Pest Megyei Hírlap, 1987. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

Heti kérdésünk Keresi a boldogságot? — Mit mondjak erre? — kérdez vissza Térjék Zoltánné hévízgyörki lakos, az Utasel­látó gödöllői egységének el­adója. Nem tudom. Az első házasságomban tizenhat évet éltem, amit nem lehet bol dognak mondani. Most nem vagyok férjnél, négy éve együtt élek egy fiatalemberrel. Ügy érzem, ebben a kapcso­latban megtaláltam a boldog­ságot. Van két családom. A lányom decemberben lesz húszéves, két hete ment férj­hez. A kisfiam októberben töl­ti be tizedik évét. Nagyon szeretem mindkettőt, és ők viszonozzák az érzelmeimet. A szakmában 1971 óta dolgo­zom, jelenlegi munkahelye­men öt éve. A vendégek, a kollégák, a főnököm szeret­nek. tiszteletben tartjuk egy­mást. Nekem ennyi elég is. — Minden embernek alap­vető természete, hogy keresi a boldogságot — válaszol dip­lomatikusan Juhász József, a galgamácsai Galgaparti Ter­melőszövetkezet állattenyész­tési íőágazat-vezetője. — Az­tán van olyan, aki utoléri, van aki csak zavargálja. Az, hogy mennyiben éri el vagy nem, attól is függ. milyen céljai vannak. Ki ebben, ki abban találja meg a boldog­ságot. Mert abban, hogy mil­liomosok legyenek, kevesen találnák meg. A nap programja Június 13-án: Gödöllő, művelődési ház: Szociális készségfejlesztő tréning. A kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjáté­ka, Jacobi Viktor: Leányvá­sár, 19 órakor. Lakatos Vince: Agrárszoció, fotókiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándorné: Harmadik mese, megtekinthető az elő­térben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk', ki­állítás Gödöllő és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás törté­netéről, Iparművészet a gö­döllői művésztelepen, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó, ki­állítás, Fedinecz Atanáz fes­tőművész kiállítása, megte­kinthető 10—18 óráig. Kcrepestarcsa. kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Június 14-én: Gödöllő, művelődési ház: Szociális készségfejlesztő tréning. — Erre nem tudok mit mon­dani. Ha jót mond az ember az se jó, ha rosszat, az se — mondja Horváth József, a Vo­lánbusz gödöllői üzemigazga­tósága aszódi kirendeltségé­nek mindig mosolygó gépko­csivezetője. — Mi a boldog­ság? Mindig változik szemé­lyek szerint, ki miben kere­si. Én akkor vagyok boldog, ha a környezetemben, ott­hon és a munkahelyemen el­képzeléseim érvényesülnek. Ezek nagyjából sikerülnek is, az ember úgy igyekszik. De nemcsak én kellek a célok el­éréséhez. Ez is olyan, mint egy focicsapat, az egész csa­patnak össze kell fogni, türe­lem kell hozzá. Vagy mint a pecázás. Én nem akarom a bálnát kifogni, megelégszem a kis halakkal is. — Hát erre nem tudok mit válaszolni. Mit is mondhat­nék, én megtaláltam. — Ga­lambvári Jánosné, a gödöllői áfész-áruház vas-műszaki osz­tályának helyettes vezetője elégedett a sorsával. — A családomban és a munkahe­lyemen is sikerült minden. Jó a házasságom, van egy tízéves fiam, vele sincs különösebb probléma. A munkahelyemen szeretem a beosztásomat, a vevőket, a munkatársaimat Nem kell több ennél. B. E. Mozgáskorlátozottak találko­zója, délelőtt 9 órakor. Jacobi Viktor: Leányvásár, a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka, 19 óra­kor. Lakatos Vince: Agrárszoció, fotókiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Nagy Sándor: Harmadik mese, megtekinthető az elő­térben. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem műso­ra megegyezik a szombatival. Ragtime Band Koncert A Budapest Ragtime Band koncertjét hallgathatják meg az érdeklődők a városi műve­lődési központban június 18- án, este 7 órakor. Az | együt­tes öt éve alakult, repertoár­jukban a XX. század első év­tizedeinek slágerei, zenei paró­diák és saját szerzeményeik szerepelnek. A belépődíj 60 fo­rint. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA-XIV. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM 1987. JÜNIL'S 13., SZOMBAT Saját állataiknak gyűjtik Kevés a kaszás és a kazalrakó Homokos területeken kisebb a hozam rencére a lucernát. Most is igyekeznek a hajnali, reggeli órákban kaszálni, de ma már kevés a kézi kapás, és lassan kifogynak azok is, akik még tudnak kazlat rakni. A gépek pedig egy-egy betakarításkor háromszor-négyszer végigmen­nek a táblán. Letapossák ka­száláskor, forgatáskor, bálá­záskor a lucernát, elhordás- kor ismét. Az évi háromszori kaszá­lást, számítva, bizony elég­gé tömörítik a talajt, törik, gyömöszölik a kis nö­vényeket. A termelőszövetke­zetben jelenleg úgy szervezik meg ezt a munkát, hogy le­hetőleg mellőzik a gépeket. A baj ott van, hogy ezt legfel­jebb az első kaszálásnál te­hetik meg. Nem győzi az az öt-hat ember a gépeket pó­tolni. Ilyen formában ráadá­sul 2-3 hétig takaríthatnak be, hiszen a borsószezon kezdeté­vel minden gyalogmunkást a borsófejtő gépekhez vezényel­nek. Közbeszólhat az időjá­rás is, az esőtől félve inkább bevetik a bálázógépeket, mi­nél előbb jöjjön le a tarlóról a lucernaszéna. Alkatrészek A munkagépek mennyiségé­vel és minőségével nincs goncf Galgamácsán. Azonos, NDK- gyártmányú gépeket alkal­maznak, melyek bár kisebb teljesítményűek a Hesston tí­pusoknál, mégis van több elő­Területi egyesület Pécelen, az országban har- mádikként, megalakult a terü­leti diák-sportegyesület. Ter­veik szerint, figyelembe véve az igényeket, három szakosz­tályt működtetnek majd. A legnagyobb érdeklődés a lab­darúgás, a kosárlabda és a tömegsport iránt mutatkozik. MEGNYITÓ. Az idei ünne­pi könyvhét városi megnyitó­ját a művelődési központ elő­terébe szervezték. Az ese­ményt összekötötték a házban üzemelő könyvesbolt megnyi­tójával. (Hogy ennek mi volt az értelme, azt még most sem tudom, noha érdeklődtem az üzlet vezetőjénél, s említette a dolgot köszöntőjében a köz­pont igazgatója is; a bolt ugyanis már hosszú hónapok óta árusít.) A megnyitóra oda­szervezték a zeneiskola taná­ri kamaraegyüttesét, gondos­kodtak ünnepi szónokról. A zenészek már egy órával az esemény előtt ott voltak, ké­szülődtek. jöttek fővárosi ven­dégek, s a kellő időben meg­jelent a szónok. Csak a hallgatóság nem je­lent meg. Végül összejöttünk vagy annyian. Néhányan, akik éppen arra jártak, páran pedig eleve a megnyitóra jöttek. Ilyenkor azt szokás mondani, hogy szűk családi körben érezhetjük magunkat. Csak azt az egyszerű következtetést nem szokás levonni, hogy az effajta megnyitó fölösleges. Hiába erőlködünk, ha nem jön a nép. Nézzünk önmagunkba. Ha nem kéne, mert hivatalból ott a helyünk, mi mennénk? Én nem mennék. Megveszem a könyveket, persze csak akkor, ha elég élelmes vagyok, haza­megyek és elolvasom őket Kell ehhez ünnepi megnyitó? ÖNMÉRSÉKLET. A város és a körzet bizonyos emberei állandóan meg vannak sértőd­ve. Főleg kulturális és sport­Mindennapi szervek embereire jellemző. Elfelejtik őket meghívni, nem választják be valamilyen tes­tületbe, s máris lóg az orruk. Amikor elpanaszolják bánatu­kat, rendszerint azzají vigasz­talom őket, hogy kell ez ne­ked, egyébként sem szívesen mentél volna el, a fölösleges testületekbe sem kívánkozol. Igen. igen, válaszolják, de a gesztus. Velem ilyen nem történhet­ne meg, gondolom ilyenkor magabiztosan. Most mégis tör­tént valami, amiért nem sér­tődtem meg, de hozzásegített ahhoz, hogy jobban megértsem a sértődősöket. Az úgy volt, hogy tavaly a városi könyv­tár vezetője elhatározta, idő­szaki kiadványt jelentetnek meg. Néhánvunkat meghívtak a szerkesztőbizottságba, s cik­keket is' kértek. Megjelent a füzet, azzal, hogy majd lesz újabb. Hosszú ideig nem lett. Az idei könyvhétre ismét kiadták. A föl nem oszlatott szerkesz­tőbizottság tudta nélkül. írást sem kértek. Ezért most én is megsértődhetnék, noha sem bizottságosdit nem szeretek játszani, és írni is írhatok ele­get. Nem bántódtam meg, bár elgondolkoztam a dolgon. Kö­vetkeztetést is levontam. Ha majd egyszer én hozok össze valamilyen bizottságot, s már nem lesz szükségem rá, meg­köszönöm tagjainak a közre­Mit mondjak? A kelleténél jobban szíven ütött a dolog. Rokoni segítséggel lekaszál­tuk azt a kis, ötven négyzet- méternyi lucernát. Utána jött a nagy eső, megforgattuk, ké­sőbb amatőr módon — először csináltunk ilyet — kazalba raktuk. A mi számításaink szerint jókor, mégsem ide­jében mentünk érte. Mások frissebbek voltak, elvitték. A mi nyulaink nem esznek a mi szénánkból. A tanulópénzt megfizettük, ezután jobban igyekszünk. Két pillangós Körülöttünk mindenütt ilyen kicsi háztáji parcellák van­nak, mindegyiken kézi erő­vel dolgoznak. Természetes te­hát az érdeklődés, hogyan, milyen módszerekkel és ered­ményekkel végzik a takar­mánybetakarítást a nagyüze­mek. A galgamácsai Galga­parti Összefogás Termelőszö­vetkezet állattenyésztési fő- ágazatvezetőjétől, Juhász Jó­zseftől kaptunk választ kér­déseinkre. A gazdaságban két alapta­karmánnyal számolnak. Ennek kétharmada, 280 hektár lu­cerna. Á homokos’»területe­ken és a birkák által elfog­lalt részeken egy másik pil­langós, a somkóró tartozik a takarmányok közé. Ettől na­gyobb mennyiséget tesz ki a réteken található fű. Némi nosztalgiával emlegeti az ága­zatvezető a régi paraszti vi­lágot, amikor 7-8 éves lucer­natáblákat lehetett találni. Most már sájnos ez a nö­vény 3-4 évnél tovább nem marad meg. Egyesek azt mondják, a fajta a hibás, má­sok szerint a sok vegyszer a felelős. Tény, hogy a nagy segítség mellett a munkagépek sokat ártanak a fiatal sarjadékok- nak. Régebben már hajnalban szedték az asszonyok a pet­apróságok működést. Csak el ne felejt­sem. NEGATÍV CSELEKEDET. — Ide figyeljen, mondta foly­ton mérges gödöllői ■ ismerő­söm — létezik negatív csele­kedet? — Hát azt én honnan tudjam, egyszerű munkás-pa­raszt származék vagyok. Mondjon talán valami konkré­tumot. — Na jó. Engem a múltkor hívtak füvet vetni, és én nem mentem. Magas ház­ban lakom, a tizedik emeleten, a ház körül kellett volna fü­vet vetni. Én azonban nem mentem. S most rosszallólag néz rám egy-két lakótársam. — Ez a negatív cselekedet? — Várjon, most mondom. Én vi­gyázok a közös vagyonra. Nem töröm be az ablakot, nem fe­szítem föl a lépcsőházi ajtó zárját, nem köpködök a fo­lyosón, nem taposom el a ház körüli virágokat, le sem tö­röm, s nem a füvön keresztül gázolok a házhoz. A liftet sem rongálom, lefelé gyalog me­gyek, tehát spórolok. Ezt ne­kem senki sem írja a javam­ra. De ha lementem volna fü­vet vetni, azért a fél óráért megjegyezték volna a nevem, ez igen. ebben van közösségi érzés. Érti most már? Értem. Akkor sorstársak va­gyunk. De megmondom ma­gának, minket sohasem fognak észrevenni. Észrevenni azokat veszik, akik köpködnek, kitö­rik az ablakot, ők ugyanis cse­lekszenek. Mi élünk észrevét­lenül. Valamit kell csinálni, kérem. Vagy köpködni, vagy füvet vetni. HÄTSÖ AJTÓ. Van egy má­sik mérges ismerősöm is. Ez még ráadásul kicsi is. ö azt kérdezte a minap, tudok-e ró­la, hogy vannak egyének, akik a boltok hátsó ajtaján mennek be, s akik a hátsó ajtón men­nek be, azok egészen más árut kapnak, mint akik a főbejára­ton közlekednek. Maga tud er­ről? — szegezte nekem a kér­dést — s tudja, hogy kik azok a személyek? — Nem tudom, válaszoltam, és nem is érde­kel. —És maga újságíró, ez borzasztó, magának ott kéne állni az ajtóban, s elkapni őket. Na jó. csillapodott le kissé, akkor mondja meg, miért nem érdekli magát. Ma­ga is ott jár be? Én nem ott járok be, mert megelégszem a viszonylag ol­csó csülökkel meg a krumpli­val. Hetente egy első meg egy hátsó csülök, két kiló krumpli, ennyivel beérem. S vihetem a főbejáraton keresztül. S ezért nem érdekelnek ezek a személyek, mert nem velük van a baj. Az a baj, hogy ke­vés az áru. Amíg bizonyos áruból kevés lesz. mindig akadnak, akik a hátsó ajtón mennek be. A többiek szem­pontjából teljesen mindegy, hogy azok-e. akik most. vagy esetleg az én mérges ismerő­söm. Ha majd a páisiit, a pa­cait. egyéb belsőséget úgy kí­nálják. mint a sebhelyes krumplit, akkor akár meg is szüntethetik a hátsó ajtót. Kör Pál nyük. Mindenkor ki tudnak állítani két-három gépegysé­get a földekre. Nagyon sok azonos alkatrész található bennük, így a tipizálásnak az a haszna is megvan, hogy szükség esetén cserélhetik egyik gépből a másikba az alkatrészeket. Van utánpótlás Öntözve nincs a lucernate­rület, a domboldalak, vadjár­ta részek hozama nem mjnd- ható megfelelőnek. Idén már a termés kétharmadát beta­karították, közepes eredmény­nyel, 22—24 mázsát hozott hektáronként: Sokban segítik azonban a munkát, valamint javítják a széna minőségét is a gépek. Nagybáiázáskor pél­dául egy menetben a bálázás­sal Tarmikkal permetezik a rendet, ezzel óvják meg a szé­nát a penészedéstől. A Galga két partjáról gyűj­tik be a szövetkezetben a ré­ti szénát. A kétszáz hektáros terület kaszálásának feléne' tartanak, most sürgősebb a lucerna. Folyamatosan csök­kennek ezek a rétek is, jelen­tős részük az évek folyamán melioráció kövekeztében meg­szűnik, . Mindig yan azonban utánpótlás, a huszonkét ló, a hízómarhák és borjak számá­ra lesz elegendő takarmány- Az aszódi telepen pedig a százhetven üszőt a régi mó­don, a közeli réten legeltetik. Báskai Erzsébet A megalakítandó szakosztá­lyokban ezekbe a sportágak­ba várják a jelentkezőket. A péceli diáksport szervezői úgy vélik, a helyi Spartacus és a diák-sportegyesület együttmű­ködése jól szolgálhatja a nagyközségben élő kétezer fiatal sportolását. A településen két általános és két középiskola van. Há­rom iskola rendelkezik torna­teremmel, amelyeket százszá­zalékosan kihasználnak. A diáksportkörök még tavaly októberben alakultak meg. A fél év tapasztalatai szerint a tanulók megszerették a rend­szeres sportolásnak ezt a for­máját. A legfontosabb, hogy egyre többüknek sikerül föl­kelteni a rendszeres testmoz­gás iráni igényt. Pályaépítési akció A SZOT testnevelési és sportosztálya az idén is meg­hirdette az Épüljön több sportlétesítmény társadalmi munkában nevű akcióját, a szakszervezetek működési te­rületéhez tartozó üzemeknek, intézményeknek, vállalatok­nak, hivataloknak, szakmun­kásképzőknek. Az akcióban részt vevőket két csoportba sorolták. Az elsőbe azok a vállalatok, üzemek, intézmé­nyek tartoznak, amelyek ön­állóan építenek valamilyen sportlétesítményt. A második­ba a kisebb egységek, ame­lyek összefogva hoznak létre pályákat. A legeredménye­sebb közösségeknek jelentős összegű díjakat ítélnek oda. A pénzt sportszer és sportföl­szerelés vásárlására költhe­tik. A pályázatokat a szakszer­vezetek városi bizottságának kell beküldeni, ahol minden egyébről részletes fölvilágosí- tást adnak. Cím: 2100 Gödöl­lő, Szabadság tér 7., 2. eme­let 4. ■ Szombati jegyzete Madzag Lacika nem tartozik a legokosabb gyerekek közé az iskolában és az utcán ■ sem hangadó. Igaz, jobb képességű gyerekekkel is előfordul — sőt. velünk is megesett egykor —. hogy játékból egy hosszú spárgát kötnek kerékpár­juk sárvédőjéhez és ezt húzva bringáznak keresz- tül-kasul az utcákon, a fa­luban, városban. De én most Lacikával találkoz­tam, amint átkerekezett az országúton, ö már a túl­só oldalra ért, amikor a madzag vége még az út­testen ficánkolt. Ha még­is arra jött volna egy gyors autó, s rászalad a szállítmányra, ifjú barátom könnyen balesetet szenved. Abban a pillanatban, saj­nos nem tudtam figyel­meztetni. mert közeledett az autóbusz, amire vára­koztam. Apróság? Igen, apróság. De ilyen apróságokon — esetenként? mindig! — az élet múlik. Folytathatjuk-e avagy bevégeztetik! Bizo­nyára nem állok egyedül azzal a megfigyelésemmel, hogy a véletlen eseménye­ket, ahogy mondjuk, a sors megjelenését a min­dennapok sűrűjében, kétfé­leképpen értékeljük. Az lehet fatális, azaz végzetes, számunkra kellemetlen eredményű. Ha kedvező, akkor a jótékony gondvi­selést látjuk benne. Mit tehetünk? Vajon kicsodán, micsodán múlik, hogy me­lyik esetben, mikor, hol, melyik változat következik be? Hogyan kerülhetjük el a rosszat? Ha fekete macs­kát látunk, forduljunk vissza? Nincs annyi fekete macska, amennyi baleset történik velünk! Súlyos ezreseket fizetünk azért, hogy jogosultak le­gyünk részt venni moto­runkkal, autónkkal a köz­lekedésben. Vajon mit ta­nulhatunk meg a pár órás gyakorlat során? Sokat! Számos történetet tudunk mesélni az első kilométe- rekrökn melyeket az okta­tó mellett tettünk meg. Az egyik társam elmondta, hogy az oktatója rendsze­resen kihajította a sapká­ját az ablakon, s kérte, hogy álljon meg. Ezzel azt ellenőrizte, hogy ismeri-e, figyeli-e a közúti jelzőtáb­lákat, hiszen van. ahol ti­los megállni. Egy idősebb sofőr arra emlékezik, hogy a tanulóórák alatt több­ször ki kellett szállnia, és visszagyalogolnia a meg nem jegyzett táblához. Mind a ketten hálásak e sajátos nevelési módszere­kért. Sajnos még ez sem elég! Az utakon nemcsak táblák, útburkolati jelek, hanem közlekedötársak is van­nak. Nemegyszer nem szá­míthatunk rájuk. Ilyenkor nem társak, mert nem vélekedünk, nem cselek­szünk együtt. Ekkor tör­ténnek a balesetek. A minap egy klasszikus esettel találkoztarh. Autó­buszunk a megállóba érke­zett. Éppen leszálltam, amikor a busz előtt egy gyerek szaladni kezdett a túlsó oldalra. Szinte me­netrendszerűen érkezett a busz mellett egy gépkocsi és találkozott a sráccal. Végzetes véletlen? Az el­ső pillanatban igen. A gondviselés keze? A fiú az autó oldalának szaladt, egy pillanat alatt felkelt a földről, s egyik lábát foaim kiugróit a járdára. Ezt akár ösztönösen, akár tu­datosan csinálta, nagyon jól tette, hiszen elkerülte a nagyobb bajt. azt. hogy egy másik jármű áthalad­hat rajta. De milyen jó lett volna, ha ez az ösztö- nösség. vagy tudatosság az innenső oldaltól kísérte, jellemezte volna, a lépéseit! A mentő öt perc alatt a helyszínen volt. s meg­nyugodhattunk. a kis hor­padás a kocsin nem az utolsó nvnma volt a gye­rek életének. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents