Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA NXXI. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1987. JÚNIUS 13., SZOMBAT Környezetvédelem A kollektív felelősség pajzsa Kincsásás a városban Nagy fénnyel égő tűz lobbant Vannak hírek, melyek a, kelleténél hamarabb kiesnek az emlékezetből. Általában azoknak a híreknek a sorsa ez, amik arra kényszerítenek, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Amikor például a környezetvédelem — maradjunk tovább e témánál, bár mondhatnánk mást is — kérdése kívánkozik tollhegyre, a krónikás tisztában van vele, hogy írását idejekorán leveszi a napirendről a közvélemény, mert gyakran saját mulasztásainkat is látni véljük benne, s ugyan kinek van ínyére számot vetni velük. Inkább elsiklunk a probléma fölött, s személyünket a mindenki felelőssége pajzsa mögé rejtve próbáljuk kivédeni a kritikától. Kényelmesebb megoldás, mint fordítani a szemléleten, a közügyét magunkévá tenni, könnyebb a normákkal szembeszegülőket követni. Eggyel több negatív példa, mit számít, azok immár úgyis elfedik saját kihágásainkat. Így lesz a sorozatos rossz kiválasztódásából egyre súlyosbodó össznépi probléma. Az viszont nehezen képzelhető el, hogy e folyamat fordítottját egyénileg el lehet indítani. Éppen ezért nagyra kell becsülnünk azokat a kollektív kezdeményezéseket, amelyek környezetünk védelmét akarják szolgálni. Mert bár kis város vagyunk, a maga módján ez a gond itt is a fő helyre került. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az- alkalmi és jobbára elszigetelt akciók önmagukban nem sokkal viszik előbbre ügyünket, de annyit talán remélhetünk tőlük, hogy jó példával szolgálnak, s ennek nyomán városi szintű kollektív tevékenység bontakozzék ki, ami idővel kifejlesztené a környezetvédelem iránti egyéni felelősségérzetet is. Tudo|n, a távoli jövőbe vesző utópisztikus kép ez, de valamilyen formában egyszer mindenképp komolyan el kell kezdenünk korunk alapvető problémájának megoldását. Amikor előbb azt állítottam, hogy környezetünk megóvásának tudatosításában nemigen számíthatunk az egyes emberek kezdeményezésére, komolyan gondoltam, mert sajnos kevesen vannak már azok, akik hisznek még az egyéni jó példa erejében. Ha nem így lenne, akkor nem kellene a környezetvédelem problematikájával foglalkoznunk. Mérce lesz Sajnos, a közös akciókat illetően nem lehetünk teljesen nyugodtak, egy legutóbbi köz- tisztasági program bizonyítja, hogy a felnőttektől — ha csak nem valami komolyan vett brigádvállalásról van szó — nehéz kicsikarni az együttműködést. Ilyesmire inkább csak gyerekeinket tudjuk ösz- szeverbuválni, amit nem is árt szorgalmazni, végtére is nevelői munkánk mércéje lesz, hogyan viszonyulnak majd nagykorukban a környezetükhöz. Csakhogy szervezhetünk mi nekik bármit, kétlem, hogy pusztán szép szóval, a felnőtt-társadalom példaadása híján valaha is eredményre jutnánk. Úgy hiszem, e sokat emlegetett nevelési motívummal, a példa- adással elég sokszor adósak maradunk. A tanács, a városgazdálkodási vállalat és az úttörőelnökség által az általános iskolásoknak februárban meghirdetett Védd a környezetet, óvd a természetet elnevezésű akció sok más mellett ezt a tanúságot is szolgáltatta. A kisegítő iskola diákjai szórólapokat juttattak el a Vági István-lakótelep otthonaiba, amelyeken közölték a nagytakarítás időpontját, s kérték, aki teheti, kapcsolódjék be a munkába. Sokat mondok, ha tucatnyival bővült a kis környezetvédő csapat, de szót sem szólnék miatta, ha tudnám, hogy félszáz zsákra rúgott a. környék hulladékleltára. Csalódás Ne értsen senki félre, nem a munka terhei miatt sajnálom a gyerekeket, hanem csalódásukért. Ha éreztették volna velük, hogy a lakótelep számára fontos a közreműködésük, máskor valószínűleg külön kérés nélkül is eleget tennének e feladatnak, s nem úgy ítélnék meg, mint egy letudott programot a sok közül. Vállalom, ha valaki szőr- szálhasogatásnak titulálja a leírtakat, kicsit sajnálom is, hogy a szervezők várakozásával ellentétben az esemény leírása helyett olyasmit feszegettem, ami mellett általában elfut a. figyelem. De a téma ismét ürügyül szolgál arfa, hogy megjegyezzem; rá kellene már döbbennünk, hogy A télen olyan hírek röppentek a levegőbe az Agroker-vál- lalatok háza tájáról, hogy szűkében leszünk a kertészetekben használatos vegyszereknek. Eleinte tényleg úgy tűnt, igaz a szóbeszéd, a gazdaboltok méregpolcai jó ideig üresen tátongtak. Szerencsére, mire elérkezett a permetezések ideje, mindenből jutott valamicske, bár azt tényleg nem mondhatnánk, hogy vegyszerekből bőséges lenne a kínálat. A Szolnoki úti gazdaboltban^ ahol pedig ritkán mondják a vevőnek, hogy nincs, szűkösen vannak a rovarölőkből, többek között a hatékony Bi—58 is a hiánycikkek listájára iratkozott. A decis készítményeket is hiába keressük, a casumint is régóta várják. A ridomil is a szállítók „mostohagyereke” lett idén, mert azzal is csak május vége felé jelentkeztek legelébb. Egyedül talán a lisztharmat ellen való anyagokról mondható el az ellenkezője, ezek változatos kiszerelésekben kaphatók. Fakan Mihály üzletvezető szerint nincs okunk kétségbe esni, időleges hullámvölgy ez a vegyszerpiacon, nem a gyártásuk mint inkább a szállításuk akadozik. A műtrágya-felhozatal is eléggé gyatrának mutatkozott az utóbbi időben, amit hoztak, főleg a kis csomagolású adagokat, elvitték mint a cukrot. Pillanatnyilag csak a kombi- náltból van. az is 50 kilogrammos egységben. A műtrágyának egyébként igen megélénkült mostanában a kereslete, ami elgondolkodtató, de van a tarsolyunkban egy kétes értékű magyarázat. Arra gondolunk, hogy a nagygazdaságokban rátértek a folyékony mű- tráayázásra ... No, de ne legyünk rosszmá- júak, elvégre ennyi erővel a permetezőgénekre is ráfoghatnánk valami hasonlót, merthogy azt is nagyon keresik a kertészek. Igaz, ez országosan is'hiánycikk. A rafia érkezése pedig valóságos eseménynek boldogulásunk érdekében tett kezdeményezések sikereinek valójában mindannyian letéteményesei vagyunk. Számtalan kérészéletű társadalmi vállalkozás csődje okolható amiatt, mert kényelmesebb volt mások asztalának tekinteni azt. ami voltaképpen értünk történt. Pedig néha elég lenne egy biztató szó, ha többre abban a pillanatban nem is futja, ám a közöny nagy kárt tehet. De szóljunk azért egy-két szót a részletekről is. Négy iskola nevezett be annak idején a környezetvédelmi versenybe, ki-ki háza, iskolája táját csinosította ki, vagy éppen egy exponált közterületet tett rendbe, s a kiírás szerint a környezetvédelem propagálásáról is számot kell adniuk. Még esemény volt Kétségtelen a kisegítő iskola pajtásainak elsősége, ezért egy személyi számítógépet kaptak ajándékba. Az iskolák legaktívabb őrseinek pedig, szám szerint 53 kisdiáknak egy-egy strandbérlet lett a jutalma a környezetvédelemben kifejtett munkájukért, ami sajnos ma még újságba kívánkozó eseménynek számított a város hétköznapjainak történetében. Miklay Jenő számított, mondani sem kell, hogy e nagyrabecsült kötözőanyagnak hírmondója sem maradt. Megnyugtatnak, úton van az utánpótlás. A kerti szerszámokkal amúgy nem volt különösebb probléma, bár a rotációs kapának mostanában csak hűlt helyét látni. Gyorsleltárunknak szándékosan hagytuk a végére a magvakat, beszélni róluk már aligha időszerű, meg aztán a szaporítóanyagok ellátásában úgy általában nem nagyon találhattunk eddig kivetnivalót, ígéret szerint a másodvetésű növények magvaiból is jut majd elegendő minden kiskertbe. E szenzációt sejtető címmel nem a legújabb régészeti feltárásokról szeretnék beszámolni, hanem olyan kutatásokról, melyeknek avatatlan végrehajtói jó ötven évvel ezelőtt irányították a közfigyelmet a föld felszíne alatt rejtőzködő „kincsek” felé. Az 1930-as évek két nagykőrösi kincsásási ügyének történetét levéltári iratok és korabeli hírlapi cikkek adatai segítségével rekonstruáltam. msí hiúi 1936 szeptemberében a 77 esztendős Tóth István jelentette Dezső Kázmér polgármesternek, hogy még az előző év egyik nyári napjának késő délutáni órájában hazafelé menet egy nagy fénnyel égő, kétharmad méter magas, . négyszög alakú tűz lobbant fel előtte a Szolnoki utca közepe táján. (A levélben természetesen a pontos cím is szerepel, de azt itt most mellőzöm, nehogy valaki megint fölássa az útfelbontásoktól amúgy is gyakorta sújtotta városunk e forgalmas utcáját.) Miután a levélíró ezt a szokatlan jelenséget ugyanott egy évvel később megint észlelte. Írásbeli beadványában ásatási engedélyt kért a polgármestertől, „mert azon a helyen muszáj, hogy legyen valami, ha nem érc, valami régi tárgy”. Dezső Kázmér — minekutána a Történeti Múzeum (a mai Magyar Nemzeti Múzeum) szakembereivel való igazi régészeti lelőhelyeken történő ásattatási törekvései sorra-rendre kudarcba fulladtak — nemcsak, hogy engedélyezte a „kutatást”, de még három ínségmunkást is küldött segítségül. A feltárás hivatali felügyeletét Nagy Lajos közművelődési előadó látta el, A tekintélyes nézősereg előtt lefolytatott ásatás azonban hiábavalónak bizonyult: a két méter mélységig kiásott gödör csak egv tapasztalattal gazdagítöttá'SSá- tójjit,. < A maga kincsének fölkutatására Tóth Istvánnál jóval több időt és energiát áldozott Zatykó József, ö is tévedhetetlen biztonsággal jelölte meg a nagykőrösi erdőben azt a helyet, ahol — szerinte — a fél mázsányi arany rejtőzködik. Írásbeli kérvényére a polgármesteri hivatal szóbeli ásatási engedélyt kért s kapott a Történeti Múzeumtól és megszerezte a tulajdonos hozzájárulását is. A feltárás pontos helyét nem ismerjük, csupáncsak a róla megjelent újságcikk alapján gyaníthatjuk, hogy a Csókáserdei Kincsesfa tövében történhetett, Nagy Lajos köz- művelődési előadó jelenlétében. De a fáradságos munka jól megérdemelt jutalma itt is elmaradt. Az eredménytelen kincsásás felett kesergő Zatykó József ekkor elmesélte Nagy Lajosnak a feltárás előzményeit. Eszerint még gyermekkorában lángot látott ezen a helyen. egy felnőttkori álmában pedig magát a kincset is megpillantotta ugyanott. Saját élményeinek igazolását viszont abban a novellában vélte felismerni, t amely a Csipvár II. dűlő 52,’számú tanyájának közelében elrejtett török kincsről tudósított, és ame'-vnek gyűrött lapjait a balsikerű ásatás után fennen lobogtatta a hivatali kiküldött előtt. Elképzelhető annak megrökönyödése. amikor saját, négy évvel korábban megjelent irományára ismert, amelyben egy helyi hiedelemmondát dolgozott fel. A kincskeresés hiábavalóságáról azonban Nagy Lajos nem tudta meggyőzni Zatykó Józsefet, akinek ez oly mértékben rögeszméjévé vált, hogy egy évvel később újabb engedélyért — sőt ekkor már szerszámokért is — zaklatta az illetékeseket. De a Történeti Múzeum ekkor már nem járult hozzá. a kutatáshoz, s a polgármesteri hivatal is ilyen értelmű intézkedéseket tett. A nagykőrösi kincsásási történetekben a kutatásra serkentő motívumok (álomlátás, kincs helyének tűz általi jelzése) nem helyi jellegzetességek. ezek országszerte ismeretesek a hasonló népi hiedelemmondákban. Létrejöttük rendszerint valóságos tapasztalati tényeken alapul, olyan régészeti leleteken (edénytöredékeken, pénzeken, különféle eszközökön. nemesfém tárgyakon), amelyek előkerülésének emléke az idők folyamán átalakult, eltorzult. Hogy ilyen esetek még ma is megtörténnek, arra kiváló helyi példa az 1981-ben megtalált avar kori aranylelet meséje. Eszerint egy mozdonyveNagykőrösi Kgy. Kinizsi serd.—Bag serd. 9-2 (4-2) Izgalom előzte meg a mérkőzést, mert a sportorvosi igazolások nem voltak teljesen rendben. Végül a körösi csapat 10 fővel, a vendégek 8 fővel álltak ki. Kinizsi: Petrik — Juhász B., Csikós, Dér, Oláh — Forgács. Tóth, Karsai — Aszódi J„ Bózlék. Az i meretlen játékerőt képviselő csapat ellen a hazaiak lendületes, ötletes támadásokkal kezdtek, ez gólokban is megmutatkozott. Három-nullás vezetés után a bagiak két gyors ellentámadásból szépítettek. Fordulás után tetszés szerint érte él góljait a Kinizsi. A jó játékért a teljes körösi csapatot dicséret illeti. Góllövő: Bózlék 4, Tóth 3, Dér, Aszódi J. A 6-' csapatból álló csoportban mégyei első osztályú, jó képességű csapatok serdülőivel szemben jutott tovább a körösi csapat az OSK-ban. de az első négy között van a megyei versenyben is. A ceglédi körzet végeredménye, serdülők: 1. Cegléd 24 21 1 2 X10- 13 43 p. 2. Abony 24 18 2 4 116- 12 38 p. 3. Nagykörös 24 13 4 7 G9- 27 30 p. 4. Újszilvás 24 8 3 13 40- 65 19 p. 5. Tápiószőlős 24 7 3 14 53- 81 17 p. 6. Albcrtirsa 24 5 4 15 34- 83 14 p. 7. Dános 24 2 3 19 18-159 7 p. szépséghiba, hogy több mérkőzés az ellenfelek meg nem jelenése miatt elmaradt, ezeket 3-0-lal a hazai csapatok javára írták. A Kinizsinek hat mérkőzése maradt el, pedig éppen ebben a korban kellene a sok játék — a fejlődés SZOMBATON A nagyteremben: Biztos halál. Színes, szinkronizált japán kalandfilm. Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Hatan hetedhét országon át. Színes, szinkronizált NDK ifjúsági film, fél 4-kor. Tiltott szerelem. Színes, dán film, fél 6-kor. A kertmoziban: Trükkös halál. Amerikai film, 9 órakor. zető„ míg járműve a pirosat mutató szemafor előtt várakozott, a mozdonyról leszállva földrögöket rugdalt a vasúti töltés oldalában, egy mesés kincseket rejtő edényre bukkant mindenféle nemesfém ékszerekkel, gyémántokkal, aranypénzekkel. sm Nos, az avar aranylelet ta- lálója valóban mozdonyvezető, de nem a földet rugdalva, hanem planírozás közben, nem a vasúti töltés oldalában, hanem a Szurdok-dűlői tőzegesnél, és nem ékszerekre meg pénzekre, hanem üvegberakásokkal díszített arany kardveretekr* bukkant. Ahogy mondani szok^ ták: a többi stimmel... Dr. Simon László Munkaversesiyszerződések A munkaverseny új formája alakult ki az Üjszegedi Sző-* vőipari Vállalatnál: az év ele* jén mintegy 70 szocialista bri- gád kétoldalú szerződéseket kötött a vállalat vezetőségével a termelési feladatok legjobb megoldására. A szerződésben a vezetők is kötelezik magukat arra, hogy megteremtik a feladatok megoldásához szükséges alapvető feltételeket. Az eredmény máris megmutatkozott: a vállalat — évek óta most első ízben — jelentősen túlteljesítette terveit. A konvertibilis export például 39 százalékkal múlta felül az előirányzatot. Ennek alapján most azt a célt tűzték ki, hogy az év végéig tovább .javítják az eredményeket, így a valutát hozó exportot a tervezetthez képest mintegy 50 millió forinttal növelik. érdekében. Ezen a téren jobb szervezőmunkát kell végezni a sportszerveknek, de a sportkörök vezetőinek is nagyobb súlyt kell helyezni az utánpótlás nevelésére. P. S. SZOMBATI MŰSOR Atlétika. Dunakeszi: serdülő A korcsoportos és ifjúsági megyei egyéni bajnokság. Labdarúgás. Kinizsi-sporttelep, 15 órától kb. 19.45-ig: nemzetközi serdülő Váry Kupa-mérkőzések (meghívottak: MTK-VM [Budapest, a védő], Ceglédi Vasutas, Kecskeméti TE, Kecskeméti SC, FK Pa- lics [Jugoszlávia], Nagykőrösi Kgy. Kinizsi). Sportlövészet. Kecskemét: Erdész Kupa-viadal. Tenisz. Szigethalom: Csepel Autó VSE— Nk. Kgy. Kinizsi, megyei férfi I. osztályú bajnoki mérkőzés. Természetjárás. Balatonmá- riaíürdő és környéke: a Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi túrája. VASÁRNAPI MŰSOR Labdarúgás. Kinizsi-sporttelep, 9.45—12 és 15.30-19.30- ig: nemzetközi serdülő Váry Kupa-torna. Sportlövészet. Kecskemét: Erdész Kupa-viadal. Tenisz. Kinizsi-sporttelep. 9 órától: kettős Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi—Ráckevei Tsz SK, megyei férfi I. osztályú csapatbajnoki mérkőzés. Természetjárás. Balatonmá- riaíürdŐ és környéke: a Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi túrája. VASÁRNAP A nagyteremben: Biztos halál, 4, 6 és 8 órakor. A stú- dióteremben: Hatan hetedhét országon át, fél 4-kor. Tiltott szerelem, fél 6-kor. A kertmoziban: Trükkös halál, 9 órakor. SSN 0133-2708 (Nagykőrösi Hírlap My. J. Negyedmillió évente A Ncfag nagykőrösi telepe éves árbevételének harmadrésze a raklapgyártásból származik. Mint ismeretes, az elmúlt télen akadályba ütközött az értékesítés, legalább húszezer darabra szaporodott az eladatlan készlet. Emiatt komoly anyagi hátrányba jutott annak idején a telep. Szerencsére ez a gond már a múlté, azóta újra folyamatos a kiszállítás, az udvaron tespedő áru jócskán megfogyatkozott. Képünk a tágas üzemcsarnokot mutatja, ahol 200—250 ezer raklapot szögeinek ösz- sze évente. Előtérben egy fűrészgép, amelyen méretre szabják elemeit. (Szegő Erika felvétele) Talán átmeneti Hullámvölgy a boltban —Sporthírek— Izgalmas volt a meccs