusza. Egy reggelen, kihasz- ..áiva a janicsárok részegségét, elhagyta a tábort. Isme- r tlen utakon, az éj leple alatt osont az üldözött. Útját a csillagok mutatták. alán egy év is eltelt, amikor rongyosan, piszkosan, kifáradva érkezett haza. Akkor már Buda is felszabadult. Az v.cára kitóduló asszonyok csodálkozva nézték az idegennek vélt borostás férfiút. Mikor András feltárta kilétét, szeretettel vették körül. András a szüleit kereste. Apja meghalt, anyját a bánattól a szíve vit.e el. \zóta mindenki csak árva rab Andrásnak hívta. Hát azóta élnek Rab Andrások C ömrőn. Így mesélte nagyapám ... Szabó Gyula VII./a 1. Számú Általános Iskola Gyömrő ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) t
